Katasztrófaturizmus

Katasztrófaturizmus

Olvastam ma egy lakossági pénzügyekkel foglalkozó cikket, benne pedig egy okosnak tűnő ember veretesen ostoba gondolatát arról, hogy minden háztartásban akadna néhány ezres öngondoskodásra, csak spórolni kell. Hát persze, ő biztosan így látja, ezért haragudni sem tudok rá. De szívesen elküldeném egy Békés megyei faluba személyre szabott tanácsokat adni, ahol ha egy családban 1 dolgozó akad, már örülünk, annyira kevés a munkahely. Eszembe juttatott viszont egy régi élményemet, amikor szintén hasonló – tájékozatlanságból eredő – szociális érzéketlenséget tapasztaltam.

Gimnazista gyakornok voltam egy önkormányzat iktatóirodájában, ahová a lakossági levelek is érkeztek. Igen, segélykérők is. A középkorú, selyemblúzos nő munkaköre szerint felbontotta ezeket is, iktatta, de emellett néha felolvasta, és kommentálta. Pl. egy poros füzetlapra írt pár sort, amiben a levélíró segélyt kér, mert konkrétan nincs mit ennie. A nő kommentje hozzá: “se illetékbélyeg, se semmi? De bunkó…!” Ekkor határoztam el, hogy én ilyen sohasem leszek. Illedelmes gyakornokként csak magamban dohogtam: Illetékbélyeg, mi? Mikor kenyérre sem futja?

Mostanában is azt érzem, hogy a legtöbb „tanácsadó” sosem látott még közelről bajban lévő embert, így a segítsége sem túl hiteles. Az elitista kiválasztóknak, HR-esek nagyrészének szintén kellene egy kirándulás valami hátrányos helyzetű térségbe, és akkor nem csodálkoznának, hogy a pályakezdő miért nem tud állásinterjúra „rendesen” felöltözni. Igen, 1 db utcai sportcipője van, meg két farmerja, ne várjon Armanit egy 0 Ft bevétellel rendelkező egyéntől, de szakmai tesztet töltessen ki vele, mert abból fog látszani a lényeg. Esetleg beszélgessen el vele, hátha a jelölt elmondja, milyen körülmények miatt kell neki az állás.

Álláskeresői oldalról sokszor keresnek meg azzal, hogy nehéz körülményeik miatt nincs kitörési pont, nincs reményük állásra, mert alapvető feltételek hiányoznak hozzá. „nekem nincs drága öltönyöm”, „nem volt miből befejezni az iskolát” stb. Nekik mindig azt tanácsolom, hogy ahogy ezt nekem leírták, úgy írják le a motivációs levelükben is. Pl. nem azért nem fejezte be a főiskolát, mert baj van a képességeivel, hanem… Ezzel általában sikerre is jutunk, többnyire behívják az illetőt, mert látják a valós motivációt. Nem kihívás, meg feladatorientáltság, meg hasonló menő szövegek, simán csak egy munkából megteremthető jobb élet reménye a motiváció.

Általában az álláskeresésnél fontos, hogy mindenki magát adja, és ne alakoskodjon. Ebbe beletartozik az is, hogy ne próbálja leplezni nehéz sorsát. Azt mutassa, hogy nehéz helyzetben van ugyan, de szeretne kitörni belőle, és ezért mindent meg is tesz. Ez az igazi motiváció, mint már írtam. Téves azt gondolnia egy álláskeresőnek, hogy nem szabad „túlzottan lelkesedni” egy állásinterjún, mert akkor kevesebbet ajánlanak. Nekik már erre úgyis megvan a tervezett költségkeretük, te pedig attól, hogy lelkes vagy, nem kevesebbet érsz, hanem többet.

Abban reménykedem, hogy minél többen merik ezeket megírni, felvállalni, annál inkább kapnak majd valós képet is a toborzók, kiválasztók a másik oldalon. Ez lehet az ő sajátos katasztrófa-turista útjuk, ahol láthatják: van ilyen is. Nem is kevés ember van bajban. Akkor talán nem fognak szörnyülködni egy kopottabb pulóveren, levált talpú cipőn, esetleg régimódi öltözéken. Talán eszükbe jut, hogy a jelöltnek egy kézzel írt önéletrajz is komoly kiadást jelent, azaz ne kérjünk ilyet. Talán a CV-be tett fotókon sem fognak fintorogni, mert nem mindenkinek futja menő fotósra, főleg álláskeresőként. Mert így talán látják, hogy mi a valóság.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: Igen, a nagy érdekvédelemmel és “pozitív diszkriminációval” ezt sikerült elérni 🙁

  2. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: “Most marad az, hogy mindkét fél rosszul érzi magát a kérdéstől, és mindkét fél alakoskodik.”

    Szerintem inkább az áll a háttérben, hogy aki vállalna gyereket, az nem meri megmondani, mert negatívan fogják diszkriminálni érte.

  3. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Megint a sima rosszindulat. Miért fontos, hogy huszonéves az a HR-es? Tőlem 50 éves nő kérdezte, még csak HR-es sem volt, akkor most szidjam a ötvenes hölgyeket? Viszont a gyerekes kérdés meg nagyon ostobán van “megoldva” azzal, hogy simán megtiltják, hogy megkérdezzék. A munkáltató számára a gyermekvállalás akkora költség, hogy muszáj lenne vele kalkulálnia. Ha rákérdezhetne a jelölt ezirányú terveire, és kaphatna rá őszinte választ, akkor mindenki tudna tervezni. A témáról leginkább azt gondolom, hogy megoldást az jelentene, ha egy gyerekvállaló munkatárs nem jelente a pótlásán kívül több költséget a munkáltatójának. Szerintem az állam feladata lenne ezt a költséget vállalni. Most marad az, hogy mindkét fél rosszul érzi magát a kérdéstől, és mindkét fél alakoskodik.

    Azon mondjuk csodálkozom, hogy több mint 10 éve foglalkozom álláskeresés témával, de a HR-esek folyamatosan huszonéveseknek vannak leírva. Véletlenül sem találkozik senki 30-as, 40-es nőkkel, pedig jóval többen vannak a szakmában ebben a korosztályból. Utánpótlás alig van, a frissen végzett HR-eseknek pont úgy nem jut munka, mint a többi frissdiplomásnak. Eszerint vagy van egy HR-es réteg, aki nem öregszik :), vagy a tízéves sérelmeit dédelgeti mindenki velük kapcsolatban.

  4. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Ez utóbbiban semmiféle HR-es téma nincs, ez véletlenül sem a HR-eseken múlik. Simán csak a kis magyar valóság. Annak örülök, hogy van, aki ilyen feltételek hallatán nem vállalja a munkát.

  5. levendulabandi
    mondta:

    Egyik helyen pedig interjú után közölték vele, h megfelelt, bejelentik, de csak 4 óra minbérre, persze 8 órás munkavégzéssel, a többit zsebbe kapja. Már-már úgy volt vele a bnőm, h elfogadja, de ekkor jött a feketeleves, közölte vele (igaz nem a Hr-es) a kft ügyvezetője, h lesz egy fizetés nélküli próbahét.Na itt állt fel…Az adott cég a mai napig hirdeti uazt a pozit különböző állásportálokon. Talán mert senki se vállalja el így? Vagy mindeni dolgozik ott 1 hónapot és a tulaj nem fizeti ki a zsebbe járó részt a végén? Ki tudja…
    Mindenesetre 1 év munkanélküliség után ha ilyenekbe fut az ember, persze, h már eldurran az agya!

  6. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: A bnőm ezt a pofájába kapta a huszonéves HR-estől: hogy ha már több, mint 6 hónapja nem dolgozik, akkor nehezen fog tudni visszailleszkedni és “kockázatos”…Valóban, 1-2 esetből nem lehet általánosítani, de(!) sajnos, ha 10 interjúból már 2 ilyen, 2 gyerekre kérdez, az valóban csak 40%os szakmaiatlan-etikátlan interjú-arány, de benne marad az emberben! 1 ilyen eset se legyen!Csak mondom 1 helyen: horoszkópos kérdése is volt, aszcendensre is rákérdeztek. :-)))

  7. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: És mi rossz van abban, ha felteszik ezt a kérdést? Miből gondolod, hogy rosszindulatból teszik fel? Ezernyi válasz lehet rá, például külföldön volt, a beteg gyerekét/testvérét/szülőjét gondozta, a házuk felújítását irányította, a férje vállalkozását segített beindítani, önkéntes volt, vállalkozással próbálkozott, orvosi kezelésen vett részt, stb. Ha pedig simán állást keresett, de nem talált, akkor tényleg fontos, mit gondol a jelölt, miért nem talált? A preferenciái, a motivációi vagy a cégek szakmai megítélése stb. Nincs ebben semmi rosszindulat, sima tájékozódás.

    Miből gondolod, hogy tanítják valahol, hogy “ha vki 6 hónapja nem tud elhelyezkedni, az már nehezen illeszkedik be”? Ilyen állításokkal senkinek sem használsz, és egyetlen személy esetéből általánosítasz.

  8. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: A történet amit a bnőmről írtam, megtörtént eset volt, mi több nem egyszer fordult elő! Igenis feltették azt a kérdést, hogy miért nem dolgozik már 1 éve…A mikor tervez gyereket is rendszeresen előfordult nála. Tilos kérdés, mégis felteszik. :-((( Nem azt mondom, h minden hr-es és toborzó ilyen, de sajnos még mindig sokan vannak és a szakma se veti ki őket látványosan magukból, holott a becsületes és szakmailag kellően felkészült Hr-esek presztizsét is rontják evvel. És nyilván őket is lehetne ellenőrizni vhogy.

  9. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: Nem, a józan ész mindenek felett 🙂

  10. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: Tudom, a hr-s szakma mindenek felett.

  11. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: Az ilyen írásoknak ez a célja: hangulatkeltés. Alapja viszont nincs 🙂

  12. Névtelen
    mondta:

    @levendulabandi: Ilyeneket olvasva néha úgy érzem, hogy ez a hr-s beosztás a leghaszontalanabb az egész cégen belül.

  13. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Nem tanítanak ilyen hülyeséget. Cikkezni persze bármiről lehet, de az nem tananyag, és egészséges kritikai érzékkel ki lehet találni, melyiknek higgyünk. A mai termés pl. egy nagyeszű, aki azt bírta írni egy hírlevélben, hogy a jó CV “gyanús”, mert biztos sokat keres állást, ezért jó benne, azaz nem szabad felvenni.

  14. levendulabandi
    mondta:

    Olyannal szerencsére nem találkoztam ismerősi körben, h a ruhája lett volna kifogás, azonban a bnőm állást keres és ha behívják interjúra, az az egyik kardinális kérdés, h jéééé, már 1 éve munkanélküli, ezt hogyan csinálta, hisz diplomás, nyelveket beszél..és egyből gyanússá válik, hisz ha eddig nem kellett sehova, akkor ide se kell, vagy biztos van vmi rejtett hibája, ami kívülről nem látszik (nyelvekben profi, szakmailag jó), de ugye, ha eddig sehova se kellett…
    Komolyan, néhány Hr-es mintha nem ezen a bolygón élne, mintha megrekedtek volna vhol öreganyám idejében, amikor csak a 3 általánost végzett, ám írni-olvasni nem tudó és dolgozni sem akaró ember nem talált állást. És tanítják is nekik, sőt cikket is olvastam erről, h ha vki 6 hónapja nem tud elhelyezkedni, az már nehezen illeszkedik be a munkába, azt már kezeljék “gyanúsnak”.

  15. levendulabandi
    mondta:

    @Philosoraptor: Igaz, talán kicsit több, mint 5 mp, viszont cégvezető havertól hallottam olyant is, h kitették a professionra a hirdetésüket, 5 munkanap alatt 150 Cv ömlött be, az első 35-öt megnyitották, abból behívtak 5 embert, egyiket felvették, de mivel össz. 30 napon át ment a hirdetés, a többiek Cvjét már meg se nyitották, mert minek. Pedig lehet, h egy tutibb embert is találtak volna.

  16. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: Az én véleményem szerint inkább 20 másodperc, de erről már írtam: jobangel.blog.hu/2012/07/19/20_masodperc_951

  17. jobangel
    mondta:

    @Véleményem Szerint: Ezt külön ki akartam emelni:

    “Ja egy álláskeresőnek, igenis nem szabad „túlzottan lelkesedni” egy állásinterjún, mert akkor valóban kevesebbet ajánlanak, nevetségesen kevesebbet!!!”

    Kedvenc kérdésem jön, hogy ezt hogyan mérted le?
    Aztán gondold végig munkáltatói oldalról: van egy jelölt, aki jó lenne, de unottan, flegmán fogad minden infót az állásról. Van egy másik, aki szintén jó lenne, látszik rajta, hogy minden érdekli, belekérdez a feladat részleteibe, az előző munkahelyeiről is rajongva beszél, sőt még azt is jelzi, hogy nagyon tetszene neki ez az állás. Melyiket választom? A másodiknak miért ajánlanék kevesebbet, mint az elsőnek?

  18. Öltönyösrabszolga
    mondta:

    @Philosoraptor: Valóban, nem voltam az “akadémián”
    Csak vannak red flagek, amik azt valószínüsítik, hogy itt bizony
    a)banális közhelyeket fogok hallani
    b)egy kis megfelelő irányú edukáció után esélyes, hogy nála pont lehet is kapni a legfaszább befektetési terméket (ami, nem zárom ki, hogy nagyon rossz lenne, de hogy neki abból van a legzsírosabb jutaléka, azt nagyon tuti)
    c)ahogy írtam, red flag a blog stílusa, tipikus marketingiskolás felépítése van. Ad valamit “ingyen”, felcsillantja a reményt a jóember előtt(bebizonyítja, hogy ő a téma guruja, szakértője), de hogy a legutibb tartalomhoz is hozzáférjen, el kell jönni, ki kell csengetni a ropogós 25 ezret.

    Szóval… nem azt mondom, hogy rossz és szar és fúj, csak azt, hogy erre 90% esélyt adok. (és hozzá kell tennem, hogy tényleg benne van a pakliban a 10% tévedés, első állásomat is úgy kaptam, hogy amikor felhívott a fejvadász, rohadtul valami MLM faszságnak hangzott amit ajánlott, de mondom jólvan, te vagy az első telefonáló, meghallgatom. Kevés jobb állást kaphattam volna pályakezdőként, mocskos multi budapesti irodát nyitott, nem szaroztak, kibéreltek egy egész szintet egy irodaházban, én lettem a második alkalmazott. Lövésük sem volt a magyar fizetésekről, alaposan fölélőttek(úgy kb 100%-al), sokat tanultam, és most 8 év után is a szakmában dolgozom egy versenytársuknál. Csak mivel még nem volt kialakult struktúra, a fejvadász se nagyon tudta elmondai miről lenne szó, csakhogy valami pénzügyes marhaság.)

  19. jobangel
    mondta:

    @Véleményem Szerint: Nem érzem, hogy el lennék tájolva. Pont azért, mert a nehéz sorsúakról szóló tapasztalataim többnyire Békés megyéből származnak. Ott nem sok helyen van olyan, hogy HR-es, a munkaadók nagyrésze meg helyi vállalkozó, aki ugyan nyavalyog néha, hogy “hát milyen emberek vannak”, és akkor jövök a kérdéseimmel: részeg volt? Büdös volt? Ápolatlan volt? Nem azt tudta, ami neked kell? A válasz nagy hápogás, mert nyilván nem, csak éppen látszott rajta, hogy “szegény”, még az esernyője is csámpás volt, képzeljem! Igen, mert kínaiban vette 600 Ft-ért, erre futotta. Ha majd lesz munkája, akkor sem ez lesz a prioritása, hanem a villanyszámla, elítélendő-e? Tapasztalatom szerint ha egyenként nekiállok ilyen pökhendieket meggyőzni, működik a dolog, és országosan is elmondható, hogy az így beadott pályázatoknál is megnőtt a behívási arány. Lassan fordul a trend, nincs igény a bullshitre.

    Olyat is láttam már, hogy az öltönyösökhöz szokott HR-esnek fizikai munkásokat kellett tömegesen válogatnia, és a végére ő sírta el magát, látván, hogy van más is, mint az öltönyös világ. Meglátta az igyekezetet is, ahogyan a kopottas ing is ropogósra volt vasalva, vagy éppen próbálták kisuvickolni a széttaposott cipőket. Aki egyszer lát ilyet, az többé nem nyavalyog. Ezért kell megírni ezeket motlevélben is, mert ha minden kiválasztóhoz eljutnak a valós történetek, már nem lesz miért rinyálni.

  20. Én is itt vagyok
    mondta:

    Az még kimaradt, hogy ugyan meghirdették az állást, interjúztattak is néhány embert de teljesen mindegy, hogy mit írt, hogy volt öltözve, ért e ahhoz amire jelentkezett.
    Ugyanis a barátom barátjának már oda van ígérve a meló..
    S így minden törvényes. Vagy annak látszik.

  21. Véleményem Szerint
    mondta:

    Ez mind nagyon szép, de Tisztelt Posztíró is el van tájolva.
    Álláskeresésnél eleve elutasítják azt aki nyíltan megfogalmazza hogy
    – szegény, ezért nincs öltönye
    – iskoláját nem tudta befejezni pénzügyi okok miatt
    Ja egy álláskeresőnek, igenis nem szabad „túlzottan lelkesedni” egy állásinterjún, mert akkor valóban kevesebbet ajánlanak, nevetségesen kevesebbet!!!

    Nem szeretik a HR-esek a nehéz sorsú embereket, mert koloncok, fárasztó a “rinyálásuk” és szánalmas a kétségbeesésük, majdhogynem egyformák a csövesekkel, akik büdösek, koszosak, és mindenki utálja őket, és senki nem látná őket szívesen!

    Ezt nem egy Hr-estől, vagy munkaadótól hallottam az utóbbi időben… Ez a magyar valóság.

    Itt valójában az a hibás, aki tanítja ezeket HR-esnek. Az esetleges munkaadók meg általában a fellegekben járnak rózsaszín felhők mögött, főleg a sokéve ügyvezetők, akik azt sem tudják mi az a munkanélküliség, és a szegénység és nem tudják elképzelni hogy lehet az hogy egy ember nem talál mondjuk fél évig munkát, vagy mért váltott 6 év alatt 2 munkahelyet, ellenben sokkal jobban érdekli őket a saját nyomoruk, mint az esetleges jövendő munkavállaló delikvensé aki így eleve negatívumokkal indul.

    Ezen nem igazán lehet változtatni úgy érzem, még az ilyen megmondó posztokkal sem.

  22. Névtelen
    mondta:

    @Öltönyösrabszolga: Habár sok mindenben nem értek egyet vele, de én a védelmembe venném, mert azért többségében okos dolgokat szokott írni (ahogy te is írod), az a probléma, hogy azok nem olvassák az írásait, akiknek a legégetőbb szüksége lenne rá.

    Az Akadémiára jártál, vagy mire alapozod a negatív véleményed?

  23. Adj gázt!
    mondta:

    @Öltönyösrabszolga:

    Olcsó lejmolós blog, méghogy Akadémia… Bár még mindig jobb, mint a “Munkahelyi terror” a kitalált “történeteivel”.

    @poszt:

    Ez viszont megint nagyon rendben van, nagyra értékelem, hogy őszinteségre tanít. Arra, hogy hogyan írd le az igazat a lehető legjobb formában, nem arra, hogy hogyan törd kerékbe a valóságot a formaságok és idióta elvárások kedvéért, és hogy balról vagy jobbról kezd suvickolni a cipőd, hogy amikor belépsz az ajtón, a legjobb szögben csillanjon meg rajta a napfény.

    Igen, vannak nagyon rossz sorsú emberek. Ennek a sorsnak sok oka lehet, nem jól menedzselik magukat, átverték őket, netán egy betegség, egy adósság, vagy valamilyen pechsorozat. Ettől még simán lehetnek értékesebb emberek azoknál, akik mondjuk felvételiztetik őket, ha egyáltalán.

    A szakmát többnyire meg lehet tanulni, az emberséget felnőttkorban már nemigen.

  24. Öltönyösrabszolga
    mondta:

    Mondjuk a spórolós cikk egyáltalán nem arról szólt hogy spóroljon az is, akinek az eégsz családja éldegél havi 50 ezerből.
    Ez az, ugye?
    kiszamolo.blog.hu/2013/05/09/sporolas_kezdd_el_meg_ma

    Az egy egyértelmű rekláblog, aminek a célközönsége a városi jól kereső, akinek van huszonötezer forintja elmenni meghallgatni az előadást. (ahol akár még valami okos befektetésre is rábeszélik, persze szép jutalékot bezsebelve.)

    A reklámblog műfajban egész jó, mert nagyritkán okosat is ír, de ha többet akarsz tudni, gyere el az előadásomra, ami röpke 25 ropi és máris bankárgéniusz leszel. Ez a bejegyzés viszont annyira semmitmondó volt, hogy nagyon kilóg a lóláb. Márpedig hetente három címplara befizetett, oda meg írni KELL valamit.

  25. Névtelen
    mondta:

    De ez tényleg így van az interneten is. A megmondóembereknek addig van nagy mellényük, amíg hasonló szituációba nem kerülnek.