Csak egy takarítónő!
A fizikai munkások „megbecsültségének” ékes példája ez a kiszólás, és annyiszor hallok hasonlókat, hogy egyesével sok az ehhez kapcsolódó gondolataimat átadni.
Most még látok olyan hozzáállást, hogy megmosolyogja a CV olvasója, hogy álláspályázónk 35 éves kora fölött is beírja a mekis diákmunkáját. Pedig, mit is mutat ez?
Lennél te is kétkezi munkás?
Most nem megoldást, vagy tanácsot kínálok, hanem problémákat, kérdéseket. Mivel nem tudom a válaszokat, inkább csak gondolatébresztőnek szánom eme bejegyzést. Kíváncsi vagyok, másnak milyen ötletei, válaszai, megoldásai támadnak ezt olvasván.
Egyfelől már megy a siránkozás, hogy megemelték az érettségi követelményeket. Borzalom, a végén még egy kicsit tanulni kell az érettségiért. Ezért minden empátiámat bevetve sem tudom sajnálni szegény diákokat. A tanárokat sem, csakmert így hatékonyabban kell tanítaniuk.
Másfelől mindenféle fórumokon, blogbejegyzések kommentjeiben megy a sirám, hogy a fizikai munkának nincs becsülete, meg, hogy mezőgazdaságból kellene élni, de mindenki diplomás akar lenni, és könyvtár-ruhatár szakokat emlegetnek, hihetetlen rosszindulattal. Divat lett a diplomások szidása. De ezzel egyidőben mégsem vált divattá a fizikai munka megbecsülése.
Érdekes ellentmondások jönnek ki ebből a két felvetésből.