Cégek a munkavállalókért
Múlt héten tettem némi kitérőt abba az irányba, mi értelme is van a munkának úgy általában, ill. hogyan érdemes értelmet keresni/találni benne. Minden esetben a munkáltatón is múlik, hogy a munkavállaló jól érezze magát. Ha nem érzi jól magát, előbb utóbb elhagyja a munkahelyet, a munkáltató pedig csodálkozik: egy 1000 fős cégből akár 700 fő is elvándorolhat egy év alatt. Ez 70%-os fluktuáció, aminek brutális költségei is vannak. Nem csak az új ember megtalálása, de a hatékonyság oldaláról is: a munkavállaló, akivel nem bánnak jól, nem lesz igazán hatékony. Erre vannak munkáltatói „ellenérvek”, hogy a „nem jótékonysági intézmény”, meg „én is küzdök naponta”, meg „kényelmes a havi fixre várni”. Ezek a rossz munkáltató saját megnyugtatására koholt „érvek”, valójában sosem működnek. Egyetlen munkavállaló sem lesz hajlandó együtt szenvedni a cégtulajjal, csakmert szegény nem boldog a saját cégében…Muszáj lesz a munkáltatónak érdemi lépéseket tenni azért, hogy a fluktuáció költségétől – és ebből származó piaci rosszhírétől – megszabaduljon. Pl. megbecsülni a munkavállalót, törődni azzal, miben érzi jól magát, megmutatni a munkája értelmét, célját. Most ez utóbbira térek ki.
Az „ezüstérmes” jelölt újabb lehetősége
Velem többször megtörtént, hogy kiválasztáskor „ezüstérmes” lettem (az első a vesztesek közt, brrr), amiről úgy értesültem, hogy állásinterjú után mély hallgatás, majd kb. 6-8 hónap múlva visszahívtak, azzal, hogy „járt nálunk interjún ekkor, érdekelné-e még az állás?” Az ilyen helyzetekből sokat lehet tanulni.
Mikor érdemes állást váltani?
Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz.
Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek.