Személyes konfliktusok a munkahelyen, avagy a mobbing anatómiája
A mobbing általában személyes konfliktusokból indul, és az áldozat számára én mindig a menekülést, munkahelyváltást javaslom, mert racionálisan ez a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás. Ha pedig nem az áldozat kérdez tőlem, hanem egy vezető, aki sejti, hogy valami nem jó a cégnél, csoportjában, de nem látja, hol a hiba, akkor csak a felszínt tudom karcolgatni, pár gondolatot ébreszteni, és szakértői segítséget javaslok. Erre jön majd egy szervezetfejlesztő cég/szakember, aki(k) felmér(nek) dolgokat, lehet, hogy még soft skill képzés is lesz, és mégis teljesen mellémehet a folyamat, de legalább sokba is kerül… Érdemes tehát odafigyelni a munkatársak közötti feszültségekre.
Munkahelyi támadások ellen mit tegyek?
Nem mondok azzal újdonságot, ha azt mondom, hogy számtalan emberi tulajdonság létezik és minden ember más. Ezzel önmagában nincs is semmi gond, sőt! Amikor bekerülsz az új munkahelyedre, a próbaidődet töltöd, és minden igyekezetteddel próbálsz megfelelni, akkor nem csak a munkádat igyekszel a legjobb szakmai tudásoddal ellátni, hanem próbálod elfogadtatni magad. Ez önmagában sem könnyű feladat, ha nagy a cég, akkor azért, ha kicsi és családias, akkor meg azért. De mi van akkor, ha még szembe is találod magad egy olyan munkatárssal, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy ne tudd megfelelően végezni a munkád?
Sértődött vagy profi munkavállaló vagy?
Már megint a munkaerőhiányra hivatkozva került elém egy jelenség, amit érdemes kicsit kibeszélni. Régebben is hallottam, hogy munkavállalók kiszólogatnak, főleg témához kapcsolódó blogok kommentjeiben: ha ez vagy az nem úgy van, akkor azonnal fel kell mondani, munkaerőhiány van, na…
Van pár helyzet, amikor ez kétségkívül érvényes: a mobbing, a zaklatás vagy ha a munkáltató nem fizet, egyértelműen ilyen helyzetek. Ilyenkor „ugrás a semmibe” alapon is fel kell mondani, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha nem teszed.