19 hónap az átlagos álláskeresési idő – Miért?

19 hónap az átlagos álláskeresési idő – Miért?

mistakes.pngA 2016-os statisztikai adatok szerint az átlagos munkanélküliség hossza 19 hónap. (további statisztikai adatok itt és ha frissen váltál munkanélkülivé „elsősegély-cikk” a legfontosabb hivatalos intéznivalókkal itt) Toborzók, fejvadászok 6-9 hónapot mondanak, de ők speciális iparágakat látnak, magasabb végzettségű álláskeresőket, a KSH meg a teljes munkaerőpiacról szól (és néha összevissza beszél, de ebben nem nagyon téved)

Amikor valaki sok év munka után elveszti az állását, nagyon sok hibát el tud követni az álláskeresés elején, ezért hosszú álláskeresés lesz belőle, egyre nagyobb kétségbeeséssel. Ezért már az elején érdemes tudni, milyen hibákba csúszik bele a többség. Nem állítom, hogy csak ezek miatt találnak lassabban állást az emberek, de ezeket elkerülve talán gyorsabban megjön a siker.

1. Kevés álláspályázatot küld ki

Az egyik leggyakoribb téveszme, hogy 3-4 önéletrajzot kiküldve egyből lesz állásinterjú, lesz állás is. Tapasztalatlan álláskeresők általában így kezdenek hozzá, aztán jön a csalódás, kétségbeesés. Minél több álláspályázatot küld ki valaki, annál nagyobb az esélye. Döbbenten veszi tudomásul, hogy napi 10-12 álláspályázat a „normális”. Mint a fociban: lövésből lesz a gól.

2. Válogat az álláshirdetések között

Ha csak nem egyértelműen nem felel meg az állás (pl. a munkavégzés helye kezelhetetlenül messze van), akkor pályázni kell. Sokszor látom, hogy az álláskereső teljesen irracionális szempontok szerint válogat: „nem írják a cég nevét” – Most, ebben a pillanatban nem mindegy? Majd ha állásinterjúra kerül a sor, eldöntöd, de a pályázat beadásával legalább eljutsz addig. „ez közvetítő cég, én azokkal nem” – Egy gyakori téveszme, mert a tapasztalatlan álláskeresők többnyire nem tudják, hogyan is dolgoznak az állásközvetítő, toborzó cégek (nagyjából így). Ők talán még komolyabb esély, mint közvetlenül céghez pályázni.

3. Elméleteket gyártanak, álláspályázat helyett

Most nem érdemes, mert úgyis mindenki szabadságon van, vagy mert arra már úgyis megvan az ember, csak alibiből hirdették. Úgysem lesz jó a CV, akármit is csinálunk… Pár éve volt ismerősöm, akinek 10 rá biztosan passzoló hirdetés linkjét küldtem, mindre volt valami magyarázata, az miért nem jó. Feladtam.

4. Lehetetlen feltételeket tűznek ki maguknak

Elvesztette az állását, mert tönkrement a cég. A cég kudarcához az vezetett, hogy a termék, szolgáltatás, amit kínáltak nem talált vevőre a piacon. Az álláskereső pedig megszerette a témát, a jövőben is ebben a témában akar állást… Ezzel vagy elintézi, hogy egyáltalán ne találjon megfelelő álláshirdetést, vagy sok rövid munkaviszonya legyen, hiszen ha a téma kihalófélben van, mindenhol ez lesz a sorsa. Másik tipikus hiba a túl magasan meghatározott fizetési igény. Nekem ennyibe kerül a havi élet, ennyit kell keresnem… De a piac azért a tudásért, ami neki van, nem fizet ennyit, amit nem hajlandó elfogadni, csak sok hónap után (vö. ha a nettó 90000 forintos állás nem felel meg, és 10 hónap után látod be, hogy nincs más, akkor 900.000 forint nettó jövedelemről mondtál le).

5. Nem adja alább

Az előző probléma egyik altípusa, aminek két oka: az egyik, hogy megalázónak érzi, és valami hamis büszkeség okán kergeti magát egyre rosszabb anyagi helyzetbe, a másik, hogy azt hiszi, hogyha elfogadja, ez már örökké így lesz. A büszkeségnek szerintem a munkanélküliség sem tesz jót, tehát mindenképpen érdemes letenni. A rosszul fizető állás meg jobb, mint a semmilyen, és onnan keresve lehet jobbat is találni. Általános tapasztalatom, hogy aki egy bármilyen állást is talált, és utána keresgél tovább, sikeresen talál jobbat. Önmagában az a tény, hogy van valamilyen jövedelme, munkája segíti őket abban, hogy állásinterjún fesztelenebben, több önbizalommal tárgyaljanak.

6. Nem lép feljebb

Az alábbadás elleni tiltakozást még éppen érteném (de valójában racionálisan nem tudok egyetlen indokot sem elfogadni), de amikor azt javaslom, hogy próbáljon a szakterületén belül csoportvezetői állásokat, vagy menjen nagyobb céghez, mint az eddigiek, akkor is ellenállásba ütközök néha: „én azt nem tudom”, „oda mást keresnek”, „az én tudásom oda nem elég”, „egy nő hogyan vezessen férfiakat” (nem tudjuk, mi az adott csoport összetétele, de kifogásnak ez is jó…)

Az ilyen javaslataim többször találnak célba, hoznak sikert, mint a lefelé lépés. Megpróbálja, mert mit veszíthet vele, majd „jóég, állásinterjúra hívtak, most mi lesz”. Kicsit beszélgetünk róla, és az is sikerül. Mint mindig, most is ugyanaz a tanulság: a tevékeny, aktív álláskeresés visz sikerre.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Kuviklacz
    mondta:

    @So No: Ez igaz arra, aki beül egy kalickába és dolgozik egyedül, és a főnöke csak kiadja a feladatot és ő megcsinálja.
    Ahol viszont csapatban kell dolgozni, emberekkel kommunikálni, ott a személyisáég, a viselkedés is számít. És a főnök „ismerem én az embereket” tévhiteinél egy profi véleménye jobban megmondja, hogy fog-e az illető jól teljesíteni, tűri-e a stresszt, együtt fog-e működni vagy meg tudja-e győzni, akit meg kell, vannak-e vezetői képességei.

  2. Laptop7712
    mondta:

    @So No: Ezt próbálom elmesélni,hogy így működik a világ, de nagyon nem értik meg errefelé. 🙂 Értem én, hogy villanymotor, de mi hajtja? 🙂 🙂

  3. Laptop7712
    mondta:

    @Circus:
    Lassan – lassan szépen szembe jön a szakmával a valóság. Vagy elkezd a szakma ténylegesen a hazai valósággal foglalkozni, és ebből a valóságból levezethető működő megoldásokkal foglalkozni, és ezt eladható termékké formálni, vagy szépen ki fog üresedni, mint szolgáltatásrendszer.
    Itt tarunk, és mára ez nagyon komoly kezd lenni.
    Európai mércével mérve ma, Magyarországon 4 millió dolgozó van kényszerállásban, mivel fizetésük az EU-s pozícióátlag 15- 25 %-a.
    Nyugaton természetes, hogy a delikvens, ha alkar valamit egyetem után, eltölt 1-2 hónapot, netán egy évet is a Mc. Donalds pultja mögött.
    Ettől még lehet profi könyvelő. És így is van.
    Ki kell rúgni azt a HR-es lánykát, aki megérdezi az interjún, egy profi könyvelő delikvenstől, hogy miért ment el gyerekre vigyázni pl. fél évet. Ha én – mint megbízó – ott ülök netán ezen az „interjún” szépen megállítom a szeánszot, és finoman, négy szem között intézve szépen kirúgom a HR-est. Teszem ezt azért, mert fogalma sincs arról, hogy mit csinál, hogyan, és miért.
    Azt nem értem, hogy ezek a marha 40 évvel ezelőtti módszertanra épülő megoldások, és szakmai „sztenderdek” teljesen kicsinálják a szakmát, teljesen érthető módon.

  4. jobangel
    mondta:

    @Circus: Az őszinteséget köszönöm, és bár ez sem tankönyvből íródott, úgy fest, most az élet passzol a tankönyvvel. Pár privát megkeresés is érkezett, a legvitatottabb témában, az alábbadásban főleg. Azt a félelmüket osztották meg velem többen, hogy ezzel „kiírják” magukat a szakmából, úgyhogy ők ezt nem. Más blog kommentfolyamában valaki szintén arról írt erre a megoldásra válaszul, hogy ezzel el is veszíti az esélyét a jobb állásra. Tapasztalatom szerint nem, úgy nemsokára lesz arról poszt, hogyan lehet ezt a gyakorlatban csinálni. Mármint a kényszerállásból továbblépést.

  5. Circus
    mondta:

    @Laptop7712: na, ilyen cikkeket szeretnék látni, többet.

    @Jobangel: őszinte leszek, ez a bejegyzés szerintem erősen tankönyvszagú volt, és erősen az áltlános HR-oldali szempontból lett írva, amiből a legtöbbünknek a hócipője tele van… Konkrét észrevételem már nincs, mert korábban leírták.

  6. Laptop7712
    mondta:

    Erről beszélek, és semmi másról, és ha nem érted, nem baj.

    mno.hu/gazdasag/kenytelen-lesz-bert-emelni-a-tesco-1356202

  7. jobangel
    mondta:

    @Laptop7712: Nem, nem értelek. Fogalmam sincs miről beszélsz… Nincs 19 hónapos döntéshozatal, amire hivatkozol, meg nincs szakmai vita arról, amiről te gondolod, hogy van. Azt is tudom, hogy a – ebben a témában nem létező, de egyébként a piacon létező – ügyfelek milyen régiókban gondolkodnak, és nem bukunk el megrendeléseket, merthogy egy személy vagyok, aki nem nyújt olyasféle szolgáltatásokat, amiket szerinted nem lehet eladni, de van rá megrendelés… Összességében nem tudok mit kezdeni ezzel a zagyvasággal, de mivel már jópár hónapja bevallottad, hogy vitatrollként működsz, nem is akarok 🙂

  8. Laptop7712
    mondta:

    @jobangel:
    Tételezzük fel, el akarsz adni nekem egy szolgáltatást, miszerint képes vagy erre- arra a kiválasztási folyamat során, és ezt szépen árajánlattal ellátott projektbe rendezed.
    Csak van egy kis hiba, te mondjuk még EMEA régióba gondolkozol, mivel ezt tolták a fejedbe az egyetemen, hogy így működik egy átlagos területi lehatárolás. Az ügyfeleid meg nem ebben a területi lehatárolásban gondolkodnak, és csodálkoztok, hogy elbukjátok a megrendeléseket.
    A piac hetente változik, és nagyon nem működnek a régi beidegződések, és területi modellek. Persze találsz embert, mert lehet találni, de nem profit.
    Nincs regionális munkaerőpiac, és nem is létezett, területi munkaerő igény létezik az adott pillanatban, de olyan hogy területi munkaerőpiac nem létezik. Ez egy másfajta piaci matematikát takar, mint amit az egyszerű HR-es cégek fel tudnak fogni. Amerikában a teljes szakma kaparja a falat, hogy nagyon nem akar működni a 40 éve bevezetett profitmodell.
    A mai fiatalság nem ismeri el a szakmát hozzáadott érték közvetítőnek, és ha nem vigyáz a szakma, nem lesz rá szükség záros határidőn belül. Nem vár egy fiatal 19 hónapot, hogy a szakma 40 éve lefektetett folyamataival eldöntsék valakik, hogy felveszi-e vagy nem. Maximum 1 hetes ciklusok vannak a szakmában. Azt nem értem, hogy egy régióból, ahonnan hiányzik legalább 500 000 jól képzett melós, mert alacsonyak a bérek, hogyan lehet előadni azt, hogy egy rendszer 19 hónapig szarakodik azzal, hogy döntést hozzon egyáltalán.
    Itt nem az ügyféllel van gond, hanem a rendszer működésével, mivel nem tud reakcióidőn belül reagálni a piaci folyamatokra. Mivel így van, kezd nagyon komolyan megkérdőjeleződni a folyamat, és a szakma hitelessége.
    Ez van, vagy másképp lesz, jó, vagy meg fog bukni a profitmodell, és a varázs.latnak vége lesz. Lehet menni értéket termelni.
    Nyugaton erről mennek a szakmai viták. Naprakésznek kellene lenni itt a blogon is, és nem 20 évvel ezelőtti módszertant tolni a birkáknak, ami nem működik.
    Ugye értesz? A megrendelői oldal is szereti a pénzt, és a profitot, hidd el, és nagyon változik a kép.

  9. jobangel
    mondta:

    @Laptop7712: Próbálom értelmezni az írásod. Nem vagyok a HR-szakma képviselője, így max. álláskeresőként tudnék fordítva ülni a lovon, de úgy meg nem teszek. Viszont valami nagyon mellément az írásodban, mert a szavakat értem, csak a mondanivalót nem.
    Mit jelent, hogy a lokális, regionális munkaerőpiac megszűnt? Már miért szűnt volna meg, lokálisan is, regionálisan is létezik kereslet és kínálat, más kérdés, hogy ezek most elég nagy szakadékot kellene, hogy áthidaljanak. A német, angol, lengyel, szlovák munkaerőpiac nem regionális? (EMEA régió, ugye)
    Az X és Y generáció hogyan hozott ilyen konszenzust? Biztos, hogy konszenzust akartál írni?
    Kiket értesz megrendelők alatt? Mi az a HR-cég?

  10. Laptop7712
    mondta:

    Nem értem azt, hogy a poszt író miért ül fordítva a lovon, és miért gondolja azt még mindig a „HR szakma” kis hazánkban, hogy Ö diktálja a tempót. A lokális, vagy regionális munkaerőpiac megszűnt, szépen lehet versenyezni az osztrák, német, vagy angol, lengyel, szlovák esetleg más ajánlatokkal. Ilyen szintű szakmai innovációra nincs felkészülve a szakma, komplex munkaerő hiány van, a hazai HR leányok – egy részvényre vetített profitja -radikálisan csökken, mivel nincs jó melós, aki képes megtermelni a szerződésekben rögzített profitot.
    Tehát kellene egy kis innováció is, és alább kellene venni egy kicsit az arcból, mivel ezt a fajta hozzáállást sem a megrendelői oldal nem tűri tovább, sem az „X, és az Y generáció”. Nyugaton, és pl. Lengyelországban az X, és az Y generációban konszenzus van abban, hogy nagyivben tesznek a HR cégek ajánlataira. Kezd a komplex profitmodell bebukni.
    Itt tartunk, tehát – az írj jó CV-t, meg miért ne add alább duma – ennek a generációnak kevés.
    A megrendelők meg ezért a szolgáltatásért ma sem nagyon akarnak fizetni, mivel elszállt az iparágból a hozzáadott érték, és annak közvetítő közege, a minőségi szolgáltatás. Nincs tovább egy – három éves az elhelyezett delikvens nettó fizetésének megfelelő jutalék a kedves HR cégnek. Lehet mást, és másképp.

  11. @jobangel: Köszönöm, ment a pm, bár régen nem így nézett ki, szóval lehet, már e-mailt ír ilyenkor, fogalmam sincs

  12. jobangel
    mondta:

    @eMJe: Ja… Ha szeretnéd, írd meg légyszi privátban, ki az, hátha ismerem, és lesz vmi ötletem, mit tudok javasolni.

  13. @jobangel: Koszonom Angel, de fejvadasz cegrol van szo, sajnos nem tudom, ki a megbizo. A kiiras alapjan vegre megint egy normalis termelesvezetoi allas lenne, ahol erdemes lenne dolgozni. Vegre megint lehetne „tuzzel”, orommel dolgozni. Nekem ez eleg fontos, hogy ne egessenek ki, foleg ne gyorsan 🙂

  14. jobangel
    mondta:

    @Noras: Az igaz, hogy hosszú ideig nem voltam még munkanélküli (és elismerem, hogy akár meg is történhet), de állást már vesztettem el, kerestem is, követtem is el hibákat, még a fentiekből is.
    Az apróhirdetés, meg a jófogás nem menedzseri munkákról szól, de elég sokan jönnek hozzám ilyen kérésekkel is. Az, hogy ők aktív olvasóim-e, vagy csak rám találtak, annyira jól nem mérhető, munkaügyi központosok is szoktak ajánlani. Ugyanakkor a szakmunkás rétegnek is jól jön egy csomó minden, ami az irodista-menedzserinek is. Pl. van önkéntes, aki munkaügyi központokban tart kommunikációs tréningeket tartósan álláskeresőknek, és ugyanúgy kapja a hálálkodó leveleket gyártósori munkástól is, mint irodistától.

    Értem a kifogásokat is sokszor, sokszor meg nem. A racionalitás nagyon fontos, és a legtöbben a magunk helyzetét nem látják objektívan (nyilván, ez nagyon nehéz). Nem látja a lehetőséget, nem meri meglépni, fél a kudarctól stb. Ezt sajnos belénknevelték sok év alatt az iskolában, valahol biztos kijön az életben. Sokaknak az álláskeresésben, karrierben. Az, hogy nem opció a költözés, meg nincs támogató nagyi, még lehet objektív kifogás, vannak helyzetek, mikor elfogadható. De jaj, nem merek szívességet kérni, arra csak az a válaszom, hogy igenis merjen.

    Abban a szerencsés(?) helyzetben vagyok, hogy Budapest, vidék egyszerre van a látókörömben, és elég jól látom, hogy a budapesti álláskereső lehetőségei sokkal másabbak, mint a Békés megyeié. Békés megyében nem fog napi 10 önéletrajzot kiküldeni, mert nincs hová, de kilincselni viszont van hol. Ami nehéz, és félelmetes, de mégis megcsinálják sokan – sikerrel.

  15. Noras
    mondta:

    @ka_TARZI_s: egyetertek

  16. Noras
    mondta:

    @jobangel: szeretem az irasaid, de pillanatnyilag szerintem eleg idealista gondolat az, amit leirtal a Tbit reakciodban. En is hasonlo cipoben jartam, s aki nem tapasztalta meg a munkanelkuliseget (sztem Te sem), vagy legalabb is nem hosszabban, mert pl. introvertalt tipus (de mas indokot is fel tudnek hozni), akkor annak nem marad mas, csak a hirdetes. Jofogast, aprohirdetos ujsagot kerlek ne ajanld, mert ha valaki nem szakmunkas melot szeretne, akkor azok nem beszamithatoak, kulonosen ha egy specialis kategoriaban szeretne elhelyezkedni, irodaban. Masreszrol, szerintem a Te kozonseged sem kertesz, ezermester, takarito allasra palyazik igy nem tartom fairnek, hogy ezzel peldalozol.

    Meg azert hozzatennem, ha valaki specialis teruleten, nem kezdo pozicio fele tart, raadasul emberekkel tarja a kapcsolatot, akkor szinten idealistanak illetve nem adekvatnak tartom, ha elmegy takaritani, bolti eladonak, stb, mert ez igen csak ront a presztizsen. Kulonosen, ahogy Te is arra hivatkozol, egy kisvarosban.

    Kicsit ordogi kornek erzem az allaskereses mizeriajat, itt az oldalodon is, mert tanacsokat lehet adni, de ha valaki nem ugy el, mint a szerzo, akkor csak a kifogasokat hallja az allaskeresestol. Mitol ordogi kor? Mert valakinek nem opcio a koltozes, valakinem nem opcio a szivessegkeres es nem megoldhato a nagyszuloi tamogatas nelkuli elet -es igen, van aki penzt ker erte, de legalabb van esely valamire, avagy rairanyitja a profession-re, mondvan” minden ures poziciot ott hirdet meg a ceg”. Hidd el, csaladdal, hazzal, gyerekkel, hitellel nem egyszeru koltozni, amikor valahol berendezkedtel egy eletre, de megsem ugy alakult a kesobbiekben. Szamtalan ilyet latni megyeszekhelyeken, ahol nem lenne szabad egyetemi vegzettseggel -sem- munkanelkulinek lenni. Korabban nem volt hirdetes, es megis mindenkinek volt munkaja. De sajnos ma mar nem igy mukodik, s nem csupan Mo. van lemaradva Europatol, hanem a videk is, Budapesttol. Minden maskepp mukodik, s nehez azoknak tanacsot adni, ahol az alkalmazando modszer egyszeruen csak nem beillesztheto.

  17. jobangel
    mondta:

    @eMJe: Én nem hagynám magam. Egyszerűen hívd fel őket, hivatkozhatsz arra, hogy ők kerestek, téged meg érdekelne a lehetőség, és úgy érzed, félreértettek valamit. Ne tégy szemrehányást, ne nézd hülyének (még akkor se, ha az), kezeld úgy, mintha félreértés lenne részükről, hiszen te költözni akarsz, és a 46 km megfelelő neked. Nekik meg ugye mindegy, mert odaköltözöl…
    Ha mégis lepattansz, és a HR válaszolta ezt, egyszerűen kerüld meg, a szakmai szintet keresd, ott kérdezd, az önéletrajzod elküldheted-e, és mondd el a sztorit elejétől. A szakmai vezetők szokták szeretni, ha a HR-es gáncsoskodása miatt nem kapnak megfelleő embert…

  18. @jobangel: Ne haragudj JobAngel, de a vélemlényed érdekelne. Tudom, párszor már tárgyaltunk ilyet az oldaladon, de most nagyon elkeseredtem.
    Pár napja kaptam egy megkeresést. Tudom, minden potenciális embernek elküldték, de akkor is, ők kerestek 🙂 Szóval mindig benne van az önéletrajzomban, hogy ha úgy alakul, költözök, valamint a kísérőlevelembe is beleírtam. Direkt nem külön fájlként csatoltam, hanem az e-mailbe írtam a kísérőlevelet is. Egyébként a megadott helyektől 46km-re lakom. Ettől függetlenül azt kaptam válasznak, hogy a távolság akadály 🙂
    Akkor miért írom bele két helyen is, hogy költözöm? Olyan hihetetlen még egy fejvadásznak is, hogy van, aki nem a lakhelye 10km-es körzetében gondolkodik?

  19. jobangel
    mondta:

    @DocBulywood: az, hogy melyik munkáltató hogyan végzi a leépítést, nagyon jellemző a cégre. Sajnos az ismerősöd rossz helyen dolgozott, vannak cégek, ahol csak ezt a módot ismerik. Bár olyat is láttam, akit így tettek ki és a kollégái pezsgőt bontottak ennek örömére – ott nem ez volt a bevett protokoll, de őt így kellett eltávolítani. Én nem nagyon ismertem, de az alapján is rászolgált. Általában az inkorrekt, kirúgására agresszíven, kárt okozva reagálótól válnak meg így. Sajnos belőlük is sok van, de a cégeknek is lenne mit tanulni. az outplacementről.

  20. DocBulywood
    mondta:

    @DocBulywood:

    Bocs, rosszul írtam: egy hónapos ikerpárral. Így a helyes.

  21. DocBulywood
    mondta:

    @Hujber Tünde:

    Azt hiszem rosszul fogalmaztam: azért akarok több pénzt keresni, hogy:
    – biztonságosan ki tudjam fizetni a lakáshitelemet
    – végre tudjak a nyugdíjamra is félre tenni
    – valamint – ez a legfontosabb(!!!) – tudjak utazni a világban

    Nekem fontos, tudjak menni búvárkodni, ejtőernyőzhessek, szeretnék az igazi 66-on végig motorozni, a Transzszibériai vasúttal végig menni, elmenni az Ermitázsba, Dubai-ban csúszdázni, stb, stb.

    Számomra nem pálya a haverokkal a heti lerészegedés és a verseny, ki tud 10 m-ről a kukába okádni. Még vannak igényeim.

  22. DocBulywood
    mondta:

    @jobangel:

    „Nem véletlenül diszkrétek néha a keresések annyira, hogy a jelölt is csak állásinterjún tudja meg, és titoktartásit is aláíratnak vele.”

    Columbo / Sherlock Holmes vinnyogva örül. Mindenesetre mindig megpróbálom kihúzni az infót, mert minek menjen el fél napom azzal, h kiderül: rá kéne pár emberre melegítenem xy féle biztosítást – ami azért is vicces, mert sehol sincs az önéletrajzomban arról szó, bárkinek kibeszélem a tömést a fogából.

    „Az a valaki meg jobb, ha nem tudja, hogy kirúgás előtt áll.”

    Persze, igaz! Egy cimborámat is így nyomták ki, két egy hónapos ikerpárral otthon, gyesen a nejével. Gondolom örült neki. Miért van ennyi gerinctelen g.ci? Meg kell neki mondani, keress állást, van rá két hónapod, mert kiteszlek. Nem egyenesebb? Nem emberibb ez? Vagy csak én vagyok naív?

    „A harmadik esetben lehet, hogy simán csak a közvetítő kérése: könnyebben tud úgy behúzni embert, ha a cégnevet nem azonnal tudja a jelölt.”

    Ne raboljuk egymás idejét. Nem jópofizni akarok, hanem pénzt keresni. Mondja meg, melyik cég milyen munkaerőt keres. Ez remélem nem szentségtörés.

  23. jobangel
    mondta:

    @Irbisz: azokhoz, akik nem jutnak net közelébe, igyekszem másképp eljuttatni.

  24. Irbisz
    mondta:

    @rozsomák:
    szerintem sem ertetted a posztot, de nem azert mert hülyesegek vannak benne.

    illetve inkabb az a baj vele, akik raszorulnanak ezekre a tanacsokra, azok jo esellyel pont nem olvassak

  25. rozsomák
    mondta:

    @jobangel: „Ha az interjúztató okia, akkor a jelölt érdemi információkat tud adni magáról. Ha interjúztatónk kihívásokkal küzd IQ/EQ terén, könnyű lenyűgözni. Mindkét helyzet nyerő. „

    Ne haragudj, de ez úgy hangzik, hogy egy interjúnál mindenképp a jelölt a nyerő, ha okosabb az interjút vezető, akkor is, ha meg buta, akkor is.

    Pedig tudjuk, hogy ez egyáltalán nem igaz.. sőt!!

    A butább előtt hiába produkálod magad, nem fogja érteni, az okosabb meg esetleg átlát a blöffjeiden.. Arról nem beszélve, hogy mi van akkor, ha butának tűnik és csak utólag jössz rá, hogy okosabb, mint hinnéd, szóval a helyzet nem olyan egyszerű, mint ahogy te azt a klaviatúra előtt elképzeled.

  26. rozsomák
    mondta:

    Nemigen látom az értelmét ennek a posztnak.
    Ami tanács elhangzik az a következő:
    Jelentkezz minél több pályázatra, mert 100-nál nagyobb az esélyed, mint 5-nél.
    Ez igaz. És igaz a lottózásnál is, több szelvénnyel nagyobb az esély a nyerésre.
    És igaz – még egy 10 éves gyerek is tudja – még a célbadobásra is. Minél többször próbálkozol, annál nagyobb eséllyel találod el a célt.
    De ez ugye nem túl szakmai tanács, mert mindenre igaz, hogy a sok próbálkozás nagyobb eséllyel hoz kisebb-nagyobb sikert.
    A másik tanács, hogy add lejjebb, és fogadj el akár milyen állást.
    Ez se túl szakmai tanács..
    (És akkor ilyeneket írsz, hogy :”A rosszul fizető állás meg jobb, mint a semmilyen, és onnan keresve lehet jobbat is találni.”
    Akkor minek fogadjam el a rosszul fizetőt, ha lehet jobbat találni ????)
    Egyszerűen nem is értem, hogy miket írogatsz.

    Összegezve: ha pénzt akarsz látni, akkor pályázz meg mindent, hogy dolgozni tudjál és ahhoz meg fogadj el akár minimálbéres állást is, hisz a kis pénz is pénz.

    Ezért kár volt ezt a posztot megírni.

  27. ka_TARZI_s
    mondta:

    A bejegyzésben leírtak szerintem a munkakeresők csak egy részére igazak, vagyis a Budapesten és szűk környékén élőkre.

    Aki nem ott lakik, annak bizony meg kell gondolnia, hogy hány interjúra megy el, mivel neki egy ilyen egy teljes napi program + akár 10 ezer ft kiadást is jelent (arról nem is beszélve, hogy egy próbaidős állás mekkora kockázat, mivel ugye lakásbérlésnél rendszerint előre ki kell fizetni a 3 havi díjat.

    Az alábbadással az van, hogy ott meg legtöbbször eleve a túlképzettsége ill. korábbi túl jó CV-je miatt záródik ki a munkáltató részéről, hiszen nagy az esélye, hogy ha jobbat talál, lelép.

  28. jobangel
    mondta:

    @Pan Modry: pontosan. Ha az interjúztató okia, akkor a jelölt érdemi információkat tud adni magáról. Ha interjúztatónk kihívásokkal küzd IQ/EQ terén, könnyű lenyűgözni. Mindkét helyzet nyerő.

  29. Pan Modry
    mondta:

    @GMS:
    Ne ugy nezd hogy gaz nalad butabb emberekkel beszelni, ha butabb akkor elonyod van mert konnyebb manipulalni, es mehetszis a kovetkezo korre.
    Kijonni a fonokkel es a kollegakkal sztem ugyancsak nem bonyolult, ertelmes emberrel mindig konnyu kijonni, a hilyeket meg konnyu manipulalni.

  30. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: pont ezért jó dolog, ha a cég hajlandó kisegíteni fizetési előleggel. Sőt, az is benne van, hogy ha ilyet ajánl, akkor nem rövidtávon számít a munkavállalójára.

  31. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Az, hogy az emberek nagy többségének a napi megélhetésre kell az előleg. Magyarán: a hónap kétharmadánál már nincs pénze. Láttam ilyet épp eleget. 🙁

  32. jobangel
    mondta:

    @Advanced Flight: Mit csináljon az, akinek nincs ismerőse, mert most költözött egy új helyre, és nem ismeri még a szomszédját sem? A kapcsolati tőke jó, de ha nincs, akkor is kell állást találni valahogy.

  33. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Pedig a fizetési előleg tökjó, nem kell mindig mindenben a rosszat látni. Azonfelül a fizetési előleg nálunk úgy volt, hogy a szokásos havi fizun felül évente egyszer 2 havi fizetést kérhettünk előre 6 havi visszatörlesztéssel. Ingyen, azaz kamatmentesen, és csak a főnök hozzájárulása kellett. Mi ebben a rossz?

  34. Advanced Flight
    mondta:

    @Mr Long: ennyi.

  35. Figyel Castro
    mondta:

    @jobangel: Köszi!

    Én egyébként adnám alább, ha engednék: Mivel a németemen, különösen a szakmai nyelven volna még csiszolni, illetve öt éve nem dolgozom, nem szégyellenék labortechnikusi állásra pályázni, anno otthon is igy kezdtem diploma után, hisz nulla tapasztalatom volt- a főnökömnek pedig bejött, mert ő is igy járta végig a szamárlétrát a cégnél. Ámde a legtöbb ilyen hirdetésben az MSc deklaráltan tól sok, max BSc-t kérnek 🙁

  36. És akkor még nem emeltük ki a kort, mert ha elmúltál 35, az a munkaadónál már a halál előszobája és inkább felvesz egy gyakorlatlan fiatalt, mint pl engem, aki csuklóból megcsinálok olyat, amiről a kezdő nem is hallott, de engem meg kellene fizetni, a fiatal meg olcsó és „majd megtanulja nálunk”, igaz, csak aztán tovább is megy oda, ahol megfizetik

  37. Hujber Tünde
    mondta:

    Pont most láttam egy hirdetést: 3 műszakba keresnek operátorokat Komárom-Esztergom megyébe. Fizu nettó 120-180 ezer + 20 000 cafeteria + ingyen szállás. Akár még jónak mondható is egy operátori állásért (már aki annak tartja). Aztán a „mit kínálunk” rovatban benne van, hogy „fizetési előleg felvétele”. Na, ebből kristálytisztán lejön, hogy mégsem olyan hűdejó az a nettó 120-180, mert bizony abból sem biztosan lehet megélni és félretenni (ha lehetne, akkor nem lenne szükség a fizetési előleg intézményére, már pedig, ha így kiemelik a hirdetésben, akkor igény az van rá). De gondolom azért az interjún csak megkérdezik, miért akar a pályázó náluk dolgozni. Hát nem a jó fizetésért. 🙂

  38. A legszebb az egészben, hogy majdnem én is HR-snek mentem, de a gondviselés megmentett ettől, és a pszichológusi munkától is.:)) Előbbit sajnáltam, mert nyugdíjas meló (értsd. ha szar is vagy, nem baj, nyugdíjas korodig elvagy itt-ott, és jól keresel vele) bár én valószínűleg megőrültem volna, mert jól akartam volna csinálni a sok kontár között. (Magyarországon kb 1-2 olyan emberrel találkoztam eddig, aki HR-esként/ fejvadászként valóban jó volt a szakmájában, a kontárok közül pedig rengeteggel.) A pszichológiát pedig szintén a megélhetés miatt sajnáltam, de mivel az egész egy fasza nagy áltudomány, no ezért már kevésbé.
    Pályázóként hihetetlen unalmas elbeszélgetni egy náladnál alacsonyabb intelligenciájú emberrel, aki típuskérdésekkel bombáz, és komoly udvariasságot igényel, hogy ne ásítozz, ne figyelj bármi másra, mert még a falon mászó pók is izgalmasabb, és betolj neki vmi olyan választ, amit fel tud fogni, értelmezni, a várakozásának megfelel és még be is van csomagolva. A csúcs, mikor a felvételiztető HR-es megjegyzi, hogy jobban tudok németül nála (hehe, és nekem a német „csak” a harmadik nyelvem). No comment.
    Ha már az első 5 percben tudom, hogy nem akarom ezt az állást, akkor is néha eljátszogatok velük, mint macska az egérrel, néha egészen őszintén válaszolva, néha hülyeségeket, de ezt is megeszik. Mert hát nekem is legyen már vmi szórakozás, ha már felöltöztem, rászántam az időt, energiát.:)
    Külföldön az állásokat névvel, címmel, honlappal, bérsávval dobják fel a netre. Csodálkoztok kis HR-sek, hogy mennyi irreleváns CV-t kell szűrnötök, és hogy „azemberek” nem tudják a kisujjukból kiszopni, hogy pályázzanak vagy sem?? Előszűri a nép magának a hirdetéseket, ha erre módja van ugye. Az is érdekes, hogy kb a telefonon ki tudom szedni belőletek, a bérsávot, meg a lokációt is, mert ha mégsem, akkor tegyük le, és hát ti hívtatok, nektek van szükségetek rám, akár a headcount-hoz, akár valóban, szóval kénytelen-kelletlen, de megmondjátok.:))
    Az, meg, hogy milyen felesleges időpocsékolás végigmenni egy felvételi folyamaton, ahol a bérezés titok, végül felajánlják az állást, amit te simán elutasítasz, mert az alap bérigényed sem üti meg? Kidobott idő nekem és nekik is.
    És ez mind a magyar valóság a HR szakmában….
    Végül: minden tanács faszság, mert….. nem azon fog múlni, hogy felvesznek-e, hogy a HR-snek tetszik-e a pofid, hanem azon, hogy akikkel együtt dolgozol, azoknak tetszik-e. Ha a szakmai rész penge, de nem jössz ki a feletteseddel, akkor is lapát, még ha rövid időre be is kerülsz a céghez. Ha nem jön be a profid, akkor be se kerülsz. Kivéve az olyan munkák, mint pl. IT, ahol vadásznak a jó fejlesztőkre, és minél speckóbb a területed, annál jobban válogathatsz, a másik fél meg annál kevésbé.
    Azért kíváncsi volnék, voltál-e már olyan élethelyzetben, ami komolyan próbára tett?? Akár állás, akár privát szféra. A válaszaidból a szokásos bullshitek jönnek át, amit kb. mindenhol hallasz HR területen. Nem tudom, van egy szöveggyűjteményetek, amiből puskáztok??? Se stilisztikailag, se szóhasználatban, választékosságban nem tapasztalok eltérést, ezért kérdezem. Mert ha nem voltál még kilátástalannak tűnő helyzetben (és nem arra gondolok, hogy elbulizgattuk a kosztpénzt és most lejmolni kell a napi sajtos pogihoz), akkor lövésed sincs arról mit éreznek azok az emberek, akik munka nélkül vannak, főleg akik hosszabb ideje. Egyszerűen fel sem fogod. Ha nem éheztél még sosem, nem tudod megérteni mi az, mikor centizel a pénzzel és hónap végéig így sem elég. Ma itthon rengetegen élnek így a munkával rendelkezők között is. Nem tudom, ez lejött-e.

  39. jobangel
    mondta:

    @Figyel Castro: régen írtam erről:

    jobangel.blog.hu/2014/02/17/allasinterju_kameran_keresztul

    Egyébként semmi extra, pont olyan, mint általában egy állásinterjú. Tőled a szakmai múltadról fognak kérdezni, neked meg az állásról, munkahelyről kell sokat, ha már nem árulták el… Ami nálad fontos lehet a meggyőzésükre, hogy azt bizonyítsd, hogy amíg otthon voltál, addig sem kopott meg úgy a tudásod, hogy ne tudnád gyorsan felvenni a ritmust.

  40. Figyel Castro
    mondta:

    Holnap reggel Skype interjum lesz egy fejvadász céggel, a melóról nem sokat tudok (nem árulják el, minőségbiztositási mérnöki munka Svájcban (vegyészmérnök vagyok), itt élek amúgy, de pár éve a gyerekeimet nevelem). Elolvastam pár ajánlást ilyennel kapcsolatban, van valami, ami még eszetekbe jut, mire kéne figyelni? Köszi!

  41. Hujber Tünde
    mondta:

    @DocBulywood: „6. Ez a motiváltság teljes hiánya. Semmit sem akar elérni, csak kifizetni a számláit és vegetálni a négy fal között.”

    Látod, ez a baj. Hogy a cégek/HR-esek El SEM TUDJÁK KÉPZELNI, hogy a munkán, munkahelyen kívül is van élet. Nem csak munkahelyi karrier létezik a világon. Sőt, szerintem az a szánnivaló ember, akinek semmi más nincs az életében, csak a munkahelyi karrier… Vannak, akiknek a munka csak pénzkereseti lehetőség, amiből finanszírozzák a számláikat és a hobbijaikat. De ez nem jelenti azt, hogy ők rossz munkaerők, sőt, tudnék mondani példát az ellenkezőjére…

  42. pippa2011
    mondta:

    @Hörömpő cirkusz világszám: Negyven vagyok, én is ezt tapasztalom. Ahol a legidősebb 35, oda nem passzolok, nekem is ez a válasz.
    Nem tudom, hány interjún voltál, de egy idő után kialakul egy kép a piacról, és bizony lehet sejteni, hol kell letagadni végzettséget, energikusságot, ambíciót. Például, ahol a munkatársak csak suttogva mernek megszólalni…Minden téren kevéssel beérő, fiatal, önfeláldozó, kussoló emberek kellenek, ez most a trend.
    Én legutóbb két tanítóképzős 27-28 évesnek meséltem a hogyanképzelemelmagamötévmúlva kérdésre a még hiányzó üzleti felsőfokú nyelvvizsgáról és a saját online vállalkozásról. Mekkora marha vagyok!
    Én minden hirdetésre átgyúrom az önéletrajzom, körbejárom a face-en, vagy ahol tudom ,kik dolgoznak ott (hát persze h juniorok).
    Találj ki egy mesét a beosztott pozícióra, hogy miért nem akarsz már vezető lenni. Ha el akarják, elhiszik.
    Hosszútávon ne add alább, de rövidtávon, ha már égető a dolog, nincs választás, hazudni kell.
    A te referenciáiddal az ismerősök tudnak a legtöbbet segíteni, ha normális munkát szeretnél.

  43. verbeka111
    mondta:

    Más helyzetben vagyok, ezért csak elképzelni tudom a klasszikus főnök-dolgozó viszonyt. Törvényi és szerződéses felhatalmazásomnál fogva szakmai kérdésekben felülbírálhatom a munkaadóim döntését és utasíthatom a megfelelő, szabályos cselekvésre. Viszont ilyen helyzetekből az derül ki, hogy bizonyos dolgok igencsak súrolják a törvényesség határait, és ezt sokszor meg is próbálják átlépni. Ilyenkor kell megfontolni, hogy az ember behódol-e és vállalja a felelősséget vagy az állását kockáztatva megtiltja a főnökének a kilengést. Ebből arra következtetek, hogy ilyesmi más viszonylatban is előfordul, és ott a munkaadót nem lehet felülbírálni, azaz „bármit” megtehet. És a „bármit” ismét idézőjelbe tettem, mint korábban.

  44. jobangel
    mondta:

    @verbeka111: De pont abban nincs igazad, hogy a munkaadó bármit megtehet. Egyre kevésbé, és kellő kiállással soha nem tehet meg semmi olyat a munkavállalóval, álláskeresővel, ami etikátlan, erkölcstelen lenne. Én ezt az irányt képviselem, erre tanítom az álláskeresőket.

    A cikk ötleted nem veszem meg, mert már rengeteg ilyen cikk van a blogomon 🙂

  45. jobangel
    mondta:

    @TBit: vidéken sok esetben jobb a helyzet… Mindenki ismerhet mindenkit, és nem titok, hogy a Békés megyei, nem éppen könnyű világban is sokat kell segítenem (de a net arrafelé kevésbé hatékony).

    Tehát, ismerős, papíralapú apróhirdetés, jófogás oldal, saját magát hirdeti, mit tud vállalni (takarítás, kertgondozás, idősgondozás). Személyes megkeresés, igen, sajnos kilincselés. Ráadásul ezt is jól meg kell tanulni, mert ebben még erősebb a kudarcélmény, mint ha csak egy e-mailben jelentkezett volna. Olyan nincs, nincs labda, addig kell menni, amíg nem sikerül valami, ha a megélhetés a tét. Ill. ha lehet, a költözést mindig javaslom opciónak, de azt nagyon sokan elvetik.

  46. verbeka111
    mondta:

    @jobangel:
    Nem a munkaadót ostobáztam le, még csak nem is a HR-est, hanem a kérdést. Ha ez egy szakmailag, akár pszichológus által kidolgozott, céltudatos kérdés lenne, amelyből a rá adott válaszok alapján a munkavállaló pályaalkalmasságára lehetne következtetni, akkor megérteném. de ezt nem érzem ilyennek. Hujber Tünde hozzászólása alapján ez egy általánosan használt HR-es kérdés. Számomra nagyon szomorú, ha egy szakma egy ilyen kérdéssel minősíti magát.

    Az erőszak egy hasonlat volt. Azt sarkítottam!, hogy pillanatnyilag a munkaadó „bármit” megtehet, semmilyen felelőssége nincs a munkaadás szempontjából, a munkaadónak pedig mindenhez alkalmazkodnia kell. Ha több olyan cikket olvasnék, hogy a munkaadónak mit kellene tennie, hogy értékes munkavállalót kaphasson, akkor talán másképpen értékelném a dolgokat. A cikk ötletért EHO-zás utáni 3 Ft-ot kérek.

    Azt sejtettem, hogy bizonyos rétegnek szól az írás, de éppen emiatt szakad tovább ez a réteg, mert erősíti bennük a helyzetet.

  47. En is hozzaszolnek a cikkhez, megpedig ahhoz a reszehez, ahol arra buzditod a munkakeresot, hogy ne napi/heti 3-4, hanem tobb palyazatot kuldjon be.
    Ha valaki szerencses, es a fovarosban el, akar van is eselye bekuldeni ennyit. Nade lassuk be, videken, meg megyeszekhelyeken Sincsen ennyi lehetoseg, kulonosen nem, ha valaki egy uzletagban, egy szakteruleten keres allast.

    Megdol, a „Lovesbol lesz a gol” c. irany, mert ha nincs labda, akkor nem lehet belerugni. Erdekelne azonban, hogy ebben az esetben Ti mit javasolnatok.

  48. jobangel
    mondta:

    @verbeka111: nem ítélem el az ismerősödet, sőt, ha lehet, így kell. A cikk pontosan azoknak íródott, akiknek a napi megélhetés a tét. Vagy viszi a bank a házat, vagy kiteszi a főbérlő az utcára, vagy nincs mit enni. Nekik fontos, hogy mielőbb jövedelemszerző állásuk legyen, és pl. ne feketemunkában kössenek ki.

  49. jobangel
    mondta:

    @verbeka111: Az interjúztató leostobázásából nem lesz állás, az pedig nem lehet célja egy álláskeresőnek. Soha, senkit nem oktatunk ki, mindig diplomatikusan válaszolunk. A diszkriminatív kérdéseket vissza kell utasítani, abból sem lesz állás ugyan, de a törvénysértésben nem lehetünk partnerek.

    Az őszinteséget pedig nem az interjúztatónak kell kiérdemelnie, az nekünk jár, munkavállalóként, álláskeresőként. Az önérzetünk, önbecsülésünk miatt fontos, hogy lehessünk, merjünk őszinték lenni. Meglepő módon ezzel a hozzáállással állást is jóval nagyobb arányban lehet kapni, mint a betanult kamuval. Már szerencsére szinte senki sem hisz a kihíváskeresőknek, a tudásuk kamatoztatására vágyóknak, meg azoknak, akik célja egy sikeres csapat megbecsült tagjának lenni. Ezeket a lózungokat senki sem értékeli.

    Az erőszakos felvetésedet gondold át újra, ott szerintem nagyon mellémentek a gondolataid… Önmagában az, hogy egy állásinterjút nem partneri viszonynak tekintesz, hanem erőszaknak, nagyon téves elgondolás.

    A cikk nem pénzszerzési céllal íródott, a blog évek óta a munkavállalók segítésével foglalkozik. Igaz, a tegnapi index megjelenéssel kerestem 24 forintot, ketten rákattintottak valami hirdetésre 🙂 Ebből még fizetek személyi jövedelemadót és ehót, 16 forintom marad. Ha ezt pénzért csinálnám, már nem csinálnám 🙂

  50. verbeka111
    mondta:

    „„nem írják a cég nevét” – Most, ebben a pillanatban nem mindegy?”
    Bizony nem mindegy. Egy ismerősöm, a cikkíró által nyilván elítélendő módon azzal kezdi, hogy a cég minden apró dolgát felderíti. cégnyilvántartás, tulajdonosi kör, éves beszámolók, stb. Többször ki is derültek olyan összefüggések, amelyek miatt nem lehetett komolyan venni az adott céget. Persze ő nem a „mindenáron, bármilyen munkát akarok, ezért bárkinek bármit megteszek” típusú álláskereső. Ez a cikk nyilván nekik íródott.

  51. verbeka111
    mondta:

    @jobangel: Nem teljesen értek egyet. Egy ilyen kérdést nem szabad komolyan venni, vagy ha igen, akkor a válasz a következő: „Ne haragudjon, de ez egy ostoba kérdés. Maga állítólag szakember, nagyon jól kellene tudnia, hogy a mai magyar munkaerő piacon nincs értelme a feltett kérdésének. Mégis, milyen választ vár?” Engem legalábbis bosszantana, hogy egy olyan embernél kuncsorgok állásért, aki fizetést kap azért, hogy szakmaiatlan, ostoba kérdéseket tegyen fel. Ahhoz a céghez nem is mennék dolgozni. Nem tudnám neki megadni az általad említett őszinte választ. Egyszerűen nem érdemli meg.

  52. verbeka111
    mondta:

    Párhuzamot használva (előre is bocsánatot kérek érte), ez a cikk olyan, mintha valaki az erőszakot úgy próbálná meg megelőzni, hogy az áldozatot kiosztja, elmondja, milyen ruhát vegyen fel, hogy rondítsa el az arcát, hol párnázza ki magát az ütések és rúgások ellen. Az erőszaktevő mentalitása pedig teljesen mellékes a számára. A fennálló rendszer abszolút alárendelő mivoltát erősíti ezekkel a tanácsokkal. Kedves szakértő! Nem kötelező ilyen cikkekkel fenntartani egy rossz rendszert. Bár valószínű, hogy ez is inkább pénzszerzési céllal íródott, nem valódi tanácsadás céljából.

  53. jobangel
    mondta:

    @verbeka111: Szerintem nem vicc, sőt. „Te kamuzol, de én komolyan veszem”. Ez az üzenet, és ilyenkor teljesen más pozícióba kerül az ember. Az ilyen kamukérdések viszont csak akkor halnak ki, ha végre mindenki mer értelmesen válaszolni, és nem az elvárt sablonokat mondja fel. A behódolás az, amikor a kamuválaszt mondja vissza a jelölt, mert meg akar felelni, belemegy a játékba. Ha megteheti, inkább ne menjen bele.

  54. verbeka111
    mondta:

    @jobangel: Nyilvánvalóan kamu kérdésre őszinte választ adni, vicc. Ezzel azonnal pozicionálja magát az illető: Mindent elfogadok a munkaadótól, akármilyen értelmetlen, én mindig őszinte és nyílt leszek, becsülettel behódolok bárkinek.

  55. Rókica25
    mondta:

    @SteveSteve: Veled is csak kezet foghatok! én is így vagyok!

  56. vannak olyan szakterületek, ahol ezeknek a pontoknak pont az ellenkezője az értelmes hozzáállás: informatika, mérnöki pozíciók pl. – vagyis lényegében azok, ahol a munkaerőpiacon hiány van, és komoly szaktudást várnak el alapvetően.
    ezeken a területeken felesleges sok CV-t kiküldeni, azokat a pozíciókat kell megpályázni, amelyek tényleg érdekelnek, és visszalépésnek sincs túl sok értelme.
    a vezetői pozíciók megpályázása meg sztem önmagában értelmetlen ebben a formában, mert az egy másik műfaj. aki persze úgy gondolja magáról, hogy jó vezető lenne, annak talán érdemes, de sztem mindenképpen szükséges valamifajta korábbi tapasztalatot felmutatni ezen a téren. nehezen tudom elképzelni, hogy egy korábban nem vezetőként dolgozó valakit csak azért felvennének vezetői pozícióba, mert megpályáz egy ilyet.

  57. jobangel
    mondta:

    @DocBulywood: 🙂
    A „miért titokra”: egyes iparágakon belül a versenytársak jól ismerik egymást. Ha megjelenik egy hirdetés, hogy ilyen profilú embert keresnek, és ott a cégnév is, akkor tudjuk, hogy hopp, a Sóska Jóska elmegy a cégtől… Ez komoly információ is lehet, amire rámehet a cég, ha előbb derül ki, mint tervezték. Nem véletlenül diszkrétek néha a keresések annyira, hogy a jelölt is csak állásinterjún tudja meg, és titoktartásit is aláíratnak vele.
    Másik eset, mikor valakitől meg akarnak szabadulni, de előtte kell a helyére más. Az a valaki meg jobb, ha nem tudja, hogy kirúgás előtt áll.
    A harmadik esetben lehet, hogy simán csak a közvetítő kérése: könnyebben tud úgy behúzni embert, ha a cégnevet nem azonnal tudja a jelölt. Mondjuk mondtam én már olyat, hogy ha XY lesz a főnököm, akkor bele se kezdjünk a beszélgetésbe, és sokan lehetnek ezzel így 🙂 Aztán kiderült, hogy XY-t már átpakolták egy másik országba, van miről beszélnünk. De ha a hirdetésben látom a cégnevet, nem jelentkezem.
    Valószínűleg sok oka van még, ami most nem jut eszembe, sőt, az is lehet, amit te említettél 🙂

  58. Pan Modry
    mondta:

    @SteveSteve:
    Mo on sok helyen a ceges motivalas a beka segge alatt van, ez teny.
    Ennek ellenere azt mondom hogyha mar egyszer dolgozol akkor csinald rendesen, nem feltetlen csak a ceg, hanem a sajat hossxutavu erdekedben is. Ha egy projektet sikeresen vegigviszel abbol szakmailag fejlodsz, gyakorolhatod hogyan tudsz embereket motivalni, adott esetben ha vki keresztbe akar tenni azt hogyan tudod eltakaritani az utadbol stb… Fejlesztheted a networkodet stb…

    Megsertodni masok bunkosagan nem erdemes, tanuld meg hogy tudod az ilyen embereket manipulalni stb…

  59. jobangel
    mondta:

    @Irbisz: Tulajdonosi szemléletet bennem némi részvényopcióval tudnának kialakítani 🙂 A lojalitás fontos, a cég értékeinek elfogadása, képviselete, azonosság a cég céljaival (pl. ezért nem tudnék behajtó cégnél dolgozni). Ezt viszont állásinterjún nem lehet vállalni, mert akkor ismertem meg a céget, ne várják, hogy azonnal szerelembe essek 🙂 Viszont ki fog derülni, mennyire tudok lojális lenni, abból, ahogy az előző cégeimről, munkáimról beszélek. Az elkötelezettség inkább a munkának, feladatnak szól, a cégnek csak jó, ha ilyen az embere. Hogy el akarom végezni, hogy jól akarom elvégezni stb.

  60. DocBulywood
    mondta:

    1. Attól függ, mihez ért. De nem mindenhol keresnek fázisegyengetőt.

    2. Nem értem, miért titok, melyik cég keres munkaerőt? Mészáros & Mészáros Kft? Vagy Habony Ruházati Rt? Mert akkor tényleg…

    3. Egyetértek!

    4. Gosub 3.

    5. Gosub 3.

    6. Ez a motiváltság teljes hiánya. Semmit sem akar elérni, csak kifizetni a számláit és vegetálni a négy fal között.

  61. Irbisz
    mondta:

    @Pan Modry: nehol tulajdonosi szemleletnek hivjak, szerintem jobban kifejezi a lenyeget

  62. SteveSteve
    mondta:

    A munkahelyi motivációról pedig ….. Mo. az őskorban van ezen atéren, hiszen elveszítettük emberi mivoltunkat, a kapitalizmus hozta arc nélküli robotok világában megy a taposás, illetve az egyén halála.

  63. SteveSteve
    mondta:

    Sajnos nem tudok a cikk tartalmával teljesen egyet érteni. Igaz, nálam van egy elég fontos tényező, az életkor. 53. De jelentős vezetői szakmai tapasztalat és reális meglévő 3 nyelv ismerete, 2 diploma.
    Az állami állások, helyek szinte csak protekcióval mennek rokonnak, ismerősnek, oda bekerülni csakis nagyon ritkán lehet.

    Nem küldözgetek ezer felé, csakis az eddigi szakmám berkeiben kutakodok. De sajnos siralmas a helyzet. A hr-esek maguk pedig 30 alatt ….siralmasak. Se hr szakmai, sem ágazatai szakmai ismeretük nincs ……de még vezetőik sem igazán vannak a magaslaton.
    Arról nem is beszélve, hogy mennyi a félrevezető, vagy nem reális, hanem a hamis hirdetés nagynevű cégek berkein belül ….. röhejes.

    Maguk a cégek esetében pedig nagyon sok vezető azért nem vesz fel képzettebb, tapasztaltabb szakembert, mert az kitúrhatja ……

    Erről ennyit.

  64. Pan Modry
    mondta:

    @kodacx:
    Aranyaiban nincs tobb seggfej a hr-en mint mashol.
    Az a gaz ha egy ilyenbol vezeto lesz.

  65. kodacx
    mondta:

    @Pan Modry:
    „a legtobb bunko azt hiszi hogy a jo hozzaalasu, tokeletes munkaero, csak epp azert nem eredmenyes mert mindenki mas hulye korulotte”
    És az megvan, hogy az mekkora gáz, hogy milyen következményei vannak annak, amikor ilyen emberekből lesz személyzetis, vagy HR-es?

  66. Rókica25
    mondta:

    @Hörömpő cirkusz világszám: Kezet foghatunk. 45 feletti nőként uezzel a problémával találkozom: túlképzett, öreg, miért akar beosztott lenni, ha eddig 9 fős főosztályt vezetett, miért éri be harmad bérrel (mert éhendöglök wazze)…nem illek a fiatalos csapatba.
    Nagyon sok nőt a korosztályomból (akik szintén kiestek a munkaerőpiacról a koruk miatt), a családjuk tart el vagy iszonyú mázlival és protekcióval benyomták őket vhova dolgozni.

  67. Pan Modry
    mondta:

    @kodacx:
    Az emberi kvalitasokrol felesleges listat irni, a legtobb bunko azt hiszi hogy a jo hozzaalasu, tokeletes munkaero, csak epp azert nem eredmenyes mert mindenki mas hulye korulotte.

  68. jobangel
    mondta:

    @Seduxen (már NEM dr.): Jó felvetések, köszi!

    1. Az átfedések valóban léteznek, de van élet az állásportálokon túl is 🙂 Nagyon speciális tudás az, amire ne lehetne rendes mennyiségű álláspályázatot beadni. Meg ugye mindenkinek voltak olyan részfeladatai, ami máshol egy egész embert kíván, és ezzel is bővülnek a megpályázható lehetőségek.
    A nettó 90 több, mint a semmi. Ha csak azt éri el vele az ember, hogy kisebb lesz az adóssága, legalább a fele albit ki tudja fizetni, hogy a főbérlő megértését is elnyerje, már beljebb van. A 0 Ft-nál minden jobb. Állásinterjúra meg munkaidőn túl kell járni, ill. ilyen „mindenmindegy” állásból a legjobb a műszakos, amellett jól lehet szervezni állásinterjúkat.
    Anonimitás szerintem sose zavarjon senkit, majd amikor állásinterjúra hívnak, akkor eldöntöd, és bizony lehet nemet is mondani. Mert ilyenolyan céghez nem megyek, és kész (nem egyezik az elveimmel a termék, a szolgáltatás, a munkakultúra stb.). De persze ilyenkor is kulturáltan kell nemet mondani, sokan azt hiszik, nem veszítenek semmit, ha most jól beolvasnak egy cégnek, ahová nem mennének dolgozni. Pedig de…
    A kevesebbet ígérő munkában is lehetnek lehetőségek, pl. megkapsz egy projektet, külön feladatot stb. Ha mégsincs, majd lesz jobb, keresgélni kell folyamatosan.

  69. Pan Modry
    mondta:

    @kodacx:
    Semmi nem talalt be sehova es a vizet sem kaptam fel, nem ertem ezt miert irtad.
    Te igazsagot meg egyenloseget varsz el, szerintem a vilag nem erre epul, hanem arra hogy eredmenyes legy. Ha a targyalopartnered jellemhibas szard le, talald ki hogy fordithatod az elonyodre.

  70. kodacx
    mondta:

    @Pan Modry:
    1. Nem röhögtem pofán és ezután sem fogok senkit, csak nettó megalázó, hogy valaki olyan „vizsgáztat” először, akinek a munkámról fingja nincs!
    2. Azért érdekes az, amit arról mondtál, hogy még ha igazad is van, ha valakit lesajnálsz, az destruktív…mert eddig ezt én mindig a munkaadóktól, vagy felvételiztetőktől kaptam meg…
    3. „ha szakmailag van egy kis hianyossagod az foltozhato, ha viszont egy bunko vagy meg 30+ evesen, azzal a ceg mar nem tud es nem is akar mit kezdeni”
    Ezért vannak a jó hosszú listák az álláshirdetéseknél a szakmai követelmények/elvárások rovatnál, ugye? Mert annyira általános nálunk itthon, és jellemző, hogyha szakmailag nem felelsz meg, ha azon a téren van egy kis hiányosság, de emberileg faxa vagy, az még belefér, és adnak neked esélyt? 🙂
    Ébredj fel!
    4. Amúgy aranyos, hogy felkapod a vizet, valószínűleg betalált nálad valami, mert én valójában nem a HR-t ekéztem, hanem az a jelenség bosszant, hogy idehaza hamarabb csekkolnak le mberileg, mint szakmailag, hogy 100-ból 80-szor fontosabb a jellem/küllem/kellem, mint a szakmai hozzáértés…és ez meg is látszik az országon! Nem kicsit!

  71. Pan Modry
    mondta:

    @jobangel:
    Mit ertesz te elkotelezettseg es lojalitas alatt?

  72. Pan Modry
    mondta:

    @eMJe:
    A vezetes egy tanulhato skill, csak eppen mo on sok seggfej azt hiszi hogy o egy szuletett vezeto, hat latszik is a vezetoi kulturan.

  73. Pan Modry
    mondta:

    @kodacx:
    1. Azert mert nem rohogunk pofan senkit, attol hogy akar igazad is lehet, ez destruktiv, ilyen ember nem kell, tanulj meg viselkedni!
    2. Ami a te szinteden a hr-es, az magasabb szinten mondjuk a fejvadasz. Raadasul igenis fontos hogy milyen ember vagy, ha szakmailag van egy kis hianyossagod az foltozhato, ha viszont egy bunko vagy meg 30+ evesen, azzal a ceg mar nem tud es nem is akar mit kezdeni.

  74. jobangel
    mondta:

    @eMJe: Nem emlékszem rád, de bizony néha elúszok, el kell ismernem. Ha nem bántad, ahogy történt, akkor jó 🙂

    Vezető vagy specialista dilemmában igazad lehet, a feljebb lépést viszont csak az fogja megpróbálni, akiben van erre némi hajlam. Rábeszélni senkire semmit nem szoktam.
    A lefelé lépésről lehetne mondani, hogy csúnyán mutat, de a munkanélküliség még csúnyább, bár elvileg egyiknek sem kellene csúnyának lenni. A lefelé lépést ki is lehet faragni a CV-ben (nem kell feltétlenül kronológiai CV-t írni), meg be is lehet vállalni, mert semmi szégyellnivaló nincs a kétkezi munkán. Előbb-utóbb ezt is elkezdik megérteni a cégek, ahogy egyre szűkül a kínálati munkaerőpiac.
    És abban is igazad van, hogy a szervezeti kultúra, a munkáltatási kultúra igen alacsony szinten van, de ez is változni fog, ha egyre nehezebb lesz munkaerőt találni.

  75. jobangel
    mondta:

    @Koczy: Egyfelől igazad van, vannak cégek, ahol így gondolkodnak. Akarunk-e ilyen helyen dolgozni? Hogyan várhat elköteleződést, ha 1 hete még azt sem tudtam, hogy a világon van az a cég? A lojális és elkötelezett munkavállalót meg kell teremteni, magától nem lesz az (a „belülről motivált”, mint feltétel pont ezért visszás nekem egy álláshirdetésben). Persze ez már kőkemény HR-munka lenne, ennél egyszerűbb elvárni, aztán elhinni annak, aki be is kamuzza 🙂

  76. Hörömpő cirkusz világszám
    mondta:

    @eMJe: A sokat szidott és gyalázott HR-területen dolgoztam (és remélhetőleg még fogok), a képzés andragógia volt az egyetemen, HR szakirányon. Ismerem Goleman-t, tananyag volt 🙂
    Sajnos igazat kell adjak neked, a szervezeti kultúra kis hazánkban átlagosan a béka segge alatt van, a jelen lévő multik hozzák be a korszerű szemléletet és bánásmódot, de a munkáltatók többségénél a vezetők be sem tudják látni a HR-munka szükségességét. Ismerem, amiről írtál, volt részem benne, nem is maradtam meg ott sokáig, ahol a vezetőség az X-elméletet vallotta magáénak, a HR-feladatok és elvárások pedig kimerültek az interjúztatásban meg a bérszámfejtés/munkaügy tengely működtetésében.

  77. kodacx
    mondta:

    Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy roppantul hiszek a pszichológiában! Főleg az alkalmazott részében, marketing, személyiségprofilok, asszertivitás, kommunikációs folyamatok, érzelmi hatások, stb. DE!

    1. Az első agyfaxom, hogy miért kellene/szabadna NEKEM nem pofán röhögni a nálam 10-15 évvel fiatalabb HR-est, aki a munkám minőségét egész egyszerűen NEM TUDJA, NEM TUDHATJA MINŐSÍTENI, mert nem ért hozzá! Nem azt csinálja! Az emberi minőségeimet, a kommunikációs készségemet, az érzelmi világomat talán fel tudja mérni, de a szakmai munkámat nem!

    2. A második agyfaxom, hogy miért kéne nekem komolyan vennem olyan céget, akinél HAMARABB TALÁLKOZOM az adott esetben nálam 10-15 évvel fiatalabb HR-essel, mint bárki szakmaival?!?!
    Mert ezek szerint, ha képes is emberileg jól feltérképezni, az adott cégnek fontosabb, hogy magánemberként milyen vagyok, mint hogy mit teszek le szakmailag az asztalra?!

  78. Treff Bubi
    mondta:

    Nekem annak idején (10+ éve) a napi 10-12 CV is irreális célkitűzés volt. Nagyon kicsi a hazai piac, rengeteg pozíció 3-4 portálon is aktív, annyira meg nem voltam bevállalós, hogy teljesen más profilú hirdetésre jelentkezzek.

  79. @Hörömpő cirkusz világszám: Látom, mire begépeltem a kis esszém, más is megosztotta hasonló tapasztalatait 😀 Egyébként a másik véleményed is osztom az elköteleződésről és teljesítményről. Néha úgy érzem, hogy csak én próbálok fejlődni, és hosszabb távban gondolkodni, de ezek szerint nem. Ez milyen képzésen volt, megosztanád? Valamint aztán ebből a főnökeid mennyit profitáltak? Gyanítom nem sokat :)Néha olyan szélmalomharcnak tűnik az egész, de tudom, valószínűleg én vagyok a hülye, mert szembemegyek a forgalommal, de nem megy, hogy leköpjem magam, valamint sutba dobjam a tanultakat, tapasztaltakat. Emlékszem, interjún talán 2 hely kivételével mindenhol nagyot néztek, amikor azt mondtam, sokszor egy köszönöm is nagyon motiváló tud lenni a csapattagnak. Sőt, konkrétan volt, akinek elkerekedett a szeme, amikor elmeséltem, hogy volt olyan beosztottam, aki meg ezt köszönte meg, mert még soha senki sem köszönte meg a munkáját 😀 Hagy ne mondjam, utána nem 100%-on dolgozott, hanem felette 🙂 És nem fizetésemelésről, prémiumról beszélünk, csak egy köszönömröl. Látod JobAngel, ezért is írom, kis hazánkban ez rohadtul gyerekcipőben van még. Ahol meg talán már változott a vállalati kultúra, oda meg rohadt nehéz bekerülni, még interjúig is eljutni, mert ez önéletrajzból nem derül ki, és nincs se 8 diplomám, se ismeretségem. Mo-n még mindig a papír a menő 😀

  80. Szoktalak olvasni, még egyszer tanácsot is kértem, bár mire a sok elfoglaltságod mellett választ kaptam, már a második körre kerültem a Mercinél 😀 Mondjuk nem nagyon bánom, hogy végül nem sikerült.

    Ehhez viszont hozzá kell szólnom, főleg, hogy pont tegnap gondolkoztam egy tweeter fiók létrehozásán, amin gondolatokat osztok meg a vezetésről. Ezzel lett volna kapcsolatos az első bejegyzés.

    „hogy próbáljon a szakterületén belül csoportvezetői állásokat” Írhatnám, hogy bullshit. Az, hogy valaki jó szakember, korántsem biztos, hogy jó vezető. Sőt, általában nem az, más kvalitások kellenek 😀 Írhatnék regényeket, de egy időben sokat olvastam, ajánlanám Daniel Gloemant. Leírta, hogy érettségi találkozókon lehet látni, hogy a pedál elér valamit, de nem biztos, hogy magas pozíciót, míg a szófosó vagány gyerek képes magasabb szintre is, alig tanulással 😀 Miért? Mert oda már EQ kell, kiállás, motiválás stb. Viszont ez a megjegyzésed szépen illusztrálja a magyarországi állapotokat is. Nem képesek felfogni, hogy ez külön szakma.

    A lentebb lépéssel sem értek egyet, mert lehet, csúnyán mutat. Főleg, ha szakmailag annyival lentebb van. Akár a saját bőrömön is tapasztalom, termelésvezető után ismét műszakvezető lettem. Természetesen mindig megkérdik, miért 😀 Jól tálalni nehéz, viszont sokszor érzem, hogy job hoppernek néznek. Pedig nem, csak nehéz olyan munkahelyet találni, ahol jól érzed magad, nem akarnak elnyomni, és így képes vagy motivált maradni, és másokat is motiválni. Ráadásul ugye kis hazánkban még erőteljesen lehet az elmúlt évtizedek berögződését érezni. Főnök félti a helyét (pedig nem kellene, főleg, ha értene hozzá), az embert csak robotnak nézik (ehhez még lean sem kellene, de még könyveket se olvasni, hogy hosszú távon ez nem jó), és természetesen mindenkit lerúgni, visszahúzni a gödör aljába. Eddigi életem során megfordultam pár cégnél (ha jól számolom, kb a 10ig céget emésztem, és 40 se vagyok), és tudom, én vagyok túl idealista, de azért az a szemétdomb, ami itt van, az vicc. Az baj, ha nem hagyod magad lerántani és nem engedsz az elveidből, kiállsz magadért és az ambereidért, és javítani, fejlődni akarsz, no és persze a termelést is így nézed 😀 Ja, és persze véleményed se legyen, legyél engedelmes robot, még vezető pozícióban is 😀 De hát azért vettek fel, nem? Egyre jobban az az érzésem, nem, de ostort még sehol sem adtak a kezembe… addig még nem merészkedtek.

    Válogatni meg persze válogat az ember, Észak-Dunántúlon 60 alatt már nehéz albérletet találni, plusz rezsi, ott egy százas. Amennyivel többet kapnál, azt el is viszi a drágább megélhetés. Nem mondhatom, hogy nettó 200-ért vállalom a munkát. Mondjuk az vicc, amikor pislognak a bruttó 3-400-as bérigényért. Persze, halom felelősség az emberen, de menjen minimálbérért, nem? Onnan is menekülnek az emberek, nem véletlen már a keleti országrészből próbálkoznak toborozni. Szlovákiában meg egy operátor is sokkal többet keres 😀

  81. Hörömpő cirkusz világszám
    mondta:

    @Koczy: Az a HR-es szerintem tévedett. Egy álláskereső még nem tud elköteleződni, főleg az első-második körös interjún. Majd, ha felvették, elköteleződik rögtön, magáévá teszi a céges értékeket, a kultúrát, a munkastílust, a kommunikációs elvárásokat.
    Egy képzésen bemutattak nekünk egy tanulmányt: az elköteleződést és a teljesítményt hasonlította össze a munkáltatónál eltöltött idő horizontján. Az eredmények szerint a dolgozói elköteleződés a belépéskor a közepesnél magasabb, a teljesítmény alacsonyabb. Az idő előrehaladtával az elköteleződés és a teljesítmény is nő, majd az elköteleződés picit csökken, a teljesítmény vagy szinten marad, vagy az is csökkenésnek indul. A vállalatvezetés feladata az, hogy mindkettőt szinten tartsa, illetve ha észlelik az elkötelezettség vagy a teljesítmény csökkenését, a megfelelő lépéseket megtegyék.

  82. Pan Modry
    mondta:

    @Hörömpő cirkusz világszám:
    Ez igy nehezebb lehet, igazabol ha meg en is ugy erzem hogyha most eldontenem hogy marpedig mo-on akarok dolgozni az olyan szakmai kompromisszumokkal jarhat rossz esetben amit eszem agaban sincs megkotni.

  83. Pan Modry
    mondta:

    @Koczy:
    Na, oda nem kell menni. Akik tobbet varnak el mint a jol elvegzett munkat amiert penzt adnak , azok felejtos munkahelyek.

  84. Pan Modry
    mondta:

    @So No:
    Tapasztalatom szerint ez pont igy megy az eu-ban is. (Senior+, manager poziknal)

  85. Hörömpő cirkusz világszám
    mondta:

    @Pan Modry: vannak, 90 %-uk külföldön dolgozik, a maradék 10 % meg az államigazgatásban 🙂 Akkor voltam hülye, amikor a kétezres évek közepén nem pattantam le én is, de tudod, férj jó munkája, gyerek iskolája, idős szüleim mind ide kötöttek.

  86. Koczy
    mondta:

    @jobangel: Ez azért nem teljesen így van szerintem. 🙂 Nekem pont egy hr-es mondta egy interjú végén anno, hogy ilyen hozzáállású emberre nincs szükségük, ők olyat akarnak, akik elkötelezett a cég irányába, és ilyet ne merjek mondani egy interjún sem, mert sehova nem fognak felvenni.

  87. Hörömpő cirkusz világszám
    mondta:

    Tényleg, jobangel, van arra valamiféle kutatás, tanulmány, statisztika, bármi, ami arról szól, hogy az ötvenes nők, ha elvesztik az állásukat, milyen arányban találnak újra munkát? Mert ez a 19 hónap egy átlag, benne van mindenki. Valami genderspecifikus vagy életkor-specifikus adathalmaz létezik Magyarországra vonatkozóan?

  88. Pan Modry
    mondta:

    @Hörömpő cirkusz világszám:
    Nem tudom erre a valaszt, nincsenek olyan regebbi kapcsolataid akik ma kozep v felso vezetok lettek?

  89. Pan Modry
    mondta:

    @Eltévelyedés:
    Valamit szarul csinalsz.

  90. Hörömpő cirkusz világszám
    mondta:

    5.ponthoz: csoportvezetői pozícióból távoztam, 3-5 fős csoportjaim voltak, cégmérettől függően. Lejjebb adtam, szakterületemen beosztotti pozíciókra is jelentkeztem. Sehová sem vettek fel. Indokok: túlképzett vagyok. Túl nagy a tapasztalatom. Biztosan hiányoznának a vezetői feladatok. Túl energikus vagyok. Nem vagyok alkalmas beosztottnak. Több a szakmai tudásom és tapasztalatom, mint a leendő főnökömnek.

    6. ponthoz: csoport- vagy osztályvezetői pozíciókra is jelentkeztem. Eddig kb. az összes releváns pozícióra benyújtottam a pályázatomat, ez másfél év alatt talán negyven jelentkezés volt. Nyolc helyre hívtak be, mindenhol nagyon meg voltak elégedve a szakmai hátteremmel, a tapasztalatommal, a vezetői képességeimmel, ám sajnos mindenhová a negyven alatti vagy körüli jelentkezőket várják. A visszautasítások indokai: nem vagyok beilleszthető a csapatba. Túlságosan juniorok a beosztottak, nem hiszik, hogy megtalálnám velük a közös hangot. És ezek variációi.

    53 éves nő vagyok. Tagadjam le az összes végzettségemet és jelentkezzek árufeltöltőnek? Még ahhoz is túlkoros vagyok, azt hiszem.

  91. Pan Modry
    mondta:

    @jobangel:
    Erre azt mondom hogy aktiv lepeseket kell tenni a problema megelozesehez mar akkor amikor allasban vagy.
    Erdemes egy jo networkot kialakitani, konferenciakra neha eljarni, ha felhiv egy fejvadasz akkor normalisan beszelni vele, es ha teged nem is erdekel az allas akkor valakit ajanlani ( egy csapasra szivesseget tettel ket embernek amit visszakaphatsz ha szorult helyzetbe leszel)
    Illetve fel kell halmozni annyi penzt hogy ha elveszted az allasod akkkor csak a penz miatt ne fogadd azt el ami nem tetszik, en az elso 2-3 evemben kb sokkal kisebb labon eltem mint megtehettem volna, mert ugy gondoltam hogy az igy megtakaritott penz majd ad egy alapot arra hogy ne kelljen hulye kompromisszumokat kotnom rovid tavu anyagi dolgok miatt, es hat megerte.

  92. Eltévelyedés
    mondta:

    @Mr Long: Attól függ milyen szakmában. Ahol van 50 szakember egy adott körben, ott lehet ismerni egymást. Ahol van 3000 szakember, ott kemény dió hiresnek lenni. Korábbi kollegáim közül van pár ember, akit szvesen ajánlanék bárhova, de ők ettől nem hiresek, max ismerjük egymást. Lehet, hogy van náluk sokkal jobb is, csak őket nem ismerem.

  93. Mr Long
    mondta:

    @Eltévelyedés: Az ismereoson keresztuli munkakapas azt jelenti, hogy ismernek a szakmamban, mert jo vagyok es megkerdeznek, ha embert keresnek, hogy erdekelne-e. Vagy baj, ha van hirneve az embernek?

  94. Eltévelyedés
    mondta:

    @Mr Long: Még _SOHA_ nem kaptam állást ismerősön keresztül, mindig csak azok a kamu toborzók/fejvadászok telefonáltak. Szörnyű sors, 34 vagyok és még mindig nem vagyok miniszteri főbiztos, se miniszter(elnök), kiszúrt velem az élet!

  95. Eltévelyedés
    mondta:

    @So No: Haha, azért nem minden cégnél megy ez igy, Hong Kongban vagyok, világ másik feléről vettek fel és egy repjegyet úgy kellett kisajtolni belőlük. Picit meg is vagyok sértődve. Ha már kifizetnek egy rahedli pénzt fizetésre, akkor nem birták volna ki egyszer a havi bérem 30%-át lakásra? Az az éves béremnek nem egész 2%-a, ám bennem rossz szájizt hagyott.

    A cikkhez meg.. ha kell a pénz, nem lehet finnyáskodni, vagy ha mégis, akkor nem kell eléggé a pénz, csak a sirás megy.
    Az meg tényleg jó kérdés a cégtől, hogy „miért akarsz hozzánk jönni?” Megmondtam kerek perec, hogy már ne tessék haragudni a néninek, de maguk hivtak fel, hogy érdekel-e…

    A Nem lép feljebbet viszont akár el is hiszem. Nem akar. Nincs rá amibiciója. Esze ágában sincs 4-8 kismókust tanitgatni, ügyes bajos dolgait intézni, teljesitmény-értékelést végezni, csapatfejlesztési tervet gyártani, főnöki fingreszelős meetingeken részt venni, céges politikában részt venni. Ő a tervezéshez/programozáshoz/könyveléshez/értékseitéshez ért, mi több, azt akarja csinálni. Specialist role.

  96. jobangel
    mondta:

    @Pan Modry: ha megteheted, hogy tanulsz, újabb papírokat, tudást szerzel, közben állást keresel, az jó. Ha nincs mit enni, nyaggat a főbérlő a bérleti díjjal, kikapcsolták az áramot, de akkor sem adja lejjebb, az nagyon nagy hiba. Persze egy „lejjebb” állásból mindig tovább kell keresgélni, de sokan ettől is félnek.

  97. Seduxen (már NEM dr.)
    mondta:

    19 hónap??? akkor én igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy „csak” 3 hónap volt… (de már így is a kefét rágtam, hosszúra nyúlt „szabadság” volt).

    munkavállaló oldaláról nézve azért sok pontot cáfolnék:

    1: egyrészt ugye a nagy állásportálok között sok az átfedés, tehát sok álláshirdetés megjelenik itt is – ott is. én örültem, hogy 1 nap 4-5 értelmes hirdetésre bukkantam, ahova egyáltalán értelmét láttam jelentkezni (ennyi idő után ki lehet szűrni a „Himi-Humi BT-t”, ahol a „bejelentett alkalmazotti jogviszony” alatt a 4 órás minimálbér, a többi zsebbe stílus dívik, és akarna fizetni nettó 80.000-t. Kösz, de kösz nem. Ez biztos nagyképűség, de belegondolt a posztoló abba (felteszem igen, mert a 4. és az 5. pont erről is szól), hogy elfogadok valami szar melót az említett nettó 90.000-t, akkor:
    a) abból éppen sikerül még éhen halni
    b) munka mellett hogyan járok el (próbaidő alatt) állásinterjúra? főleg úgy, hogy teszem azt nem „kiöltözős” a munkahelyem, de random időszakonként (amikor elkérem magam a főnöktől) öltönyben jelenek meg.

    szóval itt is 2 oldala van az éremnek, és ezt nem észosztásból írom, csak munkavállalóként én így – lehet rosszul – látom a dolgot.

    2: válogatok a hirdetések között… vannak azért objektív kizáró okok, nyilván (távolság, munkaidő /3 műszak/, stb.), de azért vannak olyanok is – számomra -, ami alapján nem „teljes szívvel” pályázok. Ilyen pl az „anonimitás”: motivációs levélbe én pl akkor tudok értelmes dolgokat írni, ha látom, hogy hova pályázok (megnézem a weboldalát, utánaolvasok a cégnek, stb.). Név nélkül ez elég nehéz. + több száz hirdetés elolvasása után azért messziről bűzlik, ahol a szart akarják marcipánba csomagolni.

    4-5: a fizetés. azért egy „alsó” határa nyilván van (=megélhetés), ami alatt ha el is megyek dolgozni az hosszú távon hova vezet?! van ugyan egy állásom, amiből megélni nem tudok, de mellette interjúkra járni sem, viszont állandóan ingerült, ideges vagyok (ami ráadásul a munkahelyi teljesítményemre is kihat + a magánéletire is), ez sz’tem szintén nem jó senkinek.

    … mondom mindezt úgy, hogy a meglévő állásom mellett nyilván nem mentem el máshova sokkal kevesebbért, de az „otthonülésnél minden jobban fizet” jeligére ippeg elvállaltam egy olyan munkát, ahol majd 30-35%-al fogok KEVESEBBET keresni, mint annak előtte, de jelenleg ez van.

    szóval sok esetben azért objektív okai is vannak a „halogatásnak”, illetve a – látszólagos – kifogáskeresésnek.

  98. Mr Long
    mondta:

    Allast ismeretsegen keresztul kell keresni, nem kamu fejvadaszokon at.

  99. So No
    mondta:

    En Malayziaban dolgozom lassan harom eve.

    A linkedin-en rendszeresen keresnek meg fejvadaszok Szingapurbol, Kinabol, Fulop-szigetekrol, Indiabol stb. stb. (Nem is igazan tudom aterezni a munkakereses nyuget, mert szerintem munka rengeteg van…)

    Elmeselem, milyen egy allasinterju itt Azsiaban. A ceg vezeto informatikusa jo alaposan kikerdez a SZAKMAROL. HR-es a kozelben sincsen, hogy baromsagokat beszeljen. Ha alkalmas vagy, kapsz egy probamunkat, amit 2-3 nap alatt le kell adnod. Ha ez is jo, akkor a CEO beszel veled kb. 10 mondatot.

    Ja. A berezest es az egyeb juttatasokat a legelejen elmondjak. Mindent. Es ha neked jo, csak akkor megy tovabb a dolog.

    Vegul megveszik neked a repjegyet, foglalnak szallast az elso honapra, es mehetsz.

    Ezzel szemben a nagy EU-ban azt hiszik, hogy a HR-es idiota pszichologiai kerdesei segitenek kivalasztani a jo munkaerot.

  100. Pan Modry
    mondta:

    En az 5-os ponttal nagyon nem ertek egyet, szerintem oriasi hiba alabb adni.
    Ha nem adod alabb es tegyuk fel nincs allasod azt az idot rengeteg hasznos dologra tudod forditani, at tudod ertekelni a szakmai felkeszultsegedet, ha kell van idod hogy nehany kurzussal, certificate-tel piackepesebbe tedd magad, el tudsz menni networkingolni, esetleg elvallalsz egy par honapos interim manager/specialist melot.

  101. kovácspéterke
    mondta:

    @Hujber Tünde: de, elég jó. ilyenkor általában azt nézik, hogy mennyire találod fel magad, mennyire bírsz gondolkodni. a mert érdekesnek találom a céget, keresem a kihívásokat bullshit pont nem jó, csak azt mutatja meg, hogy azt szajkózod, amit vmi hr-tanács cikkben olastál.

    sőt, azt mindig szereti egy cég, ha valaki ki meri mondani, hogy pénzt akar keresni, mert akkor nagyobb valószínűséggel dolgozni is hajlandó lesz érte.

    a poszthoz, volt egyszer egy imserősöm, akinek már egy éve nem volt melója, és nem állt jól anyagilag. mi kerestünk valakit, de nem adtunk céges autót. mondta h akkor úgy nem… 😀

  102. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: De, ez tökéletesen jó válasz erre a kérdésre. Nem állok jól, kell a meló, ez meg olyan állás, amit meg tudok csinálni, és mivel ti hirdettétek, hozzátok jelentkeztem. Ennyi, és működik.

  103. Hujber Tünde
    mondta:

    Szívesen olvasnék arról cikket, hogy a HR-esek miért teszik fel azt a kérdést, hogy „és miért hozzánk pályázott? miért akar nálunk dolgozni?”, ha ők is pontosan tudják, hogy a pályázó napi 10-12 pályázatot küld szét olyan cégekhez, amiknek még a nevét sem tudja, mert nincs benne a hirdetésben? Gondolom, a „megpályázok mindent, ami mozog, mert már nagyon kell a pénz” válasz nem elég jó… 🙂

    Szóval érdeklődéssel olvasnék interjúsorozatot HR-esekkel, de nem a szokásos bullshit válaszokkal.

  104. jobangel
    mondta:

    @Irbisz: Nem mindegy, de a különbségek áthidalhatók. Közszférából versenyszférába könnyebb, mint fordítva. Ha kkv-ból multiba vagy fordítva váltana az álláskereső, arra meg vannak jó trükkök.

  105. Irbisz
    mondta:

    Szeintem azert az nagyon nem mindegy, milyen tipusu munkahelyröl lesz valaki munkanelküli. Gondolom nem mindgey hogy multitol, hazai KKV-töl, netan a közszferabol keres valaki uj allast.