4 kifogás, amivel elintézheted, hogy ne kapj állást
Sokéve segítőként működve megtapasztaltam már, hogy mindenkin nem lehet segíteni. Sokat küzdöttem azzal, hogy megtanuljam elengedni, akin nem tudok segíteni, ma sem jó érzés, de nincs választásom. A napi 24 órámba nem fér bele, hogy olyanok lelkére beszéljek, akik valójában nem akarnak segítséget. A kifogásaik viszont annyira tipikusak, hogy érdemes csokorba szedni őket, tanulságul.
1. „Nem azért tanultam ennyit, hogy …”
Amikor felmerül, hogy a szakterületén piaci, gazdasági vagy egyéb külső körülmény miatt nem talál állást, akkor egyúttal az alternatívákat is fel kell mérnünk. Ezek többnyire nem szakmai, vagy más módon „nemszeretem” állások, na, akkor kapom ezt a választ. Meg szoktam kérdezni, hogy amikor oly’ sokat tanult, gondolt-e arra, hogy ez nem garancia arra, hogy meg is fog tudni élni belőle hosszútávon. A továbbképzés, átképzés, mint lehetőség is hasonló választ szokott kiváltani. Ilyenkor kicsit mégis jobb a helyzet: egy ember sokféle témában lehet jó, sokféle téma érdekelheti, olyat is találhat, amit érdemes a jövőbeli boldogulása érdekében felvenni a portfóliójába.
2. „Messze van”
Igen, kényelmetlen lehet korán kelni, utazni esetleg, ingázni naponta, de emberek 100%-a túlélte a koránkelést eddig. A kényelmetlen odajutás a munkahelyre pedig sokkal jobb, mint a bevétel nélküli, bizonytalan helyzet. Sőt, még az is lehet, hogy az a messzi munkahely elég jófej ahhoz, hogy később lazább legyen: félig home office, rugalmas munkaidő stb. Vagy épp olyan erős referencia, vagy olyan kapcsolatrendszert ad, hogy rövid időn belül másik állásba tudna kerülni emberünk. Persze ez mind nem derül ki, ha nem is jelentkezik, mert „messze van”. Nyilván nem a lehetetlenül távoli helyekre gondolok ilyenkor, de némi kényelmetlenséget igenis vállalni kell a későbbi boldogulásért.
3. „Én utálok eladni, tukmálni emberekre dolgokat”
Sok adminisztratív állást kombinálnak cégek némi profitnövelő tevékenységgel is, ami már az álláshirdetésben is megjelenik, mint elvárás. Ez szinte mindig ügyfelekkel való kapcsolattartás, többnyire új ajánlatok elmondása (rosszabb esetben adósságbehajtás, de az nem eladás). Bizony, a tiszta adminisztráció a cégeknek ritkán éri meg, azért csinálják, mert muszáj, nem azért, mert szükséges a profittermeléshez. Ezért érthető, hogy a munkakör kibővítéséhez folyamodnak. Lássuk be, nem is irreális elvárás, hogy hasznot termeljünk a cégnek, ahol dolgozunk. Az „utálok eladni” kitételt persze a többség úgy hozza elő, hogy soha életében nem adott el semmit (ergo, nem tudhatja, utálja-e), de az önéletrajzuk szerint általában emberközeli munkát, ügyfélszolgálatot, asszisztenciát végeztek, ami azt mutatja, hogy a készség megvan bennük, csak a hajlandóság nincs. Tekintve, hogy az „eladás” pont úgy tanulható, mint bármi más, a kifogás teljesen értelmezhetetlen számomra (oké, sales vagyok főműsoridőben, és imádom, de pont ezért tudom is, hogy tanulható, tanítható, csak akarat kérdése).
4. „Én már nem akarom ezt csinálni”
Pályaújrakezdőként próbálkozóknál gyakori, hogy az előző szakterületüket egy éles váltással szeretnék elhagyni. Ha erre nincs különösebb ok (pl. a megváltozott élethelyzete miatt az már nem menne, muszáj az újat csinálni), akkor ez is csak hiszti. A legtöbb pályaváltónak az a legreálisabb esélye, hogy a jelenlegi munkahelyén, a jelenlegi munkája mellett az új szakterületéhez kötődő feladatokat keres, ezzel szerezve tapasztalatot egy teljesen új álláshoz, ami már kizárólag az új szakterületről szól.
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
Mester.Tamás
mondta:3-as ponthoz: normális cég nem keveri ezt a két munkakört, ahol mégis fél FTE-ben értékesítést, fél FTE-ben adminisztrációt várnak el, azt a céget messzire el kell kerülni.
Teljesen más embert kíván a két terület. Azt még el lehet fogadni, hogy pl egy ügyfélszolgálati ügyintéző kérdezzen rá látens igényekre vagy ajánljon ezt vagy azt.
De a hideghívás, a telemarketing, a hitelkártya-értékesítés az tukmálás, ahol jellemzően valami ultraszar terméket kell elsózni nevetséges alapfizetés mellett még szarabb bónuszért.
Talán emiatt nem véletlen, hogy a takarítónőt 20 éve is ezen a néven keresték és most is, azonban az értékesítő vagy a telemarketinges teljesen kikopott: promóter, időpont-egyeztető (!!!), de néha, gusztustalan módon ügyfélszolgálati ügyintéző néven is fut, ahol az első 4 feladat csak azt írja, hogy (kereszt)értékesítés, meg új ügyfelek felkutatása stb.
Szóval a 3-as pont miatti ellenállást teljesen megértem.
jobangel
mondta:@TBit: szia, írj nekem emailt a részletekkel, sürgős megjelölésssel. Kitalájuk, hogy lesz jó.
TBit
mondta:@jobangel: szia. Tudnal nekem lszi tampontot adni, ha el nem fogadott allast szeretnenk ujra megprobalni, vagy tapogatozni szabad hely kapcsan? – amit valoszinuleg nem toltottek be 5 honapja sem, de az sem biztos, hogy megnyilt a pozicio akkor (a varakozas miatt lett visszautasitva) koszonom
jobangel
mondta:@#szájbergyerek#: 12 éve ingázom, és amikor nem volt más, akkor én is mentem takarítani. És igen, 2-3 óra így pont marad, esetemben akár blogot írni, de másnak meg más hasznos elfoglaltsága.
Nem baj, ha valaki azt szeretné csinálni, amihez ért és kedvet érez, sőt ez az ideális, erre törekszünk az álláskeresőkkel. De az baj, ha rosszul méri fel az erre vonatkozó munkaerőpiaci igényt, és nem hajlandó elfogadni, hogy amit szeret, az esetleg jó hobbinak, de foglalkozásnak már nem lesz jó, mert nem él meg belőle. Amikor erre már a megélhetése megy rá, a család hullik szét miatta, és megérkezik hozzám, és jön azzal, hogy ő nem fog korán kelni, mert az kényelmetlen… Na, akkor írok ilyen posztokat. És itt nem egy bizonyos emberről van szó, hanem az elmúlt 5 év általános tapasztalatáról. Jön, segítséget kér, mert látja, hogy egyedül nem fog menni, eddig oké, ezért van ez a blog és tevékenység. Aztán amikor mondom a megoldásokat, akkor jön a nyavalygás a fenti négy pont szerint (azért vannak még durva esetek ezen felül is, pl. itt: jobangel.blog.hu/2013/09/20/nem_minden_allaskeresonek_lehet_segiteni_esettanulmanyok_roviden ).
Azt értem, hogy embereket akaratuk ellenére nem lehet a Mennyországba kergetni, ezért az az „ára” a segítségnek, hogy neki kell kérnie, mert a kéretlen segítség nem segítség. Ezek után jön azzal, hogy mi kényelmes, meg mi nem, miközben más, valóban változtatni akaró álláskeresőtől veszi el az időmet.
#szájbergyerek#
mondta:@jobangel:
Nyilván a kényszer sok mindenre ráviszi az embert de erőltetni akkor sem kellene.
Mondjuk ezzel a bicskanyitogató stílussal sem fogsz mindenkit jobb belátásra bírni.
„ne derogáljon megfogni a lapátot, partvist, nem lesz semmi baja annak a diplomának ettől”
Képzeld nem csak ismerek egy vonatnyi embert, hanem évekig ingáztam. Csak a kívülállók gondolják, hogy akkor neked van napi 2-3 órád pihenni, tanulni, olvasni stb. a vonaton, buszon és milyen jó az.
Nem értem miért baj az, ha valaki azt szeretné csinálni, amihez ért vagy kedvet érez?
Lehet itt mesélni arról, hogy minden tanulható de nem alkalmas mindenki mindenre.
Pl. ha olyan szinten sem érdekel a programozás/eladás/akármi, hogy egyáltalán megpróbáljam, akkor ember nem tud rávenni, hogy azt csináljam. Nem olyan bonyolult ez.
jobangel
mondta:@#szájbergyerek#: Félrefordítottad 🙂
1. Ha régóta keres állást a szakmájában és nem talál, és már a megélhetése kerül veszélybe, akkor ne derogáljon megfogni a lapátot, partvist, nem lesz semmi baja annak a diplomának ettől. Ha most ezért fizetnek, ezt kell csinálni a túlélésért. Közben lehet, sőt kell is jobb állást keresni.
2. Ha az kell ahhoz, hogy állása legyen, igen. Ismerek legalább 1 vonatnyi embert, aki naponta ingázik, Szolnokról Budapestre. Sokkal jobb így, mint a szolnoki közmunka vagy munkanélküliség, éhezés.
3. Programozást tanuljon bárki, aki képes rá. Azzal biztosan lesz állása. De itt pont az ellenkezőjéről van szó.
4. A pályaújrakezdő fogadja el, hogy ő junior. Még akkor is, ha 45 éves. Tökjó, hogy tanult, de akkor is kell még némi tapasztalat, mire az új pálya beindul.
#szájbergyerek#
mondta:Magyarul:
1.: A kedves álláskereső ne akarjon végzettségének megfelelő állást. Ha kell képezze át magát diplomás fonalgombolyítóból, OKJ-s zabhegyezővé és akkor minden egy csapásra megoldódik.
2. Lehetőleg még fél műszakot töltsön utazással.
3. Pl. ha sales-es, akkor tanuljon programozást, a terméket meg már úgyis el tudja adni. Csak ki kell bővíteni a munkaköri leírást oszt jó napot.
4. Az előző pontban épp az van taglalva, hogy ne féljen újat tanulni, ebben meg az, hogy inkább nem kellene. Akkor most mi legyen?
jobangel
mondta:@Circus: Nem baj, hogy balos lett, anyázásmentesen jó ilyesmiről beszélni, akármilyenes is 🙂 A nagy vízen túl a menedzserek rotálása nem kényszer, hanem lehetőség. És ott már minden esetben eldőlt a kérdés, hogy specialista vagy vezető. Nálunk ezt a rotálós módit megpróbálták eszetlenül, a lényegét meg nem értve (röviden: ne hagyjuk az embert egy poziba beleöregedni, kiégni benne), nekiláttak: „rotáljunk, mert azt mondták, kell”. A kudarc borítékolható volt, így inkább leszoktak róla. Ezért aztán 20 éve ülhet egy-egy helyen egy-egy korrupt vezető, a maga embereivel telepakolt munkakörnyezetben. Talán mégiscsak jól kellett volna rotálni.
A „mi kis falunk” kultúrája nagyban hozzájárul ahhoz a nyomorhoz, amiben élünk (most jöttem meg Békésből, még nem nyugodtam le…). Úgyhogy nem baj, ha kiakadnak emberek azon, ha mást hallanak-olvasnak, addig is látták azt a mást. Arra is nagy téteket tennék, hogy az itt ágálók jórésze szintén koránkelő, ingázik stb. Csak nem találta meg a pozitív oldalát, sőt, felháborítja, hogy más szerint lehet olyanja. Ahelyett, hogy leülne, és átgondolná: oké, ezt dobta a gép, mit lehet ezzel kezdeni? Azon párezer olvasó közül, aki ezt a cikket olvasta, valószínűleg jónéhány mégiscsak leült egy kicsit gondolkodni. Így megy ez.
„Szerintem kb ott lett elszúrva a dolog, amióta a munkaerőre HR, mint Human Resources, azaz Emberi Erőforrások néven hivatkoznak, egyértelműen darab-darab szintre degradálva az embereket. ” — Hát pedig a klasszikus HR, mint menedzsmenttudomány, pont az ellenkezőjét tanítja. Én, mint ember, igényt is tartanék arra, hogy engem, mint erőforrást valaki a cégnél megbecsüljön, menedzseljen. Egy íróasztalnak több jár néhány helyen, kap leltári számot, megjavítják, ha kitörik a lába. A legtöbb ember a munkahelyén nem kap ennyi bánásmódot. Láttam céget, ahol a vezetőség részéről – pont ezek miatt – igény lett HR-re, nosza, felvettek egy nőt (upsz, ez már önmagában vétek volt ott..), aki még komoly referenciákkal is rendelkezett. A munkavállalók utálták ki! Nekik nem volt igényük arra, hogy beszélgessenek pl. arról, mivel lennének elégedettek, de bőszen mesélgették a folyosón egymásnak, hogy ez a hp (naná, hogy pont a női mivoltát nem hagyták ki) ilyeneket kérdez. Nekik erre nincs idejük! Mert valahol azt olvasták, hogy a HR az „kirúg”, ez meg HR… Ennyit a mi kis falunk kultúrájáról.
„gy betelepülő cégnek tanulmányozni kell/ene a másik ország kultúráját, lehetőségeit, stb, ehelyett behozzák a saját kultúrát és elvárásaikat, alkalmazkodj, de valahogy pl a fizetéseket és a körülményeket meg nem passzítják hozzá”
Vess a mókusok elé, de a kis magyar üzleti „kultúrát”, a korrupciós, urambátyámos világgal, a munkavállaló alázásával jobb is, ha nem veszik át. Igenis hozza a svéd, az amerikai, a német a maga vállalati kultúráját, és a fizetési színvonal is erősebb náluk, mint az átlagnál, a munkakörülmények is. Ja, és az elvárások is, durva, hogy nem lehet buzizni, cigányozni, meg még dolgozni is kell. És persze jönnek távol-keleti cégek, akik a saját kultúrájukkal itt nem aratnak sikert, de ők is megtalálják a magát alázni hagyó, HR-t hibáztató munkavállalói tömeget. A speciális „kultúráról”, mint szcientológus cégek, ne is beszéljünk. De persze arra is hasonló hiszti volt, mikor megírtam, mire kellene nemet mondania egy munkavállalónak, pl. ezekre. Akkor az volt a fő kifogás, hogyhát nem teheti meg, mert kell a pénz. Mikor korán kell kelni, akkor meg nehogymár pénzért felkeljen hamarabb.
A képzés részében egyetértünk, ami az iskolákban felszedhető muníció, az kb. használhatatlan szakmai és emberi létben is. A cégek egyrésze ezt felismerte, olyat is láttam már, aki soft skill oktatásokra költött volna százmilliós tételt. De a munkavállalók leszavazták, mert a hülye HR menjen a búsba a tanfolyamaival… Lehet, hogy minden küzdelem reménytelen, de hátha mégsem. „Hol a tagadás a lábát megveti, világodat meg fogja dönteni” 😉
Circus
mondta:@jobangel:
„Igaz, nem késkészletet árulunk, hanem vállalati IT megoldásokat, de ahhoz értettek is, a salest meg simán hozzátanulták.”
Kulcsmondat.
A gond ott kezdődik, ha a komplex vállalati megoldásokat is pályakezdő általános salesmanagerekkel akarják megoldani, mint általában. Az igazán jó szakmai sales-es először tanulja meg és értse meg, amit el akar adni.
Mindazonáltal, azt azért el lehetne fogadni érvként, hogy valaki pl a programozást vagy bármit szeret, akkor kényszerből ne kelljen mást csinálni, miközben a saját pozíciójában minden cég tele van hozzá nem értő emberekkel (mondjuk sales-esekkel 🙂 ) Ez, ha jól tudom, egy remélhetőleg már kikopó amerikai módi, amikor manageri szinten pár évente rotálják az embereket, mert, ha jó volt ebben, akkor jó lehet abban is. Ez nem biztos, hogy normális így, így lesznek szakemberek helyett egy igazándiból semmihez sem elmélyülten értő átlag emberek tele frusztrációval a hozzánemértés miatt. Mondjuk lehet, hogy ez azért másképp működik a nagy vízen túl.
—
A hosszú válaszodra:
köszönöm a kimerítőt 🙂
Hogy más mitől akadt ki, azt majd ők, én mindössze attól, hogy normális országokban igaz amit írsz, és mindenki másképp áll is hozzá, de a mi kis falunkban egészen más a kultúra, minden oldalról és szinten. Akkor lenne maradéktalanul igazad pl a nyafival kapcsolatban, ha mindenki a mondjuk német színvonalon élne, olyan lehetőségek között, de sajnos nem.
Én abban látok hibát a nézőpontodban, hogy egy az egyben rá akarod húzni ezt a külföldi módit a hazai viszonyokra. Már mintha írta volna valaki, hogy elkerülendő a problémákat, egy betelepülő cégnek tanulmányozni kell/ene a másik ország kultúráját, lehetőségeit, stb, ehelyett behozzák a saját kultúrát és elvárásaikat, alkalmazkodj, de valahogy pl a fizetéseket és a körülményeket meg nem passzítják hozzá, az marad az itteni szinten. Ha a HR is ez alapján válogat, akkor nehezebb találniuk megfelelő és lojális munkaerőt… Egy híres magyar mondotta volt, hogy „kis pénz – kis foci”, ennél jobban nem lehet megfogalmazni a kapitalizmust a munkavállaló szemszögéből 🙂
Szerintem kb ott lett elszúrva a dolog, amióta a munkaerőre HR, mint Human Resources, azaz Emberi Erőforrások néven hivatkoznak, egyértelműen darab-darab szintre degradálva az embereket. Sikeresen kineveltek egy új HR generációt, akinek az emberek csak mint exceltáblába pöttyintett számok léteznek, de csodálkoznak, hogy milyen fura egyformán hülye emberek vannak, meg a mégrosszabb és méghülyébb egyéniségek, akiket nem lehet betenni egyk skatulyába sem… Egyenemberekből kellene válogatni, ha hülyéket képzünk vagy csinálunk, ne csodálkozzunk, ha lesz egy csomó. Vagy már csak olyan, de tudom, a nagy multikhoz ilyenek kellenek.
Ez megint erősen balos kirohanás lett, bár újdonság nem sok volt benne 🙂
jobangel
mondta:@kukatr: Minden ilyenre azt szokta mondani bárki, aki tanítja is, hogy ha nem tudod csinálni, akkor rossz a tanárod. És kb. 95%-ban igaz is. Egy csomó mindentől azért félnek emberek, mert nem volt benne sikerélményük, letorkollták az első hibánál stb. Akiket én mentoráltam salesben, azok sikeresek is lettek később. Igaz, nem késkészletet árulunk, hanem vállalati IT megoldásokat, de ahhoz értettek is, a salest meg simán hozzátanulták. A salestől és szerintem az álláskereséstől is azért félnek sokan, mert sok kudarccal jár. De a kudarc nem is probléma, mind a salesnek, mind az álláskeresésnek ilyen a természete. Az álláskeresés kicsit könnyebb, ott csak az első sikerig kell menni, utána fellélegezhet.
kukatr
mondta:@jobangel: Itt sokan, velem együtt, azon problémáznak, hogy egy sales-hez értő ember mondja milyen könnyű értékesíteni. Nem, nem könnyű. Sokan nem tudnánk megfelelően végrehajtani ilyen feladatot.
jobangel
mondta:@Circus: Nem titok, hogy a férjem mezőgazdasági gépész, sokat lát, sok ügyfelét ismerem stb. Az is igaz, amit te írsz, az is, amit én tapasztaltam az elmúlt 23 évben mellette 🙂
Az emberek frusztráltságát látom, a társadalom minden szinten borzalmas állapotban van. Pl. jól jelzi, hogy ezen a poszton a többség hogy kiakadt, néhányan meg – nem magyar munkakörülményeken szocializálódva – teljesen megértették, miről beszélek.
Elmélet kell, lehet tudni rólam, hogy a tárgyi tudást tisztelem és igyekszem megszerezni is, mielőtt témákról értekezem. Emellett persze a gyakorlat lesz az, ami segít majd azokon, akiknek segítség kell. Amikor vki azt írja, hogy pl. 35+ évesen itt áll nullán, és úgy alakult az élete, hogy nincs szakmai gyakorlata és munkatapasztalata, ebben pedig teljesen ártatlan, akkor ott az elmélet olyan, mintha úszni tanítanék tankönyvből. És akkor pont nem engedhetem, hogy megmagyarázza magának, hogy neki ez miért nem fog menni (=kifogás, nyafi). Meg még egy csomó egyéb helyzetben is jól jön, ha nem kábítjuk magunkat hülyeségekkel, és nem magyarázkodunk, hazudunk magunknak legalább. Ez alap, itt nincs helye körülmények magyarázgatásának, mert az is csak kifogás lenne. Pl. az összes álláskereső sulim egyik állandó tanulsága, hogy a résztvevők döbbenten veszik tudomásul, hogy a segítség azt jelenti, hogy ők csinálják, amit javaslunk, mi meg segítünk. Pl. még CV-t sem írok senki helyet, csak megmondom, mit kell javítania és miért. A többségük viszont elfogadja, csinálja, és lám, jön az eredmény.
A másik blogból idézett „vélemény” olyasmi, amivel nem érdemes foglalkoznom, és miután minden politikai oldal a másik szóvivőjének gondol amikor ezen a szinten őrjöng, láthatólag sikerült semlegesnek maradnom… Ez meg mulatságos. Viszonylag ritkán hozok politikát, ha mégis, akkor az igencsak ellenzéki érzelmű, tehát ezt a felvetését konkrétan nem értem, de vannak, amiket nem is akarok érteni 🙂 És egyébként azt meg nem látod, amit vagy moderálok, vagy priviben kapok. Kár, hogy 5. kifogásnak nem írtam, hogy „nincs időm”, mert jó példa lenne, hogy erre meg van idejük népeknek, mi? :)) Érdekes, mikor valamiket találgatnak, pláne arról, hogy ki vagy mi vagyok, miközben 2 kattintásra van innen a CV-m, nyilvánosan.
SZVSZ a Munkahelyi Terror jónak indulhatott volna, de annyit ártott az általános munkavállalói kultúrának, ami már megbocsáthatatlan.
Az én kis blogomról meg már sokan mondtak mindenfélét, hogy miért nem így, miért nem úgy, ők mennyivel jobban csinálnák stb. (jórészük pár poszt után törölte a sajátját, mert meg akarta mutatni, aztán rájött, mi kell hozzá, amije neki nincs.). Volt már rendőrségi ügy is, emberünk bűncselekmények szintjén próbálkozott azzal, hogy elvegye a kedvem, nem jött be, de biztos szarul esett neki, mikor a rendőrök megjelentek a munkahelyén, pedig azt hitte, jól elbújt 🙂 A kedvencem, mikor nemrég megkerestek gagyi marketinges-szerencselovagok, hogy mekkora összegért, mekkora jóságot tudnának marketingelni ezzel a bloggal, pl. miért nincs blogszülinap, és még ketten ki is kutatták közülük, hogy mostanában volt 5 éves, és a sorok közt lehülyéztek, miért nem használok ki egy ilyen nagyszerű alkalmat. Mivel nem tudták, mit jelent nekem az az időszak, visszautasítottam a nagy-nagy ötletet, erre az egyik nyomorult megírja a hírlevelében, hogy lám, itt egy lúzer, aki nem ért hozzá, visszautasítja a tuti ajánlatát. A blog indulásának egyik apropója pont az, hogy édesapám halála után akartam vmi elfoglalságot… Ki is a lúzer? Nem az a sales, aki nem kérdezi meg, hogy drága leendő vevő, hát miért nem tetszik az ötlet? Na, ilyen hibákat ne kövessen el senki amikor állásinterjúzik, salesnek áll stb. Ehhez meg nem elég a tárgyi tudás (mert nyilván tudja), ehhez gyakorlat kell. Álláskeresésben is.
A célja meg egyszerű: én leírom, mit gondolok dolgokról, néha van tematika, néha nincs, néha van stratégia, néha nincs. Néha az adott poszt lehet, hogy csak egy embernek szól (ez pont nem ilyen), néha „konzerv”, amit leírtam valamikor, hogy majd jó lesz, és mivel nem volt fontosabb, adott héten elővettem. Nem vagyok hivatásos blogger, nem is leszek, mert ha pénzért csinálnám, már nem csinálnám 🙂
Circus
mondta:Ma nagyon ráérek, így beindítottam a kommentgyártást 🙂
Idézet egy előbb nem említett blogról:
„jobcenter, jobangel, társai, fizetett, a jelenlegi aljas rendszer legitimálására létrehozott szánalmas propagandblogok.
a lényeg, hogy a valódi problémákat tagadjuk vagy hallgassunk róla vagy legjobb esetben marginalizáljuk, ellenben hárítsunk mindent az egyénre, érezze minél rosszabbul magát.
tetves férgek ezek semmi egyebek”
Nyilván, ez egy szélsőséges vélemény, de a frusztrált néptömegektől. Vagy egy ráérő trolltól, de előbbi valószínűbb. Az embereknek nem megmondóemberek kellenek.
Circus
mondta:@jobangel:
„De ismerek pl. mezőgazdászokat, akik aratáskor napi 18-20 órát dolgoznak, hétvége nélkül. Télen meg egyáltalán nem dolgoznak. Mert a búzának, zöldborsónak hiába magyaráznák, hogy munka-magánélet egyensúly, az túlérik, kiszóródik, nem érdekli a hétvége sem, veszteség lesz, és nem lesz mit ennünk. De ilyen egy 7×24-ben működő szerverpark is, ha valami szenteste döglik meg, akkor kell kijavítani. Akinek ilyen munkája van, megoldja. Akinek ilyen jutna, de nem kényelmes, az nem is akarja megoldani.”
A mezőgazdasági munka (mint minden más, természetközeli munka) jórészt nem munka, hanem életforma. A teheneket például évi 365 nap, naponta 2x azonos időben (mondjuk hajnal 4 és délután 4) meg KELL fejni, ünnepnap ide vagy oda, de illik enni-inni is adni a jószágnak ugyancsak napi rendszerességgel, akár kétszer is. Lényeg, hogy nem jó összehasonlítási alap :).
Az IT, tekintve, tetszik, vagy sem, alapközművé vált, hasonló (sőt…!) a víz-gáz-elektromossághoz, ide is kell 0-24 ügyelet minden nap, a felhasználóknak is. Megint más kérdés, hogy sajnos egyelőre sok cégvezető még nem hajlandó ezt fogni, és a normál napi 8 óra mellé természetesnek tekinti az ügyeletet kvázi ingyen, de ez más posztra tartozik.
Nem akarok elmenni politikai irányba, de általánosságban az emberek ilyen mértékű frusztráltsága nem nyafi, hanem egyenesen mutatja, hogy immár sok éve nem jó irányba mennek a dolgok az országban. Sokan a napi megélhetésért és vegetálásért küzdenek vagy elmennek, miközben néhányan meg azt hiszik, hogy ők a helikopter.
—
Őszintén szólva szerintem is az utóbbi néhány posztod elment abba az „okos megmondóember” irányba, amely blogból létezik már jópár (most nem nevesítem őket), akik HR szakmai/gazdasági oldalról osztják az észt elméleti síkon. „Szélsőbalon” ott a Munkahelyi Terror, de onnan beljebb az elefántcsont toronyig bőven van még hely, közelebb az emberekhez. Nyilván, tiéd a blog, azt csinálsz vele, amit akarsz, csak ide pozícionálva eddig ezt az egyet találtam, ahol normálisan, egyik irányba sem elcsúszva lehetett eszmét cserélni, neked és a törzsközönségnek köszönhetően nézőpontot tágítani, jó értelemben vitázni (mondjuk ezt most fokozottabban lehet, ez igaz 😀 ) de nekem hiányozna innen – ez 1 db vélemény 🙂
Circus
mondta:@jobangel:
1, ezt a pontot is zárhatjuk, azt hiszem 🙂
sajnos egyedül tényleg kevés van, de remélem (picit már tapasztalom), hogy fordul a kocka. Csak lassan, és én is öregszem 🙂
2, középvezetőként láttam, hogy a szerencsére nem alám tartozó munkavállalók (viszonylag egyszerűbb fizikai munka, de koncentrációt igényel, hogy ne keverd el) a hajnal 4:00-ás kezdésre milyen állapotban érkeznek 1-1,5 órás út után, majd rendszeresen csinálják a homályt, amit utána 5 másik ember kell kikeverjen.
Nem ugyanarról a körről beszélünk. Volt olyan nekem is, hogy repülőtereken és repülőn pl tudtam olvasni és feldolgozni a mailjeimet, meg pöcögtetni az Excelt. Egy kiszedősoron vagy egyéb gyárban dolgozó ember mit tud előre dolgozni? 🙂
Ráadásul itt olyan nők dolgoztak, akik hagytak ott az éjszaka közepén kisgyereket, mindezt minimálbérért, szerinted agyilag mennyire vannak ilyenkor a munkahelyen? Ja, és ha elszúr valamit, jó esetben levonás, rossz esetben holnap már ne is jöjjön.
3, ebben nem fogunk egyetérteni, mivel megintcsak nem ugyanarról beszélünk. Nyilván, ha nagyon kell a pénz, akkor elvállalsz bármit/mindent, de ez nem jelenti azt, hogy abban te jó vagy, vagy akár egy átlag szintet is tudj hozni. Sok helyen a piacgazdaságnak álcázott vadkapitalizmus miatt irgamatlan türelmetlenek az emberek, és gyorsan megkapod, hogy ha nem szeded össze magad, van másik, és innen indul a spirál lefelé. Dolgoztál ugyan pár hónapot, hogy a csekkeket befizesd, meg enni tudjon a család, de az egészséged meg duplán kopik… rendszerben van a huba, lehet, hogy nagyon balos lesz, amit mondok, de csúnyán a kizsákmányolás zajlik ma az országban szinte minden szinten.
@Irbisz: én pár éve Pestről jártam le saját autóval saját költségen napi szinten a Bakony lábához. Akkor kellett a pénz, jónak tűnt így is, de utólag már egyértelműen nem érte meg.
Mint minden esetben, itt is mérlegelni kell – megér-e annyit, illetve van-e közelebb, akár kevesebbért más lehetőség. Aki nem fél a kétkezi munkától, az akár egy könnyebb takarítást is bevállalhat másodállásban egy helyi munka mellé a napi többórás utazgatás helyett, és ugyanott van.
Az idő pénz, a munkahelyre történő utazással eltöltött idő veszteség.
Kivéve, ha csak utazol és a laptopodon tudsz dolgozni előre, de az meg ugye innen már munkaidő kellene legyen, nem? Ezek valahogy mindig kimaradnak a számításból sok esetben, de ha tisztán csak a számok nyelvén beszélünk, akkor… 🙂
pippa2011
mondta:Ha a kifogásokat egy pillanatra nem annak tekintjük, hanem mögé nézünk, azt láthatjuk, hogy a delikvens számára a munkanélküliség egyik pillanatról a másikra a komfortzónájába került. Úgy ment haza, hogy már próbálta. A többórás közlekedés, az eladás a komfortzónáján kívül esik, mert még nem próbálta. Nem azt tudja látatlanban, hogy az eladás nem menne neki, hanem azt, hogy kívül esik a komfortzónáján.
Én vagyok az élő példa, aki nem keresett kifogást és belevágott az eladásba, holott nagyon távol állt tőle. Amikor eljöttem, a vezetőm elismerte, hogy nem mindenki alkalmas, pedig azelőtt mindig azt szajkózta, hogy tanulható és csak csinálni kell.
Olyan jól sikerült, hogy én utánam vezették a be az alkalmasságit.
Kurtán Klára
mondta:@Hóhér az utolsó barátod: Azért az érdekes, amikor azt mondják nekem, hogy Csepelről túl messze van Kelenföld. És ő nagyjából a 20-21 esetleg a 9. kerületben akar dolgozni. Jobangellel egyetértve a legjobb munkahelyembe nagyjából 1 és negyed óra volt eljutnom. Viszont a bent töltött 9-10 órát élveztem.
ggaborx
mondta:@tomcsicsi: Jelen! Már ketten vagyunk 🙂 Szóval én már kb. 2 éve ezt csinálom a gyakorlatban. Mármint az interjún – az ismerkedési félóra után: „Miért lenne jó nekem ha itt dolgoznék?”. 2 év alatt ott tartok, hogy havonta 1-2 ismeretlen hív fel azzal, hogy szeretné ha találkoznánk. Aztán az „interjún” rögtön kezdik sorolni, hogy mit ajánlanak. 1 óra alatt bemutatják a céget meg a komplett juttatási csomagot amit ajánlanak – személyre szabottan! Néha tudom, néha nem, hogy kitől/honnan hallottak rólam. Jah és a legjobb, hogy szinte már semmit se kérdeznek rólam/tőlem azon kívül, hogy vállalom-e? 🙂 Volt olyan szitu is, hogy valami egész más szakterületre invitáltak.
Szóval fordítsuk meg: tegye fel mindenki _magának_ a kérdést: „miért lenne jó nekem, ha itt dolgoznék?” – ha erre kizárólag a pénz a válasz, akkor valami nem kerek. De ettől még lehet jó: nagy összeg, vagy nagy szükség esetén.
jobangel
mondta:@szemétpasi:
1. Érzelmileg nehéz, de a kesergéssel nem jut előbbre. Kihalt a szakma atechnológiai fejlődés vagy a gazdasági változás miatt, tudomásul kell venni. Vsgy pöröghet rajta, hogy állást találjon benne, közben feléli a tartalékait, lecsúszik anyagilag, a sikertelenség pedig a magánéletét is válságba sodorja, ilyenkor jön csőstül a baj: nincs munka, nincs pénz, válás, betegség. Ebből nehéz felállni, akkor már inkább egy új szakterület kitanulása a jó megoldás.
2. Nem tudom értelmezni, mi az, hogy „egészséges” időbeosztás. Nekem az enyém az, mert nem teher. Másnak lehet más időbeosztás jó, az nem jó, ha arra hivatkozik, hogy nehéz, meg kényelmetlen, meg nem szereti. Kell munka és vele jövedelem, vagy nem? De ismerek pl. mezőgazdászokat, akik aratáskor napi 18-20 órát dolgoznak, hétvége nélkül. Télen meg egyáltalán nem dolgoznak. Mert a búzának, zöldborsónak hiába magyaráznák, hogy munka-magánélet egyensúly, az túlérik, kiszóródik, nem érdekli a hétvége sem, veszteség lesz, és nem lesz mit ennünk. De ilyen egy 7×24-ben működő szerverpark is, ha valami szenteste döglik meg, akkor kell kijavítani. Akinek ilyen munkája van, megoldja. Akinek ilyen jutna, de nem kényelmes, az nem is akarja megoldani.
3. Ebben az országban élek, és a B2B sales igen jó tud lenni, könnyen tanulható, nem mellesleg 15 éve csinálom, tudom miről beszélek. Az MLM-nek semmi köze a saleshez, nem is értem a kommentek ilyen asszociációit. Kb. annyira minimális köze van hozzá, mint a HR-nek az álláskereséshez, vagy a konyhasónak a klórgázhoz.
4. Naugye 🙂
jotekony koc
mondta:@jobangel:
Mert elméletben könnyű nemet mondani egy távoli munkahelyre, de ha konkrétan fölajánlanak egy summát meg egy pozíciót, akkor arra már nem nyafog senki, hanem meggondolja, hogy is oldhatná meg, és hogy van-e más választása.
A válaszodból úgy látom, hogy nem volt semmi pozíció ajánlat, csak beszéltetek róla, hogy miért olyan elcseszett az illető személye.
szemétpasi
mondta:Ez a post nálam is kiverte a biztosítékot, mert láthatóan egy elég arrogáns szűklátókörű nézőpontból közelíti meg a problémákat.
1. Sokszor ez is érthető. Pl valakinek akinek van egy többé kevésbé piacképes diplomája amibe pénzt és időt fektetett (még az „ingyenes” felsőoktatással is benne van pár millióban egy diploma!! ) akkor lehet annyira nem vonzó lehetőség neki elmenni gyári munkásnak. Illetve sokszor az ilyen állások amire ezt mondják az emberek a munkába járás rezsijét is alig fedezik (étkezés munkában, munkaruha, bejárás stb mert ezt bizony sok kkv-nál nem adják). Persze a szükség nagy úr, de alapvetően nem tartom igaznak, hogy az alacsony fizetés is jobb mint a semmi, mert ha abból alig marad valami, akkor amellet, hogy céltalanul pazarlod az energiád, még a normális álláskeresés/interjúra járás lehetőségétől is elvágod magad.
2. Amit te nem veszel figyelembe, hogy a 2-3 óra utazással sok egyéb probléma is van. Egyrészt megöl minden ügyintézést. Tehát bármit akarsz csinálni szabit kell kivenni amiből pl huszonévesen nincs túl sok. Másrészt ha 2-3 átszállás van (márpedig elég ritka, hogy egy ilyen hosszú úton ne legyen átszállás) abban nagy a kockázat és szinte biztos, hogy sokszor bele fogsz esni abba, lekésed a csatlakozást és akkor reggel elkésel amit vagy tolerálnak vagy nem, délután meg a 2 órából lesz 3 vagy még több. Plusz az „utazás alatt bármit lehet csinálni” érv meg hát… Eleve ez csak akkor igaz ha valaki olyan munkát végez aminek bizonyos részeit távolról is lehet végezni ÉS ehhez van megfelelő infrastruktúra a cégnél ÉS olyan eszközön utazik ahol van ehhez hely ÉS nem kell állandóan átszállnia. Ideálisan ez a vonattal munkábajáró üzletember és újságíró. De pl Pityu a hegesztő a 7-es buszon mit csinál?
Azon túl a nap mindenkinek 24 órából áll. Tehát ha te átlagosan alszol 7 órát, 8-at dolgozol, 4-et utazol akkor marad 5 órád minden másra. Ebben bele kéne férjen a házimunka, család, sport, önképzés (mert hát az is fontos), ügyintézés, hobbi…. Úgy érzed ez egy jó arány? Szerinted aki ezt nem találja vonzónak az szimplán lusta?
3. Mintha te nem is ebben az országban élnél. Itthon a sales munka magyarra fordítva: Beszervezek sok idiótát akikkel aláiratok egy előnytelen szerződést, ha ügyesek akkor a vevőket húzzuk le, ha bénák akkor meg őket. Kapásból 6-8 embert tudok mondani aki szarul jött ki sales-es munkából.
Az értékesítéshez véna kell és kapcsolatok. Aki ezt tagadja az egyszerűen idióta. Egy piacképes terméket egy kiépett partnercsoport átvételével valóban tud kezelni az emberek 95%-a, de a jellemző hideghívásos és hasonló módszerekkel operáló MLM szarokra pont ugyan ilyen arányban alkalmatlanok az emberek.
Amúgy az eladástechnika valóban tanulható és papíron faszán le lehet vizsgázni belőle, de aztán amikor odaállsz valaki elé k*rvára nem fog működni vastag bőr és megfelelő stílus nélkül.
4. Ezzel talán egyetértek.
Névtelen
mondta:@jobangel: „Akinek a munka kizárólag jövedelmi forrás, annak érdemes valami örömöt is találni benne, vagy olyan munkát keresni, ami több mint jövedelemforrás, akár önmegvalósítás, hobbi is.”
Ironikus, de nekem a munkám (IT) egykoron a hobbim volt, pontosabban fogalmazva a hobbim lett a munkám. Aztán napi 10-12 óra robot az idők folyamán szépen kiölte belőlem ezt a szeretetet. Mamár „csak” értek hozzá. Aztán majd eljön az idő, amikor már ezt sem mondhatom majd el. Szerintem a munka meg a hobbi az hosszútávon nem férnek meg egy fedél alatt, olyan ez, mintha egyszerre akarnál lenni egyidőben két helyen, egyik üti a másikat. Addig értünk egyet, hogy valaki csak úgy lehet jó a szakmájában, ha el tud mélyedni benne, és szereti csinálni, de szerintem húzni kell egy határvonalat meddig tart a munka, és honnan kezdődik a magánélet. Mamár sajnos nincs olyan éles határvonal, és a cégek nem is törekednek rá.
Gyulimali
mondta:@vacsad:
Mondjuk azért erre én is erőteljesen hajlok, hogy ennyit dolgozni nem egészséges.
Gyulimali
mondta:Itt, Németországban SEM számít bele egy perc sem a munkaidőbe a munkába járással töltött időből.
Ez alól egy kivétel van, az pedig az, amikor az ember otthonról közvetlenül ügyfélhez megy, vagy olyan későn végez, hogy közvetlenül hazamegy.
Szerintem arról akartak itt többen szólni, hogy a munkábajárás abból a szempontból minősül munkaidőnek, ha baleset éri az embert, akkor az akkor is munkahelyi balesetnek minősül, és 100%-os táppénz jár a betegállományra.
Bár, tudtommal ez Magyarországon is így van.
Ezen kívül még Németorzságban az autóval munkába járás is 15cent/km díjjal (egészen pontosan 30cent/km csak az odaútra) az adóból leírható.
Itt egészen nagyon jó a tömegközlekedés, csak van vele egy gond:
Nekem innen a faluból, ahol lakom a tömegközlekedés legalább 1:10 lenne 3x átszállással.
Ezzel szemben autóval 20 perc, és 1 óra között van, olyan 40 perces átlaggal, és kb. 2 évenkénti 3 órás baleset miatti dugóban szívással. (A múlt héten volt meg a második 3.5 év alatt)
Én, tehát átlagosan naponta 1 órát nyerek azzal, hogy autózok és nem tömegközlekedem.
De ahogyan azt többen megírták már, mindenki maga dönti el, hogy mennyiért adja oda a _SZABADIDEJÉT_ a munkaadójának.
vacsad
mondta:@jobangel: Ha a munkádon kívül (ahogy említetted, 2×2 óra utazás + 10-15 óra munka) nincs más tevékenységed, az kóros.
tomcsicsi
mondta:Most vagyok először itt, ezért előre is elnézést kérek a felvetésért miszerint: miért él az a köztudatban még mindig, hogy ‘aki dolgozni akar az bizony talál munkát’ ?
Finoman szólva is fordítva üljük azt a lovat ezzel a hozzáállással. Az utóbbi hónapok történései ékes példája, hogy ez tovább nem tartható. Kénytelenek bért emelni egyes cégek/multik megspékelve ilyen-olyan juttatásokkal, hogy a dolgozóit megtartsa – akik adott esetben hosszú évek óta végzik a munkájukat (a takarítótól a termékmenedzserig pl.), a hozzá tartozó rutinnal, tudással, amit bizony becsülni érdemes. Mivel kirúgni a „rabszolgát” és megfelelő kvalitású munkaerőt találni a helyére nem kis deficittel jár.
Nem!!! Nem a dolgozónak kell hálát adni a mindenhatónak (főnöknek), hogy dolgozhat és van munkája, hanem a cég tegye össze a két kezét, hogy neki dolgozok. Szerencsére sokak ezt felismerik és nem mennek el havi 80 nettóért gályázni, három- négy óra utazással, megaláztatásokkal feltúrbózva, csupáncsak azért, hogy a normának megfeleljen és elmondhassa, hogy dolgozom.
Ma már réges régen nem áll az tézis, hogy: „ha nem tetszik el lehet menni..tizenketten ugranak a helyedre már holnap”. Szóval kezdjük el becsülni magunkat!
A kedves háeresnek az első, amit hallania kell: mit tudnak ajánlani, hogy maguknak dolgozzak.
A poszt már önmagában értelmezhetetlen. Ha van, akinek mégis, akkor bizony még mindig óriási a baj!
jobangel
mondta:@vacsad: mi van, ha egyik sem? Ha olyan a munkája valakinek, amit már a tevékenység elvégzése közben szeret, az egy harmadik út, az ideális.
jobangel
mondta:@Koczy: Nem, itt sajnos arra a rossz gyakorlatra gondoltam, amikor az adminisztrációs kolléga dolga felhívni a lejárt számlás ügyfeleket, hogy tessen már fizetni. Semmilyen jogi keret nincs, ilyenko, laikus noszogatás lenne a feladat.
vacsad
mondta:@jobangel: Ha te azért élsz, hogy dolgozhass nem pedig azért dolgozol, hogy élhess, már nagy a baj….
Koczy
mondta:„rosszabb esetben adósságbehajtás” – azért ezt egy kicsit pontosítsuk. Ez alatt valószínűleg a követeléskezelő cégeket érted, amik nem egyenlőek a behajtókkal vagy a bírósági végrehajtókkal. A követeléskezelők hívogatnak embereket, a behajtókkal meg nem szabad szóba állni. Én főállásban hivatalos bírósági végrehajtónál dolgozom, mi csak akkor telefonálunk, ha nagyon muszáj és akkor sem azért, mert rá szeretnénk venni valakit, hogy fizessen. Itt minden egyes cselekedetet jogszályokhoz kötött, eltérni ezektől nem lehet, és csak és kizárólag tértivevényes levéllel kommunikálunk.
jobangel
mondta:@Jankove: van családom. Van hobbim a jobangelen túl is. Elintéznivaló, mint mindenki másnak. Meg napi 24 órám, mint mindenki másnak. Akinek a munka kizárólag jövedelmi forrás, annak érdemes valami örömöt is találni benne, vagy olyan munkát keresni, ami több mint jövedelemforrás, akár önmegvalósítás, hobbi is. Az autózás oké, ha neked úgy jó, én utálok vezetni, tehát mást kellett kitalálnom.
Névtelen
mondta:@jobangel: „Ezt csinálom 15 éve. És még jól el is vagyok benne. Mondjuk nem 8-10, hanem 10-15 óra munkával, de én vállaltam két állást, magamat okolhatnám, ha nem szeretném”
Ha indiszkrét kérdés ne válaszolj: Családod van-e? Hobbid? Elintéznivalók? Háztartásod, életed a munkán kívül? Csak azért kérdezem, mert 15 óra munka, plusz munkábajárás ideje mellett, ezekre már nem igen maradhat idő… Avagy ne tessék ezt az életstílust követendő példának beállítani. Sok embernek a munka kizárólag bevételi forrás, nem maga az élet, és a kiteljesedés. Én például szeretem a munkámat, jó is vagyok benne, de nem az életem. Amikor leteszem a lantot, utána igyekszem elfelejteni minden melóval kapcsolatos dolgot, másnap reggelig. Persze a cég kéretlenül is sokszor bepofátlankodik a magánszférába, és egyes munkahelyi vezetők szentül hiszik, hogy mindenkinek a cég, a karrier, és a munka szentháromsága körül forog minden gondolata, és mindenki ebben akar kiteljesedni. Ezúton jelezném hogy nem így van. A többségnek a munka csak bevételi forrás, nem több nem kevesebb. Családfenntartáshoz, hobbihoz, célokhoz, önmegvalósításhoz, stb). Az utazással kapcsolatban: Én autózom, nem a legolcsóbb megoldás, de időben/függetlenségben a legjobb, emiatt hajlandó vagyok a felárat megfizetni.
Void Bunkoid
mondta:@jobangel: a legtöbb hideghívásos-telemarketinges munkakörtől ódzkodó, vagy egyenesen irtózó embernek legtöbbször az a kifogása ezek ellen, hogy – annak ellenére, hogy a tévéreklámok meg óriásplakátok is elég agresszív hirdetési formává váltak, az internetről a felugráló bannereivel, popup hirdetéseivel nem is beszélve, viszont KÖZVETLEN és SZÁZSZÁZALÉKOS „terhelést” jelentenek a „célszemény” számára.
A tévéreklámot le lehet szarni, nemnézni, a netes popup ablakot már kicsit fárasztó becsukogatni, de még az is csak egy kattintás, az óriásplakátot meg nem kell nézni.
A hideghívós (és sokszor többször felhívós) cucc, főleg az ugye előre megírt scriptet is figyelembe véve kb olyan jellegű hirdetési forma, mintha egy tizenötfős plakátoló brigád meg lenne bízva azzal, hogy ott jön Mari néni, figyeljék, és 300 méteren keresztük ötméterenként álljanak az útjába egy baszott nagy plakáttal.
Arról végképp nem beszélve – és leginkább ez az, ami miatt sok ember gyomra nem veszi be ezt a munkafajtát -, hogy a hideghívásos jellegű tukmálások meg MLM bemutatók jó 90 százalékánál teljesen haszontalan, semmirevaló dolgokat kell – de még ha hasznos is lenne – eladni jó drágán, és többnyire szegény embereknek (hiszen ők várják a megváltást meg a csodaszert meg a mindentudó kütyüt RENDKÍVÜL olcsón, hiszen a bemutatón ellenpéldának emlegetett puccos márkás herendi porcelántál 300 ezer forint, a Zepter meg csak 200, és mennyivel tartósabb meg szebb – miközben ugyanolyan rozsdamentes acéltálat lehet venni ötezer forintért is, csak éppen a 80 éves Mari néni nehezen mozog már, nem jár a teszkóba, így nem tudja, hogy ennyiért is kapható ilyen tál).
jobangel
mondta:@FlybyWire: Ellenkezőleg. Nekem az a fontos, hogy az időm jórészét olyasmivel töltsem ki, amiről úgy gondolom, megéri. Ezzel elégedett vagyok. Más meg mással elégedett, és pont azzal kezdődik egy beszélgetés, ő elmondja, mit akar, és kitaláljuk, hogy azt lehet-e, úgy lehet-e, másképp lehet-e. És ha kitaláljuk, hogy úgy nem, csak másképp, akkor vagy meghozza a megfelelő döntést, és beáldoz valamit, vagy nem, és akkor nem tud változtatni, nem jutott előbbre.
jobangel
mondta:@jotekony koc: ezerféle helyzetben hallottam ezt az elmúlt 5 évben. Mind védhetetlen volt ott és akkor. Mert ha védhető, akkor nem kifogásról beszélünk, hanem valós indokról, ami miatt felismerjük, hogy oké, ezt nem lehet, lépjünk tovább, és nézzük, mit lehet.
jotekony koc
mondta:@jobangel: És milyen helyzetben mondták ezeket a kifogásokat a nyafogók ?
Munkakereséskor hozzád fordultak és fel akartad venni őket egy konkrét állásajánlattal, fizetéssel ?
Vagy csak beszélgettél velük, és elmesélték a kalandjaikat ?
FlybyWire
mondta:@jobangel: „pont az a lényeg, hogy általánosan nem lehet”
Ennek a szellemében kellett volna az egész posztodat megírnod, és akkor nem írnál olyan irritáló baromságokat, hogy akinek nem felel meg a túl hosszú munkába járási idő, az nyavalyog csak.
De inkább általánosítottál. Kár volt.
FlybyWire
mondta:@Lady Scarlett: születésétől vaknak mesélsz a színekről. Én pontosan látom, nekem otthon a teljes paletta 🙂
De ő semmit nem fog ebből megérteni, ez kiderült ma.
FlybyWire
mondta:@ggaborx: „A lényeg, hogy az egyik legértékesebb kincs az életben az idő. „
Erre főleg akkor jön rá az ember, ha gyereke lesz.
Hátha poszterinának is leesik majd, őszintén kívánom. És ebben a legnagyobb jóindulat van!
FlybyWire
mondta:@jobangel: „totál átlagember vagyok” – majd – „Pl. ingázok 15 éve, napi 4 óra utazással (2 óra oda, 2 vissza) dolgozom napi 10-14 órát emellett”
Ez ugye most csak egy szatíra? Nemhogy a gyógyszer gurult el ma, hanem kb. minden….
FlybyWire
mondta:@jobangel: nem, nincs olyan szó, hogy „sokéve”.
Olyan szó még esetleg, hogy sokéves (bár ez is elég új lehet.
Ez utóbbi tudod egy jelző. Amit első szónak írtál, az pedig a mondatodban nem jelző, hanem időhatározó, csak éppen ilyen szó a magyar nyelvben nem létezik, amit Te szerettél volna írni, az a „Sok éve”, ami kizárólag így, külön helyes és értelmes.
Nancsibacsi
mondta:Minden csak pénz kérdése. Én is ismertem olyat, aki Egerből járt be Budapestre dolgozni – nade a pénz amit kapott érte… az nem volt mindennapi.
Én hajlandó volnék messzebbre bejárni mint jelenleg. 1 óra utazás az plusz 200 eFt nettó bér. Az első 1 óra ingyen van – az azért tolerálható, ha fél órára van az ember melóhelye. A távolabbi munkahelyek már nem – azért már fizetnie kell a cégnek. Evvan…
FlybyWire
mondta:@jobangel: „Pl. ingázok 15 éve, napi 4 óra utazással (2 óra oda, 2 vissza) dolgozom napi 10-14 órát emellett (a vonaton pl. tisztán van napi 2 óra)”
Ezzel tökéletesen hiteltelenné válik minden olyan állításod, mi szerint segíteni tudsz abban, hogy az emberek úgy helyezkedjenek el, hogy azzal elégedettek legyenek. Azt még a sok önigazolásod által fűtve sem hihetet el Te magad sem, hogy ez a fenti lenne a normális.
A család/gyerek témát pedig rá sem húzom a dologra, már azok nélkül is elég abszurd ez.
Lucifer Morningstar
mondta:És ennél jobban csak azokat a seggfejeket szeretem akik a kritikát csak törléssel és kitiltással tudják lekezelni.
jobangel
mondta:@Fodor Balázs: pont az a lényeg, hogy általánosan nem lehet. Egyénileg meg eldöntheted, neked mi mennyit ér.
Fodor Balázs
mondta:Na és persze jöhet valaki azzal, hogy ha nem utazom napi 4 órát, lehet elszalasztok egy olyan lehetőséget, amivel teljesen más lenne az életem, de lehet, abban a 4 órában alakítottam volna más viszonyt a saját gyerekemmel, feleségemmel, stb., mert velük lett volna programom. Most akkor árazd be, meg mondd meg általánosan, hogy melyiket érdemes csinálni.
Fodor Balázs
mondta:Nem beszélve arról, hogy mint mondtam, rengeteg körülmény adja össze az adott helyzetet. Olyan is van, hogy valaki egy utcával arébb tud csak lakást venni, a három sávos út mellett és nem tudja kialudni magát olyan jól, mint te. Vagy más az ízülete és nem bír 3 órát állni. Vagy a gyerek spec. óvodába jár. Vagy van ápolandó hozzátartozó. Vagy még kismillió egyéni nüansz, ami az ő esetében kizár valamit, amit te meg élvezel.
Fodor Balázs
mondta:Nem értem, mi az, ami nem érthető. _Van_ olyan útvonal, ahol 2x szállsz át és nem tudsz sem tabletezni, sem mást csinálni út közben, mert van, amikor fel sem férsz a buszra. Meg ugye a tablet és egyéb is pénzbe kerül. De még ha tudsz is tabletezni, akkor sem tudsz _bármit_ csinálni, tehát definíció szerint az sem szabadidő, mert nem szórakozásból ülsz a járművön és töltöd utazással az időt.
„Hogy kinek mi a hasznos, az egyéni. Lehet, hogy a napi félóra buszablakon kibámulás is hasznos annak, aki épp akkor gondolja át a napi dolgait.”
Ez nagyon erőltetett. Meg vonatról beszélsz (ahol valóban szokott lehetőség lenni valami értelmes tevékenységre), nem tömött BKV-s járatról.
„Az idő ebben a tekintetben erősen túlbecsült, mert olyan jól misztifikálható dolog.”
Nincs túlbecsülve és misztikus sincs benne. Az én időm pl. értékes. Lehet, hogy a tiéd nem, vagy lazán odaadod ingyen a munkáltatónak, de az a te dolgod, ne minősítsd már természeti törvénnyé.
jobangel
mondta:@Fodor Balázs: Reggelente a vonaton és utána a 133-as buszon vagyok fellelhető (a 7-esnél jobban tömött 🙂 Tabletről folyamatosan dolgozom, emberek tarkóját nemigen látom. Az idő ebben a tekintetben erősen túlbecsült, mert olyan jól misztifikálható dolog. De amíg valami hasznosat csinál valaki, addig az az idő nem elvesztegetett. Hogy kinek mi a hasznos, az egyéni. Lehet, hogy a napi félóra buszablakon kibámulás is hasznos annak, aki épp akkor gondolja át a napi dolgait. Amikor meg nincs más választása, mint utazni, akkor találja ki, mitől lesz az hasznos. Ezért látok a vonaton söröző, Blikket olvasó, dolgozatot javító, telefonján játszó, és mindenféle más tevékenységet végző embert. Hogy melyik időtöltés mennyire hasznos, azt neki kell eldönteni, más nem teheti meg helyette.
Fodor Balázs
mondta:„Aki sajnálkozni akar, kifogásokat keresni, annak nem hozzám kell fordulnia.”
A hörgés nem ennek szól. A kifogásokat senki nem szereti hallani. Itt mindössze arról van szó, hogy az idő értékes erőforrás, mindenkinek véges van belőle. Te a sajátodat (és a gyerekeidét, amit nem velük töltesz) olcsón adod, más meg drágán. Minden helyzet egyedi, mindenki más képességekkel és lehetőségekkel indul az életnek, ahol akár apró dolgok is sokat jelenthetnek.
Fodor Balázs
mondta:Na pont a munkába járás ideje a lényeg (nem a távolság, meg hogy mikor kell kelni), mert az simán kidobott idő. Egy ideális világban az lenne igazságos, ha a munkába járás átlagidejét felesben munkaidőnek számolná a munkaadó.
„Messze van: ez az a nyavalygás, amivel nem tudok mit kezdeni. Jahaj, ki fogok merülni. Felnőtt emberek ilyet nem mondhatnak. Ha nincs munkája, bevétele, akkor meg éhezni fog. Jobb lesz?”
Ez nem nyavajgás. Gyereket vinni oviba sem tudsz bármikor. Egyszerűen minden időt felemészt, semmire sem lesz időd. A legegyszerűbb hétköznapi intéznivalók többszörös időt vesznek el.
„Eközben lehet akármit is csinálni, és még olcsó is, és még fizeti is a cég, ellenben az autózással, ami tényleg időveszteség, mert nem lehet közben mást, és magas a költsége.”
Bármikor találok neked két pontot Budapesten úgy, hogy reggel és délután olyan tömött járművön kell utaznod (ld. 7-es busz, 20-as busz), hogy semmit nem tudsz csinálni mert a kezed már nem fér magad elé, mi közben állsz és kapaszkodsz.
„Vonatra ülni sem egy nagy művészet, itt egyedül a mozgássérültek mondhatják, hogy nekik nem megy. Egyébként igen, néha macera korán kelni, meg vonatozni, de attól még megcsinálható.”
De nem ez a rossz része. Az IDO. Az elmegy. Az egész életed elmegy azzal, hogy állsz a buszon és nézed valakinek a tarkóját.
jobangel
mondta:@Lady Scarlett: Nem rúgtam fenékbe senkit, sosem mondtam mást 🙂 Ha megteszel dolgokat, nem a kényelmedet akarod kiszolgálni, hanem az álláskeresésed, akkor az álláskeresésed eredményes lesz. Ha a kényelmed a fontos, akkor kényelmes lesz addig, amíg van mit enni. És ha már kényelmek, azt nagyon kényelmetlen felismerni, hogy magunkért mi tehetjük a legtöbbet, mások szerint meg amerikás bullshit, de a véleményéhez mindenkinek joga van. Csak nem jut vele előbbre, ha magának bizonygatja, hogy ami nem működik, az mégiscsak jó.
Sajnálom, ha csalódtál, de „nem adhatok mást, csak mi lényegem”. Aki tenni akar magáért, annak tudok segíteni. Aki sajnálkozni akar, kifogásokat keresni, annak nem hozzám kell fordulnia.
jobangel
mondta:@FlybyWire: Nem gurult el semmi, és egy mondata belefér a fehér is meg a fekete is. Az empátia egy elég kemény dolog, amikor te szenvedsz mások helyett, akkor viszont káros. Tehát, megértő vagyok, sokféle problémára belátom, hogy nem megoldás van, hanem kezelés, de a „nem akarok korán kelni, mert nem”, az nekem nyafi marad. És nem, kicsit sem egyenlő az empátia a sajnálattal, ert a sajnálat nem jó semmire ilyen esetekben. Aki ezzel rabolja az időmet, miközben valaki felülne a vonatra, kelne korán, csak lenne már segítség, hogy munkát találjon, akkor az nem velem szemben tisztességtelen, hanem azzal a másikkal szemben, akihez nem jutok oda egy ilyen nyafizás miatt. (A sokéves olyan, mint a többéves 😉
Lady Scarlett
mondta:@jobangel: Hat igen. Te mar csak tudod. Az indulatom meg neked szolt. Az elso kommentemben mindent leirtam, indulat nelkul, csak szimpla rosszallassal, kifejezve, hogy nem ertek egyet. De amiket utana valaszoltal, igen egnek allt a hajam. Eddig rendszeres olvasod voltam, es azert repult el a pottyos, mert ezeket az eloiteletes dolgokat amiket a posztban felsorolsz, pont Toled nem vartam es csalodtam. Ugy erzem ezzel a poszttal fenekbe rugtad az eddigieket.
Kisgyerekes anyaknak csinalsz allaskeresesi technikak treninget, hogy irhatod le azt hogy a messze van csak kifogas?
Egy kisgyerekes anya gondolkodasmodbeli valtozason is keresztul megy. Ami anno kozel volt, az a kisgyerekkel fenyevnyi tavolsagnak tunhet az o szamara. Egy gyereken nincs kikapcsologomb. Nem erti hogy mit jelent az, hogy sietni kell. Nem erti anya miert feszult, miert cibalja maga utan, miert kell olyan tempot diktalni amit o nem tud kovetni, ja es nem is akar. Gyerek. Ido mig felfogja, megtanulja. Az az ido meg annak az idonek a minosege a nem mindegy. Hogy az anyjat stresszben, idegben, kiborulva, elkesunket hajtogatva, latva, hallva tanulja meg, vagy mashogy. Mert van mashogy is, mas ut is. Ez szubjektiv, es mindenkinel mas valik be.
Neked pedig senki gondolkodasmodjat nem kell megvaltoztatnod, vagy barmit is megszuntetned. Alternativakat mutass, kulonbozo megoldasi semakat, gondolati utvonalakat, amin elindulhatnak. A tobbit megoldjak ok maguknak, ahogy es aszerint ahogy nekik jo. Vannak akiknek jo ugy ahogy van. 6 ev alatt 3 gyerek, nulla tapasztalat, mert a fosuli utan azonnal szult, aztan kapalodzas, hogy most mi lesz. Nem tud elhelyezkedni, bevallalja a negyediket. Neki igy jo. Nem kell vele tobbet foglalkozni, sem a gondolkodasmodjat megvaltoztatni. Igy dontott.
jobangel
mondta:@ggaborx: Az idővel való fejtegetés érdekes. Mert mennyit ér az ideje egy munkanélkülinek? Sok-e a napi 1-2-3-4-5 óra utazás, ha ezzel olyan munkát végez, olyan helyen, ahol egy megfelelő életszínvonalat tud teremteni?
A másokra szánt időt nagyon rossz helyen mondod, önkéntesként napi több órát töltök mások problémáinak megoldási javaslataival. Igaz, ez az idő pont az utazásom ideje többnyire, tehát most akkor vagy duplán vesztegettem el, vagy egyáltalán nem, ez nézőpont kérdése.
Din Serpahis
mondta:Szerintem napi 2*1 óra felett egyszerűen nem érdemes ingázni…amikor kimentem dolgozni Bécsbe, az első pár hónapban Mosonmagyaróvárról jártam be, borzasztó volt. Napi 4 óra tömegközlekedés, mindig olyan voltam mint a hulla, a munkahelyemen se tudtam igazán jól koncentrálni emiatt. Úgyhogy amint lehetett, beköltöztem Bécsbe, lement az idő 2*15 percre, meg is látszott rajtam..
Lady Scarlett
mondta:@Irbisz: Egy szoval sem mondtam, hogy magamrol beszeltem! Amugy nem, nem dolgoztal nagysagrendekkel tobbet, tevedesben vagy. 39 eves vagyok, es 18 eves korom ota dolgozom. Van gyermekem, de nem magamrol irtam. En csak 40 percre dolgozom az otthonomtol, vonattal. Tudod mit, en halas vagyok ezert is, mert megtehetem, hogy csak olyan melot vallaltam el ami 1 ora vonatozason belul van, csak oda. De igy is sokszor fo a fejunk, hogy idoben odaerunk e ahova kell. Szoval mint legeloszor irtam, azert mert te ugygondolsz valamit ahogy, fogadd el, hogy mas az mas, es nem biztos, hogy a viszonyai olyanok, hogy megengedje maganak, hogy 1000 km-rel arrebb koltozzon, mert ott jobban fizetnek. A messze van, nem kifogas, hanem tenyallas. Ezen nyilvan nem a ceg fog valtoztatni. Ott van ahol van. De ne cimkezzuk mar a jeloltet hisztisnek, mert tudja, hogy a sajat idejebe, mi nem fer bele.
FlybyWire
mondta:@Lady Scarlett: + tökéletes, nagyon jól leírtad mitől lett igen gyatra és buta ez a mai poszt.
Firestarter.18
mondta:„Tekintve, hogy az „eladás” pont úgy tanulható, mint bármi más, a kifogás teljesen értelmezhetetlen számomra”
Ez mondjuk attol is fugg, hogy mi kell eladni. En nem tudnek olyan termeket/szolgaltatast bajvigyorral tukmalni, amirol tudom, hogy szar, es rosszul jar vele az illeto. Biztositasok, gyogyparnak, magneses aurafenyesito, nekem ehhez nem lenne gyomrom. Marpedig a sales munka eseteben nagy valoszinuseggel hasonlo szirszarokkal kell zargatni az embereket. Mert ha ugye a termek olyan fasza lenne, akkor nem cold callokkal kellene fogdosni a vevoket.
FlybyWire
mondta:Az enyémhez nagyon hasonló tömeges reakciókat látva 2 esetet tudok elképzelni.
1 – ez egy provokatív poszt volt. Ennek ellentmond, hogy kommentekben is hajtogatja szerzőnk a butaságait
2 – valaki nagyon, de nagyon belemászott a bögyébe – jó ideje nem tud valakit, vagy többeket elhelyezni, és a fenti valós, jogos indokokat kapja mindig, vagy ezek kombinációit. Frusztrációját pedig így próbálja levezetni, mások által is igazolva esetleg (kommentek).
Szinte biztos vagyok a 2. verzióban, csak sajnos nem jött be, a téves ítélkezés miatt.
FlybyWire
mondta:@jobangel: „Empátia van”, „üres nyafogás” – egy mondatban.
Kedvelem a blogod, jókat is írtál, de ma elgurult nálad valami szerintem, ilyeneke még amatőrök sem tesznek egy mondatba.
FlybyWire
mondta:@Irbisz: Én sem értek egyet ezzel a ponttal, az értékesítői „véna” 100%-ban személyiségtől függ, az emberek kétállásúak ilyen szempontból. Vagy képes rá (mert élvezi), vagy nem képes rá (mert frusztrálja).
Alighanem a pszichopátiához is van némi köze, lásd még Glenngary Glenn Ross 🙂
FlybyWire
mondta:Nem vagyok igazi grammarnazi, de rögtön a legelső szó szemen ütött.
„Sokéve” – ez meg mi?? 🙂
ggaborx
mondta:Összefoglalom egyszerűbben: ha a saját céljaidat és vágyaidat félretéve mások céljainak és vágyainak beteljesítésére áldozod az életed legnagyobb részét, akkor talán kapsz majd annyi pénzt amiből mindezt finanszírozhatod. Fantasztikus! 😀
+ 1 kínzó kérdés: ha 1 óra ingázás nyafogás, akkor 2 már félig jogos vagy csak 3-nál lehet picit elgondolkodni, esetleg napi 4 kérdéses, illetve 5-6 esetén indokolható-e már?
+ 1 válassz: ha messze van, oda kell költözni! Nade hova? Gyerekkel? Iskola? Meg ha már messze van és költözünk, akkor bárhol máshol lehet sokkal jobb pozi is van. Szóval nehéz téma ez.
A lényeg, hogy az egyik legértékesebb kincs az életben az idő. Persze a legtöbben elképzelni sem tudják nagyjából mennyit ér 1 óra az életükből – saját maguknak. Neked mennyit ér 1 óra? Amennyi az órabéred??? Hát nagyon nem. Naszóval minden olyan óra amit másvalaki kedvéért fecsérelsz el az nettó veszteség a teljes életedből. Évtizedek alatt ez az ingázós játék több évet is jelenthet. Éveket!!!!
qwertzu
mondta:Hát ez a sales dolog ez tényleg inkább alkat kérdése. Én sivatagban se tudnék vizet eladni.
Irbisz
mondta:@Lady Scarlett:
Kereken 20 evet dolgoztam otthon, minden valoszinüseg szerint többet mint te (mivel kisgyerekeid vannak, ezt batran kijelenthetem), szoval tudok annyit a nagy magyar realitasrol mint te.
Problemak vannak, sokszor komolyak, de ha allandoan csak ezen kesereg valaki, ahelyett hogy a potencialis megoldason, alternativakon töprengene, akkor benne is marad.
„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen” – ennek a mondasnak a szellmiseget sokaknak hasznos lenne megfogadni, es nem annal leragadni, hogy ez milyen hangnemü meg ledegradalo.
jobangel
mondta:@Lady Scarlett: Az indulatodat értem, csak fel nem foghatom. A HR-eseket gőzöm sincs, miért utálnák egy ilyen poszt miatt, jómagam nem HR 🙂 Engem meg lehet utálni, valahogy majd túlélem. De, mivel láthatólag mindenkivel bajod van, ha külföldön él az, ha elmondja, hogy koránkelni nem tragédia, az, és már a trágárságig eljutottál, lehet, hogy mégis te jársz rossz úton. Valamiért a HR-esek iránti ellenérzésedet is muszáj kifejezned, pedig itt szó sincs HR-ről sem szakmai, sem pozícióbeli megközelítésben. Ami leginkább megérintett, az, hogy ilyen kifejezést használsz, hogy „egyszerű dolgozók”. Ezt a fajta kisemberes hozzáállást próbálom eltüntetni, mert nem létezik olyan, hogy „egyszerű dolgozó”. Emberek vannak csak, és ha valakinek „egyszerű” munka jut, az nem kevesebb, mint akinek topmenedzseri. Ezt is érteni kellene, és nem ellentétet szítani, kisebbségi komplexust erősíteni. Jut eszembe a HR-es is „csak egyszerű dolgozó”, meg a vezérigazgató is, pont úgy, ahogy a gyártósori munkás is, vagy a takarító. Talán a pápa az egyetlen, akit nem egyszerű dolgozónak tartanék…
jobangel
mondta:@kukatr: Azért a koránkeléshez kevesebb tanulás kell, mint a numerikus integráláshoz 🙂 Vonatra ülni sem egy nagy művészet, itt egyedül a mozgássérültek mondhatják, hogy nekik nem megy. Egyébként igen, néha macera korán kelni, meg vonatozni, de attól még megcsinálható.
kukatr
mondta:@jobangel: Én meg matematikus vagyok, tehát mindenki tud numerikusan integrálni. Te is! Azért vedd észre, hogy ezt a részt egy kicsit túltoltad.
Lady Scarlett
mondta:@Irbisz: ….A FELESEGED… Oke, nincs tobb hozzafuznivalom.
Legyel bolcs, higyj a sajat okossagaidban, de azt az egyet vedd figyelembe, hogy nem te szartad a spanyolviaszt. Akkor se ha Nemetfoldon meg pont rad volt szukseg. Na persze. Tedd ossze a kezed es legyel halas a jodolgodert.
Nem a mobilitasrol pofaztam ha nem tunt volna fel, hanem arrol, hogy az eloiteletesseg miatt, meg az ilyen posztok miatt utaljak a HR-eseket az egyszeru dolgozok. (Nem te, termeszetesen, te bevandorlo vagy Kanaanban) Magyarorszag mas, mas a gondolkodasmod. Hiaba frocsogsz ezen hogy foldhozragadtak a magyarok, ez igy van. Nem koltoznek ha nrm eri meg. 300 kmt koltozzon netto 50ezer pluszert?! Normalis vagy?! Akkor mar inkabb 1000 km-t 4x-5x annyiert, nem igaz, te fene okos mobilis europai munkavallalo.
Ha olvasnad a magyar foldhozragadt lapokat is, tudnad, hogy mobilis a magyar, ugy mint te.
Volt anno egy regeny, amit nagyon szerettem, abban olvastam, hogy ha egy orszagbol a tehetosek elmennek, elik vilagukat kulfoldon, es mocskolodva gondolnak haza, akkor annak az orszagnak minden bizonnyal szegenynek kell lennie. ( Jokai Mor: Egy magyar nabob)
Hasznos olvasmany ez, kulfodre szakad mobilis honfitarsam.
Online Távmunkás
mondta:A „messze van” nem kifogás. Bizonyított tény, hogy az ingázás rontja az egész család életminőségét és növeli a válás esélyét.
Irbisz
mondta:@Lady Scarlett:
a mobilitas pont erröl szol: ha helyben nincs (normalisan fizetö) munkahely, akkor vagy beered azzal a kevessel amit helyben kaphatsz, vagy ingazol/költözöl a többet fizetö munkaert.
Ja, amig otthon voltunk majdnem annyit jartam ovodaba, iskolaba a gyerekekert mint a felesegem, mert nekünk is be kellett osztani hogy ki jar ertük. Ez nalatok sem csak a te privilegiumod, a ferjed is viheti/hozhatja öket, munkaidejetöl függöen.
Ja, es gyakran mindezt ugy csinaltam, hogy reggel 6 elött indultam, vezettem nem egyszer napi 400+ km-t (Bp-röl pl. Debrecen, Pecs v, epp Nagykanizsa es du. vissza), es odaertem az ovodaba kb. zaras elött 5-5:30 körül. Szoval hogy mi megoldhato es mi nem, az gyakran csak szervezes es akarat kerdese.
Lady Scarlett
mondta:@jobangel: Hát Jobangel ha te mondod…biztos úgy van. TE MÁR CSAK TUDOD!
Lady Scarlett
mondta:@Irbisz: Annak nem hülyeség aki ezt tudja csinálni. De azért mert ő tudja, azért legyen már olyan kedves nem lehülyézni, ledegradálni a többi 600 ezer másikat aki nem tudja, sőt nem is akarja! Ehhez joga van. A Map 24 órából áll. Megkérdezem, hogy valaki aki 3 órányira dolgozik a lakhelyétől 9:00-től 17:30-ig tartó munkaidőben, hogy ér oda az óvodába 18:00-ra? Nagyszülők másik városban, munkáltató nem rugalmas ebben a tekintetben. Mondjon fel és költözzön oda??? Mégis miből ember?! Babyszitter? Na ne vicceljünk már! Egyrészt miből, a nettó 120ezres fizetésből? Nem mindenki keres 4000 EUR-t, jobb lenne leszállni a magas lóról.
Látom akinek nagyon jó dolga van, nagyon tudja oltani a többi másik x milliót, ahelyett hogy egy kicsit magába nézne! Legyél hálás a jódolgodért, és ne oltogassál másokat hogy hisztisek mert nem úgy élnek és gondolkodnak ahogy te!
Irbisz
mondta:OFF.
Nem tudja valaki, hogy hasznaljak magyarul a span of control-t?
Illetve le szoktak egyaltalan forditani, vagy ez is egyike azon kifejezeseknek, amelyet angolul hasznal majdnem mindenki, de magyarra forditva sokan nem ertik mit jelent?
A neten talaltam ugyan par forditast, de vagy nem voltak kifejezöek, vagy nem tetszettek.
jobangel
mondta:@Lady Scarlett: Igen, és pont mert rólam szól, teljes meggyőződéssel állíthatom. Totál átlagember vagyok, ráadásul nő is, ami nem egy előny az álláspiacon, és mégis meg tudom csinálni. Pl. ingázok 15 éve, napi 4 óra utazással (2 óra oda, 2 vissza) dolgozom napi 10-14 órát emellett (a vonaton pl. tisztán van napi 2 óra). Akkor tehát más is képes minderre, nem vagyok superwoman, különleges képességekkel. Aki nem tudja megtenni ezt, mert helyzete nem engedi, annak tudok segíteni, önkéntesként, nonprofit alapon akár. Aki még ezek után is azt mondja, hogy ő nem tudja, az nem is akarja, róluk szól a poszt.
Irbisz
mondta:@Lady Scarlett:
Nem annak a resze, 8 ora munkaidö + utazas. Otthon is jopar kollega csinalta ezt, szoval egyaltalan nem hülyeseg. Aki nem vallalja ezt, az költözzön a munkahely közelebe.
Ja, ez ellen is lehet sok kifogast talalni, nem akarasnak tenyleg nyöges a vege.
Lady Scarlett
mondta:@jobangel: Már ne is haragudj, de a hozzászólásod is csak egyvalamiről szól. Rólad.
– Te láttad azt a lánykát aki 3 nap betanulás után…
Gratulálok. Mert az a lány (25 alatti volt, gondolom) ilyen volt, a többi 10 M ember is lehet (legyen) ilyen?! Jesszus, ezt te sem gondolod komolyan!
– Messze van témaköre: Majd ha napi 2-3 órát te is utazol 1 éven keresztül, a napi 9-10 óra munka mellett, és közben még menedzseled a gyermekeidet, meg a háztartást is, majd utána újból beszélgethetünk arról, hogy ki mennyire, hogyan tud kimerülni. Ameddig ezt nem csináltad, nincs jogalapod ezalapján megítélni, kritizálni senkit!
– Szakmák, szakok, területek szinte félévről-félévre változnak. Ezt már a fiatalok is felismerték, ha meg ma 2016-ban van Andragógia szak, amiről amúgy a fiatalok akik elvégezték azoknak a 95%-a azt mondja semmire nem jó, akkor megnyugodhatsz. Nem csak te végeztél el olyan képzést amivel nem lehet mit kezdeni. Amióta világ a világ erről szól a képzés-oktatás.
Lady Scarlett
mondta:@Funi: majd ha neked is lesz egy férjed, meg 2 kisgyereked akiket bölcsibe, oviba kell vinni reggel fél 8-ra, majd akkor legyen ekkora a szád, hogy mijazahajnali3kori kelés!
Lady Scarlett
mondta:@Irbisz: Németországban lehet, de ez itt a magyar valóság.
Mellesleg nem a munkaidő része Németföldön az a 3 óra? Vagy mégis?!
Itt MagyarHonban hol találsz te olyan céget amelyik a 1,5 vagy 2 óra utazást a munkaidőben könyveli el?! Jó nagy ostobaságot írtál, legalább ismerd el.
Irbisz
mondta:@Circus:
otthon is jopar kollegam ingazott, es nem masert mint itt a nemetek. Merlegre tettek a fizetest, az allas adta lehetösegeket illetve az utazasra forditott idöt. Akinek megerte, az ingazott napi 3-4 orat is, joparan Gyöngyöstöl messzebbröl jartak be Bp-re, es a ceges busz az nem 150-el szaguldozott.
Mas meg Fehervaron tulrol, kb. a Bakony szeleröl jart fel BP-re hosszu eveken at. Utana valtott, mar Györbe jar ugyanonnan naponta 😀
jobangel
mondta:@Circus: Én a magyar lehetőségekhez mérek dolgokat, németet nem látom. De az életszívonalon sokan maguk is javíthatnak (aki nem, azt segítjük), közlekedési lehetőségek elég jók a legtöbb esetben, a kultúra meg kétoldalú. Ha a munkavállaló nem teremt/követel magának egyfajta kultúrát, a munkáltató nem adja meg. És persze fordítva is igaz ez.
jobangel
mondta:@Circus:
1. A túlképzettség mindenkinél probléma, akinek több van mint 8 általános. Tényleg. Ha nem túlképzett, akkor túltapasztalt. Ha az sem, akkor diszkriminálják. Ezt a munkáltatói vonali eszmecserével próbálom kezelni, de egyedül kevés leszek hozzá.
2. Nyaff 🙂 Nagy koncentrációt igénylő munkát végzek, targetet hozom, és nincs ember, aki ne hibázott volna már életében. Én is tapasztaltam minden vonalról, vezetőként, dolgozóként, ingázóként, ezért merem állítani, amit.
3. Nagygépes IT salesként értem, de ha ezt tudom, nem sírok a telefonos hitelkártya-értékesítéstől sem. Sőt csináltam is, mikor nem volt más. Ez volt, ezért fizettek. Túléltem, a bankszámlám meg szerette 🙂 Nyilván az Enterprise IT a szívem csücske, ha csak tehetem, ezt választom. Mikor nem volt választásom, akkor meg tudomásul vettem, hogy nincs. Ez utóbbit nem teszik meg sokan: nem értik, hogy pont olyan, pont ott, pont akkora fizetésért nincs. Valamiben engedni kell.
4. 🙂
Circus
mondta:@Irbisz: @jobangel:
most tényleg a németországi körülményeket (életszínvonal, fizetések, közlekedési lehetőségek/kultúra) hasonlítjátok össze a magyarországival, és ez alapján hisztis a magyar???
Besenyő Pista bácsit tudnám idézni, de nem teszem 🙁
Circus
mondta:@jobangel:
1, namégegyszer: nem kell, mert túlképzett. 🙂
2, nagy koncentrációt igénylő feladatoknál, akár többműszakban nem túl előnyös, ha a dolgozó eleve fáradtan ér be dolgozni, és több hibát vét, mint hasznot hajt. Ezt sem veszik számításba a menedzserszemléletben – ember =/= robot. Mondom, hogy TAPASZTALTAM mindkét oldalról, hogy ez mivel jár… 🙂
3, nem ugyanarról beszélünk, amiről én beszélek, onnan nézve minden tiszteletem mellett, de az 🙂
A hideghívásos eldarálós telefonos mókát visszautasítom, mint komoly sales-sel egy napon említsük! Anélkül, hogy megbántanám, a szerény, visszahúzódó kislány a telefonban nem látszik, ott csak egy robothang (hányan kell rávágják anyázva a telefont, mire idegileg szétesik vajon?).
Ha igazi sales-ben elmegy egy kőkemény tendertárgyalásra vagy jóbenyomástkeltős-bemutatkozós szemtőlszembe szeánszra, amin rengeteg múlik, akkor ugyanolyan nyuszi lesz, mint alapból.
Direktmarketing, telefonos MLM… 😀
4, ez oké így, zárhatjuk 🙂
jobangel
mondta:@Irbisz: És ráadásul az időveszteség sem az, csak a rendkívül kényelmetlen vonat/busz megoldást kell választani. Eközben lehet akármit is csinálni, és még olcsó is, és még fizeti is a cég, ellenben az autózással, ami tényleg időveszteség, mert nem lehet közben mást, és magas a költsége.
És igen, a hozzáállás a lényeg: kell az állás, vagy nem? Akar jövedelmet, bevételt, vagy nem? Én évekig hallgattam, hogy nekem könnyű „ott Pesten”, de a vidék, az ugye nehéz. Tényleg az, de nem tilos vonatra ülni, elköltözni, én is azt tettem. És nem én választottam a könnyebbik utat, hanem ők a nehezebbiket.
Circus
mondta:@jobangel: legutóbbi munkahelyemen 5 különböző ember csinálta ezeket a feladatokat 2-3-4 műszakban. Ahogy írtad, egyszerre megoldhatatlanok a feladatok párhuzamosan, bár, amíg ül a dugóban, simán intézheti a papírmunkát a saját okostelefonjáról vagy laptopjáról, a saját mobilnetjén keresztül is, de mondjuk a targoncát már nehezebb távirányítani, illetve az árut tételesen átvenni.
Ezt akkor és úgy látom reálisak, ha családi vállalkozásban, tulajdonosként nyomja valaki.
Kb ugyanaz, mint amikor a Józsi bácsi kiírja a furgonjára, hogy „Józsi bácsi Logisztika”… Nemnem, a ‘fuvarozó’ a szó, amit keresel, Józsi bácsi!
Irbisz
mondta:@Lady Scarlett:
Mar miert ne utazzon az ember akar napi 3 orat? Ez a röghözkötött magyar allaspont, ahol mindenki a munkahelyehez 10 percnyire szeretne munkat talalni.
Nemetorszagban teljesen mas a hozzaallas, es termeszetsen ott is örül valaki ha közel a melohely, de ott bizony mobilak az emberek, senki nem esik ketsegbe ha kell ennyit ingaznia- legfeljebb ha nem eri meg neki (keves a zseton), nem vallalja el.
En is ha nem autoval megyek, hanem a ceges busszal + tömegközlekedes, a napi 3 ora nekem is megvan- arrol nem is beszelve hogy eves atlagban heti 2 napot eleve nem is otthon töltök. A kollegak között több hasonlo, söt rosszabb is van, megse sir miatta senki, mert a juttatasok vs. idöveszteseg merleg erösen pozitiv.
jobangel
mondta:@Circus:
1. Ha a tanulmányai nem kellenek a piacnak, akkor ezen lehet keseregni, de akkor sem kellenek. Pl. első szakmám gyors- és gépíró? Szerinted kinek kell ilyen? Pedig napi 4-5 órát írtam a sztenogramot 3 évig, iskolai nyári szünetben is naponta kellett, hogy megmaradjon a sebesség, a kezem szétbarmoltam vele, és mégsem kell. Ez a piacot nem érdekli, nem fognak nekem gyorsíró állást kreálni, mert én azt tanultam. És nagyon sok ilyen szakma, szakterület van még. El kell fogadni, és találni mást.
2. Messze van: ez az a nyavalygás, amivel nem tudok mit kezdeni. Jahaj, ki fogok merülni. Felnőtt emberek ilyet nem mondhatnak. Ha nincs munkája, bevétele, akkor meg éhezni fog. Jobb lesz?
3. Nem haragszom, mert nem baromság. Láttam már kis szerénke lánykát, aki meg sem mert szólalni, 3 nap tréning után meg úgy hideghívott, hogy csodájára jártak, és persze a bankszámlája is szépen hízott. B terv, hogy megintcsak kifogást keresünk, miért nem menne nekünk.
4. Kiégés, és pályaelhagyás más. A poszt is szól arról, hogy van olyan körülmény, amikor érthető a kifogás. De amikor elvégez egy képzést, és utána azonnal a terület szakértőjeként próbálja eladni magát, majd szembesül azzal, hogy tapasztalat híján nem kell, akkor muszáj valahogy tapasztalatot szerezni. És ez azzal is jár, hogy addig is élni kell valamiből, pl. abból, amihez már ért.
Irbisz
mondta:@jobangel:
Jogos, gyorsan olvastam, kimaradt hogy ez kikre ervenyes, azt hittem ez mindenkire vonatkozik.
Irbisz
mondta:@Hóhér az utolsó barátod:
igen, lehet elvaras, ha olyanok a körülmenyei, es olyan a munka (meg a fizetes).
jobangel
mondta:@Funi: Hát ez az… Nem valami kényelmes, de akarunk előbbrejutni, vagy nem?
jobangel
mondta:@Circus: Szerintem ez sima raktáros, minimális köze van a logisztikához. Csak így elegánsabbnak tűnik. Mondjuk ügyet, amit intézne ez az ügyintézői pozi, azt pont nem látok. Az is érdekes, hogy ha épp kiszállításon van, akkor ki veszi át az árut, ami érkezik, de ezekre mind rá lehetne kérdezni állásinterjún. A számtech valszeg vmi raktári nyilvántartó rendszer használata miatt kell, az érettségit nem tudom 🙂 Valszeg fel tudja pakolni a dobozokat akkor is, ha nem tudja, mikor volt a mohácsi csata, és az energiamegmaradás törvénye sem megy fejből. Úgyhogy hülye álláshirdetés kategóriában sikerrel nevez nálam is 🙂
Circus
mondta:1. „Nem azért tanultam ennyit, hogy …”
pedig tényleg nem azért tanult, de továbbmegyek, ha olyan végzettsége van, akkor meg sokszor azért nem kell, mert túlképzett, fel sem hívják.
Én meg mondjuk pont az ellenkező véglet vagyok, halom tapasztalat, alig papír.
2. „Messze van”
A messze van általában nem a „tisztán szellemi szférában” irodai munkát végzők körében jelent problémát, a gyárban/raktárban meg nincs home office…
Ha naponta 2×1 óránál többet kell utazni, az már a hatékonyság rovására megy, mert előbb-utóbb ki fog merülni fizikailag és szellemileg az ember, mire beér. Hogy mennyire éri meg, az a következő kérdés. Tapasztaltam, mint elszenvedő, meg mint vezető HR oldalról.
3. „Én utálok eladni, tukmálni emberekre dolgokat”
Ne haragudj, de amit ide írtál az bődületes nagy marhaság, tényleg az amerikai típusú bullshit mintapéldája, miszerint bárki bármilyen feladatra alkalmas. NEM!
Az ilyen hozzáállás miatt a sales, mint olyan a leginkább utált műfoglalkozás (rögtön a HR-rel karöltve), mert csak tukmálás lesz belőle. Pont az ilyenekből születik az a rengeteg per, átverés pl a pénzügyi vonalon, amikor a gyorstalpalón biztosítási/befektetési/nyugdíjbiztosítós „szakemberek” úgy adnak el „termékeket”, hogy fogalmuk sincs az egészről, mert nem látják át, rossz esetben még a számokkal is hadilábon állnak. Másik példa az ingatlanozás – kőkemény, akár egy/több életet meghatározó döntéssel kapcsolatban 3 nap alatt „szintre hozott” ügynökök „segítenek” találni „megfelelő” ingatlant. Aha.
Egyenlőségjel van a házaló porszívóügynök és a komplex mérnöki/pénzügyi/logisztikai/stb feladatokat „értékesítő” vagy inkább szolgáltató üzletágak között. Hatalmas nagy hiba, utóbbiaknál alapkövetelmény kellene legyen egy minimális hozzáértés. De nem, eladni mindenki tud…
Amiben nem hiszek magam sem (termék/szolgáltatás), azt nem tudom hitelesen el(ő)adni, innentől kezdve pedig az arcomat tenném kockára – azt meg NEM.
Egyébként meg pont ez az MLM alapja – nem mondod, hogy már te is beálltál a sorba?????!!!
4. „Én már nem akarom ezt csinálni”
Lehet, hogy megundorodott, és nem szívesen akar tizenhuszonharminc év alatt tizedszerre is ugyanazokkal a körülményekkel találkozni. Kiégés?
Funi
mondta:annyian támadtátok ezt a cikket, hogy már muszáj kommentelni:)
én vagyok az élő példa, hogy működőképes, amiről szó van: tavasszal vállaltam napi 2×60-70km ingázást minimális előrelépésért cserébe cégen belül, átlag napi 2 óra, inkább kicsit több idő az utazás, emellé 7-12 órát dolgozom. egyrészt megérte lépni, másrészt szó van róla, hogy újra közelebb kerüljek jövőre a lakhelyemhez. nem mondom, hogy szeretek hajnal 3-fél4 körül kelni, de így is megérte.
Lady Scarlett
mondta:Jobangel alapjában véve teljesen egyetértek veled sok mindenben, de ez a posztod, most nagy mellélövés.
Bocs, tényleg. De azért több tényezőt figyelembe kellene venni ilyen kijelentéseknél, hogy messze van a munkahely hisztis a jelölt.
Nagyon nem mindegy mik a jelölt viszonyai. Merre lakik, mennyire könnyen közlekedik, átszállás, fennakadás esetén mennyit késik.
Pl. Pont érthető ha valaki Cinkotáról Budaörsre nem kifejezetten szeretne járni. Vagy Budakalászról Cinkotára, esetleg Gödöllőre, BKV -val. Vagy Óbudáról Csepelre. Aki egyszer is ezt végigülte oda-vissza az, tudja hogy nem kéne emiatt megítélni a jelöltet.
Nagyon nagyfokú durvaságra, érzéketlenségre vall így nyilatkozni. És akkor még meg sem említettem hogyha kisgyerek van akiért menni kell a bölcsibe, oviba akkor ismét nem mindegy mennyire van messze az adott munkahely.
A tukmálással kapcsolatban. Nos a cégek nagy része ezt várja. Nem az ésszerű eladást, hanem a tukmálást boldog -boldogtalannak. Csodálkozol azon hogy a jelöltek nagy része ezt nem akarja?! Aki így fogalmaz az valószínűleg már kipróbálta magát ebben a szerepben és nagyon nem jött be neki. Mindenki átélte már egyszer vagy sokszor mennyire hálátlan az a szitu amikor rá akarnak tukmálni valamit. Mégis ki akarja ezt csinálni napi 8 órában? Biztosítás, ilyen befektetés, olyan megtakarítás. Ne vicceljünk már, szegény hideghívó azt sem tudja ki veszi fel a telefont, de monoton hangon, olvasott script alapján győzze meg hogy annak aki felveszi a telefont, kell az a bizonyos lábbetét. Az eladásnak van kultúrája, mikéntje, varázsa, ehhez jön a saleses stílusa, a vállalat hozzáállása. A tukmálásnak nincs. Sajnos utóbbi a gyakoribb.
Pályaelhagyók, újrakezdők: Miért olvasol be egy olyan embernek aki legalább már azt tudja, hogy miből van elege?!
Miért baj hogy azt mondja más terület jobban érdekli? Sokan nagyon sokan vannak akik muszájból csinálják azt amit. Akár még jók is lehetnek benne. De a szívük másfelé húz. Miért volna ez baj?! Tudod hány olyan pályamódosító van aki üzleti elemzőből váltott műkörmösnek? Vagy HR menedzserből tetoválónak?! Esetleg salesesből HR-ese lett? Vagy tesitanárrá? Nagyon-nagyon sokan vannak ilyen élethelyzetben, és ők nem élik meg ezt hisztinek! Sőt, nem értik hogy miért kezelik őket hisztisnek, összeférhetetlennek, csak azért mert x év után másban szeretnék kipróbálni magukat. Ez nem arról szól hogy ki túlképzett vagy jobhopper. Ez arról szól hogy belefásult a munkába és új kihívást keres. Ha valaki 5 éven keresztül asszisztens, nem lehetséges hogy besokall, és valami teljesen mást akar csinálni, aminek mondjuk köze sincs az üzleti, irodai közeghez?! Mások vagyunk, nem egyenrobotok. Nagyon szomorúnak tartom hogy a HR sem zöme annyira nem kíváncsi a vele szemben ülő emberre, hogy ha megérteni nem tudja, és nem is akarja a másik álláspontját, legalább elfogadhatná, megjegyzés és kritika nélkül!
Circus
mondta:OFF/
ma találtam, az ezermester kategóriába nevezném:
http://www.profession.hu/allas/logisztikai-ugyintezo-merker-zrt-951579/click_from_newsletter/kpeeIBMBuOuoapNYwMdZXqkRfGazHoZV/2016-10-26?utm_source=Allashirlevel&utm_medium=edm&utm_campaign=Allashirlevel_pio&utm_content=title_link
„Logisztikai munkatárs” =
beérkeztetés, raktári adminisztráció-papírmunka, raktári be-kitárolás targoncával, komissiózás, áruösszekészítés, B kat jogsi meg C kat jogsi, tehát a kiszállítás is, okmányolás, leltározás, raktári rend betartása… és Zrt.
ON
jobangel
mondta:@Hóhér az utolsó barátod: Se céges HR-es nem vagyok, se közvetítő. Aki hozzám fordul, azért teszi, mert megakadt valamivel, amihez van elég tudásom, hogy segítsek. Elmondom, mit gondolok, mik a lehetőségei, ha ezt nem akarja, oké, szabad nem akarni, az ő döntése. Sajnálkozni viszont nem fogok (vö: ha baleset ér, a mentős sem fog sajnálni, segíteni fog, még akkor is, ha az neked éppen akkor és ott fáj – nálam annyival könnyebb, hogy ha fáj, nem kell csinálni, de akkor változás sem lesz.)
Hóhér az utolsó barátod
mondta:@jobangel: no igen. Erről beszéltem. Nem véletlen, hogy két találkozás elég volt ahhoz, hogy soha többé ne álljak szóba „közvetítővel”.
Céges hr-esek többsége valamiért lényegesen emberibb.
Benned nincs empátia, mellesleg fogalmad sincs, mit jelent a szó.
jobangel
mondta:@Hóhér az utolsó barátod: Empátia van, mindenféle problémát értek. Valós problémát, a „nem szeretek korán kelni” üres nyafogás, azzal nem fog előrejutni senki, nyafogni meg nélkülem is tud. Közös siránkozásra nem vagyok partner, nem azért fizet az ügyfél, nem azért keres segítséget nonprofit alapítványnál az álláskereső, hogy sajnálják. Ahhoz nem kell tárgyi tudás, de előre sem viszi.
Hóhér az utolsó barátod
mondta:@jobangel: attól, hogy te megteheted, még nem lehet kötelező elvárás. Jó, számolj 2×3-4 órával! Mondjuk Erzsébet déli sarkából Vácra és onnan haza. Pedig km-ben nem is sok.
Hóhér az utolsó barátod
mondta:@jobangel: leginkább a hozzáállásoddal. Empátia teljes hiánya stb.
jobangel
mondta:@Hóhér az utolsó barátod: Simán. Ezt csinálom 15 éve. És még jól el is vagyok benne. Mondjuk nem 8-10, hanem 10-15 óra munkával, de én vállaltam két állást, magamat okolhatnám, ha nem szeretném.
jobangel
mondta:@Hóhér az utolsó barátod: Melyik részével nem értesz egyet?
Hóhér az utolsó barátod
mondta:@Irbisz: a többi sem igazán. Most komolyan: elvárás lehet mondjuk napi 2×2-3 óra utazgatás + 8-10 óra munka valakitől? És ez csak egy kiragadott példa.
Hóhér az utolsó barátod
mondta:Tudod, mi az a bullshit?
Ez a poszt tökéletes példa rá.
jobangel
mondta:@Irbisz: Miért nem? Itt olyan emberekről van szó, akik egyébként is teszek-veszek-intézkedek munkakörre alkalmasak, tehát tudnak emberekkel bánni.
Irbisz
mondta:„Tekintve, hogy az „eladás” pont úgy tanulható, mint bármi más, a kifogás teljesen értelmezhetetlen számomra „
Egyedül ezzel nem ertek egyet, a többi pont stimmel.