Álláskeresői hibák: A kudarcok kezelése

Álláskeresői hibák: A kudarcok kezelése

Az álláskeresőket mindig fogják kudarcok érni: beadja az önéletrajzát, és nem hívják interjúra, behívják interjúra, és nem kerül be a következő körre, végigmegy az interjúsorozaton, és a végén nem őt választják. Megkapja az állást, és próbaidőben kiderül, mégsem ezt várták egymástól.

Ezeket el kell fogadni, mert a kudarc velejárója az álláskeresésnek. Mikor járni tanultunk, akkor is elestünk néhányszor, mégsem adtuk fel, és igenis járunk. Kevés olyan munkavállaló van, akiről mindenki tudja, hogy szakmájának legjobbja, és mindenfajta előzetes teszt nélkül csakis őt akarja mindenki. Most csak ő jut eszembe:

Viszont csak a filmekben létezik, hogy emberünk mindenben a legjobb, legszebb, a valóság azonban más.

Lássunk pár jellemző hozzáállást, és azt, hová vezetnek ezek…

 

Harag

Az első gyakori reakció a harag, mások hibáztatása. Ilyenkor a döntéshozókat mondják el mindennek, pedig csak annyi történt, hogy a felek nem feleltek meg egymásnak. Senki sem hibás, tovább kellene lépni. De minden egyes így lereagált kudarc növeli a gyűlöletet az álláskeresőben, ami egy idő után sugárzik róla, előítéletekben jelenik meg, és szinte garantálja az újabb kudarcokat. Ezzel a hozzáállással süllyesztőbe lép az illető, ami lelki, anyagi, egzisztenciális lecsúszásához vezet.

Sértődöttség

A harag melletti másik legjellemzőbb reakció, hogy „úgysem érdemelnek meg engem”. Bizony nem, csak másképp, mint ahogy ezek az emberek gondolják. Az adott munkáltató még nem vétett akkorát, hogy ilyen hozzáállású emberrel büntesse őket a sors. Bocs. Legyen mindenki tisztában a képességeivel, békében magával és a világgal. Ebbe beletartozik az is, hogy elismeri, ide most kevés volt a tudása, tapasztalata, vagy éppen csak a személyes szimpátián bukott el. Ha sértődékeny, és ez látszik is rajta, akkor nincs is min csodálkoznia.

Feladás

A számos kudarc után úgy gondolják sokan, lehetetlen állást találni, feladják, mondván úgyse lesznek jók sehová. Ezzel sok esetben együtt jelentkezik a sértődöttség, harag, mások hibáztatása. Ezzel megint nem lehet előrejutni. Igenis küzdeni kell, addig menni, amíg állást nem talál. Mert különben a szociális ellátórendszerre szorul, annak minden megalázó és reménytelenségbe taszító eljárását megélve.

Összefoglalva: küzdj, és ne bosszankodj, ne haragudj senki, ne bűnbakot keress, ha nincs állásod, mert nem visz előre. Neked állás kell, nem bűnbakok. A kudarcokból próbálj meg tanulni, gondold át, mit lehetett volna másképp csinálni, és legközelebb próbáld meg újra, jobban. Hajrá!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Allaskereso
    mondta:

    @jobangel: Kaució? Még nem is hallottam róla. Nem hangzik túl jól. :S

  2. jobangel
    mondta:

    Vagy olyan valakinek tűntél, aki nem hagyja annyiban, ha átejtik, és az nekik nem jó, ha vizsgálatokat indítasz mindenféle hatóságoknál. Inkább meg sem próbálták.

    Az a cég, aki pedig betanítás, tanfolyam, kaució vagy akármi más dumával pénzt akar kapni a munkavállalótól, rendőrségi feljelentést érdemel.

    Az új munka törvénykönyvében már létezni fog a kaució intézménye, ami elég durva, és nagyon sok visszaélés lesz belőle (bár én a „rendes” felhasználásában sem támogatom a kaució intézményét). Azaz mindenképpen az legyen a hozzáállás, hogy ha pénzt kérnek a munkavállalótól, akkor nemet kell mondani.

  3. Allaskereso
    mondta:

    Egy történet jutott az eszembe: évekkel ezelőtt jelentkeztem egy állásra, nem feleltem meg. Pedig tapasztalat adott volt, pár percre laktam a munkahelytől, részidő (mellette ment volna a suli)… Minden király, fizetés is elég normális.

    Nem vettek fel. Emésztettem magam, mint a fene. Ráadásul egy kedves családtagom is rátette a magáét, jó néhány lapáttal, hogy azért mert nem tudom magam eladni, mert nem jó öltözékben voltam, nem jól kommunikáltam (bunkó volt, az a lényeg).

    Nos, a végén kiderült, hogy ezek egy kamu céget alkottak, vagy egy éve legalább hirdettek és a betanításért minden alkalommal elkértek 3 ezer Ft-ot. Ami szabályellenes ráadásul.

    Na mindegy. Most már sejtem, hogy nem velem volt a baj. Talán csak túl értelmesnek tűntem ahhoz, hogy megpróbáljanak átejteni. 🙂