Alternatív beszámoló: Alternatív Anyák Napja

Alternatív beszámoló: Alternatív Anyák Napja

Most vasárnap ezen az eseményen vettem részt, főleg azzal a szándékkal, hogy ha tudok, segítsek pár álláskereső tanáccsal annak, akinek éppen ez kell. A rendezvény előtt a Jól-Lét Alapítvánnyal egyeztetve készítettem egy e-bookot, benne kompetenciák leírása olyan állásokra, ami hosszú kihagyás utáni visszatéréssel is jól betölthető (asszisztencia, adminisztráció stb.)

Nem voltak illúzióim arról, milyen helyzetben vannak ők, mennyire nehéz megszervezni az életüket, de voltak pillanatok, amiken komolyan meglepődtem… és nem hittem volna… és sokkolt. Íme pár szemelvény, kiragadott gondolat, mert összefüggő leírást adni hosszú is lenne… A legfőbb döbbenetet számomra az a felismerés adta, hogy a társadalom a fogyatékos, sérült gyerekeket nevelő anyákra hogyan tekint: hibáztatják őket, rosszalló megjegyzéseket tesznek.

A rendezvényt Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatokkal megbízott miniszteri biztos nyitotta meg. Elmesélt személyes élményei közül talán a legtanulságosabb egy tankolás története volt: 3 gyerek, felesége a kocsiban, amikor tankolni kell, az asszony ugrik ki, tankol, fizet, stb. A körülöttük lévők arcán pedig ott van a ki nem mondott kérdés: miért nem a férfi? Nem tudhatják – az autóból nem látszik – hogy a férfi kerekesszékes, nem tud, csak úgy „kiugrani” az autóból. Nem minden az, aminek látszik. Jó, ha ennek folyamatosan tudatában vagyunk, mielőtt véleménynyilvánító pillantásokat küldözgetünk mások felé…

Zalabai Ágnes, a Motiváció Alapítvány elnöke beszédében elmondta, hogy négyvégtagbénult gyermeket nevelt, a Zalabai Gábor-díjat az ő fiáról nevezték el. Áldozatos munkájának hála a fia a társadalom számára fontos munkát végzett, mint fogyatékosügyi aktivista, sérülten. Ez is mutatja: a fogyatékos gyereket nevelő anyák célja, hogy a gyermekeik ugyanúgy a társadalom értékes tagjai lehessenek, mint bárki más. Ez lenne jó a társadalomnak is, érdemes hát segíteni őket ebben. Mindannyiunk közös érdeke ez.

Kováts Adél színművésznő videóüzenetében a sorstársakhoz szólt, biztatóan és együttérzően. Az ő gondolatai közül a munkavállaláshoz kapcsolódó legfontosabb gondolatot emelném ki: „Engedd el azt, hogy csak te lehetsz jó a gyerekednek”. Ha ezt elfogadják, találnak szakembert/családtagot (ő az anyósát bízta meg) a gyermek felügyeletére, és tudnak munkát vállalni.

Csiznier-Kovács Andrea prezentációja következett: hat gyermeket nevel, ketten fogyatékkal élnek. Az ő előadása az összes problémát végigvette: felsorolta, mivel jár a 7×24-es szolgálat, a fizikai túlterheltség, hogyan nehezítik az életüket a társadalmi és munkáltatói előítéletek. A hivatali packázás, az ellátórendszer hiánya (még gyógyászati segédeszközhöz sem könnyen jutnak), hogy se bölcsőde, se óvoda, ahol szakértő módon tudnának foglalkozni fogyatékos gyerekkel, mind arra kárhoztatják őket, hogy karrierjüket feladva, munkát nem vállalva otthonmaradjanak. Igen ám, de az ilyen családok 70%-a csonka család: az apa, férj inkább más utat választ. Nincs tervezhető jövőkép, nincs jövedelem. A munkáltatóban is sok-sok kérdés merül fel:

1. Számíthat-e mindig a munkavállalójára?

Igen. Pont annyira, mint az összes többi munkavállalóra. Bárkivel előfordulhat, hogy történik valami, ami miatt egy reggel nem tud beérni a munkahelyére. A kockázat egyforma minden egyes munkavállalónál: mindenki úgy szervezi az életét, hogy ha van egy munkahelye, ott tudjon teljesíteni, és ritka az a helyzet, amikor nem tud.

2. Mire van szüksége, meg tudom-e adni ezt a sérült gyereket nevelő anyának, mint munkavállalónak?

Többnyire 8 órásnál rövidebb munkaidőre (4 vagy 6 órás részmunkaidő), rugalmas munkaidő, otthonról dolgozás lehetősége.

3. Milyen előnyei lehetnek egy ilyen helyzetben lévő munkavállalónak?

A lojalitás mindenképp. Aki talál egy jó munkahelyet, mindent meg fog tenni érte, hogy ott helytálljon. Az átlagon felüli problémamegoldás, a gyors helyzetfelismerés náluk kiemelkedő kompetencia: néha a gyors reagáláson múlik a gyermekük élete. Ehhez képest vajon egy üres tárgyalót találni a váratlan vendégnek, egy szerződést gyorsan előkeríteni, egy bármilyen váratlan irodai helyzetet megoldani mennyire nehéz? Nincs olyan munkahelyi probléma, aminél nagyobbat ne láttak volna a magánéletben. És azt is megoldották! Mentális erőnlétük szintén kiemelkedő: évek óta kitartóan azért dolgoznak, hogy a sérült gyermekük is a lehető legteljesebb életet élhessen. Nincs szabadság, nincs lazsálás. Ehhez képest a munkahelyen kitartani megint nem tűnik nagy kihívásnak.

Fontos tudnia a munkáltatónak, hogy a gyermek állapota határoz meg mindent: ha a gyermek biztonságban van, jól van, akkor az anya is szárnyal. Ha visszaesés történik a fejlődésében, akkor bizony a gyerek lesz az első minden anya szemében (az egészséges gyerekek szüleinél is így van ez nyilván, tehát ebben sincs nagy különbség). Tehát, részmunka, távmunka, előítéletek félretétele, és a megértése annak, hogy ez a speciális élethelyzet is egy (több) kompetenciát ad – ez kell a munkáltatótól leginkább. Cserébe kap egy olyan munkavállalót, akinél hűségesebbet, lojálisabbat, jobban igyekvőt keveset találhat. Érdemes ezt átgondolni, mielőtt az előítéleteknek teret adunk.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Irbisz
    mondta:

    @jobangel:
    En ezt ertem, egyet is ertek, de ezen sajnos (?) en cseppet sem csodalkozom- ez mellesleg a hazai vezetöi kulturat, alkalmassagot es hozzallast is jol jellemzi. Hogy a hozzaallas,- es szemleletbeli valtozashoz mennyi idöre es milyen egyeb, külsö impulzusra van szükseg, azt megbecsülni sem merem, mindenesetre kitartast es ok sikert az ilyen cipöben jaro anyukaknak.
    Ez mellekesen pont ugyanaz a beszükült, korlatolt es felreertelmezett teljesitmenymenedzsementbeli hozzaallas, ami minden pihenöidöt tilt es minimalizal, holott azt szerintem egy hülye is kepes kellene hogy legyen megertsen, tulhajszolt, a müszak vege fele farado munkavallalao termelekenysege csökken, a hibazas eselye megnö, azaz összessegeben meg a szigoruan vett termelekenyseg szempontjabol is nagyon gyakran hibas az a rendkivül elterjedt hozzaallas, ami ösellenseget lat minden, a munkaidö alatti pihenes celjara eltöltött masodpercben- erdekes, a naponta 1-1,5 orat ”cigiszünettel” eltöltött pofazas es logas valamiert nem ennyire szalka a szemekben, holott ott nagyobb a ”megtakaritasi” potencial az elvesztett idöt tekintve …

  2. jobangel
    mondta:

    @Irbisz: A multiknál valóban jobb esélyeik vannak, job sharing, esélyegyenlőségi programok stb. miatt, de ott is csak az irodai munkáknál. No de ott is kellene valami, ahol nincs multi… És ne mondja nekem egy-egy kkv, hogy neki nem éri meg egy négyórás munkaerő, sőt, náluk nincs általában annyi munka, hogy kitöltse a 8 órát.

    A magyar vállalkozásokat valóban kellene “nevelni”, hogy náluk is toleráns, megértő, humánus munkakörnyezet legyen. Na de, amit említettem a posztban, a hibáztatás, a rosszalló megjegyzések pont azoktól a magánemberektől jönnek, akik esetleg döntési pozícióban róluk döntenek. Ami még baj, hogy egy ilyen rendezvényen csak az érintettek és a segítőik vannak ott, ők ismerik a problémáikat, de olyan, akiknek valóban ismeretterjesztés kellene tartani, távoltartják magukat az ilyen eseményektől.

    És hogy mennyire nem képesek egyesek empatikusan hozzáállni a kérdéshez, azt pl. jól jellemzi, hogy mikor Andrea bemutatkozott, és elmondta, hogy 6 gyereke van, akkor még ebben a közönségben is jött egy hangos “ohh”. Pedig ennek megértéséhez még empátia sem kell, elég a racionalitás: ha a szülők már nem élnek, a fogyatékos gyerek(ek) a testvérei(k) ellátására fog(nak) szorulni. Minél több testvére van, annál több esélyük van mindannyiuknak a könnyebb életre – itt meg ketten is ellátásra fognak szorulni. És nem állítom, hogy ezért vállaltak sok gyereket, de egyébként fel sem merül bennem, hogy ezt meg kellene magyarázniuk. A beszámolóik szerint pedig folyamatosan magyarázkodni kell(ene). Most képzeld el ezt a szitut állásinterjún 🙁

  3. Irbisz
    mondta:

    szerintem mai feltetelek mellett csak multinal van esely elhelyezkedni ha nincs komoly ismertseg (protekcio), mert sem az allam (föleg a mostani emberellenes), sem a magyar vallalkozasok nem eleg erettek/humanusak ehhez, mig a multiknal ha masert nem, ilyen-olyan eselyegyenlösegi programok, tarsadalmi felelössegvallalasi kezdemenyezesek miatt legalabb esely van erre.

  4. Lady Jessica
    mondta:

    A munkára mentálisan is szükség van, a pozitív önértékelés rengeteg jó hozadékkal rendelkezik. Ettől függetlenül az ápolást végzők erkölcsi és anyagi megbecsülése mélyrepül… 🙁