Az önfejlesztés zsákutcái

Az önfejlesztés zsákutcái

Harsogja sok cikk, női magazin, pszichológiainak álcázott tárgyú „önsegítő” könyv, hogy mennyire fontos az önfejlesztés, a spirituális témájú írások még inkább erősítik ezt. Guruk tartanak előadásokat, teltházasan, magas belépti díjért. Az emberek pedig fogékonyak rá, hiszen sokan érzik, hogy valami nem jó, de addig nem jutnak el, hogy körülöttük nem jók a dolgok, így aztán magán hiába változtat: ha a főnöke zsarnok volt, a munkahelye rossz, az is marad, a nagy önfejlesztésben mondjuk kicsit „jobban” kezeli, tovább tart a kiégés. Nem tűnik jó útnak, zsákutca ez így. De a változás szükséges, és mégis benne lesz a megoldás, csak nem úgy, ahogy a könyvek írták.

Addig olvasta az önismereti, pszichológiai könyveket, tanulmányokat, rosszabb esetben hallgatta a „motivációs előadókat”, amíg azok jól meggazdagodtak, neki meg még mindig rossz állása, zsarnok főnöke van.

Vagy nekifogott a gyengébb készségei fejlesztésének, bele is tett rengeteg munkát, de csak nem boldogul. Mert kemény munkával gyengéből közepes lett, de megélni a munkaerőpiacon abból lehetne, amiben igazán jó. A nyelvtudás az egyetlen, aminél nem szabad elfogadni, hogy ebben gyengék vagyunk, azt fejleszteni kell folyamatosan. Minden más esetben inkább a jóból kell kiválót csinálni, mint a gyengéből közepest. Ugyanannyi munka, csak épp más lehetőségek nyílnak meg ezzel a stratégiával.

A gyengéből közepest nemcsak ettől zsákutca. A sikeres álláskeresés, stabil munkahely feltétele, hogy olyasmit keressünk, amiben jók leszünk, ehhez viszont önismeret és önbizalom kell. Aki kemény munkával a gyenge készségéből közepesre fejlődött, annak nem lesz sikerélménye, így önbizalma sem.

Nem könnyíti meg a dolgunkat a megfelelő irány kiválasztásában, hogy a munkaerőpiacon a tárgyi tudás elé helyezték sok esetben a készségeket, abból a megfontolásból, hogy a tárgyi tudás megszerezhető, de a személyiség nem, vagy nehezen változtatható, így a személyiségjegyek, soft skillek fontosabbak lettek sok területen. Félve nézem ezt, mert ugyan az önéletrajza szerint mindenki jó kommunikációs készségű, türelmes, rugalmas, tudjuk, sőt sokszor, akik megírják a CV-t, maguk is tudják, hogy nem azok. Ami persze nem is lenne baj, mert sok helyen ezekre a készségekre a kitűnő munkavégzéshez nincs is szükség. Az álláshirdetésekben meg szinte standard, hogy ezeket elvárják. Egy pozícióban, amihez ez mégsem kell, mit akarnak vele? Pesszimista hozzáállással arra gondolok, rugalmasságot általában a hirtelen jött változások kezelése miatt kérik (nap végére érkezik az ad-hoc, de sürgős feladat, vagy hirtelen változik a cég üzleti környezete, vezetősége, a fluktuáció miatt a feladatok is kavarognak a pozíciók között stb.), a jó kommunikációs készséget meg az összehangolatlan, egyéni érdekekkel vezérelt „csapatban” való lavírozásra kell használni leginkább, ha a munkához egyébként nem kell. Vagy simán csak kényelmesebb egy olyan embert vezetni, aki rugalmas, türelmes, jól kommunikál (tetszett volna vezetői készségeket fejleszteni, akkor a nehéz embert is könnyebb vezetni, és a nehéz ember is könnyebben vezet…).

Akkor mi is legyen az önfejlesztés célja? Szakmai célokat kitűzni, nyelvtudást fejleszteni biztosan jó ötlet. A soft skillek esetében az objektív felmérés nagyon nehéz: saját magunkat tudjuk a legtévesebben értékelni, akik ismernek, azok látnak valamilyennek, de ebben sem lesz két egyforma. Akkor mi legyen? Nem kellene bemenni az önfejlesztés zsákutcájába, ott bolyongani, tervezzünk inkább racionálisan.

Vissza az alapokhoz, felejts el mindent, ami van, teljesen szisztematikusan kérdezd végig magad, a válaszokat írd le magadnak,  tollal, papírra (ennek is megvan a maga haszna, nem lehet csak úgy visszatörölni, hogy „á, mégsem így”) :

  1. Ha bármit választhatnék, milyen szakmát, hivatást, szakterületet választanék?
  2. Miért választanám azt? (A „jól fizet” rossz válasz, nem a piaci körülmények, hanem te vagy a fontos most) Milyen vagyok, ami miatt ez való nekem? Mit tapasztaltam, ami miatt ezt nekemvalónak gondolom?
  3. Tényleg akarom ezt? Mi kell hozzá? Mi van már meg, mi nincs még meg, mit kell megszerezni? Addig mi legyen, amíg meg nem szerzem?

Innentől már nem álmodozásról beszélünk, hanem karriertervezésről. Egyszerűnek tűnik, mert csak 3 kérdés, de nyugodtan dolgozz rajta napokat, mert a jövőd itt kezdődik. Nem a guruk „légy kitartó” c. tanácsai körül pörögsz végre, meg nem könyvből tanulod meg, milyennek kellene lenned. Úszni sem könyvből tanultál, ugye? Tehát, tervezz, és a 3. pont lesz a legnehezebb ebben. Ott eljuthatsz oda, hogy még évek kellenek ahhoz, hogy a most kitűzött célt elérd, és addig is csinálni kell valamit, amiből megélhetsz. Akkor sem eldobni kell ezeket a lapokat, hanem kezelni a helyzetet. De ez már egy másik problémakör, erről már írtam itt.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Untermensch4: „a tervező mérnöknek kell felelősséget vállalnia a ténylegesen beépített anyagok megfelelő minőségéért”
    Amit írtál, az ugyan off, de jól mutatja, mekkora a baj. Normál esetben a mérnök azért felelős, hogy milyen anyagot ír elő.

  2. Gabriella Vass
    mondta:

    Csak egy mellékszálas hozzászólás: én könyvből tanultam meg úszni. DE vízben! (Peterdi Pál: Úszni jó!) A könyv is!

  3. Untermensch4
    mondta:

    @HellsAngel: ” mintha ugyanaz az ember lenne az epitesz es vezenyelne le az epitkezest”
    Mellékszál a topic szempontjából de úgy tudom ilyesmit követelnek meg a mai magyarisztáni jogszabályok, a tervező mérnöknek kell felelősséget vállalnia a ténylegesen beépített anyagok megfelelő minőségéért (ami építésvezetői feladatkör, mert az építésvezető van kint a terepen amikor béláék falat építenek, a mérnök ugye az íróasztalánál tervez…).

  4. babona
    mondta:

    @HellsAngel: Haat, maar bocs, de ez is az aatlagosnaal kuszaabb hozzaaszolaas…

  5. HellsAngel
    mondta:

    Ez valoszinuleg az atlagosnal kuszabb cikk, amit az is jelez, hogy nem csak a szokasos „szuper mernok vagyok, de alapveto tervezesi elveket keptelen vagyok ertelmezni egy munkahelyi poziciotervezes viszonyaiban, ami nem vet ram jo fenyt” szeru viszontvalaszok szuletnek, hanem tenyleg ertelmes ellenvetesek.

    Az egyik tema, ami menten szerintem at lehetne gondoni, hogy a multis vilag igenis a kozepszerusegrol szol, legyel kozepszeru, legyel terhelheto. A McDonald’sban nem mesterszakacsok dolgoznak, a kedvenc nemet multidban nem mesterfejlesztok, a multis vezetok atlagos es unalmas donteseket hoznak, es igy tovabb. A kozepszeruseg megbizhatosaga es csereszabatossaga sokszor tobbet er a piacon, mint a nagyszeruseg bizonytalansaga es egyedisege. En mar azt ilyen evolucios levezetesben is lattam, hogy a csordaban a sikeres allat pont olyan, mint az osszes tobbi, csak egy kicsit egeszsegesebb. Amelyiknek elter az osztonkeszlete, azt megeszik a ragadozok. Szerintem az egesz jobboldali, konzervativ vilagszemleletben benne van ez a „legyel atlagos, legyel kozepszeru” mantra valahol melyen, hazasodj meg, mint mindenki mas, told a szekeret, mint mindenki mas, halj meg, mint mindenki mas.

    Az „ami szemelyisegjegy itt hatrany, az mashol lehet elony” gondolatban en tudok hinni. Irni viszont nem tudnek rola, leven nem ismerek olyan szemelyisegtipizalasi rendszert, amit teljes mertekben el tudnek fogadni. Valahogy homalyosan ilyenekre gondolnek, hogy pl. bizonyos emberek szeretnek villamgyorsan donteni, bizonyos emberek meg szeretnek pepecselni es megkeresni a legjobb megoldast. Vagy hogy valaki szereti a rendet, ha szep sorban mennek a birkak egymas utan, van, aki meg attol erzi jol magat, ha mindig birka egy eddig meg soha nem latott iranyba kezd el szaladni. Itt tenyleg nincs ertelme „valtozni”, egyik opcio sem „jobb” a masiknal. Pelda: valaki egyszer irta, hogy naluk az architekt es a vezeto programozo ugyanaz az ember, szerintem ez olyan, mintha ugyanaz az ember lenne az epitesz es vezenyelne le az epitkezest. Egesz mas beallitottsag atlatni a nagy egeszet es elkerulni a napi taktikai kuzdelmek rovidlatasanak szarvashibait, meg mas kuzdeni negyzetmeterrol negyzetmeterre, hogy minden apro reszlet pontosan legyen kivitelezve. Van, aki mindenben nagyon jo, pl. Albert Speer epitesznek es epitesszervezonek is kivalo volt, de ezeket az embereket arrol lehet megismerni, hogy sajat wikipedia oldaluk van.

    Az szerintem rohejes, amikor valaki nem vallalja fel a sorsat. Pl. valaki, akiben minden megvan, hogy kozepszeru legyen, elkeseredetten nagyszeru szeretne lenni, vagy valaki, akiben minden megvan, hogy nagyszeru legyen, elkeseredetten kozepszeru szeretne lenni, csak hogy atlagos csaladja, munkaja es elete lehessen. De azt a reszet szamomra nehez elkepzelni, hogy valaki osszeroppan attol, hogy nem kapja meg a multinal a szupervisorok fonoke allast, es nem azert, mert tulsagosan erdekes ember, hanem mert mast dobott ki a gep, aztan erre az a megoldas, jo, akkor inkabb leszek erdekes hopehely. Ennel szimpatikusabb, ha magaeva teszi a guruk mantrait, hogy utana ugyanazt a normativ es sotlan maszlagot nyomja ejjel es nappal, mint a tobbi felmillio „sikeres ember”.

  6. pippa2011
    mondta:

    Nem értek egyet.

    Introvertáltként nagyon sokat kellett fejlesztenem a kommunikációmon. Sales-es sosem leszek, de mire a mostani helyemre jutottam, sikerült annyira nyitottá és kommunikatívvá válnom, hogy tudok kb. 70 közvetlen munkatárssal dolgozni, ügyes-bajos dolgaikat intézni. Ehhez az is kellet, hogy jó viszonyt alakítsak ki a társ osztályokkal. Annyira jó lett náluk a renomém, hogy folyton hívnak, üljek be inkább közéjük.

    Álmodozó bölcsész agyammal Excel-ből és általában MS Office-ból is eljutottam egy olyan szintre, hogy komoly pénzek nyilvántartását bízzák rám.

    Ezenkívül kudarckerülő is voltam, ami mára totál eltűnt – nem mellesleg a lenézett önfejlesztő könyveknek is köszönhetően! Megelégszem az „elég jó”-val, és túl tudok lépni a hibáimon, és a „komfortzónámon”. Fúj, megint egy önfejlesztő kifejezés. És milyen igaz!

    Nekem totál megérte középszintre fejlesztenem a leggyengébb skill-jeimet.
    Jobb lett az életem.

  7. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „Teljes mértékben egyetértek mindebben. Főleg, hogy nem mérhető.”
    Ha a soft skillek közül csak a kommunikációs készséget veszem, akkor rögtön többféle létezik: az ügyfélszolgálatos panaszokat kezelve kommunikál telefonon, az ügynök szóban kommunikálva próbál eladni valamit, aki meg cégen belül kommunikál, azt gyakran e-mailben teszi. Sőt ad abszurdum vannak esetek, amikor a nulla kommunikáció is kommunikációnak minősül, például ha kényes kérdésekre következetesen nem válaszol valaki, az is egyfajta kommunikáció. Ráadásul egyazon személy egyazon munkakörben néha ügyfélszolgálatosként külsősökkel, máskor munkatársként belsősökkel kommunikál.
    Úgy tűnik, hogy megfogalmazni is nehéz, mi is a kommunikációs készség (vagy egyéb soft skill), nemcsak mérni.

  8. white999
    mondta:

    @jobangel: Van még egy harmadik réteg de ezt én már nem is sales-nek nevezném. Szerintem erre gondolhattál Te is. Ők inkább szakemberek aki speciális dolgot árulnak de itt nagy mértékben a termékismeret hangsúlyos, ideális esetben van sales vénája is az illetőnek. Itt nehéz labdába rúgni a speciál jelleg miatt. Végig gondolva magával nem is a korral van a gond, hanem maga kereskedelem változott meg oly mértékben, ami már magát a szakmát teszi feleslegessé hosszú távon. Legalább is azon a módon, ahogy én gondolok rá, az pedig tényleg a koromból fakad. Hr kápráztatáshoz el kéne jutni oda, régen még az is baj volt, hogy túlképzett vagyok, tehát még arra is figyelni kell , hogy azé kellően hülye legyen az ember, ne magasan ugorja a lécet. Egyébként pont én is ezen a gondoltai síkon mozogtam, hogy én magam leszek a termék, akkor talán nem görcsölök rá, hanem előjönnek rutinok.
    SZÉP ESTÉT VAGY JÓ REGGELT! Napszaknak megfelelően opcionális

  9. white999
    mondta:

    @jobangel: Lehet kicsit hosszú lesz de pár dologra még reflektálnék. Már ha nem untatlak vele és ha ez a blog kereteibe belefér. Tegnap azért érintett érzékenyen a bejegyzés, mert pont előtte beszéltem a haverral akit egy fejvadász 40 feletti korával riogatott, mint esélytelen opciót. Ezt az ember régóta tudja, mert nekem elsőre 30 éves koromba kaptam egy meg fejvadásztól, hogy öreg vagyok a szakmához. Igaz akkor még 25 volt az ideális célcsoport hogy a bejövő multik a maguk képére formálják a delikvenseket. Tehát esetemben a 40 már inkább 50. Igaz mivel világ életemben sportoltam 40-nek sem szoktak nézni, ezért nem tárom fel a teljes igazságot a cv-ben, mert nem bukok meg elsőre. Viszont kaptam nemrég egy toborzós (állásnak nem nevezném, mert azért fizetni szoktak) ajánlatot. Dolgozókat kellene találnom szalag mellé nyolc általánossal de a cég max 45 éves korig vesz fel. Egy olyan szegmensről beszélünk ahol elvileg lasszóval kellene fogni a munkaerőt. Ennyit a korról.
    Sales tapasztalatról. Volt szerencsém egy helyen dolgozni ahol tulajdonos váltás után a fizetésünk szabad szemmel nem látható méretűre csökkent. Kicsit szóvá is tettük, hogy annyira ez nem ok. Válasz szerint bárkit felvesznek az utcáról ennyiért. Tényleg úgy is lett, fél éven belül mindenki otthagyta Őket közülünk. Az utcáról felvett szakembereknek pedig sikerült a következő fél év alatt bezárás sorsára vinni a céget. Ugyanis az emberek nem a terméket keresték hanem a minket. Na Őket nem sikerült meggyőzni a kapcsolati tőkéről és ami a szomorú, hogy kb 100-%-ig biztos vagyok benne hogy ma ezen tapasztalat alapján ugyanúgy döntenének. Most éppen olyan helyen vagyok ahol ezt nagyban élem át. Aki korrektül dolgozott azt kivágták aki széthazudta a bónuszért a világot azok sem vannak már a kötelékben de romhalmaz amit hagytak örökké kisérteni fog. Nekem egy szerencsém volt, (már ha ez szerencse), hogy korrekt melóval tudtam többet csinálni a léhűtőktől, ezért nem volt rajtam fogás. Viszont most takaríthatok utánuk addig a pár hónapig, amíg a csőd itt is el nem jön.
    Salesről általában: Két irányzatot különböztetnék meg, Az első amiben én szocializálódtam, ezt nevezzük Képviselőnek. Ennél az állatfajnál a feladat a terület menedzserelése. Akár fixben is dolgozik, nincs eladási kényszer. Mozgatórugó a belső motiváció a versenyszellem vagy csak egyszerűen bármennyire elcsépeltnek és banálisnak is hangzik, a sikerélmény érzete ami visszahat az illető mindennapjaira amitől egész egyszerűen jól érzi magát. Ha pedig megvan az ok érzés, akkor megy az üzlet is, mert ki a fene akar venni egy szomorú embertől bármit is. Itt a titok a jó alapanyagban rejlik (és talán a korban is amivel egyet kell, hogy értsek). Ez formálható, van értelme a személyiség fejlesztésnek eladási tréningnek stb.
    NA ilyenre a mai sales nagy többségében nincs szükség, mert végtelenül lebutított egyszerű folyamatok vannak. FIZETEK OSZT TARTSAD AZ ÁRUT A POLCON, VALAKI MEG KIMEGY OSZT HA NEM ÚGY VAN AKKOR KIVEREM A BALHÉT VAGY VISSZASZEDEM A PÉNZT VAGY VISSZATÉRÍTÉST. Kb. annyi a különbség, egy régi képviselő munka és egy új között mint egy úri szabó és a konfekció vagy egy régi eladó és egy bolti polc pakoló között. Ami vicc, hogy még ilyen képviselőre is írnak diploma elvárást meg nyelvet pedig ez egy szakmunka, nem sokban különbözik az uborkás üveg pakolástól a konzervgyárban. Mivel egyszerű, elvileg az ember csereszabatos és nyilván lényeges olcsóbban megúszható.
    Ez a sales pedig még mindig felette van a kedvencemnek, nevezzük üzletkötőnek. Üzletkötő állatfaj onnan ismerhető fel, hogy jellemzően minimálbér plusz jutalék, full vállalkozó, full jutalék, no cégautó és ezek kombójából tevődik össze. Lényeges elem, hogy ezen állásokkal van folyamatosan tele minden állásportál. Rendszerint ezt még szokták cizellállni egy rendkívül jónak tűnő bónusz rendszerrel ami természetesen nem elérhető normális becsületes munkával. Ezekből jönnek a logikus lépések. A cég dolgozója (képviselője, alvállalkozója,) úgy érzi nem fizetik meg ezért rövid távon gondolkodik. Csal lop hazudik addig a meddig a cég ellenőrzési képessége megengedi. Ezek a dolgozók rotálódnak a szakmában folyamatosan, mert mindig megy a csoda várás, hogy a következő cég jobb lesz. Nem lesz de cég is csalódik mert Ő ugyanazokat a munkavállalókat kapja vissza csak a biometrikus ismertetőik mások de a személyiség ugyanaz. A butább cégnél az ellenőrzést is teljesítményhez köti, nem ami a feladata lenn a kontrollhoz. Tehát ez egész rendszer érdekelt a csalásban. Láttam már ilyet. is csúnya nagy bukta lett a vége.
    Nagyon sok hr-es és cégvezető nem érti meg, hogy miért éri meg fix fizetésért (normális bérért) dolgoztatni jó embert, minta mai kor csodatalálmányát az üzletkötőt alkalmazni teljesítmény bérben. Valamint azt sem ,hogy miért sokkal rentábilisabb egy képviselő szemléletű embert alkalmazni az üzletkötő szemléletűnél. Hosszabb távon biztos költség megtakarítás de ki gondolkodik itt hosszabb távon?

  10. jobangel
    mondta:

    @white999: Sokféle jó felvetést tettél, köszönöm. Amit gyorsan megválaszolnék, hogy a 40 feletti életkorod együttjár egy kiterjedt kapcsolatrendszerrel, ezt 25 évesek nem tudják. Szóval salesként ez lesz az az érték, amivel leginkább érvelni tudsz magad mellett. Arról nem is beszélve, hogy aki 40 fölött még mindig sales, az biztos jól csinálja, mert ha nem, akkor már 30 évesen abbahagyta volna, mert különben éhenhal… Szóval, az életkorod miatt ne aggódj (jómagam is 41 éves, pláne nő, pláne IT-ban 🙂

    Amikor meg azt gondoljuk, hű, hát ez nehéz lesz, egy jó salesnek akkor is könnyű. Nemrég volt egy ügyfelem, kis cégek operatív vezetője volt, gasztro-tól a vasas szakmáig mindenben. Átlagos IT tudással, hogy ő IT sales akar lenni, ezért jött hozzám. Felszisszentem, hű, hogy fogom én ezt megoldani. 2 konzultációnk volt összesen, és másfél hónap alatt, nem kis céghez fel is vették, 2 hete kezdett. Az egyik „trükkje” az volt, hogy magát, mint eladandó „terméket” pozicionálta, úgy ment neki, hogy „nehogymár salesként ne tudjak eladni”. És mert baromi jó sales volt, és nem úgy, hogy eladta a hóembernek is a szaunát, hanem ahogy te írod: előnyöket előre, és hát bizony van némi hátrány is, el kell ismerni.Bejött, ráadásul tök véletlenül egy régi ismerősöm lett a főnöke, akiről tudom, hogy nem választ mellé, mert ért hozzá. Szóval fel ne add, igenis van esély. Pláne ne hazudozz HR-eseknek, mert őket elkápráztatnunk kell, nekünk, saleseknek.

  11. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Alapvetően meg kell találni az egyensúlyt a saját hitelesség és a tőkés kapzsisága közt.

    Magunkat állandóan fejleszteni a nagyobb profit érdekében nem csak zsákutca, de társadalmilag is gonosz, önző hozzáállás. Ez gyakorlatilag sztrájktörés, árulás.

  12. white999
    mondta:

    @jobangel: Érdekes kérdés ez az állásinterjú amit felhoztál. Én magam is értékesítésben dolgozom már régóta. Jó értékesítő iskolám volt, jó cégnél. Korrekt megbízható embernek ismernek. Van akinek már a sokadik fajta cuccot vagy szolgáltatást adom el az évek alatt, mert megbíznak bennem. Ha területi vezetőként mentem coachingolni, a beók mindig mondták, hogy nekem olyan könnyen megy. Látszólag egyszerű de mégsem tudták úgy csinálni mint én. Hiába próbáltam átadni nem sikerült mert másképp vagyok összerakva. Egy bizonyos színvonal alá képtelen vagyok menni. De és itt jön a de. Én pedig képtelen vagyok magamat eladni egy interjún, amire esetleg Ők képesek. Mindig jön egy őszinteségi rohamom amikor kiesek a szerepemből. Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy egy Hr vagy egy vezető még mindig ott tartson, mint az egyszeri háziasszony és a csodatevő szer, amivel egy cseppel elmos 3.5 tonna vasárnapi ebéd utáni mosatlant. Tudja mindenki, hogy nem igaz de mégis inkább ez mint a valóság. Ez azért érdekes, mert az eladásban ha az előnyöket feltupírozva de a hátrányokat megemlítve de nem kihangsúlyozva viszem végig a folyamatot, akkor nincs csalódás és nem érzik átverve magukat a partnerek. A későbbiekben ezért soha még tették szóvá, hogy valamit elhallgattam becsaptam Őket. Erre jön még rá a frusztráció, hogy 40 felett a munkaerő piacon az ember már egy vén szenilis majomnak számít, aki inkább vonszolná magát a temetőbe, mint hogy rontsa a levegőt. Szóval nehéz ilyenkor az általad említett magabiztossággal önbizalommal nekiszaladni az interjúnak. Így hát, természetesen nem is sikerülhet. Mondjuk amióta trükkösen írom az Önéletrajzot, hogy ne derüljön ki a korom még hozzávetőlegesen se, azóta néha behívnak legalább, hogy aztán ott vérezzek el a fentiek miatt. Most arra kondicionálom magam, hogy ha még egyszer tűz közelébe kerülök széthazudozom az agyam. Ilyet még úgysem csináltam, hátha ez az üdvözítő. Szóval arra még mindig nem találtam megoldást, hogy ne legyek negatív amikor pl nem fizetnek ki és ezért váltanék munkát, vagy hogy ne legyek azért egy semmire kellő lúzer, mert nem oda vesznek fel ami egy fantasztikus elismert állás (mondjuk akkor miért akarnék eljönni), hanem ahova éppen sikerül. Szóval a hr-esek fejébe van egy kis vígjáték, nehezen dolgoznak fel egy olyan pályaívet ami nem egy folyamatosan felívelő siker történet éppen megfelelő időben történt váltásokkal. Volt már haverom aki 22 évet húzott le multinál vezető beosztásban, ami ugyanolyan probléma volt, mint a job hopper. Való igaz ezeken nem fog segíteni egyetlen személyiség fejlesztés és tréning sem. Ez amúgy is kialakul kb 25 éves korra. A szülőknek lehet ezért szemrehányást tenni. Embert nem láttam még aki 30 felett változott volna, vagy inkább aki változni akart volna.

  13. Bambano
    mondta:

    anno akartunk venni egy rendesebb szervert. főnök összehozott a kereskedő cég illetékesével. én elmondtam, hogy mit szeretnék, ő elmondta, hogy mit akar nekem eladni, nagyjából 15 másodperc alatt kőkemény anyázás lett a vége. én is bepanaszoltam a főnöknél, ő is a saját főnökénél. ezek után eljött a kereskedő nagyfőnök, leültünk beszélni, és két perc alatt elmondtam, hogy mit akarok, egy perc alatt megvolt az árajánlata, az én főnököm egy lendületből meg is rendelte.

    utána megkérdezték, hogy akkor most mi bajotok van egymással? mondom a kereskedő azt akarta eladni nekem, amit ő gondolt, a főnöke meg azt, amit én venni akarok.

    következmény: az, hogy rólam ki mit gondol, nehéz embernek tart-e vagy jófejnek, kizárólag attól függ, hogy ő ugyanazt akarja-e, mint én, vagy sem. így fejleszteni se nagyon van mit. akinek szétrúgtam a seggét, az akkor is utálni fog, ha közben a céget az anyagi csődtől mentettem meg.

  14. conchita wurst
    mondta:

    Egy allasinterjun sosem derul ki senkirol, hogy mit tud, igy nem is erdekel senkit, csak annyi hogy szeretnenek -e vele dolgozni vagy nem.

  15. bron32
    mondta:

    @jobangel:

    „a legtöbb hiányosság az nem azért van, mert az illető lusta, béna, hanem azért, mert másban lesz jó”

    Ez nem igaz. Ez ugyanaz a sztereotípia, mint amikor a szép nőket butának hiszik. Közvetlenül attól, hogy valaki valamiben gyenge, nem lesz jó más valamiben.
    Közvetve már lehet, pl. ha egy fiú gyenge fizikumú, akkor nagyobb eséllyel fordul a szellemi foglalkozások felé, mert tudja, hogy élsportoló, testőr vagy fitness edző soha nem lesz belőle, ezért az átlagnál szorgalmasabban tanul.

  16. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Mivel magam is gyenge vagyok a kommunikáció számos formájában, ezért saját tapasztalatból mondom hogy nagyon nincs igazad. Pl. nagyon nehezemre esik telefonon felhívni valakit, amíg nem teszem meg, ráadásul ezen görcsölök, a munka sem megy. De ebben azért elég sokat fejlődtem. Ez nem jelenti azt, hogy majd önképzéssel eljutok olyan szintre, hogy telemarketinges leszek, de ha sosem fejlesztettem volna ezen képességemet akkor valószínűleg munkahelyem sem lenne, mert néha azért mindenhol telefonálni kell, de a hétköznapi életben is leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. És ez csak egyetlen példa, ezernyi apró dolog van a kommunikációban amelyek neked magától értetődőek, de a képesség gyengesége ezernyi hátrányt jelent mindenütt az életben, amit a társadalom nem fog úgy kezelni, hogy ebben béna az illető, de amúgy jó szakember, mert jó részük magát a szakmai munkát is hátráltatja. Nem lehet megerőszakolni senkinek sem az alapszemélyiségét, de vannak dolgok, amiket így sem lehet megúszni, és bizony bizonyos szintig fejleszteni kell azokat a dolgokat is, amikben gyengék vagyunk.

    Már az is rossz kategorizálás egyébként, hogy a nyelvtudást külön választod. Ha valami magyarul sem megy jól, akkor idegen nyelven sem fog jól mennni, ezért a nyelvtudás szétválaszthatatlan a kommunikációtól, lásd pl. a telefonos példa, ha egy külföldit kell felhívni, akkor az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy az illető a gyenge nyelvtudása vagy valamilyen más frusztrációja miatt nem meri megtenni.

  17. babona
    mondta:

    @jobangel: @Shawher: Lám, milyen jó példák a láthatatlan, de felismerhető soft skillekre…

  18. jobangel
    mondta:

    @Shawher: Teljes mértékben egyetértek mindebben. Főleg, hogy nem mérhető. Miközben mindenféle személyiségteszttel próbálják mérni, ami ugye tévút. Azonfelül a kommunikációs készség pl. kétoldalú, a legjobban kommunikáló ügyintéző is kudarcot vall egy üvöltő ügyféllel, és a legtürelmesebb beosztott is besokall egy idő után egy zsarnok főnöktől pl. Azaz, a soft skillek jórésze „attól függ”.

    Amit írsz, az sok esetben az önismeret hiánya is, és a munkaerőpiaci ismeretek hiánya is. Pl. az, hogy a telefont félelem nélkül veszi fel, és intéz el bármit, egy tipikusan hasznos soft skill, neki természetes, sokakban meg nincs meg, csak ezt nem tudja. Ehhez ismerni kellene azt, mi van a munkaerőpiacon. Amihez persze az álláshirdetések sem adnak sok támpontot, 3-5 soft skillt kérnek mindenhol, és mindenhol ugyanazt, pozíciótól, munkakörtől függetlenül.

    Mindezek még a cégkultúrától is függnek, lehet a munkavállaló rugalmas, ha a processzek nem azok, sokat nem ér el vele.

  19. Shawher
    mondta:

    Kedves Jobangel, kérlek, a soft skill témát járjuk kicsit jobban körbe.
    A gondom az, hogy szerintem sok ember nincs tisztában a saját „soft skill”-jeivel. Amilye van, azt természetesnek veszi, nem gondol kommunikációs soft skillként arra, hogy udvariasan tud kérni valamit vagy meghallgatja a másik felet egy tárgyaláson. Hanem, szimplán természetesnek veszi. Ráadásul ezek nem mérhető skillek, bemondásra mennek, amit a munkaadó vagy elhisz, vagy nem.
    Magyarul azt gondolom, hogy múlt évezredben dolgozni kezdett korosztály a soft skillek hiányát érzékeli, de magukat a skilleket nem annyira, se saját magán, se másokon.
    Miközben egyértelmű, hogy felértékelődött a jelentőségük. Ezt látjuk, de nehezen tudunk ezzel mit kezdeni.
    Talán tudatosítani kéne, hogy milyen álláshoz milyen soft skillek kellenek és hogy tudja mindenki felmérni, hogy benne ez megvan-e, vagy sem. Mert annak nem túl sok értelme van, hogy az álláshirdetésben szerepel 5-10 skill, a jelentkező beleírja a kísérő levélbe, hogy neki ez mind megvan, de valójában a cégnek se kell az összes skill, a jelölt pedig hazudik, hogy megkapja az állást.

  20. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: Nekem nagyon sokáig nehéz volt megérteni, hogy egyes emberek miért nem tesznek meg dolgokat, mikor az olyan könnyű. Aztán némi képzés után rájöttem, hogy ami nekem könnyű, ő arra egyszerűen nem képes, mert másképp gondolkodik, másképp érez, másban jó. Ezernyi példán keresztül lehet csak megérteni, hogy a legtöbb hiányosság az nem azért van, mert az illető lusta, béna, hanem azért, mert másban lesz jó. Namost, az iskolarendszer ezzel nem törődik, és ezek az emberek már ott lemaradnak.

    A legszemléletesebb példa, hogy a legtöbb ember, ha valamit el kell adni – pl. magát, állásinterjún -, vagy kérni kell valamit, már előre szorong, hogy mi lesz, ha nemet mondanak, elutasítják. Bennem meg fel sem merül, hogy nem fog sikerülni, és leginkább ezért sikerül nagy százalékban minden ilyen akcióm. Namost, akkor gurusan mondhatnám neki, hogy légy bátor, meg ne félj, nem lesz beljebb, még elmehet mindenféle tréningre is, és akkor már nem lesz gyomorgörcse, legfeljebb a hangja remeg – ugyanúgy nem jó az sem, dolgozott vele, de hiába (készségfejlesztés). A jó taktika ilyenkor az, hogy felvértezi magát annyi tárgyi tudással, amiről már ő is elhiszi, hogy ezzel nem utasíthatják el (szakmai képzés). A másik oldalon meg azt látják, hogy de izgul, de ideges, de milyen jó szakember! És akkor meglesz a cél.

  21. Zabalint
    mondta:

    Az a baj, hogy vannak soft skillek, a nyelvtudáson kívül is, amelyekben ha valaki nagyon gyenge, az bármiféle munkában sokkal nagyobb hátranyként jelentkezik, mint amit bármilyen szuper szakmai tudás ellensúlyozni tudna az átlagoshoz képest. Tehát ha mondjuk kommunikacióban valaki megüt egy minimum mércét, amúgy szakmailag átlagos, az sokkal többre viszi karrierben, mint aki szakmailag kiemelkedő, de kommunikációban ezt a minimumot sem üti meg. És ez csak a kezdet, mivel előbbi jobb munkahelyekre kerül be, ezért idővel szakmailag is fordul a kocka. Szóval de, érdemes fejleszteni azt, amiben gyengék vagyunk, már ha fontos soft skillekről van szó, mert hiába vagyunk kiemelkedőek valamiben, ha képtelenek vagyunk más gyengeségünk miatt érvényesülni.