Egy jó főnök intelmei az alkalmazottakhoz

Egy jó főnök intelmei az alkalmazottakhoz

mug.jpgA múlt héten csak béremelés témájában érintettem a rossz főnökök hozzáállását, de azt gondolom, az elrettentő példánál hatékonyabb a pozitív példa.

Sok jó tanárom, főnököm (is) volt, akikre szívesen emlékszem, akiktől sokat tanultam akár pályakezdőként, akár a későbbiekben. Azt gondoltam, összegyűjtöm azokat az elvárásaikat, gondolataikat egy posztban, amiktől őket nagyszerűnek, motiválónak tartom, és amitől – véleményem szerint – munkájuk, beosztottjaik munkája is sikeres volt. Az Ideális Főnök, akiről beszélek, sok-sok nagyszerű emberből lett összegyúrva, és ilyeneket mondana az újdonsült beosztottjainak:

  1. Használd a rendelkezésre álló forrásokat!

Mikor én munkába álltam, még nem volt net, mobiltelefon is csak vasalónyi méretű, csak a leglegebb vezetőknek, mert megfizethetetlenül drága volt. De voltak dokumentációk, könyvek, iratok, ezeket mind át lehetett olvasni, mert rendelkezésre álltak. Ha nem tudtam valamit, kérdezhettem, mert elvárta a kollégáktól is, magától is, hogy segítsék egymás munkáját. Nem segítőkésznek lenni bűn volt a szemében. Manapság Google, Wikipedia és Facebook és Linkedin szakmai közösségek, fórumok használatával szinte bármilyen szakmai problémára meg lehet találni a választ, megoldást. Tessék keresni, nem kell feltalálni a melegvizet! És elkeseredve hallom a beszámolókat, hogy még mindig vannak cégek, ahol ilyen oldalak le vannak tiltva, mert az alkalmazott csak ne netezzen, fórumozzon munkaidőben…

  1. Kérdezz bátran!

Nem kell mindig mindent 100%-osan tudni. Főiskolán, egyetemen sem kellett, 80-90% fölött általában megvolt a vizsga, nem? Ha valamit nem értesz, kérdezz bátran, inkább, minthogy téves feltételezések alapján hülyeséget csinálj, mert annyira nagyon meg akarsz felelni.

  1. Értelmezd a kapott feladatot!

Addig röhögtünk a főnök viccén, amíg rá nem jöttünk, hogy az az aznapi feladat – ez a mondás csak addig vicces, amíg át nem éled. Velem megtörtént, kezdő sem voltam már, mégis meglepett, hogy valaki ilyen feladattal előáll. A jó főnök elvárja, hogy a kapott feladatban meglásd az értelmet, a fejlődési lehetőséget a magad és a cég számára is. Ha ezt nem látod, ne félj kérdezni. Lehet, hogy te látod jól, és tényleg hülyeség a feladat, és akkor végrehajtani is hülyeség, mert kárt okoz. Vagy valamit nem értesz pontosan, pedig kellene. Ezesetben lépj vissza a 2. pontra.

  1. Önmenedzsment

Ha valaki látott egy problémát, és tudta rá a megoldást, az Ideális Főnök elvárta hogy a probléma+megoldás együttesével menjen is be az irodájába, mondja is el. Ideális Főnök meg vagy elfogadta a javaslatot, vagy rendelkezett arról, hogy mit kell tenni a probléma megoldásáért. Azt is elvárta, hogy ha a beosztott megoldott egy problémát, mondja el a kollégáknak is, hogy ő ezt a problémát találta, és ő találta, nem más, és meg is oldotta. Így biztosította, hogy más kolléga már ne töltse az időt a megoldás kitalálásával, és az ötletek ellopására sem volt így lehetősége annak, aki ilyesmivel próbálkozott volna.

  1. Nem az erőfeszítés, hanem az eredmény a fontos

Ha megoldottál egy feladatot határidőre, tökmindegy, hogy állandóan éjszakázva tetted, vagy lazán, napi négy órában, és a többiben esetleg láblógattál. Csakis az általad létrehozott eredmény a fontos.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Papírzsepi hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Papírzsepi
    mondta:

    @nyisziati: Hát, nem mondom, hogy mind egyszerű eset volt.
    De valóban: a magán szektorban egy rossz főnök igen gyorsan tud gyatra eredményt produkálni, és secperc alatt kivágják. Kivéve persze, ha ő az alapító-vezérigazgató. De akkor meg a cég növekedése akad el ott, ahol az ő egyszemélyi képességei limitálnak (max. olyan 20 fő).
    Az állami hivataloknál nincs ilyen kontroll, sőt, gyakran kifejezetten kontraszelekció van (a leghűségesebb, legjobban irányítható báb lesz a főnök).
    Nekem ráadásul abban is mázlim van, hogy mérnök vagyok. Ott is van rabszolga hajcsár üzemmód, csak piszok rossz a hatásfoka, így nem sikeres.

  2. nyisziati
    mondta:

    @Papírzsepi: „Alapvetően jóindulatú emberek voltak, akik szerették volna jól végezni a munkájukat. „
    De mázlista vagy. Én már bő 20 éve vagyok a munka frontján, de elég kevés ilyen főnököm volt. Főleg önkormányzatnál volt siralmas az arány, ott 10-ből 9-et egyből visszasoroltam volna „természetbeli alkalmatlanság” miatt. De azért másutt is találkoztam az egyiptomi rabszolgahajcsár-típussal. Bár azok még értettek is a szakmájukhoz, nemcsak a „beosztottak”-tól várták ezt el. 🙁

  3. ==T==
    mondta:

    Na igen, egy jó főnöknél ezek tényleg így mennek.

    Mondjuk a 2-esnél és az 5-ösnél inkább az ellenkezőjébe futottam bele, a 3-anál és 4-esnél szintén. Persze volt jó példa is.

  4. jobangel
    mondta:

    @Papírzsepi: Szerintem nincs ember, akinek ne lenne hibája, és a jó főnök sem hibátlan, csak épp a hibái ellenére is lehet vele együttműködni. Sőt, az ilyen embernek van igazán tekintélye is: az ilyen ember szava hiteles, a folyton üvöltöző, „tökéletes” főnököt a háta mögött mindig kiröhögik, lehülyézik.

  5. Papírzsepi
    mondta:

    @HellsAngel: Hát, nem tudom. Eddig csak úgy 10 közvetlen felettesem volt, és egyikről sem tudom azt mondani, hogy rossz főnök lett volna. Mindnek volt valami hibája, egyik sem volt tökéletes. De mindegyikkel együtt lehetett működni. Alapvetően jóindulatú emberek voltak, akik szerették volna jól végezni a munkájukat. Ha ebben partner voltam, segítettem őket, levettem a vállukról a teher egy részét, akkor ők is így álltak hozzám. Még a legellenszenvesebbekkel is teljesen jó hangulatban, és aránylag hatásosan ment a közös munka.
    Sőt, én igazából nem is bánom, ha a főnököm más személyiség, mint én, egy másik világnézettel. Így én vagyok neki az ellensúly, ő meg nekem.
    Nem mondom, hogy nem leszek ideges, mikor a korszakalkotó ötletemet fasságnak minősíti, de még mindig jobb, mintha belebuknék az ötlet megvalósításába. És így van ez fordítva is.
    Szóval nekem nincsenek olyan sötét tapasztalataim a főnökökkel. De nyilván szerencsés területen dolgozom, máshol nem ilyen jó a helyzet.
    (Meg ha megkérdezed a beosztottjaimat, ki tudja, mit mondanak rólam…)

  6. Papírzsepi
    mondta:

    @jobangel: Igazad van, van egy ilyen oldala is a dolognak. A nagyobb baj az indiaiakkal, hogy nem mondanak nemet. „Menni fog?” „Igen.”. Akkor is, ha már látja, hogy reménytelen. Aztán a határidő előtt két nappal derül ki, hogy ooops….

    Igazából egyik nemzet sem jobb, mint a Deákné vászna:
    – Az amerikai mindentudó, és nem fér be az arca az ajtón. Igaz, dolgozik is, keményen. És ha tényleg jó vagy, simán elfogad.
    – A németnél magyarként nem vagy ember. Ő az aduász, a precíziókirály, te nyomába sem léphetsz. Legalábbis szerinte.
    – Az indiai nem mond nemet, így simán elbeszéltek egymás mellett. Határidő? Az minek! Harmónia kell!!
    – Az angol „azért dolgozik, hogy élhessen”. Ennyit a minőségről.
    – A japán „azért él, hogy dolgozhasson”. Napi 16 órát….ááááá…
    – A kínai teljesen zárt és fegyelmezett. Ott minden statisztika mindig 100%. Vagy 101%. Cserébe nem a határidő előtt 2 nappal derül ki, hogy valójában még hozzá sem kezdtek, hanem csak utána….
    – A magyar meg folyton nyafog és nem vállal felelősséget semmiért. De viszont kreatív és ügyes.

    Na. A jó nemzetközi főnök tudja ezt, és mindenkoron megpróbálja kihasználni a népek erősségeit. Valamint ügyel arra, hogy a kulturális differenciák ne okozzanak belső súrlódásokat.

  7. HellsAngel
    mondta:

    Az a baj, hogy mig rossz fonoknek lenni egyszeru, eleg butanak es gyokernek
    lenni, addig jo fonoknek lenni nehez, es emellett meg szivas is.

    Egy jo fonok kivaloan el tudna latni a beosztottai munkajat is, pontosan
    tudja, hogy az adott feladatot hogy kell megoldani, nem lehet elkabitani
    feltudassal. Ugyanakkor magasabb szinten is latja a problemakat, ha kozeledunk a
    szakadekhoz, akkor a megfelelo pillanatban elkanyarodik a brigad. Egy jo fonok
    kiall az embereiert, esetenkent beleall a pofonba. Nem hasznalja tul az embereit,
    de tanitja, segiti es motivalja oket. Altalban mindenkit ismernie kell, nem
    csak a csoportjaban, hanem „kivulrol” is es mindenkivel a leheto legjobb
    viszonyban kell lennie. Mindenrol tudnia kell, de semmit sem szabad
    mikromenedzselnie, es sajnos ez a lista a vegtelensegig folytathato.

    Nem vagyok benne biztos, hogy egy jo fonok csak egy jol mukodo szervezetben
    letezhet, de ha mondjuk ott a munkaja nehez es faradalmas, akkor egy rosszul
    mukodo helyen tizszer olyan nehez es faradalmas. Nem azt nehez megerteni, hogy
    miert vannak rossz fonokok, hanem azt, hogy miert leteznek jo fonokok akarhol is.

  8. jobangel
    mondta:

    @pityókabor sommelier: Hát igen 🙁 Ahol a lelkes munkavállalót és a rendes, racionális főnököt egyaránt kiröhögik, ott azért még van mit tanítani.

  9. jobangel
    mondta:

    @Papírzsepi: Indiaiakkal én azt tapasztaltam, hogy nem akarják megérteni a feladatok. Végrehajtják és kész, nem érdekli őket, mit miért kell. Ha egyértelmű hülyeség („tedd az asztalt az ajtó elé”-szintű), akkor is. A japánok pl. a hülye feladatokra visszakérdeznek, hogy „are you sure?”, és ez felér egy óvatos lehülyézéssel, de aztán megcsinálja, ha nem másítják meg az utasítást.
    Az indiaiakat nagyon pontos scriptekkel, processleírásokkal kell ellátni. Processek tesztelésére pont ezért tökéletesek. Ha egy lépés nem egyértelműen van leírva, náluk azonnal kiderül. A magyarnak meg írhatsz te akármit, jobban tudja. Az én posztbeli főnökeim ezt tudták is, ezért voltak ilyen szabályaik: lehet, hogy tényleg jobban tudja, lehet, hogy megalapozott a véleménye, lehet, hogy érdemes mégis meghallgatni a felvetését. És lám, ezek az emberek jó csapatokat vezettek.

  10. pityókabort Vráncsábó ócsón
    mondta:

    Az előző hozzászólások nagymértékben megmagyarázzák, miért is tart ott az ország, ahol. Ezzel a mentalitással nem is lehetne máshol.

  11. Papírzsepi
    mondta:

    Igazából az egész úgy foglalható össze, hogy:

    „Vállald fel a felelősséget!”.
    Ha ezt megteszed, akkor a felsorolt 5 pont automatikusan jönni fog vele.

    Természetesen ez egyfajta bizalmi viszonyt feltételez, és személyiség-függő is. Meg kulturális is.

    Sajnos Magyarországon -talán a szocialisa rendszer utóhatásaként- az emberek szeretnek gyerekként viselkedni: a Főnök majd megmondja a tutit, én meg minden lelkiismeretesség nélkül megcsinálom- és egy centivel sem többet. Ha gond van, majd a Főnök megoldja helyettem. Felelősség? Mi az?

    Az USA-ban sokkal jobban elvárják, hogy beleállj a feladatba, vállald fel a felelősséget, és tégy meg minden érte. Cserébe ott erősebb a rivalizálás a dolgozók között, viszont gyakoribb a „siló”-alkotás. 🙁

    Indiában meg sokkal inkább az interperszonális kapcsolatok a fontosak, a feladat másodlagos. A határidő meg harmadlagos. Ott a jó főnök jó közösség-építő: a harmónia és csapatmunka fontosságáról beszélne. 🙂

  12. Mikk^
    mondta:

    1. Feleségem első munkahelyén a főnök elvárta, hogy mindent tudjon. Kezdő mérnökként egyetemről kiszabadulva.

    2. Persze kérdezni lehet, csak utána pakolni is. Mo-on kb kész öngyilkosság kérdezni valamit.

    3. Nem! Ne értelmezd a kapott feladatot. Csináld meg! A főnök nem azért adta ki, hogy te itt értelmezgess, meg felhívni a figyelmét arra, hogy hülye? Noooormális?

    4. Hehe, nemhogy a saját érdemeimet kell menedzselni, de a másiktól is el kell lopni. Ha nem teszed lenyomnak mint a … Plusz inkább legyen szép hosszú nyelved 😛

    5. Méghogy nem az erőfeszítés 😀 Ha nem önként és dalolva töltesz el a munkahelyeden minden nap +1 órát kb ki is vagy rúgva. Ha semmi dolgod, még akkor is látványosan dolgozz. Pl rendszergazdaként ha minden mindenhol klappol akkor is futkoss és csinálj valamit, mert akkor nincs rád szükség. Ha karbantartó vagy akkor is szintén, fogj ecsetet festéket és kenegess valamit, villáskulccsal húzz meg minden csavart minden nap.

    Jó főnök magyarországon 😀

  13. jobangel
    mondta:

    @endike: Ez a szerencse-üzlet nagyon jó meglátás! Ilyen helyeken tényleg nehéz munkavállalónak lenni, mert a főnöknek fejébe száll a meg nem érdemelt dicsőség – és/vagy szorong, hogy mikor jön rá mindenki, hogy tökhülye, és csak szerencséje volt, ezt pedig zsarnoksággal kompenzálja.

    A másik ilyen kategória a „mi már 25 éve a piacon így csináljuk” és nem hiszik el, hogy ha így folytatják, nem lesz tovább.

  14. endike
    mondta:

    Mo-on a legtöbb cégben rossz vezetés van. Ott kell hagyni az ilyen cégeket, és átmenni olyanokba ahol a vezetőség ért ahhoz amit csinál.

    Nincs más megoldás, csak ez, vagy az önszivatás.

    Azokat a cégeket kell legelőbb otthagyni, ahol valami nagy szerencse folytán indult be az üzlet, tehát nem kemény munka és hozzáértés révén.

  15. pause
    mondta:

    1:kezdo vagy a munkahelyeden,bemesz dolgozol,meghalsz hazamesz. de akar kezdo vagy,akar regota dolgozol,mindenhol letszamleepites van,egy emberre basszak ra negy munkajat,jo estben fizetett tuloraban,rossz esetben puszira.
    2:”ki ez a hulyye aki mar megint az idiota kerdeseivel jon? na o lesz a kovetkezo akit kirugok!”
    3:nincs ideje senkinek sem megvaaszolni a kerdeseidet,neked magadnak meg nincs idod ertelmezni a feladatot,esik ahogy esik, csinalsz valamit, aztan majd megy a tuzoltas.
    4:idealis fonok nincs,legalabbis magyarbol meg nem talaltak fel,vagy mar nincs itthon.
    5:meg hogy utana masok milyen mellennyel profitalnak belole.