Első napok az új munkahelyen

Első napok az új munkahelyen

Többen kérték már, hogy írjak erről is, mert egy új munkahely elég meghatározó az életünkben, és a szerencsésebbeknek kevesebb alkalmuk van gyakorolni a beilleszkedést.

A kiválasztás során a kiválasztók törekszenek arra, hogy olyan ember kerüljön a csapatba, aki illik is oda, személyiségében is, nemcsak szakmailag. Vannak néha melléfogások még így is, de többnyire egy kis odafigyeléssel könnyű beilleszkedni, és többségében ez sikerülni is szokott. Pár hasznos tanács, mindezt megkönnyítendő:

1. Az első napon általában bemutatnak mindenkinek, így egyből kapsz akár 30-40 új arcot-nevet újoncként, amit meg kell jegyezni. Nagyon ritka, hogy ez sikerüljön, jó hír, hogy nem is várja el senki. Ahogy kialakul a munkakapcsolat, úgyis megjegyzed a neveket, arcokat, és hogy milyen ügyekben kell velük együttműködni.

2. A második beilleszkedési pont, a feladatok megtanulása. Oké, végzettséged, tapasztalataid alapján pont megfelelő vagy, hiszen kiválasztottak, de a folyamatok, a feladatok elvégzése mindenhol másképp történik. Amikor ezt magyarázzák el neked, akkor szorgosan jegyzetelj. Az én módszerem, hogy minden feladatnak, folyamatnak, témának külön lapja van, így könnyű keresgélni, kiegészíteni is, ha van újabb infó. Mit kell csinálni, kivel kell kapcsolatba lépni, az ő elérhetőségük (igen, papíron, mert vagy megkaptad már a céges telefont, vagy nem, és különben sem lesz segítségedre később, ha csak egy újabb Vezetéknév Keresztnév kerül a telefonodba…) Hogy ki ő, és mit csinál, az fontosabb.

3. Céges eszközök: notebook, telefon, autó a leggyakoribb. Ezekre próbálj meg az írásos szabályzatból szerezni egy kivonatot, és pontosan tartsd be a benne lévőket, akármi is a szabály. Tisztázd a cég által vállalt költségeket ezekkel kapcsolatban, nehogy kellemetlen meglepetés érjen: mi a szabály az autómosásra, a magáncélú telefonbeszélgetésre, notebook hazavitelére?

4. Irodai íratlan szabályok: Ha többen vagytok egy irodában, különösen fontos a mindenkit érintő apróságokra figyelni: világítás fel- vagy lekapcsolása, ablak kinyitása, becsukása, légkondi használat, étkezés, tea, kávé az íróasztalnál vagy csak a konyhában, telefoncsörgés hangereje stb.

5. Ebéd: az egyik legjobb alkalom az ismerkedésre, és többnyire az első napon derül ki, hogyan oldják ezt meg a kollégák. Van konyha, hűtő, mikró, irodai menza? Nem biztos, hogy tudjuk előre. Első napra ezért én általában némi könnyen elfogyasztható, hűtést nem igénylő cuccal érkezem (esetemben házi gyártmányú müzliszelet, kisdobozos rostos üdítők). Ha esetleg közös ebédelés van, ezeket simán lehet a táskában hagyni, hazavinni, vagy fiókba tartani, rohanósabb napokra. Különösen fontos ez, ha vkinek speciális étkezésre van szüksége, mert hátha nincs is rá lehetőség, és akkor napi szinten kell készülni ellátmánnyal (cukorbeteg, laktózérzékeny stb.)

6. Kávézás: sok helyen van teakonyha, kérdés, hogy a benne lévő dolgokat milyen feltételekkel lehet használni? Jut-e mindenkinek céges bögre, pohár, vagy vinni kell? A kávé, tea, cukor, tej, ásványvíz, papírszalvéta hogyan kerül oda? Vagy a cég vásárol, saját költségére, vagy a kollégák dobják össze az árát, heti-havi rendszerességgel, vagy becsületkassza van, vagy visz mindenki magának, ami kell?

7. Kollegiális kultúra: születésnapot, névnapot, gyermek születését szoktak-e közösen/klikkekben ünnepelni, kap-e valamit ilyenkor a kolléga? Akár csak egy e-mailt, hogy „Boldog…”, akár egy jelképes valamicskét, akár közös tortás, pezsgős ünneplést. Hogyan kell ebbe beszállni? Szoktak-e sütit, ezt-azt bevinni egymásnak, közös fogyasztásra, kóstolásra? Szoktak-e munkaidőn kívül összeülni kávézóba, sörözni, vagy közösen sportolni, filmet nézni stb.? (Ha hívnak ilyenre, menni kell, legalábbis eleinte…) Mennyire osztanak meg magánéletet? Van, ahol mindenki tudja a másik gyerekeinek, akár kutyái-macskái nevét, iskolai gondjait is, van, ahol azt sem, hogy mi a családi állapota a kollégáknak. Ha te zárkózottabb vagy, mint a többiek, az sem baj, de elutasító akkor se légy. Az nem jó válasz, hogy „én erről nem akarok beszélni”, ha olyasmiről kérdeznek, amit nem osztanál meg, rövid, általános választ adj.

8. Dohányzás: kényes kérdés, ha sok dohányos közé kerül be egy nemdohányzó. Lemenjen, ne menjen a többiekkel? Nyilván dohányzásra nem fog rászokni a társaság kedvéért, ha csatlakozik a társasághoz, és nem dohányzik, a passzív dohányzás sem feltétlenül jó ötlet egészségi szempontból, itt marad az egyéni preferencia. Mit ne: ha leszokott dohányos az újonc, akkor ne dicsekedjen vele, mikor, hogyan szokott le, és ne kampányoljon a leszokás mellett. Ne kezdjen el litániázni arról, mennyire fujj dohányozni… Fogadja el, hogy más meg másképp él, és akkor őt is elfogadják.

9. Közösségi háló: van, ahol azonnal jelölgetik egymást Facebookon, Linkedinen, van ahol ez később sem szokás. Várd meg, hogy téged kezdjenek keresni, ne nyomulj ezzel. Az új munkahely publikálása Linkedinen ráér (hacsak nem kéri a cég kifejezetten), Facebookon egyáltalán nem kell.

10. Véleménynyilvánítás: ezt bármilyen témában kerüld az elején. Érveket ütköztetni, vitázni egy témáról majd akkor lehet, amikor már tudod, hogy ez elfogadott. Ha az a szokás, hogy inkább nem vitatkoznak témákról, akkor eszerint viselkedj te is.

——

+ Elrettentő példák a próbaidős beilleszkedésről (annak hiányáról) pedig itt.

++ Hogy jobb esélyekkel találj olyan helyet, ahová be tudsz illeszkedni, már az állásinterjún kezdd el az infókat gyűjteni (részletesen erről itt írtam)

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz enpera hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Don Tejbegríz a féllábú matrac
    mondta:

    @A nép fia:
    Nekem ezért lett egy „official” facebook profilom, hogy a cégek tudjanak mit nézegetni, én meg használom továbbra is az anonim profilomat, amihez senkinek semmi köze.

  2. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Igen, ebben nagyon igazad van. Csak azért nem szabad túlórázni, hogy lássák. És a szorgalom ne múljon el a próbaidővel (de a munkáltató se szokja meg, hogy az új seprű napi 16 órát sepreget)

  3. Online Távmunkás
    mondta:

    Kimaradt egy szerintem fontos téma: sokan a próbaidő alatt folyamatosan este 8-ig túlóráznak, hogy mutassák a terhelhetőségüket, majd pár hónap után ezzel felhagynak, ami egyenes út a kirúgáshoz a látványosan csökkenő teljesítmény okán.

  4. kukatr
    mondta:

    @jobangel: Értem. Akkor úgy néz ki annyira nem számottevő ez a probléma. Nem mintha ellenkező esetben asszisztálnék hozzá.

  5. Fodor Balázs
    mondta:

    Egyébként az áramszolgáltatós hasonlatod mégsem olyan rossz: Úgy illik a képbe, hogy valakit nem fölvenni a FB profil hiánya miatt olyan, mint nem fölvenni azért, mert nem teszem azt, a Démász ügyfele.

  6. Fodor Balázs
    mondta:

    @jobangel: „az előző kommented azért töröltem, mert a szóhasználat kissé mellément.”

    Ok. Elfogadom.

    „Igen. Kicsit járni kell a létminimumon élők között, és érteni fogod.”

    Amit mondasz, azt értem. Te nem érted, amit én mondok. Nem az álláskeresők oldaláról mondom, hogy hitvány (ez a szó mehet?) gyakorlat a FB igénye, hanem az állásadók oldaláról. Mert nem igazán látom, hogy az FB-n látható infók rossz v. jó értelmezése mennyiben segíti azokat az álláskeresőket, akik amúgy is rossz helyzetben vannak. Továbbra is úgy mutatod magad, mint aki nem érti, hogy miért én vagyok az, aki az ő érdekeik mellett érvel, amikor általánosságban és elvben kérdőjelezem meg a FB ilyen módon való használatának elvárását álláskereséskor. A többiek sem amellett érveltek, hogy az egyszeri, szegény álláskereső bukjon meg a „FB-teszten” elvi alapú öntudattal hajtva.

    Viszont nekünk, többieknek, akiknek nem hátrány, hogy nincs FB profilunk, mert megtehetjük, nekünk morális kötelességünk felismerni, hogy ez egyébként diszkriminatív és valójában etikátlan, erkölcstelen dolog, mert szinte csak a leendő munkáltatónak előny, a munkakeresőnek nem. A leendő munkáltató pedig egy senki, mind addig, amíg nem kerülök vele jogviszonyba. Tehát elvi szinten ez nem oké. Ennyit mondok én és más is. Nem pedig azt, hogy a szegények, kiszolgáltatottak és elesettek is harcoljanak ezért. De te! Te tudnál. Akár csak egy poszttal is, amiben leírod, hogy nem fair.

  7. jobangel
    mondta:

    @Fodor Balázs: az előző kommented azért töröltem, mert a szóhasználat kissé mellément. Egyébként jó dolgokat írtál, amire reagálnék: elveket egy vekniért. Igen. Kicsit járni kell a létminimumon élők között, és érteni fogod.

    Amellett érvelek, h az álláskereső ne puskázzon el egyetlen lehetőséget srm, vmi rosszul értelmezett hősködés miatt. Hősi halottként már nem tehet sokat egy állásért, a család megélhetéséért.

  8. Fodor Balázs
    mondta:

    @jobangel: „Szájhősködni lehet, de bizony sokan megbánják az ilyen döntéseket.”

    Emellett nem nagyon látom, hogy a híd alatt élők hogyan tudnak FB profilt fenntartani. Pont az ő érdekeiket _is_ védik azok, akik a FB ellen érvelnek. Mert más „szájhősködni” azok felé, akiknek van otthon meleg szoba FB-kal és más azokkal szemben, akik egy borsodi zsákfaluban nincstelenkednek nem hogy FB, hanem fűtés és kaja nélkül. Nekik honnan tudna hiteles FB profiljuk lenni?

  9. Fodor Balázs
    mondta:

    @jobangel: Értem én (meg abból, hogy az előző kommentemet törölted), hogy te igazából _érvelsz_ a FB ilyenmód használata mellett, csak akkor jelentsd ki.

    „A híd alatti életről meg annyit, hogy a notebook mellől ez elég laza kijelentés, a híd alól már nem.”

    Tudod, pont azoknak a dolga ezeket kijelenteni, akik a notebook mellől írnak, nem pedig azoknak, akiknek az élete múlik rajta, mert az utóbbiak elvesztették a cselekvési és döntési szabadságukat.

    Mert lehet azt is mondani, hogy „elítélem a FB elvárását, de mint gyakorlati, egyéni tanács, mégis javaslom a FB használatát”. Na, ez így korrekt, mert reflektál az általánosságra és mégis ad használható tanácsot.

  10. jobangel
    mondta:

    @Bambano: A blog témája álláskeresés, önéletrajzírás, nem HR 🙂

    Másfelől, amíg FB-profilt várnak el, nem aggódom, ezen már fennakadok kicsit: http://www.hatterellenorzes.hu/ Az etikai részén is, ha helyesíráson is, meg úgy az egészen.

    A híd alatti életről meg annyit, hogy a notebook mellől ez elég laza kijelentés, a híd alól már nem. És onnan már ritkán van visszaút, ha van is, csak segítséggel. És az önbecsülés is gyorsan tovatűnik ott. Szájhősködni lehet, de bizony sokan megbánják az ilyen döntéseket. Konkrétan mindenki.

  11. Bambano
    mondta:

    @jobangel: ha ez a két választási lehetőség van csak (szerintem nem), hogy éhezni a híd alatt vagy feladni az elveimet és kamu fb profilt csinálni, akkor éhezni a híd alatt.

    De valójában nem ez a két választási lehetőség szokott előkerülni, hanem:
    1. megalkuszik valaki, hogy legyen állása, felveszik, majd megint meg kell alkudni és megint és megint. Egy idő után vagy teljesen elveszíti az önbecsülését és a saját értékeit, vagy összebalhézik a munkaadójával és nem lesz állása. Ugyanis amelyik munkaadó annyira agyhalott, hogy nem lehet vele kompromisszumra jutni fb ügyben, az nagy valószínűséggel más területeken is idióta, így a végső szakítós balhé bele van kódolva az állásba.
    2. A másik választási lehetőség meg az, hogy másik munkaadó. Nem tudom elképzelni, hogy valaminek van annyi szakértelme, hogy a munkaadója szerint reklámértékű, és nem bír másik munkahelyet találni. A másik munkahely rendszerint az alulképzett és/vagy piacképtelen diplomákkal rendelkezők között probléma, őket viszont minek raknák fb-re?

    @szigetipotyautas: de én jobban szeretem, hogy a törvény megpróbálja védeni az adataimat és törvénytelenül lehet csak hozzáférni, vagy törvényesen, üzemszerűen lopják, mint az fb-n meg a guglin.

    jobangel: „mindig jót mulatok, mikor az arccal, névvel, CV-vel írt blogom alapján vki még mindig HR-esnek hisz”: miért probléma, hogy egy általad vezetett hr-es blog alapján hr-esnek hisznek? ezen a blogon te hr-es vagy, ennek a blognak ez a témája. Ettől függetlenül lehetsz it beszerző vagy it tanácsadó a munkahelyeden, párhuzamosan szakács egy gasztroblogon és kertész, ha lenne egy harmadik blogod is.

  12. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Ezt álláskeresői számokkal nem lehet megközelíteni, mert ugye nem jut vissza az álláskeresőhöz, hogy azért nem hívták állásinterjúra, mert nem találták a FB-n. A kiválasztókkal beszélgetve (nyilván ez sem reprezentatív, és nemcsak HR-esek vannak benne, hanem cégvezetők, de menedzserek asszisztensei is), szeretik lenyomozni, kit hívnak be, „nehogy gáz ember legyen”. Arra azért már rutinból rákérdezek, ha szóba kerül, hogy milyen kritériumok szerint ítélnek, mikor lenyomoznak, itt a vallás, politikai megnyilvánulások, egyéb megnyilvánulások sokat árthatnak (vagy akár használnak, pl. egy Linkedin szakmai csoportbeli aktivitás). Olyat biztosan tudok, hogy elriasztotta a munkáltatót a Facebookon trágárul kommentelgető emberke, és igen, olyat is mondtak többször, hogy ha nem találják, akkor inkább olyat keresnek, akit megtalálnak, mert „az biztosabb”, és persze szinte mindig van választék hétköznapi pozíciókra. Akkor jön fel az én eléggé hétköznapi nevem, hogy ebből a névből honnan tudja a CV-mel a kezében, hogy az én profilomra akadt rá, ha nem írok munkahelyet FB-re. Hát, a fényképből pl. Olyan is van, hogy nem a HR-es, hanem a leendő kollégák nézegetik a CV-t és az FB-t, ők már végképp nem szakmailag értékelik a jelölteket…

    Na mit tudok ezekkel a tapasztalatokkal tanácsolni az álláskeresőknek? Legyen fénykép a CV-n, az FB-profilkép legyen ugyanaz, mint a CV-n, legalább álláskeresés idejére, és legyen FB profil.

  13. kukatr
    mondta:

    @jobangel: Habár biztosan nem reprezentatív, de legalább elég nagy mintát gyűjthettél össze az évek alatt. Mekkora ezek aránya ezen belül? Mármint azoké, akiknél kifejezetten hátrány (fel se vesznek) az fb profil hiánya.

  14. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: akkor rossz következtetést vontál le. Jelen posztban sem írtam ilyet, máskor sem. Van ilyen, tudomásul vesszük, alkalmazkodunk hozzá, mert nem nagy ügy. Ez a hozzáállásom, ezt képviselem a témában. Amíg az álláskeresésnek szempontjából az a jó, ha van FB-profil, addig ezt fogom mondani. A saját preferenciáim kevésbé fontosak a témában, mint a tények.

  15. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: 2012. június 04-én kelt a bemutatkozás. Az első index címlapos posztom a „számítógépes ismeretek az önéletrajzban” volt, 2013. februárjában. Ki volt rakva. Ha nem érdekel, az nem baj, de akkor ne kezdj el arról vitatkozni velem, hogy ki vagyok én, mert lehet, hogy én jobban tudom 🙂

  16. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: akkor fogalmazok érthetőbben. Pontosan úgy nézett ki az eddig látott posztjaidból, hozzászólásaidból, hogy szerinted az teljesen rendben van, hogy a fészbúkon, linkedinen és hasonló helyeken kutakodnak a potenciális jelöltek után.

  17. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: ki mondta, hogy hajlandó vagyok elmászni a linkedin-re. És mint említém vala, nagyjából a blog(index címlapos) indulása óta olvasgatom a címlapos posztokat (nem elég alacsony a vérnyomásom), akkor nem volt kirakva bemutatkozás, azóta meg k.ra nem érdekelt.

  18. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: mert nem az a dolgom, hogy elítéljek témákat. Néha nem bírok magammal, ilyenkor kap egy „tombolás” cimkét a poszt, de alapvetően nem konfliktustermelésre vagyok ráállva, hanem CV-review-ra.

  19. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: hol adtam úgy elő? A blog 2011-ben indult önéletrajzírós cikkel, konkrétan valakiknek kellett ebben segítenem, egyszerűbb volt, mint mailt írni. Cég sosem állt mögötte, és ahány sajtótermékben megjelentem, mindig Fazekas Éva (Jobangel) néven nyilatkoztam. És a teljes szakmai életem is azért nyilvános, hogy ne kezdjen el senki kombinálni. És mégis kombinálnak, de ez már nem az én dolgom, mindenki oldja meg a saját sejtéseit magának.

  20. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: hát, utálnék személyeskedni, de mégiscsak a személyemről van szó, tehát legyen. Szóval, nem én mondtam ki, ki a hülye… 😛 Ha egy Linkedin profilból nem tudod kinézni, mi a szakmám, ha nem érted azt, hogy teljesen más területen dolgozom, pedig le van írva szó szerint így, akkor én azzal mit kezdjek? És miért az a téma, mi a szakmám, mikor le van írva az is, hogy „nem vagyok aktív HR-es”. Ez pont ezt jelenti: nem vagyok aktív HR-es.

  21. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: ja és bocs, de anno, még amikor indult ez a blog, valahogy nagyon úgy adtad elő, hogy egy „fejvadász” tanácsadó oldalt indított.

  22. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: bocs, de nekem egyáltalán nem tűnt fel (most látom, másnak sem), hogy olyan marhára elítélnéd ezeket a módszereket.

  23. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: miért? Attól, hogy nem egy multi HR osztályán dolgozol, a szakmád(?) még az.

    „Bár nem vagyok aktív HR-es, ” – khm… De biztosan én vagyok a hülye. 😀

  24. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Nem védem őket, és az „ők” fogalmát sem tudom itt értelmezni. Nincsenek ők meg mi. Azt segítem, hogy az álláskeresők minél gyorsabban álláshoz jussanak. Ez a fő csapás, a többi csak mellékvágány. Írok cikkeket a portálokon, pl. erről is, csakhogy az én szavam áll szemben sok nemzetközi HR policy-vel. Gondolod, hogy a magyar HR-es majd elmegy a külföldi főnökéhez, hogy „főni, ezt ne már”? Vagy a szcientológiával megfertőzött cég feladja az elveket, amiért milliókat fizetett? Inkább tönkremegy, és ez az egyetlen esélye az álláskeresőnek: ha ezek az elvek, mint nem működők, kihalnak a piacról (az arcelemzéssel ugye meg is történt).

    A témajavaslatot mindig szívesen veszem, de csak olyasmit dolgozok ki, aminek van is haszna (lean-elmélet a veszeteségekről). De ez könnyen megoldható, nem látom benne a problémát. De pl. a Europass-témában is felléptem pár szakmai emberrel közösen, az eredménye az lett, hogy „javítottak rajta”. Addig sem volt jó, de mostmár kifejezetten használhatatlan, hurrá.

    Változtatni dolgokon nem úgy megy, hogy írok egy cikket, és máris evangelizáltam a tömeget vele. Amíg a HR-szakma elveit nem veszik komolyan céges szinten, addig facebookos Micikék is bekerülnek a kiválasztói körbe, és amíg a szakmát a cégek sem veszik komolyan, és Micikéket is megfelelőnek találnak rá, addig kár a karakterért. Ha majd az az ösztönös hozzáállás, hogy hű, itt észnél kell lenni, akkor majd lesz változás. Pl. az már senkinek sem mindegy, milyen könyvelője van, majd ha eljutunk oda, hogy lesz igénye az emberi erőforrással is szakmailag foglalkozni cégnek és munkavállalónak egyaránt, előrelépünk.

  25. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: De tudsz ellene tenni. Pl itt a blogodon vagy a hr portálon írsz szépen egy cikket, h mennyire nem értesz egyet vele és mennyire nem kéne alkalmazni. Nem még védeni őket.

  26. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Azt félreérted, hogy én helyeslem ezt a módszert, mert nem. Ennek ellenére még így van, és sokat nem tudok tenni ellene, minthogy úszok az árral. Amíg vannak cégek, ahol a FB-profil ellenőrzése szóbajöhet, és emiatt álláskereső lehetőséget veszítene, addig nekem az álláskeresők figyelmét erre fel kell hívnom. Dönteni meg majd ő fog.

  27. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Nekem lean tanácsadóként éppen az a feladatom, hogy lebeszéljem az ügyfelet a veszteségekről. Ha Micike üres FB-oldalak láttán örül, hogy de leinformálta a jelöltet, akkor Micikét meg kell tanítani arra, hogy ne ilyesmivel vesztegesse az idejét, hanem próbáljon valódi értéket keresni.

    Egyébként meg a jelenlegi munkahelyemnek is van FB-oldala, de ez nem jelenti azt, hogy a _személyemnek_ is kell, hogy legyen.

  28. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: mindig jót mulatok, mikor az arccal, névvel, CV-vel írt blogom alapján vki még mindig HR-esnek hisz 🙂 Ők biztos úgy gondolják, hogy gasztroblogot meg csak szakács ír 🙂

    Fideszezős irányba ne menjünk, mert politikát nem nagyon akarok idehozni.

  29. szigetipotyautas
    mondta:

    @Bambano: azért az tiszta, hogy a közművek immár fidesz kézben vannak, ha valami törvénytelen dolgot akarnak csinálni, ott a „kétharmad”, beleírják a tákolmányukba.
    (Ezzel nem a blog gazdáját védem. Régóta olvasgatom a blogját, vannak elképzeléseim az értelmi képességeiről 🙁 – olyan, mint a hr-esek többsége és ez nagyon nem dicséret )

  30. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Értem, hogy a te szakterületed a veszteségek csökkentése, de ebben most pont nincs igazad. A nem használt FB profil az álláskeresőnek hasznos, ha ez épp kell egy kiválasztónak. Azaz nem veszteséget termel, az előállítása sem volt veszteség, hiszen profitoldalon megjelenik egy lehetőség, ami enélkül nem jelent volna mag.

    A dohányzás-analógia nem jó, hiszen a posztban is kitárgyaltam, itt igenis az egyéni preferencia számít, mert az egészségedről van szó.

    A „nem érdemes ott dolgozni” egy baromi könnyen kijelenthető lózung, de ha épp nincs miből megvenni a kenyeret vacsorára, és ha nem tud bevételt felmutatni, viszi a gyereket a gyámhivatal, akkor már nem olyan könnyű ezzel dobálózni. Engem sok esetben ez a felelősség terhel, ilyen embereknek kell segítenem. Nekik nem mondhatom azt, amivel te érvelsz. Abban a helyzetben nincs „nem akarom”, meg „nem tetszik”, mert ez ott luxus.

    Másfelől a munkáltató cégek jórésze szintén építgeti Linkedin oldalát, FB oldalát, része az online marketingstratégiának. Ebben részt venni lehet munkaköri feladat, akkor meg aztán végképp nincs helye a nyavalygásnak.

  31. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Nem értem, miért nem érted, hogy egy _nem_használt_ FB profil _teljesen_felesleges_, ennél fogva veszteség? Én, mint lean tanácsadó, már csak ezért sem támogathatom egy ilyen profil fenntartását, mert akkor hogyan érvelek az ügyfél előtt a veszteségek ellen, ha közben meg rábólintok egy másik veszteségre a HR-esek miatt? Ez nekem kicsit olyan, mintha a tüdőgyógyász azért lenne hajlandó lemenni a többi dokival cigizni, még ha ő nem is szív, mert milyen lenne már, ha nem lenne része a csapatnak, fent a rendelőben meg azt ecsetelné a páciensnek, hogy milyen rossz a passzív dohányzás is.

    Én pl. nem rejtőzködni akarok. Használom a netet: írok blogot és rendületlenül wikipédiázok is. De nem vagyok fent a Face-en, és az Instagramra se töltök fel képeket a vacsorámról. Az első kettő megragadott, csinálom, a utolsó kettő hidegen hagy, nem csinálom. Amelyik cég ebbe többet magyaráz bele, mint ami benne van, ott tényleg nem érdemes dolgozni.

  32. jobangel
    mondta:

    @Bambano: és mi a jobb, éhezni a híd alatt és közben veregetni a saját vállad, h hej de jól ellenálltam, v dolgozni vhol úgy, h van egy nem használt FB profilod?

  33. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Az adatvédelemhez értek, pl. szakterületem okán is. Naivak meg ne legyünk az adatvédelmi törvény annyit ér, amennyire betartják. A szolgáltató adatigényét hagyaték esetén jól megtapasztaltam, így meg főleg nem vagyok naiv a témában.

  34. jobangel
    mondta:

    @Bambano: lehet nem akarni sokmindent (pl. számítógépet, internetet használni sem kötelező), de tudomásul kell venni, h ezzel akadályokat termelsz magadnak.

  35. Bambano
    mondta:

    @jobangel: „Ha ezen múlik egy állás, akkor nem éri meg keménykedni.”: de, rögtön az első pillanattól keménykedni kell, hogy pontosan tudja a munkaadód, hogy meddig feszítheti a húrt nálad.

    Ha túl nagy a különbség ezen a területen, akkor jobb, ha nem vesz fel, mert abból úgyis csak balhé meg gyors szakítás lesz.

  36. Bambano
    mondta:

    @jobangel: csináljuk már azt, hogyha nem értesz az adatvédelemhez, akkor nem nyilatkozol róla.

    az áramszolgáltató, pontosabban a közüzemi szolgáltatók adatkezelését törvény szabályozza. nem úgy működik a dolog, hogy úri kedvedben átadsz nekik adatokat, ők meg lányos zavarukban elteszik azokat. Törvény konkrétan megmondja, hogy milyen adatokat KÖTELES kezelni a közüzemi szolgáltató.

    „Szóval az, hogy a Facebooknak adat kell, üres kifogás”: ez ismét marhaság, a facebook felhasználói szabályzata előírja, hogy kérésre köteles vagy személyazonosító iratod másolatát átküldeni vagy megszüntetik a profilod.

  37. Bambano
    mondta:

    @jobangel: aki nem akar fb-zni, az nem akar fb-zni. nem kicsit nem akar fb-zni, vagy picikét akar fb-zni, hanem nem akar. Ez azzal ekvivalens, hogy egyetlen bitnyi infót sem rak fel magáról, a nevét sem, képet sem.

    „Ezért pont a Facebook-Linkedin nem az a terület, ahol keménykedni kell, oda pont jó a kompromisszum is.”: teljesen téves elképzelés. a facebook és a linkedin használatát törvény szabályozza, tehát nem a hr-es kislánykák találgatnak, hogy mit is szabad ott vagy mit nem. ha bárkit is hátrány ér, mert nem facebookozik, azért kutya keményen fenékbe billentik a munkaadót. Egyébként meg nem keménykedni kell ebben a kérdésben, hanem egész egyszerűen nem szabad hagyni, hogy bárkiben is felmerüljön, hogy ebbe beleszólása van.

  38. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Csakhogy én nem szeretek más életében vájkálni, mert úgy gondolom, hogy semmi közöm hozzá. 🙂 Nem a magánélete érdekel (amiben lehet, hogy példás családapa), hanem az, hogy _velem_ hogyan fog bánni, ha az alkalmazottja leszek. Ez a kettő ég és föld lehet. Akárcsak az alkalmazott esetében: lehet, hogy hétvégén merevrészegre issza magát, hét közben mégis ő az egyetlen, aki képes betartani a határidőket.

    Egyébként az egész „legyen Facebookod, mert különben nem érdekelsz” azért is visszás nekem, mert a munkáltató azt várja el az emberektől, hogy azok legyenek Grál-lovagok, mindig úgy viselkedjenek, mintha épp az angol királynővel beszélgetnének, mindig öltözzenek úgy, mintha a Nobel-díjat vennék át éppen, nehogy legyen bor a kezükben, mert a vásárlók még azt hinnék, náluk iszákosak dolgoznak, és egyáltalán: ne csináljanak semmit szabadidejükben, abból baj nem lehet.

    Ez abba az irányba vezet, hogy az emberek nem merik majd felvállalni azt, hogy azok, amik: vagyis emberek. Akik nem mindig öltöznek úgy, mintha skatulyából húzták volna ki őket és néha még boroznak is. Álszent világ épül így, ahol az egyetlen fontos dolog az lesz, hogy csak a munkáltatónak feleljünk meg – legalább papíron, a többi nem számít.

  39. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Korrekt-e a főnök? Furkálósak-e a kollégák? Ezt majd az állásinterjún fogod tudni lemérni. Esetleg rákeresel a blogjára, Facebook, Linkedin profiljára(ez utóbbira guglin keresztül, kijelentkezve a Linkedinből, hogy ő ne lássa, hogy megnézted.) Ha adott interjút, azt is biztos megtalálod, ha megjelent szakmai rendezvényen, előadott valamit, akár a prezijét is. Kollégákéra is akár, minimum Linkedinen. Persze, ezzel meló van, de tilosnak nem tilos, jogi szankció sincs, és te is azt fogod látni, amit ő(k) megoszt(anak) magáról/magukról…

  40. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Tévedés. Van kettős mérce. A Facebookon jellemzően _nem_ a munkavállalói oldalunkat adjuk elő, hanem a magánembert. A cég tehát, ahova jelentkezünk, egyrészt látja a CV-ben a munkavállalói oldalunkat, a Face-en pedig a magánéletünket.

    Ugyanakkor a cégjegyzékben (ami tulajdonképpen a cég „CV”-je) én csak a hivatalos adatokat látom, a cég „magánéletét” nem: Korrekt-e a főnök? Fogok-e rendesen fizetést kapni? Lesz-e értelmes munkám? Furkálósak-e a kollégák? stb. Ezek legalább annyira fontosak lennének a pályázónak, mint a HR-esnek az, hogy kretén-e a pályázó. De erről semmit nem tudni.

  41. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Nem a HR-es, hanem a kiválasztó, aki bárki lehet, pl. szakmai vezető is. Miről akar tájékozódni? Hogy milyen ember az, akivel beszélni szándékozik. Milyen képet ad magáról? Mennyire azonos ez azzal, amit a CV-ben lát? Erre pl. nem Facebookos a kedvenc példám: jelölt beírja a CV-be, hogy ilyenolyan igazgató, ilyenolyan felelősségi körrel, eredményekkel. Mit ád Isten, a cége honlapján a bemutatott vezetők közt megtalálható névvel, fényképpel, de osztályvezetőként, teljesen más felelősségi körrel. Oké, lehet, hogy ez nem gáz, nem frissítették a honlapot, azért hívjuk be. Az ismerős interjúztató rákérdezett erre az ellentmondásra, a jelölt magából kikelve kezdett üvölteni, hogy mi az, hogy kémkednek utána, úgy feljelent mindenkit, hogy… Ja, és ez nem Magyarországon történt, persze azóta sem tudjuk, hogy tényleg nem frissítették a honlapot, vagy a jelölt akart idegen tollakkal ékeskedni.

    Nem kell facebookos megnyilvánulásokból sem messzemenő következtetéseket levonni, de emlékszel még a Subba blog heti iwiw-válogatására? Amilyen ciki emberek ott voltak… Kérdés, hogy akar-e a munkáltató olyan embereket a cégben látni? Hiszen azokat ők magukról töltötték fel, osztották meg, önként, saját önképük szerint.

    Cáfolnám az állítást, miszerint cégről semmi nem derülhet ki: tetszőleges magyar cégre az e-cegjegyzek.hu-n rákeresve a tulajdonos anyja nevét is megtudod… Nyilvánosak a mérlegadatok is, íme: e-beszamolo.kim.gov.hu/kereses-Default.aspx Ezeket az oldalakat ingyen és szabadon használhatod, nincs jogi szankció. Nincs semmilyen kettős mérce, szerencsére a munkavállaló van jobb helyzetben: ő azt oszt meg magáról, amit akar, a cég azt, ami kötelező.

  42. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Egyezzünk ki abban, hogy nem tudni, a HR-es tulajdonképpen miről is akar informálódni a Facebookon? Hogy hova jár a pályázó nyaralni? Mit evett vacsorára? Iszik-e egy pohár bort a szülinapján?

    Egyszerűen a világ abba az irányba tart, hogy ha nem engedjük meg, hogy boldog-boldogtalan vájkáljon az életünkben (vagy fordítva: mi nem akarunk vájkálni senki életében), akkor már „rejtőzködünk”. Ez egy téves irány, és mindenkinek joga van tenni ellene, akinek ez az irány nem tetszik, pl. azzal, hogy nem regisztrál a közösségi oldalakra, ha nem akar.

    És a vájkálás szabadsága természetesen csakis a magánszemélyek életére vonatkozik: a cégek napról-napra jobban védik saját magukat, róluk _semmi_ nem derülhet ki, különben jön a jogi szankció. Kicsit kettős mérce-illata van a dolognak.

  43. enpera
    mondta:

    @A nép fia: miért, nem két felen műlik? 😀

  44. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: „Ha ezzel az infóval Micike nem tud mit kezdeni, és emiatt nem vesz fel… hát, talán még jól is jártam. 🙂 ” —- Kérdés, milyen helyzetben vagy? Lejárt munkanélküli segély esetén nem jártál jól.

    Azonfelül, neked megvan az online megjelenésed, ha „lenyomoznak”, abból a szakmai hozzáállásod, értékrended látszani fog. Aki nem ír blogot, vagy nem szakmai blogot ír, azzal mi legyen?

  45. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Az egy darab névhez elég a CV. A leanben van egy olyan veszteségfajta, hogy „túlzott megmunkálás”, sőt olyan is van, hogy „túltermelés”. A CV-ben beírt név mellett még megadni egy Facebook-linket, ahol csak egy név van megadva, beleillik mindkét veszteségtípusba: tökéletesen felesleges és tökéletes erőforrás-pazarlás (az az egy darab név is helyet foglal egy szerveren!) Én nem vagyok hajlandó 1 db nevet felrakni sehova se csak azért, hogy Micikének meglegyen az illúziója. Ha pedig mégis felvesznek így is az adott céghez, az első leszek, aki javasolni fogja, hogy Micikét küldjük el továbbképzésre, amin megtanulja, hogyan kell különbséget tenni illúzió és valóság között. :))))

    A blogokat nem illúziókeltés céljából írom, nyugodtan lehet őket olvasni. 🙂

    Aki a Facebook-ot kerüli, nem biztos, hogy azért kerüli, mert rejtőzködni akar. Ha rejtőzködni akarnék, nem írnék blogot. A Facebookot azért kerülöm, mert _nem_érdekel_. És jogom van hozzá, hogy az érdekeljen, ami érdekel, ami pedig nem érdekel, az ne érdekeljen. 🙂 Ha ezzel az infóval Micike nem tud mit kezdeni, és emiatt nem vesz fel… hát, talán még jól is jártam. 🙂

  46. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: (off itt a közműszolgáltatók, de bizony ingatlan örökségnél nem írják át az örökösre a mérőórákat, amíg be nem adja a hagyatéki végzést. Így a teljes család összes örökségi adatához (és személyi adatához is) azonnal hozzájutnak. És ezt nem tudod kivédeni. Ilyen elven az utcára se lépj ki, mert sok az őrült. Munkahelyre se menj, mert ott meg megtalálnak az ismerősök, akik szintén ugyanott dolgoznak. Marad egy lakatlan sziget, ott nem kell kapcsolatba lépni emberekkel.

    Neten szerzett ellenségekben nem hiszek: ez a blog névvel, arccal, Linkedines profillal íródik, így nem kell találgatni ki vagyok, milyen szakterületen mozgok, nem kell nyomozni. És bizony akadt egy olyan hülye, aki a személyemet (és nem a Jobangel nicket) támadta, ami ellen a hatóságok felléptek. Ha csak egy nicket lenne a blog mögött, retteghetnék, hogy jaj, mikor találnak meg, és a nickeket hatóság sem védi.

  47. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: mi van? Hogy jön a közműhöz a hagyatéki adat???
    Hogy a fidesznek mit adnak át, azt az elmúlt évek fényében már magasról leszarom (lásd kubatov elvtársék listái, államosítások fidesz módra stb.)
    Mit kér a fészbúk? Nevet, ismerősöket, majd a tudtod nélkül a félhülye ismerőseidtől lenyúlt adatokat összepárosítja akár az anonimnek hitt nikkeddel és egyszer csak azt látod, hogy a neten szerzett ellenségeid (ne mondd, hogy nincs olyan!) is két perc alatt megtudják még azt is, mikor vagy épp wc-n.
    Ehhez képest a közmű szolgáltatók által begyűjtött adatok kurvára nem érdekelnek.

    Fészbúkot nagy ívben kerülöm, egyszer, kényszerből regisztráltam oda. Nem telt el fél nap, a harmincegynehány éve nem látott nagybátyám, számomra ismeretlen unokájától kaptam egy üzenetet, hogy ugye én én vagyok és nagyon örül, hogy rám talált. Fogalmam sincs, hogy sikerült neki, de ellenőriztem, valóban az volt, akinek mondta magát.
    Ettől kezdve még inkább kerülöm azt a helyet.
    A másik hasonló kedvencem a google: leveleztem valakivel, akinek csak a nickjét ismertem. A második e-mailben már ott volt az arcképe, a valódi neve stb. Nem, nem ő tette bele, a google csinálta…
    Köszönöm, de ilyesmire nekem nincs szükségem, amennyi elmebajos van a neten.

  48. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: és hagyatéki adatokra? Nem elég nekik tulajdoni lap az ingatlanról, hagyatéki végzés kell, hogy tudják, még mit örököltél, és rajtad kívül még kik és mit örököltek – azaz nemcsak az ügyfél, hanem a teljes család nyilván van tartva náluk… Ha nem adod, nem kapsz áramot, vizet, gázt. Erőfölénnyel való visszaélés? És ezeket az adatokat továbbadják, de csak a Fidesznek? Nem nyugtattál meg, sőt.

    Ehhez képest mit „kér” a Facebook? 1 db nevet, aminek lehet annyi előnye, hogy megadja a lenyomozhatóság illúzióját a kiválasztónak. Ha ezen múlik egy állás, akkor nem éri meg keménykedni. A legjobb benne pedig az, hogy te döntöd el, milyen adatokat, infókat adsz meg.

    Ill. ha valaha valahová loginoltál szerte a neten, annak már nyoma van (blog.hu?). Lehet rettegni, hogy jaj, megtalálnak, lehet ésszel adatokat, infókat megadni, meg lehet elkerülni a teljes netet. Csak ez utóbbi hatékony, ha tényleg nem akarsz kereshetővé válni. Na de az milyen előnyökkel jár?

  49. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: név, cím – ezekre ne lenne szüksége egy közmű szolgáltatónak? Számlaszámot meg önkéntes alapon. Megy anélkül is. És ezek max. a Fidesznek adják tovább, a fércbúk meg… ha nem ismered az előéletüket, talán kutass picit a neten!
    Szóval kösz, de a fb-ra még a nevemet sem.

  50. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Nem az összesen kell, hanem kettőn. Ha a blogod linkje benne van a CV-dben, oké.

    1. Áramszolgáltató miért téged akar azonosítani, miért nem a mérőórát? Miért nem tökmindegy neki, hogy mikor születtél? A lakcím megintcsak irreleváns fogyasztás szempontjából, a mérőóra sorozatszáma azonosít. Lakcím akkor kell, ha postázza a számlát, de ha beszedéssel fizetsz, akkor semmi szüksége rá. És mégis kéri (hozzáteszem, hogy a teljes hagyatéki történetet is tárolja egy hagyatéki végzés másolatban, ha vki épp örökségként jutott ingatlanhoz, mérőórával).

    Szóval az, hogy a Facebooknak adat kell, üres kifogás. 1 db név kell neki, a többi annyi, amennyit te megadsz. Ugyanez igaz a Linkedinre is. És mennyivel jobb, hogy ha te irányítod, mit láthatnak, tudhatnak meg rólad, mintha nem? Sokkal. (Referenciáknál nem te irányítod, közösségi oldalaknál viszont igen).

  51. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Az 1 db név benne van a CV-mben. Arra nincs időm, hogy a világ összes (túlhype-olt) közösségi oldalán üres profilt tartsak fenn Micike kedvéért, aki azt hiszi, hogy ha lát egy üres profilt, akkor én már jól le vagyok informálva. 🙂

    Inkább a blogjaimat olvasgassa, saját nevemen írom őket. Ha már blog: a szakmából (lean szakértés) összesen 4-en írunk blogot Magyarországon. Az egyik masszívan reklámozza rajta a cégét, tehát nem is „igazi” blog. Most mondjam azt, hogy aki nem ír blogot, az nem jó lean szakember? Miért mondanék ilyen hülyeséget? Én írok blogot, ő nem ír. Ő fent van a Facebook-on, én nem vagyok fent.

    Az áramszolgáltatónál a születési adat az azonosításhoz kell, hogy tényleg te vagy-e Kovács 23. János, a bankszámlaszám a csoportos beszedési megbízáshoz, (ha azt kéred), a lakcím meg ahhoz, hogy melyik villanyóra fogyasztását akarod fizetni. 🙂

  52. jobangel
    mondta:

    @Fodor Balázs: annyi adatot adsz át, amennyit akarsz, ha úgy akatod, 1 db nevet. Az áramszolgáltatód viszont ismeri a születési adataid, bankszámlaszámod, lakcímed stb. Átadtál neki egy csomó olyan adatot, amire a szolgáltatáshoz nincs szükség…

  53. Fodor Balázs
    mondta:

    @jobangel: „Ezért pont a Facebook-Linkedin nem az a terület, ahol keménykedni kell, oda pont jó a kompromisszum is.”

    Regisztrálni a Facebookra, annyit tesz, hogy átadom nyilvánosságra hozatal céljából egy amerikai magáncégnek az adataimat. Ennyi erővel mondd azt, hogy járj a Stex-be a haverjaiddal sörözni (és nem mondjuk a Pilisbe kirándulni), csak akkor veszlek föl.

  54. kukatr
    mondta:

    @jobangel: Értem én, hogy dízelmotor, de mi hajtja? 🙂
    Viccet félretéve, amíg lehet, maradjunk tudatos emberek, ragaszkodjunk elveinkhez. Persze tartós sikertelenség esetén már nem árthat egy üres profil, kompromisszumot ‘muszájból’ köthetünk.

  55. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: hát ritka kretén alak lehet, akinek egy üres, kapcsolatok nélküli fb profil előnyt jelent a nem létezővel szemben.
    Tovább megyek: szerintem akinek van aktív profilja, az eleve nem százas. Hosszú távon több hátránya lehet belőle, mint előnye.

  56. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Az üres FB-profil a leinformálhatóság illúzióját adja. Akinek ez kell, annál továbbjut a jelölt, és ez a cél.

  57. kukatr
    mondta:

    @A nép fia: Azért az is mond valamit a cégről, hogy az internetre hagyatkoznak az emberismeret és interjúztató kérdéstechnikák helyett. Melyik szektor ez?

    @jobangel: Azéret van egy diszkrét bája (baja) a nincs fb profilja, ezért biztosan titkol valamit, van egy üres profilja zéró tevékenységgel, akkor rendes, jóravaló ember gondolatmenetnek.

  58. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: általában állásinterjúra hívás előtt nézik meg a profilját a pár szóbajöhető embernek.

    Nevek okozhatnak galibát, erről már írtam:jobangel.blog.hu/2013/09/30/nevedben_az_allaskeresoi_sorsod

  59. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: Ha egy -egy állásra több100 Cv beömlik, akkor hogy van idejük ennyi ember face profilját ellenőrizni? Hisz azt mondogatjátok, hogy egy Cvre 6 másodperc jut. Face keresésre meg ilyen sok? Mi van ,ha vkinek Kovács János a neve és 500 találat jön ki?

  60. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: ezt lehet, hiszen nem muszáj kompromisszumot kötni, de vannak következményei, amiket vállalni kell. Azt is kikötheted, hogy nem használsz számítógépet/dezodort/kést-villát mert tőled ezt ne várják el, de annak is vannak következményei 🙂

    Amikor elvárunk vmit a másik féltől, azt kell mérlegelni, vagyunk-e olyan pozícióban, hogy elvárásaink lehessenek. A munkavállaló-munkáltató viszonyban ez nagyon kényes kérdés, mert nyilván nem tehetnek meg mindent a munkavállalóval, és nyilván a munkavállaló sem mer mindenre nemet mondani. Ezért pont a Facebook-Linkedin nem az a terület, ahol keménykedni kell, oda pont jó a kompromisszum is. Jut eszembe, nekem eddig csak hasznos/szórakoztató volt ezeket használni, miért jó elutasítani egy Facebook-használatot pl.? Kicsit olyan ez nekem, mint mikor az MLM-esek mondogatták régen, hogy bekapcsolt tévét már milyen régen nem láttak…

  61. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Ezzel a „ha nem akarod használni”-val én úgy vagyok, hogy amit nem akarok használni, azt nem használom. 🙂 Az én döntéseimet én hozom meg, és nem mások, főleg nem idegenek. Én sem kérem senkitől sem, hogy legyen fent itt meg ott, vagy ne legyen fent itt meg ott. Elvárom, hogy más is tiszteletben tartsa az én döntéseim.

    Ráadásul szerintem a közösségi oldal nem „vívmány”, mint az elektromosság, legfeljebb egy érdekes kísérlet a maga szociológiai és pszichológiai tanulságaival.

  62. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: Akkor azt látják, hogy van Facebookja, és nem „bujkál”. Vannak elmepata kiválasztók (többnyire kis cégek tulajai), akik kiszórják a CV-jét annak, akit nem találnak meg Facebookon, mert nem teljesül a „lenyomozási” igényük. Oké, hogy az ilyen nem álomfőnök, de ha nincs jobb állás, ilyentől sem szabad esélyt veszíteni. Az már igazán nem felróható senkinek, ha nem oszt meg idegenekkel infókat magáról.

  63. jobangel
    mondta:

    @szigetipotyautas: Olyat már láttam, hogy kérik a Linkedin profilt (pl. mert az ügyfelek is ott járnak utána cégeknek, és ők meg akarják mutatni, milyen embereik vannak, milyen végzettséggel, főleg szakmai minősítéssel. Olyat még nem láttam, hogy előírják, megkövetelik.

    Elutasítani a közösségi oldalakat nem praktikus, nem utasítjuk el az elektromos hálózatot, számítógépet, internetet és a többi vívmányt sem. Ha nem akarod használni, akkor a fentebb javasolt minimalista profil elég, de valami legyen legalább Facebookon, Linkedinen, mert ma már az a gyanús, ha nem található meg emberünk. Linkedin amúgy is jól jön álláskereséshez.

  64. A nép fia
    mondta:

    @szigetipotyautas: Azzal nincs semmi baj, mert ezek szerint nem jelenik meg „vállalhatatlanul” sem. 🙂

    @enpera: Miért nekem kívánsz sok sikert, ha te akarsz nálam felvételizni? 😀

  65. szigetipotyautas
    mondta:

    @jobangel: és akkor ugyanazt látják, hogy inaktív a fércbúkon, tehát… Tehát mi?

    @enpera: van egy olyanom, hogy előbb fog ő hozzád jelentkezni. 😉

  66. szigetipotyautas
    mondta:

    ” Az új munkahely publikálása Linkedinen ráér (hacsak nem kéri a cég kifejezetten),”
    Van munkahely, ahol megkövetelik, hogy regisztrálj a linkedin-re???

    @A nép fia: és mi van azzal, aki eleve elutasítja ezeket a közösségi csodákat, nem kis részben azért, mert nem a neten élünk társasági életet?

  67. enpera
    mondta:

    @A nép fia: sok sikert a megtalálásomhoz, ha pl én mennék hozzád interjúra 🙂

  68. Szelid sunmalac
    mondta:

    Ott vagyok FB-n, de szinte semmi nem lathato. Baratoknak is korlatozottan, nem toltok fel semmit, muinkahely, lakhely, csalad nincs jelolve.

    A folyamatleiras munkahelytol es munkakortol fugg. Egy nagyobb es osszetettebb IT projektnel, ahol szinte naponta valtoznak a folyamatok, emberek, elvarasok, hataridok, megoldasok stb., keptelenseg folyamatleirast csinalni, foleg ha mar masnapra elavul.

  69. jobangel
    mondta:

    @A nép fia: Igen, ez teljesen bevett szokás, figyelni kell online megjelenésünkre is. Kérdés: ha vkit nem találsz a FB-n, az előny vagy hátrány? Ennek a megítélése nagyon vegyes, így nem egyszerű jó tanácsot adni erre. Ezért én azt szoktam javasolni, aki nem akar FB-zni, hogy tegye fel azt a képét, amit a CV-re, ne tegyen fel semmi infót, tiltsa le, hogy bárki is írogathasson az idővonalára. Így legalább van profil, megtalálják, ha akarják, és nem él online életet, mert ő meg úgy akarja.

  70. Ann1294
    mondta:

    @A nép fia: Igen, igy jar aki „nyilvanosan” eli eletet a neten. Legyen mar annyi sutnivalo, hogy csak a barataim vagy zart csoportok latnak bizonyos dolgokat amik termeszetesen nem kompromittaloak vagy sertoek senkire nezve. A szemely munkaidon kivul is reprezentalja a ceget, ne hozzon ra szegyent.

  71. Ann1294
    mondta:

    En azt montom probaido alatt az ember figyeljen, merjen kerdezni, mosolyogjoni, koszonjon mindenkinek es koszonjon meg mindent segitseget, magaban vonjon le konzekvenciat es probaljon meg asszimilalodni. Ne legyenek eloiteleteink, bartran tobb embertol kerdezzuk meg ugyanazt (szog ellentetes infokat is kaphatunk). Es ne legyunk antiszocok mint anno en voltam, am ne is adjunk ki mindent magunkrol, visszatetszo dolog.

    Ez a teakonyha/kavezo dolog nekem nagyon a tyukszemem. Eletem legelso munkahelyen a regi kollektiva (4fo) kozosen vasarolt szensavas vizet, kavet, cukrot, majd a fonok(!) levonta a berbol fizeteskor. Ujonckent (2fo kezdett egyszerre, jo bartanom lett a leanyzo) mondtuk mi mentes vizet iszunk es teat cukor nelkul, szoval nem szallnank be hacsak azt is vesznek ezentul, vagy opcio B, hozzuk magunknak es nem fizetunk. Rogton antiszocok voltunk. Mint kiderult az ugyfelek is ebbol a vizbol, kavebol kaptak. 🙂

    Facebook szinten erzekeny tema. Az a barataim szuk korenek van, a kollegaknak LinkedIn max. Az is probaido letelte utan frissitve az uj poziciora.

  72. A nép fia
    mondta:

    @doggfather: Amikor hozzám felvételiztek, első dolgom volt FB-n ellenőrizni az illetőt. Jobb esetben azért kiderül ez-az, s volt, hogy pont azért nem hívtam be, mert úgy véltem, nem megfelelően jelenik meg a közösségben, ergo ne rombolja a cégünk hírnevét.

  73. doggfather
    mondta:

    @Hujber Tünde: nem is vagyok. 😀

  74. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Igen, a párbeszédben én szoktam lenni auditor szerepben, mint lean tanácsadó. 🙂

    Amúgy pedig nem a te írásaid nem tetszenek, hanem A Világ Amiben Élünk. 🙁

    Tök jó tanácsokat adsz, aztán jönnek azok, akik szerint ha ezekkel el tudjuk adni magunkat, akkor rögtön bele is írjuk a CV-nkbe, még ha nem is igaz – így keletkeznek a jó ötletekből a végén a mindenki CV-jében szereplő bullshitek.

  75. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Köszi! Végre vmi neked is tetszőt sikerült írnom 😉

    Folyamatokra egyébként még jobb, ha elmondják, hogy van folyamatleírás, és úgy csináljuk, csak nem Gizikének kell adni a dokumentációt, hanem Mancikának, és nem Rozika iktatja, hanem Icuka, és nem a Nagyságos Igazgató Úr írja alá, hanem a Méltóságos Vezérigazgató, de alapvetően úgy van… Vicces auditok szoktak ebből lenni:
    – Auditor: Van részletes folyamatleírás?
    – Ügyfél: Van, de nem úgy csináljuk.
    – Auditor: tehát nincs.

    🙂

  76. Hujber Tünde
    mondta:

    Ez egy jó cikk lett! Szerintem is pont ezekre kell figyelni, főleg a feladatok, folyamatok jegyzetelése tetszik. Arra sajnos nem lehet számítani, hogy irodai munkakörök esetén van munkautasítás vagy folyamatleírás. Vagy ha van is, vagy már ezeréves, vagy egy félmosoly kíséretében azt mondják rá, hogy igen, le van írva, de nem úgy csináljuk. Ritkán jut eszükbe a cégeknek, hogy ebben az esetben írják le azt, ahogyan ténylegesen csinálják. 🙂

  77. Hujber Tünde
    mondta:

    @doggfather: Nem kell, ha eleve fent sem vagy. 🙂

  78. doggfather
    mondta:

    az azért nem semmi, hogy figyelni kell a facebookra…