Felmondtál? 10 érv, hogy miért ne fogadd el a munkáltatód marasztalását
Bejelentetted a felmondási szándékod, ettől megkönnyebbültél, már pokol volt ott lenni, és most szabadulsz. De hirtelen mindenki kedves lesz veled. A főnököd, aki hónapok óta túl elfoglalt volt egy 10 perces szakmai egyeztetésre veled, most kávézni hív, talált egy egész órát a naptárában, amit rád szánhat. Elmondja, hogy egyeztetett HR-el, talált egy kis többlet bérkeretet (nahát, mik vannak!).
Jobangelként ezerszer láttam ezt a forgatókönyvet. Végigvergődsz az álláskeresés nehézségein, sok magánéletedből időt rabló álláskeresői munka után megérkezik a minden szempontból tetszetős állásajánlat. Indul a dilemmázás: a jelenlegi munkahely, mint komfortzóna visszahúz, a lelkiismeret megszólal, a sötét múlt megszépül. A közös élmények, a nehéz, de végül jól megoldott közös ügyek, a kényelmes cafeteria-elemek. Tulajdonképpen, bónuszokkal nézve egész jó a fizetés is. Az eddig boldog, új állásáról már nemcsak álmodozó ügyfelem újabb konzultációt kér tőlem, sürgősen, nincs sok idő a döntésre.
Jobangelként nem terelgetek soha senkit egy bizonyos döntés felé, de a statisztika könyörtelen. Akik elfogadják az ellenajánlatot, azok 80%-a egy éven belül így is lelép. Ezért összeszedtem pár érvet, miért ne táncolj vissza a döntésedtől. Természetesen ezek általános felvetések, az egyéni élethelyzetek mindent más megvilágításba helyezhetnek.
Kezdjük a pénzzel:
1. Ha most megemelik a fizetésed, eddig alulfizettek. Ha a munkáltatód csak a felmondásod hatására hajlandó fizetést emelni, az azt jelenti, hogy eddig kevesebbre értékelték a munkádat. Ez a megbecsülés hiányának egyértelmű jele.
2. Így semmi sem változik, csak a fizetésed. Azok az alapvető problémák, amik miatt új lehetőségeket kerestél, továbbra is fennmaradnak. Ellensúlyozza ezt az emelés?
3. És a legnagyobb csapda: mit is jelent ez a fizetésemelés? Lehetséges, hogy csak előrehozták a következő fizetésemelésedet? Ha a cégnél szigorú bérsávok vannak, és most megemelik a béred, a következő menetrendszerinti alkalommal kisebb emelésre számíthatsz. Vajon akkor is elégedett leszel?
Folytassuk az emeléshez kapcsolódó érzésekkel:
4. A pszichológiai játszmák. Azok, akik elfogadják az ellenajánlatot, gyakran úgy érzik, hogy mostmár nem elégedetlenkedhetnek, hiszen lám, milyen áldozatot hoztak meg érte! Így valójában nem elköteleződést vettek tőled, hanem szorongást, önkorlátozást. És/vagy az új állást elnyerő boldog emberből gondterhelt, lelkiismerete által mardosott emberré tettek. Itt könnyen segíthetek: ki a fontos neked az állásváltásodban? Te, vagy a mostani munkáltatód? Ha pedig félsz az ismeretlentől, mérlegeld: bízol-e annyira magadban, hogy elfogadod a saját döntésedet?
5. Megbomolhat a bizalom közted és a munkaadód között. A felmondást gyakran a lojalitás hiányaként értékelik, és ezután a főnököd kételkedhet abban, hogy hosszú távon számíthat-e rád – ez pedig korlátozza a jövőbeli bodogulásod a cégnél.
6. Az ellenajánlat csak rövid távon megoldás a hosszú távú problémákra. Térjünk vissza az álláskeresésedet elindító okokhoz! Ezek az okok eltűnnek attól, hogy elfogadod a jelenlegi munkaadód ellenajánlatát? A megemelt fizetésed nem fogja rendbetenni a szervezeti problémákat, a személyes ellentéteidet, a szakmaiatlan vezetői döntéseket, a kényelmetlen cégkultúrát.
A jelenlegi munkáltatód racionalitása:
7. Az ellenajánlat csak időhúzás. Sok esetben a cégnek csak időre van szüksége, hogy olcsóbban találjon helyetted valakit. Fél év múlva pedig saaajnos, gazdasági okokra hivatkozva megszüntetik a pozíciódat, és kapsz egy közepesen sem kedves közös megegyezéses munkaviszony megszüntető ajánlatot.
8. „Lojalitáshiányod” miatt könnyen te lehetsz az első, akit leépítenek, ha nehéz idők jönnek. Vagy pont ezzel az emeléssel fogsz a fűnyíróelvű leépítéskor a vonal fölé kerülni? Lehet, hogy a vezetőd már tudja, amit te nem, hogy néhány hónap múlva átszervezés, leépítés lesz? És akkor majd lesz-e a kezedben egy másik állásajánlat?
Végezetül nézzük a te megfontolásaidat:
9. A jövőbeli munkáltatód meglátott benned valamit, amit a jelenlegi nem lát. Egy új munkavállaló felvétele mindig kockázat. Ha az új munkáltatód vállalja a kockázatot, és hajlandó befektetni a közös szakmai jövőtökbe, és te épp elégedetlen vagy, miért ne keresnéd máshol az elégedettséged?
10. A nagy dolgok nem az állandóságban születnek. Lehet, hogy megszoktad a jelenlegi munkahelyedet, bölcs kompromisszumként tekintesz a nyomasztó helyzetek elviselésére. De miért is kezdtél állást keresni, tárgyalni egy új állásról? A változás gyakran hoz fejlődést, és mindig átalakulást jelent. Új életvitel, új kapcsolatok, új szempontok. Nem ezt keresed?
—————–
Ha végül mégis elfogadod a marasztaló ellenajánlatot, mindent írásban kérj a jelenlegi munkaadódtól, és az ellenajánlat nemcsak fizetésemelésről kell, hogy szóljon. A felelősségi köreid, a feladataid is változzanak annyit, amennyivel már jól vagy. Emellett fontos, hogy maradj professzionális, és kulturáltan zárd le az álláskeresési folyamatot a toborzóval is, aki az új lehetőséget kínálta.
# # #
Tetszett a poszt, elgondolkodtatott vagy felbosszantott?
Ez utóbbi nem volt célom, de akkor is jó helyen jársz — szólj hozzá, beszéljük meg, és kövesd a #jobangel-t!
Ha szeretnéd tudatosan építeni a karriered, javítanád az önéletrajzod, felkészülnél egy állásinterjúra vagy épp új irányt keresel, nézd meg a JobAngel konzultációkat.
Személyre szabott tanácsadás, vezetői portfólió készítése, valódi visszajelzések, gyakorlati lépések — hogy a következő munkahelyedet már ne a véletlennek köszönd.
# # #
François Pignon
mondta:Remek cikk. Valószínűleg kinyomtatom magamnak motivációs célból.
A levezetés remek, ebből látom, hogy én fordítva fogtam meg: a féléves PDR alatt felhoztam a problémákat, amiknek a jövőbe vetítve csak egyetlen végkimenetelük van, minden más csak tűzoltás. Ahol már ott tart a dolog, hogy se tanulási lehetőség nincs, se normális fizetés, onnan minél hamarabb menni kell.
Csak előbb ismét önerőből ki kell másznom abból a gödörből, hogy évekig semmit se tanultam.
A menedzserem menedzserének segítőnek szánt szavai: ha találok olyat, ami érdekel, akkor akár finanszírozzák is, ha beleillik a cég profiljába… Pl. volt, aki projekt menedzsmentet végzett, vagy pl. olasz nyelvtanfolyamot…
Mondom, PM képesítéseim már vannak – mire mentem velük –, az olaszommal sincs baj, de amúgy két olasz anyanyelvű kolléganőnk is van…
Nem ragozom. Ha nekik úgyis csak egy x. tollvonás lesz a CV-mben egy új képesítés, a „cég profiljától” láthatóan teljesen függetlenül, akkor miért ne mutatnám meg inkább másoknak, akik esetleg meg is nézik?
amyjo
mondta:Wow, ilyen témáról ilyen cikket még soha nem olvastam eddig, milyen jó és hasznos, hogy ezek a dolgok is szóba kerülnek. Nálunk úgy történt hasonló, hogy a „főnök” adni akart némi pluszt a kolléganőnek, mert, idézem: ” Nem akarom, hogy ő is elmenjen”, a kolléganő egy teljes hónapig kapta a pluszt, utána ment el. Bár amikor már nem nálunk dolgozott, a jutit visszamenőleg is megkapta. A másik kolléganő meg már felmondásban volt, de a jutit meg akarta várni, ezt az új helyen meg is mondta, ott meg rákérdeztek, mennyi az, amire vár, elmondta, utána az új hely azt mondta, odaadják neki az összeget, csak menjen át hozzájuk most. Így is tett.