Főnök lettem, most mi lesz?

Főnök lettem, most mi lesz?

newboss.jpgAz előléptetés sokak nagy álma, de ha megtörténik, sokszor inkább hoz pánikot, mint örömöt.

Ha kiemelnek egy rátermett kollégát a csapatból, főnökké teszik, onnantól biztosan más lesz a kollegiális viszony. Ha jó viszony volt, eltávolodnak tőle, mégiscsak „főnök” lett… Ha nem volt igazán jó a viszony, akkor még ellenségeskedésbe is átcsaphat. Akárhogy is, nem lesz könnyű.

A csapatból kinevezett új főnök egyik előnye egy kívülről, vagy más részlegről érkezetthez képest, hogy ismeri a beosztottjai problémáit, hiszen nemrég ő is szenvedte ezeket, főnökként meg az összes beosztottja összes munkahelyi baja kihatással lesz az ő munkájára, teljesítményére, és megítélésére is. Tehát, mit tehet? Az őszinte viszony biztos segít ezen, és az is, ha igyekszik a problémákra megoldást találni, küzdeni, lobbizni felsőbb szinteken a megoldásért.

Emellett a kollégák munkájára is oda kell figyelnie, ez a kínosabb rész. Az ellenőrizgető, mindent kontrollálni akaró főnök bukásra van ítélve, de pont azért neveztek ki egy főnököt, mert szükség van kontrollra, ellenőrzésre. Nehéz ebből jól kijönni, megtalálni az egyensúlyt.

A menedzsment-tudományok komolyan tárgyalják a vezetői attitűdöket, személyiségjegyeket, ezt már unásig tudjuk. A people management a mai magyar gyakorlatba most kezd beszivárogni, ez egy másfajta hozzáállás… Egyik eszköze a rendszeres heti, kétheti négyszemközti beszélgetés minden beosztottal. Ez kifejezetten nem lehet számonkérő, csakis „nézzük át közösen a dolgokat” témájú. Oké, de ettől még nem lett főnök, az majd onnan kezdődik, hogy ha a közösen átnézett dolgokban hibát vagy rossz irányokat talál, mit kezd vele. Ehhez kell a vezetői személyiség, hogy ha kritikát fogalmaz meg, elfogadják, és nem elég a kritika, azt is meg kell mondania – általában tanácsnak álcázva, de azért ezek mégiscsak főnöki utasítások – hogy ha nem úgy, akkor hogy… Persze még mindig probléma lesz, hogy akkor mit csinál az újdonsült főnök, ha mégsem teszi a beosztott, amit szerinte tenni kell.

A főnökké tett csapattagra, mint főnökre volt szükség, és ez jelzi, hogy azelőtt valami nem ment jól, változtatni kellett (ritka kivétel, amikor jó volt minden, és pl. egy nyugdíjba menő vezető munkáját kell folytatni). Azaz az ő főnökeitől is jönnek elvárások.

Legyenek feltételeid!

Fontos, hogy ezeket az elvárásokat még a kinevezése előtt le kell tisztázni, mérlegelnie kell, mit milyen határidővel tud elérni. És persze nem is minden folyamatbeli, stratégiai hibát lát azonnal, csapattagként érezte a saját bőrén, mi nem jó, de vezetőként van-e lehetősége ezeken változtatni? Kap-e hozzá megfelelő jogkört, hatáskört, büdzsét, vagy csak a főnöki kinevezést kapja, és a feladatot, hogy vergődjön a problémában vezetőként, így lesz, aki elviszi a balhét… Mert bizony, vannak kinevezések, amik erről szólnak.

Az előléptetés előtti egyeztetésben – még akkor is, ha nagyon akarja az előléptetést – nagyon pontosan végig kell venni a vezetőkkel, mit várnak tőle. Még az is előfordulhat, hogy az a racionális döntés, hogy nemet mond az előléptetésre – rosszabb helyeken ezzel még a meglévő állását is elveszíti. Egy ilyen helyzetből lehet sejteni, hogy a vezetői kinevezés sem a munkája, tudása elismerése, inkább lesz „balhét elvivő” pozíció.

Még egy súlyos hibát szoktak elkövetni ilyenkor az előléptetett vezetők: A vezetői munka mellett továbbviszik azokat a napi ügyeket, amiket csapattagként kezeltek. Ezzel a vezetői munka gyakorlatilag plusz teher lesz a napi feladatok mellett. Ezeket vagy határidővel kell vállalni, (ezeket még befejezed, de újak nem jöhetnek) vagy átadni a többi kollégának.

Vezető lettem, most mi lesz?

Sokszor előfordul, hogy az így kinevezett vezetőknek kétségeik támadnak a saját alkalmasságukat illetően, és elkezdődik az „imposztor-szindróma”… Ennek feldolgozásában coach-ok, pszichológusok tudnak segíteni, de érdemes először magadnak próbálkozni azzal, hogy helyretedd ezt. Egy hatékony módszerrel el tudod hessegetni azokat a gondolataidat, amik negatív irányba visznek. A vezetői lépéseid, intézkedéseid megtervezése, majd a tervek bemutatása, megvitatása a csapattal segíthet. Ha szükséges változtatni, mert valamit rosszul láttál, az nem az alkalmatlanságod mutatja. Abból építkezni is lehet: ha elfogadod egy beosztottad véleményét, mert úgy racionális, azzal inkább tiszteletet fogsz kiváltani. Ha a racionális érveket visszautasítod, az viszont az önfejű, „ez is elszállt magától” attitűdöt fogja mutatni. Ha egy tervezett lépésedben hiszel, a többiek meg nem, megintcsak a szakmai érvek fognak rajtad segíteni: ha le tudod vezetni, hogy miért úgy akarod, ahogy, azt racionális beosztottak elfogadják. Ne legyenek kétségeid, mindig lesz egy „hisztis”, akinek semmi sem tetszik, csak nem tudja szakmailag megindokolni, miért nem. Ő lehet hangadó, lázító, de adj időt neki: lehet, hogy rájön, hogy mégiscsak jó irányba mennek a dolgok. Ha mégsem, jöhet a következő vezetői nehézség: kezelni kell, beszélgetésekkel, és bizony akár hatalmi szóval is. Isten hozott a főnökök világában 🙂

———-

Akárhogy is, nem lesz könnyű az előléptetésed utáni időszak, de ha mindenhol racionálisan érvelsz, a vezetőidnek, beosztottjaidnak egyaránt, akkor jó eséllyel sikeres leszel.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. FlybyWire
    mondta:

    „egyelőre beosztottak NÉLKÜL”

  2. FlybyWire
    mondta:

    LOL, a létező legjobb forgatóköny jön be, úgy néz ki: magyarországra érkező amerikai multinál leszek főnök, egyelőre beosztottak szerint.
    Ja és nem valami telesales vagy gagyi izé, hanem rendes ipari termelőcég, aki a szolgáltatási szegmensét (SSC, SCM, R&D stb.) kezdi elhozni Magyarországra, mivel még mindig olcsóbb, mint USA vagy NyEu, viszont tudásban már ott vagyunk 🙂
    Szóval egyelőre nem lesz beosztott, csak építkezni kell, aztán majd lesznek persze alattam is, egyre többen.
    Ez milyen MLM-esen hangzik, de hálistennek semmi köze hozzá 🙂 magas alapbér, kiváló bónusz, cégautó etcetera.

  3. Gyalogrépa
    mondta:

    @kukatr: Azért raktam be két eshetőséget, két „ha-t”, mert a bónuszcsökkentés egyrészt lehet a fogyatkozó munka, miatt, másrészt a kollega gyengülő teljesítménye miatt. Mindegyikre van válasz.
    A bónusz nem jó mindenre, és nem jó minden munkakörben.
    Az emberek hozzászoknak a magasabb fizetéshez, ha minden hónapban le tudják rakni ugyanazt. Nem olyan szörnyű ugyanazt csinálni, mint előző hónapban, ugyanúgy átlag feletti bérért. Nyilván ha kevésbé megy a kollega munkája valamiért, arról legelőször pont ő fog tudni. Tudja, hogy teljesítménybéren van, hát ne lepődjön meg, ha nem lesz a fizetése kimagasló. Elég butának kell lenni ahhoz, hogy ezen meglepődjön valaki fizetésnél. Átlag feletti fizetésért átlag feletti teljesítményt várnak el.
    Sima órabéresen ha meggebed, akkor sem fog többet kapni. Teljesítménybéren legalább van rá lehetősége. Sok embert vonz az ilyen lehetőség.
    Volt kollegám, akinek napi szintű anyagi gondjai voltak, de mikor arról volt szó, hogy a munkaidőből próbáljunk meg többet kihozni magasabb fizetésért, az nem érdekelte. Na őt egyáltalán nem értettem meg, pedig igyekeztem.

  4. kukatr
    mondta:

    @Gyalogrépa: Egyre több ‘ha’-t pakolsz bele az elméleted megvédésébe. Mégsem jó ez a bónusz mindenre, ugye?
    Havi bónuszról beszélünk, amelyhez az emberek hozzászoknak fizetésként fogják kezelni. Érted te az emberi elme működését, vagy egyáltalán érdekel ez téged?

  5. Gyalogrépa
    mondta:

    @HellsAngel: Egyetértek.

  6. Gyalogrépa
    mondta:

    @kukatr: Ha kevesebb munka esik be huzamosabb ideig, akkor egy idő múlva elkezdenek felmondani a kollegák. Szerintem ez rendjén van. Ha a kollega munkájában hullámzó a teljesítmény, akkor nyilván ingadozni fog a bónusz. De ha egy kisebb bónusszal el tudja érni az átlagot, az is rendben van. Ha magánéleti gondja van, várható, hogy előbb utóbb rendeződik a helyzet. Ha értékes a kollega munkája, megéri kivárni.

  7. Gyalogrépa
    mondta:

    @jobangel: Kíváncsian várom. 🙂

  8. HellsAngel
    mondta:

    @Gyalogrépa: Ha ilyen menedzseres „indikatorokkal” a dolgozok teljesitmenyet lehet merni, az egy osszeszerelo uzem. Hardcore szellemi munkak eseten ez nem mukodik, bar nagyon regen rossz, ha a kokler csak lapit a radar alatt, es elmondja heti 10x, hogy „hat ez muveszet, nem lehet merni”. Kell korrekcio. De ennel meg a szakmai kapcsolatai alapjan megitelni is jobb otlet, vagy annak alapjan, hogy mit csinalt az utobbi harom evben. Vagy az alapjan, hogy hogy velemenyezik a kollegai es a fonoke. (Meg ha ezek sem mindig feltetlenul jo otletek.)

    A legkomolyabb problema az indikatorokkal szellemi munkaknal, hogy rajuk lehet tanulni, es akkor az indikatorok teljesitve lesznek, a cel meg nem. (Amikor kitalaltak, az impakt faktor is tokeletesen mukodott, csak azota hekkeli mindenki.) A masodik legkomolyabb problema, hogy hasonlo kepessegu „menok” szamara teremtenek kombativ kornyezetet, pedig a szellemi teljesitmenyhez altalaban kulonbozo kepessegu emberek kommunikacioja es egyuttmukodese kell. (Pl. vegyunk egy manapsag nem kulonosebben megbecsult szellemi munkat, a forditoit. Ha megnezel egy kivalo forditot, azt latod, hogy egyfolytaban olvas, masokkal beszelget, utazik, nem azt, hogy harcol a word es mas forditok ellen egy szobaba zarva.) A harmadik legkomolyabb problema az indikatorokkal, hogy kozepszeruve nevelnek, hibazni nincs hely, igy aztan kockaztatni es nagyot nyerni sem. A negyedik legkomolyabb problema az indikatorokkal, hogy mindig a taktikai gondolkodast erositik, a cel az, hogy a szam teljesitve legyen, mindegy, mi lesz holnap. Az otodik legkomolyabb problema, hogy a vezetesben mindenki azt erzi, minden rendben van, mert a szines grafikonokon a szamok folyamatosan nonek es teljes az iranyitas, pedig alant rohad az egesz rendszer.

    Vannak helyek a vilagon, ahol ez a felfogas mukodhet, pl. egy autogyarban, a mcdonaldsban, egy baleseti sebeszeten. Mas teruleteken viszont ez lehet egy nagyon, nagyon rossz otlet.

  9. jobangel
    mondta:

    @Circus: Maximált bónuszkeret, ez zseniális :/ Azaz, egy határon túl biztosan nem fog dolgozni kolléga, mert úgysem kap érte semmit… Mondjuk láttam céget, ahol a sales-ek kimatekozták, hogy mennyit kell az egy havi max bónuszhoz elérni, a többit áttolták a következő hónapra, az ügyfél meg nézett, mikor mondták neki, hogy ne siessen feladni a rendelést… A cég profi módon lavírozta bele magát a stagnálásba, és a nagyösszegű pipeline-ba. Aztán felvásárolták…

  10. Circus
    mondta:

    Már többször is írtam, ide is: főnök =/= vezető.

    Nem kinevezettként, hanem külsősként volt szerencsém „balhéelvivő balek” kisfőnökké érkezni egy olyan helyre, ahol nagyrészt a közvetlen beosztottjaim rendszeresen fúrtak felfelé, a felé az ember felé, aki felvett ütközőnek – odáig már nem jutott el az agya, hogy ezzel konkrétan a saját alapelvárását lehetetlenítette el. Marha nehéz úgy összehozni akár fegyelmet akár elismerést/elfogadást ‘lentről’, ha egy ilyen kiskapuval simán torpedózható minden kezdeményezés.

    A jelen magyar rögvalóságában a taposó, egybites, általában semmihezértő managergyökerek az etalon, és kevés a kivétel. Ráadásul, ha te nem az vagy, akkor vagy rámész, mert az eggyel fölöted lévő barom (is) kicsinál, másrészt a rengeteg agynélküli munkavállaló/beosztott egész egyszerűen nem képes a kultúrált együttműködésre, pont a már megszokott „taposs, vagy taposnak” attitűd miatt, vagy irigységből. Ez utóbbi nehezítheti meg egy kiemelt ember dolgát.

    Mégegy, BÓNUSZ témakörben: az elején megénekelt helyen volt az ügyvezető által kidobolva a szupertalálmány: maximált bónuszkeret. Azaz, ha mindenki jól dolgozott, akkor sem biztos, hog mindenkinek jutott a megérdemelt és beígért bónuszból… Plusz, osztályonként sem mehetett adott szint fölé, azaz, ha te megadtad a beosztottjaidnak, ami „jár”, akkor neked már nem jutott a keretből, tehát nem kaptál. Na, itt tart ma az átlag magyar cégvezető ‘manager’ (remélem, kopasz, olvasod, és magadra ismersz, és büszke leszel magadra).

  11. kukatr
    mondta:

    @Gyalogrépa: Ha az átlag feletti fizetés csak bónusszal elérhető, akkor a hullámzó teljesítményt követő bónuszcsökkentés fizetéslevonást jelent.

  12. jobangel
    mondta:

    @Gyalogrépa: Na, így már igen 🙂 Bár az „alacsonyabb” is elég relatív, szerintem a határ ott van, hogy hónap végére akkor se legyenek anyagi gondjai, ha nem jött össze az üzlet, és nem jön a bónusz. Bár most adtál egy jó kis témajavaslatot ezzel, miszerint milyen a jó bónuszajánlat az álláskereső szempontjából, már látom, hogy nem is cikk, de cikksorozat lesz 🙂 Szóval köszönöm.

  13. Gyalogrépa
    mondta:

    @jobangel: A válaszoddal egyetértek.
    Rosszul fogalmaztam. Az alacsonyabb alapbér mellé olyan bónusz jár, amivel átlag feletti fizetést lehet elérni.

  14. Gyalogrépa
    mondta:

    @kukatr: Bizonyos munkakörökben a teljesítménybér elképzelhetetlen, az világos. Ha látom főnökként, hogy az adott munkakörben ennyit lehet csak elérni, mégis megcsúszik az illető, akkor megyek a felsőbb vezetéshez, hogy embert kell felvenni mellé. A hosszabb betegséggel küzdő kollega problémája bizony kifogna rajtam.
    Amire én gondolok az egy olyan rendszer, ahol átlag feletti fizetést érhetnek el a kollegák azzal, hogy úgy szervezik, úgy végzik a munkájukat, hogy a bónuszokat megkapják. Nyilván ezeket úgy kell beállítani, hogy elérhetőek legyenek.
    Levonásokon alapuló „teljesítménybér” szerintem nem nevezhető teljesítménybérnek. A régóta ugyanott dolgozó kollegát pedig ki kell képezni, aztán ki kell nevezni vezetőnek, persze ha akarja. Így kisebb eséllyel ég ki, meg a bére is emelkedik. Ha pedig elérte a munkaköre reális maximumát, mindig ki kell fizetni az elért bónuszt, így mindig átlag felett keres. Ezen kívül csak a vállveregetés marad.
    Láttam ilyen működő rendszert. Bár lehet, hogy ritka.

  15. Gyalogrépa
    mondta:

    @Nerevaryne: Annál az irodai munkavégzésnél, amit írsz, ott egyrészt főnöknek dolga belelátni, hogy Józsi bá el fog úszni, vagy sem. Másrészt a kollegák taposni fogják, hogy határidőre végezzen a feladattal. Ha ellenáll, előbb utóbb el fog menni, vagy elűzik. Még ez előtt a főnöknek is bele kell néznie valahol a Józsi bá munkájába, és fell kell mérnie, hogy a Józsi bá miatt csúsznak, vagy egy ember kevés a Józsi bá munkájára, és akkor embert kell keresni a Józsi bá mellé. Különben sem nagyon tolerálják csoportszinten, ha egy ember miatt úszik az egész, erre megoldás kell. Persze a dologhoz hozzátartozik a korrekt módon fizető tulajdonos.
    Ha túl komplex a rendszer, akkor a csoportszintű kollektív bónuszos fizetési rendszert támogatom. Úgy látom a többiek válasza kapcsán is, hogy elfogult vagyok, de voltam ilyen jól működő rendszerben.

  16. Gyalogrépa
    mondta:

    @Zabalint: Úgy tűnik elfogult vagyok, mert dolgoztam ilyen rendszerben. Volt egy nagyon erős minőségbiztosítási rendszer, meg határidős bónusz, amit néha nagyon nehéz volt tartani az erősen és véletlenszerűen hullámzó beérkező munkák miatt. Nem is várták el, csak bónuszt fizettek, ha elértük. Erre a csoporton belül olyan rendszereket találtak ki, úgy alakították a feladatok elosztását, hogy tartani tudjuk a határidőket. A minőségi hibákért kemény levonások jártak, de tiszta, átlátható volt a rendszer – átlag feletti fizetéssel.
    Amit vezető alkalmasságáról írsz, az szerintem is úgy van.

  17. Attic
    mondta:

    @Érdekes: Ott a pont. Sajnos tényleg nagyon kevés a normális értékekkel megáldott manager, ritka mint a fehér holló. Rengeteg életképtelen, befeszült, eröböl pusholo 1bites gyökér van a mai menedzsment kulturaban aki a munkahelyen eli ki, hogy se parja, se gyereke, se kutyaja macskaja, de meg igazi baratja sincs.

  18. tomsawyer3131
    mondta:

    @FlybyWire: Már ahol. Egy állami tulajdonú cégnél bőven felsővezetői kiváltság, igaz ott a fent leírtakat is el lehet felejteni…

  19. jobangel
    mondta:

    @Gyalogrépa: Az alacsony alapbér kudarcot vallott, lsd. még a felszolgálók 0 Ft+jatt „ajánlata”, amivel évtizedes időszakban voltak „motiválva”. Na, most próbálj meg pincért találni. Esetleg benzinkutas shopost, mert ott még leadó is volt a jattból, a 0 Ft-os alapbér mellé. Vagy ingatlanos, ahol „irodahasználati díj” volt, amit ki kellett fizetnie az ingatlanosnak a KATAs adózás, meg a 0 Ft-os alapbér mellé. Elhúztak külföldre, mert ezt a frusztrációt senki sem tudja elviselni hosszútávon. Az anyagi bizonytalanság és a megalázottság együtt ezt hozta.

    Ugyanez igaz a sales-ekre is, a félig bejelentős, vállalkozósdis, saját autót használós, „ott a haszon, ha nem fizetjük ki a jutalékod” világ elmúlt. A sales max. röhög egy ilyen ajánlaton, az ifjoncokat még be lehet húzni pár hónapra, mire rájönnek, mi a pálya, de ők legalább annyit profitálnak, hogy felépül a kapcsolatrendszerük, amit majd egy jól fizető cégnél kamatoztatnak, a sóher meg pofáraesik. Sőt, sok helyen már arra is rájöttek, hogy a jutalékrendszer az rendes alapbér és magas jutalék legyen. A jutalék pedig nem lineárisan nő a teljesítménnyel, hanem exponenciálisan. Hogy mindig csak egy kicsit kelljen többet dolgozni azért, hogy arányaiban jóval többet keressen emberünk. Mert akkor azt a sok kicsit beleteszi, ami egy multinál milliós tétel lehet, euróban számolva.

  20. lenörd hofstadter
    mondta:

    „Főnök lettem, most mi lesz?”

    Kezd el mindenkivel üvölteni. A mai magyar rögvalóságban ez a legfőbb ismérve a főnökségnek.

  21. Érdekes
    mondta:

    vezetői attitüd : lojalis egybites elettelen rabszolgalélek, aki (mosolyogva) felfele gyonyoruen kikanalazza a sz.rt, lefelé pedig tapos szépen. Nem kell ezen sokat agyalni.
    Viszont azon persze lehet, hogy miert alakult ki? Azert egy normalis ertekrenddel megaldott mber, nem fogja embertarsainak bizonygatni, hogy milyen f.sza is 9-10 orat naponta (!!!!!!!!!) elcseszned az eletedből valaki mas üzletét dagasztva, aki meg altalaban teged egy időutan lesz.r (fizetesben tuti) es ha nem tetszik vesz fel új rabszolgat, mert az van bőven. Ehhez azert egeszseges embernek nem nagyon van gyomra, es meg ilyen esetben ezt motivacios beszelgetesnek eladni, a legsötetebb időket idezi szamomra. Ez a mai menedzsment szanalom, erteket nem kepvisel egy fals viziót tamogat, maga is rabszolga persze, de ehhez kell egy együgyüség es eletkeptelenség (vallalkozokent nem allna meg a helyét),h tudja csinalni.
    A sok buzzwordbullshit meg alja „motivacios” beszelgetesek helyett meg szar fizuk helyett üzlettarsnak kellene nezni az alkalmazottakat, nem rabszolgaknak, rogton masabb lenne a helyzet. Ehhez még fejlődnie kell a tarsadalomnak, addig marad aodernkori rabszolgasag.

  22. FlybyWire
    mondta:

    @Attic: sima peonból kisfőnökké előléptetéskor baromi messze van még a cégautó.
    Az már a középfőnöki szint minimum.

  23. kukatr
    mondta:

    @Gyalogrépa: Hogyan méred egy olyan munka teljesítményét, melynek rendre nem tudod előre meghatározni az időigényét sem? A szellemi munka tele van ilyenekkel.
    A fizikai munka (is) tele van másoktól függő komplex rendszerekkel. Ilyenkor hogyan méred a teljesítményt?
    Hogyan véded ki azt, hogy az elvárások ne emelkedjenek a végtelenségig a folyamatosan teperő (majd kiégő, és lecserélt) munkaerő miatt?
    Ráadásul a rendszeredben egy ideiglenesen beteg vagy magánéleti problémákkal küszködő ember fizetése gyorsan megcsappan, belelököd egy véget nem érő válságspirálba.
    Abból indul ki a rendszered, hogy mindenki lusta, ezért muszáj egzisztenciális félelemben tartani őket, hogy aztán eldobhasd őket, ha „gyengék” lesznek. Nincs olyan hogy valaki 0-24-ben negyven éven keresztül folyamatosan csak erősödik. Légyszíves ne erőltesd ezt a kíméletlen mikromenedzser hozzáállást!

  24. @Gyalogrépa:

    „Ott vezetőként az elkényelmesedett órabéres kollegát nagyon nehéz rávenni, hogy fejlődjön.”

    Csak halkan még megkérdezem, hogy mi is indokolná, hogy egy munkatárs „fejlődjön” azonos bérezésért?
    Persze ha közben kényelmesedett el, az baj, csak azt a folyamatot akkor kell megfogni. Végső esetben, ha ő nem teljesíti az eredeti megegyezést, meg kell tőle válni.

    Ha növekszenek a teljesítmény elvárások, és nem kapcsolódik hozzá extra motiváció úgy valóban nehéz, mert az már nem az eredeti megegyezés.
    A bónuszrendszerben is ugyanez játszódik le, csak könnyebb az orránál fogva vezetni a delikvenseket. Ugyanis a „teljesítmény alapú bérezés”, meg a „bónuszrendszer” másik hibája, hogy az esetek 99 %-ban egy ordas hazugság.
    Többet keresel, ha nagyobb a teljesítmény? A bónuszod már megegyezés szerint is maximálva van (ha vagy olyan ostoba, hogy belemész egy ilyenbe)tökmindegy, hogy 150%-ot nyújtasz, vagy 500%-ot. Azt meg már a te orrodra sem kötik, hogy ez is csak az össz. bértömeg eléréséig érvényes. Nyilván. Hiszen az persze teljesítménytől függetlenül fix. Aztán meg elkezdődik a sakkozás, hogy az 500% lesz a max bónusz, a 150%-kal meg meghívnak egy vacsorára a Mekibe. Köszi. Még egy ideálisan működő cégnél is átb*szás az egész.

  25. qwertzu
    mondta:

    @Zabalint: Hallotam már olyanról, hogy a commitolt sorok számában mérték a teljesítményt. Úgy is nézett ki a kód.

  26. Nerevaryne
    mondta:

    @Gyalogrépa: Persze, egyet is értek, papíron tök jól működne. Ha mondjuk nem embereket foglalkoztatnánk, hanem rabszolgákat, működhetne is. A valóságban az történik, hogy a jó munkaerő az első adandó alkalommal lelép, ahogy igazságtalannak ítél egy levonást a bónuszkeretből. Végül mi marad? Vagy megadod a bónuszt az embereknek vagy lelépnek, az már gyakorlatilag fix béres fizetés, max a bónuszkeret 10 százalékával játszhatsz felmondási hullám kockázata nélkül.

    A bónuszrendszer amúgy nem ördögtől való, értelme viszont csak akkor van, ha eleve iparági átlagot fizetsz alapbérnek, és ösztönzőnek adsz rá bónuszt, hogy ha többet akarsz keresni mint bárhol máshol, akkor lehet teperni.

    Irodai környezetben viszont meglehetősen nehéz bónuszrendszert kidolgozni, főleg ha egy-egy munkafolyamatot több ember végez. Mi lesz, ha Józsibá lassú adatbevitele miatt csúszik a heti riport? Kitől veszed el a bónuszt? Józsibától nyilván, mert lassú volt. Az adatelemzők viszont hozták a maximumot, de így is csúsztak egy napot Józsibá miatt. Ezt mondjuk 5 beosztottnál még lehet követni. 20-nál már mikromenedzselni kéne az irodát hozzá, hogy követni lehessen a bónuszok számolását, különben jön a kifogásáradat hogy Marika ragaszkodik a teljes bónuszhoz, mert nem miatta csúszott, hanem Eszterke miatt, de Eszterke meg Marikára mutogat. Vagy kiépítesz egy komplett bürokráciát az egyéni teljesítmények lekövetésére, amivel pont a hatékonyság romlását idézed elő: amennyit nyersz a bónuszért teperő alkalmazottakon annyit buksz a nyomonkövethetőség fenntartásán.

  27. @Gyalogrépa:

    Na ez az a munkahely, ahová a büdös életbe nem mennék munkavállalóként.

    Én a munkámat teszem le az asztalra. Ha ér annyit, amennyiben megegyeztünk minden OK, ha nem, elválunk.
    Ilyen egyszerű.
    Nem megyek bele olyan hülyeségekbe, hogy egyik hónapban a beszerzés, másik hónapban a logisztika miatt viszek haza kevesebbet. Hogy a munkatársaimtól/főnökeimtől/erőforrásoktól, egyszóval mások döntéseitől függjön az én fizetésem, ne az én munkámtól?

    Kösz, inkább kihagyom.

    A cég anyagi kockázatait viselje csak az, akinek a vagyona, haszna van belőle!
    Én egy munkavállaló vagyok, és a szaktudásomat, ill. az időmet viszem a piacra fix áron.
    Ilyen egyszerű.

  28. Nincs közöttünk csicska
    mondta:

    Irodistaknal nincs semmilyen teljesitmenyorientaltsag, se a kozszferaban se a multiknal, vagy csak minimalis, oda nem azert megy a zember hogy valamit csinaljon, csak azert hogy legyen munkaHELYE

    teljesitmenyorientaltsag egyedul a vallakozoknal van, pl. biztositasi ugynokok ingatlanugynokok ugyvedek maszek gazszerelok es a tobbi aki a sajat szakallara epitkezik

  29. Zabalint
    mondta:

    @Gyalogrépa:
    Egyébként szerintem amit nehéznek nevezel az inkább múlik avezető alkalmasságán, egy jó vezető képes megugrani azt a szintet, hogy motiválni tudja a beosztottjait.

    Egyébként a legtöbb munkahelyen feedbacket nem kap az ember, szóval teljesítménybérezésről beszélni fura lenne.

    Ettől függetlenül ha mondjuk szoftverfejelsztőknél elkezdik kilóra mérni a programkódoty az a vég kezdete, mert egy gyorsan összedobott gányolás sokszor több munkaórát generál hosszútávon, mint amennyit megspórol.

  30. Zabalint
    mondta:

    @Gyalogrépa:
    A legtöbb szellemi munkánál ott bukik meg a dolog, hogy elég nehéz mérni a teljesítményt. Pontosan emiatt lesz törvényszerűen igazságtalan vagy rosszul működő az összes ilyen rendszer vagy a teljesítményértékelés szimplán bullshit tengerbe fut, lásd ahogy rengeteg multinál történik.

    Mellesleg a pályakezdő is csak akkor választana ilyen céget, ha nincs más. Amíg a cégek is versenyeznek a munkaerőért, addig bizony a pályakezdő munkakörtől függően X ideig vinni fogja a pénzt, ezt bele is kalkulálják a cégekm

  31. Gyalogrépa
    mondta:

    @Nerevaryne: Amit te leírsz az nem teljesítménybéres, hanem egy lehúzó rendszer. Én rendes, működő teljesítménybéres rendszerre gondoltam. Az általad leírt rendszer vegetálásra van ítélve, a normális munkaerőt elkergeti. Persze az órabéres sem rossz, csak benne van, hogy öten végzik el azt, amit három is le tudna. Ott vezetőként az elkényelmesedett órabéres kollegát nagyon nehéz rávenni, hogy fejlődjön.

  32. Nerevaryne
    mondta:

    @Gyalogrépa: „…ahol egyéni teljesítménybérezés van, viszonylag alacsony alapbérrel.”

    Ilyen munkahelyre akkor sem ment jó munkaerő mikor telített volt a munkaerőpiac. Ellenkezőleg, olyan lumpenek fogadták el ezt a megalázó munkaviszonyt akiknek elég volt a viszonylag alacsony alapbér és eszükben sem volt megcélozni a „bónuszokat”.

    Nyilvánvalóan azért, mert a magyar vállalkozói környezetben az „alacsony bér bónuszokkal” = alacsony bér és fogd be a pofád. Ahol a teljesítményalapú bónuszod elúszik, ha egy nap fájós bokával kelsz fel és két napig sántítasz. Ahol nem mehetsz el szabira, mert ugrik a havi kvótád és csúnya nézésért szalámizzák a bónuszod, hogy a hó végén kb. ötezer maradjon a lehetséges százezres extra bérből.

    Persze, papíron marha jól néz ki, hogy mindenki hajtson a maga béréért de nem véletlenül halt ki a kvótaalapú bérezés konkrétan mindenhol a szalagmunkán kívül.

  33. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Minden munkahelyen mindent megteszek, nehogy bárkinek is eszébe jusson engem bárminek is kinevezni.

  34. Gyalogrépa
    mondta:

    Én azt vallom, normális vezetést olyan helyen lehet csinálni, ahol egyéni teljesítménybérezés van, viszonylag alacsony alapbérrel. A motivált emberek összerakják a munka nagy részét ennek megfelelő fizetésért, a gyengébbek/lusták meg úgy is kikopnak, mert gyenge a fizu is. Viszont a gyengébb, tapasztalatlanabb, esetleg pályakezdő is bele tud jönni a dologba, mert a bértömeget nem terheli a kisebb teljesítménnyel, így van lehetősége fejlődni, érdemes felvenni. Persze a főnöknek kell mentorálnia, ha elakad.
    Ha nem ilyen a rendszer, nincs miről beszélni, mikor rá kell venni valakit arra, hogy jobban, ügyesebben, tempósabban dolgozzon. Gyakorlatilag alig van eszköze főnöknek.
    Ha meg olyan a főnök, hogy nem lát bele a csoport munkájába, mert csak csókos, akkor az orránál fogva fogják vezetni, ha hülye, szétveri a jól működő csapatot is.
    Azon meg nem lehet segíteni, hogy a kollegák a kinevezés után ferde szemmel fognak nézni. Ez így működik.

  35. BiG74 Bodri
    mondta:

    Azért tegyük hozzá, hogy tapasztalatom alapján, a jó, lelkiismeretes embereknél fordul elő, hogy időnként, meginog az önbizalmuk. A többi, nyomul, mint a tank, mindent letaposva, szétzúzva. Meg sem fordul a fejében, hogy lehet, máshogy kellene ezt csinálni.

  36. Advanced Flight
    mondta:

    @Attic: hát kb. így.

  37. Attic
    mondta:

    Céges kocsi, korrekt fizu. Mi ebben a visszalépés? Ha a pofázás és a meetingeken/call-okon való seggnyaláson jól megy, akkor nagy baj nem lehet. Csak bologatni kell, kitapos i a szart az alsobb szinteken,aztán valamelyik igáslóra ráhuzni a szennyest. Jól kell sakkozni, aztán ki kell ülni a helyet.

  38. Én is a kényelmes állásomból csoportvezető lettem ugyanott, aztán a kollégák az új, profitábilis szemléletet nem fogadták el (ami az előző vezető lustasága miatt megszokottá vált), így velem nem működtek együtt.
    Én már másutt vagyok, az a reményteli cég pedig a lejtőn.

  39. FlybyWire
    mondta:

    Hmm magamra ismertem a második súlyos hibából….. vittem tovább a napi operatív dolgokat, mivel a pótlásomra felvett új kolléga próbaidő alatt megpattant, nekem meg a többi régi motorosra nem volt szívem rátolni a saját cuccaimat. Hát majdnem szét is estem, még jó, hogy egy éven belül az egész cégtől leléptem (nem emiatt).

  40. Im just here for the comments
    mondta:

    Én sem vágytam rá, mégis az lettem. Nem tudtam egyáltalán mit kezdeni a helyzettel, mert nem voltam rá felkészülve, és marha nehéz így jól csinálni. Vagy elhinni egyáltalán hogy csinalhatom jól…