Ha alább kell adni

Ha alább kell adni

Vannak helyzetek, amikor annyira nehezen megy az álláskeresés és annyira kell a jövedelem, hogy valamit muszáj elengedni – a jó fizetést, a jó pozíciót, a szakmát magát. Sokan még ilyenkor is ragaszkodnak a szakmai munkához, de eljön a pillanat, mikor már nem lehet… Általában azt szoktam javasolni, hogy ne is várják ezt meg, ha nem megy a szakmai álláskeresés, akkor a csak jövedelemszerzőhöz is hozzá kell fogni. Legkésőbb a tervezett álláskeresési idő egynegyedének letelte után! Azaz, ha a tartalékaid 8 hónapra elegendőek – és ez már ideális állapot manapság – akkor 2 hónap után el kell kezdeni a jövedelemszerző állásokat is keresgélni (alacsonyabb pozíció, fizikai munka, kevésbé népszerű iparág stb.) Tudni kell mellette, hogy az átlagos állástalálási idő 9 hónap. Ebben benne van az informatikus szakmacsoport is, ahol akár 2-3 hét is lehet, és az adminisztrációs állások is, ahol évek is eltelhetnek. Tehát valójában ez a 9 hónapos mondás nem jó semmire, de iránymutató, hogy mikortól látszik igazán kétségbeejtőnek a helyzet.

Lehet, hogy 9 hónapig nem, de ha te ennyi kihagyást nem tudsz finanszírozni a tartalékaidból, akkor erre ne hagyatkozz. A magad lehetőségeiből, tartalékaiból kell kiindulni, az célravezetőbb. És igen, az utált szófordulattal élve ki kell lépni a komfortzónából, amiről nemrég írtam. (röviden: nem mindegy, miért és hogyan; hosszan: olvasd el itt 🙂

Azt, hogy eddig irodai munkád volt és most esetleg fizikai munkát kell végezni, lelkileg nem könnyű feldolgozni, de a józan belátás segíteni fog (a komfortzónás hozzáállás viszont akadályozni). Itt nincs más megoldás, mint racionális érvekkel meggyőzni magunkat. Mikor kell alább adni?

  • Ha láthatólag nehezen megy az álláskeresés, kevés álláshirdetés van, kevés jelentkezést tudsz beadni a saját szakterületeden, saját régiódban – ekkor ne habozz, ez már két hét alatt is látszik, azonnal kezdj el másfelé is nézelődni.
  • Nem, egyáltalán nem megalázó becsületes, kétkezi munkát végezni, még akkor sem, ha azelőtt vezető voltál. Most ezért fizetnek, ezt kell csinálni. Közben persze keresgélni szakmailag megfelelő munkát.
  • A 0 Ft+jutalékos munkák nagyon rossz irányba visznek: dolgozni fogsz, jövedelmed nem lesz, és mellette még állást keresni sem lesz időd. Ne higgy annak, aki azt mondja, megtanulod egy-két hét alatt az ingatlanos/biztosítós/bármit eladós sales szakmát, ha előtte sosem csináltál ilyet.
  • A karrierrel kapcsolatos félelmek most nem reálisak. Most jövedelem kell, bármilyen legális módon, és enélkül biztosan nincs tovább karrier. Ha egy alacsonyabb szintű állással megakadályozod a teljes anyagi ellehetetlenülésed, akkor most az a legjobb, amit a karrieredért tehetsz.

Néha az alábbadás nem is a pozícióban, csak a körülményekben mutatkozik meg: nem ajánlanak céges autót, nagy cafeteriát, egyéb dolgokat, amiket megszoktál. Próbaidőre kevesebb bért ajánlanak, vagy összességében is kevesebb juttatásod lesz. Ami sokkal jobb, mint a munkanélküliség. Ha alacsonyabb szinten, de sikerült a szakmában maradni, annak sok előnye van: a szakmai kapcsolatok megmaradnak, nem hűlnek ki. A szakmai körökben mozogva hamarabb szerzel tudomást üresedő, neked való pozíciókról, munkatapasztalatod más szinten is lesz (ismerjük a vezetőtípust, aki nem érti a beosztottjai bajait?) Könnyebben eljuthatsz szakmai rendezvényekre, mint munkanélküli státuszból. Mindenképpen jobb a karrierednek, mint munkanélkülinek lenni, és ilyenkor ez a fontos.

Mit mondjak állásinterjún, miért kérek kevesebbet, miért vállalom a visszalépést?

Valójában semmi köze hozzá, de az őszinteség működik a legjobban ezesetben is. Elmondhatod, hogy most ebben látsz nagyobb esélyt, és munka kell. El fogod végezni becsülettel, mert szükséged van rá, és megbecsülöd. Persze, ezt kicsit jobban be kell csomagolni, de ez a lényeg. Ha megkérdezik, mit teszel, ha egy jobb állásajánlatot kapsz, kitérő választ érdemes adni: eddig sem találtál „jobbat”, most ez a „jobb”, ezt akarod.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. zseketto
    mondta:

    ne csomagolj, legy oszinte!

    Ha nagyon kell a penz, akkor mondd azt, s ne a csomagolocegben eltoltheto karrierrol kezdj el rizsazni.

    mindenki fenyez egy kicsit az eleten, fejvadaszok ugynokok meg jobban. Feludules egy korrekt egyenes ember.

    Az emberi ertekek felertekelodni latszanak hal istennek, foleg csapatmunkat igenylo allasoknal!

  2. Laptop7712
    mondta:

    @jobangel:
    Ezt én meg is értem, nincs ezzel sem semmi gond. A baj azzal van, hogy a hazai fizetések nem adják meg a szabad döntés jogát a munkavállalónak. Ha legalább csak 70 %-ra megközelítené a hazai fizetések a nyugatiakat, a hazai melós rájönne arra, hogy léteznek szabad döntései. Ezt csak az érzi, aki megjárta nyugatot, és kinyílt számára tér. Bejönne a szabad akarat kultúrája, és az, hogy nincsenek kényszerek. Ez mostanra kezd természetessé válni, igaz néhányan a HR részéről, még mindig azt képzelik, hogy ugyanaz van, mint a 90-es években. (Egy blogger most elment egy HR-es konferenciára, és meg is írta tapasztalatait az egyik legnagyobb hírportálon.. Csodás dolgokat hallott a szakma krémjétől…- szánalmas vergődést írt le, a cikk alapján a szakma „krémje” leszerepelt. Ezt nem megengedhető, több szempontból, de ez csak az én véleményem.)
    Sokkal több köt a hazámhoz, mint gondolnád!
    Ámbátor nem hiszem azt, hogy 30 éves módszertanokra épülő begyepesedett hazai iparági gyakorlat bármilyen szinten is képes lenne nagyon komolyan kiszolgálni pl. egy innovatív iparágat. Egyszerűen nincs közös hang, mivel ilyen nincs, megy a vetítés, de más nem. Az elvándorlás meg a maximumon. 700. 000 ember nem adta alább, ez egy brutális bizonyítvány az elmúlt 25 évről, ilyen az, amikor a „rabszolga” elhiszi azt, hogy van más megoldás is, meg nagyon nem is olyan hülye, mint aminek egy-egy iparág nézi.

  3. jobangel
    mondta:

    @Laptop7712: van, akinek nincs annyi, amiből fel tud ülni egy repülőre. Van, aki meg nem akar, mert ideköti valami. Pl. beteg szülő stb. Ez nem fekete-fehér, hanem rengeteg sok szín.

  4. Laptop7712
    mondta:

    Alább adni? Mérnökként udvart seperni? Emlékszem, volt ilyen kor is, amikor ezt preferálták. Ha jól emlékszem, valamikor az 50-es évekre csúcsosodott ki ez a játék, és úgy hívták, hogy kommunista társadalomépítés. Sehová nem vezet, a Gulágon végzett innovatív udvarseprés sehova nem vezet. Ugyanaz van ma is, mint az 50-es években, csak nem olyan látványos. Ugyan már, miért menne el alacsonyabb bérért dolgozni, amikor felül a repülőre, és teszi a dolgát máshol?
    Lassan elfogynak az érvek. Nagyon kevés embert ismerek olyat, aki csak úgy eldobta volna az álmait, amiért küzdött. Aki megtette, az meg is bánta.
    Másik. Nyugaton tiszta sor, hogyha mérnökként tré melót végeztél az elején, attól még lehetsz nagyon komoly repülőgép tervező, és be is bizonyíthatod. A hazai HR a fasorban sincs, hogy egy ilyen helyzetet felismerjen.

  5. Eltévelyedés
    mondta:

    A kényszermunkákkal az a baj, hogy lefoglal egész nap, nem is tudsz fókuszálni a rendes álláskeresésre. Tudom, nem mindenhol lehetséges, de midenképp olyasmit kellene vállalni, ami nem kötött munakidős. Taxi (tudom, engedélyek, stb, esetleg Uber), költöztetés, Pizzafuti és egyéb kiszállítósdi. Ez azért jó, mert ha beüt egy interjú, akkor délután kettőkor is ráérsz elmenni. Saját példa, Londonba költözéskor irodai melót kerestem, ami nyilván nem két hetes projekt, addig viszont élni kell valamiből. Reggel 8-délután egyik szendvicset hordtam, ebből összejött annyi, hogy volt mit enni és a lakbért kifizettem. 2 hónapon belül megvolt az irodai tuti, addig meg még egészséges is voltam a sok bringázással.

  6. jobangel
    mondta:

    @Hujber Tünde: Pontosan erről van szó! 🙂 3 hónapnyi anyagi segítség, már ezért megéri. Főleg, mert a munkavállalói járulékot fizeti mindenki!

  7. Hujber Tünde
    mondta:

    @Online Távmunkás: A munkaügyi központba egyetlenegy dolog miatt KELL elmenni az álláskeresés legelső napján: az álláskeresési járadékért. 🙂 Ez ugyanis JÁR, miután te X évig Y ft járadékot befizettél.

  8. Névtelen
    mondta:

    Én azzal a fajta alább adással nem értek egyet, amikor azt mondják a diplomás, tapasztalt szakembernek, hogy ha nem talál a szakmájában állást, akkor keressen kétkezi munkát. A kétkezi munkából is van képzettséget és tapasztalatot igénylő, meg egyszerű betanított munka, előbbire azért nem veszik fel, mert nem ért hozzá, utóbbinál meg 100-szor annyi a jelentkező, mint ha a szakmájában hirdetnek meg állást. Mondjuk úgy, hogy ha van 30%-a elhelyezkedni a következő 2 hónapban, akkor ha a szakmai és rokon pozíciók mellett a képzettséget nem igénylőket is megpályázza, akkor lesz 31% esélye.

    Igen, nekem is van olyan ismerősöm, aki kényszermelót vállalt addig, amíg nem talált a szakmájában, csak az eleve szerződéses idénymunka volt minimálbérért 1 vagy 2 hónapra. Azokért tényleg kisebb a tolongás.

  9. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Én meg sokat. Aki hozzám fordul, például biztosan elmegy 🙂 Az, hogy valami köztudott, és hogy igaz is ezzel egyidőben, nem egyértelmű. A “köztudott” ezesetben pletyka, nincs ilyen mérés.

    “Mennyi olyan állásközvetítő dolgozik Magyarországon, aki fizikai munkástól felsővezetőig mindenkivel foglalkozik, minden gazdasági szektorban? ” — Sok. Kizárólag vezetői kiválasztással foglalkozóból van a legkevesebb, mert azt a szektort ma már kiszolgálja a Linkedin. De péket, kovácsot, esztergályost nem Linkedinen találsz, de pl. profession-on, CV-online-on, Gratonon van esélyed.

  10. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: Én nem ismerek egyetlen embert sem, aki a munkaügyi központba elment volna diplomásként az álláskeresés első hónapjaiban.

    Köztudott, hogy Magyarországon az állások jelentős részét ismerősi alapon töltik be, az így elhelyezkedők nagy eséllyel a munkaügyi központok és az állásközvetítők látókörén kívül maradnak.

    Mennyi olyan állásközvetítő dolgozik Magyarországon, aki fizikai munkástól felsővezetőig mindenkivel foglalkozik, minden gazdasági szektorban?

  11. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Sommás kijelentések ezek, de azért tévesek. Az állásközvetítők nagyrésze már fizikai munkást is közvetít, a munkaügyi központba pedig elmennek a nem reménytelen esetek, ha másért nem, akkor azért, hogy ne hagyják ott az államnak az álláskeresési támogatást, ami csak 3 hónapig jár, de az is valami.

  12. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: Az állásközvetítők, toborzók általában nem látják a piac egészét, csak egy szegmensét.

    @Rókica25: Munkaügyi központba többnyire csak az megy, aki reménytelen eset…

  13. jobangel
    mondta:

    @Rókica25: erről még szakemberek is vitatkoznak, a KSH összevissza beszél, a munkaügyi központok adatait torzítja, h nem mindenki jelentkezik be, és a kiesők aránya, akikről már nem tudnak semmit, nagyon nagy. Az állásközvetítők, toborzók véleménye az átlagos 9 hónapos időszak, és mivel ők látják a munkaerőpiac mindrn szegmensét, az övéké a leghihetőbb. A saját tapasztalataim is ezt erősítik.

  14. Rókica25
    mondta:

    http://www.cvonline.hu/blog/2015/hirek/csokken-a-munkanelkuliseg/5055
    Ez 2015 január: “Az átlagos munkakeresési idő pedig 17,9 hónap.”
    Pont pár hete olvastam, csak nem találtam meg a cikkeket, hogy ez októberben 20 hóra nőtt.
    És ebbe még mindig bele kell számítani a közmunkát, hogy akiket lehet, azokat pár hét alatt bevonjanak oda.

  15. Rókica25
    mondta:

    Rosszul tudod a statisztikát Az átlagos álláskeresési idő 20 hónap!