Önkéntes leszek!

Önkéntes leszek!

A múlt hetem két napja azzal telt, hogy végre valahára előbbre lépjek egy nagy álmom teljesüléséhez: önkéntesek képzésén vettem részt a Jól-Lét Alapítványnál. A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítványt 2002-ben hozták létre azért, hogy megoldásokat keressen az anyaság és munka/hivatás/karrier összeegyeztetésének nehézségeire. Ebben a munkában az álláskeresés segítésének is szerepe van, itt találtuk meg a közös pontot a jövőbeli együttműködésünkben.

Az önkéntessé válás – tapasztalataim szerint – az egyik legnehezebb „álláskeresés”, amivel valaha találkoztam.

Küldözgettem én sok helyre az önkéntesi jelentkezéseket, formanyomtatványokat töltögettem, ezekben is érveltem, hogy az álláskeresési tanácsadásra van megfelelő gyakorlati tapasztalatom, referenciáim, hús-vér emberek, akik a támogatásommal találtak állást – ingyen segítek, az önkéntesség tehát ebből a szempontból sem idegen tőlem. És szeretném ezt IRL is, nemcsak alkalomszerűen, hanem rendszeresen. Még választ sem kaptam soha… Muhaha, egy multinál dolgozó termékmenedzser, informatikai, logisztikai szakmai háttérrel, hogy lesz ebből humán segítség, ugyanmár… Különben is, amit ingyen adnak, annak nincs értéke, ugyanmár… Legalábbis ilyeneket vizionáltam a passzivitás mögé, de túl sokat nem rágódtam rajta, nincs nekem időm találgatásokra, dolgozni kell a célért, nem nyavalyogni. Úgy éreztem magam, mint a suliban, mikor jelentkeztem, de nem szólítottak fel 🙂 Nem hagytam magam, ahol ilyesmi tevékenységet láttam, és a honlapon vagy más módon volt jelentkezési lehetőség, jelentkeztem. Lelkisegély-szolgálatokhoz, frissen állásukat vesztettek támogatására, alapítványokhoz, megfelelő profilú szervezetekhez, amióta csak ez a cél megfogalmazódott bennem (kb. 2 éve!) Egyszercsak megcsörrent a telefonom…

A Jól-Lét Alapítványtól hívtak, kétnapos képzésre. Végre-végre! A képzés előtt egy általános beszélgetés is volt, igen, pont olyan, mint egy állásinterjú. Csak éppen keményebb. Itt egyetlen klasszikus állásinterjú-elem sem merült fel. Itt a valós motivációt, a szenvedélyt, az elhivatottságot keresték, és nem úgy, hogy rákérdeztek, „mi motiválja Önt?”, majd unottan hallgatták, amit mondok, és felírtak valamit egy papírra. Nem, itt figyeltek rám! Mert ez önkéntes munkáról szól, tehát ezt igazán akarni kell, ezért lelkesedni kell, ez nem lehet „jobb híján” vagy kényszerpálya, amit csak jövedelemért vállal az ember, mert valamiből élni kell. A kockázatot hatalmasnak éreztem: itt egy fontos célomhoz juthatok közelebb, nem csak egy sima álláslehetőség, amiből jöhet még sok. Nem; itt és most ez az egy lehetőség van, most vagy soha! A beszélgetés végén egyeztettük a képzés időpontját, juhéj, úgy fest, sikerült. Azaz elkezdődött… Ez még nem siker. De még csak nem is a siker kapuja. Az még messze van. Újabb évek lesznek, mire sikeresnek merem majd mondani magam ebben. Persze, csak ha minden jól megy. Mert az alapítvány is mondhatja, hogy köszönik, nem erre gondoltak (értsd: önkéntest is ki lehet rúgni, csak másképp hívják…)

A kétnapos képzés első napján a tanácsadás mikéntjéről, folyamatáról, a jó tanácsadó ismérveiről beszélgettünk. A nyitottság, a tolerancia, a széles látókör, empátia fontosságáról. A tanácsadási folyamat részei, lépései, mintagyakorlatok átnézése. Felmerültek a segítők legnehezebb helyzetei: mikor kell belátnunk, hogy mi nem tudunk segíteni, és máshová, más szakemberhez küldeni a segített személyt? Hogyan tegyük ezt? Hogyan érjük el, hogy a sok krízishelyzet, reménytelenség, amit látunk, ne hasson ránk negatívan? Hogyan ne veszítsük el a saját magunkba vetett hitünket? Hogyan adjunk pozitív megerősítést annak is, aki maga utasítja ezt el? („Jaj, dehogyis vagyok én jó…” – na, erre mit válaszolj?) Hogyan és miért vállaljunk felelősséget, mi az a pont, ahol véget ér a mi munkánk? Mit tegyünk, ha a segített ember céljaival nem tudunk azonosulni? Sokat tanultam ezekről is az előadótól is, a többi résztvevőtől, örök hála nekik!

A második nap kifejezetten az álláskeresési tanácsadásról szólt, itt tőlem is vártak előadói közreműködést. Átnéztünk önéletrajzmintákat, az alapítvány tevékenységéből adódóan sokat időztünk a GYES-ről, GYED-ről visszatérők részére készített mintámnál, illetve a seniorokra, és az alacsonyabb végzettségűekre, kevés tapasztalattal rendelkezőkre írt önéletrajzmintáimnál. Ezt valahol az „állásinterjúm” másik felének, kicsit próbaidőnek is tartottam magamban, így a legjobban sikerült, már sikert hozott anyagokkal álltam elő, próbáltam strukturálni a mondanivalómat.

Az önéletrajz-javítás jobangeles „módszertanát” is bemutattam, ezt persze személyes tanácsadásnál kicsit másképp kell, mint az én online rutinomban. Az álláskeresési csatornákat, az internetes jelenlét fontosságát, hasznosságát is átbeszéltük, a személyes tanácsadás tapasztalatairól itt is sokat tanultam. Online is tapasztalom, hogy néha életviteli tanácsadásra is szükség van, néha pszichológiai támogatás is kell. Az alapítványnál erre még inkább szükség lesz.

Közös tervünk az alapítvánnyal rendszeres álláskeresői szeminárium/klub/rendezvény (még nem tudom, milyen javaslatot teszek a nevére) tartása, tematikusan, adott álláskeresői csoportokra, akár megfűszerezve antidiszkriminációs, esélyegyenlőségi és egyéb tudnivalókkal. Most ezen dolgozom, előadástematikák pörögnek a fejemben, írott anyagok vázlatain jár az eszem. Önkéntes álláskeresési tanácsadó leszek!

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Hujber Tünde
    mondta:

    Az én önkéntes munkám különleges. Azon alapszik, hogy manapság az emberek lusták tanulni, mondván “ott a gugli”, meg “csak keresni kell tudni”. Oké, legyen így. De akkor kell valami a gugli másik oldalán, amiben keresni lehet, és valós, releváns infóhoz lehet jutni. Hát ezért szerkesztem én már 10 éve a Wikipédiát. 🙂 Ingyen, bérmentve, szabadidőmben, iszonyú sok órát beleölve, könyvtári kutatómunkát végezve stb. Nagy előnye, hogy nem kell hozzá motlevelet írni, hogy bevegyenek önkéntesnek, csak regisztrálni az oldalon, és hajrá! 🙂

  2. Showmiller
    mondta:

    A .hu lemaradt a címből. most átment. Bocs, nálam volt a hiba 🙂 .

  3. jobangel
    mondta:

    @Showmiller: most sem jött át 🙁 spamben sincs. Jól írod a mailcímet?

  4. Showmiller
    mondta:

    @jobangel: Most küldtem Neked ismét erre a címre. A tárgyban ott a nicknevem, úgy be tudsz azonosítani.
    Köszönöm!

  5. jobangel
    mondta:

    @Showmiller: Upsz, hová írtál? A jobangel.hu@gmail.com-ra küldd, ott a spam mappát is nézegetem, hogy ne vesszen el senki levele.

  6. Showmiller
    mondta:

    @jobangel: Írtam korábban (még a tavasszal) Neked egy e-mailt ezzel kapcsolatban tanácsért, de lehet, nem jutott el Hozzád, vagy nem volt rá időd. Mindenképpen szeretném a tanácsodat, kérni, hogyan tudlak elérni?

  7. jobangel
    mondta:

    @Showmiller: Ha tudom, mi a konkrét probléma, akkor általában van ötletem. Ha ide nem akarod írni, akkor keress meg nyugodtan priviben.

    A multis “biztos sokat kér” előítéletre pl. a fizetési igényt be szoktuk írni a CV-be, ha kérik, ha nem. Csak ugye önkéntességnél ez pont nem működhet. Maradt a csini motlevél, amivel érvelhettem, meg a blog, meg a HRportálos, CVonline-os írásaim, nyilatkozataim. Hátha meggyőző, és végre valahol az is volt.

  8. Showmiller
    mondta:

    @jobangel: Érdekes téma. Nekem is sokszor előjön, hogy az előéletemből feltételeznek rólam valamit, és akármit mondok, csinálnok, ezen nem lépnek túl. Nekem nagy szükségem lenne segítségre, hogyan tudnám ezt kezelni, van ötleted?

  9. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: ez nem belterjesség, csak egy kiválasztási probléma, amivel naponta szembesül minden álláskereső. Feltételeznek róla valamit valamilyen téves előítélet vagy csak információ alapján, amit át kell törni. Sikerült, de nem volt egyszerű.

    És igen, jól látod, növelni lehetne a létszámot, akikhez időben eljut a segítség. Sajnos ez többnyire a segítségre szorulókon múlik: ha meghirdetnek egy ingyenes programot, akkor arra el kell jönniük, különben nem lehet segíteni.

  10. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: “Én meg a multis karrieremmel kifejezetten nem illettem ebbe a körbe, és kapcsolatom sem volt ezekhez a helyekhez.”

    Ez az a belterjesség, amit @♔bаtyu♔ említett…

    Ha nehéz előadót és tanácsadót találniuk ilyen feladatra és még komolyan válogatnak is, akkor vajon mennyi emberhez nem jut el időben a segítség?

    A cél fontos, az én blogomnak is egyik kiemelt célcsoportja a teljes állásban dolgozni nem tudó kisgyermekes anyukák, akiket sajnos sokan becsapnak, ezért írok rendszeresen a távmunka átverésekről is.

  11. jobangel
    mondta:

    @♔bаtyu♔: ezzel vitatkoznék. A segítő területen nincs pénz. A Vöröskereszt és a Máltai nem profi, hanem államilag támogatott (nagy különbség). Attól látszik profinak, hogy van pénze, mert meg tud tenni profi dolgokat, amik pénzbe kerülnek. Rendezvények, stb. Azok, akik ebben a körben szóbajöhetnek, mint álláskeresők segítése, hátrányos helyzetűek segítése, sokkal nehezebb helyzetben vannak. Mert ruhát gyűjteni nem nagy ügy, de találni motivációs előadót, életvezetési tanácsadót, álláskeresési tanácsadót, aki hajlandó ingyen dolgozni, nem könnyű. Amiért mégis nehéz önkéntessé válni, az az, hogy hosszútávon a saját működésüket is nehezen látják, nehezen tudnak tervezni.

    Én meg a multis karrieremmel kifejezetten nem illettem ebbe a körbe, és kapcsolatom sem volt ezekhez a helyekhez. Maradt a kitartó keresgélés.

  12. ♔bаtyu♔
    mondta:

    A legtöbbjük sima üzleti vállalkozás, még szép hogy a megfelelő területre a megfelelő embert keresik. Én is dolgoztam ilyen cégnél, undorító, ilyen szemét helyen még soha nem dolgoztam. Családi belterjesség, ennek minden hátrányával és gusztustalanságával, látszattevékenység és hatalmas pénzmosoda. Nem véletlenül volt ez a politikusok kedvence, tolták beléjük rendesen a milliárdokat, persze a megtévesztett polgárok is.

    Érdemes volt őket megnézni a határokon is (külföldi, belföldi), sokuk csak azért jött, hogy fasza fotókat csináltassanak, amelyek kellenek a támogatóknak, dolgoztak is rendesen a házifotósok, hiszen jön a karácsony.

    Sokuk a kukákból begyűjtött szemetet osztották szét. A vérprofikon kívül, Máltaiak, Vöröskereszt, a többit oda sem engedném, a külföldieket pláne nem, azok legtöbbje láthatóan kamu, szart sem ér.