Hogyan (ne) használd az önéletrajzgyártó online eszközöket? – Canva, Europass és társai
Néha már azt érzem, hogy régimódi vagyok, mert nekem a szövegszerkesztővel áttekinthetőre szerkesztett CV a komfortos, de az új idők mellett nem mehetek el szótlanul, mert a világ bizony fejlődik. És legkevésbé sem az én ízlésem számít egy önéletrajznál – még csak nem is azé, akiről az önéletrajz szól. Vannak módszerek, szokványok, amik működnek, és ezeket látszólag támogató eszközök, ingyenes, online, PDF-ben letölthető szép CV-t adnak, még akár okostelefonról is jól használhatók (pl. Canva, és további CV-builderek).
Most jön a döbbenet: ezek célja a szép, látványos, standard CV előállításának segítése, ill. az összehasonlíthatóság megteremtése. Ez utóbbi ugye pont nem jó az álláskeresőknek, ezért aztán Europasst csak akkor írunk, ha kifejezetten azt kérik, és nagyon akarjuk azt az állást. A Europass elemi utálata helyett inkább a többi „lehetőséggel” folytatom.
Array
Ezek az eszközök tehát szép CV-t adnak, többnyire PDF-ben. Hanem azonban ez sokszor a tartalom és persze az álláskeresés, mint cél rovására megy, és mivel a laikus többség annyit lát, hogy szép lett, azt hiszi, jó is lett. Nincs baj azzal, ha valaki ezeket az eszközöket használja, ha a céljai és ezen eszközök korlátai nem ütköznek. Márpedig ütköznek.
A CV struktúrája is a céljainkat kell, hogy szolgálja egy CV-ben. Ehhez persze először célokat kell azonosítani. Aztán kitalálni, milyen stratégiával keressünk állást: feladatalapon, kompetencia-alapon, iparági alapon, vezető-specialista, senior-medior-junior stb. stratégiával, majd az egyes jelentkezésekre külön épített taktikákkal. Ezeket nemcsak a CV tartalmával, hanem a formájával is lehet támogatni – vagy online CV szerkesztő eszközök esetében inkább akadályozni.
Nemrég kérdezték tőlem a profession.hu-n, mi a menő manapság önéletrajzilag. Pl. a csillivilli PDF-ek menők, de állást akkor hoznak, ha informatívak. Márpedig az a cél, hogy állást találjunk, erre kell a CV, nem másra.
Itt is megismétlem: az önéletrajz egyetlen célja, hogy eljussunk állásinterjúra általa. Mindennek ezt kell szolgálnia: a formátumnak, a tartalomnak, a benne lévő kulcsszavaknak, linkeknek, a fénykép elhelyezésének vagy hiányának stb. Az időpontnak, amikor elküldöd. A motivációs levélnek, amivel megtámogatod a CV-d mondanivalóját. A Linkedin profilodnak, ami nem az önéletrajzot képezi le, hanem további információkat ad rólad.
Az eddigi munkánk, tapasztalataink alapján választ kell tudnia kapni a CV-t olvasónak, hogy mit-mikor-miért-kinek csináltál. A formátum legyen jól strukturált, de vajon jó-e a kéthasábos, lap
közepén kezdett érdemi sorokkal díszített CV? Hááát, ha ezzel a szerkesztettséggel célunk van, és azt szolgálja, akkor igen, ez jó. Pl. akinek kevés tapasztalata van, ezzel a struktúrával többnek látszik.
És mi a te célod?
A karrierváltók, feljebbváltók, GYES/GYED visszatérőknél a legnehezebb ezeket a célokat azonosítani, sőt, először formálni kell a céljaikat.
A legtöbben úgy kezdik, hogy „valami adminisztrációs”, „valami irodai” munka legyen. 100%-ban home office-ban… Ez biztonságos terep sokaknak, hiszen mindig is adminisztrációs munkát csinált, és nincs nagy különbség az adminisztrációban, mert sok esetben törvényi szabályozás határozza meg, mit is kell csinálni – plusz a vezetőket támogató adminisztrációs igények, amik megint nagyon hasonlóak mindenhol. Viszonylag kockázatmentes: ha mindent mindig időben megcsinálunk, úgy, ahogy mások eldöntötték, nincs túl nagy esély arra, hogy hibáznak. A home office meg most menő, és kényelmesnek is tűnik, jó lesz ilyet elvárni. Erre elég könnyű önéletrajzot gyártani, a probléma velük, hogy mindenkié egyforma lesz, gyakorlatilag a szerencsén múlik, kié lesz az állás.
Ezért praktikus ezt elhagyni, és elfogadni, hogy mostantól nem ezt kell csinálni, hanem pl. feljebblépni. Ez veszélyesnek tűnik, bizonytalanságokat hoz.
Feljebblépni standard önéletrajzzal? Nem fog menni…
A fenti veszélyérzet feloldására szoktam felidéztetni a dilemmázó álláskeresőkkel, hogy milyen feladatai is voltak pontosan. Van-e olyan feladat ebből, amit szeretett is, lehetne is rá külön pozíciót találni? Nem mindig van.
Akkor jön a következő módszer: akinek „csak” ebben van tapasztalata, az viszont biztosan látott már olyan pozíciókban dolgozni embereket, amit ő csinálhatna feljebblépve. Ergo, valami elképzelése biztosan van arról, hogyan is kell hozzáfogni. Látott-e hibákat, kiemelkedő teljesítményeket? Azokról mit gondol? Kibontjuk, és íme, ott a „tapasztalat”, lehet beleírni az önéletrajzba. A munkáltató, aki kiválasztja őt, pontosan tudni fogja, miért választja – még csak nem is az előző munkahelye irányítószáma alapján választ. A lehetőséget keresi a jelöltben, ami ebből a fajta „szekunder tapasztalatból” levezethető. Ezt kell átadni a pozícióhoz igazított önéletrajzban és az állásinterjún. Az ilyen igények egymásra találásán segít a feladatalapú és a kompetencia-alapú önéletrajz, illetve ezek egyedi mixe.
A CV-makerek itt megszégyenülten elfüstölnek… Pont mint egy Europass. Ott vannak bennük a kötelező CV szekciók, még a végzettség eleje-vége is beleírandó, napi pontossággal, csakhát ez egyetlen munkáltatót sem érdekel. Készségekben hozza a példát segítőkészen, pl. Microsoft Excel, és még szintet is választhatsz, miszerint akár „professional” is lehetsz. És az mit jelent? Honnan fogom megtudni belőle, mennek-e a statisztikai műveletek pl.? Sehonnan… Pedig ez az, amiért téged választana egy munkáltató egy statisztikai elemzői pozícióba. Hát így nem szolgálják a te céljaidat az ő CV sablonjaik.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha te is szeretnél egy olyan munkahelyet, ami neked jó, ahol nincs helye az áskálódásnak, mobbingnak, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!
További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
L. Cz.
mondta:„A karrierváltók, feljebbváltók, GYES/GYED visszatérőknél a legnehezebb ezeket a célokat azonosítani, sőt, először formálni kell a céljaikat”
Ezt úgy írod, mintha ők rosszat akarnának ezekkel a célokkal. Pedig nagy részük nem kényelmességből vagy az új iránti félelemből keresi a „valami adminisztrációs” munkát. Egyszer már írtam róla, hogy az ilyen anyukák nagy részének tényleg csak a huszadrangú aktatologatás az egyetlen valós alternatíva a munkára. És ez sokszor nem az ő hibájuk, nem azért van így, mert nem képezték magukat, hanem azért alakult így, mert az államilag finanszírozott szociális szféra gyakorlatilag teljesen működésképtelen, úgyhogy nem ritka, ha a kisgyerekes anyukának egyszerre kell pótolnia a bölcsődét a gyerekénél és az idősotthont a nagymamánál. Pedig mint írtad is, mindkettő működtetésére igencsak látható összeget szed be havi szinten az állam azoktól a munkavállalóktól, akik (még) bejelentve dolgoznak.
jobangel
mondta:Azért nem jó a „valami adminisztrációs munkát”, mert egyre kevesebb ilyen van, ezt egyre inkább ellátják szoftverek. Azaz a maradék ilyen meló nem innovatív, nincs belőle továbblépés, és mivel sok jelentkező van, alulfizetett is.
Ehhez képest egy kismenedzseri meló nagyon hasonlatos tud lenni elfoglaltságban egy ilyenhez, sőt… Az én csoportomban pl. most két anyuka dolgozik, mindkettőt én vettem fel. Nem „valami adminisztrációs”, hanem alkotó munkát kell végezni az adott területen, kitalálni dolgokat, amik nem vagy rosszul működnek. 8 órás szerződés, 8 órás fizetés, és annyi szabadság, hogy maga osztja be az idejét, az elvárás az, hogy legyen meg minden határidőre. Ha nem tud meglenni, akkor meg szóljon időben, hogy nem fér bele, és kitalálom, hogy mit lehet tenni azzal a feladattal. De hogy a napi időbeosztása hogy néz ki, addig nem érdekel, amíg a feladat megvan időre.
Viszont ott vagyok a Mommy works csoportban, ott más az elvárás az anyukák részéről: 100% home office, valami adminisztráció, esetleg manuális tesztelés.
Balfredo Alfredo
mondta:Mindezzel együtt gondosan kerülöd a konkrétumokat arról, hogy tulajdonképpen milyen ‘dolgokat’ kell ‘kitalálnia’ a csoportodban foglakoztatott anyukáknak.
Egyébként pedig a kivétel erősíti a szabályt! A konkrét feladattól függetlenül elismerésre méltó, hogy tudsz 2 (kettő) anyukát foglakoztatni, de országszerte még további 12345 anyukának kellene hasonló lehetőség, csak Bivalybasznádon meg Piripócson nem találnak.
jobangel
mondta:Leginkább a pragmatikus aktivitásokat kell tudniuk megtervezni, mert folyamat, meg folyamatábra már van, de hogy azt működtetni is lehessen, ahhoz tudás kell. Na, olyan embert kerestem, aki hajlandó és képes ezt megtanulni. Sok jelölt volt, a kettőből az egyik általában hiányzott…
Balfredo Alfredo
mondta:Szóval továbbra sem mondasz konkrétumot.
Balfredo Alfredo
mondta:A ‘milyen a jó CV?’ kérdés örökzöld, miképpen a rá adott válaszok is azok.
Tökéletes megoldás nincs, ezért az ilyen írások többnyire általánosságokat fogalmaznak meg. Még akkor is, ha az ellenkezőjét állítják magukról.
A konkrét írást nyilván a jószándék vezérli, ugyanakkor szokás szerint gondosan kerüli a munkáltatói oldal szerepét és felelősségét.
‘Viszonylag kockázatmentes: ha mindent mindig időben megcsinálunk, úgy, ahogy mások eldöntötték, nincs túl nagy esély arra, hogy hibáznak.’
Ez látszólag igaz. Lenne. Viszont az is idetartozik, hogy a döntés felelősségét meg a hibázás kockázatát illetve az ezzel összefüggő mukahelyi stresszt meg kellene fizetni. Nem fizetik meg, ezért mindenki a felelősség áthárításában és hibakerülő munkakörökben gondolkozik, hiszen minek kockáztasson, ha érdemben többet más munkakörökben sem kapna. Vagy mégsem?
‘Van-e olyan feladat ebből, amit szeretett is, lehetne is rá külön pozíciót találni?’
Igen, általában igen. Összeszerelőországban viszont nem. Összeszerelőországban szempont, hogy mindennek olcsónak kell lennie, a munkaerőnek meg különösen. Az olcsósítás egyik hatékony módja, hogy több munkakört is egyetlen munkavállaló lát el, és elég három helyett egyetlen embert fizetni. A valóság olyasféle vetületei, mint hogy ennyi feladatot nem lehet napi nyolc órában teljesíteni, a kápókat meg a háereseket nem szokták zavarni. Vagy mégsem?
Hevero12 fórumtárssal váltottun pár gondolatot e témában, ha gondolod, keresd vissza.
‘…akinek „csak” ebben van tapasztalata, az viszont biztosan látott már olyan pozíciókban dolgozni embereket, amit ő csinálhatna feljebblépve.’
Vegyipari technikusi végzettségem van. Dolgoztam együtt vegyészmérnökkel, meg különben is, ismerem azt az örökzöld vegyész viccet, ami a polipropilén – polip ropilén szójátékon alapul. Következésképpen felelősségel el tudom látni egy vegyészmérnök munkáját. Vagy mégsem?
‘Az ilyen igények egymásra találásán segít a feladatalapú és a kompetencia-alapú önéletrajz, illetve ezek egyedi mixe.’
Az valahogy nincs kibontva, hogy a dolog akkor működik, ha a munkáltató az álláshirdetésben megfogalmazza a munkakör keretében ellátandó feladatokat és az azokhoz szükséges kompetenciákat. Ha ezek nincsenek kibontva, akkor – természetesen – valamirevaló álláskeresőtől elvárható, hogy olvasson a sorok között, valamint az álláshirdetést közzétevő háeres agyában és kitalálja a feladatokat és kompetenciákat. Vagy mégsem?
‘Honnan fogom megtudni belőle, mennek-e a statisztikai műveletek pl.?’
Első közelítésben tekintsünk el attól, hogy tipikus munkáltató tipikusan szakmaiatlan vezetője és büfészakos háerese valami általános blablát írnak az álláshirdetésbe és valahogy pont kimaradt a statisztikai műveletek ismeretére vonatkozó igény, így a potenciális munkavállaló nem tudja meg, hogy a munkáltatónak a cévéjéből kellene megtudnia, hogy mennek-e a statisztikai műveletek.
Excelt is használó munkavállalóként tudom hogy az Excelben (igen, Excelben, mert a táblázatkezelő/spreadsheet fogalmát nem ismerem) vannak mindenféle statisztikai függvények, amik pld. a khi négyzet meg exponenciális eloszlásra vonatkozó számításokat végeznek. Igaz, hogy matematikai statisztikát nem tanultam, így pontosan nem tudom mik ezek az eloszlások, milyen esetekben és milyen feltételek megléte esetén alkalmazhatók, de azért nyugodtan jelentkezhetek az állásra. Vagy mégsem?
Egyébként az egész írás azon a hipotézisen alapul, hogy a jelentkezők szelektálását végző háeres érdemben végignézi a cévéket, nem pedig a jelentkezők életkora, efbé profiljának megléte és hasonlók alapján válogat. Ez tapasztalataink szerint tényleg így van. Vagy mégsem?
Mérnök az utcáról
mondta:Az önéletrajzot végigolvasó HR-es hipotézise egyre kevésbé állja meg a helyét az ATS-ek korában. Arról kéne inkább írni, hogy hogyan lehet átverni a robot HR-est, hogy ember is elolvassa a CV-t. Tudom kulcskifejezések, de azokat bele is kell valahogy szteganoz-ni.
Balfredo Alfredo
mondta:Úgy látszik, hogy a munkavállalók megalázásának nincs határa.
Korábban volt az efbé alapon szelektáló háeres. Mostmár az sincs, mivel ennyira semmibe veszik a munkavállalókat, hogy már nem is hús-vér ember foglalkozik velük :-((