HR-élet

HR-élet

Mottó helyett: jelen cikk írója nem HR-es…

HardLife1.jpgHa már ilyen szépen helyretettük a fogalmakat tegnap, nézzünk bele egy kicsit a toborzók életébe, akiket a köznyelv HR-ként szid halálra. Az ő világukba nyújtanék egy kis betekintést, hátha jobban megértjük, mi is történik velük, mi zajlik bennük.

Pár éve volt szerencsétlenségem egy közvetítőcég munkáját látni belülről (szerencsére nem munkavállalóként), az ott tapasztaltakról szeretnék mesélni egy kicsit.

A cég a toborzóktól azt várta, hogy azok olyan ügyfeleket keressenek, akik új kollégákat keresnek. Ez tipikus sales munka, a hideghívásos, kapcsolati tőkés, B2B világ, amihez nagyon kitartónak kell lenni, és kódolva van a munka jellegében, hogy rengeteg kudarc fogja érni az embert. A legrosszabb benne, hogy ezt iskolában nem tanítják, vagy tudja az ember, vagy nem. Esetleg méregdrága tanfolyamokon és saját kudarcaiból megtanulhatja. Itt a lehetséges ügyfelekhez ki kellett járni, személyesen egyeztetni, céget ismertetni.
Ha a toborzó talált egy céget, ahol új kollégát az ő közreműködésükkel kerestek, jöhetett a HR munka. Ééérted, először sales, aztán HR. Először egy jó munkaköri leírást írni az ügyféllel közösen, ebből kerekíteni egy hirdetést, megvívni az ügyféllel azokat a csatákat, ami a reális fizetésért, reális elvárásokért folyik, majd hirdetni, várni, jelentkezik-e valaki. Emellett adatbázisban kutakodni, hátha van megfelelő ember. Ha van, felhívni, megkérdezni, érdekli-e egy jó állás. Ha nincs, akkor simán elég kétségbeesni.

A hirdetés két hétig ketyeg alapból, közben az ügyfél időnként türelmetlenkedik, hol van már az az 5 db CV? Mikor jönnek interjúzni? Emellett persze újabb ügyfelek felkutatása is zajlik folyamatosan.

Ha a hirdetés meghozta az eredményét, a kedves ügyfél szempontjai (nem a toborzó saját szimpátiája) szerint lehet válogatni az önéletrajzokból. Jelöltekkel időpontot egyeztetni, eljön, nem jön el, átteszi, csak munkaidő után jó, csak munkaidő előtt jó (ami érthető), így lehet reggel hétkor és este hétkor interjúztatni.
Interjúk lezajlanak, már látszik, kiket érdemes az ügyfélnek ajánlani. Ha szerencsés a toborzó, elsőre van 5 ajánlható jelöltje. Ha nem, mert az állásinterjúk során valaki alkalmatlannak bizonyult, futhat újabb kört a beesett CV-kből. A határidő ketyeg. Jelentéseket ír minden egyes jelöltről, előnyök, hátrányok, fizetési igény, hiányosságok, plusz tudásanyag, személyiségjegyek.  A jelentéseket és a név helyett csak monogramokat tartalmazó CV-ket (na ezért ne küldj PDF-t!!!) kiküldi az ügyfélhez. Innentől az ügyfélnél a labda, egy lelkiismeretes toborzó azonban elkíséri a jelöltjeit az első interjúra, aminek még több holtidő az eredménye. Az értelme pedig az ügyfél és a jelölt bizalmának elnyerése, azaz mégsem hiábavaló, épp csak számokban mérhető eredményt nem termel, márpedig a cégvezetést semmi más nem érdekli, csak a számok.
Az ügyfél jó esetben önjáró, a többi interjúkört már önmaga intézi, a végén választ egy embert.

A cégnél, amit én láttam, a toborzókat teljesítménybérezték. Volt egy gyenge alapfizu, a jutalék aszerint számolódott, hány ügyfele, hány kihelyezése volt az adott hónapban. Ha az ügyfél vagy a kihelyezett jelölt próbaidőben felmondott, a jutalékot vissza kellett fizetni, és az ügyféllel kötött szerződés értelmében új jelöltet biztosítani, azaz ingyenmunkázni, duplán. Ha egymás után x hónapig nem volt kihelyezése, akkor kirúgták.

Nyilván a fentiek nem reprezentatív felmérés eredményei, összesen egy cégről szólnak.

Valószínűleg más közvetítő cégek is hasonlóan működnek, de egy-egy elemben biztosan megegyezően. Ezek után, ha közvetítő céghez mész interjúra, fentiekre gondolj!

Talán nem is olyan könnyű ez a munka, talán van miért ingerültnek lennie, talán nem véletlenül nem küld visszajelzést. Talán nem is kellene ellenségként kezelni őket. Talán nem is kamu, ha azt írják a jelentkezésedre válaszul, hogy most nem nyertél, de „adatbázisunkban megőriztük emlékét”.

Ha az álláskeresők is képesek némi empátiával hozzáállni az utált HR-hez, az mindkét oldalnak hasznára válhat. Az eredmény pedig több betöltött állás, kevesebb munkanélküli, ami már társadalmi szinten is komoly érték. Megéri megpróbálni, nem?

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük