Jobhopper vagy csak ügyetlen álláskereső?

Korábban arról írtam, hogy hogyan tudjuk a szakértőinket a stratégiánkról, víziónkról meggyőzni, és ezzel támogatójává tenni. Ez a megtartás eszköze. A megtartás viszont fura módon már az állásinterjún elkezdődik, és a munkavállalónak már jelölt korában tennie kell azért, hogy meg akarják majd tartani. Ez most zavarosnak tűnik, de rögvest kifejtem.

A jobhopper cimkét úgy lehet megkapni, hogy megnézik az álláskereső utóbbi munkahelyeit, és ha 5 éven belül azok száma 4, 10 éven belül 5-7, akkor itt bizony jobhopperség van, jujuj, most mi legyen? Természetesen ennél komplexebb a kérdés. Az állásinterjún (előszűrő telefonbeszélgetésen) lehet megtudni, megfelelő kérdésekkel, hogy egy ügyetlen álláskeresőről van szó, aki mindig elvállalta az első szembejövő állást, vagy egy minden hájjal megkent szerencselovagról. Előbbiből megfelelő támogatás és megtartási akciók mellett remek karrierváltó, lojális, sokáig maradó kolléga lehet, a második lesz az, aki több kárt csinál majd, mint hasznot. Pedig CV-jük szerint egyformán cégek közötti vándormadarak… Van még egy kategória, a „sikertelen megváltó”, akit utolsó csodatevőként vettek fel egy-egy válságban lévő céghez, de nem sikerült csodát tennie, így a cégek „elmúltak” alóla.

Az ügyetlen álláskeresőt kicsit mentegetve azt kell mondanom, kell ahhoz egy ügyetlen szakmai interjúztató is, hogy ebből gyors cégváltás legyen. És persze mindketten veszítenek majd: a szakmai vezető a melléválasztás terhét kapja meg a munkahelyi környezetében, az álláskereső pedig a vándormadárság vádjával kereshet újabb állást.

Azaz, mindkét félnek meg kell tanulni állásinterjúzni és jól választani. Ehhez van pár axióma, és persze könyvtárnyi szakirodalom, amikben ezeket ennyire direkten nem írták le. Erre való egy blogger 😊, tehát íme:

1. Nem az önéletrajz fogja elvégezni a munkát, hanem az ember.
2. A szakmai ismeretek tanulhatók, a készségek fejleszthetők, a hozzáállás nem.
3. Nem a tökéletes jelöltet keressük, hanem az elég jót.

És akkor álláskeresőként is értsd meg ezeket a munkáltatói szempontokat… Ha egy tárgyaláson nem érted a másik fél céljait, akkor nem fogod elérni a sajátjaidat sem.

A kompetenciaalapú önéletrajz-mintáim mind úgy néznek ki, hogy a work history csak a második oldalra kerül. Előreveszem a valós kompetenciákat, ami az adott állásban éppen pont kelleni fog. Kidolgozzuk ezeket az álláskeresővel, segítek neki egy olyan megfogalmazást alkotni, ami nemcsak számára érthető. Mert ezen fog múlni az együttműködése egy új helyen leginkább: megértik-e mire képes, mit tud adni a cégnek? A tudását fogjuk használni a cégben. A szakmai tudásán túli szakmai múltja lehet, hogy jó valamire a cégünknek (kapcsolatrendszer, nemzetközi tapasztalat, multis szocializáció), de lehet, hogy nem jelent semmit (karrierváltó, iparágváltó, pályaújrakezdő).

És akkor ott a jobhopper önéletrajza a kezünkben, jöhet az előszűrés. Egy ilyen 10-15 perces telefonbeszélgetésre nem nagyon szoktak készülni, pedig kellene. Itt már rá kell kérdezni, kellő empátiával, hogy miért volt ez a gyakori váltás. És sértődés nélkül érdemes rá válaszolni, mert az érdeklődés őszinte. SOHA nem hallottam még olyan választ, hogy „rosszul választottam”. Ez abból (is) ered, hogy az álláskeresők sok esetben nem választanak állást, vezetőt: az első állásajánlatra igent mondanak, mert hitel van, rezsit kell fizetni, fogy a pénzügyi tartalék stb. Ill. ebben a válaszban lenne némi önreflexió, felelősségvállalás is magukért. Ezt sem merik sokan. A munkáltatói oldalon pedig egy ilyen válasz jó eséllyel jobban hangzik, hogy mindig mindenki más volt hülye… Nem volt jó a termék (megnézted tüzetesen, mielőtt elfogadtad az értékesítői pozíciót?), nem volt jó a vezető (állásinterjún rendben volt?), nem volt jó a cégkultúra (felmérted, mielőtt elfogadtad az állást?), kevés volt a fizetés (hol voltál, amikor a béralku zajlott? + Mennyit termeltél te a cégnek?)

Értem, hogy történnek melléválasztások (én is hibáztam már ebben), ezekből tanulni kell, nem tagadni, ill. más felelősségét keresni. Már csak azért sem, mert a saját tárgyalástechnikánkon, állásinterjús módszereinken tudunk csak javítani, másén nem. És akkor is szükségünk van egy jó állásra, ha a leendő vezetőnk ügyetlen állásinterjúztató – az álláskereső nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ügyetlen legyen.

Álláskeresőként érdemes megkérdezni, miért nyílt meg a pozíció. Itt egyszer már hallottam sok év és kb. ezres mennyiségű állásinterjú alatt 2 db olyat, hogy „nem vált be az előző jelölt”.

Ha állásinterjún kölcsönösen egyeztetjük a szakmai elvárásainkat – upsz, most kiderült, hogy az álláskeresőnek is kell, hogy legyen ilyen – jóval nagyobb eséllyel lesz stabil munkaviszony, munkáltatói oldalról nézve, lojális, jól együttműködő szakértő. Továbbmegyek: cégen belüli pozícióváltáskor is le kellene zajlania ennek a protokollnak, bár ebben természetesen a cégnek is van felelőssége.

Azt is értem, amikor a jól kiválasztott remek munkahely válik pokollá átszervezés, vezetőváltás, felvásárlás miatt. Vagy simán csak multiban megszűnik a pozíció, egy fűnyíróelvű leépítésen pont ő is felette volt a vágómagasságnak.

Ezeket mind el lehet mondani egy előszűrő beszélgetésen, vagy állásinterjún, ha csak ott kerül szóba. Álláskeresőként „megügyesedni”, előkészíteni egy jó választást úgy lehet, ha az állásinterjúra rendesen felkészülünk. Munkáltatói szemmel indul a megtartás, álláskeresői nézetből indul az együttműködés! Az állásinterjún. Bizony.

• Egyeztessétek a szakmai nézeteiteket, ami majd a pozícióban kell – ha teljesen mást gondoltok pl. az értékesítési módszerekről, vagy a folyamatok kezeléséről, javításáról, akkor az nem lesz egy jó állás/beosztott számodra.
• Álláskeresőként ismerd meg, munkáltatóként ismertesd a stratégiát, víziót, cégkultúrát, hibázások kezelését, szabadságok kezelését és motivációs módszereket.
• Munkáltatóként, közvetlen vezetőként légy őszinte a jelölteddel: ha problémát kell megoldani, válságot kell kezelni, olyan szakértelmet keresel, ami most nincs a cégben, ezt fontos elmondani. Ezzel az álláskeresőt meggyőzni tudod vagy elriasztani, de mindkettő hasznos: a melléválasztást fogod így megúszni.

Jobhopperként van már elég tapasztalatod a melléválasztásból, tehát építkezz abból! Mit nem kérdeztél meg? Mi hatott rád sokk-ként az adott cégben először? Mitől szenvedtél ott naponta? Miben reménykedtél, amikor még maradtál? Próbáltál-e változtatást elérni a cégnél, vezetőnél?

A felkészüléshez sok tényező kell: pontos tárgyalási tervezés, de előtte még az elvárásaid pontos megfogalmazása (munkáltatóként és jelöltként is!) – ehhez önismeret mindenképp, és ami ennél nehezebb: bizalom. Abban a leendő vezetődben, akivel interjúzni fogsz, azokban a leendő kollégákban, akiket nem ismersz. Tudnod kell kérdezni, megosztani a melléválasztásaid, kételyeid egy vadidegennel… úgy, hogy ő dönt a te állásodról – és persze te is döntesz!!! Ha úgy látod, hogy ezt a bizalmat nem fogod tudni megadni nekik, akkor magadban bízz. A megérzéseid néha jobb irányba visznek, mintha racionálisan meggyőzöd magad arról, hogy majd okos kompromisszumokkal mégis csak jó lesz neked azon a helyen, ahol már állásinterjún sem érezted jól magad, és nem azokat a válaszokat kaptad a jól átgondolt kérdéseidre, amikkel azonosulni tudsz.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha te is magabiztosan akarsz a szakmai tudásodra alapozva karriert építeni, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!

# # #