Kétszer biztosan találkozunk!

Ül velem szemben, kamerán keresztül is érzem a dühét, ami megbénítja: ő most otthagy csapot-papot, utálja az egészet, de majd jól kibaltázik velük, cserbenhagyja őket bosszúból, majd ő megmutatja, kit veszítettek; segítsek egy jó állás megtalálásában. Segítek, és a manipuláció teljes elkerülése érdekében megbeszéljük: a dühe energiája jól átfordítható álláskeresési munkává, ezt fogjuk tenni. Azt is átvesszük, hogy a menekülése miatt elkövetheti azt a hibát, miszerint rosszul választ új munkahelyet, ez ellen tudatos állásinterjú-stratégia kell. Általános tanácsom még, hogy bár nem bánnak vele jól, az elválásban ő legyen nagyvonalú. Mert kétszer biztosan találkozunk – először, amikor együtt dolgozunk, és másodszor, amikor a szakma újra összehoz minket a piacon. Ezért nem mindegy, hogyan válunk el másoktól, legyen szó kollégákról, főnökökről, ügyfelekről vagy partnerekről. Ha tisztességtelenek voltak vele, amíg ő korrekt volt, abból később befolyás-kártya lesz. Ha ő volt tisztességtelen, neki lesz kellemetlen az újabb közös munka…
Miért fontos a korrekt búcsú?
A hírnév hosszú távon számít: egy szakmai kör nagyon szűk, belterjes lehet. Már EMEA régióban is, nemhogy Magyarországon. Multik mátrixszervezeteiben előfordul, hogy nemzetközi környezetben is ismertté válik valaki. Pl. A régenvolt külföldi főnököm legjobb barátja, az egyik jelenlegi partnerem regionális döntéshozója, akivel tárgyalnom kell. Egy rendezvényen megismerkedve, a Linkedinen összekapcsolódva azonnal azonosítottuk egymást. Ez jó referenciaként is működik, tehát a Linkedintől nem kell félnetek, jó lesz 😊 Az emberek beszélnek egymással, és ha valaki rossz érzéssel gondol ránk, az idővel visszaüthet. Egy rossz referencia elég lehet ahhoz, hogy elszalasszunk egy jó lehetőséget, nem véd meg ettől több ezer kilométernyi távolság sem. Egy tisztességes, korrekt elválás viszont megnyithatja az ajtót egy újabb sikeres együttműködésre. A dühös álláskeresővel is ebbe az irányba indulunk.
A szakmaszeretet nem egyenlő a munkahelyhez ragaszkodással: Ha valaki méltósággal, korrekt kommunikációval távozik egy munkahelyről, az sokat elmond a szakmai hozzáállásáról is. Ez a fajta szakmai öntudat hosszú távon kifizetődik. Jó szakember, de ott pont nem talált teret a tudásának, ötleteinek, nem találkoztak az elvárások és az, amit nyújtani tudott, esetleg a szakmai célok különböztek közte és a munkahelye között. Személyes konfliktusok is adódhattak ebből, de nem kötött rossz kompromisszumot, nem bocsátotta áruba a szakmai értékeit [megalkuvónak lenni sem kifizetődő, de az egy másik poszt tárgya lehet]. És ha mindennek higgadt lezárással vetett véget, akkor az rendben van.
Hogyan válj el úgy, hogy a jövőben is nyitva maradjanak az ajtók?
Maradj udvarias és tisztelettudó: Néha valóban tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni, de az állás feladása elég lesz áldozatnak, a jövőt nem kell feláldozni. A „köszönöm az eddigieket” és a „sok sikert kívánok” nem kerül semmibe, de hosszú távon értékes lehet.
Adj át mindent tisztességesen: Ma már ott tartunk, hogy néha nincs kinek, nincs utód, a jellemzően 30 napos felmondási időd alatt nem találták meg, esetleg nem is tartják fenn a pozíciódat abban a formában, ahogy te betöltötted. Tedd gördülékennyé az átadást, dokumentáld, mit hagytál félbe, hogy legyen írásos segítsége annak, aki majd ezzel dolgozik. Egy segítőkész távozás emléke pozitív nyomot hagy.
Ne hagyj elvarratlan szálakat: Ha van valami függőben lévő feladatod vagy tartozásod van, azt rendezd mindenképp. Egy el nem intézett ügy később kellemetlen helyzeteket teremthet. A utolsó nap összetört céges autó kispályás, alpári bosszú, a kitörölt anyagokat is könnyen visszaállítják, ilyenekkel csak a magad hírét rombolod.
Maradj kapcsolatban: Egy „remélem, jól mennek a dolgaitok” üzenet néhány hónap múlva, egy találkozás egy iparági eseményen – mind segíthetnek a jó kapcsolat megőrzésében.
Ha a munkáltató válik meg egy munkavállalótól
A dühös álláskeresők külön csoportját a méltatlanul elbocsátott munkavállalók alkotják. Egy elbocsátás mindig kellemetlen helyzet, de amennyire lehet, emberséggel kell szervezni egy leépítést, nagyvonalúan egy „rossz katonától” megválást. A vezető is ember, ezért lehet, hogy keresi az elégtételt, de ezzel senki sem lesz jobban. Ő sem. A megalázóan, elhamarkodottan, tiszteletlenül elküldött kolléga a maradó csapat moráljára és a vállalat megítélésére is kihat. Employer branding még egy elbocsátás is.
A munkavállaló számára az állás elvesztése nagy változás, komoly stresszforrás. Néha megkönnyebbülés: a munkáltató hozza meg azt a döntést, amit ő nem mert meghozni. Fontos, hogy a közlés módja tiszteletteljes és empatikus legyen. Ha ez már személyes konfliktusok miatt nem lehetséges, a HR dolga segíteni. Az elbocsátás indokolása legyen világos, de hagyjuk az „építő jellegű” kritikát. Nincs olyan. Minden kritika rombol, a felmondással együtt még hiteltelen is. És persze a méltatlan bánásmódot átélt kolléga később megjelenik a szakmai körökben mint ügyfél, partner, döntéshozó…
Ajánljunk lehetőséget a jövőre nézve, de ezt is csak óvatosan. A megbántott munkavállaló nem biztos, hogy hallani akar a cégnél más lehetőségekről, nem biztos, hogy az elbocsátójától szeretne továbbra is függeni, referenciaadás képében. Ha az elválás oka nem konfliktus, akkor érdemes lehet felajánlani neki referenciát, segíteni álláskeresésében. Egy outplacement csomag pedig mindig gáláns megoldásnak számít.
Ami megbocsáthatatlan, az is kijavítható
A szerződésszegés, a botrányos viselkedés miatti távozás, a törvénytelenség mind olyasmi, ami másfajta karrierkezelést kíván. Igen, elkövetőkkel is foglalkoztam többször, még fehérgalléros börtönviseltekkel is. Itt iparágváltás, karrierváltás, pályaújrakezdés és őszinte belátás lesz a megfelelő hozzáállás. Nem derülhet ki senkiről semmilyen sötét titok, ha az nem sötét titok többé, hanem az ismert múltja része, amit megbánt, és aminek már a jelen tevékenységei és eredményei elhalványították a jelentőségét.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha te is magabiztosan akarsz a szakmai tudásodra alapozva karriert építeni, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!
# # #
Belavoltam
mondta:Talan mar irtam itt korabban, talan nem. Tolem egyszer valtak meg, de en mar lelekben korabban megvaltam a cegtol, es aktivan kerestem allast. Ebed elott bocsatottak el, ebed utan mar elfogadtam az uj hely ajanlatat 🙂
Gondolkoztam azon, hogy felajanlom nekik, hogy megbizasi szerzodessel megcsinalok nekik egy cloud-os melot, mert hogy akkor mas kb. nem volt kepben az aws-sel. De aztan nem emlitettem meg a dolgot. Utolag jobb is igy.
L.Cz.
mondta:Mi a helyzet a másik oldallal? Többször találkoztam már olyannal, hogy aki már egyszer dolgozott a cégnél és felmondott, azt tilos visszavenni és úgy is jártam már, hogy miután elment egy kollégám, a vezetők eléggé egyértelműen jelezték, hogy lehetőleg a magánéletben se kellene vele tartani a kapcsolatot – aztán mikor én jöttem el onnan, jómagam is „számkivetett” lettem, az addig jó fej kollégáim az utcán sem ismertek meg.
Nem értettem, mi értelme munkaadói oldalról felégetni minden hidat a távozó munkavállaló mögött, de olyan sűrűn találkozom vele, annyira különböző méretű és hátterű cégeknél, hogy azt gondolom, valami haszna csak van. Lehet ennek ténylegesen jó hatása a cégre vagy csak amolyan sértettségből adódó húzás az ilyesmi?
Belavoltam
mondta:Utobbi. Pitianer huzas.
jobangel
mondta:A magánéleti elvárás rész meglehetősen súlyos egy ilyen helyzetben, és persze elfogadhatatlan, hogy egy munkáltató ilyet elvár…
Én egyébként a fordítottját láttam, annak volt értelme: minden kilépett mellé automatikusan lehetett a rendszerben „rehire” flaget tenni, le volt téve a folderében, milyen feladatai voltak, az exit interjúja is lementve, hogy ha hasonló feladat kerül elő, hátha visszahozható az ember. Az volt külön meetingek tárgya, ha valakiről a „rehire” flaget le akarták szedni. Általában bizonyított etikai vétség, bűncselekmény, ügyfélpanasz, partner panasz lehetett csak a „rehire” leszedésének elfogadott indoka.
jobangel
mondta:A híd felégetésének is lehet egyébként értelme, ha valaki olyan hibát követ el, hogy az üzleti életben sem szeretne a volt munkáltatója újra belefutni. Erre elegáns megoldásnak azt láttam, hogy olyan kilépő csomagot kapott, amiben szép összeg mellé többéves versenytilalmi korlátozás járt. A több év alatt felépített egy másik karriert, az iparág már nem kapta vissza szerencsére. Mindenki jól járt. Pletykák terjengtek arról, hogy a csomagot nemcsak a munkáltató finanszírozta, hanem néhány egyéb iparági szereplő is 🙂
Belavoltam
mondta:Na ez nem gyenge manover lehetett :-))