Kalandos álláskereső történetek

Kalandos álláskereső történetek

Időnként nem úgy alakulnak álláskeresési terveink, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de emiatt nem kell aggódni, főleg nem megijedni attól, ha nem a megszokott utat látjuk magunk előtt. Néha álláskeresők nem egyszerűen otthagyják a régi állást és boldogan kezdenek az újba, hanem mindenféle csavarokkal, kerülőutakkal, véletlen történések okán kerülnek végül abba az állásba, amiben jól érzik magukat. Pár ilyen történet rövid leírása következik, hogy lássuk: szinte semmi sem lehetetlen, és mindig érdemes próbálkozni. Meg kell fontolni: mit veszítesz a próbálkozással?

Stresszes beosztottból nyugodt vezető – kis kerülővel

A történet hőse régen kollégám volt, az előző helyet a stresszes környezet miatt hagyta ott, jött hozzánk. Pár hónap után bejelentette, hogy beadta a felmondását, mert talált más helyet, jobb lehetőséget. Sajnáltuk. Mikor jött a papírjaiért, elmesélte, hogy az előző cége megtudta, hogy felmondott nálunk, így újabb ajánlatot tettek. Ahová tőlünk ment volna, azt a helyet lemondta, az eredeti, első helyre ment vissza, vezetőnek.

A gőgös visszatérő

Egy másik esetben segítséget kértek tőlem: az előző cégét saját bevallása szerint erőteljes gőggel hagyta el a jelenlegi helyéért, pár hete, de bizony ez az új munkahely nem jött be. Vissza szeretne menni az előző helyre, de ott ugye nem kellő tisztelettel búcsúzott (finoman szólva). Azt kérdezte, mit gondolok, érdemes-e próbálkoznia, nem akarna könyörögni, megalázkodni. Úgy gondoltam, hogy veszíteni nem fog vele, ha megpróbálja, ezért azt javasoltam neki, írjon egy levelet. Írt a volt főnökének tényszerűen arról, hogy mi történt, és némi tárgyalás után visszavették. A cég is úgy járt jól, ha nem új embert keres, hanem a már beváltat veszi vissza. Ennek álláskeresői tanulsága is van: ha váratlanul megszakadnak a tárgyalások egy lehetséges munkahellyel, és nem érted, mi történt, akár ilyesmi is történhetett.

Még egy visszatérő

Egy nem elégedett, távozó kolléga helyét nem volt egyszerű a cégnek betölteni, nem találtak megfelelő embert. Végül szétosztották a feladatait a többi kolléga között, de így meg nem működtek rendesen a cég folyamatai. Másfél év vergődés után az exkollégát visszahívták, gondoskodtak róla, hogy elégedett legyen.

Megalázott beosztottból mérges ügyfél

Egy folyamatosan ügyfél telephelyén dolgozó ismerősöm nem ápolt túl jó viszonyt a főnökével. Már az ügyfél cég vezetőinek is feltűnt, milyen rossz a viszony. Nem sokkal később emberünk felmondott, és az ügyfélnél kapott állást. Így az elviselhetetlen főnök először csak új embert kereshetett, később új ügyfelet is.

Kirúgott beosztottból igazgató – ugyanott

Egy cég kirúgta az egyik alkalmazottját, és mert nem voltak különösebben elégedettek egymással, így az alkalmazott sem bánta. Keresett mást, dolgozgatott, fejlődött, majd évekkel később megtalálta egy fejvadász, remek ajánlattal. Egykori cégéhez kerestek igazgatót. Átlagos fejvadász ilyesmivel nem próbálkozik, és egy átlagos álláskereső is egyből azt mondta volna, hogy nem, az cég nem lesz jó, mert ott már dolgozott, és nem jött be. De némi kalandvággyal másképp is lehet dönteni. Belevágott a kiválasztási folyamatba (már tudta mi vár rá, ugye), és őt választották.

———-

Fenti történeteket csak azért írtam le, mert néha ilyen kérdésekkel találnak meg: pl. próbaidőben kilépő kolléga kérdezi, hogy mit gondolok, a félbeszakadt tárgyalásokat más cégekkel lehetne-e valahogy folytatni. Igen, lehet. Mindent meg kell próbálni, mert van esély a sikerre. Amikor már legalább egy állásinterjú volt, és nem utasították el az álláskeresőt, hanem vagy nem volt folytatás, vagy ő mondott nemet, akkor érdemes. Feltétele ennek, hogy kellően udvariasan, diplomatikusan kell nemet mondani. (pl. így)  Ha megbánta, hogy otthagyta az előző cégét, akkor is érdemes megpróbálni visszamenni. Ennek pedig feltétele a korrekt felmondás.

Aki hibázik, és belátja a hibáját, az szimpatikus lesz, nem pedig a méltóságát adja fel. Kellően profiként úgy léphetünk fel, ha a tényekre szorítkozunk (nem dobálunk sarat arra a cégre, ami nem jött be), elismerjük, ha hibáztunk, és nyitottak vagyunk új együttműködésekre.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. pippa2011
    mondta:

    @Jankove: Mi lenne, ha MOST csörögnél rá a régi helyedre?
    Hiszen minden adott:
    – szívesen váltanál
    – még mindig nem találtál annál jobbat
    – eltelt 10 év, talán már el is felejtették/elment, aki visszahívott
    – rájöttél, hogy talán nem így kellett volna dönteni

    Van, aki még a régi párjához is visszament ilyen “feltételek mellett” és boldogan élnek…

  2. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: “Harcolok ellene, ha tudok, a csillagjegyes kiválsztásról ezt írtam”

    Néhány éve -látva az egyre extrémebbé/képtelenebbé váló kiválasztási szempontokat- humorosan megjegyeztem, hogy lassan az állásinterjúkon is megjelenik az asztrológia, az üveggömb, meg a tenyérjós cigányasszonyok. De ez csak ironikus megjegyzés volt, azt sosem gondoltam volna, hogy tényleg valóságot ölt…

  3. Irbisz
    mondta:

    @jobangel: Jok voltak a posztjaid a kerdesröl, mindenesetre komoly ceg kivalasztasi folyamataban egy ilyen HR-es is több, mint ami megengedhetö.
    Mas oldalrol komoly cegnel nem is akarom elhinni hogy ilyen lenne tartosan, mert lehet hogy az interjun nem kezd el pattogni az ember ha ilyet gyökerseget kerdeznek töle, de ha mar dolgozik es kapun belül van, akkor elöbb-utobb visszajeleznek vezetök is a HR-nek, micsoda *** modszert alkalmaz a ceg a kivalasztasnal, teljesen szakmaiatlan szempontok alapjan (nem) utasit el jelölteket.

  4. jobangel
    mondta:

    @Irbisz: Természetesen megvan a véleményem róla. Harcolok ellene, ha tudok, a csillagjegyes kiválsztásról ezt írtam:

    jobangel.blog.hu/2013/08/07/allaskereses_csillagjegyed_szerint

    Illetve a többi sületlenségről egy cikksorozatom volt:

    jobangel.blog.hu/tags/%C3%A1ltudom%C3%A1ny

  5. Irbisz
    mondta:

    A kerdesem nem a temahoz kapcsolodik, de ez a legfrissebb posztod. A HR portalt nezegetve olvastam el ezt a rettenetet (http://www.hrportal.hu/hr/vezetonek-kost-stabil-munkatarsnak-bikat-valsaghelyzetben-nyilast-kell-felvenni-20160105.html). Neked mi a velemenyed, ez egy elszgetelt egyedi eset es velemeny, vagy van tenyleg ilyen alapon törtenö dönteshozatal a HR-szakmaban?
    Ezen tul, ez hogy jelenhet ott meg ez? Nincs ott semmilyen szakmai kontroll, vagy barki azt rak fel oda ami takar? Legközelebb tisztanlatok, mediumok es telepatak alkalmazasa a kivalasztasi folyamatban cimmel lehet ott valamit olvasni?

  6. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: Hááát az igazság az, hogy a megkeresés pillanatában, az új munkahelyet sokkal inkább kényszerpályának éreztem, mintsem álommelónak, már az első pillanattól fogva tudtam, hogy csak átmeneti megoldás lesz, ennek ellenére nem fogadtam el a megkeresést. Makacsság 🙂 Ma, 10 évvel idősebb fejjel, lehet sokkal higgadtabban mérlegelnék. Pár év után tovább is léptem, oda ahol jelenleg is dolgozom. Itt anyagilag/szakmailag/földrajzilag meg úgy más tekintetben sincs panaszom, viszont a meló mennyiségébe belegebedek, egyszerűen nincs időm a családomra, meg semmire, és ez néha olyan szinten ki tud borítani, hogy paraszthajszál választ el a felmondástól. Persze hitellel a nyakamban, családdal nem tehetem. Na ilyenkor törnek elő ezek a retrós élmények a régi munkahelyemről, ahol minden ideális meg szép volt, és néha jó lenne visszapörgetni az idő kerekét, és másik úton elindulni, hátha jobban alakulna minden.

    @FlybyWire: „nincs rossz döntés, mindegyikből ki lehet hozni a maximumot.”

    Ezzel hálistennek nincs gondom 🙂 Kihoztam minden rosszból a maximumot, megtaláltam az előnyöket, amiket magam javára tudtam fordítani, de elkönyvelni a történetet így is csak legfeljebb nullszaldósra lehet. Az az igazság hogy keresem még mindig a helyem, és a mai viszonyok között egyre nehezebb megtalálni az optimumot munkafronton.

  7. Köldök_szösz
    mondta:

    @Online Távmunkás: azt hiszem amikor olyasmiről van szó hogy a sors keze akkor az pont egy olyan dolog ami az ember cselekvésein kívül álló, azoktól független valami.
    Szoktam tenni érte de mivel azt látom a környezetemben hogy akinek jó állása van vagy sokszor csak normális az a sors vagy ismerős keze által kapta nem vért izzadva.

  8. FlybyWire
    mondta:

    @jobangel: az utóbbi években borzalmas nehézzé vált olyan értelmes, külföldiül is jól beszélő, szakmailag is nagyjából megfelelő embereket találni itthon. Pláne vidéken. (Kis)vezetőként ezzel én is szembesültem, képtelenek voltunk majd 1 évig ember találni egy amúgy elég jól fizető állásra a csapatomba.
    A mostani cégemnél is 6-10 hónap találni valakit, pedig nem agysebész-rakétamérnököket keresünk ógörög és maláj nyelvtudással.

    Szóval nagyon felértékelődtek itthon a (még) itt maradt diplomás, értelmes és nyelveket beszélő szakemberek, ez most egy álláskereső piac…

  9. Peetee
    mondta:

    @FlybyWire: Én is jöttem el így “ingázós” munkahelyről. Nem vált be az új hely, végül nem máshová mentem tovább, viszont óriási megnyugvást és magabiztosságot adott az, hogy van B-terv a zsebemben, van hová visszamenni, ha minden kötél szakad.

  10. jobangel
    mondta:

    @FlybyWire: De jó olvasni, hogy nem csak vérig sértett cégecskék vannak, akik személyes megalázásnak veszik, ha valaki merészel felmondani.

  11. jobangel
    mondta:

    @Jankove: Attól is függhetett ez, hol voltál, amikor újra megtalált a volt főnököd. Ha egyébként olyan helyen, ami stabil volt, és szeretted, akkor visszaváltani a bizonytalanba lehet, hogy tényleg nem lett volna jó ötlet. Egy borzalmas, “csak legyen valami” helyet meg lehet, hogy gond nélkül otthagytál volna. A posztbeli ember nem sokat lelkizett, mikor visszament igazgatónak, ahogy ismerem, mérlegelt előtte. Ha a döntésed egyébként nem bántad meg, akkor nem érdemes rágódni rajta. Ha jól érzed magad ott, ahol most tartasz, akkor nem kell gondolkodnod, jó döntés volt-e, akkor az volt 🙂

  12. FlybyWire
    mondta:

    @Jankove: nincs rossz döntés, mindegyikből ki lehet hozni a maximumot.
    A sértődés, önérzet alapján történő döntés viszont mindig hiba! Ezeket ki kell zárni. Üzletben nincs személyeskedés, és a karrier a legfontosabb üzlet az életben.

  13. FlybyWire
    mondta:

    Felmondtam az előző helyen, mert lényegesen jobb ajánlatot kaptam, számomra földrajzilag sokkal jobb helyen.
    A HR főnök reakciója: gratulált, és mondta, hogy ha nem válik be, csak szóljak, mert visszavárnak.
    Lehet ezt így is 🙂

  14. Névtelen
    mondta:

    Dolgoztam egy cégnél amit nagyon szerettem, és megtaláltam benne mindent ami kell… ritkán mond ilyet az ember, de minden szempontból tökéletes volt számomra. Aztán egyszercsak leépítettek többedmagammal, egyik napról a másikra utcára kerültem. Bár egyszerű gazdasági okok húzódtak a háttérben, semmi személyes, mégiscsak törésként éltem meg. Miután elhelyezkedtem máshol, rá egy évre kábé csörgött a telefonom, és a volt főnököm volt benne. Visszavárnának, ráadásul vihetem a kívánságlistámat is. Hát igazán ambivalens egy érzés volt, napokig örlődtem rajta, végül visszautasítottam. Ez pont 10 éve történt, de a mai napig eszembe jut, meg az is, vajon jó döntés volt-e. A mérleg egyik serpenyőjében a sértettség, a másik serpenyőben a racionalitás… Van aki ezt tök természetesen kezeli, nekem nem megy.

  15. Dzsontra Volta
    mondta:

    Én utoljára végzősként dobtam le egy önéletrajzot, műegyetemi állásbörzén, eltelt 15 év és most kezdtem a 4. melóhelyemen, minden esetben a konkurencia ajánlott vagy szakmai, vagy anyagi előrelépést, ha minden jól megy, akkor olyan 20 keményen végighajtott év után fogom elérni mind szakmailag, mind anyagilag, amit eredetileg kitűztem célul magamnak. Ha tudod, hogy hova mész, akkor nem olyan nehéz megtalálni az utat.

  16. Online Távmunkás
    mondta:

    @Túrós: Tegyél érte!

    @Flandry: Vannak cégek, ahol az ex-kollégát a sikertelenül interjúzókhoz hasonlóan évekre tiltólistára teszik, de olyan is előfordul, ahol az emberek jelentős része pár évig máshol dolgozott, majd visszament a céghez…

  17. Flandry
    mondta:

    “Ha megbánta, hogy otthagyta az előző cégét, akkor is érdemes megpróbálni visszamenni.”

    igen, de ehhez olyan cégek is kellenek…
    Pár éve, a cég ahol dolgozok, szintén feladta azt, hogy ex kollégát nem vesznek vissza. Azóta jó pár ex visszatért persze volt olyan is aki aztán másodszorra is elment, sőt arra is ráerősítettek, hogy cégen belül tartsák az embereket, és minden eszközzel lenyomják a fluktuációt és inkább belső vándorlás legyen.

  18. Köldök_szösz
    mondta:

    Na ja, engem is vihetne már abba a legjobb állásba a sors keze.