Könnyen találtam állást, segített egy ismerős!

Könnyen találtam állást, segített egy ismerős!

Kapcsolati tőkénk segítségül hívása az álláskeresésben kézenfekvő és kötelező, de ez elég sok munkával és nehézséggel jár – a közhiedelemmel ellentétben nem könnyebb, mint a „szabadpiacon” állást találni, csak másképp nehéz. Sőt, bizonyos esetekben rosszabb kimenettel jár az álláskeresőnek.

Nem kétséges, hogy lehet így is jó állást találni, az előnyöket ismerjük: magasabb bizalmi szint már kezdetekkor, gyorsabb döntéshozatal a kiválasztásban, rövidebb álláskeresési idő, a hely sem annyira idegen, hiszen van ott ismerős.

Ámde, van, amikor másképp sikerül mindez. Mintám természetesen most sem lehet reprezentatív: a Jobangeltől azok kérnek segítséget, akiknél nem végződött jól. Sok tanulság levonható a történeteikből – leginkább azt, hogy a segítő ismerősnek nem mertek nemet mondani – pedig, ha valami nem felel meg Neked, akkor a saját érdekeid legfontosabbja, hogy ne menj bele egy rossz állásba. Lehet, hogy az ismerős megsértődik, igen. Inkább „kövessen ki” a Facebookon, minthogy te vergődj heteket, hónapokat egy rossz állásban, majd ebből az állapotból kelljen keresgélned. Könnyebb lett?

Amikor reverse recruitmentben* ajánlok valakit pozícióra, mindig felhívom az álláskereső figyelmét: nemet mondani szabad!

*Reverse recruitment konyhanyelven: adva van egy kiválasztó, akinél több jó jelölt kerül a végén a nyitott pozíció közelébe, de mivel 1 főt szeretne felvenni, a másik 3-4 jelölt akármilyen jó is, nem kaphatja meg a pozíciót. Ezeket az embereket viszont ismerjük annyira szakmailag, emberileg, hogy merjük ajánlani más HR-eseknek, toborzóknak, ha ehhez hozzájárulnak. Ez már több mint a „megőrizzük adatbázisunkban”, és egyértelmű hozzájárulás kell, főleg GDPR miatt.

Ismerős által könnyebb lehet bekerülni sokkal rosszabb állásokba, mint a “szabadpiacról”, ez a beszámolók szerint egy valós kockázat. Az ilyen állás attól lesz rossz, hogy amíg több bizalmat kap a munkavállaló, egyáltalán nem biztos, hogy szakmailag is jól felmérték, odavaló-e. Általában többre hivatott, mint amire felveszik – túlképzett, de ennek ellenére egy alacsonyabb pozícióba azért szívességből felveszik. Néha a szakmai tudása 10%-át használja csak az így állást talált munkavállaló, de végre van állása, hát csinálja, korlátozottan boldogan. Így (is) lehet szakmai temetőbe kerülni.

Sajnos az álláskeresés réme olyan erős („köszönet” az alkalmatlan kiválasztóknak és kontár módszereiknek) és a könnyű bekerülés annyira vonzó, hogy az álláskeresők elfelejtik jó alaposan megvizsgálni a munkakörülményeket, a pozícióban rejlő lehetőségeket. A bizalom pedig olyan ritka kincs, hogy ezzel simán el lehet adni egy rossz állást az álláskeresőknek. Ahol végre várják és akarják, hogy ott legyen, mert egy ott dolgozó vagy a kiválasztó/leendő vezető legjobb barátja ajánlotta, oda örömmel megy a többség. Amikor meglátja a pozíció csapdáit, már késő. Nem akar csalódást okozni az ismerősnek, meg akar felelni, mert állást keresni félelmetesebb, mint rossz állásban lenni, és ismerőst „megsérteni” is olyan rém, amivel nem szívesen néz szembe senki. Ez a csapda benne.

Nehezíti a helyzetet, hogy mostanság az ismerősök is nagyon meggyőzőek (értsd: kevésbé őszinték) tudnak lenni, mert van referral bonus komoly cégeknél: aki kollégát visz oda, és a kolléga ott is marad próbaidő után, komoly jutalmakra számíthat. Ez egyfelől jó dolog, másfelől pont ellene hat annak, hogy az álláskereső objektív információkat kapjon a cégről.

Egy fejvadász számára komoly kockázatot jelent, ha nem a megfelelő embert viszi az ügyfélnek, mert a garanciális feltételek szigorúak (ezért is külön szakma a fejvadászat – fejvadász alatt most értsük az összes külső toborzó céget, akik toborzásra specializálódtak). Egy toborzásban-kiválasztásban laikus, ajánló dolgozó számára jóval kisebb a kockázat, ha nem válik be az álláskereső ismerőse, így nem is lesz olyan körültekintő, mint egy fejvadász. Ami az álláskereső ismerősök kockázatává teszi az ilyen állásajánlatokat. Ha ezekkel a kockázatokkal tisztában vagyunk, és tudjuk is megfelelő stratégiával kezelni, akkor az ismerősön keresztüli állástalálás sem torkollik majd kínos magyarázkodásba, barátság megszakadásába.

A gyakorlatban

Egy ideális munkahely számodra olyan, hogy …. Itt gyűjts össze egy papírra, kézzel írva mindent, ami neked fontos, a szempontjaid szerint csoportosítva. Kis cég, nagy cég, kis közösség, nagyvállalati hangulat, home office – bejárás aránya, földrajzi elhelyezkedés, munkaidő, iparág, pozíció szintje, jövedelem, juttatások, és bármi, ami neked fontos. Mert az a cél, hogy olyan állást találj, ami neked is jó… Valójában minden álláskeresést így kell kezdeni, mert ezeknek már az önéletrajzban is ott kell lennie valamilyen formában.

Ha ez megvan, akkor az ismerősök által kínált lehetőségeket is ezzel a sorvezetővel mérlegeld, az első „állásinterjút” az ismerőssel kell megtenni. Ha már ő is ott dolgozik, érdemes részletekbe menően kérdezni az állásról: mik az elvárások, milyen a hangulat, hogyan megy a szabadságolás, a home office stb. Mindent, ami neked fontos!

Hány pont nem teljesül? (mind valószínűleg sosem fog, ezt is érdemes tudni) Olyan kompromisszumokat kellene kötnöd, ami mindennap okoz neked valamilyen fennakadást? Akkor ne kösd meg a rossz kompromisszumot… érdemes udvariasan visszautasítani a lehetőséget. „Köszönöm, hogy gondoltál rám, de nekem fontos, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol… Ha ez nálatok nem ilyen, akkor sajnos nem tudom vállalni.”

 

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

 

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Hegge Balázs: Neki a céges autó is. De pl. a céges buszjárat, munkásszállás már nem irreális.

  2. Hegge Balázs
    mondta:

    Mondjuk egy 2műszakban dolgozó betanított munkásnak szerintem irreális.

  3. jobangel
    mondta:

    @Hegge Balázs: A félmillió nettó mitől irreális? A családi létminimum 4 tagú családra 275 ezer forint nettó. És ebben még nincs benne a lakhatás, pl. lakáshitel vagy albérlet költsége.

  4. Hegge Balázs
    mondta:

    @jobangel: Konkrétan: Egyes munkavállalók nincsenek tisztában a munkaerejük értékével, és irreálisak az igényeik. Jelen pillanatban a nagyfene munkaerőhiányban mindenki “Félmillió netto+kocsi+telefon”igénnyel kezd.

  5. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Melki: Nem tudom, hogy milyen szempontok szerint válogatnak, ezáltal nem tudom megítélni az esélyeimet. Az álláshirdetés látszólag felsorol kritériumokat a végzettséget, nyelvtudást, szakmai tapasztalatot illetően. Ugyanakkor pont e fórumon olvashattunk arról, hogy a jelölteket a fb oldaluk milyensége vagy éppen a beadott cv sormintája alapján is szelektálják.
    Az álláshirdetésben az sincs leírva, hány lépcsős a kiválasztás.

    Vegyük már észre, hogy az álláskeresés egy olyan játék, amiben a munkavállaló és a munkaadó ellenfelek. Ebben a játszmában a munkáltató az, aki több idővel, pénzzel, információval és egyéb erőforrásal rendelkezik. A munkavállaló eleve hátrányból indul és e hátrányt a rosszul megfogalmazott álláshirdetések és az átláthatalan kiválasztási folyamat csak fokozzák.

    Ha nem így látod, próbálj meggyőzni észérvekkel arról, hogy a játékban mindkét fél egyenlő esélyekkel indul!

  6. Melki
    mondta:

    @Balfredo Alfredo:
    Melyik része átláthatatlan?

    Azt nem érted, hogy nem tudnak 5 embert felvenni 1 pozícióra?
    Vagy azt nem érted, hogy a munkahely célja belátható időn belül a legjobb jelöltet megtalálni?
    Ettől átláthatatlan?

    Tényleg nem értem, hogy hogy sikerült ezt a konklúziót leszűrni.

  7. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Melki: Írásod nem cáfolja azt, hogy a kiválasztási folyamat átláthatlan. Mindössze leírja, miért az.

  8. babona
    mondta:

    @Melki: Talán nem minden légből kapott, de elismerem nem dolgoztam szofverfejlesztésben. Ide meg levezetésből írogatok (a duplázásnál nem az egér kontaktos hanem js … )

  9. Din Serpahis
    mondta:

    Engem kétszer ajánlottak be, mindkétszer bejött a dolog. Az első eset még pályakezdőként történt egy olyan pozira, amiről nem tudtam igazából semmit, hogy mi merre hány óra. Aki beajánlott, azt mondta nem baj, megvannak a képességeim, hogy simán beletanuljak, a nagyfőnök meg elhitte neki. 8 évig dolgoztam ott, most már lead poziban vagyok, de sokszor még most is azt használom amit ott tanultam.

  10. Melki
    mondta:

    @babona:

    Az a baj, hogy megint visszajutottunk oda, hogy légből kapott dolgokat leírsz, hogy ez biztos így van, mert csak így lehet, miközben saját bevallásod szerint 0 rálátásod van.

    Nincs értelme így beszélni semmiről, ennyi erővel mondhatnám hogy minden gyári munmkás szivárvány póni, nagyjából annyira komolyan vehető, mint az előbbi kommented, amitől szerintem bármilyen szoftverfejlesztő sírva fakadna. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mindenki csak azokról beszélne, amire van rálátása és legalább minimálisan ért hozzá, a többihez meg egyszerűen nem szólna hozzá. 🙂

  11. babona
    mondta:

    @Melki: Mondtam hogy nem fekete és fehér. És az egész onnan indult (ha előreolvastál) hogy a most senior szfejlesztők (én a seniort itt 35+-40+ra lőném be – igen már nehezen tanul az ember ebben a korban) honnan indultak és miért is olyan (szerintem) az összetétel. Mellesleg van eléggé extrovertált (nak tűnő már amennyire érthetek hozzá) ismerősöm is aki egész jól menedzselte a mini honlapkészítős-pogromozós cégét bár ő nem a klasszikus fejlesztéssel (bitfaragással) fogalakozott, inkább flash volt és design. Továbbra is úgy gondolom, hogy a minőségi fejlesztéshez nem elég a biliárdasztal meg a nyújtópad a creative room-ban, a “fejlesztői flow” elérése nélkül nincs normális programozás, csak szétcsapott összevissza kódhalmaz. Ezen “segíthet” a fejlesztői keretrendszered meg a verziókövetés, meg a humán team management 🙂 Na ezér több100MB egy prosztó hálókártyadriver windows alá.

  12. babona
    mondta:

    @Melki: Mondtam hogy nem fekete és fehér. És az egész onnan indult (ha előreolvastál) hogy a most senior szfejlesztők (én a seniort itt 35+-40+ra lőném be – igen már nehezen tanul az ember ebben a korban) honnan indultak és miért is olyan (szerintem) az összetétel. Mellesleg van eléggé extrovertált (nak tűnő már amennyire érthetek hozzá) ismerősöm is aki egész jól menedzselte a mini honlapkészítős-pogromozós cégét bár ő nem a klasszikus fejlesztéssel (bitfaragással) fogalakozott, inkább flash volt és design. Továbbra is úgy gondolom, hogy a minőségi fejlesztéshez nem elég a biliárdasztal meg a nyújtópad a creative room-ban, a “fejlesztői flow” elérése nélkül nincs normális programozás, csak szétcsapott összevissza kódhalmaz. Ezen “segíthet” a fejlesztői keretrendszered meg a verziókövetés, meg a humán team management 🙂 Na ezér több100MB egy prosztó hálókártyadriver windows alá.

  13. Melki
    mondta:

    @babona:

    Amit leírtál tök logikusan hangzik laikusként, csak nem ez a valóság. 🙂

    Van az a sztereotípia, hogy a szoftverfejlesztők egész nap fejhallgatóval csöndben dolgoznak és nem beszélnek egymással, a valóságban viszont nagyon sokat kell egymással kommunikálni ha nem valamilyen straightforward feladaton dolgozik valaki. A valóságban a szoftverfejlesztő community is elég heterogén, vannak azok az emberek is, akiket leírtál, meg rengeteg teljesen más is.

  14. babona
    mondta:

    @Melki: Nem az nem ajánlás volt amit vitattam bár szűkös tapasztalatom alapján az ajánlás sokat dob a dolgon. Valóban nem dolgoztam szoftverfejlesztő cégnél, legalábbis szoftvert soha nem fejlesztettem nekik. Csak a következő levezetést gondoltam végig: x éve a programozás főleg hobbi, kevéssé társasági hobbi volt. A hobbi korrelál az ember személyiségével. A hobbiból kinövő munka is jellemző lesz a személyiségre. Ma kicsit más a helyzet de nem nagyon. A jó programozáshoz elmélyülés kell, ami kevésbé jellemzi az extrobb személyiségekre. Ahogy általában nem megfelelő a személyisége egy introbb embernek a nagyobb közönség előtti értelmes megszólaláshoz. vannak kivételek semmi sem fekete és fehér, de mint látod sem A-tól sem Z-től és a kettő között sem tudok erre idézni semmit. De azért köszi, tartottam egy extra önvizsgálatot cserébe…

  15. NagyPeter64
    mondta:

    @Balfredo Alfredo:
    Figyelj, ezen a fórumon nem lehetséges rákeresni dolgokra. Nézz meg egy régebbi témát, látni fogod. Igaz, nincs klasszikus moderálás. Viszont van utólagos tartalmi válogatás.
    Ez már csak tipp, a blog indexes háttérrel jelenik meg, szóval azok a hozzászólások maradnak láthatók amelyek újságírói szemmel még elmennek. Továbbá a hozzászólás a cikket erősíti, vagy ellenpontozza. Továbba Jobangel nem ír “reménytelenül eltévedve a ködben” címmel. Szuronyt szegezz, előre, az viszont van bőven.

  16. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @NagyPeter64: Próbáltál már rákeresni az ‘átláthatatlan’ szóra itt a blogon? Nem nagyon fordul elő.
    Most akkor kiválasztás és interjúztatás folyamata abszolút transzparens? Vagy átláthatatlan ugyan, de senki sem beszél róla? Vagy mindkettő egyszerre?

  17. NagyPeter64
    mondta:

    @Balfredo Alfredo:
    Hosszabb ideig nem kényszerültem állást keresni. Csak a gyakorlás kedvéért nem akartam váltani. Abban sem vagyok biztos, jobban járok ha megpróbálok ütemesen átülni másik helyre.
    Nem beszélni a valós élményekről? Lehet, csak úgy mi értelme a fórumozásnak.

  18. Melki
    mondta:

    @Balfredo Alfredo:
    Ebben mi a meglepő?

    A munkáltatónak nem az a célja, hogy felvegye az első embert aki tökéletesen megfelel a leírásnak, hanem hogy belátható időn belül megtalálja a lehető legjobb jelöltet.

    Ha van 5 “megfelelő” jelentkező 1 pozícióra, nyilván 4 el lesz utasítva, tök mindegy hogy ők is megfeleltek.

    Ha meg csak olyanok vannak, akik csak részben felelnek meg, akkor vagy választ a munkáltató 1-et közülük, elfogadva, hogy nem találták meg az optimális jelöltet, vagy kockáztatják hogy nagyon sokáig lesz nyitott a pozíció.

    Ez logikus, nem is látom hogy lehetne másképp csinálni.

    Én nem érzem hogy átláthatatlan lenne a toborzás, engem minden cég a folyamat elején tájékoztat a teljes processről és arról is, hogy mikor kapok visszajelzést. Van hogy for whatever reason ez időközben változik, illetve ha elutasítanak, akkor a valódi okot (ami lehet pl hiring freeze) tipikusan nem mondják el, de ettől még az, hogy minden munkáltatónál átláthatatlan a folyamat egyszerűen nem igaz.

  19. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @NagyPeter64: Aki nem egy kő alatt élt az elmúlt években, az tapasztalhatta, hogy a toborzás és kiválasztás folyamata átláthatatlan. Minden munkáltatónál.
    Az itt fórumozók között bizonyára többen voltak már olyan helyzetben, hogy olyan állásra jelentkeztek, ahol megfeleltek minden, az álláshirdetésben szereplő feltételnek, mégsem kapták meg az állást. Meg olyan helyzetben is, amikor csak részben feletek meg, de mégis elnyerték az állást.
    Ezt mindeki tudja, csak senki nem beszél róla 🙁

  20. NagyPeter64
    mondta:

    Lassanként eluralaták a szoftveripari munkások a fórumot. Vajon a témák testreszabottak, vagy a közeg idegen másoknak?

    Vissza a témához.
    Alkalmaztak ajánlás alapján és anélkül is. Az interjút és a beválást illetően ez nem számít. A különbség az állások minőségében van, “bizalmi” álláshoz “hírnév” alapján lehet jutni, vagy legalább esélyesebb.

    Valami más nagyot változott az évek alatt. Pályafutásom elején az egyszemélyi döntés volt a jellemző. Egy szál tulajdonos, vezető, toborzó előtt kellett szerepelni egy-egy alkalommal. (több kört így is lehet futni) Manapság felvételi bizottságokba botlok mindenütt. Jó, mutathatom a legjobb arcomat, csakhát a tagoknak mintha nem lenne közös nevezőjük. Egyrészt érthető, másrészt olyan érzés mintha “A molnár a fia meg a szamár” mese tippadói alkotnák a bizottságot. Hogyan győzhető meg egy széttartó társaság? Ráadásul itt van a részükről el nem döntött kérdés, mi a bizottság döntési mechanizmusa? (egyetemesen népszerű pályázót keresnek – többségi szavazat nyer – a biztonság kedvéért mindenkinek vétójoga van – élőszereplős tesztet futtatnak – csak a rejtőzködő vezető véleménye számít)

    Az ismerősök ajánlása nem partizán akció, vállalati megoldási technika. Gondolom olyan toborzási problémára amit önerőből állítanak elő.

  21. L.Cz.
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Nem is dolgoztam ott sokáig, csakúgy, mint a hasonló gondolkodású kollégáim nagy része. A mi részlegünkön maradtak azok az életünk, 50 év feletti kollégák, akik akár heti 168 órában is bejártak volna, csak otthon ne kelljen lenni, ám az égvilágon semmi újra nem voltak vevők, minden úgy volt jó, ahogy tíz évvel azelőtt, az induláskor volt. Aztán mire rájött a cégvezetés, hogy talán mégis kellene pár fiatal, aki hajlandó megtanulni az új technológiát, már nem volt kit visszacsábítani.

  22. Melki
    mondta:

    Megjegyzem hogy szoftverfejlesztőknél tök mindegy az ajánlás, ugyanúgy végig kell mennie ugyanazon a processen az illetőnek és jobb helyeken az aki ajánlott valakit nem fogja interjúztatni. Az ajánlásnak csak annyi előnye van hogy lesz egy belső embered aki tud informálni hogy hogy áll a process. Illetve adott esetben lehet, hogy egy ajánlott embert előbb hívnának be, de mivel soha nincs annyi jelölt mint amennyi kéne ez a jelenlegi körülmények között nem számít.

  23. Melki
    mondta:

    @babona:

    Igen, úgy gondolom hogy tévhit, lévén hogy a magyar tech cégekre elég nagy rálátásom van, többek között mert én is szoftverfejlesztő vagyok.

    Te ezeket a hülyeségeket pontosan melyik álmodban szülted meg? Saját tapasztalatod nyilván nincs, mert akkor nem írnál ilyeneket, szóval ismét megkérdezem: Ezeket mégis honnan szedted?

  24. babona
    mondta:

    @Melki: FIre UP. Valóban így gondolod, hogy ez tévhit? A “beférkőzik” volt a kulcsszó? FiRE DOWN. Mi az az IT cég?

  25. babona
    mondta:

    @Melki: FIre UP. Valóban így gondolod, hogy ez tévhit? A “beférkőzik” volt a kulcsszó? FiRE DOWN. Mi az az IT cég?

  26. Melki
    mondta:

    @babona:
    ” Na ezek ajánlás nélkül, maguktól ritkán kerülnek be. “

    Már megint nem értem ezeket a légből kapott kijelentéseket. Sokkal több ember kerül be IT cégekhez nem ajánlás útján, az hogy ki introvertált senkit nem érdekel és semmit nem mond el arról, hogy milyen valakivel együtt dolgozni.

    De most komolyan, ezt hol olvastad? Őszintén érdekel hogy az ilyen tévhitek hogy terjednek.

  27. Zabalint
    mondta:

    @NagyPeter64:
    Hát voltam olyan 40-50 fős szoftverfejlesztő cégnél állásinterjún, ahol 50 közelében volt az átlagéletkor. A multiknál nyilván fiatalabb az átlag, az egész szakmában is, de ennek azért az is oka, hogy régen csak alig létezett területről van szó, amit az újabb és újabb generációkból egyre többen választottak, miközben a szoftverigénye folyamatosan növekszik a világnak.

  28. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @L.Cz.: “állandó volt a túlórázás és a hajszolás, mert a számoknak ződbe’ kell lenniük, akármi is van.”
    Nem muszáj ott dolgozni. Vagy elfogadod, h a számoknak “ződbe'” kell lenni, vagy keresel egy másik helyet.
    (Ha a másik hely keresésére az a reakciód, hogy ott is mindennek zöldben kell lennie, akkor a munkáltatók aljasságáról szóló korábbi fejtegetésemet támasztod alá.)

  29. L.Cz.
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Jó érzés látni, hogy a “gazimperilista” munkáltató koppan – de csak egy ideig. Az agyatlanul bevezetett ajánlási rendszerrel ugyanis a dolgozók veszítettek. Az ajánlással felvett dolgozók a maguk szintjén jól jártak. Az 1-2 napig dolgozgató tudatlanoknak bőven elég volt, hogy kaptak munkásruhát (némelyik eladta, másoknak meg legalább 1-2 hónapig volt egy váltás tiszta ruhájuk, annyival tovább húzták mosás nélkül), a “munkaügyis kiskönyvbe” meg beírták, hogy önerőből elhelyezkedett. Aki végiglavírozta a próbaidőt és utána derült ki, hogy nem ért semmihez, azt elhekyezték az újonnan indult részlege valami hótt’ egyszerű betanított munkára, nekik is jó volt, mert kis pénzért kis felelősségük volt és nem hajtották magukat halálra. A 6 hónapos próbaidőt kihasználó brigádok is jól jártak: télen is kaptak fizetést, ráadásul ez a “főállásukkal” ellentétben bejelentett volt, meleg volt a csarnokban, nem otthon fogyasztották a meleg vizet a zuhanyzással. A nagyüzemi ajánló kollégáknak is bejött az élet. Ahogy egyikük fogalmazott: “Há’ megkapom a pézt az emberek után, akiket hozok, osztán még lehet tulórázni is, mer’ egy se marad itten, az is péz meg nem köll othol az asszonyt hallgatni mindég”. A cég veszített ugyan, de nem vágta őket földhöz, bőven maradt profit így is. A helyi munkaügyi központban is pukkanhattak a pezsgők, hogy mennyivel csökkent az álláskeresők száma – papíron.
    Ám sajnos voltunk páran a cégnél, akik egy ember munkáját akartuk végezni normális pihenőidővel (nem 9 nap folyamatos munka után egy nap ügyelet, amikor otthon vagy ugyan, de behívhatnak és be is hívnak, majd újabb 6 nap munka, mert a készenlétet lazán elszámolják pihenőként) és ezért annyi pénzt szerettünk volna kapni, amiből meg lehet élni. Nekünk nem termett babér: mivel a sok új dolgozóra általában csak az öltözőszekrények feltörésében lehetett tartósan számítani, állandó volt a túlórázás és a hajszolás, mert a számoknak ződbe’ kell lenniük, akármi is van.

  30. babona
    mondta:

    @NagyPeter64: Csak hogy grafománkodjak nemoffot is 🙂 : Mindenkinek megvan a maga álláskereső stratégiája, ebbe belefér az ismerős ajánlása is. Van aki magától képtelen normális, (vagy egyáltalán bármilyen nem éhenhalós) állást találni, van aki simán “beférkőzik” bárhova. Az ismerős <> jó ismerős, pláne nem altruista ismerős. A programozós életpálya meg 20+ éve főleg az inkább introvertált, kevéssé csapatjátékos stílusú embereket vonzotta – részben ma is. Na ezek ajánlás nélkül, maguktól ritkán kerülnek be. Persze mindjárt jön hogy az introvertált <> nem csapatjátékos; nagy részük az, csak nem látványosan csapatjátékos. (kiviszi a szemetet szó nélkül, és csak akkor jössz rá hogy kulcsember ha éppen hosszabban hiányzik és mindenki mindenkivel összeveszett:) . Az ajánlás jó, kellő kritikával.

  31. Melki
    mondta:

    Annyival egészíteném ki, hogy számomra a karrier azt jelenti, hogy:
    Nehezebb és érdekesebb problémákon dolgozom nagyobb autonómiával, okosabb emberekkel több pénzért.

    IT-ban ehhez nem kell leadnek lenni. Nyilván az is egy opció, vannak akik szeretnének leadek lenni, de nagyon sokan nem.

  32. Melki
    mondta:

    @HellsAngel:
    De ezeket a dolgokat honnan szeditek? 🙂

    A világ legismertebb fejlesztői is sokszor simán fejlesztők, senki nem mosolyog rajtuk, sőt.
    Az IT-ban nem az a karrier, hogy előbb utóbb vezető leszel és mész felfelé a ranglétrán, itt ez nem jelent semmit, a fizetésekkel sincs szoros összefüggésben.

    Sokan szimplán nem akarnak vezetők lenni, mert problémák megoldásán szeretnek dolgozni és nem embereket és projecteket manageelni, illetve a managementtel harcolni hogy mikre legyen erőforrás.

    Tényleg nem értem hogy ezek honnan jönnek, melyik az az inkompetens cég aki a legkompetensebb fejlesztőit lecseréli csak azért, mert elmúltak 40 évesek? Persze ha valaki 40-50 évesen még mindig ott tart, mint egy random junior annak valóban nehéz dolga lesz, főleg mert jó eséllyel bőven nem junior bérért dolgozik, de aki 30 év tapasztalattal nem sokkal jobb mint más néhány év alatt, az valamit nagyon rosszul csinál.

  33. HellsAngel
    mondta:

    @Melki: Szerintem se legyel defenziv emiatt. Az mindig jusson eszedbe, hogy azt a munkat, amit harminc evesen csinalsz, altalaban is harminceves emberek vegzik. Ha otvenevesen is azt csinalod, amit a harminc eves emberek, akkor a.) le fognak cserelni, mert mar nem mutatsz olyan szepen a fotokon b.) szerenyen mosolyogni fognak rajtad a hatad mogott, hogy hat igen, ime az ember, aki megrekedt. Ilyen ertelemben a szoftverezes valoban eletpalya, az idosebb emberek, akiket latok, altalaban szuperkepessegekkel rendelkeznek, ebbol a szempontbol teljesen mindegy, hogy ok tudnak barmit ledumalni barkivel telefonhivasokon keresztul, vagy veletlenul mindig azt a fajlt nyitjak meg veletlenul mindig annal a sornal, ahol a hiba van. (Es azok, akik azt az utat valasztottak, hogy kommentekben probaltak meggyozni masokat, hogy nekik mindig lesz meno multis allasuk, nos, khm. ok egy ido utan keserubb kommenteket kezdtek el irni.)

  34. NagyPeter64
    mondta:

    @Melki:
    Nemsokára jobangel lezárja a témát, és kiegyeli a lényegtelen hozzászólásokat. Amennyiben a kioktatás marad, úgy a blog stílusának megfelelően társalogtunk.

  35. Melki
    mondta:

    @NagyPeter64:

    Már miért kéne kivándorolni? 😀
    Melyik részét nem érted annak, hogy azért fiatal a szoftverfejlesztők nagy része, mert az utóbbi időben 5 évente duplázódik a fejlesztők száma?

    Alsó tagozatos matek skillekkel ki lehet számolni, hogy ez azt jelenti, hogy a fejlesztők fele mindig 30 alatti lesz. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy aki idősebb diszkriminálva van, bőven találnak ők is munkát és tipikusan őket fizetik meg a legjobban.

  36. Balfredo Alfredo
    mondta:

    munkavállalókat=munkáltatókat

  37. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @L.Cz.: Amit leírtál, az újabb példa egyes munkáltatók aljasságára. De szerencsére a pofáraesésükre is.
    Ha valamely munkakörre sokáig nem jelentkeznek, akkor az elvárások és a juttatások nincsenek összhangban. Ha juttatásokat növelik meg, az rendszeresen ismétlődő költség. Ha viszont ajánlási bónuszt vezetnek be, az csak egy egyszeri kiadás.
    Szerencsére a dörzsöltebb munkavállalók vették a lapot és jól csőbe húzták a korlátolt munkavállalókat.

  38. NagyPeter64
    mondta:

    @babona,melki:
    Mindkét érv megerősítés. Magyar cégekről és kollektívákról írtam.
    Ha Amerika a legközelebbi hely ahol van más is mint nálunk, akkor kötelező kivándorolni egy bizonyos életkor után.
    A mások verzió, légy magányos farkas. Ugyanazon multinál az anyaországban öregedhetsz, itt a fiatalos csapat az etalon.

  39. babona
    mondta:

    @NagyPeter64: Szoftverezni lehet életpálya, csak akié az, azzal ritkán találkozol multiknál(vagy magyar nagycégben) rabszolgamunkakörben. Ha keresni akar, elmegy könyvelőprogramot írni (katás vállalkozóként pl tuti biznisz, csak hamar átlépi a küszöböt) ha nagyon profi valamiben (20+év programozás után sokmindenhez érthetsz legalább alapfokon, de nyilván specializálódni kell vmire) akkor meg megtalálhatja a rést. Ha nem itt, akkor külföldön.

  40. Melki
    mondta:

    @NagyPeter64:

    Ugye csak viccelsz?
    Csak magyarországon kevés az idős fejlesztő szimplán azért, mert le vagyunk maradva és későn kezdtek el sokan szoftverfejlesztést tanulni.
    Mellesleg a szoftverfejlesztők száma ~5 évente duplázódik, ennek megfelelően a fejlesztők ~fele 30 alatti.

    Ettől még pl amerikában teljesen normális, hogy egy cég a 40-50 fölötti seniorokra épül, ez csak magyarországról fura, de idővel itt is ez lesz.

    Mellesleg tegyük fel, hogy igazad van (nyilván nincs), én 20 év alatt akkor is megkeresek annyit, amennyit a legtöbben 60 év alatt, szóval ha 20 év után vége is lenne (nem lesz), én akkor is jól jártam.

  41. NagyPeter64
    mondta:

    @Melki:
    Off: szoftverezni nem életpálya. Meddig tarthat? Valamiért sokan csoport képpel hirdetik a cégüket. Majdnem egynemű, de feltétlenül egykorú társaságok művelik ezt, 30-35 éves kor a maximum. Az élsportra hajaz az ágazat.

  42. NagyPeter64
    mondta:

    @Melki:
    A hirdető cég keres több eltérő pozícióra valakiket. Ez időnként nem fedi pontosan a valóságot. Megcélzol egyet, mondjuk ami a legjobb neked. Elfogadják a CV-t, azután az első körben közlik, a következő … munkakörökre lesz alkalmassági teszt, összevontan. Megfelelsz, gratulálnak hozzá, bónuszként megüzenik, melyik alacsonyabb szintű munkára találtak alkalmasnak. Na most, ha nem nyered el azt sem, akkor buktad az egész állás csoportot.

  43. Melki
    mondta:

    @babona:

    Lehet hogy van ahol emiatt, de a jelenlegi munkaerő hiányos helyzetben a cégek örülnek ha jelentkezik valaki. 🙂

    Szoftverfejlesztő cégeknél tipikusan szimplán azért, mert 1 év alatt lehet annyit fejlődni, hogy megérje még egy kört menni valakivel. Ugyanakkor a seniorabb embereknek tipikusan van jobb dolguk is mint interjúztatni, úgyhogy fölöslegesen nem futnának újabb köröket ugyanazzal a jelölttel.

    Pl nekem sem lenne 3 hónappal azután, hogy nemet mondtam valakire még egy kört menni vele, és azért a csapatok beszélnek egymással, szóval ha mi nemet mondunk valakire azért, mert szerintünk nem üti meg az általunk elvárt szintet jó eséllyel másik csapatban is hasonló lenne az eredmény. Kivéve persze ha tök más pozíció, amire szintén matchel az illető, bár akkor kérdés, hogy alapból miért hozzánk jelentkezett. 🙂 (kevésbé specializált roleoknál persze simán lehet, hogy másik csapat igent mond)

  44. babona
    mondta:

    @jobangel: @Melki: Arra jó hogy ne terhelje túl a rendszert a sok újrajelentkezés?

  45. Melki
    mondta:

    @jobangel:

    Én ugyanarról a pozícióról beszéltem. Másik pozíciónál, amennyiben nem hasonló tudást igényel szerintem is fölösleges. Szerintem ezek egyedi esetek, olyan is van, hogy a cég ajánl másik pozíciót, mert akár az interjúk, akár a CV-ből arra jutottak, hogy a másik jobb match lehet neked.

  46. jobangel
    mondta:

    @Melki: Semmi értelme sincs, mert ha arra a pozira nem is volt jó, másra simán jó lehet. A munkáltató szempontjából is tök fölösleges szűkíteni a saját lehetőségeit…

  47. NagyPeter64
    mondta:

    @Melki:
    Azt, hogy rosszul sikerült az interjú, azt látom, rá van írva az arcokra. Kisebb cégeknél működik.

    Multiknál pókerarcú figurákkal találkoztam eddig. Végzik a dolgukat, bár az nem pont az interjú. Például, belső szabályzatnak megfelelő “karaktert” keresnek. Meg a fene tudja mit. Konkrét kérdésre sztenderd válasz “az erről nem beszélhetek”. Alap még a lelkes dicséret, mindenért, kirugást is beleértve. Azt hiszem, másik bolygón élek.

  48. Melki
    mondta:

    @NagyPeter64:

    Ez valószínűleg nagyban függ attól, hogy milyen volt az interjúd. Ha pl katasztrofálisan sikerült nem biztos, hogy akár 2-3 év múlva behívnak.

    Ugyanakkor ha közel voltál és pl csak azon múlt, hogy találtak jobbat (de ha a másik nincs veled mentek volna tovább), jött egy hiring freeze vagy bármi ilyesmi akkor biztos örülnek ha újra jelentkezel.

    @jobangel:
    Az az értelme, hogy 1 év alatt sokat lehet fejlődni ha valaki rászánja az energiát, ennyi idő után már érdemes lehet még egy kört menni egy jelölttel.

  49. NagyPeter64
    mondta:

    @jobangel:
    Azt a “rehire” jellemzőt nem értem. Talán azért, mert mint álláskereső csak a hirdetést látom. A mögöttes üzleti titok minősítésű toborzási módszertant nem.
    Egyébként igaz, az ember próbálkozik és kész. Ennek ellenére nem árt tudni, ki alkalmaz időzárat. Például tudni fogom, bár x cég folyamatosan hirdet, de számomra nem létezik már, vagy legfeljebb évi 1 hirdetése van.

  50. jobangel
    mondta:

    @NagyPeter64: Van, ahol még van “rehire – Yes-No” flag is… Azaz azonnal, vagy soha többé. Egyébként kb. 1 év, de hogy annak mi értelme, nem tudom. Szóval, álláskeresőként nem is foglalkozunk vele, pályázunk és kész 🙂

  51. Melki
    mondta:

    @NagyPeter64:

    Ez erősen cég függő, szerintem a rule of thumb hogy 1 év után nyugodtan újra jelentkezhetsz, de van hogy akár fél év alatt.
    Nekem pl Amazonos recruiter konkrétan azt mondta, hogy akár azonnal is (bár persze ott nem magyar állásról volt szó).

    Olyan cég is van, aki örök tiltó listára rakja azokat akiket elutasított… 😀

    Szerintem nem gáz rákérdezni amikor elutasítanak, hogy mikor jelentkezhetsz újra.

  52. NagyPeter64
    mondta:

    Visszaemlékezve, én az előnyét tapasztaltam az ajánlási rendszernek. Csak meg kellett várni amíg az ismerősben csalódott a vezetőség. Addig se hirdetés, se pletyka a lehetőségről. Akkor jöhettem mint ismeretlen arc, mármint abban a rövid időszakban, amikor vezetők komfort érzete éppen nem élvezett abszolút prioritást. Azt még hozzá kell tenni, általában azok az állások nem voltak “kényelmesek”.

    Más téma. Tudja valaki, hogy HR-es szokások szerint mi az időkorlátja az ismételt jelentkezésnek, ugyanarra a pizícióra, vagy azonos céghez? Errefelé néhány nagyobb cég sokat hirdet, mások meg nem annyira.

  53. L.Cz.
    mondta:

    @Treff Bubi: Én is egyetértek. Az egyik korábbi munkahelyem egész kis kálváriát hozott össze magának a referral bonus (mondjuk ott nem volt szégyen magyarul beszélni, ezért ajánlási bónusznak hívták) témakörében. Mikor bevezették, az volt a rendszer, hogy az ajánlott dolgozó felvételekor az ajánló megkapta a bónusz felét, a próbaidő leteltekor pedig a másik felét. Ennek az lett a vége, hogy mindenki minden pereputtyát ajánlotta, mert akkor is jött a pénz, ha az interjún átevickélt valahogyan, az pedig nem volt nehéz, mivel – hogy finoman fogalmazzak – a munkavállalók kiválasztásánál a mennyiségi szemlélet uralkodott. Jöttek is mindenféle érdekes arcok, akik ha értettek volna valamihez, akkor sem csinálták volna a lustaságuk miatt. Némelyik akár egy egész hétig is maradt.
    Ekkor változott a rendszer: bónusz csak a három hónapos próbaidő után, egy összegben. Egy fokkal értelmesebb dolgozók jöttek az ajánlási rendszerből, de sokan arra játszottak, hogy a próbaidőt az “én még kezdő vagyok, nem tudom, bele kell tanulnom” mentség mögé bújva kibekkelik, aztán majd csak lesz valami. Letelt a próbaidő, az ajánlók megkapták a pénzüket, a cégnél pedig ott állt egy csapat munkavállaló, akik három hónap alatt semmit sem tanultak, de már nem lehetett azonnali hatállyal, indoklás nélkül felmondani nekik, mert nem próbaidősök voltak (éppen létszámbővítés volt, jószerivel úgy terelték be az utcáról az embereket).
    Újabb változtatás: 6 hónap próbaidő, bónusz csak a végén. Ezzel a bónuszos trükközésnek leáldozott (fél év alatt azért kiderült a dolgozóról, hogy alkalmas-e a munkára, nem érte meg minden hülyét ajánlani ész nélkül), viszont jött egy újabb probléma: a komolyabb munkavállalók nem nagyon akartak olyan helyre jönni, ahol az első fél évben minden indoklás nélkül el lehet őket küldeni. Jöttek helyettük olyanok, akiknek viszont annyira bejött ez a rendszer, hogy ki is használták az előnyeit: komplett építőipari és szőlőmunkás brigádok jöttek október-novemberben, a szabadtéri munkák szezonjának végén, hogy fix fizetéssel, fűtött csarnokban kihúzzák a telet, majd március-áprilisban, mikor újraindultak a szabadtéri munkák, egyik napról a másikra húztak vissza a pénzes melóba.
    Egyébként érdekes az alábbi mondat:
    “Ha már ő is ott dolgozik, érdemes részletekbe menően kérdezni az állásról: mik az elvárások, milyen a hangulat, hogyan megy a szabadságolás, a home office stb. Mindent, ami neked fontos!”
    Az ott dolgozónak valószínűleg a munkaszerződése megtiltja, hogy bármi fontos adatot kiadjon külsősnek. Például a fizetésekről egész biztosan nem beszélhet, de még milliónyi dolog van, amit a cégek szeretnek üzleti adatnak minősíteni és eltitkolni mások elől (ilyen lehet pl. az is, hogy egy adott részlegen mennyit kell túlórázni és pontosan milyen a feladatok felosztása), holott az álláskeresőnek fontos lenne ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzon. Van erre jó megoldás? Mármint azon kívül, hogy “ezt amúgy nem lenne szabad elmondanom, de nem is tőlem hallottad, különben is összekacsintunk, tudjuk, hogy hogy megy ez”.

  54. Treff Bubi
    mondta:

    Egyetértek, a referral bonus bevezetésével tonnaszámra ajánlgatják ismerőseiket az emberek, sokszor hiányzó skillekkel, végzettséggel. “Nem baj, jól tudod a nyelvet, az a lényeg!”. A cég HR, recruitment munkatársai meg győzzék kiszelektálni a pozícióra alapból alkalmatlan jelentkezőket.

  55. Indian_Joe
    mondta:

    Sajnos ez a cikk remekul bemutatja az en szituaciomat. En is eletem legrosszabb munkajaba kerultem ismeros altal. A vallalatnal eleve is sok volt kollegam dolgozik. Naivan gondoltam en, hogy ugyan mi baj lehet. Tuti nyero formula. Nem igy lett. Soha tobbet nem kerek ismerostol ajanlast es en magam sem vagyok hajlando ajanlani senkit. Arrol is tudnek meselni, hogy altalam ajanlott ember milyen kellemetlenseget okozott. Pokolba az ismerosokkel.

  56. jobangel
    mondta:

    @Hegge Balázs: Mik azok a nonszensz igények pontosan?

  57. doggfather
    mondta:

    ismerős ajánlata tényleg nehéz dolog. az ajánlása is.

  58. tatárfejű kutya
    mondta:

    Pontosan így van, ahogy leírta a cikkíró…életem legrosszabb munkáját “kaptam” egy jóbarátom ismerősén keresztül külföldön, 4 hónapot kihúztam, de egy igazi megrázkódtatás volt. Pedig baromi jó állásnak indult az is, és mivel ez volt az első külfödi munkám ezért szégyeltem eljönni pár nap múlva. Azóta nem is használom a kapcsolati tőkémet munkakeresésénél.

  59. Hegge Balázs
    mondta:

    Még egy kicsit “alakul” a koronavírus meg a globális gazdaság aztán az álláskeresők is visszavesznek a nonszensz igényeikből.

  60. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    A nagy multik is elsősorban az ismerősöket keresik.