Anyukák állásinterjún: Mi lesz, ha beteg lesz a gyerek?

Anyukák állásinterjún: Mi lesz, ha beteg lesz a gyerek?

Ismerjük a kérdést, és persze tudjuk: azt akarják a munkáltatók hallani, hogy meg tudod oldani, van nagymama, van apja is a gyerekeknek, stb. Aztán ez vagy elég a győzelemhez, vagy nem. Tulajdonképpen lehetsz te akármilyen felkészült szakmailag, akármilyen kedves-rendes személyiség, akivel jól lehetne dolgozni, sok helyen mégis ezen fog múlni.

 

Sok problémát jelez ez, például, hogy a kérdés maga törvénytelen, mégis gátlástalanul felteszi bárki, mi több, sok munkavállaló is odajutott, hogy maga mondja el, mert érteni véli a munkáltató szempontjait, jól hozzájárulva így a saját diszkriminálásához – és annak a normának a bebetonozásához, hogy ez így jól van, így szabad bánni egy álláskeresővel. Pedig jó lenne, ha végre a saját szempontjait értené a munkavállaló és álláskereső, esetünkben a kisgyerekes nő: az neki nem jó, ha a magánéletét a munkáltató elvárásaihoz kell igazítania, és ha megpróbálja, belelavírozza magát a kiszolgáltatott álláskereső szerepébe, aki kevés pénzért is elmegy dolgozni, mert amúgy is nehéz állást találni kisgyerekkel, végre van valami… Az ő önéletrajzukban szerepel a „terhelhető”, meg a „nagy munkabírású” önjellemzés is.

Lehetne most értekezni a kisgyerekes nők munkaerőpiaci nehézségeiről, meg arról, hogy a nagymamák még munkavállaló korban vannak, és remélhetőleg dolgoznak is, nem tudnak a beteg unokára vigyázni, a senior korú nőknek egyébként sem az a dolga, hogy megoldják a munkáltatók vélt kockázatait, van saját életük. Vagy arról, hogy bizony sok apukát is meg lehetne kérdezni, mert többnyire ők is lelkiismeretesen részt vesznek a gyerekeik életében, sőt, ha beteg a gyerek, apukák is szoktak otthonmaradni. De férfit erről nem kérdeznek, és itt az első igazi probléma, ami nem is annyira munkáltatói, hanem össztársadalmi. A „gyerek a nő dolga” – gondolja ezt a közvélekedés, majd ez begyűrűzik a munkáltatók döntéshozatali tényezői közé. Nagymama legyen, nagypapa fel sem merül. Na, de most mégsem erről fogok értekezni hosszan. A lenti érveket viszont nyugodtan használd állásinterjún, ha megkérdezik tőled, mi lesz, ha beteg lesz a gyerek. Nem a „van nagymama” a jó válasz!

Miért kérdezik?

A címbeli kérdés alapvetően arra irányul, hogy a munkáltató felmérje az álláskeresőben, mint jövőbeli munkavállalóban rejlő kockázatokat. Mi lesz, ha nem jelenik meg egy reggel a munkahelyén? Bizony, ennek sok oka lehet, valamiért csak a gyerek betegségénél merül ez fel, pedig felnőtt emberek is szoktak betegek lenni – meg még ezer dolog lehet, főleg családi és tragikus események, amikor nem megy be dolgozni, mert fontosabb dolga akadt.

Miért hibás ez a kérdés? Mi legyen helyette?

Igen, az egy kockázat, amit a humán erőforrás hordoz magában, hogy valami más történik az életében, ami fontosabb lesz, mint a napi munka. És amit nem azzal lehet kezelni, hogy jó alaposan megvizsgáljuk az álláskereső családi hátterét, és azt, hogy hajlandó-e mindent a munkája mögé sorolni (remélhetőleg nem hajlandó), hanem munkáltatóként fel kell tudni készülni arra, hogy lesznek munkavállalók, akik valamiért egy reggel nem érkeznek meg a munkahelyükre, vagy váratlanul elrohannak napközben. Az az igazi kockázatkezelés, ha pontos terve van erre a cégeknek.

Az üzletmenet-folytonossággal foglalkozni külön szakterület, sok cég a kifejezést is alig ismeri. A legkezdetlegesebb módja a üzletmenet biztosításának, ha kizárja a vélt kockázatokat, amiket mindenféle sztereotípiákból „mért fel”. Valóban vélelmezett kockázatok ezek, mert ritkán fordulnak elő olyan esetek, mikor egy beteg gyerekkel táppénzre menő anyuka miatt megállt az élet a cégben, a gyártósoron. Még akkor is, ha nem volt különösebben megszervezve az üzletmenet folytonosság. Valahogy meg tudták oldani. A „valahogy” helyett kellene némi tudatosság.

Nem az a tudatosság, ha megkérdezzük, van-e a beteg gyerek mellé odarendelhető nagymama. Ez kispályás, sufnicéges és persze nem is hatékony. Ha a gyerektelen munkavállaló töri el mindkét lábát, és ezért nem megy be dolgozni, akkor a kisgyerekes anyák kizárása a munkavállalói körből mennyire volt hatékony kockázatkezelés? Ha ezeknek az anyáknak az ellátásához (segélyezéséhez) több adót kell beszednie az államnak, önkormányzatnak, ezért minden cég fenntartási költsége magasabb, akkor érdemesebb-e inkább odaengedni őket a munkához, hogy anyagilag önállóak lehessenek?

Jó, de akkor hogyan kezeljük a kockázatot?

Nem „valahogy”, hanem szakmai tudatossággal kellene kockázatot kezelni. Mi kell ehhez? (Egy üzlemenetfolytonossági tervet összerakni sok napnyi szakértői munka mindig az adott cég sajátosságaira kidolgozva, folyamatosan karbantartva, tehát ezt itt most csak gondolatébresztőnek szánom):

  1. Irodai környezetben pontosan leírt, ismert és működő folyamatok, ahol a leírásokhoz hozzáfér bárki, és ha kell, akkor a leírásból puskázva, de fel tudja venni a fonalat, sőt egymás közt is szét tudják osztani a hiányzó kolléga halaszthatatlan ügyeit. Ha reggel az anyuka nem megy be dolgozni, azonnal át tudja venni más a halaszhatatlan feladatokat. Ha a feladatok úgy vannak szervezve, és léteznek megfelelő eszközök is arra, hogy home office-ból minden megoldható legyen, akkor még jobb.
  2. Az előzőekhez persze pontos munkakörök kellenek, a munkakörtervezés bizony külön szakterület. A „mindenki csinál mindent” nem fog működni.
  3. Priorizálás: a kiadott feladatokat határidőkkel adjuk ki, tehát pontosan lehet tudni, mi a sürgős, mi a halaszthatatlan, és mi mennyi ideig tart, a kiesés mekkora csúszást okozhat.
  4. Formális kommunikáció: nem a munkavállaló asztala mellett elhaladva odavetett félmondat a megfelelő forma a feladatok kiosztására.
  5. Tartalék a humán erőforrásban: ha minden kolléga napi 8 órában szünet nélkül lapátolva a biteket éppen csak el tudja végezni a feladatait, akkor valóban beüt a krach egy munkavállaló kiesésével, mert nem lesz idejük a plusz feladatokra másoknak. És persze nemcsak a munkavállalókban lenne meg a tartalék lehetősége, hanem pl. jól szabályozott home office esetén a beteg gyerek egyáltalán nem fog fennakadást okozni. Meg a lábtörés sem, meg a zsákfalu egyetlen kivezető útján lévő úttorlasz sem…
  6. Képzett munkavállaló is kell: a betanított adminisztrátorok nem lesznek képesek átvenni egymás dolgait pillanatok alatt, mert ezt a képességet viszont „kitanították” belőlük. Csak azt tudja, ami a napi munkájához kell, tizenéve csinálja, tudja, melyik papír (fájl, menüpont az ügyviteli szoftverben) hol van. Hogy mindez miért kell, azt már nem tudja. Nem lát ki a dobozából. Vannak cégek, akik tudatosan így vágják szét a munkát (tipikusan SSC-k, de máshol is láttam már ilyet), mert így olcsó és könnyen pótolható embereket is elég alkalmazni – gondolták ők, tévesen. Aztán persze megy a sírás, hogy kisgyerekes anyuka nem lesz jó, mert ha kiesik a munkából, akkor mi lesz, de munkaerőhiány van, és hát saaajnos, náluk olyan a munka, hogy nem megy részmunkaidőben, nem is tudjuk mi lesz így velünk, oldja már meg a törvénykezés, hogy több munkavállalói óránk lehessen… Meg jó’van, ígérünk álláshirdetésben nagyobb fizetést, a sajtó „csillagászatinak” fogja titulálni azt, ami már majdnem a létminimum 120%-a nettóban napi 14 óra munkával, ide nekem az employer brandinget, de rögtön! De kisgyerekes anyukát részmunkaidőben, hát azt nem, mert mi lesz, ha beteg lesz a gyerek… Tehát, olyan szervezetet kell felépíteni, ahol mindenki látja a teljes folyamatot, és a rá vonatkozó lépések mellett érti többi lépését is a folyamatnak.

Ha kékgalléros munkákról beszélünk, ott kell csak igazán tartalék-kapacitás, ami persze bárhonnan előteremthető, ha átgondoltuk a lehetőségeket: könnyen tanulható feladatokra akár diákszövetkezetektől lehet hozni „beugrókat”, ha van erre előre kidolgozott terv – és előre felkészített diákok (pl. túl vannak a munkavédelmi oktatáson). Vagy kölcsönzött munkaerővel, vagy alkalmi munkavállalóval. És még nyilván vannak olyan megoldások, amik egyedileg felmerülhetnek adott cégekben. Ehelyett több gyártósoros cégnél összesen kétféle „megoldást” látok: az egyik, hogy nem vesznek fel kisgyerekes nőt, a másik, hogy a műszak lejártával a kapun kisétáló munkavállalót visszafordítják még egy fél műszakra… Kiskereskedelemben „divat” még úgy pakolgatni a műszakokat, hogy a munkavállaló már azt sem tudja a végére, hogy mikor kell bemennie, és ha bement, mikor tud hazamenni majd. Minden ilyen megoldás kezdetleges és szakmailag is problémás. Társadalmilag is, mert ellehetetleníti a magánélet megszervezését.

Ha nem gyártósor, de fizikai munka, akkor a belső tartalék képzése kifejezetten fontos a szakmai felkészültséget is biztosítva: az influenzajárvány mellett bizony lehet munkabaleset is akár, és kellenek olyanok, akik a kieső ember munkáját ideiglenesen el tudják látni.

Mindezek megoldásához pedig mi is kell? Egy vagy több ember, aki ezt meg tudja szervezni, tervezni, átgondolni. Igen, ez a HR-szakma… Nem az, amikor a kkv cég tulaja megkérdezi, hogy mi lesz, ha beteg lesz a gyerek…

Álláskeresőként a „mi lesz, ha beteg lesz a gyerek” kérdésre a fentiekből a szakmai, professzionális jó válaszok felépíthetők, pl.: Ugye vannak Önöknél pontosan működő folyamatok, ha más gyereke lesz beteg, én is át tudom majd venni a munkáját, és gondolom, az a munkakör, amiről most beszélünk, szintén úgy van megtervezve, hogy kiesés esetén át tudja venni más ideiglenesen a halaszthatatlan feladatokat.

Pár anyuka, akit kitanítottam erre, kipróbálta állásinterjún. Volt, ahol nevetséges habogást kapott válaszul a magát „vérprofinak” beállító cégvezetőtől. Izgalmas lehet látni, amikor a vérprofi visszamegy a kisiskolás szintjére, aki nem készült 🙂 Volt ahol, „hátööö, iiiigen, így működünk” volt a válasz, de azért lehetett látni, hogy nem. Azt csak nem mondhatja ilyen felvetésre senki, hogy dehogyis kérem, mi itt igazi, szervezetlen, béna cég vagyunk, itt nincs ilyen 😀  Ha jól szervezettek, be is láttatható rögtön: ha így működnek, tökmindegy, van-e gyerek, és lesz-e beteg, van-e nagymama… Vissza is térhetünk a szakmai alapú kiválasztáshoz. És akkor már csak presztízsből is fel kell venni azt a kisgyerekes anyukát, mert ők ugye nem látszódhatnak szakmaiatlan, szervezetlen cégnek.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @élhetetlen: Köszönöm ezt a hozzászólást. Rávilágítottál arra, hogy a nő háttérbeszorítása valójában a férfiaknak is degradáló… Ezért is érdemes az egyenlőségre törekedni – ami nem tévesztendő össze az egyformasággal.

  2. élhetetlen
    mondta:

    @imaginary_friend: Az általad idézetteket nem én írtam. Amit én írtam, az kb. annyi, hogy aki úgy képzeli, hogy az a megoldás, hogy a férfiak keressenek többet, hogy eltarthassák a nőket, az a valóságtól elrugaszkodott. Nem szeretném előről kezdeni, de, ha egy nő anyaként is képes ötször annyit keresni, mint a férje, akkor miért ő maradjon otthon takarítani, főzni? Erre nincs észérv, csak a férfiúi hiúság van. Aztán Serény Véleménytől volt még pár tenyérbe mászó meglátás. “mert nem volt olyan pasija soha, aki bevállalta volna egyáltalán őt, meg a gyereket _is”. Egy diplomás nőt nem vállal be egy férfi sem. Csak olyan nőt venne el, aki el tudja vágni egy csirke nyakát. Miért, ő nem tudja? “És a kisgyereknek sem jó, ha anyuci nem tanul vele addig, amíg önállóan nem tud tanulni.”. Mert apuci olyan hülye, hogy nem csak a mosást nem tudja bevállalni, de ezt sem? Csak a multi gazdagszikkal kapcsolatban: “Ez férfiként még csak lehet élmény, ha az ember egyébként is szereti csinálni, lehet vele jól keresni de nőként mire jó?” Egy férfi élvezheti amit csinál, épületet tervez, szoftver rendszert tervez, vagy létrehoz, de egy nő nem élvezheti? Szóval itt csak az van, hogy, ha egy férfi butább a feleségénél, akkor is ő ér többet szerintetek, és szóba sem jöhet, hogy, ha ez van, akkor ő legyen háztartásbeli. A gyereknek addig számít, hogy mellette legyen az anyja, amíg szoptatja. Utána, ha az apa van mellette, felveszi a ritmust. Ha apa pelenkázza, attól nem lesz lelki sérült, és ha jön az ovi, és apa hozza, viszi, ő főz vacsit, attól sem. Ps. “jól szabályozott home office esetén a beteg gyerek egyáltalán nem fog fennakadást okozni”. Röhöghetsz, de így van.

  3. imaginary_friend
    mondta:

    @élhetetlen: olyan észérvek, amit azokat az állításokat próbálják megkérdőjelezni, mint
    “a felnőttek is ugyanolyan gyakran betegek/szenvednek balesetet, mint a gyerekek”
    meg a
    “jól szabályozott home office esetén a beteg gyerek egyáltalán nem fog fennakadást okozni”

    Aki ilyen kijelentésekkel próbálja alátámasztani az igazát, az minimum el van rugaszkodva a valóságtól.

  4. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: “Lett állásuk, mert vannak cégek, ahol nem sértésnek veszik, ha azt feltételezik róluk, hogy ki van találva a működésük, és szervezett, jó cégek.”
    Ilyen cégeket nyilván nem áll módodban megnevezni, elvégre sértené a jó hírnevüket.

    “és azért vették fel az anyukát, hogy részese legyen a kialakításnak.”
    Az alapötlet az enyém volt, csak épp szatírikus tálalásban. A fenti mondatoddal egy baj van: attól, hogy valaki már dolgozott folyamatok szerint, nem szükségképpen lesz belőle jó (vagy bármilyen) folyamatfejlesztő. Ha a főnök is akkor kezd folyamatok kidolgozásába, akkor pont a vak vezet világtalant esete áll elő. Szóval ez a példa sántít.

    “csak mostanság a munkavállalók megtehetik, hogy ebbe ne menjenek bele,” Igazad legyen! De valahogy nem hallottam cégvezetőről, aki önmagát túlóráztatta volna. Ez persze nyilván az én hibám.

  5. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: A kérdésed értelmezhetetlen. Magyar nőnek nem lesz jobb attól, hogy ha a svéd nőnek rosszabb lesz. Ez nem relativizálható.

  6. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: jó, de ha esetleg kiderül, hogy több megerőszakolt svéd nő van, mint magyar, akkor revideálod az álláspontodat?

    en.m.wikipedia.org/wiki/Rape_in_Sweden#Swedish_rape_statistics

  7. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: Kérdezzünk meg pár magyar anyaotthonban élő, bántalmazó párjától menekülő, vagy gazdasági erőszakban élő magyar nőt is, melyik állapotok felelnek meg neki jobban.

  8. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Nemcsak elképzelve van, kipróbálva is. Sikeresen. Lett állásuk, mert vannak cégek, ahol nem sértésnek veszik, ha azt feltételezik róluk, hogy ki van találva a működésük, és szervezett, jó cégek.

    Olyan is volt, ahol azt mondták, hogy “ez most van kialakulóban”, és azért vették fel az anyukát, hogy részese legyen a kialakításnak. Meg olyan is, mikor habogott, de abból nem lett állás. Lehet, hogy közben már a habogó is gondolkodik, hogy újra kéne gombolni a céget, ez is cél, hogy lássák: trend lett.

    “Amúgy a munkáltatóknak olcsó, túlóráztatható, rabszolgatörvény keretei között dolgoztatható, alázható stb. munkavállalók kellenek.” — csak mostanság a munkavállalók megtehetik, hogy ebbe ne menjenek bele, így az ilyen cégvezető max. saját magát túlóráztatja egy idő után.

  9. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: Képzeld el a posztban leírt helyzetet, azaz amikor az álláskereső hölgy a gyermekfelügyeletre vonatkozó kérdésre a pontosan működő folyamatokat emlegeti. Vajon mi lehet az interjúztató szakmai vezető reakciója?

    Az, hogy elmondja, hogy náluk igenis pontosan működő folyamat van mindenre és amennyiben az interjúalany felvételt nyer, első feladata lesz, hogy megismerje a munkáltató folyamatait?

    Vagy a megvilágosodás: eddig nem voltak folyamatok, de rádöbben, hogy szükség van rájuk? Az interjúalanyt rögtön felveszi emelt fizetéssel és bevonja a folyamatok kidolgozásába?

    Vagy forrong a dühtől, mert egyrészt nem tudja, mi az a folyamat másrészt főnökként nem szokta meg, hogy bármelyik beosztottjának az övétől eltérő véleménye legyen? Mellesleg az interjúalany felvételéről szó nem lehet!

    Szomorú, hogy egyik posztoddal cáfolod a másikat. Jelen poszt leírja, hogyan lehet a női munkavállalóknak feltett tipikus kérdésre jól válaszolni, ugyanakkor a fenti hozzászólásodban idézett cikk pont arról szól, hogy a legtöbb vállalatnál nincsenek is folyamatok, ergo az interjúalany frappáns válasza csak pusztába kiáltott szó :-((

    Amúgy a munkáltatóknak olcsó, túlóráztatható, rabszolgatörvény keretei között dolgoztatható, alázható stb. munkavállalók kellenek. Nekik egy kismama csak nyűg és nem érdekli őket a népszaporulat.

  10. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: A svédekről csak annyit, hogy a svéd népesség 20%-a nem is svéd. És nem azért nem svéd, mert finn, vagy számi származású őslakos, hanem azért, mert bevándorló. Tehát lehet, hogy a svéd férfiak a világon a legfeministábbak, csak nem áll föl nekik a férfiasságuk, és nem csinálnak gyereket, mert ami népességnövekedés Svédországban van, azt a bevándorlók adják. Ha lehet választanai a magyar állapotok, és svéd állapotok között, akkor én inkább maradok a magyarnál.

  11. Serény Vélemény
    mondta:

    @GyMasa: Az “informatika” gyűjtőfogalom, nem csak a szoftver, meg az üzemeltetés, hanem egy csomó minden tartozik bele. Igazából az angol terminológia a helyes, CS — computer sience. Informatikus lehet az is, aki a számítógépet megtervezi, az is aki összerakja, az is aki programot ír rá, meg az is, aki “csak” használja egy adott célterületen, még egy csomó minden.

  12. Serény Vélemény
    mondta:

    @élhetetlen: Kontextus. Ott a link, egy könyvről, amit egy mongológus professzor írt :-), és arról szól, hogy mi van akkor, amikor lekapcsolják a villanyt a világ legfejlettebb gazdaságában, az USA-ban. Örökre. “Egy másodperccel később” a címe.
    A 40+-os nő megtörtént eset, az igazgatóm volt egy darabig, a talán második legjobb igazgatóm valaha, viszont elmesélte, hogy ő mennyire nem akar gyereket, meg milyen boldog az élete az pasijával, aki egy elvált fickó volt, és a pasi akkor kb 13 éves lányával. És utazgatások meg new york, meg minden. És aztán a pasi lecserélte. Akkor meg összeomlott, hogy neki már soha nem lesz gyereke.
    Érdemes volt karriert építenie, meg a pénzt hajszolnia? Én nem tudom, ő tudja…
    A kisbaba és a kiskamasz között eltelik néhány év. Főleg ha három kisbabáról, vagy négyről, vagy többről van szó. 🙂
    És lehet azt is élvezni, hogy a gyerek már nem függ mindenben a szülőtől, és ilyenkor jön el az a pillanat, hogy a család kicsinálása nélkül a nő “vissza” tud menni “dolgozni”. Ami azért kretén kifejezés, mert a háztartás rendben tartása, még akkor is, ha három cseléd (is) van, nem kis feladat, és még ha van cseléd is nagyon komoly meló tud lenni. Cseléd nélkül meg, ami a mai magyar rögvalóság, három _kis_ gyerek ellátása, logisztikája, már akkora meló, hogy én magam is csodálkozom, hogy a falunkban egy csomó nő meg tudja oldani. De ebből a szempontból én látok fejlődést, és igen, nálunk már a négy az új három, egyre több négy gyerekes, gyakorlatilag középosztálybeli család van.

    A legkomolyabb példa szerintem egyébként Michelle Obama, akinek egy rokkant munkás volt az apja, és még ennek ellenére is, egészen addig,amig a gyerekeik sorsát teljesen sínre nem tették, az anyja otthon volt a gyerekekkel. Michelle 16 éves koráig. Ő vitte valamire úgy gondolom, és az ő sorsuk pont arra bizonyíték, hogy pont az általa is képviselt feminista agymosás pont nem működik. Michelle max egy iskolai tanárnőig vihette volna, ha az anyja nem pátyolgatja, szinte addig, amíg föl nem vették az elit egyetemre.

  13. élhetetlen
    mondta:

    @GyMasa: “az egyik alfaja a SW fejlesztö, a másik meg a rendszergazda”, a harmadik, a rendszerszervező, aki tudja, milyen adatokra van szükség, meg tud tervezni, esetleg normalizálni az adatbázist, de nem tudja megírni a kezelő programot, stb., de rendben vagyunk. Nem, nem előztem meg a koromat, igaz, hogy a MINSZK-32 ferritgyűrűs memóriájával tele volt egy terem, de működött. Ez már csak szórakoztatás, a világháló még sehol sem volt, de annál a projektnél, ott voltam, mikor egy terminált felbővítettek egy kis memóriával, hogy adatgyűjtőként működjön, az volt az R10-re kötve, az R10 a Minszkre, és összekötötték a moszkvai és a leningrádi Minszket. Kint voltunk negyvenen, és voltam a csoport vezetője 23 évesen. Nem azért, mert zseniális voltam, csak kellett egy ember, aki megakadályozza, hogy a terminálosok, R10-sek, és a hálózatosok összeugorjanak. Hogy ezt a főnököm hogy merte bevállalni, azt máig sem értem Igaz, hetente felhívott, hogy élek-e még, vagy megvett-e VIFI-s osztályvezető, aki 25 emberével volt kint. Az első üzenet küldés az összekötés után. M->L, “mi újság (nevet kihagyom)”, a válasz, “izzadok”. A zseniális szakember kissé túlsúlyos volt. A lényeg, hogy élveztem a munkámat végig, de tény, hogy min. öt évente kimegy alólad a szakma. Az utolsó 15 évben nagy gépen dolgoztam, és most fogalmam sincs, hogy a PC-n mi, hol van, hiába voltam 30 éve PC támogató. Na, ez hosszú lett, de jó estét!

  14. GyMasa
    mondta:

    @élhetetlen:
    Gratulálok!
    Akkor te igencsak megelözted a korodat 🙂
    EGy utolsó finomítás:
    Maradjunk annyiban akkor, hogy az informatikusnak az egyik alfaja a SW fejlesztö, a másik meg a rendszergazda.
    Így megfelel a csoportosítás?

  15. jobangel
    mondta:

    @Melki: ahogy fentebb írtam. Munkakörtervezés, részmunkaidő, világos eljárásrend, amit bárki követni tud stb. Nem +1 fő kell mindenre, hanem megfelelő tervezés – na de az aztán tényleg mindenre. Nem sok olyan céget láttam, ahol a cégalapító leült, és felrajzolta, hogy fog kinézni a cége. Leginkább nőttek, mint a gaz, ha sok volt a feladat, felvettek még egy embert stb. Tervezéssel rájöttek volna, hogy pl. 20 fős céghez elég a kiszervezett HR is, nem kell belülről, mert nem fog annyi feladatot adni. Erről részletesen itt írtam:

    jobangel.blog.hu/2018/08/27/minek_egy_cegbe_hr-es_mit_talal_egy_uj_operativ_vezeto

    És pont ilyen cégekbe nem kerülhet be anyuka, mert mi lesz, ha beteg lesz a gyerek…

  16. élhetetlen
    mondta:

    @GyMasa: “Nem, arról beszélek, hogy a SW fejlesztö, az nem egyenlö az informatikussal (magyarul talán a rendszergazda a jó kifejezés rá).”. A Wikit nem idézem, azt meg tudod nézni te is az “informatikus “ bejegyzésnél. Számítástechnika szakon végeztem 45 éve. Aztán voltam minden, csak akasztott ember nem. Fejlesztő mérnökként kezdtem a VIFI-ben, (Videoton Fejlesztési Intézet), aztán megnéztem a gépet kívülről, (akkor már estin az ELTE-re jártam, nem prog.mat., hanem mat. szakon), elmentem programozónak, (alias SW), aztán jött a PC-s korszak, bevállaltam egy PC támogatói állást, mert komoly pszichés kihívás volt, hogy az összes titkárnőtől elvegyem a Rosytextet, és adjak helyette egy ismeretlen gépet, és még örüljenek is. Ezzel párhuzamosan, jogvédőn keresztül terveztem és programoztam rendszereket, pl. a BHG raktár nyilvántartását. Volt pár évem, mikor tanfolyamokra jártam, és összehasonlító tanulmányokat írtam, hogy melyik dobozos szoftverrel érdemes kezdeni a cégnek. Ez mind informatikai tevékenység. Aztán megfúrták a főnökömet, megint elmentem cégen belül programozónak. A munkaköri besorolásom informatikai főmunkatárs volt. Csak az akarom mondani, hogy az informatikus az a rendszergazda, ez elég durva leegyszerűsítés. Te se neheztelj rám, amiért másképp látom a szakmát.

  17. GyMasa
    mondta:

    @élhetetlen:
    Nem, arról beszélek, hogy a SW fejlesztö, az nem egyenlö az informatikussal (magyarul talán a rendszergazda a jó kifejezés rá).
    A SW fejlesztö az programokat fejleszt, az informatikus meg számítógépes rendszereket tart karban és fejleszt.
    A greenfox-ban NEM informatikusokat képeznek, hanem SW fejlesztöket.
    Nyilván, ha neked más volt az elképzelésed a két szó jelentéséröl, akkor utólag is elnézést kérek a kavarodás miatt.

  18. Melki
    mondta:

    @jobangel:
    Öhm, a cégek statisztikailag elég jól látható része 10-20 fő alatt van, és egy 20 fős cégnél pl nem lesz 1-2 főnél nagyobb HR.

    Tévedés lenne azt gondolni, hogy mindenki sokezer fős multinál dolgozik és egy kis cégnél nem reális azért +1 embert felvenni, mert mi van ha valaki beteg lesz, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor gyakorlatilag duplázhatnák a létszámot, de nyilván azért kis cégek, mert nincs akkora piacuk/pénzük, vagy egyszerűen abban a fázisában semmi értelme létszámot növelni.

    Nagyon jól hangzik, hogy a cég vegyen fel még egy embert, csak a realitás sokszor nem ez, sőt, sokszor még egy több száz fős cégnél is nehéz akár csak +1 headcountot szerezni.

  19. jobangel
    mondta:

    @Lotyóbridzsida: ahol 1 feladatra 1 ember van, az nem cég, csak valami cégszerű próbálkozás. A legalapvetőbb céges szabályt nem követi, az üzletmenet biztosítását ugye. A szabadságot az Mt. úgy szabályozza, hogy az a munkáltatónak jó, és kiszámítható. És nem két titkárnőt kell felvenni, hanem két olyan embert, aki képes elvégezni minden munkát egymástól átvéve, ha kell. Ahol meg nincs annyi feladat, hogy 2 embert foglalkoztasson, ott lehet részmunkaidőzni, kiszervezni stb. A 2 keresős modell remek, legalábbis a nőknek jó. Normális világban egy anya választhat, hogy otthonmarad a gyerekkel, dolgozik főállásban, dolgozik részmunkaidőben, vállalkozik vagy amit akar, és minden modellben meg tud élni biztonságosan. Ehhez képest nálunk nem ez van.

  20. Lotyóbridzsida
    mondta:

    Aki ilyen cikkeket ír, az számomra arról árulkodik, hogy sosem tulajdonolt még céget, és sosem keresett oda megbízható embert. Mindkét fél érdekei teljesen érthetők. A megkreált adúász “okosmondat” pedig rohadtul nem életszerű egy olyan cégnél, ahol 1 feladatra 1 db embert akarnak felvenni, mert annyira van keret (pl egy kisebb cégnél). Éppen elég az, hogy 4-6 hétre (a szabadság idejére) biztosan nem lehet számítani egy munkaerőre. Megnézem azt a céget, aki azért vesz fel két titkárnőt, hogy az egyik gond nélkül elmehessen betegszabira 2 hetente 1 hétre. (Vicces, de én pont voltam olyan helyen, ahol 3 hetente 2 hétre rámszakadt mindig egy beteggyerekes kollegina munkatöbblete – ezúton is pusszantok mindenkit, akit ez kicsit sem érdekelt, hogy megszakadok miatta.) Sokkal inkább a 2 keresős modellt kellene hibáztatni, vagy a magányos családokat – bevethető nagymama nélkül, mint a munkáltatókat. Egy normális világban nem kellene dolgoznia egy nőnek addig, amíg a gyereke 6 éves nem lesz, nem azon kellene rettegnie, hogy kevés a pénz a megélhetésre, és túl sokáig kiesik a munnkaerőpiacról. Az egymásra mutogatás és a cinizmus nem segít.

  21. Melki
    mondta:

    @a nagy hohohorgász:
    Jah, árad belőled a szeretet, tiszta Buddha vagy. 😀

  22. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @Melki: én attól leszek boldog ha adhatok a gyerekemnek. Attól leszek boldog ha adhatok a társamnak. És amikor ezt szeretettel viszonozzak akkor az valami csoda. És annyira büszke vagyok hogy nem ragadtam le a pénznel . Mert ez mindent visz. Van egy társam akire szamithatok ha baj van és van egy lányom aki maga a csoda. Kívánom neked is. Így minden nap kibirom hányás és öngyilkosság nélkül hogy találkozom a hozzád hasonlókkal.

  23. Melki
    mondta:

    @a nagy hohohorgász:
    Nem nagyon látom a belőled áradó szeretetet, minden hozzászólásod személyeskedés.
    Egyébként folyamatosan arról írsz, hogy azért kell a gyerek, hogy TE boldogabb legyél. Nem azért, mert neki jó lesz, hanem mert neked. Ez nem önzés véletlenül?

  24. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @Melki: mi nem reménykedünk hanem tudjuk hogy a gyerekkel több lesz az élet, de ezt csak akkor tudod ha nem vagy önző. De valóban ha nem tudod mi az a szeretet akkor neked csak teher lesz. Terad valószínűleg sosem mosolygott úgy senki ahogy rám a lányom. Ezt egyszerűen nem lehet pénzben mérni. Ti meg mindent abban mertek. Szívás

  25. Melki
    mondta:

    @a nagy hohohorgász:
    “Erre írtam hogy onzoek vagytok. “

    Szerintem meg az az önző, aki azért gyártja a gyerekeket, mert abban reménykedik, hogy ez majd valamilyen mágikus úton boldoggá teszi. Majd amikor kiderül hogy nem, akkor a gyereket elhanyagolják, folytatják az önpusztítást (cigi, ivás etc) a gyerek meg így járt.

    Aki nem tud gyerek nélkül teljes életet élni az inkább kímélje meg a potenciális gyerekét attól a gyerekkortól, ami várna rá.

  26. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Nem tud könnyen visszamenni, lsd még poszt. De ha vissza is tud, nincs elég bölcsőde, hová is tegye a gyereket? Nekem annyit fizetnek, amennyit dolgozom, és szeretném, ha minden nővel így lenne ez. De sokaknak nincs ilyen szerencséje. A havi összeg szerintem minimum a létminimum kellene, hogy legyen. Erre a nettó létminimum összege magasabb, mint a nettó minimálbéré. Innen szép nyerni.

  27. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: amúgy azt tudod hogy ez visszaélés a rombuszoddal? Akkor basz. Tok rá ha a férfi feltalalja hogy tud szülni. Az eszem megall..

  28. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: vagyis mennyit adjon a mindenkori társadalom az anyáknak hogy biztonságban érezze magát. Ember te pénzért akarsz szülni…

  29. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: szerintem most is választhat. Most is visszmehet anya 2 hét után is. Csak akkor oldja meg a gyerek apolasat is munkakieses nélkül. De te nem ezt akarod hanem azt hogy azt csináld amit éppen akarsz és ezt mindenki fogadja el és fizessen annyit neked mint aki rendesen dolgozik. Mondtam erre hogy ha eleritek akkor nagy istenek vagytok. Hajrá. A havi összeg megadását ne feledd.

  30. élhetetlen
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Jaj, drága. Ha a hülyeség fájna, ordítanál. Ez a harmadik hozzámszólásod, az elsőnek sem volt se füle, se farka, nem is magyaráztad. Utána minden alap nélkül a neveltetésemet minősítetted. No comment. Most a bébisziterrer jössz, amit nem is említettem, mert a legtöbb család megoldja, hogy mikor, ki van a gyerekekkel. “de a valóságban olyan abberalt mint én “.Ez a lényeg, aberrált vagy, ne kelljen már foglalkoznom veled.

  31. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Mindenki önző, ez tart életben mindenkit (és minden élőlényt). Az altruista csakis a saját altruizmusát szolgálja. Amikor te arról áradozol, hogy lemondanál a pénzről az anyai szeretetért, akkor az ugyanúgy önzés, mert az áldozathozatalodért elvárod az elismerést. Amikor áldozatot követelsz a nőtől a gyerekéért, akkor csak azzal nem kalkulálsz, mit tesz a gyerekkel az, ha áldozathozatalként tekintenek rá a szülei.
    A gyerek egyébként attól is sérül, ha 3 évig az anyja szoknyája mellett kell, hogy legyen. Meg attól is, ha nincs pénz az eltartására. Ezért egyszerűbb rábízni az egyénekre, hogy kitalálják, nekik mi a jó, és ehhez a kereteket biztosítani. És akkor lesz HTB, lesz karrierista anya, lesz bölcsis gyerek, lesz 5 éves koráig otthon maradó, meg még gyerektelenek is lesznek, mert van, aki azt gondolja magának megfelelőnek. Választhassa mindenki, ami neki a legjobb, csak legyen választási lehetőség. Jelenleg egy kisgyerekes nőnke kb. nincs, lsd. még GYED szabályozást, ami fentebb levezettem. Oké, még lehet vállalkozó, de upsz, ahhoz is pénz kell.

  32. élhetetlen
    mondta:

    @GyMasa: „ hanem SW fejleszöket, ami nagyon nem ugyanaz.”. És a SW fejlesztőnek nem megy ki a lába alól a talaj minimum öt évente, nem kell előről kezdenie egy másik platformon? Vagy miről beszélsz?

  33. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: ja és a gyerek közben csak sérül. Erre írtam hogy onzoek vagytok. De te csináld azt amit akarsz. Jogod van hozzá csak ezzel a közösségnek is artassz. Ami hatással van rám is sajnos mert az állam téged segít majd az én penzemen amikor az elvonos gyerekedet megprobalja kiszedni a mocsokbol.

  34. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: vagy beadod állami bölcsibe ahol ugyanúgy szarnak rá vagy maganbolcsibe ahova kifizetés azt a plusz pénzt amit anya keres és ugyanúgy szarnak a gyerekre. Mond már el hogy jön ki a matek?

  35. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @élhetetlen: ok akkor másképp fogalmazok. Ha apa és anya azért dolgozik hogy meglegyen a mai eletszinvonal és rabizzak a gyereket egy bebiszitterre mert ugye a nagyszülők is dolgoznak mert nekik is joguk van jobban élni. És a bébiszitter a felvételi beszélgetésen elmondja a kötelezőt de a valóságban olyan abberalt mint én akkor szerinted megérte vagy sem? A saját gyereked miatt nem vagy hajlandó leadni semmit de mástól elvarod hogy a te gyerekedert tegyen meg mindent mert te adsz neki baksist…. Ember te hol élsz??????

  36. GyMasa
    mondta:

    @élhetetlen:
    ” Kiragadott szó, “informatikus”. “
    Mondjuk a Greenfox, és hasonló bootcamp-ek éppen nem informatikusokat képeznek, hanem SW fejleszöket, ami nagyon nem ugyanaz.

  37. élhetetlen
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Nos, lebarmoztál, le emberi hulladékoztál, ugye nem gondolod, hogy ezek után érdemi vitába kezdek veled? Mi bajod van? Te kaptál hiányos nevelést, és most kompenzálni próbálsz?

  38. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: egyszerűen annyira onzoek vagytok hogy azzal nem lehet mit kezdeni.

  39. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @Zabalint: akkor csináld úgy. Sok sikert.

  40. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: értelek de én biztos vagyok a szeretet erejében és nekem eddig bejott mert pénzt is jobban tudok keresni ha tudom hogy van kikert. Majd meglatjuk melyik út lesz sikeresebb. Amúgy szerinted mennyi az a havi jövedelem ami neked a biztonság?

  41. élhetetlen
    mondta:

    @0dzsud0: “Szóval a kérdésre a válasz: orvos/állatorvos/gyógyszerész/fogorvos, jogász vagy természettudományos végzettségek.”
    Nem akarok vitatkozni, csak másképp látom a dolgokat. “Ne haragudj, de azt nem veszem be, hogy a doktornő nem lehet bármikor doktornő.”. Én meg nem hiszem, hogy egy sebész, mondjuk úgy jelentkezik egy kórházba, hogy ugyan tíz éve nem volt szike a kezemben, de most műtenék, és azt mondja az igazgató főorvos, hogy jó, itt egy beteg, próbáld meg. Beállhat a sorba a kezdők közé. Háziorvos lehet, ha van pénze egy jó helyen levő praxisra, vagy mehet a világ végére, ahol ingyen kap, és gondolja végig, hogy a gyerekei hol tanulnak. Kiragadott szó, “informatikus”. A legrosszabb példa. 9-10 év kihagyás alatt minimum kétszer kimegy alólad az egész szakma, ez tapasztalat. Valamikor PC supporter voltam, mikor még a Windows is a DOS alól indult, a programok meg high memory, low memory, aztán belekeveredtem egy projektbe, bent ragadtam 15 évre, ahol a PC csak terminál volt a nagygéphez. Hozzáférési jogunk nem volt, érthető, a támogatók megőrültek volna, ha ezer PC-n akármit telepített volna a felhasználó. Aztán nyugdíj, és fogalmam sincs mi, hol van a PC-n. És nem hiszem, hogy működik, ha azt ajánljuk egy lánynak, hogy menj csillagásznak, ha egyszerűen nem érdekli. Ez amerikai sztori, disszidens magyar férj, és az erdélyi felesége. Három gyerek, a nőnek fogorvosi végzettsége van, nulla gyakorlat, viszont minden megerősítő tovább képzést elvégzett. 45-n túl állást keres. Praxist kiépíteni késő. Ami összejött, részmunkaidőben fogköveket távolít el, mint egy asszisztens.

  42. Zabalint
    mondta:

    @a nagy hohohorgász:
    Tehát pl. ha valakinek mondjuk a szülésnél meghalt az anyja, és kezdetektől fogva az apja neveli, az csak szar ember lehet felnőttkorában? Vagy ha szimplán 1 év után visszament dolgozni az anyja, esetleg megosztották apukával a gyes időszakot?

    Ez a 2-3 évig otthon marad az anyuka a fejlett világban szinte csak Magyarországon általános. És érdekes módon mégsem csupa szar ember él a nyugati országokban. Az USA-ban sem, ahol kimondottan rövid ideig szoktak otthon maradni a gyerekkel az anyukák.

  43. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Hellómár… Beszélgessünk, de egymás sértegetése nélkül! Naszóval, nőként is elmondom, nem csak álláskeresési feministaként 🙂 Egy nőnek nem feltétlenül a “babázás” az egyetlen vágya, mi több, lehet, hogy az kimarad a vágyai közül. Ha nem marad ki, akkor meg biztonság kell neki, amit csakis anyagiakkal lehet megteremteni, gyerekmosolyért nem adnak kenyeret a boltban. Azt meg nem várhatja el mástól, saját magának kell megteremtenie. Nincs az a fajta családmodell, ami szerinted van, olyan társadalomban, ahol a házasságok fele válással végződik, és a fogyatékos gyereket nevelők 70%-a egyedülálló nő. A nőknek meg kell tudni állni a saját lábukon anyagilag – ráadásul gyerekestül, mert a társadalom jórésze, benne te is, azt vallod, hogy a gyerek a nő dolga. Pedig nem az lenne egy normális világban, de mégis az.

    “anyai szeretet alapozza meg a gyerek egész életét és ezt munka mellett nem lehet megcsinalni.” — döbbenj meg, de a dolgozó nők is szeretik a gyerekeiket. Sőt, attól, hogy egy nőnek nincs munkahelye, baromi sokat dolgozhat – csak épp nem fizetnek érte, és nincs miből kenyeret vennie. Amellett az első 3 év misztifikálását pont a kádári világban találták ki, abból a célból, hogy a nőket távoltartsák a munkától, mert nélkülük is volt elég baj a kapun belüli munkanélküliségből. Ők voltak a HTB-k, akik nyugdíjbavonulásukkor a most havi 28.500 Ft-os nyugdíjból élnek, a gyerekekük meg mosogat Londonban, mert mégiscsak pénzből él az ember. A kádárkoir HTB-kből lettek egyébként a piás panelanyukák, akiket a Családi kör című sorozattal próbáltak kiterápiázni a helyzetükből. Nem működött már akkor sem, hogy a nőket kivonjuk a társadalomból, és a kezébe adunk egy gyereket, hogy “babázzon”, pedig akkor még a családon belüli erőszak is kevésbé volt elterjedt a városokban.

    “A pénz nem minden” – rossz hírem van, pedig de. Persze, értem, mit akarsz az anyai szeretettel, de ez kevés az életbenmaradáshoz. Azt is csak pénzből tudod megvalósítani, hogy itt kommentelsz, de pénz nélkül még hajléktalanként sem tudnál túlélni a mi társadalmunkban, nemhogy gyerekes anyaként. Persze ez utóbbit, ha jól értem, neked nem is kell, kibicként meg könnyű…

  44. Zabalint
    mondta:

    @Serény Vélemény:
    Rendkívül taszít a gondolkodasmódod. Az embernek nem egyetlen célja a reprodukció. Az ember nem csak biológiai lény, hanem tudattal rendelkező intellektuális lény is. Nem lehet pusztán a reprodukció a célja. Értelmes emberek teljes életet élnek gyerekvállalás nélkül is, a gyerekvállalásról már ezen teljes életük tudatában döntenek. Nem pedig azért, mert a gyerekükért akarnak élni, ami egyébként magának a gyereknek épp a legártalmasabb.

  45. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @élhetetlen: látom a te anyad is inkább a munkát választotta ahelyett hogy megtanitott volna érezni. Nem minden a pénz. Lehet hogy fizikailag felno a gyerek de ugyanolyan emberi hulladék lesz mint te. Egy anyai szeretet alapozza meg a gyerek egész életét és ezt munka mellett nem lehet megcsinalni. Pénzzel megvenni meg pláne. Értse már meg az anya hogy a gyereknek nem a legjobb laptop kell hanem 0-24es anyai szeretet az első 3 évben . De ezt aki nem kapta meg az nem tudja mit veszített. Köztük te sem elhetetlen.

  46. élhetetlen
    mondta:

    @Serény Vélemény: Csak szemezgetek az okosságaidból. „aztán amikor 40+ évesen még nem szült, mert nem volt olyan pasija soha, aki bevállalta volna egyáltalán őt, meg a gyereket _is_, akkor összecsuklik”. Miből gondolod, hogy egy diplomás nőt nem vállal be egy pasi? Másnak már írtam. Felveszik a diplomás nőt, dolgozik x évet, bizonyít, és 28-30 éves korában elmegy szülni. Egy év után visszamegy dolgozni, hogy ne húzzon el mellette a szakma, és egy év után elmegy megszülni a második gyermeket, stb. És, pl. ha már előtte dolgozott 5 évet, hatot meg így három szüléssel, akkor a 11 évből csak hármat nem töltött munkával, megéri a cégnek, ha tényleg jó munkaerő, és visszavárják.
    „Ha engem kérdezel, én csak olyan nőt vennék feleségül, aki el tudja vágni egy csirke nyakát”. Miért, te nem tudod elvágni egy csirke nyakát? Ja, te nem érsz rá, mert dolgozol, és eltartod őt.
    “rájössz, hogy sokkal jobb babázni mint karriert építeni.”. Aztán, ha a gyereked már kiskamasz, te még mindig babáznál, de ő már nem akarja az összes szabadidejét veled tölteni, és este már nem engedi, hogy te fürdessed meg. Akkor menj el kezdőnek a szakmádban az elavult tudásoddal? “Ez férfiként még csak lehet élmény, ha az ember egyébként is szereti csinálni, lehet vele jól keresni de nőként mire jó?”. Ez már komoly. Ha egy férfi tervez egy jó épületet, az élmény neki, ha egy nő tervez egy jó épületet, az nem élmény neki? Ha egy férfi sebésznek sikerül egy életmentő műtét, az miben különbözik attól, ha egy nő sebésznek sikerül, úgy élmény szempontjából? Nőnek mire jó a sikerélmény? Egy nő nem szeretheti a munkáját, csak egy férfi?
    “”Attól még van apa is, anya is. ” csak reggeltől estig nincs. Pont amikor kéne, hogy legyen…”. Nem tudom, hallottál-e róla, de kötelező az óvoda is, az iskola is. Reggel és este meg valamelyik szülő velük van, és egy normális családban indifferens, hogy ki van reggel, és ki van este velük. Az az anya, aki úgy látja, hogy más dolga nincs a világban, csak a gyerekeit felnevelni, sokkal nagyobb valószínűséggel teszi őket tönkre. Ragaszkodik a szerepéhez, a 18 évest is úgy babusgatná, mintha három éves lenne, és ezeknek a fiataloknak később a párkapcsolatuk is rámegy “anyucira”. Na, erről ennyit.

  47. a nagy hohohorgász
    mondta:

    Poszter ígérem nem írok többet mert nekem úgy sem válaszolsz. De utoljára megprobalok segíteni bár elég menthetetlen vagy. Na szóval az életről szóló pozitív reklámok nem emelik az apró betűs részt. Nem hiába. Valószínűleg te hres vagy. Gondolj bele vajon miért utalja őket mindenki? Segítek, mert úgy akarnak életekrol dönteni hogy fogalmuk sincs mi az az élet. Nem irigylem a gyereked. Tuti lelki beteg…. Sajnos. látom hogy jót akarsz de közben szetcseszel mindent. Ész nélkül nem lehet.

  48. GyMasa
    mondta:

    @0dzsud0:
    “…elég durva humánerőforrás-pocsékolás egy orvos végzettséggel rendelkező embert …”
    Ezzel teljes mértékben egyetértek!
    Ráadásul a teszter, mint munkakör kb. csak minimális mértékben igényli még akár a Greenfox jellegü képzettséget is.

  49. 0dzsud0
    mondta:

    @jobangel: Értelek, de munkája azért lesz. Ha akarja, orvosként is. Ha nagyon nem szúr el valamit, élete végéig is folytathatja akár. Ne haragudj, de azt nem veszem be, hogy a doktornő nem lehet bármikor doktornő. A greenfox akadémiát és társait nagyon gyorsan el kell felejteni, mert pont ezek a fancynek tűnő képzések azok, amelyek 1-2 év alatt értéktelenné válnak a piacon. A teszter egyébként sem egy csúcsszuper munkakör, elég durva humánerőforrás-pocsékolás egy orvos végzettséggel rendelkező embert olyan munkakörben alkalmazni, amit kb. bárki el tud látni. De nyilván, ha az ügyfél így döntött, akkor így döntött.

    Az ajánlott képzésekről: Azt érdemes lett volna valóban kikötnöm, hogy a TTK-n belül a biológia szak sajnos eléggé nulla, bocs érte. Legalábbis itthon…ajánlott helyette a vegyész, vagy a korábban említett orvosi területek egyike. A biológiát elvégezni sem nagy kihívás, és jellemzően munkát sem kap vele az ember a szakmájában. Ha valakit érdekel a természettudományi terület, de 18 évesen nem tudja, pontosan merre mozduljon, érdemes a matematika (igaz, ezt nem soroljuk a természettudományok közé) vagy a fizika szakra jelentkeznie. Egy BSc után lehet MSc-n mérnök, közgazdász, informatikus, de maradhat az eredeti szakon is, amivel szintén jól jár. Fizikusként választható a csillagász vagy a meteorológus szak is pl. Én valami ilyesmire gondoltam, amikor kérdezted, hogy mit kell ajánlani a lányoknak, mely diploma felé kell őket terelni. A válasz ez, így nem fog problémába kerülni gyerekvállaláskor. Viszont nem sok ilyen képzés közül választhat, és sajnos egy turizmus, andragógia, szociológia vagy sportmenedzser képzést mindig könnyebb lesz választani. Az élet viszont utána elég nehéz lesz.

  50. GyMasa
    mondta:

    @jobangel:
    Discalimer:
    Egy percig sem kételkedem abban, hogy sokanak nagyon nehéz az életük, és rossz dolgok történnek velük!
    Nem gondolom, hogy senki nem jár így, és mindenkinek rózsaszín habos élet jut.
    Ennek ellenére, habár szeretem olvasni a cikkeidet, ezzel a mostani dologgal nem értek egyet, de nagyon!

    “a babának az sem jó, ha anyuci nem tud neki fűtött, tiszta otthont, nyugodt környezetet biztosítani. Márpedig azt pénzből lehet előteremteni, az alanyi jogon járó GYES+családi pótlék összege 2020-ban: 28.500 jó magyar forint, amiből 10% nyugdíjjárulékot kell fizetni, azaz nettó 25.650 Ft + 12.200 Ft = 37.850 ft egy nő jövedelme, ha nem dolgozik.”
    OK, azért most álljunk már meg egy pillanatra!
    Ha valaki csak ezeket kapja, Tök egyedül (szülök és férj/élettárs nélkül) az azért eléggé egy nem tipikus eset!
    És, akkor egyböl elöjön, hogy egy ilyen anya nem igazán adott fel semmiféle karriert a gyerek miatt.
    És, nem vagyok benne biztos, hogy ez nem óriásii felleötlenség egy felnött embertöl…

    “Ha dolgozik, mielőtt gyereket vállal, kaphat GYEDet, ha volt előtte 365 nap biztosítási státusza (értsd: dolgozott valahol, bejelentv). Ebből látszik, hogy már a felelős gyerekvállalás sem megy karrier nélkül, tehát ha sok gyereket akarunk, _előtte_ oda kell engedni a nőt a munkához, jövedelemhez.”
    Ki tartja távol a munkától?
    A munkaerö-piac, vagy a “rohadék” férfi?
    Az elsö eset azért ma már nem annyira valós probléma, mert igen alacsony a munkanélküliség, Ha pedig a férfi, akkor még a teherbe esés (söt, igazából már az összeköltözés) elött illik ezt tisztázni, és NEM szülni gyereket egy ilyen férfinak.
    ” A GYED az addigi jövedelmének max. 70%-a lehet, de 2020. évi törvényi felső határa havi bruttó 225.400 Ft (nettó 146 ezer ft)”
    És, erre rájön még az egy gyerek után járó, 13700 HUF családi pótlék.
    A 225400 HUF az bruttóban a 322000 HUF 70%-a.
    Ez nagyjából egy tetszöleges, magyar autógyár, illetve multi gyártósori munkásának az alap- kezdöfizetése, pótlékoktól és prémiumoktól mentesen.
    Úgy gondolom, hogy ezt nem annyira nehéz megugrani…

    “Egy egyfős háztartás létminimuma 2018-ban nettó 94 820 forint volt – csak összehasonlításul.
    Azaz, ha a fiatal nő kimaxolja a karrierjét, és eléri a max. GYED-et,…”
    Szóval, szerinted egy nönél egy gyártósor mellett dolgozni, a “karrier kimaxolása”?
    Miért vagy ennyire rossz véleménnyel a nökkel kapcsolatban???

    “… akkor marad kb. 50 ezer forintja “életre”.”
    És, hol van a gyerek apja?
    Vagy a szülei?
    Vagy az apa szülei?

    ” Ebből kellene tartalékot képeznie, életbiztosítást, lakáshitelt fizetni stb. Na, azért is kell karrier, hogy már előtte tudjon tartalékot képezni. “
    Mondjuk, ha már fizet egy lakáshitelt, akkor képes volt többmillió HUF-t összegyüjteni, mielött megvette azt a lakást és teherbe esett!
    Ha pedig mindez EGYEDÜL sikerült neki, akkor nem egy elveszett embernek kell lennie és nem lesz problémája a továbbiakban sem.
    Szóval, nekem nem áll össze ez a szuperpesszimista életkép, amit próbálsz elmesélni.
    Azért ahhoz, hogy MINDEZ, ÍGY EGYÜTT megtörténjen, igazán nagyon szerencsétlennek kell lenni, és nem gondolom, hogy ez egy átlagos nö élete.

  51. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: “a babának az sem jó, ha anyuci nem tud neki fűtött, tiszta otthont, nyugodt környezetet biztosítani”

    na ez a feminizmus esszenciája! Pont az a lényeg, hogy nem _anyucinak_ kell ezt biztosítania, hanem a családnak! Apuci+anyuci = család. És mivel általában mindenkinek van anyja, meg apja, ezért végső esetben a nagyszülőket is lehet mozgósítani az ügy érdekében.

    Azt meg ne nevezzük álszent módon “karrier”-nek, hogy ha valaki tisztességesen dolgozik valahol!

  52. Serény Vélemény
    mondta:

    @élhetetlen: “Attól még van apa is, anya is. ” csak reggeltől estig nincs. Pont amikor kéne, hogy legyen…

  53. GyMasa
    mondta:

    @jobangel:
    “No, ezek pont azok, amikben hónapokat sem lehet kihagyni, nemhogy 15 évet…”
    Egy gyógyszerész miért ne maradhatna otthon pár évet?
    A kémiai alapok nem múlnak el, az esetleg idöközben megjelent gyógyszerekkel kapcoslatos ismereteit meg max. pár hét alatt fel tudja szintre hozni.

    “Volt doktornő ügyfelem, GYEDről nem tudott visszamenni orvosnak (belgyógyász), mert a kórházban ügyeletet kellett volna vállalni, ami 2 éves gyerek mellett egyedülállóként nem ment.”
    Belgyógyászként elmehetne háziorvosnak is, nem?
    Plusz nem feltétlenül kell állami kórházban dolgozni.
    Mostanra eléggé megsokasodtak a magán egészségügyi intézmények, ahol piaci alapon müködik a gyógyítás, beleértve a fizetéseket is.

    ” Úgyhogy kitanulta a programozást a greenfoxon, és most egy orvosi mérőműszereket gyártó cég tesztere.”
    Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt élete legjobb döntése.

    ” Az orvosi munka nemcsak teljesítményfókuszú, a rendelkezésreállást meg gyerekkel nehéz megoldani.”
    Ez, szerintem egy eléggé túlegyszerüsített kijelentés.
    Szerintem szinte bármelyik szakmára igaz ez a kijelentés!
    Persze, én “csak” egy férfi vagyok, aki nehogymár ilyeneket mondjon, csak úgy.

    “Nem mellesleg pont a természettudományos területen, pl. biológusnő nem tud boldogulni. Nem kap fontos kutatási témát, mert “úgyis elmegy szülni, nem lehet rá számítani”.”
    Mondjuk az akadémiai környezet az, ahol meglehetösen nagy az egyén szabadsága az ilyen dolgokra.
    Nekem csak 2 év PhD tanulmánnyal kapcaolatos tapasztalatom van, de ott azt tapasztaltam, hogy simán belefért volna, hogy egyedülálló szülö legyek.
    Persze, lehet, hogy nekem csak simán szerencsém volt, hogy olyan volt a tanszéken a vezetöi, meg a többiek hozzáállása, hogy ez belefért volna.
    “Később meg “mi lesz, ha beteg lesz a gyerek”. “
    Nekem a mostani fönököm mondta azt, egy csoportos beszélgetés során, hogy “egy emberrel maximum 60%-ban lehet reálisan számolni, és nem 100%-kal.”

  54. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: első kufircra nem szulunk gyereket aki meg mondjuk 1 éves kapcsolat után sem jött rá hogy a párja nem oké az vmit nagyon benezett. Amúgy a törvények mon egyértelműen a nőt támogatják. Szinte minden pasi kifosztva jön ki egy valasbol és jó ha láthatja a gyerekét akkor megint miről beszélsz?

  55. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: A bántalmazott nők meg nem beékelődés, “csak” megtalálnak segítő szervezetek, hogy a talpraállást segítendő, segítsek munkát találni nekik. Ebből volt régebben posztom, tanulságul:

    jobangel.blog.hu/2018/09/17/bantalmazott_no_allast_keres

  56. élhetetlen
    mondta:

    @Im just here for the comments: „h anya nélkül nőnek fel”. Mi a különbség a gyerekek szempontjából aközött, hogy anya ébreszti, reggelizteti, viszi oviba, suliba őket, és este apa gyűjti be, vacsoráztatja, fekteti le őket, mert anya még dolgozik, vagy, ha fordítva van? Attól még van apa is, anya is. Ha törődnek a gyerekkel és szeretik, a gyerek felveszi a ritmust. “munka és anyaság nem összeegyeztethető”. Azért elég sok családban sikerül. Körül kéne nézned. Egyetlen személyes nőismerősöm sincs, aki csak otthon van/volt, mert van gyereke. És a gyerekek nem siklottak ki a “törődés hiánya miatt, mert anya is dolgozik”, felnőttek lediplomáztak, és jönnek az unokák.

  57. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: a babának az sem jó, ha anyuci nem tud neki fűtött, tiszta otthont, nyugodt környezetet biztosítani. Márpedig azt pénzből lehet előteremteni, az alanyi jogon járó GYES+családi pótlék összege 2020-ban: 28.500 jó magyar forint, amiből 10% nyugdíjjárulékot kell fizetni, azaz nettó 25.650 Ft + 12.200 Ft = 37.850 ft egy nő jövedelme, ha nem dolgozik.

    Ha dolgozik, mielőtt gyereket vállal, kaphat GYEDet, ha volt előtte 365 nap biztosítási státusza (értsd: dolgozott valahol, bejelentv). Ebből látszik, hogy már a felelős gyerekvállalás sem megy karrier nélkül, tehát ha sok gyereket akarunk, _előtte_ oda kell engedni a nőt a munkához, jövedelemhez. A GYED az addigi jövedelmének max. 70%-a lehet, de 2020. évi törvényi felső határa havi bruttó 225.400 Ft (nettó 146 ezer ft)

    Egy egyfős háztartás létminimuma 2018-ban nettó 94 820 forint volt – csak összehasonlításul. Azaz, ha a fiatal nő kimaxolja a karrierjét, és eléri a max. GYED-et, akkor marad kb. 50 ezer forintja “életre”. Ebből kellene tartalékot képeznie, életbiztosítást, lakáshitelt fizetni stb. Na, azért is kell karrier, hogy már előtte tudjon tartalékot képezni.

  58. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: “Ha a nőket nem engedjük még akár írni-olvasni sem”

    Nem mondtam ilyet!

  59. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: Oké, még egyszer: tök mindegy, hogy. mit tanul a nő, mert ha normális, akkor az első szülésekor rájön, hogy nem az az élete célja, hogy napi 10-14 órában dolgozzon végső soron _más_ emberek (a tulajdonos/ok) sikeréért, hanem az, hogy a babájának jó legyen. És a babájának nem jó, ha nem anyuci szoptatja, és nem anyuci teszi tisztába, és nem anyuci tanul vele, és nem anyuci főz neki, hanem a konyhásméni által adott gagyi kaját kell ennie, és így tovább. És a kisgyereknek sem jó, ha anyuci nem tanul vele addig, amíg önállóan nem tud tanulni.

    Persze, le lehet passzolni a kisbabát, és vissza lehet menekülni a “munka világába”, de akkor egy olyan dolgot hagy ki a “dolgozó nő”, amit soha többet nem fog tudni helyrehozni.

    Ez a “bántalmazó férfi” meg valami beékelődés lehet nálad, én magam részéről még csak nem is találkoztam ilyennel, mint ahogy koronavírusos emberrel sem… és pont az a szörnyű egyébként, hogy ha egy nő tényleg ilyen kapcsolatban van, akkor nem fog tudni kilépni belőle akkor sem, hogyha egyébként anyagilag “független” tudna lenni.

  60. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: Az “élet értelme” filozófiai kérdést itt nem vitatnám meg. Vissza a realitásokhoz: az anyagilag független nő nem fog éhenhalni akkor sem, ha esetleg a párját éri valami – pl. munkanélküli lesz, baleset éri, meghal. Ha a férfi bántalmazó, akkor meg az anyagilag független nőnek van esélye elhagyni, így túléli a rossz párválasztást. A biológusnő meg kapjon fontos kutatási témát, mert akkor esetleg többen tudnak dolgozn a rák ellenszerén, ami megint jó a társadalomnak.

    Szóval, mi az a diploma, ami 15 év kihagyás után is alkalmas a munkaerőpiaci visszatérést biztosítani?

  61. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: “Egy anyagilag független nő ezt megoldja magának” — vö.: ” biológusnő nem tud boldogulni. Nem kap fontos kutatási témát, “

    Mi az értelme “az anyagilag független nő” életének?

  62. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: Ha a nőket nem engedjük még akár írni-olvasni sem, akkor szükségük lesz “védelemre”, ami valójában csak egy birtokolt valaminek a védelme a férfi szemszögéből. Egy anyagilag független nő ezt megoldja magának. Ez pont attól nem dől össze, hogy van lehetősége egyedül/gyerekkel is létezni. A szír nőknek nincs, és mintha amúgy sem lenne jó mostanság Szíriában élni – férfiként sem.

  63. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: “Nem mellesleg pont a természettudományos területen, pl. biológusnő nem tud boldogulni. Nem kap fontos kutatási témát, mert “úgyis elmegy szülni, nem lehet rá számítani”. Később meg “mi lesz, ha beteg lesz a gyerek”.”

    Igen, pont ez a való világ, ez a realitás!

  64. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: Van egy szír ismerősünk. Amikor még nem volt náluk háború, az unokatestvérének 4 felesége volt. Amikor született egy új gyerek, csak simán hozzáépítettek a házukhoz egy szobát. Szerintem ott egyik feleségnek sem volt diplomája. Viszont összesen volt vagy 22 gyerekük. A szír ismerősünk feleségének meg van diplomája, de amikor férjhez ment, akkortól fogva a családja volt a számára a legfontosabb. Neki csak kettő van.

    A jenga célja nem az, hogy minél magasabbra építsd a tornyot, hanem hogy ne te legyél az, akinél ledől. Pont, mint a feminizmus. ELőbb-utóbb ledől, és maga alá temet mindent, mert ha nincs férfi, aki megvédene, márpedig honnan a francból lenne, ha TE nem szülted meg — akkor jönnek a szírek, meg az észak-afrikaiak, meg a pakisztániak, meg a jó ég tudja még kik, és elveszik azt amire szükségük van.

    Még egyszer: miért ne dőlne össze a TE általad preferált szélsőségesen feminista világ?

  65. jobangel
    mondta:

    @0dzsud0: No, ezek pont azok, amikben hónapokat sem lehet kihagyni, nemhogy 15 évet… Volt doktornő ügyfelem, GYEDről nem tudott visszamenni orvosnak (belgyógyász), mert a kórházban ügyeletet kellett volna vállalni, ami 2 éves gyerek mellett egyedülállóként nem ment. Úgyhogy kitanulta a programozást a greenfoxon, és most egy orvosi mérőműszereket gyártó cég tesztere. Az orvosi munka nemcsak teljesítményfókuszú, a rendelkezésreállást meg gyerekkel nehéz megoldani.

    Nem mellesleg pont a természettudományos területen, pl. biológusnő nem tud boldogulni. Nem kap fontos kutatási témát, mert “úgyis elmegy szülni, nem lehet rá számítani”. Később meg “mi lesz, ha beteg lesz a gyerek”.

  66. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: Hogy én emberekben gondolkodom, nem hatalommániában, ahol egyre magasabbra kell nőni semmire alapozva (hatalommániás férfiak esetén az összes “alap” az az Y kromoszóma lenne…) De még mindig nem válaszoltál, milyen diplomája legyen egy nőnek, ami jó 15 évnyi kihagyás után is valamire 🙂

  67. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: Mi a különbség a te ideológiád, és a jenga között?
    http://www.youtube.com/watch?v=Y-4bqO2nN70

    Előbb-utóbb a jenga ledől.

  68. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: @Serény Vélemény: “sokkal jobb babázni mint karriert építeni” – Csakhát a baba felmutatására nem adnak kenyeret a közértben, meg a villanyszámlást sem érdekli, hogy van baba. A függetlenséget meg ne tedd idézőjelbe, mert sok nő számára az csak álom, hogy elmegy a boltba, és vesz egy almát, és erről nem kell beszámolnia a férfinek, aki “viszi a pénzt haza”. Na, ennél sokkal jobb, ha van saját bankszámla, saját jövedelem, és akár két almát is vehet, mi több, buszjegyet is, ha menekülni kell a bántalmazótól – mert van miből megvenni. Anyagi függetlenség az alapja annak, hogy ne kiszolgáltatott, bántalmazott, esetleg – ahogy fentebb fogalmaztál – kidobott öregedő ágyas legyen. Ezek nem azok a szerepek, amik egy nőnek kellenek, és ezek ellenkezője biztosítja a gyerekek jóllétét is (nem jólétét, de legalább élhető életét). Egyáltalán nem jó, ha az első gyerek után leírja magát a nő, és visszaáll asszonyállati sorba. Ez a női oldal.

    A társadalmi oldal meg az, hogy ha a nőket is odaengedjük a munkához, nagyobb lesz a GDP, több lesz a lehetősége az országnak, nagyobb lesz a tudásbázisa, nem lesz munkaerőhiány. Ennek inverze: nem véletlenül a legelmaradottabb országok azok, ahol a nőknek a legrosszabb a sora, és a legfejlettebb országokban meg még nőnek, idős nőnek, vagy családanyának is jó lenni. No, ez az értelme.

  69. 0dzsud0
    mondta:

    @0dzsud0: Bocs, ez véletlen volt. Szóval a kérdésre a válasz: orvos/állatorvos/gyógyszerész/fogorvos, jogász vagy természettudományos végzettségek. Ezek biztosan jók lesznek. Nyilván egyik területen sem lehet megúszni, hogy egy kis önképzést beiktassunk időnként, de egy doktornőnek 15 év után sem fogják azt mondani, hogy nem várják vissza.

  70. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: “Több nem kell, pont annyi kell. Ettől még itt is messze vagyunk.”

    én sose akartam jogot arra, hogy gyereket szüljek! Még egyszer: Marx találta ki az egészet, elsősorban, mert csalta a feleségét, másodsorban mert szerinte a “család” egy polgári csökevény, ami azért van, hogy a tőke megmaradjon a gaz férfiaknál.

    SZERINTEM: ha normális gyerekeket akarsz, és normális családot, és normális unokákat, és te magad is normális vagy, akkor tökmindegy, hogy a nőnek – vagy nőként – milyen diplomája/diplomád van, mert az első gyerek születése után rájön/rájössz, hogy sokkal jobb babázni mint karriert építeni.

    A “karrierépítés” nagyjából azt jelenti egyébként, főleg a nők esetében, hogy “a tulajdonos vehet. magának még egy repülőgépet”. Nem te, nem a karrierista nő, hanem a cég tulajdonosa. Főleg, ha multi. Ez férfiként még csak lehet élmény, ha az ember egyébként is szereti csinálni, lehet vele jól keresni de nőként mire jó? A “függetlenség” látszatának a fenntartására?

  71. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: Tudok csirkét pucolni, csak nem szeretek 🙂 Azért tanultam sokat, dolgoztam sokat, hogy más vágja le a csirkét helyettem. De ha muszáj lenne, levágnám. A diplomától nem veszik el a készség a túlélésre.

    Hanem arra nem válaszoltál, milyen diplomája is legyen a 3-4 gyerekes nőnek, ami 15 év kihagyás után még ér valamit. Kíváncsian várom, akár még meg is szakértem, ha jó az ötleted.

    A feminizmust meg nem lehet túltolni, amint minden nőnek pont annyi _érvényesíthető_ joga lesz, mint egy férfinak, készen vagyunk. Több nem kell, pont annyi kell. Ettől még itt is messze vagyunk.

  72. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: Ha engem kérdezel, én csak olyan nőt vennék feleségül, aki el tudja vágni egy csirke nyakát. Akár van diplomája, akár nincs. “Egy másodperccel később”, ugyanis már nem számít, hogy milyen diplomája van valakinek, csak az, hogy életben tud-e maradni, ha nincs áram, nincs víz, nincs semmi, és még Tesco sincs… ( bookline.hu/product/home.action?type=250&id=24150&&gclid=CjwKCAiA1rPyBRAREiwA1UIy8MdQlAQ8Yu3YMWgCH-RZnEENz36R2iPEAt4_5sf37lhBwU5QRIH5xBoCm9UQAvD_BwE )
    🙂

    Értem én a “karrier” és “nők is” meg “feminizmus a kúlság topja” című modern eposzokat, csak ha megkapirgáljuk egy kicsit, akkor fele sem igaz. Az egyik fele nem igaz, a másik fele meg tömény hazugság. (Egyébként magát a feminizmus túltolását is Karl Marx találta ki, de ő is csak azért, mert egy perverz vén félrekefélős disznó volt.)

  73. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: “i lenne, ha a diplomás nő eleve olyan diplomát szerezne, amivel három-négy gyerek után is vissza tud téri a munkaerő-piacra? ” — melyik az a diploma, ami által kapott tudás nem értéktelenedik el 15 év alatt?

  74. chrisred
    mondta:

    @Serény Vélemény: Kimarad az időtényező. Három-négy gyerek után az a diploma ugyanugy 15-20 évvel korábban aktuális képzettségi szintet takar.

  75. Serény Vélemény
    mondta:

    @élhetetlen:
    “? Az, hogy pl. egy diplomás nő maradjon otthon három gyerekkel, 9 évig, és 32 éves korában, a már elavult tudásával kezdjem majd állást keresni, “

    Diplomás nő azt csinál, amit akar, aztán amikor 40+ évesen még nem szült, mert nem volt olyan pasija soha, aki bevállalta volna egyáltalán őt, meg a gyereket _is_, akkor összecsuklik. Mert általában ez az a kor, amikor a pasik dobják az öregedő ágyasukat, és fiatalabb után néznek… (láttam ilyet, közelről.) És akkor hiába van ott a hatalmas karrier, meg az igazgatói szék, meg az abszolút jóllét…

    Mi lenne, ha a diplomás nő eleve olyan diplomát szerezne, amivel három-négy gyerek után is vissza tud téri a munkaerő-piacra?

  76. jobangel
    mondta:

    @Im just here for the comments: Erről elég nehéz meggyőzni, mert nem igaz 🙂 Bizony, felnőttekkel is történik egy csomó minden, ami miatt nem tud bemenni dolgozni, de ez így rendben is van, mert emberek vagyunk. A humán erőforrásnak vannak kockázatai, kezelni kell.

  77. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Ja, és nincs valaki ellen harcolás. A hülyeség ellen harcolás van 🙂 A posztbeli esetben pl. a kockázatkezelés hatékonyságáról értekeztem, egy adott kockázat kapcsán. Kár, hogy anno nem szociológiát tanultam, mert mostani fejemmel már érdekelne, hogy vajon miért fontos mindenkinek, hogy megtartsa a rossz, nem működő modelleket, ahelyett, hogy átvenné a működőket. És ha már feminizmus, érdemes tudni, hogy a legerősebb feministák a svéd férfiak. Ott már rájöttek, hogy a társadalom akkor lesz rendben, ha mindenkinek jó benne. Mi meg olyan társadalomban vagyunk, ahol mindenkire rápakoltak annyi terhet, hogy senkinek se legyen jó. Még a gyereknek sem, mert 6 éves gyerekeknél már felelősségről meg kötelezettségről beszélnek pedagógusok, miközben ezek még gyerekek! A férfiakra rátolnák a családfenntartást, a nőre az anyagi kiszolgáltatottságot. Azt azért levezethetné valaki, hogy lesz ebből rendezett párkapcsolat, jó munkaerő, tudásalapú társadalom. Ja, nem lesz…

  78. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: De, nagyon tudom, mi az, de ezt nem a fenenagy zsenialitásunknak tudom be a férjemmel, hanem a szerencsénknek. 25 éve vagyunk együtt, közös bankszámlánk sosem volt 🙂 Mit ád isten, bevált, hogy nincs köztünk alá-fölé rendeltség, kiszolgáltatottság, de van anyagi függetlenségünk. Amikor nagyon rosszul álltunk anyagilag, akkor sem volt gond, mert meg volt szervezve abból a kevésből is az életünk. És a baj az, hogy ezt keveseknél látom, pedig ez az a helyzet, amikor _van társad_. Az nem az, amikor mindkettő gürcöl, küzd, és ebben tönkremennek mentálisan, gyerekestül (a gyerek az oktatásban kapja meg a frusztrációja másik felét).

    A legtöbb helyen mindkét fél szendved attól, hogy van olyan anyagi kiszolgáltatottság, amibe belevitte őket a társadalmi berendezkedés, ami szerint a gyerekvállalás anyagi kockázat mindkét félnek, nőnek karrierkockázat is. Sok férfi is szenved attól, hogy neki kell az anyát+3 gyereket eltartani, mert egyedül brutálisan nehéz annyi pénzt előteremteni, amiből normálisan (Értsd: létminimum felett) meg lehet élni. Ha anyu is hozzá tudna járulni ehhez, mindenkinek könnyebb lenne – ezért kell a munkáltatóknak újragondolni ezt, mert ők is apák-anyák többnyire. És ez még csak a normál eset, amikor rendben van a párkapcsolat, nincs különösebb gond. Most készülök az egyszülős központnak előadást tartani, majd írok róla… Láttam fogyatékos gyereket nevelő nőket (70%-uk elvált, apu lelép a szituból, mert nem bírja… – és nem szemétségből, hanem mert akkora a teher, hogy összeroppan benne. A nő meg nem roppan össze, neki muszáj bírni. Pedig jobb lenne inkább őket segíteni, mert az ő munkavállalásuk tényleg nehezebb, de akkor legalább a többiekét ne nehezítsük). Szóval, az egymásrautaltság nemhogy nem trendi, de olyasmi, amiben mindenki tönkremegy. Akkor miért ne szervezzük át úgy a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen?

  79. Im just here for the comments
    mondta:

    @élhetetlen: mondjuk a másik oldalról érdekelne, h a gyerekei hogy élik meg, h anya nélkül nőnek fel. Írta korábban valaki: munka és anyaság nem összeegyeztethető, vagy az egyik, vagy a másik, aztán ki hogy dönt.

  80. Im just here for the comments
    mondta:

    @jobangel: arról probálnak már több komment óta meggyőzni, h kevesebb olyan eset van, h a felnőtt dolgozó eltöri a lábát, mint olyan, h a gyerekek betegek. Lábtörés, csötörés, halálozás van évente 1, tehát ez összesen 3 alkalom, amikor vis maior miatt helyettesíteni kell valakit (és akkor már elég peches volt), a gyerekek meg havonta kétszer betegek. Tényleg nem látod a különbséget?

    Ettől függetlenül nyilván mindkettőre kell megoldás, de az arányok igenis számítanak.

  81. Im just here for the comments
    mondta:

    Mondjuk az a cég is elég komolytalan, amelyik állásinterjún ilyen kérdéseket betol, és akkor már a franc se akarna náluk dolgozni, még akkor sem, ha sikerült a cégvezetőt meglepni egy rettentően elmés visszaváhással.

  82. élhetetlen
    mondta:

    @Girhes Joe: Amúgy meg az elvi megoldás mégiscsak a jól kereső férj lenne”. Miért is? Az utolsó nagy projektnél, amiben dolgoztam, a project vezető nő volt, három év a tender kezelés, három év a magyar igényekhez igazítás, és a 17 területről, 17 PC-rendszerről az adatkonvertálás, hát évekig ő ment haza éjfélkor, és a férje vitte haza a suliból a gyerekeket, főzött vacsorát, és fektette le őket. Nagyon okos volt, jól csinálta, és nagyon sokat keresett. Jobb lett volna, ha otthon van, és a kevésbé sikeres férje dolgozik? Mert megy a szöveg, hogy egy családban kell az apa szerep, ha meg van, akkor az rossz? Mindegy, hogy az apa, vagy az anya van többet a gyerekekkel, a lényeg, hogy tudják, hogy családban vannak, és szeretik őket. És ez nem egy példa, a szintén a projektben dolgozó vezető nő, aki később központ vezető lett, ott is ez volt. Volt, hogy éjjel egyre hazaértem a Fehérvári útról Zuglóba, fél kettőkor telefon, hogy menjek vissza, mert kell egy módosító program, és ő akkor még bent volt. Más eset, a férj kapott öt éves nszk-s kiküldetést anno, ilyenkor a feleség nem vállalhatott munkát. Kicsit aggódott, hogy mi lesz, ha hazajönnek, de a férje is, ő is alapított egy céget. A férjé nagyobbat durrant, a Deutschen Telekom-nak adta el, de aztán kipöccintették az igazgató tanácsi posztjából is, most a felesége cégénél dolgozik. Le kéne már szállni arról, hogy a családfenntartó csak férfi lehet. Ma már a piacon nem az erő számít csak, hanem az ész is, és nem igaz, hogy minden férfi okosabb minden nőnél.

  83. élhetetlen
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: „attól mert te kihasznalod a tarsadat te barom”. Na, ez most mi volt? Mire írtad? Magadnál vagy? Meg tudod magyarázni, hogy mire írtad, amit írtál, (és a stílusodnál maradva), te barom?

  84. élhetetlen
    mondta:

    @imaginary_friend: @Serény Vélemény: Észérvek? Az, hogy pl. egy diplomás nő maradjon otthon három gyerekkel, 9 évig, és 32 éves korában, a már elavult tudásával kezdjem majd állást keresni, vagy még később, mert a kisebbek még betegek lehetnek? Nem kéne józan ésszel úgy dönteni szerinted, hogy egyetemre csak olyan nőket engedünk, akik írásban adják, hogy nem fognak szülni, mert a többiek képzése teljesen felesleges? Elmondom, van másik út is. Azoknál a multiknál, akiket ismerek. Felveszik a diplomás nőt, dolgozik x évet, bizonyít, és 28-30 éves korában elmegy szülni. Egy év után visszamegy dolgozni, hogy ne húzzon el mellette a szakma, és egy év után elmegy megszülni a második gyermeket, stb. És, pl. ha már előtte dolgozott 5 évet, hatot meg így három szüléssel, akkor a 11 évből csak hármat nem töltött munkával, megéri a cégnek, ha tényleg jó munkaerő, és visszavárják.

  85. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @élhetetlen: attól mert te kihasznalod a tarsadat te barom nem jelenti azt hogy más is. Normális férfi azt mondja ami az enyém a tiéd is. Ugyan úgy igaz egy normális nőre is gyerekkel és pi. Naval nem zsarolunk. Nagyon szomorú lehet az életetek. Szeretet nélkül szart sem ér. De erről ti is tehettek nem csak a patas.

  86. élhetetlen
    mondta:

    @Serény Vélemény: Csak olvasgatok, de ez elszakította a cérnát. “Persze ehhez meg kéne fizetni a férfiakat rendesen, hogy a feleségüknek és a családjuknak tudják ezt biztosítani…”. Azta! Hogy is képzeled? Az a férfi, akinek van gyereke (akkor is, ha a gyerek féléves korában lelépett), ugyanazért a munkáért kapjon sokkal többet, mint akinek nincs? Vagy minden orvos, mérnök kapjon sokkal többet, mint egy orvosnő, vagy mérnöknő? És egy mérnöknő érje be azzal, hogy csak főzi neked a vacsorát, akkor is, ha képzettebb nálad, mert te férfi jogon többet keresel?

  87. vorosduma
    mondta:

    @jobangel: egy allami intezmenyben vezetek egy kb. huszfos szakmai osztalyt. A 20 ember mintegy ketharmada no – nem szandekosan, hanem fokozatosan igy alakult. Nem kerdeztem meg meg allasinterjun, kinek hany gyereke van es mi lesz vele, ha megbetegszik. Mivel specialis teruletrol van szo, amire evente 3-5 hasznalhato embert kepeznek, nincs tulkinalat.

    A csapatomban van terhes kollega, tobbgyerekes kollega, csalados ferfi, gyermektelen ferfi, gyermektelen no. A munkahoz valo hozzaallasuk az egyeniseguktol fugg, nem a gyerekeik koratol es szamatol. Az egyik gyermektelen fiatal no ejjel-nappal dolgozik, a hasonlo kortarsa a minimumot hozza. A friss terhes amikor nem vizsgalatokra rohangal, huz, mint az okor. Az egyik tobbgyerekes anyuka neha sajat maga is betegen otthonrol dolgozik, mindig lehet ra szamitani, es cserebe en is megoldom, ha o valami miatt kiesik (ez a dolgom). A masik tobbgyerekes anyuka siman eltolt heteket betegszabin a beteg gyerek miatt, ra kevesbe fontos feladatok vannak bizva. A fiatal, meg gyermektelen fiuk tobbnyire sokat dolgoznak. A kisgyerekes apuka ugyancsak sokat dolgozik, de tobbszor igenyel tavmunkat. A gyermektelen, nyugdijhoz kozeli, kiemelt fizetesu ferfira lehet a legkevesbe szamitani, es neki a legnagyobb a szaja, vele szinte senki nem akar egyutt dolgozni. Ha valakit el kellene kuldeni, tole valnek meg.

    Tenyleges tartalek nincs a rendszerben, mert az osztaly 5-6 szakteruletet fog ossze, s a kis csapatokban csak rovid idore tudjak atvenni egymas munkajat. Ha valaki hosszabb idore kiesik, akkor azt a munkafolyamatot le kell allitani vagy keresni kell valakit a potlasra. A szabadsagok szamat drasztikusan visszavagtak az utobbi evben. Mindenki tulterhelt, de ahogy fent bemutattam, ennek azert vannak fokozatai az osztalyon belul.

    Amire en figyelek a felvetelnel, az az, hogy olyan embereket valasszunk, akiket az erdekes szakmai munka onmagaban motival. (A fenti emberekbol jonehanyat “orokoltem” es a kozszferaban nem olyan egyszeru megvalni valakitol, aki mar evek ota a cegnek dolgozik.) Az ilyen kollegak munkajat en is igyekszem anyagilag es erkolcsi elismeressel motivalni, amennyiben az elobbire vannak eszkozeim.

  88. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: amúgy meg rohad.jon meg az összes olyan férfi akik rankszabaditottak a feministakat. Köszönjük szépen hogy kihoztatok a nokbol az a legrosszabbat. Gratulálok

  89. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: mondtam hogy lesz itt frusztráció. Önbizalom hiányos ferfitarsaim nektek lőttek.

  90. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: az a baj hogy te el sem tudod képzelni milyen ha van társad. Azt sem tudod mi az. Őszintén sajnálom. Figyelj a párválasztásra és minden gondod megoldodik. Ha pedig önálló akarsz lenni abba nem fér bele a gyerek vagy jobban kell teperned. Szomorú hogy a nők is ugyanabba a csapdába estek mint azok a férfiak akik ellen harcolnak. Nagyon szomorú

  91. jobangel
    mondta:

    @Girhes Joe: Nem agitprop, csak a nők felébredtek. Megtanultak írni-olvasni, diplomát szereztek, választójoguk lett, a Föld néhány pontján kb. 2000 év alatt eljutottak az emberi minőségbe az asszonyállatból. Nem kívánkoznak vissza. Az egymásrautaltságról itt szó sincs, gyerekvállaláskor csak a nő kiszolgáltatottsága jelenik meg – ez csökkenthető azzal, ha munkába tud állni. És ebben még komoly korlátok vannak.

    A lényegi pontokat nézve:

    (a) Miért csak a nő munkaereje lett korlátozott? A férfié miért nem lett az? Neki is lett egy gyereke, pont akkor, amikor a nőnek. De nem is beszélnék korlátozott munkaerőről, mert az, hogy van magánélete, bárkivel előfordul 🙂 és nem korlát.
    Más szempontból: miért fizet a munkáltató? Elvégzett munkáért, rendelkezésreállásért, letöltött munkaidőért? Mindháromnak van értelme, de ebből a nő az elsőt biztosan tudja hozni, ha odaengedik a munkához, és vannak olyan munkakörök, ahol ez kell, a másik kettő meg nem. Nyilván ilyenekre jelentkezik. Akkor miért is lenne korlátozott az ő munkaereje?

    (b) Az egész posztom erről szól. Hogy nem a nő van távol sokat, hanem van olyan jelenség, hogy a humán munkaerő időnként váratlanul kiesik. Erre tervezni kell a munkáltatónak. Ahogy tervezünk arra is, ha megáll egy szerver, nincs áramszolgáltatás az irodában stb.

    (c) A családi adókedvezmény bebetonozza a nő veszteségét. Ugye jövedelemből lehet érvényesíteni, az meg pont nincs a nőnek amíg kisgyerekes, és nem tud visszamenni dolgozni. Negatív adózással ki lehetne kompenzálni, de olyan nálunk nincs.
    Dolgozni visszamenni meg pont nem tud, lsd. még posztbeli okok. Ha a férfi több jövedelmet realizál az adókedvezmények okán, az a nő számára – amennyiben anyagiakban független nőről beszélünk – irreleváns. Márpedig cél lenne a nő anyagi függetlensége is a férfié mellett, mert az garantálja mindenki anyagi biztonságát – a férfiét is, a gyerekét pláne.

  92. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: kíváncsi lennék mit szólna hozzá merkel mama meg macron papa….

  93. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: amúgy tudok egy jó ötletet poszter az unió finanszírozza az uniós anyákat egy havi fix gyessel a terhesség 5.honapjatol a gyerek 1 éves koráig a fedezet pedig a migrans költségek atcsoportositasa legyen.

  94. Girhes Joe
    mondta:

    @jobangel:
    Több évtizedes agit-prop hadjáratot egyszerre a kommunista és a kapitalista blokkban én nem neveznék szép csendesen magától kihalásnak, és az a bizonyos “nem szeretne” is részben azért van, mert a csapból is az folyik, hogy az egymásra utaltság az valami kőkorszaki, nem trendi dolog. (Egyébként generációk viszonylatában is ez megy, csak kicsit kevésbé látványosan.) De ezen itt most ne vitatkozzunk, mert akkor holnap se hagyjuk abba, ez nézőpontbeli különbség.

    A lényeget tekintve, viszontválasz:
    (a) senki nem mondta, hogy a gyereket csak a nő tartsa el, sőt. Ha a férfi elegendően be tud szállni az eltartásába, nem jelent problémát, hogy a nőnek cserébe korlátozott a munkaereje (kisebb rendelkezésre állás, távmunka, részmunka).
    (b) hogyan oldod meg, hogy ne legyen plussz költség, ha egy nő többet van távol? Mert én csak azt az esélyt látom, hogy akkor majd én is ugyanennyit, ugyanolyan módon lehetek távol, mert “egyenlők vagyunk”. Na ez elég sci-finek tűnik.
    (c) az állam részben már most is átvállalja (goto adókedvezmény), azon túl viszont megint csak úgy működne a dolog, ha mindenkinek meg szabad tenni ugyanannyi távollétet, mint a kisgyerekes nőnek, tekintve, hogy különben ha kevesebb munkáért fizetünk ugyanannyit, akkor inverz bérszakadék lenne, ami nem tartható fenn közgazdaságilag (nyilván, ahogy a “sima” bérszakadék se, csak ezt így senki nem fogja elismerni, nem lenne polkorrekt).

  95. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: de azt tudod ugye hogy az másra megy el? Ha azt mondod hogy ennyivel legyen kevesebb a gyes vagy a sport támogatás az már vitaalap de így csak beletojsz szerintem a ventilátorba. Amúgy erre meg a szinglik vagy gyereket nem akarok fognak hoborogni ahogy eddig is.

  96. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Pl. azon nők/anyák járulékbefizetései, áfabefizetése, akiket odaengedtek a GDP termeléséhez. 0 Ft jövedelemből nem lesz plusz áfabevétel.

  97. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: és az állam plusz költségeit ki állna? Csak úgy kérdem….

  98. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @chrisred: amúgy én arra is kíváncsi leszek hogy ha a nők lesznek a férfiak akkor ezzel a frusztracioval vagy felelősséggel hogy fognak megbirkozni? Eddigi tapasztalatok alapján szerintem pontosan ugyanúgy mint egy férfi. Csak ők most kezdik el látni az arnyoldalat. Bár ha a nők el tudják érni azt amit a poszter szeretne (mindig kedvező helyzetben legyenek) akkor meg is érdemlik mert ügyesebbek mint mi. Viszont erre valakinek meg kell teremteni a lóvét amit megint csak a férfinak kell. Na az lesz még qurva frusztráló…..

  99. jobangel
    mondta:

    @Girhes Joe: Az egykeresős modellt nem szétverték, hanem lassan kihalt, mert nem működött. A nők jórésze már nem szeretne úgy élni, hogy másra van utalva, ráadásul az állam is számít a nők munkaerejére. A gyerekvállalásnak költségei vannak, de a pontjaidat újraírnám:

    (a) a gyerek nemcsak a nőé, biztosan volt egy férfi is a kezdetekben. Legyen ott később is.
    (b) a munkáltatónak ebből nem lehetne külön költsége, most van. Ezeket a költségeket pl. szülési szabadság költsége stb. az államnak át kellene vállalnia a munkáltatótól. Rendellenes, hogy a munkáltatónak van ebből költsége
    (c) goto (b)

  100. Girhes Joe
    mondta:

    Egy kisgyereket nevelő nőnek szükségszerűen kisebb a rendelkezésre állása, teljesen mindegy, hogyan próbáljuk elfedni (felnőtt is lehet beteg, dolgozzon otthon, lehet helyettesíteni, stb). Ez nem feltétlenül lenne baj, de anyagi vonzata van, amit valakinek meg kell fizetnie.
    (a) a nőnek – jaj, nem lehet, csúnya diszkriminácijjjó
    (b) a cégnek – ez azokkal szemben nem fair, akiknek nem kisebb a rendelkezésre állása
    (c) az államnak – ugyanaz mint a (b), csak szélesebb körben terítve
    Ha viszont egyik megoldás se megy, akkor jönnek a kellemetlen kérdések az interjún. Amit szintén meg lehet tiltani, de akkor majd messziről elkerülik a nőket a munkáltatók eleve, aztán bizonyítsa be valamelyik femináci aktivista, hogy azért nem vették fel, mert nőből van…
    A gyereknevelésnek költsége van, punktum. Nem lehet törvényi úton eltűntetni, vagy nem létezővé tenni, maximum mással megfizettetni. És épp ezért (is) van masszív adókedvezmény a gyerekes családoknak, hogy ezt a hátrányt kikompenzálja.
    Amúgy meg az elvi megoldás mégiscsak a jól kereső férj lenne. Ha nem verték volna szét évtizedek szívós munkájával az egykeresős családmodellt, az eredmény jelen formájában meg kábé senkinek nem jó.

  101. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @chrisred: végre egyetértünk

  102. chrisred
    mondta:

    @Serény Vélemény: Magától értetödő, hogy egy családfenntartó folyamatosan olyan dolgokkal szembesül, ami frusztrációt okoz. De egy férfi azért vág bele a családalapításba, mert azt gondolja, elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon vele.

  103. @Noname72:

    Teljesen offtopic:

    1.) Ne frusztráljon ha nehéz helyzetben a tartalékaid vagy kénytelen használni, hiszen azért vannak tartalékaid! Ne okozzon bűntudatot, elvégre ez volt a célja hogy áldozatot hoztál a tartalékolás folyamatában, enélkül ez a félretett pénz valójában céltalan.

    2.) Ha folyamatosan előre a még be nem következett (és nem is aktuális) tragédiákon aggódsz, azzal nem csökkented a bekövetkezés valószínűségét. (Nem mellesleg a legritkább esetben találod ki valójában merről is jön majd a baj.) Fel kell készülni, amennyire lehetséges, de töprengeni rajta már elég kontraproduktív. Addig sem a napi dolgaiddal, esetleg örömöddel foglalkozol.

    Ez csak jó tanács.

  104. 0dzsud0
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Szerintem kicsit túlzott a reakciód. Úgy értette, és szerintem van is benne igazsága, hogy ha egy családban egy fő vállára nehezedik a napi betevő biztosítása, az szükségszerűen magában foglal valamennyi stresszt. Én is aggódnék, ha így lenne, szerintem ez természetes. Mert mi van, ha valami nagy, váratlan költségünk adódik, amit már egyedül nem tudok fedezni akkor sem, ha megszakadok a munkában? Mi van, ha táppénzre kell mennem egy hónapra? Gondolj bele, pl. egy menedzser fizetésében mekkora visszaesést jelent ez, anyagi csőd. Egyfolytában, legalábbis kismértékben feszíti az embert, hogy rajta múlik minden. Ha elszúrja, az egész család látja a kárát. Mi van, ha jön egy létszámleépítés, ha megszűnik a munkakör, vagy felszámolják a céget, vagy csak munkahelyet kellene váltani? Mi van, ha az új munkahelyre történő belépés előtt becsúszik egy kis üresjárat is? Telnek a hetek, esetleg 1-2 hónap is, a megtakarítás vészesen fogy, a számlák ugyanúgy jönnek. De ha az anyagiak rendben is vannak, akkor is hiúsági kérdés, mi erre kicsit érzékenyebbek vagyunk, mint a nők. 😀 Szóval belátható szerintem, hogy valamennyi stressz mindig van. Ha a család fenntartásában csak egy ember vállal szerepet, akkor ez a feszültség megnő. Kár lenne tagadni.

  105. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Ezt úgy gondoltam, hogy nem kevés kétségbeesett apa járt nálam álláskeresési segítségért, mert egyszrcsak kiesett alóla a munkahelye, jövedelme, önhibáján kívül. Amíg volt munkahelye, dolgozott napi 14 órában, ebből valahogy eléldegélt a család, de a munkahelye elvesztésével gyakorlatilag 0-ra csökkent a jövedelmük (asszony GYESe, csp nem számottevő), a tartalék meg véges. Szóval, lehet hisztizni, de bizony rátolni a férfiakra a családfenntartást és eközben kiszolgáltatni nőt és gyereket a férfinek, az a lost-lost szitu.

  106. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @Noname72: ezt úgy hívják hogy felelősség nem frusztráció szerintem. Ha nem tudsz felelősségteljesen viselkedni ne másra akard áthárítani a kockázatot. Aki meg macsó jancsinak csinál gyereket mert BMW-je van de amint terhes lesz elhagyja az meg gondolja át hol hibázott. Aki meg önhibáján kívül egyedül neveli a gyerekét arra szintén van támogatás.

  107. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: te találkoztál már normális férfivel?” Ha egy normális férfiemberről, apáról beszélünk, akkor a családfenntartó szerep „csak” állandó frusztrációt fog okozni számára.” ezt komolyan mondod???????????????????????????????????????????????????????????? Férfiként kikérem magamnak, mert akkor én a te leírásod alapján UFÓ vagyok. Te viszont látszik hogy tekintesz a férfiakra. Lehet hogy rossz tapasztalataid vannak na de ember ezt még is hogy gondoltad?????????

  108. 0dzsud0
    mondta:

    @Lilli_Csiribiri: “A legnagyobb hazugság a mai világgal kapcsolatban, hogy egy nőnek lehet családja is és karrierje is és hogy e kettő között valami egészséges egyensúly is megteremthető. Ez nincs így, egy nap ma is 24 órából áll ugyanúgy mint 100 éve.”

    Nagy igazság szerintem is.

    “A lányokat sokkal tudatosabban kéne pályaválasztáskor olyan szakmák felé terelni, amit később akár egyéni vállalkozóként is végezhetnek, ha a családi időbeosztás miatt úgy alakul az életük. Nekem csak a vakszerencse miatt van egy olyan végzettségem is, amivel most gond nélkül el tudok helyezkedni.”

    Illetve én azt is idevenném, hogy a későbbi munkába történő visszakapcsolódás érdekében valamilyen módot célszerű keresni a GYES-en töltött időre is, ami később megkönnyítheti a kihagyást követő munkába állást. Ilyen lehetőség pl., ha a nő ilyenkor kezd bele doktori disszertációjába, vagy valamely online tanfolyamokat végez napi néhány óra ráfordítással. Ha ezekre valamely módon hetente pár alkalommal egy kevés időt tud fordítani, az önéletrajzában már nem “csak” távollétnek kell szerepelnie, hanem be lehet írni valamit, ami értéknövelő a munkaerőpiacon, a cég részére pedig azt üzeni, hogy az illető nem vagy csak mérsékelten esett ki a munka világából. Hogy ne csak vaktában beszéljek, pl. a tanúsítványt nyújtó online programozó kurzusok szerintem tökéletesek erre a célra, de bele lehet fogni egy új idegennyelv elsajátításába is, saját tempóban, a gyerekkel való időtöltéshez igazodva, vizsgastressz és kötelezettségek nélkül, nyilván apa jelentős segítsége alapvetően fontos ehhez. És nyilván, tisztában vagyok vele, hogy közel sincs minden anya abban a helyzetben, hogy ilyeneket be tudjon vállalni a babázás mellett, de ötletelni lehet ilyeneken.

    A vállalkozással kapcsolatban azt is meg lehet említeni, hogy a KATA pl. elindítható még azelőtt, hogy a nő visszalépne a munkába, a GYES időtartama alatt ugyanis semmilyen tételes adót nem kell fizetnie ebben a vállalkozási formában. Kockázatmentesen ki lehet tehát tapasztalni, hogy tud-e ez működni, a későbbiekben pedig akár ki is lehet vele váltani a korábbi munkaviszonyt. Nyilván, semmi sem egyszerű, szerencse is kell, meg sok egyéb. De szerencsére van egy pár lehetőség.

  109. Noname72
    mondta:

    @Serény Vélemény: “Mi a búbánat okozná az állandó frusztrációt?”
    Tételesen családfenntartó vagyok, megfelelő háttérrel és tartalékokkal, egzisztenciával. Ha a munkaadóm “befejezi a vállalkozását”, vagy nem tart igényt a munkámra, az új állás keresése – hiába kb 1 évnyi tartalék az életszínvonal mérsékelt visszavétele miatt – maga a tudat frusztráló, hogy mikor és mennyiért találok munkát.
    Nyilván több időm van ilyenkor a srácokkal lenni, tanulni és szórakozni, ez az ellensúly, de a nyomás ott van, hogy ne a tartalékok felélésére hajazzak.

    De sajnos az is frusztrál, hogy ha valami történik velem, akkor csak a biztosítások maradnának – és a tartalékok -, amik ugyanúgy végesek.

    Igen, ez a gondolat valóban frusztrál.

  110. 0dzsud0
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Világos, anyagilag sosem éri meg gyereket vállalni, egyértelműen más jellegű az itt megjelenő motiváció. Ami viszont fontos lenne, hogy próbáljon a társadalom könnyíteni az anyák helyzetén. Nehéz a gyereknevelés, csak ne legyen szélsőségesen nehéz. A kormány jelenleg erőteljesen a támogatásokra helyezi a hangsúlyt, meglátjuk hogy működik-e a dolog. Szerintem van rá esély. Egy anya így sem fog kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülni, mintha nem lenne gyereke, de az adókedvezmények, a lakhatási kérdések elég fontos dolgok. Ugyanígy nagyon fontos dolog, hogy a munkáltatók ne üzenjék azt neki, hogy ne vállaljon gyereket. Mert ha azt üzenik, az baj.

  111. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: “A harmadik rész, hogy igen, a nőket és gyerekeiket kiszolgáltatottá teszi, ha nincs saját jövedelmük”

    Bizonyára nem azt akartad mondani, hogy a gyerekeknek is saját jövedelemmel kellene rendelkezniük, de amit mondani akartál is hülyeség.

    “Ha egy normális férfiemberről, apáról beszélünk, akkor a családfenntartó szerep „csak” állandó frusztrációt fog okozni számára.”

    Hát, hogy sose voltál családfenntartó férfi, az biztos! 🙂 Mi a búbánat okozná az állandó frusztrációt?

  112. Serény Vélemény
    mondta:

    @Lilli_Csiribiri: Harmadik? (Szerintem a legjobb megoldás 🙂
    (Utána meg a negyedik)

  113. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: Az is biológiai realitás, hogy felnőtt emberek is betegek lesznek, és emiatt kiesnek a munkából. Meg még olyan realitások is vannak, hogy meghal egy családtagjuk, csőtörés van a lakásban, baleset éri stb. és akkor is ki fognak maradni akár hosszú időre is. Vagy még lehet ezernyi dolog, ami miatt egyszercsak nem megy be dolgozni.
    TEHÁT emiatt a kisgyerekes anyák családi életében kutakodni nem hatékony kockázatkezelési stratégia, ámde törvénytelen.

    Aztán ott a másik fele a mondásodnak, hogy „a normális munkáltató nem vesz fel gyerekes anyát” – naszóval, ő a nemnormális, mert a fenti kockázatkezelési hibát nem ismerte fel és még a törvényeket sem tartja be.

    A harmadik rész, hogy igen, a nőket és gyerekeiket kiszolgáltatottá teszi, ha nincs saját jövedelmük, és a megélhetésük attól függ, hogy van-e kedve egy férfinak eltartani őket. Ha egy normális férfiemberről, apáról beszélünk, akkor a családfenntartó szerep „csak” állandó frusztrációt fog okozni számára. Egy kevésbé normális férfiember esetében ez a gazdasági erőszak alapja, ami a családon belüli erőszak egyik alkategóriája, ami majd további kategóriákkal (tettlegesség pl.) fog kiegészülni rövid időn belül.

  114. Lilli_Csiribiri
    mondta:

    Találva érzem magam ezzel a témával kapcsolatban, mert épp most intézem a felmondásomat a jól fizető gyes előtti munkahelyemen. Nincs más választásom, mert egyszerűen a két gyerekünk mellett nagy nehezen tudnánk megoldani a következő 2 tanévet, utána pedig az iskolai 2,5 hónapos nyári szünetet sehogy, így inkább elengedem most a céget és igyekszem új kezdetként tekinteni a jövőre. Lesz egy rosszul fizetett állami állásom, ahol már az interjún bemondtam hogy milyen munkabeosztást tudok megoldani és ezt ők ezt jobb nem lévén el is fogadták. Sajnos egy fenékkel nem lehet több lovat megülni. Gyes után a régi állásba kapaszkodni eleve csak annak éri meg akinek legalább kilátása van arra, hogy az iskolai éveket is meg fogja tudni oldani, akinek ez nem opció annak az az érdeke, hogy minél hamarabb egy másik megoldásban gondolkodjon. A legnagyobb hazugság a mai világgal kapcsolatban, hogy egy nőnek lehet családja is és karrierje is és hogy e kettő között valami egészséges egyensúly is megteremthető. Ez nincs így, egy nap ma is 24 órából áll ugyanúgy mint 100 éve. A lányokat sokkal tudatosabban kéne pályaválasztáskor olyan szakmák felé terelni, amit később akár egyéni vállalkozóként is végezhetnek, ha a családi időbeosztás miatt úgy alakul az életük. Nekem csak a vakszerencse miatt van egy olyan végzettségem is, amivel most gond nélkül el tudok helyezkedni.

  115. a nagy hohohorgász
    mondta:

    amúgy azt kéne inkább tisztázni hogy kinek mi a fontosabb a pénz vagy a gyerek? Mert itt nem arról van szó hogy nincs pénz a gyerek felnevelésére. Hanem arról hogy a kevésbé tehetős emberek is jó módban szeretnék felnevelni a gyereket. Azt minden normális ember tudja hogy ha gyerek jön a családba az jövedelem kiesést is jelent és költségnövekedést is. A baj az hogy a szegényebb réteget ez jobban érinti mint a gazdagabbat. Ez régóta probléma. De ennek a problémának az elsődleges megoldója a mindenkori szülő, de a szülők sem akarnak már felelősséget vállalni a tetteikért.

    Amelyik anya 3 műszakban akar dolgozni terhesen azért hogy a facebook szintet tartsa (előtte nem tartalékolt) az elég nagy kockázatot vállal a magzatra nézve. Viszont ezt a kockázatot Ő vállalja. Sajnos a gyerekvállalás szinte luxus a 90-es évek óta ami meglátszik a születésszámon is. De akkor sem értem azokat akik szerint erről mindenki tehet csak ők nem.

  116. chrisred
    mondta:

    @xtlight: Nem annyira, mint tőled a világnak a közgazdaságtan szempontjából nem értékelhetö szegmensei.

  117. xtlight
    mondta:

    @chrisred: Az első irásod, majd a mostani válaszod alapján egyértelmű, hogy a közgazdaságtan egésze távol áll tőled. Nem baj, csak a véleményed a témáról elveszti a jelentőségét.

  118. chrisred
    mondta:

    @xtlight: Minek rákeresni, tisztában vagyok azzal, hogy semmi közük hozzá.

  119. xtlight
    mondta:

    @chrisred: “Érdeklödéssel várom, milyen megtermelt piacképes javakat vársz egy hivatásos katonától, egy mentöstől vagy egy tűzoltótól.”

    Ezt komolyan magyarázni kell?! Egy szót mondok, közjószág. Keress rá.

  120. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @Falánk sün: pont ennyit kell tenni a munkavállalói oldalról és semmi probléma nincs. Maximális korrekció. Ügyes vagy, nem is lesz hátrányod semmiben. Nyilván gyökerebb főnök is van, de ha ennyit megtesz egy anyuka minimális az esély arra hogy zaklatás érje, de akkor meg tipli + feljelentés.

  121. 0dzsud0
    mondta:

    @chrisred: Plusz orvos, pedagógus. A helyzet tovább bonyolódik a nemek szerinti bontással. Ráadásul azért sem szerencsés elképzelés, mert ezen logika alapján a gyereket nem szülő nők sokkal több értéket állítanak elő, így világos, hogy nekik kell több javat biztosítani. Pedig tőlük ki is halhatunk. Éppen az járul hozzá inkább az össztársadalmi érdekekhez, aki sok gyereket felnevel és biztosítja számára a megfelelő tanulási feltételeket, hogy később az utódai a társadalom hasznos tagjává váljanak. Az elméletből kimaradt az a gondolat is, hogy akkor ugye a gyermekteleneknek halálukig dolgozniuk kell, mert milyen alapon tartsa el őket később mások gyereke. A nyugdíjjárulékot felhozni nem ér, mert azt nem magunknak tesszük félre, hanem abból a jelenlegi nyugdíjakat fizetjük. Vajon hány olyan gyermektelen van, aki később valóban tisztán a saját megtakarításából tudja magát fenntartani?

  122. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: csak szólok hogy van egy szerződés (munkaszerződés) pont annyi jár és pont annyi kötelezettsége is van mindenkinek. Ha bármiben sérül az törvényszegés. A többi meg tündérmese, illetve lenne megoldása de senki sem akarja, csak azt hogy a másik változzon. Te komolyan azt hiszed hogy egy piaci cég nem tartja szem előtt a saját érdekét. Pont hogy szem előtt tartja és ezért nem jár alapból kiemelt megbecsültség hanem azt ki kell érdemelni. Az alap meg benne van a munkaszerződésben.

  123. Falánk sün
    mondta:

    Én egy kétéves és egy négyéves mellett mentem vissza a régi helyemre. Multi, SSC. A betegségeket is a (volt) férjemmel közösen oldjuk meg, a főnökömnek eddig arcizma sem rándult, pedig január eleje óta voltak már 2x is betegek. Viszont nem élek vissza a helyzetttel és nem maradunk otthon egy hapci miatt.
    A logisztikát is meg tudom oldani anélkül, hogy 6-ig intézményben aszalódnának, a heti két nap home office-szal még a munkaidő sem sérül, mert az utazási időt megpsórolom. HO másnak is van, nem az én kiváltságom. Kéthetetente egy délután viszont korábban lelépek, ilyenkor este még belogolok, ha van valami, megcsinálom.
    Betegség esetén ugyanez, táppénzen vagyok ugyan, de ha alszanak/mesét néznek/elvannak, akkor kinyitom a laptopot, és a fontos dolgokat megcsinálom, hogy minél kevésbé kelljen a kollégáknak helyettem dolgozni.

    Nem kell tehát leírni a kisgyerekeseket, de vhol megértem a munkáltatót is, hogyha van más, akkor nem az anyukát választja. Helyettem nem nagyon volt más mondjuk, így örömmel vártak vissza.

  124. imaginary_friend
    mondta:

    @Serény Vélemény: áh, hagyd, észérvekkel már próbálkoztam én is, nem látszik hatás.

  125. @chrisred:

    Igazad van, csak milyen közösség(ek)ről beszélhetünk jelen esetben? Egy nagy közösségről? Vagy több kis közösségről egymással ellentétes célokkal?
    Az emberiségről, a magyarokról, a tőkésekről, az operatív vezetőkről, a munkavállalókról, a fiatal női munkavállalókról?

    Épp azt magyarázom, hogy kiegyezéssel, kölcsönös áldozatvállalással lehetne bizalmat (és ezáltal közösséget) építeni. Amíg ilyenekről nem beszélhetünk, addig egyéni érdekek határozzák meg a döntéseket.

  126. chrisred
    mondta:

    @xtlight: “A férfiakat, csak úgy, mint a nőket, a megtermelt, piacképes javak alapján kell megfizetni”

    A kommunistáknak voltak ilyen leegyszerűsitett elképzelései. Érdeklödéssel várom, milyen megtermelt piacképes javakat vársz egy hivatásos katonától, egy mentöstől vagy egy tűzoltótól.

  127. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: Mert nem szaladgál rengeteg, és mert a “beszerzése” ennek az erőforrásnak 45-60 nap. Pont betanított munkásból van akkora hiány, hogy már gyártósor tud leállni emiatt (napi 30 ezer EUR veszteség az egyik gyártónál az álló sor… – mennyibe is kerül a tartalék? Havi 2000 EUR?) És de, minden embernek jár, hogy megbecsüljék.

  128. Serény Vélemény
    mondta:

    @jobangel: “ez egy teljesen kiszolgáltatott helyzet lenne nőnek és gyereknek”

    Van egy biológiai realitás, ami úgy szól, hogy a gyerek immunrendszere kb 6-8 éves korára fejlődik ki annyira, hogy a _kisebb_ közösségében előforduló betegségekkel meg tudjon küzdeni. Valamint: “A gyermekek immunrendszere fejlődési, érési folyamaton megy keresztül, és körülbelül 10-12 éves korra éri el a felnőttkori szintet.”

    (gyerekorvosok.hu/a-gyermek-vedekezokepessegenek-fejlodese/ )

    TEHÁT szerinted az nem kiszolgáltatott helyzet, hogy normális munkaadó nem vesz föl olyan gyerekes anyákat, akiknek ekkora gyerekük van, mert jelentős a kockázata annak, hogy a gyerek beteg lesz, és otthon kell vele maradni, DE AZ kiszolgáltatottá teszi a nőket és a gyerekeket, hogy ha a családban az ő munkabérük kimaradása nem jelent jelentős életszínvonalbeli romlást? (= az apák tisztességesen keresnek.)

  129. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: minek tartalékoljon olyan erőforrásokból, amikből rengeteg szaladgál az utcán? nincs értelme, nem érdeke. A szakképzett felelős munkaerőt a 20 éves munkaviszonyom alatt minden munkáltató megbecsülte, a többi meg majd jön a következő. Azért egy betanított munkás ne várja már azt hogy megbecsüljék jobban mint a munkájának a kereslet kínálat egyenlege. Ahhoz pluszt kell adni, amit meg baromira nem akar. Hát akkor coki, lehet panaszkodni és koplalni ha az jobb.

  130. xtlight
    mondta:

    @Serény Vélemény: “Egyébként mi lenne, ha a gyerekes nő, addig, amíg számít egyáltalán, hogy a gyerek(ei) beteg(ek) lesz(nek)-e, egyszerűen nem menne “vissza” “dolgozni”?”

    Nagyon rossz lenne. Az otthon maradás, gyereknevelés, házimunka végzés nem mozditja elő a későbbi munkavállalást. A tapasztalat elkopik, a tudás amortizálódik. Még 2-3 év után is kihivás visszatérni, hát még 10 után.

    “Persze ehhez meg kéne fizetni a férfiakat rendesen, hogy a feleségüknek és a családjuknak tudják ezt biztosítani…”

    A férfiakat, csak úgy, mint a nőket, a megtermelt, piacképes javak alapján kell megfizetni. Egy nagyon leegyszerűsitett, ideális világban az egységnyi munkavállaló által teremtett érték meghatározott százaléka lenne a fizetés. Mi köze ehhez annak, hogy mennyire van szüksége a megélhetéshez az ő speciális élethelyzetében? Miért kellene (jelentősen) többet kifizetnie a munkaadónak, mint amennyit a munkavállaló munkája ér a piacon? Ha egy családban két kereső van, akkor a logikád alapján nekik fele fizetés jár, mint az egyedüli családfenntartóként dolgozó férfiaknak?

  131. Noname72
    mondta:

    @jobangel: Ez is életszerű, hogy nem minden család vágyik, vagy engedheti meg az egykeresős család modellt.

    Legyen lehetőség választani, és ezt ne befolyásolja, hogy a családnak van-e/lesz-e gyereke, aki igenis lesz beteg is.

  132. csúti csüngőhasú tolvaj
    mondta:

    Osztán mi nem tetszett, hogy eltüntettél, arany virágszálam? Nem használtam csúnya szavakat, mindössze azt írtam le újabb szavakkal amit rajtam kívül előtte is meg utána is vagy negyvenen.
    Most viszont csúnya jön, bekaphatod ha ennyire fáj az igazság.

  133. jobangel
    mondta:

    @a nagy hohohorgász: nem állítom, hogy minden munkáltató szemét-zsarnok, de ahol elhangzik ez a kérdés állásinterjún, az szemét zsarnok, pont. Vagy tudatlan, és nincs tisztában a cégszervezés alapjaival (pl. hogy stratégiai érdeke, hogy legyen tartalék a kritikus erőforrásokból – ha a humán erőforrás a kritikus, akkor abból).

  134. Noname72
    mondta:

    @chrisred: teljesen igazad van, én is így látom, és hosszú távra tervezek, nem CHF-ben.

    De sok vállalkozó megalakítja a projektcégét, kimarkolja a pénzt, aztán mehet a levesbe. Na ők a pillanatnyi haszonra mennek. Azért belőlük több van, sajnos.

    Ha ez meg tudna változni mindkét fél közös gondolkodásával, “közösségként”, az lenne mindkét félnek a szerencsés.

  135. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @Serény Vélemény: és akkor megint jönnek a női jogok … volt már és működött legalább is ennél jobban az biztos.

  136. jobangel
    mondta:

    @Serény Vélemény: ez egy teljesen kiszolgáltatott helyzet lenne nőnek és gyereknek, ezt a nők többsége már köszöni, nem kéri. Szerencsére. Hozzáteszem, a férfiak számára is komoly frusztráció lenne, hogy ha ő valamiért nem tud dolgozni (munkanélküliség, baleset, betegség), az egész család éhenhal. Az egykeresős modell ma már nem tud működni, bár a törvényeink még ebben gondolkodnak – ez is probléma többek között.

  137. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @jobangel: azt viszont nem értem hogy miért úgy állsz neki hogy minden munkáltató szemét zsarnok de minden munkavállaló szent? Vagy szerinted minden munkavállaló rendesen végzi a munkáját? segítek pont ugyanolyan arányban vannak felelős munkavállalók mint zsarnok munkáltatók, mivel hogy mind emberek. És bármennyire nehéz elfogadni de még mindig a munkáltató viszi a vadászpuskát. És bármilyen nehéz kimondani de a hr-es kiscsajok akik pofára szelektálnak ugyanolyan mocskok mint a zsarnok munkáltatók.

    Ha az ember felelősen elvégzi a melóját sosem kell félnie a kirúgástól mert a főnök is tudja hogy ritka kincset talált . Nem hülye, max nem ad fizuemelést. Aki meg hazárdírozik az ne sírjon ha kirúgják. Én több kkv-nál dolgoztam de egy nőt sem rúgtak ki vagy zaklattak bármilyen módon terhesség alatt és előtt és után sem. Viszont a lusta és nem csókos embereket viszont kirúgták független attól hogy nő vagy férfi terhes vagy sem. Ennyi

  138. chrisred
    mondta:

    @HaCS: És mindig azok a közösségek voltak a sikeresek, amelyek előre terveztek, szemben azokkal, amik a pillanatnyi legnagyobb haszonra törekedtek.

  139. Serény Vélemény
    mondta:

    Egyébként mi lenne, ha a gyerekes nő, addig, amíg számít egyáltalán, hogy a gyerek(ei) beteg(ek) lesz(nek)-e, egyszerűen nem menne “vissza” “dolgozni”?

    Persze ehhez meg kéne fizetni a férfiakat rendesen, hogy a feleségüknek és a családjuknak tudják ezt biztosítani…

  140. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @HaCS: én is ezt látom. játékelmélet. Senkinek sem jó, na de változtatni. NA AZT BIZTOSAN NEM. sajnos. ilyen minden sajnos. Oktatás, Eü Politika…..

  141. jobangel
    mondta:

    @Noname72: Igen, olyan munkát kapott. Ez benne a pláne… Sz.r munkát kapni nem nehéz munkaerőhiány idején sem 🙁 A másik 40%-al dolgozunk tovább azon, hogy munkája legyen.

    Amint a munkavállalóknak igénye lett a szervezettségre, mit ád isten, vannak cégek, ahol még szoftveres beruházásra is hajlandók voltak ennek érdekében.

    Pl. van már céges mobilapp, ahol egy chatbotnak kell bejelenteni a betegséget, a bot meg indítja a VIR-ben a táppénzes állomány regisztrálását, és küldi a riasztást SMS-ben az adott beteg felettesének, hogy hiány lesz kapacitásból, indítsa a B tervet.

    A sufnicég meg felhívja a munkavállalót, hogy őrjöngve kirúgással fenyegesse, amitől persze nem változik semmi, nem fog tudni ráállni a törött lábára akkor sem.

  142. @chrisred:

    “Legfeljebb előbb lesz szétverve az a társadalom, aminek a működésére a munkáltató a piaci tevékenységét alapozza.”

    Azt azért ne felejtsd el, hogy az emberiség történelmében a harc azért folyt mindig is az erőforrásokért, vagyonokért, mert az ilyen krízishelyzeteket a nagyobb erőforrással rendelkezők élik túl, illetve ők kerülnek ki (relatív) megerősödve. A vagyonosnak az nem érv, hogy ha nem változtatsz szét lesz verve a társadalom, a te piacod, és tönkremennek, éhenhalnak, háborúznak MÁSOK, amiből te akár még jól is kijöhetsz.

  143. Noname72
    mondta:

    @jobangel: “De alapvetően sosem vették okoskodásnak, a régóta állást kereső anyukák jórésze 60% fölött 3-4 interjú után kapott állást – olyat, ami neki is jó, mert ez az igazi kunszt.”

    Vajon olyan munkát kapott az a 60% (!!!! mi lett a másik 40%-kal, az még pár hónapig nem kapott fizetést?), amit szívesen végez, és jól érzi magát?

    A munkáltató munkaszervezéséről: KKV-nál dolgozom 18 éve, 70-220 főt alkalmazóknál. A nagy HR, akik a 220 fősnél 6 fő volt, míg a 70 fősnél 1/2-ed, lazán elfelejtették, hogy a kezembe adták a munkaszerződést, én meg időt kértem az átolvasásra és sose adtam vissza. Ennyire fontos nekik. Akkor milyen munkaszervezésről beszélünk?
    Úgy kaptam fegyelmit, teljes terület vezetőjeként (mert “valaki” azt mondta, hogy nem szépen beszéltem vele, pedig ő akkor is fontos ügyfél, ha milliókkal tartozik, ami persze az én jutalékom kárára is ment, bár semmi nevet, vagy tényt nem adtak meg), hogy nem volt kollektív szerződés.
    Egyszerűen a jogszabályokat nem ismerte a HR és a tulajok se. Pedig a gugli is kidobja.

    Alapvetően az empátia hiányzik az emberekből oda-vissza, és hogy mi volt előbb a “tyúk-tojás” munkaadói-munkavállalói empátia hiányának viszonylatában, sose derül ki, mert mindig a másik kezdte.

    “Ahol erre nincs nyitottság, ott másra sincs, ott dolgozzon a tulaj egymaga 🙂 “
    Teljesen igazad van!

    De – mint írtam -, ezért még senki se akart éhen halni.

    Reméljük, jobb lesz, de a földesúr/droid felállás az alap.

    Ha kitörtünk a “van nagymama” kérdésből, akkor eleve már megvan a józan ítélőképesség esélye, és alkalmazható a kölcsönös érdekek összekapcsolása. Így legyen, de lehetőleg ne csak a 60%-nak.

  144. chrisred
    mondta:

    @0dzsud0: Nyilvánvaló. Ezért tolódik harminc fölé az első gyerek vállalásának időpontja, mert a családalapítás előtt állóknak nincs más választásuk. Viszont attól a nőknél a rerodukciós kor felső határa nem tolódik ki, vagyis ezért születik kevesebb gyerek a magukat képző szülőknél, ami hosszú távon sokkal nagyobb társadalmi problémákat okoz, mint az, ha a munkáltatókat a jelenben a családosokkal szembeni elfogadóbb magatartásra ösztönöznék. Mert ha a profitmaximálás igénye annyira háboríthatatlan előjog, azzal az erővel engedélyezhetnék a szervkereskedelmet meg a kemény drogok forgalmazását is. Legfeljebb előbb lesz szétverve az a társadalom, aminek a működésére a munkáltató a piaci tevékenységét alapozza.

  145. Nekem, mint kívülállónak az látszik az egészből, hogy valami átalakult ebben az országban, és nagyon rossz irányba. (Nem most, lassan 30 év alatt.) Mindenki a saját érdekét nézi, mint egy buborékot, és nem hajlandó kitekinteni. Általános a bizalmatlanság, és sajnos minden joggal.

    Régen az sem volt általános, hogy a kismamákat, vagy a kisgyerekes anyukákat megkülönböztették, de az ezzel való visszaélések sem.
    Csak a saját példám tudom felhozni: Olyan betegségem, ficamom, törésem bármim, ami miatt a gyes utántól 3-14 éves koromig valóban otthon kellett velem maradni max. féltucat lehetett. 10 év alatt. Ellenben számtalanszor voltam lázas, ment a hasam, köhögtem, főleg dolgozatírások alkalmával. Ilyenkor anyám homlokon csókolt (lázmérés gyanánt) majd egy tasli lendületével mehettem a fürdőszobába mosakodni.
    Viszont amikor tényleg otthon kellett maradni, az anyu/apu főnökénél sem volt kérdés, hogy nem kamu. Meg hát annak híre ment, ha a kolléga fia tényleg kórházban van, eltörte a lábát, stb.
    Persze az is igaz, hogy anyámat a kollégái (nem a főnöke) szemtől-szembe küldték volna el a f*szba, ha a kicsi fiú (már megint, a hónapban harmadszor egy-egy napra) kicsit rosszul érzi magát reggel.

    A magyar munkáltatók nagy része nem nyugatról vette ezt a mintát, nem olvastak ők annyit tanulmányokat, hanem a saját tapasztalataiból. A világért sem bántanám a babát tervező ifjú hölgyeket, de ők is komoly ipart űztek a bizalmatlanság kiépítésében.

    És csodák-csodája itt tartunk. A kiutat (bizalmat építeni) meg bár mindenki látja, de ahhoz áldozni kell, így nem is csinálja senki. Komoly társadalmi kiegyezés nélkül a játékelmélet foglya az egész ország.

  146. jobangel
    mondta:

    @0dzsud0: Hát, aki hajlandó azért rossz döntést hozni, hogy neki ugyan rossz, de legalább másnak is, annál amúgy sem akarnánk dolgozni, mert hülye 🙂

    De alapvetően sosem vették okoskodásnak, a régóta állást kereső anyukák jórésze 60% fölött 3-4 interjú után kapott állást – olyat, ami neki is jó, mert ez az igazi kunszt. Igaz, mintám, mint mindig, nem reprezentatív, de kitörtünk a “van nagymama” kérdéskörből, mert mostantól nem az a kérdés, hogy a munkavállaló hogyan szervezi az életét a munkáltató érdekében, hanem az, hogy a munkáltató hogyan szervezi úgy a munkát, hogy a munkavállalók is jól vannak benne. Ahol erre nincs nyitottság, ott másra sincs, ott dolgozzon a tulaj egymaga 🙂

  147. 0dzsud0
    mondta:

    @Noname72: “Szóval, azokkal értek egyet, akik nem akadékoskodnak a kérdéssel, hanem bekamuzzák az egész családot, mert ők a tökéletes és pontos munka megszállottjai, a család csak utána jön és csak hétvégén.
    Majd ha felvesznek és letelik a 3 hónap, akkor meg már bekaphatják.”

    Pontosan ez a játék lényege. Tudnám, mi szükség van erre…

  148. 0dzsud0
    mondta:

    @chrisred: Pontosítok. Már a gyerek születése előtt kell abban a helyzetben lenni, hogy ilyen cégekhez, ilyen béna interjúkra már el se kelljen lenni. Ennek alapköve a megfelelő tanulmányok. Én így értettem, nyilván nem elsődlegesen a gyerek melletti tanulmányokra gondoltam.

  149. Noname72
    mondta:

    Én azt látom, hogy van a becsületesség és a szükség. A becsületességgel több az esély éhen halni, a szükség generálta hazugság, pl a gyerek betegségének problémamentes megoldásáról, legalább ad esélyt egy második fordulóra.
    Jómagam voltam/vagyok munkaadói és munkavállalói oldalon.
    A CV-k tartalmának a fele kamu, mert ha nem kamuzol bele, akkor be se kerülsz az interjúra, szemben azokkal, akik professzornak írják le magukat.
    De ez nagyon igaz a másik oldalon is: az álláshirdetésekben a valós szaktudás és munka minimum kétszeresét írják le. Nemrég láttam egy konkrét full marketing, értékesítés és titkárnői munkát 4 órásban… Életszerű…

    Ahogy az autók átlagfogyasztása, vagy a bizonyos termékek 10 év garija, amit egy hőpapíros max 1 évig olvasható számla bemutatása mellett lehet érvényesíteni.

    Mivel tényleg mindkét oldalon állok, és sokszor elmegyek úgy interjúra, hogy nem érdekel az állás, mert alatta van az ismereteimnek, vagy a fizetési igénynek.

    Így lazábban beszélve a HR-esekkel és komolyan feszegetve a jogi lehetőségeiket, a diszkriminációt jön a válasz, hogy “sajnos nem Önt választottuk”.
    Amikor előadom, a HR-esnél butább szöveget őt dicsérve, mindig van második forduló… Amikor meg felvettek, és elkezdtek volna a bérről beszélni, és mondtam, hogy el se kezdjék, nem érdekel az állás, ők voltak végig sértődve, sőt volt olyan buta liba is, aki jogi lépésekkel fenyegetett. (Most komolyan: ha emiatt mégis elfogadom, én lettem volna a csoda munkaerő…)

    Szóval, azokkal értek egyet, akik nem akadékoskodnak a kérdéssel, hanem bekamuzzák az egész családot, mert ők a tökéletes és pontos munka megszállottjai, a család csak utána jön és csak hétvégén.
    Majd ha felvesznek és letelik a 3 hónap, akkor meg már bekaphatják.

    Mikor olyan embereket vettem fel, akik nem pont ezen a szakterületen szereztek tapasztalatot, mindenki kiakadt, de én voltam a döntéshozó.
    Tökéletes munkaerők lettek, nagyon gyorsan.

  150. 0dzsud0
    mondta:

    @Eugene Horse: Leírtad, mielőtt válaszolhattam volna. Egyetértek.

    @Tsteinar: Megértelek, sokszor éreztem már így én is. Egy idő után jeleztem is ilyen esetekben, hogy nem akarok bunkó lenni, de jobban tetszene, ha az ilyen dolgokba engem inkább nem avatnának be. Nem személyes, senki magánélete nem érdekel a munkatársaim közül, de még a születésnapja sem. Cserébe én sem fogok velük megosztani semmit. Általában nem volt ebből sértődés, vagy legfeljebb csak rövid ideig volt morci, mert amúgy igyekszem kedves, türelmes, segítőkész lenni mindenkivel szemben a munkában. Viszont ez nem a munka kategóriája, a kisgyerekről készült képek mutogatása nem ugyanaz, mintha haza kell mennie vagy később kell jönnie az anyukának. Ha tízszer kell elmennie a gyerek miatt, akkor majd megoldjuk azt is. Mert azt meg kell. Én például voltam hasonló helyzetben, amikor a többiek megértése is kellett a sikerhez. Egy rakás beadandót kellett leadnom egyetemre, egy rakás ZH-t kellett írnom, és vizsgázni is sokszor mentem úgy, hogy egyébként teljes munkaidős állásom volt, nem ritkán túlórákkal. Mindenki jól kezelte, minimális kivételellel megértőek voltak. Nem felejtem. Sokkal nehezebb lett volna, ha ezért neheztelnek rám, volt bőven elég bajom a teendőimmel is, nem hiányzott a balhé vagy a kirúgással fenyegetőzés. Belátható, hogy egy anyának is megvan a problémája. Nem könnyű, de érdemes tényleg megértőnek lenni, az anyák fontos társadalmi feladatot látnak el a gyerek felnevelésével. Téves az a kiindulópont, hogy ő valamilyen kiváltságokban részesül a gyerekvállalással, a valóságban az említett, munkatársaktól (szerintem) elvárható munkahelyi hozzáállás a terhei enyhítései miatt kell, ami eleve csak részben sikerülhet. Könnyelműen lehet úgy kezelni a dolgot, hogy “magának szülte, oldja meg”, de mind tudjuk, hogy ez ennél sokkal fontosabb kérdés.

  151. a nagy hohohorgász
    mondta:

    @imaginary_friend: azt azért megkérdezném egy másik vetületből hogy a vágyott rengeteg fogyasztást(utazás,plazma tv….) miből kívánja megteremteni átlag jóska ha nem munkából? Vagy pénz kell de dolgozni ne kelljen? aham hát nem mindenki olyan szerencsés

  152. a nagy hohohorgász
    mondta:

    Azért a kedves anyukát megkérdezném, hogy bébiszitternek milyen embert venne fel olyat akit bármikor tud ugrasztani vagy olyat akit nem de akkor is fizetni kell érte? kíváncsi lennék a válaszokra…. A hölgy a példából meg kész vicc ahogy többen írták. Oké hogy a matek nem megy, de azt megkérdezném hogy a munkatársaival szemben fairnek érezné ha kevesebb munkával is annyit vagy többet keresne mint ők????

    És erről nem a kormány tehet leginkább hanem apuka+anyuka. Ha a kormány pénzt ad a családalapításhoz az a baj, ha munka nélkül nem kapja meg ugyanazt a fizut az is Orbán hibája…. Kész vicc az egész. Ez az ország még mindig a szocializmusban dagonyázik pedig már felnőtt azóta 3 generáció. Csak szólok hiába mész nyugatra ott interjura sem fognak behívni PC módon, ezáltal kérdést sem fognak feltenni 🙂 erre találták ki a kötelező női kvótát… de erre is meglesz majd a gyógyszer 🙂

  153. Eugene Horse
    mondta:

    @imaginary_friend: hát pedig a gyakorlatban is erről van szó. Szerinted a mindenkori kormányok miért propagálják a szaporodást, gyerekvállalást? Mert szerintük a babák cukik és aranyosak? Hát nem, kell nekik a dolgozó, magyarán az adó-, és járulékfizető. Ez van 🙂

  154. chrisred
    mondta:

    @imaginary_friend: Persze, hogy nem. Mert a legkevésbé sem érdekel, mi lesz húsz év múlva. Mint a gyerek, akinek rengeteg érdekesebb programja van annál, mint hogy tanuljon, aminek az adott pillanatban semmi hasznát nem veszi. Csak majd akkor, amikor neki kell majd ellátnia önmagát és adott esetben a családját. Ezért kell a szülő (illetve a társadalom), hogy jelen idejű hátrány kilátásba helyezésével terelje a helyes útra a csak pillanatnyi érdekével törődőt.

  155. imaginary_friend
    mondta:

    @Eugene Horse: kiváló üzenet a jövő nemzedékei számára, hogy “azért születtél, hogy tudj dolgozni, hogy nekem legyen nyugdíjam”.

  156. chrisred
    mondta:

    @0dzsud0: Minden munkavállaló számára hasznos, ha képzi magát, de az is, hogy erre annak van kevesebb ideje és energiája, aki gyereket nevel. Ugyanúgy hasznos tanács egy féllábú úszó számára, hogy eddzen többet, de attól még ugyanúgy hátrányban lesz azokhoz képest, akiknek két lábuk van.

  157. Tsteinar
    mondta:

    Én munkavállalóként nagyon nem szerettem kisgyermekes anyukákkal együtt dolgozni. Sokkal gyakrabban marad otthon, beteg a gyerek főleg ha több van – nyilván érthető módon -, el kell menni értük hamarabb bölcsibe, oviba stb. Az első, második alkalommal mindenki nagyon segítőkész, a 10. után már nem annyira őszinte a mosoly a többi kollégától. Erre plusz erőforrást fenntartani elég utópikus elképzelés. Az év végi emelésnél anyuka is elvárja a hasonló %-ot, mint azok akik az évben sokszor helyette dolgoztak. A szubjektív része pedig, hogy a falat kaparom amikor anyuka minden nap körbemutogatja gyereke legújabb fotóját és másról sem tud beszélni, minthogy Pistike tegnap mit csinált.

  158. Eugene Horse
    mondta:

    @imaginary_friend: “mint cégvezető, legkevésbé sem tudok azzal számlni, hogy a munkavállalóm 20 évvel később munkaképes utódját fel tudom-e venni majd akkor. Tehetséges lesz? Jól nevelt? Lesz munkakör számára?” – szerintem itt ne marról van szó, hogy konkrétan az alkalmazott gyerekét fogod dolgoztatni, hanem arról, hogy össztársadalmi érdek, hogy szülessenek olyan gyerekek, akik a jövő potenciális dolgozói, mert például a hazai nyugdíjrendszerben ők fogják kitermelni a mai 30-40-es korosztály nyugdíját.

  159. imaginary_friend
    mondta:

    @jobangel:
    1. kicsit megkavartál, most akkor “erőforrás” vagy “ember”?

    2. természetesen, a hangsúly a gyakoriságon van. És ha nekem mutatsz egy hivatalos statisztikát, hogy a felnőttekkel történő balesetek, betegségek és egyéb kiesések akár csak a felét(!) is elérik a beteg gyerekek miatti kieséseknek, igazat adok és ezt a threadet lezártnak tekintem. Amire te utalsz 50%: vagy igen vagy nem, az nem számít statisztikának.

    4. Ne keverjük a vis maiort azzal, hogy a gyerek (akinek léte jól ismert) milyen gyakran hoz haza (forrás ismert) valami vírust ami végig megy az egész családon.

    5. Én igyekeztem nem említeni konkrét számokat, mert nem tudok ilyen statisztikáról, de a “pont ugyanannyira gyakori” még költői túlzásnak is beillik. Támaszd alá, ha ilyen kijelentéseket teszel.

    7. IT eszközöket idekeverni elég kockázatos, mivel mindeki tudja, hogy gépet bővíteni olcsóbb, mint mondjuk a programozó megnövekedett óradíját az alacsony gép teljesítmény miatt kifizetni. Az ember drágább, emberből tartalékoz képeni értelemszerűen szintén drágább.

    8. Köszönöm, remélem az eredeti kijelentésedet te sem gondoltad komolyan.

    9. Felsoroltál két opicót: “az egyik, hogy nem vesznek fel kisgyerekes nőt, a másik, hogy a műszak lejártával a kapun kisétáló munkavállalót visszafordítják még egy fél műszakra”, a másodikat te magad utasítod el, akkor az első maradt. Ha félreértem, légy szíves magyarázd el.

    10. Ismétlem: a gyakoriság a kérdés. Főleg, mivel kockázatról beszélünk.

    @chrisred: mint cégvezető, legkevésbé sem tudok azzal számlni, hogy a munkavállalóm 20 évvel később munkaképes utódját fel tudom-e venni majd akkor. Tehetséges lesz? Jól nevelt? Lesz munkakör számára?

  160. CleanYourRoom
    mondta:

    Az egész poszt valóságtagadás felsőfokon. Az anyaság párhuzamba állítása a munkavállalóval, aki balesetet szenved, teljesen fals. Jogszabály ide vagy oda, a munkáltató nem közömbös a tekintetben, hogy egy alapkockázatú vagy egy kiemelt kockázatú munkavállalót fog alkalmazni, mivel igaz ugyan, hogy bármely munkavállaló szenvedhet balesetet, de a kismama alkalmazásához a normál kockázat mellett, azaz amellett, hogy balesetet is szenvedhet, pluszban még hozzájön a kisgyerekének betegsége is. Nem ugyanaz a kettő, azaz finoman szólva is csúsztatás így beállítani, de szép próbálkozás. A magyar és a kisvállalkozások valóságával pedig alighanem köszönő viszonyban sincs ez a szépen lefestett fantázia, hogy milyen többszintű tervek léteznek a kieső munkavállalók helyettesítésére, de még a multik és nagyvállalatok tekintetében is megkérdőjelezném, tekintve, hogy a költségcsökkentés, karcsúsítás és az állások Indiába vagy akárhová való kiszervezése mennyire állandó jelszavak az érintett szektorban.

    Szóval egyrészt nincs igaza a posztnak, másrészt reménybeli munkáltatónk agresszív betámadása eleve nem sok jóval kecsegtet jövőbeli alkalmazásunk esélyeit illeti, szóval akinek az a célja, hogy még véletlenül se vegyék fel.
    Ezért ne hallgassunk soha semmiben HR-esekre.

  161. 0dzsud0
    mondta:

    @xtlight: “Olyankor nincs jobb módszer, nincs önérzet, nincs jogászkodás, kamuzunk. Mindkét fél tudja, hogy bullshit az egész, és hogy a másik is tujda, de mégis lejátszuk a köröket.”

    Így látom én is. Pedig az ilyen hülyeségeket el is lehetne akár felejteni.

  162. Tsteinar
    mondta:

    @L.Cz.: Remélhetőleg a gyerek jobb lesz matekból, mint az anyuka…

  163. 0dzsud0
    mondta:

    @chrisred: Szerintem a cél az volna, hogy a kiváló és kívánatos munkaerőnek ne legyen jellemzője, hogy gyermektelen. Mert szerintem nem is az, még akkor sem, ha sok cég így értelmezi.

    “És minél jobb a cég, minél előnyösebb feltételeket kínálnak, annál jobban tudnak válogatni a jelentkezők közül, vagyis nem okoz gondot nekik, ha kiszűrik a problémás eseteket.”

    Igen, a gond akkor szokott lenni, mikor már a csúcskategóriás munkahelyekre is jelentősen megcsappan a jelentkezők száma (mint napjainkban), de ők még mindig értelmetlen szempontok alapján szűrni akarnak. Ahelyett, hogy felvennék a jelentkezőt, aki mellesleg várhatóan el is tudná látni a munkáját és mindenki nyerne.

    Nyilván a legjobb tanács a nők számára, hogy képezzék magukat, de nagyon! Tudom, ezzel semmi újat nem mondok. Minél magasabb szintű tudással rendelkeznek, annál kevésbé lesznek kiszolgáltatva az ilyen pitiáner interjúszokásoknak. Egy szakvizsgás jogásztól, egy hitelintézeti kockázatelemzőtől, egy data scientisttől vagy egy elemző közgazdásztól ritkán fogják megkérdezni, hogy “És mi lesz a gyerekkel?”, mert esetleg másnak fog dolgozni a jelölt, nem az ilyen ostoba kérdéseket feltevő vezetőknek. Aki kevésbé van jó helyzetben, annak sajnos marad a “Nem lesz gond, mert velünk lakik a nagymama.”, majd szépen otthonmaradás, ha beteg a gyerek. Végül mindenki meg fogja oldani, én inkább csak azt szeretném, ha ezeket a felesleges köröket már nem kellene lefutni. Inkább a munkáltatón múlik ez, nem a kisgyerekes anyákon. Szerintem.

  164. xtlight
    mondta:

    A pályám kezdetén, húsz éves tacskóként volt, hogy keménykedtem, és megalázóan is viselkedtem interjúztatókkal, és ezekből természetesen nem lett megállapodás. Szerencsére az első 10 mp-ben le tudom olvasni a jeleket, amik alapján már nem is vágyom az adott helyen dolgozni, és onnantól számomra tét nélküli a meccs. Amilyen körökben azóta megfordulok, már régen kikoptak a nagyon durván amatőr cégek, de azért néha mellényúlok igy is. Az a nagyon nehéz helyzet, amikor bármi áron kell az állás, mindegy milyen, mert elfogytak a tartalékok, és már rezsire, meg kajára kell a pénz. Olyankor nincs jobb módszer, nincs önérzet, nincs jogászkodás, kamuzunk. Mindkét fél tudja, hogy bullshit az egész, és hogy a másik is tujda, de mégis lejátszuk a köröket.

  165. chrisred
    mondta:

    @0dzsud0: De pont az a cél, hogy ne legyenek kívánatosak a gyerekes anyák vagy a gyerekvállalás előtt álló nők számára. És minél jobb a cég, minél előnyösebb feltételeket kínálnak, annál jobban tudnak válogatni a jelentkezők közül, vagyis nem okoz gondot nekik, ha kiszűrik a problémás eseteket. Vagyis józan paraszti ésszel nem látható, hogy magától miért szűnne meg ez a gyakorlat.

  166. Lady Ann
    mondta:

    Kár, hogy pártunk és kormányunk nem olvassa el soha ezt a cikket a kommentekkel együtt. Utána el lehet gondolkozni, hogy miért nem születik meg az a sok “megrendelt” “magyar” baba.

  167. Eugene Horse
    mondta:

    @chrisred: kicsit elvesztettem a fonalat, hogy miről is vitázunk 🙂 A kishölgy elbénázta, mert ha meglepetésként érte a kevesebb pénz, akkor azt gondolta nyilván, hogy a kevesebb munkáért ugyanannyi pénzt fog kapni, ami hogy is mondjam, elég naiv gondolat volt. Feltételezem egyszerű emberről, egyszerű munkakörről van szó. Tény, hogy illett volna tájékoztatni, hogy Zsuzsika, jövő hónaptól kevesebbet dolgozol, de sajnos ezért csak 72% bért fizetünk. Tartom egyébként, hogy jól járt így is, kevés helyen oldják meg a könnyítést, jellemzően mehet tartós táppénzre az anyuka, ami jellemzően még kevesebb lovetta.

  168. pippa2011
    mondta:

    Ha támogató, megértő a környezet, a kisgyerekes nem fog visszaélni ezzel, sőt, mindent megtesz, hogy valahogy pótolja a kiesést. Amit lehet, otthonról elvégez, felveszi a telefont, beszalad egy-két órára, ha apa/nagyi/bébiszitter odaér, váltják egymást és bejön a nem rendes munkaidejében, este. Ha olyan a munkakör. Termelésben persze nem működik, de ők azok, akik minimális ideig maradnak otthon, mert tudják, hogy mit vállaltak.

  169. 0dzsud0
    mondta:

    @Muhammad Balfas: Ugyanerre gondoltam. Az interjún okoskodásnak az én elképzeléseim szerint inkább az lesz a vége, hogy a vezető dacból nem vesz fel. Lehet, hogy még akkor sem, ha magával is kiszúr (mert mondjuk alapvetően jó jelölttel találkozik), de legalább a jelöltnek is rossz lesz egy kicsit, ha már ilyen nagy volt a szája. Szóval igen, a helyes taktika – sajnos – azt a képet mutatni, hogy a jelölttel semmi probléma nem lesz, hiszen ez eleve kizárt valamilyen okból. Pl.: pár fiatal nőt hallottam már, aki begyakorolta a könnyes szemmel előadott “én sajnos meddő vagyok” szöveget. 1-2 évvel később pedig persze csoda történik, de visszamenőlegesen már nem tudják nem felvenni.

    Ezzel együtt a gyakorlat, miszerint az interjún jogszabályellenesen rá lehet kérdezni minden hülyeségre, káros. Ez remélhetőleg majd úgy fog szépen lassan változni, hogy a jó cégek jó vezetői majd például ebben is előnyt fognak látni, azaz már az interjún kívánatosabbá teszik magukat a versenytársaknál azzal, hogy ők ezeket a kérdéseket már nem fogják feltenni. A folyamat lassú, de én a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben bizakodó vagyok.

  170. chrisred
    mondta:

    @Eugene Horse: Itt az volt a kérdés, hogy miért csak az első fizetésnél derült ki, hogy kevesebb pénzt kap. Ha valaki elveszti a vezetői kinevezését, nem jár neki többé vezetői pótlék. Ha többé nem vállal túlórát, akkor nem kap túlórapénzt. Ez nem olyan rejtélyes vagy derült égből a villámcsapás jellegű következmény.

  171. Eugene Horse
    mondta:

    @chrisred: hát ez tisztán elméleti, sőt, szemantikai kérdés, a gyakorlatban szimplán annyi a helyzet, hogy kevesebb munka, kevesebb pénz, ami jelen esetben az anyuka javára, és az ő beleegyezésével történt. Nem védek semmilyen céget sem, de az tény, hogy ha valakinek kevesebbet kell dolgoznia és kevesebb felelősséget kap a nyakába, akkor kevesebb pénz is jár érte. Hívhatjuk ezt akár lefokozásnak is, de itt nem egy genyózásról, hanem éppen egy kedvezményről van szó. Persze lehetne a cég olyan gáláns a várandós anyukával, hogy a kevesebb munkáért változatlan pénzt ad, de ez már a mesék világa, ilyen kb sehol sincs, legalábbis ebben az országban biztosan.

  172. chrisred
    mondta:

    @Eugene Horse: A határozatlan idejű vezetői kinevezés bármikor visszavonható, de attól az még lefokozàs, és mindenki számára nyilvánvaló, hogy a vezetői pótlék elvesztésével jár.

  173. Eugene Horse
    mondta:

    @chrisred: valószínű ez egy kinevezés, ami visszavonható, vagyis nem fokozták le, hanem a vezetői kinevezését visszavonták. Írja is a kommentelő, hogy az alapbére megmaradt, az egyes – a könnyítés miatt elvett – feladatokra járó plusz juttatásokat nem kapja. Ha nem túlórázol, nem kapsz túlórapénzt, ha nem vagy három műszakban, nem kapsz műszakpótlékot, ilyen egyszerű.

  174. chrisred
    mondta:

    @imaginary_friend: “A profitorientált munkáltató nem szociális intézmény”

    Ezért kell kötelező szabályokkal kényszeríteni, hogy vegye figyelembe ezeket a szempontokat. Ha már képtelen olyan komplex összefüggéseket átlátni, hogy azok a gyerekek a jövő munkavállalói lesznek, akik adott esetben neki termelnek profitot. Például egy ilyen kérdés az állásinterjún: egy millió forint kártérítés az interjúalanynak.

  175. chrisred
    mondta:

    @L.Cz.: Ha megszűnt a csoportvezetői beosztása, akkor nem maradhatott a munkaköre változatlan. Ez nem áthelyezés, hanem lefokozás.

  176. jobangel
    mondta:

    @L.Cz.: A terhes nőnek a terhessége bejelentésétől járnak kedvezmények. Pl. munkakörmódosítás, amit te jófejségnek gondolsz, valójában kötelező az Mt. szerint.

    “Mt. 60.§ (1): egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig – munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján – a munkakörében nem foglalkoztatható. A munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges. A munkavállaló a felajánlott munkakörnek megfelelő alapbérre jogosult, amely a munkaszerződés szerinti alapbérénél kevesebb nem lehet. A felmentés idejére alapbére illeti meg, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.” — az más kérdés, hogy ezzel anyagilag rosszul jár, de még mindig jobban, mint a táppénzzel. Szóval lehet, hogy buta volt az adott hölgy, de ezesetben kb. nem volt választása, és itt a baj az egész gyerekvállalósdival: a nő mindenképpen rosszul jár anyagilag.

  177. jobangel
    mondta:

    @imaginary_friend: Hát majdnem, de mégsem.

    1. Ha profitot emberek termelnek neki munkával, akkor érdemes odafigyelni az emberre, mint erőforrásra, és az emberre, mint emberre.

    2. Beteg bárki lehet, baleset bárkit érhet.

    3. Többnyire a közvetlen halálesetek szoktak leginkább elrohanást előidézni. Szülők-gyerekek. És igen, az embernek van családja, akikhez kötődik, ez vna. Lsd. még 1. pontom.

    4. Szabadságot az Mt. szerint 15 nappal előre be kell jelenteni. Csőtöréskor is rohanni kell, majd utólag lehet szabadságot kiírni. A kockázat a hirtelen bekövetkezett eseményekben van.

    5. Pont annyira gyakori, mint a beteg gyerek. Sportbaleset, de multiban a síszezonban szinte mindig van egy-két mankós.

    6. Dehogynem, pont ez a lényege a kockázatkezelésnek: a kiesést tudja pótolni, ha felkészül előre.

    7. Igen, képezz. Kérdezz meg egy nagyobbacska céget, mennyi IT eszközük van tartalékban, és az mennyibe kerül. Ahhoz képest az emberi erőforrás képzése jóval olcsóbb, ráadásul a hatékonyság kimutatható (besegíteni is tud nagyobb munkamennyiségnél, nemcsak beugrani, ha kiesés van)

    8. Egészségedre 🙂

    9. Lsd. még “rabszolgatörvény” – kb. nem maradt választása annak a rétegnek, akiket ez érint.

    10. A baleset attól baleset, hogy megtörténik, anélkül, hogy bárki akarná.

  178. Eugene Horse
    mondta:

    A posztban olvasható tanácsok egyébként tipikus életidegen, könyvízű, ostoba HR ötletek. Oké, jól lealázom az interjúztatót/főnököt a posztban leírt riposztokkal, kész, megsemmisítettem, földbe döngöltem a frappáns válaszommal. És ezek után fel fog venni? A lóf*szt fog, eleve hendikeppel indultam a gyerek miatt, meg még vissza is pofázok nagy mellénnyel, az esélyeim a nullára estek vissza. Kösz jobangel, bazi jó tanács volt. A rögvalóság ezzel szemben az, hogy az ilyen kérdésre nincs jobb válasz, mint hogy “nem lesz gond, van 2-3-4 nagymami/nagypapi, meg a férjem is otthon tud maradni néha, így meg tudjuk majd oldani”. Aztán ha felveszik és letelik a próbaidő, úgyis kiíratja magát az ember ha muszáj, mert muszáj, ez van. Az ilyen fancy amerikás tanácsok szarok, aki ezeket követi befalcol az álláskeresésnél.

  179. Eugene Horse
    mondta:

    @L.Cz.: mondjuk ezen nem tudom mit csodálkozik az ismerősöd, ha az új munkakörben nincsen műszakpótlék meg túlóra, akkor mégis mit várt? Kapott könnyítést, egyszerűbb munkát, csúsztatási lehetőséget, el tud járni vizsgálatokra, nincs fizikai munka, ezért cserébe kevesebb a pénz, szerintem ez egy fair deal, de ha meg nem tartja annak, akkor esetleg előtte kérdezhette volna meg a részleteket. Rengeteg állapotos nő örülne ilyen lehetőségnek.

  180. Zabalint
    mondta:

    @L.Cz.:
    Ez az az eset, amikor az lenne az optimális, hogy a nő 1 év GYED után visszamegy az eredeti munkakörébe dolgozni, a férje meg elmegy GYED-re, mivel ő keres kevesebbet, majd miután a férj is visszamegy dolgozni, inkább a férj foglalkozik többet a gyerekkel. Csak ugye ez sokak szemében “férfiatlan” és “nőietlen”. Holott ez lenne a praktikus megoldás.

  181. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Muhammad Balfas:

    Így igaz. Alapvetően 3 opció lehetséges:
    – nagyon kell a munka: ez esetben az interjún a jelentkező mindenre bólogat, majd ha felveszik és rosszak a feltételeik, azonnal elkezd más interjúkra járni,
    – nagyon kell a munkaerő: ez esetben a munkáltató eleve az átlag felettit ajánl, bókol a jelöltnek, s majd aztán igyekszik lassan és óvatosan csökkenteni a költségeket,
    – köztes állapot, ez a legritkább: valójában csak itt érdemes keménykedni az interjún, de itt se vezet sehová a túlzás.

    Ne feledjük, a dolgozó és a munkáltató között kibékíthetetlen osztályellentét feszül. A munkaszerződés csupán egy tűzszüneti megállapodás.

  182. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Interjón visszapofázni értelmetlen, akkor minek eleve elmenni az interjúra?

  183. Bevallom, 2 gyerekes szülőként, én se vennék fel kisgyerekes anyukát alkalmazottnak.

  184. imaginary_friend
    mondta:

    1. A profitorientált munkáltató nem szociális intézmény.

    2. “pedig felnőtt emberek is szoktak betegek lenni” – a 10 év alatti gyerekek immunrendszere gyengébb, mint a felnőtteké, óvatlanabbak és folyamatosan egy olyan közösségben vannak, ahol egymást betegítik meg.

    3. “főleg családi és tragikus események” – számoljunk egy népes családdal: apukának és anyukának is van 4 testvére (mindegyiknek +feleség/férj), 2 szülője, ez 20 kétség kívül tragikus eseményt is eredményezhet. 40 év munkaviszony alatt ez 2 évente 1 eseményt jelent, de, ha valaki rokonait még az EÜ sem kíméli, akkor duplázzuk meg, évente 1 esemény.

    4. “valami más történik az életében, ami fontosabb lesz, mint a napi munka” – ezek egy nagy részét lefedik a szabadságok

    5. “Ha a gyerektelen munkavállaló töri el mindkét lábát” – ez bizonyosan nagyon gyakori, szemben az óvodában és alsóban elkapott betegségek számával

    6. “szakmai tudatossággal kellene kockázatot kezelni” – a kockázat kezelése természetesen jó törekvés, azt viszont sehogy nem fogod kivédeni, hogy a hiányzó munkavállaló hiányzó bevételt eredményez

    7. “Tartalék a humán erőforrásban” – képezzek extra tartalékot azért, hogy felkészüljek a gyerek miatt távolmaradó kollégák pótlására, plusz kiadás, kevesebb profit

    8. “hanem pl. jól szabályozott home office esetén a beteg gyerek egyáltalán nem fog fennakadást okozni” – elnézést, itt elröhögtem magam

    9. “műszak lejártával a kapun kisétáló munkavállalót visszafordítják még egy fél műszakra” – idézek tőled: “hogy hajlandó-e mindent a munkája mögé sorolni (remélhetőleg nem hajlandó)”

    10. “lehet munkabaleset is akár” – a munkavállalónak is elemi érdeke, hogy munkaképes maradjon, mert akkor kapja a fizetést, jobban vigyáz magára (mint egy átlagos gyerek)

  185. Túl sok felhasználó
    mondta:

    A posztban leirt megoldási ötletek viccesek:
    1. Attól, hogy visszakérdez a kisgyerekes nő, hogy van-e annyira megszervezve a munka, hogy átvegye másnak a feladatát, attól még nem lesz munkája.
    2. Az ilyen adminisztrálódás esetleg még be is válhat egy bizonyos létszám felett. De ne várjuk el egy tízfős KKV-től, hogy felkészüljenek arra, hogy egyszerre hatan nem mennek be dolgozni. Ha mégis megtörténik, olyankor a KKV túlélésre játszik. Minden ügyfelet értesítenek, hogy bocs, de influenzaszezon van, a maradék négy ember meg heti 600 órát dolgozik.
    Amúgy igen, mindenki lehet beteg, a kockázat ott van. De egy kisgyerekes munkavállalónál sokkal nagyobb esély van a betegségre, mert ő is lehet beteg, meg a gyerek is. (A gyerekek ráadásul állandóan betegek.)

    Ne értsétek félre, szerintem is szar dolog a diszkrimináció. Az még szarabb, hogy bár Magyarorszagon tilos, de a felvételi beszélgetésen ilyen kérdések előkerülnek. Az meg extrán szar, hogy fel sem merül senkiben, hogy a gyereknek apja is van. De lássuk be, hogy egy kisgyerekes munkavállaló nagyobb kockázat, mint egy gyermektelen. Ez egy olyan dolog, amit a családtervezéskor figyelembe kell venni.

  186. Schaeffer
    mondta:

    @gtri: Igen, a leírtak elméletben nagyon szépen hangzanak, de a gyakorlat meg inkább ez kicsiny hazánkban. Nálunk (magyar kisvállalat) pár éve a menedzsment felbérelt egy HR tanácsadó bagázst, hogy vezesse át a céget a XXI. századba. HR tanácsadó bagázs kitalált egy vagon új folyamatot, meg adminisztrációt, a “professzionalizmus” jegyében, pont olyanokat, amilyenek itt le lettek írva. Ne legyünk igazságtalanok, az új emberek felvétele is közte volt, ami tök jó, de ez semmit nem számított ahhoz képest, hogy gyakorlatilag nullára fékezték a céget a folyamatos szervezeti (kb. 10 fős cégről beszélünk!) és adminisztratív változásokkal.
    A cég egy év alatt enyhe nyereségből vastag, sok tízmilliós mínuszba ment, a tanácsadókat kirúgták, az új embereket szintén, meg néhány régit is.
    A maradék hajthat, hogy visszaérjünk az origóhoz. Ha valaki beteg lesz, kedvezményként otthonról is dolgozhat. Ez a valóság, és ennél még sokkal rosszabbak vannak out there…

  187. Schaeffer
    mondta:

    @gtri: Igen, a leírtak elméletben nagyon szépen hangzanak, de a gyakorlat meg inkább ez kicsiny hazánkban. Nálunk (magyar kisvállalat) pár éve a menedzsment felbérelt egy HR tanácsadó bagázst, hogy vezesse át a céget a XXI. századba. HR tanácsadó bagázs kitalált egy vagon új folyamatot, meg adminisztrációt, a “professzionalizmus” jegyében, pont olyanokat, amilyenek itt le lettek írva. Ne legyünk igazságtalanok, az új emberek felvétele is közte volt, ami tök jó, de ez semmit nem számított ahhoz képest, hogy gyakorlatilag nullára fékezték a céget a folyamatos szervezeti (kb. 10 fős cégről beszélünk!) és adminisztratív változásokkal.
    A cég egy év alatt enyhe nyereségből vastag, sok tízmilliós mínuszba ment, a tanácsadókat kirúgták, az új embereket szintén, meg néhány régit is.
    A maradék hajthat, hogy visszaérjünk az origóhoz. Ha valaki beteg lesz, kedvezményként otthonról is dolgozhat. Ez a valóság, és ennél még sokkal rosszabbak vannak out there…

  188. Elmondom, hogy nálunk (multicég) mi történt: Jött egy neves tanácsadócég. Felmérte a helyzetet. Összevetette a bevétel/fő, profit/fő arányt a cég más országokbéli értékeivel és más, hasonló profilú multicégek adataival. Aztán letett az asztalra egy több mint 15%-os létszámleépítési javaslatot. Volt olyan leánycég, ahol ennél sokkal nagyobb leépítés volt. Mindezt a hatékonyság jegyében.
    Gondolom nem kell taglalnom, hogy a “tartalék a humán erőforrásban” gondolata fel sem merülhetett. Szóval az elmélet és a gyakorlat nem mindig találkozik.

  189. Bela Voltam
    mondta:

    Vissza kell kerdezni, hogy na es ti hogy oldottatok meg, ha beteg volt a gyerek? Ha hantaznak valamit, akkor ra kell vagni, ezt mi is meg tudjuk csinalni. Ha meg csak oooo-zes megy, meg a hummoges, arra is ra kell vagni, hogy azt mi is meg tudjuk csinalni.

  190. zrx_xzr
    mondta:

    durva, h Mo-n ilyen kerdest egyaltalan fel lehet tenni es ezt normalisnak tartjak..

  191. L.Cz.
    mondta:

    @vorosduma: Erről eszembe jut egy réges-régi munkahelyemen egy felirat: “Munkatársaink három dologra képesek: tudnak gyorsan, olcsón és jó minőségben munkát végezni. Ön, kedves megrendelőnk ebből tetszés szerint kettőt választhat”
    Nem lenne itt baj, ha nem esne egybe a gyerekvállalás időszaka a rugalmas munkaidő és a magas fizetés iránti igénnyel. De sajnos az a piszok kölök egyszerre igényel a szülőktől sok szabadidőt és pénzt.

  192. vorosduma
    mondta:

    @L.Cz.: persze, de ez nem no-specifikus, barmelyik munkavallalora igaz. Legalabbis tapasztalatom szerint a kenyelmes, rugalmas munka, a sok penz, az ertelmes fonok es kellemes legkor harmasabol az egyik mindig hibadzik.

  193. Muhammad Balfas
    mondta:

    De most komolyan , minek feltenni ezt a kérdést? Akinek kell a meló úgyis behazudik valamit , hogy akkor majd az lesz , hogy.. Aztán mégse..

  194. Muhammad Balfas
    mondta:

    Mi lesz , mi lesz? Neocitran ! 🙂

  195. L.Cz.
    mondta:

    @vorosduma: Persze, jogos. Nem kell éjszaka dolgozni, szabad a hétvége, nem kell 12 órázni – teljesen jogos, hogy ezért kevesebb pénz jár, mint a folyamatos műszakért.
    A baj csak az, hogy anyuka csak így, folyamatos műszakban, pótlékokkal megtámogatva keres annyit, amennyi a tisztességes megélhetéshez kellene. Amint gyereke lesz és könnyebb beosztást kell vállalnia, azonnal nagyot zuhan a fizetés, aztán lehet összehúzni a nadrágszíjat (pedig eddig sem voltak költekezőek a kedves férjével) vagy arra hagyatkozni, hogy apa jól keres, megoldjuk. Egyszerűen nem oldható meg ebben a csepp országban, hogy egy kisgyerekes nő annyit keressen a gyerek mellett is végezhető munkájával, hogy ne érezze magát eltartottnak. Ott, ahol jól fizetnek, füttyentésre kell ugrani és legalább napi 24 órát dolgozni, ha úgy van, ahol meg belefér az is, hogy beteg a gyerek és anya otthon csinálja neki a hűtőfürdőt munkanap délelőtt 10-kor, épp csak valamicske alamizsnát adnak. Ez pedig szerintem elég messzire vezet: ilyen helyzetben hiába emelné a CSOK és a babaváró összegét az egekig a kormány nagyszabású propaganda mellett, a két napnál nagyobb távlatban gondolkodni képes családok nem nagyon mernek gyereket vállalni.

  196. room_101
    mondta:

    Fenti hozzászólások még egy erős indokot hozzátesznek, miért kell elhúzni ebből az országból mindenkinek, aki csak teheti. Elolvastattam a gyerekkel is, talán így komolyabban veszi a németet, meg az angolt.

  197. Rómaikömény
    mondta:

    Tudom,szerencsés vagyok de sose mennék ilyen helyre.azért mert a jok.vaanyját.mellesleg nőtlen gyerektelen kollégám jött be számtalanszor részegen és haza kellett küldeni.ezt persze nem kérdezik.

  198. vorosduma
    mondta:

    @L.Cz.: ez ugy hangzik, mintha kevesebb munkaert es felelossegert kevesebbet fizetne a ceg. Vessetek a mokusok ele, de ez szerintem jogos.

  199. n3spr3ss0
    mondta:

    Kétszemélyes üzlet, olyan jelentkező szóba sem jöhetett, aki szülni képes, vagy akar.

  200. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: Jó amit leírtál, csak épp a hazai viszonyok között abszolút működésképtelen.

    Ha egy munkáltató egyetlen folyamata az, hogy itt és most olcsón kell megcsinálni valamit, nem érdekes hogy mi lesz holnap meg holnapután, akkor a kismama kategóriájú munkavállaló századrendű kérdés. Teljesen mindegy, mit mond az interjún 🙁

  201. népszopás
    mondta:

    mondd azt, hogy akkor biztos nem a kurv@ cégetekkel fogok foglalkozni, miért Ti azt tennétek?

  202. L.Cz.
    mondta:

    @Melki: Nem, nem vicc. Ráadásul a szerződése csak a munkakör megnevezésében változott, a bruttó bér változatlan maradt. Csak onnantól kezdve megszűntek a pótlékok, volt az alapbér, azt’ annyi. De még így is jobban járt, mintha táppénzre ment volna.
    Mondjuk tény, hogy a kolléganőt nem az eszéért szerettük, mindig is hűbelebalázs-módzerrel ténykedett, ennél az ajánlatnál sem hiszem, hogy utánaszámolt, mennyit fog keresni.

  203. Melki
    mondta:

    @L.Cz.:

    Ez ugye csak vicc, hogy az első fizetéséből jött rá, hogy mennyit fog kapni?
    Ne haragudj de ki az a hülye, aki nem olvassa el a szerződését, mielőtt aláírja?

  204. L.Cz.
    mondta:

    Ha szabadjára engedném a bennem lakozó kisördögöt, megkérdezném: attól, hogy az általad felkészített kisgyerekes jelentkezők sarokba állította a látszólag profi főnököket, megoldódott a helyzet? Felvették-e őket és ha igen, valóban volt-e megoldás a gyerek betegsége miatt kiesett anyuka pótlására vagy “na, majd mostan megmutatom én ennek a kötekedő ősanyának, mit képzel itten” jelszóval még külön keresztbe is tettek nekik?
    De nem kötekszem, nem jobb nekem azzal. Inkább csak megosztok egy aktuális sztorit a témában. Egyik kolléganőm termelési területen csoportvezető és nemrégiben teherbe esett. A cég ahelyett, hogy tisztességes multi módjára azonnal kirúgta volna, felajánlotta neki, hogy áthelyezi irodába termeléstámogatónak. Nappalos, rugalmas munkarend, csúsztathat akár egész napot is, el tud menni vizsgálatokra, ha kell, éjszaka alszik, nem kell nehezet emelnie, gépben bujkálnia. Sőt, még a bruttó alapbére is megmarad, mert ők ilyen jó fejek.
    A kolléganő belement, most meg szívja a fogát: február elején megkapta az első fizetését az új munkakörben és bizony elég kevés. Se műszakpótlék (a törvényileg előírtnál többet fizet a cég), se túlóra (a folyamatos munkarend miatt minden hónapban szokott lenni legalább 1 túlórás műszak), se ünnepnapi pótlék – a korábbi fizetése kétharmadát sem éri el az új. Megélnek ugyan így is, nem csak száraz kenyér van hó végén, de fáj neki a kiesés, apa ugyanis nem keres olyan jól, hogy egymaga eltartaná a családot.
    Ezért van most gondban a kolléganő: kapott egy ígéretet, hogy szülés után ebbe a pozícióba is visszajöhet, ha nem akar újra csoportvezető lenni. Szívesen benne is lenne, mert kisgyerekkel nagy kincs a rugalmas munkaidő, de a pénz meg igen kevés így. Folyamatos műszakban keresne annyit, hogy még gyerek mellett is tudjanak gyarapodni, de akkor meg kell egy mindig ugrásra kész nagyszülő vagy bébiszitter.
    Úgyhogy a munkaadó hozzáállása sem minden: ha nem elég a gyerekbarát munkahelyen kereshető összeg (lásd még: részmunkaidős állás kimondottan kisgyerekes anyukáknak – csak azt nem reklámozzák, hogy az amúgy sem acélos fizetés feléért), akkor anyuka rá fog kényszerülni a szervezetlen, béna cégnél kapható több pénzre, aztán oldja meg a beteg gyereke problémáit, ahogy tudja, mert projekt van, bejött a nagy megrendelés, havi zárás van, mindenki benn rohad reggel 7-től este 8-ig.