Már megint egy trend az álláskeresésben – az érzelmi intelligencia „mérése”

Már megint egy trend az álláskeresésben – az érzelmi intelligencia „mérése”

Mostanság már örülnek cégek, ha „elég jó” embert találnak, aki majd szakmailag oda fejlődik, ahová az állásban kell. De mellé nyílt egy – szerintem – kellemetlen irány a kiválasztásban, ha már szakmailag nem tökéletes, és fejlesztendő az az ember, akkor legalább a személyisége illeszkedjen. Elsőre ez jónak is tűnik, de csak elsőre. Amikor a személyiség, EQ, és egyéb mérhetetlen dolgok alapján hoznak ítéletet az álláskeresőkről az okozhat bajt. Néha még az intuícióikra is hivatkoznak. Ha mindez beelőzi a szakmaiságot, az több kárt csinál, mint hasznot.

Osztom Mérő László véleményét, hogy – idézem – „Az érzelmek egyáltalán nem függenek a tudatos, logikus gondolkodástól, hanem annak nélkülözhetetlen segédeszközei. A szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani”.  Egy egész könyvet írt az érzelmek logikájáról, érdemes olvasgatni, annak érdekében, hogy ne szorítsuk háttérbe a józan eszünket a lélek kultusza okán. És főleg ne higgyük, hogy tisztán racionális döntést képesek vagyunk hozni, mert az szembemegy a másik véglettel.

Ha ezt elfogadjuk, akkor tudjuk, hogy az objektív, racionális értékelést egy jelentkező alkalmasságáról és a szubjektív „tudunk-e  vele együttdolgozni” kérdést nem lehet szétválasztani. Valójában nem is kell. Ritka, hogy egy igazán jó munkahelyen egy megfelelő szakmaiságú ember ne akarna és tudna beilleszkedni. Persze ehhez kell a befogadó csapat is, meg bizony jó kis munkahelynek kell lennie, hogy akarjon is odatartozni a munkavállaló. Ez pedig nem a „belső motivációján” fog múlni.

Azaz, amikor a motivációt feszegetjük, akkor az igenis teljesen megfelelő motiváció, hogy villanyszámlát akar fizetni a fizetéséből, és ehhez munkát akar végezni fizetésért. Mégis, vajon hány EQ-t mérő kiválasztó fogadná el ezt válaszul? Sokan közülük a „szívből, lélekből” szeretnének valamit látni. Valami magasztosabbat, intellektuálisabbat, várnak el, egyféle szakmai(?) sznobizmusból. Az a másik ember ott vele szemben meg „csak” villanyszámlát akar fizetni? Hát és a motiváció, meg a „jobbá tenni a világot”? Miközben pont attól (is) lesz jobb a világ, hogy minél kevesebb szorongó ember él benne.

Ahogy a jobangeli munkámból folyamatosan látom, a lélek fontos ugyan, de a többség tőlem már nem vár „léleksimogatást”, azt már megkapták, eredménytelenül. (Ezzel nem szólom le a coach és pszichológus munkáját, pusztán a munkájuk céljának eltérőségére hívom fel a figyelmet.) Most csináljunk akciótervet arra, hogy konkrétan milyen lépésekből lesz jó állása:

Ezt írd a CV-dbe, ezt mondd az állásinterjún, ezt kérdezd meg! Ezt a gyakorlati tudást viszi be az állásinterjúra, ezzel fogja meggyőzni a szakmai vezetőt – remélhetőleg a HR-est is. Attól lesz önbizalma, hogy pontosan tudja, mit kell csinálnia az állásinterjún is. Jön a flow egy állásinterjún…Innentől még pár állásinterjú, és meg is van az állás, szorongás ide vagy oda.

Persze a lelke még ekkor is romokban, az önbizalmat, önbecsülést hatékonyan tudja tönkretenni egy állás nélküli időszak, még inkább a megélhetés miatti aggodalom, és az egzisztenciális krízis – mégis meg tudja csinálni, mert tudja a módját.

Segítőként azért vagyok ilyenkor rossz helyzetben a trendis EQ-s nézettel szemben, mert egy ilyen – érthető – szorongásokkal teli ember az EQ teszteken nem fog jól teljesíteni, az intuitívan ítélő HR-est nem fogja tudni meggyőzni, ha nem szakmai alapon kell érvelni. Nem tud felkészülni rá. Nem lesz jókedélyű, optimista, pozitív, mert neki most az életéről van szó! Szorongani fog, még akkor is, ha úgy gondolja, nem mutatja ki. Szakember látja a szorongást, kontár meg nem tartja elég meggyőzőnek, és nem kapja meg az állást. Többek között ezért sem örülök az EQ-s divatnak, és a tudományos világból is elég sok szkeptikus hang hallatszik róla.

Segítőként viszont azt látom, hogy ha végre helyére került egy jó állásban, hirtelen „megjavul” a lelke is: jobban érzi magát, nem szorong, mert anyagi biztonsága lett, nem kedvetlen, mert értelmét látja a munkájának, napjainak. Flow, dopamin, endorfin… A lélek is csak kémia valahol 😉 Csak az kell hozzá, hogy odaengedje a munkához végre valaki. Az EQ-tesztek ebben pont nem segítik álláskeresőt – a munkáltatót sem abban, hogy jó munkavállalóhoz jusson.

A HR-es nem pszichológus!

Még akkor sem, ha egyébként az a végzettsége. Mert nem úgy dolgozik egy álláskeresővel, egy jelölttel, mint ahogyan egy pszichológus a páciensével. Nincs terápia, nincs terápiás cél, nincs idő, nem tudja olyan módon felmérni emberünket, ahogyan az egy pszichológus dolga. Szerencsére ettől még a törvények is megvédik az álláskeresőt.

Ne feledjük, a HR-szakma tanításai jórészt az USA vállalati-szervezeti kultúrájából és közgazdaságtani összefüggésekből állnak, kb. az 50-es évekből indulnak. Kisebb részben pszichológia, nagyobb részben vállalati gazdaságtan. Racionális, számokon alapuló döntéseket kívánna. Akkor pedig érdemes visszanyúlni az alapokhoz: az USA-ban ma is teljesen elegendő ambíció, hogy valaki meg akar élni – munkából. Nálunk meg valamiért nem az… Pedig lássuk be, nehéz küldetéstudatot találni pl. egy barkácsáruház könyvelőjének a szakmához, de mégis: valamiért könyvelő lett, vonzotta az a munka, ha meg barkácsáruház kínál állást, hát akkor az ő számláival fog dolgozni. Nem lesz szerelmes a deszkákba, zártszelvényekbe, ragasztókba, nem hiszi, hogy ezzel megváltódik vagy jobbá válik a világ, de jó könyvelő lesz. Tudja, mit tegyen egyes helyzetekben, rutinból, tudása legjavából megold mindent – flowban lesz. Még az is lehet, hogy az EQ teszteken alulteljesítene, ami nem lenne baj, mert ha az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek (Edwin G. Boring: Intelligence as the tests test it) akkor az érzelmi intelligencia az, amit az EQ tesztek mérnek.

IQ-teszt vs. EQ-teszt

Az IQ-ra kidolgoztak egy modellt, anélkül, hogy lenne rá pontos definíció (remekül leírja ez a cikk, kb. hogyan alakultak ki az IQ-tesztek), az EQ-ra viszont definíció van, modell meg nem tud lenni. Hogyan mérjük rőfre a humort, a saját és mások érzelmi állapotának felismerését, az érzékenységet? 100-ból hány viccen nevet? A sírást még felismeri, a dühöt is, a szorongást már nem, akkor az hány %? A kézremegést félelemnek is hiheti, meg alacsony vércukorszintnek is, de a düh is mutat ilyen tünetet. Melyik a helyes? És jó-e nekünk egy mimózalélek kolléga, vagy olyan kell, aki nem omlik össze az első kudarctól, dühös ügyféltől?

Egyes tudományos szkeptikus vélemények szerint az EQ a múltban is létező mindenféle jellemzők (képességek, készségek, habitusok, teljesítmények, normák, értékek, attitűdök, személyiségjegyek, érzelmi állapotok) összegyúrásából lett „izé”, mert fogalomként nehéz kezelni. Ezeket mérik is, külön-külön, de nem kevernek bele szubjektivitást. Mivel a felsorolt mértékek sem állandók (szemben az intelligenciával), ezért nem tették mellé a „hányados” fogalmát. De itt még az sincs tisztázva, hogy ezek milyen arányban határozzák meg az EQ-t. Elméletileg egy órán belül is tud bárki nagyon alacsony és nagyon magas EQ-t is mutatni, csak vidítsd fel/idegesítsd fel/fenyegesd meg/ajándékozd meg, és írasd meg vele újra a tesztet…

Emellett többféle kritika is érte az EQ-elméletet és a rá fabrikált teszteket, például, hogy jobban beazonosítják az alacsony érzelmi intelligenciát mint a magasat – álláskeresői nézetből tehát nem semlegesből, hanem negatívból indulunk a kitöltésekor. „Remek” hír…

Az álláskeresők többségét jellemzi a jogos szorongás, hogy nem sikerül az állás, a megfelelési kényszer, az egészséges vizsgadrukk akár. Na, milyen is lesz az érzelmi állapota és mennyire lesz ebben az állapotban nyitott mások érzelmeire? Ha ez nem lenne, akkor is lenne egy másik kritika: az érzelmek felismerésének képességét méri. Nem az érzelmekre adott válaszait méri tehát – ami lehetne releváns állásinterjúkon. Ezt pl. szituációs feladatokkal lehetne mérni, bár az is inkább kínos/röhejes, mint releváns egy állásinterjún. És bizony egy szociopata (antiszociális személyiségzavarral élő hivatalosan) is tud tökéletesen jó választ adni egy másik ember érzelmeire – ez a „hibája”. De ez akár magas EQ-nak is betudható, ha csak teszteljük őt.

Amikor próbálkoztak hasonló mérésekkel a múltban, az nem hozott jó döntéseket, jól működő gazdaságot, vállalatokat. De igenis, ezek a legjobb munkatársaink, jól beváltak, jön a riposzt, védve a védhetetlent. Csak épp az ok-okozati összefüggést sikerült teljesen félreértelmezni. Ahogy én látom, amikor a szakmai alkalmasság mellé meg kellett felelni a  személyiségtesztekkel, „trükkös” kérdésekkel mért „izének”, akkor szénné szívatott munkanélküliek azért váltak be jól, mert ha végre valahová bekerültek, akkor nagyon meg akartak felelni, mert odakint várt rájuk a Rém: újabb hónapok munkanélküliségben, idióta kérdések, lelki működésükben kontárul szemlélődő személyiségtesztek képében. A szakmai(?) érv az volt, hogy ezek azért kellenek, hogy be tudjon illeszkedni, hogy jól érezze magát. Ha emberünk nem olyan, amilyet elvárnak, akkor az kockázatot rejt. Pedig a legfőbb kockázat, hogy már az elvárás is téves… a kiválasztó (nem feltétlenül HR-es), aki a jelöltet szubjektíven méregeti, vajon ismeri-e a saját csapatát, saját működését?

Amikor a személyiséget, soft skilleket, EQ-t kutatják, ezeket a kockázatokat akarják elkerülni. Valójában szinte felesleges erre időt, energiát, cég pénzét pazarolni, mert jó eséllyel ezek megvannak emberünkben az adott álláshoz, ha a múltban már volt ilyen szakmai tapasztalata, voltak sikerei, vannak jó referenciái, megállta már a helyét valahol. Itt én a referenciákat tartom talán a legfontosabbnak, a jól leírt, elmesélt szakmai múlt után közvetlenül (ezért is néznek ki a jobangeles CV-k úgy, ahogy). Esetleg kiégett, hibázott, kirúgták, de jobban lett, tanult belőle, újra készen áll feladatokra.  Ezt kell felmérni – beszélgetéssel leginkább.

Ha pedig egy kezdőt, gyakornokot veszünk fel, bizonyos korlátok között magunk is alakíthatjuk a szakmai munkához szükséges személyiségjegyeit, azzal, hogy példát mutatunk, tanítunk, mentorálunk, támogatunk – ebben is sok munka van, és sok tudás is kell hozzá. Mégis, mintha hatékonyabb lenne, mint mérni a mérhetetlent.

UPDATE 20190929: Miközben én itt a józan ész létjogosultságát próbálnám előtérbe helyezni, addig máshol már nem is a HR-szakmát, de a vállalati ügyvezetőket mutatják be, mint a „spirituális kiválasztás” űzőit (és nem elüldözőit).

https://karrierplusz.jobline.hu/allaskeresok/20190926_A_tarot_kartyatol_az_asztrologiaig_a_spir

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Bambano hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Szaktanár
    mondta:

    @jobangel: @Zabalint: értem. köszönöm a véleményeteket!

  2. Zabalint
    mondta:

    @Szaktanár:
    Bazdmeg, te írtad le általánosítva, hogy a HR-es nők azért jutottak oda ,ahol vannak, mert ribancok, lefeküdtek azokkal, akikkel kellett. Most meg próbálod megmagyarázni, hogy ebben az égvilágon semmi szexista, semmi nőellenes nincsen. Nevetséges, amit művelsz.

  3. jobangel
    mondta:

    @Szaktanár: Kár rámtolni a balhét, mert a kategória, akiket nem szeretsz, így nem létezik. A HR-es lehet szép/csúnya, öreg/fiatal, nő/férfi, bármelyen variációban. A kompetenciáikat nem ezek a tényezők határozzák meg. Bizony láttam már mindenféle verzióban kutyaütő HR-est. Szóval, el kéne engedni ezt, és a szakértelemre magára koncentrálni, mindegy, hogy ki képviseli azt.

    Emellett elég régóta mondogatom itt a blogon, hogy valójában egyik sem nagy baj: a kompetenst tájékoztatni kell CV-ben, állásinterjún, a kutyaütőt meg úgyis könnyű elkápráztatni. Aki jó, az valamelyik módszerrel biztosan továbbjut bármilyen HR-esen (kivéve a spiriseken, azokon annyira nem is akarunk túljutni…)

  4. Szaktanár
    mondta:

    @jobangel: vmiért nem tudsz szabadulni attól a gondolattól, h nekem a nőkkel van bajom. egyszerűen nem tudom átvinni neked, h a nők többsége, akit ismerek, helyt áll tisztességesen munkában, otthon. a mondandó utolsó részéből („Meg hát pont nőkkel foglalkozom meglehetősen sokat, és pont így indul a nők rossz sorsa: az előítélet szerint először fiatal, csinos, tehát prosti, nem a teljesítménye miatt van ott. Utána elmegy szülni, inkább nem engedikk oda komolya feladatokhoz, utána kisgyerekes anyuka, beteg lesz a gyerek. Utána egy házsártos banya, akkor meg azért nem kell (és hát prostinak is öreg már). Na, innen szép nyernünk, nekünk nőknek.”) teljesen világosan látszik, h én a te szemedben vmi nőgyűlölő figura lehetek, akinek semmi sem elég jó, amit a nők csinálnak.

    sajnálom, de ennél egyszerűbben nem tudom elmondani, h semmi bajom a nőkkel – a fiatal, dekoratív, semmihez sem értő hr-es lányokat nem szeretem, akik mások sorsáról döntenek anélkül, h ehhez meglennének a kompetenciáik. kérlek folytassuk ezt az eszmecserét akkor, amikor ezt a gondolatot megértetted, és nem próbálod meg rám projektálni a nőgyűlölő férfiakkal szembeni frusztrációdat.

  5. jobangel
    mondta:

    @Szaktanár: tekintve, hogy „a HR-es ifjú kolleginák”-ban két olyan pont is van, amit nem szabadon választott az illető (életkor és nem), dupla diszkrimináció áll fenn… Ez tény, nem nézőpont kérdése. Azonfelül persze vannak ifjú HR-es férfiak is, vajon velük miért nincs bajod? Meg hogy másodkézből? A másodkezi infókkal az a baj, hogy többnyire olyanok mesélik, akik sorsközösséget keresnek, ergo pont egymást erősítik (az előítéletekben is). Kár, hogy még nem lehet kimutatni pénzben, mennyibe is kerül a társadalomnak egy ilyen előítélet, de azért lehet sejteni, ha megnézzük a diszkriminált rétegek felzárkóztatására szánt pénzeket. Mennyivel egyszerűbb lett volna őket odaengedni a munkához, mint most segélyprogramokat szervezni. Meg hát pont nőkkel foglalkozom meglehetősen sokat, és pont így indul a nők rossz sorsa: az előítélet szerint először fiatal, csinos, tehát prosti, nem a teljesítménye miatt van ott. Utána elmegy szülni, inkább nem engedikk oda komolya feladatokhoz, utána kisgyerekes anyuka, beteg lesz a gyerek. Utána egy házsártos banya, akkor meg azért nem kell (és hát prostinak is öreg már). Na, innen szép nyernünk, nekünk nőknek.

  6. Szaktanár
    mondta:

    @jobangel: „A mindenfajta diszkriminációt – nők elleni, életkori stb. viszont a társadalom elleni támadásnak veszem, és kb. annyira fel kell lépni ellene, mint a bűncselekmények ellen – különben rossz lesz mindenkinek.”

    ezt jól teszed – én sem diszkriminálom a nőket (sem), bármennyire is szeretnéd ezt láttatni. a hr-es ijfú kolleginákról mondtam el a véleményemet, amely saját- és másodkézből szerzett tapasztalatokon alapul. ezt a nők elleni diszkriminációnak tekinteni minimum csúsztatás, de gyanítom, h ezt te is jól tudod.

  7. jobangel
    mondta:

    @Szaktanár: A HR-esek szakmai eredményeire pont olyan kemény mérőszámok lehetnek, mint egy mérnökére. Be kell vezetni, és látszani fognak az eredmények (vagy nem). Itt egy tuti kis lista KPI-okra: http://www.clearpointstrategy.com/human-capital-kpis-scorecard-measures/

    Szóval, igenis mérhető a munka eredménye. (By the way, személyem elleni támadásnak a HR-esek elleni támadást nem veszem, nem lévén HR-es. A mindenfajta diszkriminációt – nők elleni, életkori stb. viszont a társadalom elleni támadásnak veszem, és kb. annyira fel kell lépni ellene, mint a bűncselekmények ellen – különben rossz lesz mindenkinek.)

  8. Szaktanár
    mondta:

    @Silene: tök világosan leírtam két kommentben is, h sztem egy mérnök, egy orvos vagy egy jogász sokkal kompetensebb szakmailag úgy általában, mint amennyire egy hr-es, de vmiért ezt még mindig nem érted – kíváncsi vagyok, melyik intézmény bocsát ki mérnökdiplomát a hallgatóinak úgy, h szemmel láthatóan az értő olvasás nem erősségük.

  9. Silene
    mondta:

    @Szaktanár:
    sosem állítottam, hogy álomnő lennék, bár a gyerekeimnek minden bizonnyal az vagyok.

    Azt gondolom, hogy akik a külső-nem-kor vagy bármilyen olyan adottság alapján RÁNÉZÉSRE skatulyáznak (ahogy te egy teljes szakma fiatalabb női képviselőit), ők bárki másokat is simán beraknak abba a bizonyos dobozba és ez nekem elfogadhatatlan. Hogy tudod valakiről a végzettsége, kinézete alapján eldönteni a kompetenciáit? Ráadásul halkan jegyzem meg, hogy általában az önmagukkal elégedetlen, alacsony önbecslesű emberek csinálják ezt.

  10. kolompar lole 1116
    mondta:

    „Hát és a motiváció, meg a „jobbá tenni a világot”?”

    Világbéke! 😀

  11. kolompar lole 1116
    mondta:

    „amikor a motivációt feszegetjük, akkor az igenis teljesen megfelelő motiváció, hogy villanyszámlát akar fizetni a fizetéséből, és ehhez munkát akar végezni fizetésért”

    Sőt, aki mást mond az hazudik, és várható hogy máskor is hazudni fog. Most komolyan van olyan noname kft ami elhiszi hogy egy ember álma hogy náluk trógerkedjen fillérekért? Mert hogy egy Googlehez vagy Microsofthoz bekerülni jó lesz majd a következő önéletrajzba, azt aláírom, de a legnagyobb neveken kívül sehol nem valós opció, és azok meg papír nélkül is tudják. Önáltatás az egész, amire a legjobb válasz a hasonló szintű kamu, lehetőleg ctrl+c / ctrl+v alapon valami sablonból, hogy érezze a törődést aki olvassa…

  12. Szaktanár
    mondta:

    @Bambano: jó tudni, h ilyesmi is létezik. nekem a számtalan munkahelyem közül mindössze 1 helyen volt kiléptető interjú. ezek szerint ez sem túl elterjedt. h mennyire monitorozzák a hr-es munkatársakat, nem tudom, de gyanús, h van összefüggés a teljesítményük mérése és a kompetenciájuk között (a nagy átlagot tekintve).

  13. Bambano
    mondta:

    @Szaktanár: a komplett szervezet teljesítményét is tudod mérni, 360 fokos interjúztatásnak hívják a technikát. tudod mérni a dolgozók forgását (mennyi idő után megy el, milyen gyakran kell pótolni), rendes cégnél van kiléptető interjú, stb.

    persze, folyamatosan arról van szó, hogy az országban sok személyügyi osztályon nyoma sincs a valódi hr munkának, ebben egyetértek a többiekkel. egyszer hozzám is jött hr-es lyányka interjúztatni, csak amikor kiderült, hogy nekem magasabb iskolám van hr-ből, mint neki, attól kezdve nem jegyzetelt. vagy nem értette, amit mondtam, vagy nem akarta megtudni, amit mondok…

  14. Szaktanár
    mondta:

    @Silene: „a probléma az, hogy a vonzó külső egy fiatal nő esetében nem hogy nem előnyös álláskereséskor, komolyabb pozi esetén kimondottan hátrányos (én ezt tapasztalom).”

    hát én meg nagyon nem.

    „Mérnök vagyok, 30 éves (20-nak sem nézek ki) és urambocsá’ szeretek sportolni, így még csinos is.”

    gratulálok. te biztos álomnő lehetsz.

    „Az önéletrajzomba szándékosan előnytelen képet rakok, soha nem veszek fel kihívó ruhát és valahogy akkor is gyakran érzem ezt.”

    én meg semmilyet. mondjuk ez külföldön nem is nagyon javasolt.

    „Szerintem te sem csak a hr-es nőkkel vagy így, hanem mindenki aki fiatal, csinos és nő, akkor az már úgysem ért semmihez, ergo ribanc?”

    ezt sosem gondoltam, nem is mondtam, nem tudom, miből következtettél erre.

    „Hozzátenném friss diplomásan, pályakezdőként nagyjából minden munkavállaló ‘semmihez sem ért’, külsőtől tökéletesen függetlenül.”

    tény, h az iskolapadból kiesve nincs még akkor tapasztalata az embernek, bármelyik szakmáról is legyen szó, de azért van némi különbség a frissen végzett orvos, mérnök meg a frissen végzett hr-es „semmit tudása” között. arról nem is szólva, h mondjuk az előbbi szakmákban fejlődik az ember, míg a hr-es kislányok csak öregszenek.

  15. Silene
    mondta:

    @Szaktanár: a probléma az, hogy a vonzó külső egy fiatal nő esetében nem hogy nem előnyös álláskereséskor, komolyabb pozi esetén kimondottan hátrányos (én ezt tapasztalom). Mérnök vagyok, 30 éves (20-nak sem nézek ki) és urambocsá’ szeretek sportolni, így még csinos is. Az önéletrajzomba szándékosan előnytelen képet rakok, soha nem veszek fel kihívó ruhát és valahogy akkor is gyakran érzem ezt. Szerintem te sem csak a hr-es nőkkel vagy így, hanem mindenki aki fiatal, csinos és nő, akkor az már úgysem ért semmihez, ergo ribanc? Hozzátenném friss diplomásan, pályakezdőként nagyjából minden munkavállaló ‘semmihez sem ért’, külsőtől tökéletesen függetlenül.

  16. Zabalint
    mondta:

    @Szaktanár:
    Teljesen mindegy, minek tartják magukat, akikről én beszéltem, ott az én megállapításom, hogynem ribancok. Viszont mivel a nulla emberisneretük társul végtelen egóval, ezért nagyon károsak HR-esként.

  17. Szaktanár
    mondta:

    @babona: egészségedre. a jó sör mindenek előtt!

  18. babona
    mondta:

    @Szaktanár : Kicsit összekeveredtem. Biztos a sör. Valahogy féltem mi lesz ha angel meglátja a kommentedet.

  19. Szaktanár
    mondta:

    @Bambano: persze, bizonyára tudod mérni a felvett/elutasított/kirúgott emberek számát, de mondjuk az ezen döntések mögött álló motivációt már sokkal kevésbé. mondjuk a kirúgásról nem a hr dönt többnyire, de felvételnél ők is egy kör, és simán bukhat egy szakmailag és emberileg is megfelelő jelölt a személyes szimpátia hiánya miatt egy hr-es körben – ez egy elég jellemző eset.

  20. Bambano
    mondta:

    @Szaktanár: „jellemzően a nem, vagy nehezen mérhető hatásfokú munkakörök (és a hr pont ilyen)”: a hr pont nem milyen, az egy jól mérhető hatásfokú munkakör.

  21. Bambano
    mondta:

    @jobangel: „Ha lek.rvázol en bloc egy szakma képviselőit, ráadásul pont a HR-t”: nem a hr-eseket k.rvázta le, hanem azokat, akik a hr-esek helyén ülnek 😛

  22. Szaktanár
    mondta:

    @babona: sajnos nem értettem a kommentedet.

  23. babona
    mondta:

    @Szaktanár: Azért ennyire ne… vagy nem. Inkább gyorsan gyártok egy (téves?)elméletet,
    hogy
    aki nagyon nyomja a tudománytalan, ellenőrizhetetlen, de divatos módszerek alkalmazását, az szakmailag nem annyira penge.
    + Minél bizonytalanabb a szakterület, annál kevésbé kell szakmaiságot alkalmazni, és annál könnyebb mutatni.

  24. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Egy tehetséges, hozzáértő és sikeres informatikus kolléganőről például nem jutna eszembe, hogy hogyan jutott oda. Egy olyan szakmában viszont, ahol elsősorban emberekkel kell foglalkozni, és ritka, hogy megfelelő legyen a visszacsatolás, könnyebben felmerülnek az ilyen pletykák.

    Mondjuk én nem azt gondolom, amit Szaktanár. Vannak jó HR-esek, de ha csak azokat nézem, akiket ismertem HR-essé válasuk előtt, a legtöbb zéró érzelmi intelligenciájú, de nagyszájú volt tizenévesen, de amúgy nem ribanc.

  25. Szaktanár
    mondta:

    @jobangel: nem hiszem. műszaki, jogi, orvosi területen nagyon tipikusan nem elég a vonzó külső, ezeken a helyeken azért bizonyítani is kell, különben nagyon gyorsan munka nélkül találja magát az ember (bármilyen szép is). jellemzően a nem, vagy nehezen mérhető hatásfokú munkakörök (és a hr pont ilyen) az a kategória, ahol el lehet lébecolni egy csinos pofival, jó alakkal anélkül, h valódi teljesítményt kéne nyújtani.
    mondom még egyszer, én tökre megértem, ha ezt te a személyed elleni támadásnak veszed, de nem annak szánom, hanem azt a jelenséget ekézem, h huszonéves, semmihez sem értő lánykák döntenek valódi értéket teremtő, leendő munkatársak jövőjéről, többnyire bármiféle releváns kompetencia nélkül.

  26. élhetetlen
    mondta:

    @Legelő Őse: “senki sem akarja a személyiségedet fejleszteni.”. Úgy gondolom, ha azt írják, hogy fejlesztendő, az azt jelenti hogy fejleszteni akarják. Mint írtam, a probléma az volt szerinte, miután ezt én mondtam neki, hogy “nem elég türelmesen kezelem a konfliktusokat”. “egy szimpla visszajelzésen elgondolkodni…”. Ezen miért gondolkodtam volna el? Pontosan tudtam addig is, amíg le nem írta.
    “változó környezetben azt igényelheti hogy a megszokott viselkedésmintáinkra ránézzünk, és ha szükséges változtassunk.”. Most kicsit hosszabban, hogy megértsd. Két példa. az egyik régi. Hét év munkaviszony, egy vállalati kiváló, és egy miniszteri dícséret után lazán kiléptem, mikor egy olyan főnököt kaptunk, aki nekem “nem fért bele”. A másik már az utolsó munkahelyemen történt. Az egyik kolléga felsőbb segítséggel megfúrta az ov.t. Hárman felálltunk vele együtt, pedig alkalmazkodhattunk volna. Csak változtatni kellett volna a viselkedésünkön. Mint kollégát sem szerettük az új főnököt, de most megszeretjük. Nem. Volt, akinek ment, a karácsonyi összejövetelen elmondta, hogy azt szereti a főnökben (a régi)…., aztán januárban, a váltás után az új előtt, elmondta, hogy azt nem szerette….Ha azt igényli a főnök, hogy gazsuláljunk, akkor gazsulálunk? Nem akartam ilyenné fejleszteni magamat.

  27. jobangel
    mondta:

    @Szaktanár: Abban biztos lehetsz, hogy bárhová is kerül, bármekkora karriert is épít, valaki szerint biztosan úgy boldogult csak, ahogyan szerinted boldogulnak a 25 éves, csinos nők, és rengeteg támadás fogja érni ezügyben. Ezért sem érdemes ezt a sztereotípiát erősíteni.

  28. HellsAngel
    mondta:

    En meg vagyok rola gyozodve, hogy az ember nem tud olyan viselkedest produkalni, amihez nem talalhato ki olyan szituacio, amiben eppen az a megfelelo viselkedes. Lehet, hogy ijeszto dolog tanyerokat a falhoz csapkodni, de van, amikor ez a helyes dontes. Ha valami mutatja egy illeto pszichologiai ertelemben vett egeszseget, az az, hogy viselkedesek szeles skalajat tudja eladni kulonfele kozonsegeknek. Pl. tud ugy beszelgetni egy pszichologussal, hogy az egeszsegesnek tartsa. Az osszes szemelyisegteszt egyik hibaja (annak is, amit nem egy darab papiron toltenek ki teljesen szemelytelenul, ami mar onmagaban is rohejes), hogy a pszichologiailag „legegeszsegesebb” emberek szinte barhogy tudnak viselkedni. Aki tulsagosan be van allva egy tartomanyra, az legalabbis ellustult. Aki mindig jofej, azt kihasznaljak, aki mindig szemet, azt a legyek is kerulik, stb.

    De barcsak ugy mukodne a vilag, hogy te ilyen vagy, te meg olyan, ezt egy szammal le lehetne irni es akivel egyezik a szamod, azzal osszeillesz, jeee. A corporate vilag lelke melyen a legtisztabb idealizmus munkal.

  29. Szaktanár
    mondta:

    @Legelő Őse: nem hiszem. azért majd próbálom úgy terelgetni a lányomat, ha lesz, h vigye vmire. valszeg csalódásként élném meg, ha hr-es szeretne lenni.

  30. jobangel
    mondta:

    @Legelő Őse: ebben most nagyon egyetértünk…

  31. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Hát meg akkor rajtam kívül sokan… Valójában miután mindkettő klinikai fogalom, érdemes nem használni köznyelvben, de mivel mindenki más is használja, össze meg vissza. Én úgy tanultam, hogy a szociopata jól illeszkedik, nem látszik betegnek, a pszichopata viszont igen. És akkor a felszínes irodalom is összevissza definiálja, klinikumba meg nyilván nem mennék el. Segítőként annyit kell tudnom felismerni, hogy emberünket valahogy eltereljem-e pszichiátriára, és ne próbáljak meg többet segíteni egy személyiségzavaros emberen, mint állást találni neki, mert többet én nem tudhatok – a pszichiáter meg tud, de attól még személyiségzavaros marad, mert az nem gyógyítható. Viszont egy „csak” rossz passzban lévő embert meg érdemes nem orvoshoz zavarászni, hanem aktívan segíteni neki a karrierben.

  32. Visceroid
    mondta:

    Egyébként jó lenne már ezeket a multikat betiltani. Itt vannak az üzemek, tessék oda menni dolgozni.

  33. Legelő Őse
    mondta:

    @Szaktanár: ha a fiatal csinos, diplomás, okos, jól tanuló lányod első munkahelyén prostituáltnak néznék a hatalmas egoval rendelkező sikertelen örök áldozatok, csak mert derogál nekik egy 30 perces interjú valakivel aki fiatal és nő, talán máshogy ítélnéd meg a helyzetet…

  34. Legelő Őse
    mondta:

    @élhetetlen: senki sem akarja a személyiségedet fejleszteni. A viselkedésedre adnak visszajelzést, és azon tudsz változtatni. Persze az emberek jelentős része nehezen fogadja a visszajelzéseket, hiszen ezer éve profi a szakmájában, mindenhez is ért, csak éppen egy közegben együtt dolgozni másokkal, változó környezetben azt igényelheti hogy a megszokott viselkedésmintáinkra ránézzünk, és ha szükséges változtassunk. Ebben segíthet egy szervezet pszichológus. Persze az „ego” nagy király, egy szimpla visszajelzésen elgondolkodni…ugyan, inkább mindenki hülye, a pszichológus meg pláne. (Megjegyzem kétségtelenül van sok rettenetes szakember közöttük is, ahogy vannak jó fogorvosok és rosszak, de ettől nem maga az fogorvoslástan badarság)

  35. élhetetlen
    mondta:

    @Jankove: Csak szórakoztatásként. Azt még el lehetne fogadni, hogy nem akarnak időt kidobni a próbaidősőkkel. De azt képzeld el, hogy már több, mint tíz évet eltöltöttem a cégnél, az új munkakörömben már négyet. Úgymond “bizonyítottam”, és jön a pszichológus felmérni, hogy milyen téren kéne fejleszteni a személyiségemet, miben segítsen a főnököm. Úgy 45 éves korom körül. Egyetlen negatívumot talált, nem elég türelmesen kezelem a konfliktusokat, ami nálam csak azt jelentette, hogy percek alatt felmértem, érdemes-e tovább magyarázni, ha nem akkor otthagytam a partnert. Neki legalább lehetett válaszolni, úgyhogy nem küldtek el átnevelő tanfolyamra. Nem voltam könnyű eset. A társaság felével még hat nyugdíjas év után is él a kapcsolat, hívnak, látogatnak, és igen, voltak, akik utáltak, csak ők nem érdekeltek. Régi sztori, még egy másik cégnél. Az a típus vagyok, aki, ha nem tud valamit, akkor először kérdez, mert, ha tudja valaki, akkor minek kínlódni. Ha nem tudja senki, akkor majd kimolyolom. Volt egy srác, aki x embert is megkérdezett, de, ha kapott épeszű megoldást, azt sem próbálta ki, ment tovább kérdezni. Vele jártam úgy, hogy mikor megkérdezte, hogy valamit meg lehet-e csinálni, akkor mondtam, hogy igen, de hogy te meg tudod-e csinálni, az nem biztos. Sokszor voltam szemét, de nem éreztem, hogy nekem kéne változni. Aki nem tudja csinálni, az ne csinálja, de ne is vegyen fel ezért fizetést. Ne várja el sem ő, sem a pszichológus, hogy türelmesen, mosolyogva írjam át a programját, ami nem működik, hogy semmi baj, de olyan kedves, társasági ember vagy. Ez a pszicho felmérés ugyanígy egy trend volt/van, törődés az emberekkel címszóval, és semmi értelme. Bocs, hosszú lett, csak kitört a múlt.

  36. Szaktanár
    mondta:

    @jobangel: sztem meg az ember igenis általánosít, csak egyéntől függ, h ki miben. nyilván te is általánosítasz egy csomó dologban, csak most úgy kényelmes, h most inkább nem.
    tiszteletben tartom a véleményedet, de ez nem fogja megváltoztatni ebben a kérdésben az enyémet – nekem más tapasztalatom van a kérdésben (és talán kevésbé vagyok elfogult is).

  37. jobangel
    mondta:

    @Szaktanár: Nem tudsz annyit begyűjteni, ezt nem így játszák. Általánosítani sosem okos dolog, de még ha ártunk is vele (magadnak is), akkor pláne nem az.

  38. Szaktanár
    mondta:

    @jobangel: tessék mondani: mennyi személyes és közvetett tapasztalat szükséges ahhoz, h kijelenthessem, a hr-es leánykák nem arról ismerszenek meg, h világmegváltó gondolataik lennének, hanem sokkal inkább arról, h a főnök dugja/fogja/szeretné dugni őket? kell ismernem az összeset, vagy esetleg tudunk általánosítani x szám alapján?

  39. jobangel
    mondta:

    @CSOKKI MÁLNA: Azok nem. A szociopaták tudják átverni legkönnyebben a teszteket, és a magas IQ-jú emberek (ebből nem következik, hogy a magas IQ-sok biztosan szociopaták 🙂

  40. jobangel
    mondta:

    @Szaktanár: nem is a népszerűségre kell gyúrni, az is elég, ha nem nőalázunk úgy nagy általánosságban sehol. Mert ha a kiválasztás szakmai részéhez állsz kritikus módon, oké. Ha nem tudod, hogy huszonévesnek lenni nem választás kérdése, akkor nem érted a diszkriminációs tételeket – pedig kellene. Ha lek.rvázol en bloc egy szakma képviselőit, ráadásul pont a HR-t, azzal az akcióval meg nem lesz könnyű a jövőben állást keresni. Hát így 🙂

  41. Szaktanár
    mondta:

    @TBX: nem leszek túl népszerű a bloggazda szemében ezzel a véleménnyel, de nem is törekszem rá, szóval: nincs ebben semmi meglepetés. a hr-es huszonéves lánykák azért vannak ott, ahol vannak, mert semmilyen más, (valódi) munkakört nem tudnának ellátni, ellenben elég dekoratívak ahhoz, h vmelyik főnök egy későbbi (vagy akár korábbi) közeledés ellenében munkát adjon nekik. ez van, tetszik, vagy sem. faék egyszerűségű, konkrét munkavégzésre teljesen alkalmatlan emberek.

    nemrégiben interjúztam jó pár céggel, némelyik jó ötletnek találta az első telefonos kört kiszervezni hr-es kislányoknak, akiknek az volt a szerepük, h kaptak leírva 10-15 kérdést, és körmölniük kellett a válaszomat. minden egyes kérdésnél érezni lehetett, h nem h a válaszomat nem fogják érteni (ezért leírják belőlük azt a pár szót, amit elkapnak), hanem magát a kérdést sem – több esetben én javítottam ki őket, h ez így értelmetlen, és az, aki leírta nekik a kérdést, erre meg arra gondolt. el lehet képzelni, milyen hatékonyság lehet azoknál a cégeknél, akik egy olyan felelősségteljes feladatot, mint egy új, műszaki munkatárs első körös felmérése, rábíznak ezekre a szerencsétlenekre. kb mintha én castolnék szívsebészeket…

  42. Személyiségtesztes tapasztalat, 12 éve történt.

    Interjú megbeszélve a nagynevű fejvadász cégnél, 8.00-ra. Megjelentem időben, leültetnek a tárgyalóba.
    Bejön a majdnem pályakezdő asszisztens: Adunk egy személyiségtesztet, amit ki kell tölteni. Akkor még kevésbé voltam öntudatos, mondom hajrá.

    Kapok 1 azaz egy db A4-es papírt. Mindkét oldalán ugyanaz található, kb 100-100 jelző felsorolva, semmi más. (pl: magabiztos, bátor, félénk, mindenféle témakörben). Feladat:
    „A” oldalon húzzam alá azokat a jelzőket, ahogy én látom magamat, „B” oldalon húzzam alá azokat, ahogy a munkatársaim látnak. Dolgozzak nyugodtan, magamra hagy, majd jön.
    Ok, játszunk, nagyjából 3 perc alatt végeztem. Vártam még pár percet. Sehol senki, kinéztem a tárgyalóból, nem láttam senkit. Na jó, mégsem megyek egy kört az egész fejvadász irodában, nem illik, megvárom amíg visszajön.
    Pontosan 30 perc múlva jött vissza. Még egyszer: 1 db két oldalas A4 papíron kellett aláhúzgálni jelzőket.
    Lement az interjú, már az első 5 percben tudtam, hogy ebből nem lesz semmi, úgyhogy a végén nem bírtam ki, jeleztem, hogy én is szeretnék adni visszajelzést:

    Én: Az interjú nem 8.35-re, hanem 8.00-ra volt megbeszélve, mégiscsak be kellett volna időben érnem a munkahelyemre.
    Ő: De hát a személyiségtesztre mindig ennyi időt szoktunk hagyni.
    Én: Hölgyem, ha ezt aláhúzgálást 3 percnél tovább tartana elvégezni, a jelenlegi munkakörömet sem tudnám ellátni, nemhogy azt, amire most itt megjelentem. Arról nem is beszélve, hogy Önök tényleg 1 db A4 papírból szeretnék a személyiségemet tesztelni?
    Nagy feldolgozási szünet… ööö, akkor majd értesítjük. (spoiler: soha nem hívtak utána)

  43. Szaktanár
    mondta:

    @jobangel: „Ugyanígy nemet kell(ene) mondani a 6 hónapos próbaidőre, de már láttam 90 napos felmondási időt is kikötni”

    én egy pontosan ezekkel a kondíciókkal aláírt munkakörben kezdek rövidesen. nem ideális, de olyan nagyon szokatlannak sem mondanám (IT, külföld).

  44. mbazs
    mondta:

    @Jankove: Maximálisan egyetértek mindkét kommenteddel, mást nem is tudok hozzáfűzni.

  45. CSOKKI MÁLNA
    mondta:

    @Zabalint: @jobangel: Azt tudjátok, hogy a pszichopaták képesek könnyedén átverni bármilyen tesztet..;)

  46. Már régóta szerettem volna kipróbálni alábbi kis trollkodást a témában:
    A személyiségteszt részleteinek elküldésekor, kapnának egy ilyen tartalmú választ:

    *köszönöm a személyiségteszt részleteit,
    *kitöltés előtt szeretném kérni az összes olyan személy elérhetőségét és személyi adatait (név, személyi szám, anyja neve, lakcím), aki hozzá fog férni a személyiségtesztem eredményeihez,
    *ugyanezen személyektől szeretném kérni az 1 évnél nem régebbi erkölcsi bizonyítvány másolatukat (kérésre én is küldöm az enyémet),
    *ugyanezen személyektől szeretném kérni a saját, 1 évnél nem régebbi teszteredményeiket – csak a fair play nevében,
    *kérnék egy két vagy többoldalú titoktartási szerződést, amit az összes teszteredmény olvasásra jogosult és én is aláírok,
    *amint fentieket rendelkezésemre bocsátják, természetesen 24 belül kitöltöm a tesztet.

  47. jobangel
    mondta:

    @Jankove: A magyarázatot tudom, csak nem értek egyet vele. Simán a hatalomgyakorlás eszköze, a mezei irodista érezze magát megtisztelve, hogy ott dolgozhat, miután szénné szívatták. Ezen akkor tudtunk volna változtatni, ha mindenki feláll az első OCA teszt, CPI teszt láttán, de nem tették meg sokan, mert rettegtek a megélhetésükért. Ugyanígy nemet kell(ene) mondani a 6 hónapos próbaidőre, de már láttam 90 napos felmondási időt is kikötni – nemet is mondott rá a jelöltkém, akkor még beajánlottak neki 60 napot, erre azt mondtuk, vagy határozott idejű munkaszerződés, vagy határozatlan, normál 30 napos felmondással, kell vagy nem. Végül a határozatlan idejű, 30 napos szerződés lett, loyalty bonus-szal. Ez már azért jobban hangzott 🙂

  48. Laja123
    mondta:

    Talán idővel változni fog az aspergeresek megítélése, és harmonikusabb lesz a kapcsolat innen is, onnan is. Ebben sokat segítenek az ilyen posztok – köszönet érte!

    Még többet segítene egy olyan oktatási szemlélet, ami lehetőségként tekint az aspergeresekre. Nem mindegy, hogy valakiből zseniális tudós vagy művész válik, vagy a pszichiátrián, neagyisten a börtönben köt ki..

    Most a kis Gréta szerepeltetése klímaügyben a leglátványosabb mutatvány ezen a téren. Drukkolok neki, természeténél fogva ideális vezéralakja lehet az ügynek, mert igaz ember. Csak ugye még kislány, és nem tudhatjuk mire képes valójában.

  49. Lángharcos
    mondta:

    @Laja123: Hát engem kiutáltak, mert nem erősségem a vég nélküli fecsegés. Valamilyen megközelítésben hasznos, ha a kolléga passzol a környezetbe. De az állásinterjún mégsem vallaná be senki, hogy egész nap jár a szája mint a kacsa segge, pedig ezzel passzolna oda 😀

  50. babona
    mondta:

    @Laja123: Igaz. A rovarkolóniákban bejön a sok egyforma, egy feladatra specializált egyed (=neutotipikus, mert a tipikus = a súlyozott átlag), de valóban szeretnénk rovartársadalmat? Az ebben a mérettartományban nem működik. Mellesleg a neurotipikus fogalma történelmi időben és térben változó. A túléléshez megfelelő diverzitás kell.

  51. Spidy.hu
    mondta:

    Na, ilyen posztot sem láttam még, amivel mindegyik hozzászóló egyetért… Még Birca is. Ráadásul én is.
    Gratula!

    Ezt hiszem, végigolvasom a blogot.

  52. Laja123
    mondta:

    Azért érdemes egy kicsit árnyalni a dolgot. Vannak állások, vagy inkább hivatások, ahova nem való egy aspergeres. Neki sem jó, ha folyamatosan túlterhelik, persze egy gazdasági mélyrepülés időszakában az éhség nagy úr.

    A történet másik fele viszont, hogy a neurotipikusok részéről az együttérzés égisze alatt illene némi toleranciát mutatni. Egy normál irodai állásba, ami nem igényel valódi csapatmunkát teljesen felesleges elvárni, hogy a vég nélküli fecsegésben tevékenyen részt vállaljon a nemkedves kolléga, mert egyszerűen ez nem az ő világa. Legyen elég az, hogy a speciális plusz tudását és képességeit a csapat javára fordítja.

    Azt kellene belátni, hogy az emberiséget alkotó személyiségek nem véletlenül ilyen különbözőek. Kiegészítjük egymást, ettől sikeres egy társadalom, és egy munkacsapat is.

  53. jobangel
    mondta:

    @élhetetlen: Szép kis történetek ezek, köszönöm! Főleg a második… Ha az állásinterjút üzleti tárgyalásnak fogjuk fel, ilyen nem fordult volna elő. Mert ha venni akarok valamit (ezesetben munkaerőt), akkor alapvető, hogy megkérdezem, mennyibe kerül most. Az meg nem infó, hogy mennyibe került régebben. Persze ez salesként nekem egyértelmű, egy IT-snak is egyértelmű, hogy arról kell beszélni, ami előrevisz. A HR-esnek meg jó eséllyel volt kézikönyve, szabályzata, rutinja, ami ide juttatta (konkrétan alkalmatlan).

  54. Nancsibacsi
    mondta:

    Nem kell kitölteni és csá. Cimborám elment interjúra, elé toltak egy stóc papírt hogy ez a teszt. Az érdekeseket megcsinálta, utána meg mondta hogy „bocs, mennem kell a gyerekért” és otthagyta őket. Másnap reggel jött a telefon hogy felvették 🙂

  55. élhetetlen
    mondta:

    @jobangel:” az igenis teljesen megfelelő motiváció, hogy villanyszámlát akar fizetni a fizetéséből, és ehhez munkát akar végezni fizetésért.”. Így igaz. Csak ehhez a mondathoz egy több, mint húsz éves sztori. Volt állásom, szerettem a munkámat, (egy új számlázási, ügyfél szolgálati és műszaki nyilvántartó rendszert kellett összehozni dánokkal, az általuk hozott alapanyagból). Apró baki volt, hogy egy nagy cég különböző részeiről szedték össze az embereket, és, aki az előző számlázási rendszertől jött, az 120 eft-t keresett a SZÁMALK-os végzettségével, én a fejlesztéstechnológiáról csak 70 eft-t két diplomával. Az egyik kollégát leépítették, de jól fizető állást talált. Kellett még ember, szólt, összehozta a beszélgetést, nem a HR-rel, hanem a főnökével. Az más, hogy a hely nekem a világ vége volt, és még váratott is, tehát sok kedvem nem volt hozzá, de, mikor odáig jutottunk, hogy miért mennék hozzájuk, és azt válaszoltam laza mosollyal, hogy több pénzért, kb. vége is volt. Csak azt nem értem, hogy minek örült volna. Ha azt mondom, hogy utálom a főnökömet, és már minden kollégával összevesztem? Akkor nála is az történne. Vagy, ha azzal jövök, hogy ez életem álma, miközben pontosan tudta, hogy amíg nem kerestek meg, addig azt sem tudtam, hogy léteznek?
    Kitört rajtam a locsi-fecsi, még egy sztori. Ez még az előző előtt volt, még más volt a feladatköröm. A HR keresett informatikust a napi munkákra, kikértek a főnökömtől az interjúkra. 45-50 körüli pasi, megfelelőnek tűnik, és jött a nagy kérdés, mennyit keresett az előző munkahelyén (egy külföldi cégnél dolgozott, akik elmentek, ezért keresett állást). Mondja az összeget, a HR főo.vez., hát ennyit mi nem tudunk fizetni. A fazon meg erre nem szól semmit, mert önérzet is van a világon, ha elkezdi, hogy kevesebbért is jönne, az már olyan kuncsorgás szagú. Itt lett volna vége, ha nem vagyok ott. Rászóltam a főnökre, hogy kérdezze már meg, hogy mennyiért vállalná a munkát. Ja, igen, mennyiért. Kaptam egy hálás mosolyt a pasitól, aztán mondott egy olyan összeget, ami már megfelelt a cégnek. Még négy évig voltam abban az épületben, tehát tudtam, hogy elégedettek vele, ő is a céggel, én meg magammal voltam elégedett.
    Bocs, hogy ez lett az egy mondathoz hozzászólásból.

  56. Bambano
    mondta:

    ha eq teszet tesznek valaki elé, meg kell kérdezni, hogy tudják-e, hogy ez a kérés nemcsak hogy sérti a btk 219-es paragrafusát, hanem ráadásul minősített eset is (dupla sitt jár érte)?

  57. jobangel
    mondta:

    @babona: Én sehogy, de egyébként egy színésznek is van egyénisége, személyisége, lehetne mérni, csak nem így, meg hát miért is mérnénk?

  58. mbazs
    mondta:

    Ha ilyen baromságot elémtesznek, beirányzom az ajtót és csók.

  59. Vidám dal
    mondta:

    „Nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia. Hadd ismételjem meg: nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia. – Jordan B. Peterson, pszichológus professzor,Toronto-i Egyetem”

    kilonem100.blog.hu/2018/07/13/nincs_olyan_hogy_erzelmi_intelligencia

  60. babona
    mondta:

    @jobangel: Azért jó látni hogy Neked is duplázza a hsz-t a blogmotor…

  61. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: Egyetértünk. Szórakozásból töltöttem már ki tesztet úgy, hogy 50 éves férfinek látszódjak, vagy 14 éves kiscsajnak stb. 80%-os pontossággal összehoztam. Az Asperger-szindrómás öcsém meg magas IQ-val kihozta magát magas EQ-ra is, mert nem érzi, de tudja, mit várnak el. „Elhiszem, hogy ezt hiszik” alapon simán megoldja. DISC-ben „rendelésre” bármelyik tud lenni, ha akar 🙂

    Egy jó minőségű tesztben a kamuzást keresztbe-kasul kérdezéssel meg lehet találni, de szerintem kár rá vesztegetni az időt, mert mint írtam volt, a HR-es nem pszichológus, még akkor sem, ha az. Azaz nem kell neki teljes lelki működésről képet kapnia, mert nincs rá szüksége.

  62. Zabalint
    mondta:

    Eddig az összes EQ teszt, amit láttam, önbevallásos volt, tehát minimális értelmi intelligenciával ki lehet tölteni magas pontszámúra, csak hazudni kell hozzá. Innentől kezdve semmi értelme ez alapján dönteni egy jelöltről. Kivéve persze ha többféle álláslehetőség van, amelyekre eltérő típusú emberek kellenek, de akkor erről tudnia kell a jelöltnek, hogy ne érje meg kamuznia.

  63. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Ez az autisták kizárása, ami abszurd diszkrimináció.

    Ráadásul értelmetlen is.

    Érzelmi intelligencia csak akkor kell, ha az ember pl. eladó.

  64. babona
    mondta:

    Viccet félretéve egy sztenderdizált teszt is lehet félremérős, de ráadásul az EQ-t mérő tesztek nettó hülyeségek is. Ha egy ÉÉK-ra fel lehet(ett) készülni az értékelési mechanizmus meg a kérdések ismeretében ( pár ezret át lehet böngészni pár nap alatt ) akkor ezekre is, ha elég pszichopata valaki:) Nem ettől függ… Tényleg, egy színészt hogyan mérsz?

  65. babona
    mondta:

    HAH, szerencsére nekem negatív lett a teszt…