Mesék döntésképtelen munkáltatókról és hitegetett álláskeresőkről

Mesék döntésképtelen munkáltatókról és hitegetett álláskeresőkről

Ezek a mesék nem egyszer volt, hol nem volttal kezdődnek, mert sokszor voltak, vannak, és itt, ma, Magyarországon (lehet, hogy máshol is, hozzám innen érkeznek rendszeresen hasonló beszámolók). Ezek a mesék nem mesék: megtörténtek sokszor, sokakkal, nem pont így, csak hasonlóan. (A valósággal való bármilyen egyezés a pusztán a véletlen műve)

001_1.jpg

 

Mese a munkáltatókról, akik nem tudnak dönteni

A mesebeli cégeknél elrontott, el nem végzett feladatok állnak hegyekben, lassan megfojtják a kollégákat az ügyek,problémák, amiket nem győznek, tudnak, nem akarnak megoldani.Egy részükkel mégis küzdenek, közben a lényeg, az üzlet elmegy mellettük. Ahogy a cápák úszkálnak az akváriumban, felügyelet nélkül, úgy úszkálnak az ügyek, kérdések, problémák mailboxból mailboxba, folderből folderbe… Kevés az ügyfél, lassú a szállítás, nem jön új megrendelés, reklamációk vannak kezeletlenül… A cápák lakmároznak a cégekből.

Valahol ezekben a cégekben, vezetői körökben ezt látva egyszer felmerül az igény: új kolléga kell! Majd ő hozza a megrendeléseket, ügyfeleket, gyorsul a szállítás, lesz minőségbiztosítás, nem lesz reklamáció! Nosza, szóljunk a HR-esnek, új kollégát szeretnénk. Álláshirdetés? Írja meg a HR-es, az a dolga. Megmondtuk, cápapásztor kell. Tudjon úszni, jól kommunikáljon, legyen dinamikus, és csapatjátékos, mint mindenki. A cápák közé azért majd egyedül megy be, ez legyen benne az álláshirdetésben a feladatok közt. Ja, akkor tudjon önállóan is dolgozni az a csapatjátékos! A HR-es próbálkozik: nem lenne jobb konkrétan írni, milyen cápáink vannak és hová kell terelni őket? Hogyne, hogy kiderüljön a piac számára, hogy cápáink vannak?! Névtelenül menjen a hirdetés, dinamikusan fejlődő, piacvezetők vagyunk, bővülni akarunk, hajrá! HR-es feladja az álláshirdetést, érkeznek az önéletrajzok. Sokan akarnak cápapásztorkodni, van, aki nem rutinos álláskereső, van aki, nem is igazán ért a cápákhoz. Kiválaszt néhány CV-t, az íróik igazán jók lehetnek: sokféle cápát tereltek már sokfelé. Jöjjenek állásinterjúra! Nem is, inkább legyen Assessment Center (AC), elvégre jól ki kell választani azt az embert, nagyok a cápák és éhesek! Meghívások megtörténnek, AC-re, állásinterjúra az adott jelöltek vagy eljönnek, vagy nem. Akik nem, vagy kimentik magukat, vagy nem. Akik nem, azok nem alkalmasak többé… Maradt 4-6 ember, AC, állásinterjú, szakmai teszt után pontos képet kapott róluk HR-esünk. Örömmel megy a vezetőséghez: íme az emberek, kitűnő cápapásztor mind! Kivel szeretnének beszélni egy második körben? Hááát, nem is tudjuk, nem volt elég sok jó jelentkező, lehet, hogy nem is most kellene az a kolléga, esetleg fél év múlva már jobban látjuk a helyzetet a piacon, talán nem is cápák ezek, csak nagyobb halacskák, talán nem is olyan nagy a gond, nem éhesek ezek igazán, csak úszkálnak, és úgyis csak vizes embereket esznek, nem kell most még terelgetni, meghát drágák is. HR-es próbálkozik: de ezek az emberek most keresnek állást, némelyiküknek már a megélhetése múlik ezen, pont úgy merült fel, hogy szükség lenne rájuk, hogy cápáink vannak,és tényleg jól elterelgetnék ezeket a cápákat, bár azt ugye még nem tudtam az állásinterjún megmondani, merre kellene terelni, jó lenne egy szakmai emberrel beszélgetniük… Na jó, akkor talán hívjunk be kettőt. Behívják, jelöltek jók, okosak, szimpatikusak, az egyik a jobban, ő kell. De nem most, talán mégis fél év múlva, akkor majd újra meghirdetjük, hogy több emberből tudjunk választani, nagyobb legyen a merítés. Mert kettőből választani? Hát az már milyen? HR-es döbbenten: De akkor nem is kell az új kolléga? Mondjam nekik, hogy sajnáljuk, nem tudunk nekik állást felajánlani, nincs is cápánk? Jaj, dehogy, hát fél év múlva majd folytatjuk… A cápák pedig addig is úszkálnak…

Mese a reménykedő cápapásztorokról

A piac elég szűkös, kevés cápapásztor kell manapság, nem is tanítják igazán a szakmát, de néhány megszállott mégis jól megtanulta, tapasztalatot is szerzett. A szűkülő piac miatt viszont új munkahely után kellene nézni. Talán nagyobb fizetést is elérhetek, gondolja az egyikük. Talán végre nem leszek munkanélküli, gondolja a másikuk. Talán komolyabb cápákat terelgethetek, talán, talán, talán… gondolja a sok jelölt, majd rátalál az előző mesémben említett álláshirdetésre. Álláspályázat, reménykedés. 1 hét, 2 hét. Hű, behívtak! AC? Jaj, az mi? Mindegy, muszáj, majd nyugalmat erőltetek magamra, felkészülök, utánaolvasok. Állásinterjú? HR-essel? Jó, lesz szakmai teszt is, huh, hát én mindent tudok a cápákról, jó lesz ez. Elmennek, legjobbat próbálják kihozni magukból, ígéretet kapnak, hogy 2-3 héten belül értesítik őket. 1 hét, 2 hét, 3 hét, mi van már??? 4 hét, 5 hét, adott névjegyet, felhívjam vajon? Felhívom, lejárt az álláskeresési támogatás (ne szépítsük, munkanélküli segély ez). Nem tud mit mondani, még nem döntöttek. Azt sem tudja, lesz-e tovább, velem lesz-e tovább. Mi lesz velem tovább?

A cápák pedig úszkálnak tovább…

———————

Adott két fél, mindkettőben ott a potenciál, hogy közösen megoldják egymás problémáit, ezzel hozzájárulnának egy kicsit egy harmadik megoldásához is (általános gazdasági helyzet). És mégsem teszik… és ez nem mese…

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: Sosem tagadtam, hogy vannak ilyenek. Azt tagadtam, hogy csak ilyenek vannak. Itt sem kamuból hirdettek, hanem azért, mert eleinte még akarták. Aztán meg elbizonytalanodtak, persze ezek a mutatványok súlyos pénzekbe kerülnek a cégeknek. Ezért racionális cég nem csinál ilyet.

  2. levendulabandi
    mondta:

    Na végre elismered, hogy vannak ilyenek! Hogy hirdetnek (pénzbe kerül), kiválasztanak többkörös interjúkkal ( idő, pénz, kapacitáslekötés)és a végén semmi…nem is vesznek fel senkit, (vagy a vezetőnek eszébe jut, hogy van a rokonai közül is olyan, akit fel lehetne venni)

    1 ismerősöm épp 4 hete járt így. 4 körös interjú ( Hr-es kislánnyal, majd hr vezetővel, gazd. igazgatóval,ügyvezető igazgatóval beszélt a 4 kör folyamán), a végén gratuláltak neki, hogy az első kettőben benne van. 1 hét múlva értesítik, hisz már csak ketten vannak versenyben. Értesítés semmi, gondolta a másik nyert. Igenám de ugyanaz a hirdetés jelent meg az állásportálon, friss dátummal, amit 2 hetente frissítgetnek. De embert! Na azt nem keresnek a csapatukba! :-DDD

  3. Laptop7712
    mondta:

    @tif:
    Kedves tif, ez egy nagyon új dolog egy fejvadásznak, vagy egy irodának, mivel nem érti azt, amit mondasz, és közben csodálkozik azon, hogy nem nagyon lehet betölteni az állást. Ha meg nagyon kellesz, akkor megkeresnek, és érdemes minimum a háromszorosát mondani annak, amit elsőként mondtál, fele annyi munkaidőre. Ennyi. Ezzel csak a nyugati átlagfizetést kapod meg a pozícióban, semmi többet, de érdemes játszani egy kicsit ezzel a megközelítéssel.
    Iparágak üresednek ki azért, mert az olyan cápavadászok mint te, tudják azt, hogy jó cápavadászok, és mivel ilyenek, teszik a dolgukat.

  4. Laptop7712
    mondta:

    @StanLee:
    Szépen nyugodtan eltűnnek ezek a cégek az alvégen, mivel a fiatalok egy idő után nem tolják a szekeret. Nyugaton ezért zárt be minden második HR iroda a „High Streeten”, mai napig nem nyitottak új irodát.

  5. jobangel
    mondta:

    @tif: Én is csak azt tudom mondani, hogy kitartás. A fejvadász sem szívesen hagy veszni ilyen ügyet, ha neked is bejönne a cég, akkor muszáj kivárni. Persze mellette keresgélni kell mást is, és ha más lehetőség jön szembe, nem várni rájuk tovább. Az ilyen lebegtetés mögött szinte mindig belső döntésképtelenség van.

  6. Cápavadász vagyok. Megkaptam az ajánlatot, hogy meg kérnek egy kis türelmet. Ennek 2 hónapja, nem is hívnak, nem is írnak. 3 körös interjún vagyok túl, mindenféle európai vezetőkkel. A fejvadász próbál nyugtatni, hogy bízni kell, majd szólnak (persze kurva nagy lóvéról maradt le). Fiatal cápavadász vagyok, de öreg már bohócnak…

  7. micsoda?
    mondta:

    Talán néha nem a diplomát kéne nézni elsőre, hanem a rátermettséget. Igaz akire bízva van, ott is a diplomát nézték. Igy aztán meg van a körforgás:)
    Szerintem az egyik legfontosabb tulajdonság bármilyen szintű vezetőnél az empátia készség, a többi megtanulható. Azt gondolom, én jó vezető voltam, pedig részletekbe menő szaktudásom nem volt.

  8. Ann1294
    mondta:

    @StanLee: Ott a pont> „megújulás elleni küzdelem”. Pedig a valtozas alapfeltetele a problema beismerese es a hajlandosag a valtozasra.

    Sok sikert a munkavallalokat megbecsulo, jol mukodo cegeknek, a tobbi ceg meg remelem kihullik mert nem mennek oda dolgozni. Vadasz, vadasz… 😉

  9. Ann1294
    mondta:

    @Bélabácsi: Koszonom, erdekes.

  10. StanLee
    mondta:

    @Ann1294: Külföldön sem szeretnek a cégek külső konzultációs szolgáltatást igénybe venni, hogy átalakítsák magukat, főleg akkor, ha van bennük potenciál a további fejlődésre, csak most éppen a meglévő apparátussal nem tudnak tovább lépni.

    Mindenhol a legfelső vezetési szinten lévőktől függ elsősorban, hogy egyáltalán megújulásra képes-e a cég. De, vannak olyan cégek, ahol már középvezetői szinten elkezdődik a megújulás elleni küzdelem. Ennek legtöbbször igen egyszerű okai vannak: a saját pozíció védelme, a pozícióban elkövetett hibák palástolása, vagy az adott középvezető alatt dolgozók nem megfelelő hatékonyságának elrejtése.

    Aztán persze ott van az is, hogy a cég felsővezetése eldönti, hogy meg akarja újítani a céget, és a lentebb lévő szinteken azt az átalakulásnak álcázott folyamattal szabotálják. Az utolsó munkahelyemen ezt úgy oldották meg, hogy 12 hónap alatt 3 alkalommal változtatták meg a cégstruktúrát a megújulásra hivatkozva. Ez abban merült ki, hogy a szervezeti diagramot a titkárnéni átrajzolta, néhányan új pozíció nevet kaptak ugyanazzal a feladatkörrel, mint korábban. Szóval semmi nem változott. Persze a tulajdonos meg volt lepődve, hogy 3 hónappal a váltzotatások után még mindig minden ugyanúgy sz*r maradt.

  11. UdjanMineck
    mondta:

    @jobangel: Azért írtam, hogy a (menedzsment által vezetett) cégek gyalázatos és cinikus gyakorlata… De a HR-eseket sem kell félteni. Tudom.

  12. jobangel
    mondta:

    @UdjanMineck: ezekben a sztorikban a HR-essel pont úgy packáznak, mint az álláskeresőkkel. Mindig vezetői szinten bénáznak…

  13. UdjanMineck
    mondta:

    Förtelem az egész hazai HR-es mentalitás és a cégek gyalázatos, sokszor cinikus viselkedése, amit képviselnek. Tisztelet a kivételeknek. Még a ’90-es évek vége is sokkal különb ahhoz a gyakorlathoz képes, mint ami az elmúlt 10-15 évben meghonosodott… Szégyen.

  14. Bélabácsi
    mondta:

    @Ann1294: ….esetleg ezért ?

    unipub.lib.uni-corvinus.hu/1528/1/BCE%20VKK%20GYORSJELENTES%202014_2.pdf

    Bőven elég, ha a „Gyorsfénykép” fejezetet végigfutod. Szerintem benne van a válasz a kérdéseidre, mármint a kkv-k szintjén (hiszen erről szólt a felmérés, a nagyvállalati oldal ennek nem volt része).

  15. Ann1294
    mondta:

    Igen, a kultura… a keresleti es kinalati oldalon egyarant.

    Kulfoldon miert nem derogal hivni egy konzultacios/task-force, auditor/ ceget aki 3-6 honap alatt feltarja, esetleg rendberakja a az adott osztaly vezetesbeni es tudasbeni hianyossagait? Aki utana ad egy strategiat, iranyvonalat: meroszamok (nem csak az ISO minoseteshez disznek, hanem a fonoksegi beszamolokhoz amik feketen-feheren mutatjak hol allunk), monitorozas (vezetoi felelosseg, fejetol buzlik a hal), tovabbkepzes (ha latunk benne potencialt), atszervezes, bovites ezen kompetenciakkal biro kollegaval stb. Es akkor mar tudjuk is, hogy kit keressen a HR a tovabbi vezetesre vagy csapattagnak akar eloszor belsoleg vagy kulsost, nem sotetben tapogatozunk.