Milyen álláskeresői tanulságai vannak az X-Faktor szereplőválogatásának?
Az X-Faktornak általában csak a casting részét nézem, mert addig izgalmas igazán az álláskereséssel kapcsolatban. Most például a zsűri visszajelzésein és az arra kapott reakciókon döbbentem meg. Idén úgy látszik, hogy a nagy kiborulásokat tartják showelemnek. De ezek a kiborulások egészen hasonlók ahhoz, amit az álláskeresőknél tapasztalunk.
Pedig az álláskeresők – elmondásuk szerint – elvárják a visszajelzést. Mi nem volt jó, miért nem őt választották? Mert fejlődni akarnak, mondják ők. Néha abban a helyzetben vannak a kiválasztók, hogy őszinte kritikát adhatnak, mire sokszor anyázás a válasz. Mint az X-Faktorban most.
Tény, hogy a zsűri is lehetne kulturáltabb, amikor kritikát fogalmaz meg, de ez ugye nem kultúrműsor, aki jelentkezett, tudhatta (és én is vessek magamra, hogy ilyet nézek 🙂 A kommunikáció minőségét nem tekintve, a mondanivalójuk viszont helytálló. „Neked nem kellene énekelned”, hangzott a kritika, és zenében ugyan laikus vagyok, de az adott hölgynek tényleg nem kellett volna énekelni. Ő pedig, mérgében „majdmegmutatja” Youtube-karrierrel, csakazértis. A sértettsége miatt nem értette, hogy az energiáit hiába pazarolja erre, ez neki nem való. A tipikus kitartó önsorsrontó. Az ő és társai helyzetét súlyosbítja, hogy a család, barátok biztatják: nem merik megmondani neki, hogy ez csak kornyikálás, ami a fürdőszoba magányában esetleg elviselhető… Felelőtlen a környezete is, mert hagyja, hogy olyan vágyakba lovallja magát, olyasmire költsön szegény tehetségtelen, amiben sosem lesz jó. Fura, az ismerős HR-esek által javított sikertelen önéletrajzosok is pont így járnak: az ismerős nem meri megmondani az igazat, mert nem akarja megsérteni. És brutális kárt, időveszteséget okoz ezzel: a hiú remény lélekromboló, főleg, ha akaraterővel, szorgalommal is párosul. Küldözgeti szegény a rosszul megírt CV-t, és nem érti: hát HR-es ismerős azt mondta, hogy jó! És mikor én azt mondom, nem jó, megindoklom miért nem, javaslatokat teszek a változtatásokra, mindig arra gondolok: miért tette ezt vele az ismerőse?
Ha most én szembesülnék azzal úgy, mint a zsűri, hogy olyan szakterületre keresnének állást a jelentkezők, ami nem való nekik, én is eltanácsolnám őket. Nyilván más stílusban, de ugyanezzel a mondanivalóval: ezt hagyja, keresse meg, miben tehetséges valójában, arra építse az életét, azt fejlessze. Mert egy tehetségtelen kemény munkával talán fejlődhet középszerűvé is, de az még mindig nem lesz elég a boldogsághoz. Énekesként pláne nem, de bármely más szakterületen sem.
A másik rácsodálkozásom az, hogy ha valaki egy szépnek ígérkező vagy egy már meglévő karrier helyett akarna celeb lenni. Huszonéves bankár, kereskedő, marketinges, újságíró stb. Ráadásul ezeken a szakterületeken még gyors karrier is építhető. Mégis vállalja azt, hogy közröhej tárgya legyen, megmutassa, mennyire nem ismeri a saját korlátait. Kedves bankár, marketinges, irodista: nem énekelsz jól, de ez nem is baj, nem ez a munkád. Amit tanultál, abban jó eséllyel jó vagy, ha felvettek, dolgozhatsz benne, odaengedtek a munkához. Ezt nem értik, de miért nem? És persze kritikát sem bírják, bemutogatások, anyázások révén vezetnék le a csalódottságukat. Nem lennék a főnökük… Az obligát „nem érdemelnek meg engem” és „az ők veszítettek, nem én” kiszólásokat már sírnivalóan dühítő volt hallani, nézőként is. Álláskeresési tanácsadóként is ezeket töröltetem először a Facebook-profilba írt felsőoktatási intézmény mezőjéből. A legtipikusabb jele a túlkompenzált kisebbrendűségi érzésnek. Az pedig abból jön, hogy neki sem elég, amit fel tud mutatni – akkor másnak miért lenne elég?
Csodálkoztam a 40-45+ éves, stabil egzisztenciával rendelkező embereken is. Akik majd most énekelni kezdenének… Miért? Ha abban, amiben van, nem boldog, miért nem azt keresi, amiben az lenne? Ha meg boldog benne, miért nem él benne? Miért akar mást, ami nem való neki? A tehetségtelenségük felismeréséhez már lenne kellő élettapasztalatuk is, de valami mégis mellémegy náluk.
Amikor az álláskeresős cikkek az önismeret, önbecsülés fontosságát hangsúlyozzák, erre gondolnak. A fentiek súlyos tünetei ezek hiányának. Aki annyira nem értékeli saját magát, hogy valós esélyeket keressen, annak a visszajelzések sem fognak segíteni, sőt, talán még erősebben lökik őket a rossz irányba. („csakazértis”)
Az elégedetlenség, a jobbra vágyás természetesen nem rossz, ha ambícióként nyilvánul meg, nem kétségbeejtő próbálkozásként. Az útjukat keresőknek ezért kell megfogadni az őszinte, érdekmentes kritikákat. A valódi, nekik való tevékenység, hely megtalálásában pedig csak az önismeret fog segíteni.
CoolKoon
mondta:@Eltévelyedés: Oh hát igen, a Youtube-on nagyot kell villantani, nagy a versengés a (zömmel tizenéves és komplett idióta) nézők kegyeiért. Ráadásul fegyverrel hadonászós csatornából amúgy is van ott bőven. Ez viszont már nemcsak az önismeret teljes hiányáról, de az alapvető biztonsági/munkavédelmi elvek figyelmen kívül hagyásáról is szól.
Eltévelyedés
mondta:@CoolKoon: Haha, a fakirrol jut eszembe, nemrég pár hónapja futott a hir, hogy a feltörekvő jutyúb wannabe sztárocska az asszony kezébe adta az éles fegyvert, meg a kamerát, hogy a lexikon majd jól megvédi a golyótól. Nem védte meg, azonnal meghalt.
Koczy
mondta:Azt azért tudni kell, hogy ez egy showműsor, irányított az egész, a legtöbb delikvens nem is maga jelentkezik, hanem úgy hívják be a szerkesztők,(már volt hasonló meghallgatáson 6 éve/másik műsorba jelentkezett valamikor/feltöltött egyszer egy youtube videót/stb.). Egy forgatókönyv szerint zajlik, az embereket is aszerint választják ki, hogy mennyire lehet utána etetni velük a bulvársajtót… Elég közepesen tehetségesnek lenni, ha fel tud mutatni egy olyan hátteret, amitől megosztó/szerethető/sajnálható/stb. lesz. Ami viszi a show-t… A zsűri sem a saját véleményét mondja, nagyrészt a fülükbe súgják.
Bambano
mondta:@Laciii: tessék, akkor nem nyugati:
örmények: http://www.youtube.com/watch?v=8dEQIW8qQog
oroszok: http://www.youtube.com/watch?v=R7EGdKjh2Mw
http://www.youtube.com/watch?v=DW4Eeol3AEQ
http://www.youtube.com/watch?v=8BACxlpGFbY
ukrán: http://www.youtube.com/watch?v=ZT-rdjv8wgQ
nekünk meg jutott egy darab valamire való versenyző, a többi meg szecska:
http://www.youtube.com/watch?v=2-7upbqM7iI
kukatr
mondta:@jobangel: Én csak válaszolok az álláshirdetéseken tételesen részletezett versenyképes fizetésre. 🙂
jobangel
mondta:@kukatr: Beírhatod, de alá kell támasztanod pár érvvel, mitől az.
kukatr
mondta:@jobangel: Akkor írjam bele az önéletrajzomba, hogy versenyképes munkatapasztalat? 😀
Amúgy amikor először megláttam az Europasst, felhördültem a rémülettől. Mondjuk már a profession.hu-val is elszaladt a ló.
jobangel
mondta:@Bambano: Nem, attól jó, hogy válaszol az álláshirdetésre.
Bambano
mondta:@jobangel: „ha specifikusan arról tájékoztatja az olvasóját, amire az álláshirdetés szerint kíváncsi”: vagyis attól jó egy cv, hogy konkrét hr-s konkrét időpontban megtalálja benne a kérdéseire a választ.
de ezek a kérdések nincsenek sztenderdizálva, tehát nem lehet őket előre tudni. vagyis akkor derül ki, hogy nem jó a cv-d, mikor elutasítottak, mert utólag tudod meg, mitől lehetett volna jó. vagy utólag sem.
tehát nem létezik objektíven jó cv. q.e.d.
vhk
mondta:„Nyilván más stílusban, de ugyanezzel a mondanivalóval: ezt hagyja, keresse meg, miben tehetséges valójában, arra építse az életét, azt fejlessze. Mert egy tehetségtelen kemény munkával talán fejlődhet középszerűvé is, de az még mindig nem lesz elég a boldogsághoz. Énekesként pláne nem, de bármely más szakterületen sem.”
Kérdés: mi a helyzet akkor, ha a fent említett helyzet (tehetségtelen, de nagyon akar) fordítottja áll fent, azaz ha valaki jó valamiben amit viszont egyáltalán nem szeret?
jobangel
mondta:@Bambano: A europass használhatatlan, azért utálják. Semmilyen információt sem rejt a 10 évvel ezelőtti munkahelyem irányítószáma rólam, de szabvány szerint ki kell tölteni. De azt, hogy tavaly mennyi targetet teljesítettem, hány beosztottam volt vezetőként, mik voltak életem nagy szakmai dobásai, milyen gyártói minősítéseim vannak, nincs hová beírni. Meg azt sem, hogy tárgyalóképes nyelvtudás, mert ezeknek nincs szabványban hlye. Emellett áttekinthetetlen, formailag is használhatatlan, a 4 féle betűmérettel, 3 féle színnel, levágott bal lapszéllel.
Objektíven jó CV létezik: ha specifikusan arról tájékoztatja az olvasóját, amire az álláshirdetés szerint kíváncsi, akkor tartalmilag jó. Ha még áttekinthető is, akkor formailag is jó.
Bambano
mondta:@jobangel: „A rosszul megírt CV-re: a HR-es abból tud tájékozódni, amit bemutatkozóként kap. Ez a CV. Ha ez nem jó, akkor azért nem, mert nincsenek benne a valós értékek, de csak az alapján tudja megítélni a jelentkezőt, amit leírt. Mint a tanár, aki hiába tudja, hogy a gyerek tudja, de ha nem írja le a dolgozatban, amit tud, akkor nem tehet semmit a tanár, elégtelen 🙁 A HR-es is így van ezzel, annyi különbséggel, hogy nem ismeri a „diákot”, nem tudja, mit tud.”: és akkor miért utálják a hr-esek az europass-t? van végre egy szabványos formátum, amit lehetne egységesen kitölteni, abból végre megtudhatna minden hr-es mindent, amit akar, ehelyett utálják.
viszont szeretik az olyan cv-ket, amik ad-hoc módon vannak kitöltve. abnormális.
következmény: nem létezik sem objektíven jó, sem objektíven rossz cv. csak olyan cv van, ami adott konkrét hr-es fruskánál adott konkrét napon átment vagy nem ment át, és más napokon és más fruskáknál az eredmény teljesen független és más lehet.
jobangel
mondta:@Circus: Szerintem mindegy, hogy megrendezett hiszti, vagy valós hiszti, mindenképpen hülyecsinálás lett belőle. Olvastam a szereplő védekezését a Facebookon, ha minden igaz, akkor is csak azt kérdezném tőle: miért vállaltad az egészet? Ígértért? Ez pont az, mint mikor valaki elkezd munkaszerződés nélkül dolgozni, és bízik benne, hogy jó lesz később.
A rosszul megírt CV-re: a HR-es abból tud tájékozódni, amit bemutatkozóként kap. Ez a CV. Ha ez nem jó, akkor azért nem, mert nincsenek benne a valós értékek, de csak az alapján tudja megítélni a jelentkezőt, amit leírt. Mint a tanár, aki hiába tudja, hogy a gyerek tudja, de ha nem írja le a dolgozatban, amit tud, akkor nem tehet semmit a tanár, elégtelen 🙁 A HR-es is így van ezzel, annyi különbséggel, hogy nem ismeri a „diákot”, nem tudja, mit tud.
Circus
mondta:Én mégegy valamit megemlítenék – nyilvánvalóan a fene se tudja, mennyi az előre leszerződött műhiszti, viszont ha valakit tényleg azzal hitegetnek (nem a család és a haverok, hanem a műsor előválogatóján), hogy érdemes foglalkozni vele, hiszen jó és különleges, miközben csak arra akarják felhúzni, hogy jót lehessen röhögni rajta, akkor az minimum átverés, illetve van erre egy sokkal kifejezőbb, mindenki által ismert szó, amit itt és most nem fogok leírni, mert úgyis tudjátok, mire gondolok.
Ez konkrétan ugyanaz, mint amikor mindenféle ígéretet elsütnek az állásinterjúkon külöböző szinten és mélységben, majd pár nap/hét/hónapon belül kiderül, hogy mezei munkavállalóként megint a Vágó-féle „Fele sem igaz” vetélkedő szenvedő alanyai lettünk. Ez vajon benne van a 200 oldalas szerződésben?
Ugyanannyi kárt is tud egy ember önbecsülésében okozni egy ilyen szituáció, mint amennyi kárt az, amit a poszt kifejt (amúgy teljesen jogosan). Simán tönkre lehet tenni egy embert egy nyilvános megalázással – és itt jön a szerződés: az átlag embert simán leoltja bármilyen témában egy sok pénzből futtatott szervezet jól telerakott ügyvédekkel. Lehet választani az alázás és a kártérítés között.
Ezt így már az ízlésrombolásnál is rosszabbnak tartom, a kukkolós-kiröhögős műsorok legaljának.
—————–
„Rosszul megírt CV”…
Kedves Jobangel, bár értelek, ebben régóta nem egyezik a véleményünk. Elég baj, hogy a valós képességek és tapasztalatok helyett a CV minőségét veszik a legtöbb helyen figyelembe.
Nem a munkavállalókat kellene megtanítani CV-t írni, hanem a HR-es szakmát, hogy a munkavállalót az adott pozícióhoz releváns VALÓS ÉRTÉKEI alapján bírálják el. Szerintem 🙂
mindor
mondta:Azért ennek az éremnek is van két oldala.
Egy állás kapcsán jó esetben a szakmai hozzáértésed a mérvadó.
Viszont ha nem vagy elég érdekes (értsd: seggrázó exhibicionista), hiába vagy tehetséges nem biztos, hogy tovább fogsz jutni egy bármilyen tehetségkutató műsorban. Bár itthon talán nem olyan híresek, a 3 Grammyt begyűjtött Pentatonix egyik tagját pl. 3-szor szórták ki az American Idol-ból. Egyszerűen semmi érdekes sincs – szerkesztői szempontból – egy normális családi hátterű, már az elejétől kifogástalan technikával éneklő srácban. (Akiből ráadásul még rajongó-lány szavazatokat sem lehet kisajtolni, mert bár elég jóképű lenne hozzá, nem nagyon hajlandó titkolni, hogy meleg.)
Szóval egy tehetségkutató olyan latens skilleket is megkövetel a felvételi folyamat során, ami nem feltétlenül szükséges a pozíció betöltéséhez, úgyhogy nem kell minden esetben az elutasítást egyből készpénznek venni.
Én például jobban sajnálnám, ha az első „ezzel ne foglalkozz” után ez a srác abbahagyta volna. Azt pedig senki ne mondja, hogy egy csapat fiatal, akik a capellával be tudtak törni a pop piacra nem elég tehetségesek egy random X faktorhoz. Akkor már inkább legyen Youtube-on néhány macskanyávogós önjelölt sztár. Majd nem hallgatom őket.
DFK
mondta:Azért az nagy volt, amikor az egyik ilyen műsorból felajánlották Alapi Istvánnak, hogy lehetőséget kaphat bemutatkozni…
prakp
mondta:@Bambano: Azért a Muri Enikő?
Laciii
mondta:@Bambano: Nem kell rögtön nyugat felé segget nyalni. Ott is van bőven borzalmas szemét, linkelj egy válogatót.
Amúgy nálunk kedves a zsűri, főleg Dieter Bohlen küldte el alázósan a kornyikálókat.
kukatr
mondta:@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: A gyáron belüli munkanélküliség az illiberalizmus csodája.
Bambano
mondta:hogy nálunk micsoda az x-faktor, nem firtatnám, mi mindent elbaltázunk.
itt van a legeklatánsabb példa, hogy nyugaton mi a tehetségkutató (itt konkrétan a bgt): http://www.youtube.com/watch?v=RxPZh4AnWyk
mostanában rákattantam kicsit a voice-ra, ott is kiváló szereplőket ásnak elő:
http://www.youtube.com/watch?v=qDqTBlKU4CE
ehhez kellene mérni, nem az itthoni állapotokhoz.
commentes nikk
mondta:@vuvuvu2: arra a csajra egy hónap múlva senki nem fog emlékezni, ráadásul az elmondása szerint ő „vip hostess”, ami jelentsen bármit is, az biztos, hogy nem olyasféle irány, aminél az ilyen kis malőr nagy problémákat okozna. Az X-Faktorról pedig tudni kell, hogy _nem tehetségkutató_ műsor, hanem énekes tematikájú valóságshow, szóval zenei jellegű szakmaiságot ne keress benne, mert eleve nincs szakmai vetülete az egésznek, szimpla szórakoztató műsor éneklő emberekkel.
vuvuvu2
mondta:commentes nikk 2017.09.12. 09:14:27
Alapvető tévedések vannak itt. Itt van ez például: „egy már meglévő karrier helyett akarna celeb lenni. Huszonéves bankár, kereskedő, marketinges, újságíró” Fordítok, banki ügyfélszolgálatos robot, bolti eladó, kávéfőző miniszoknyás látványkisasszony, kedvtelésből blogot író munkanélküli. Ezt jelentik valójában ezek a foglalkozások, azt ne hidd, hogy valódi bankár vagy újságíró megy el ilyen műsorba.
teljesen egyetértek. aki dolgozott már bankban, az tudja, hogy az a 23 éves gyerek nem bankár. lehet hogy banki ügyfélszolgálatos, vagy akár back office-os, call center-es. a bankár az egy másik műfaj.
sajnos az egész műsor egy cirkusz, a mentorok közül talán csak GL az aki odaillik a zenei tapasztalatait tekintve. a többi csak bohóc, RG-t is beleértve, aki ugyan nagyon tehetséges énekes, de amit eddig letett, az kevés a mentoráláshoz. visszagondolva az első megasztárra, 2003-ban, ez az x-faktor rettentően szánalmas műsor, erőlködés a klikkekért és a reklámbevételért.
ugyanakkor egy szerintem lényeges dologról nincs szó a posztban: a lány, aki hátrafordult és lecsicskázta az operatőrt nem gondolta végig, hogy a műsort jövőbeni munkaadói is nézhetik. no, erről érdemes lett volna írni és a posztban felhívni az álláskeresők figyelmét arra, hogy egy ilyen szereplés hogyan hathat ki a későbbi munkakeresésükre…
Frady Endre
mondta:Ezekre a tévés tehetségkutatókra sok esetben úgy vadásszák össze a jelentkezőket, hogy találjanak olyanokat, akiken lehet jókat röhögni.
Egy csomó reakció egyáltalán nem spontán, hanem előre le van dumálva.
Ez egy nézettséget hajhászó kereskedelmi tévéműsor, ami csak ilyen extrovertált figurákkal adható el.
🙂
Szornyeteglajos
mondta:@HellsAngel:
Érdekes ez a pszichológiai megközelítés. Szerintem kicsit túl lett tolva, mert a magabiztosság és következetesség még egészséges, mert a racionalitás talaján nyugszik normál esetben. A bizonyos fokú TÚLértékelés azonban nem , hiszen maga az igekötő is jelzi, hogy már nem reális az értékítélet.
A poszthoz meg annyit csak, hogy olyan gyorsan változik ez a világ, és annyira nehéz kiigazodni benne, hogy talán még soha a világtörténelemben nem létezett párhuzamosan annyi értékrend, mint manapság. Törvényszerű, hogy sokan túlértékelik magukat, még többen pedig alul.
commentes nikk
mondta:@HellsAngel: nagyon tetszik ez az okfejtés!
commentes nikk
mondta:Alapvető tévedések vannak itt. Itt van ez például: „egy már meglévő karrier helyett akarna celeb lenni. Huszonéves bankár, kereskedő, marketinges, újságíró” Fordítok, banki ügyfélszolgálatos robot, bolti eladó, kávéfőző miniszoknyás látványkisasszony, kedvtelésből blogot író munkanélküli. Ezt jelentik valójában ezek a foglalkozások, azt ne hidd, hogy valódi bankár vagy újságíró megy el ilyen műsorba. Egyébként meg itt a nagy rész fizetett statiszta, a kisebb rész meg exhibicionista, hazudozó nyomoronc. Félreértés itt karriertanácsokat osztogatni.
maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző
mondta:@Gino:
Értelmes munkát? Azt teszem egész nap, szinte minden szabad perceben, ingyenesen. De a fizetős munkám értelmetlen.
Dezsike
mondta:A legtöbb bohóc csak azért megy az X-Faktorba és a többi hasonló műsorba, hogy benne legyen a tévében, mert az menő. Már ha ez a műsor valóban nevezhető tehetségkutatónak… Többször bebizonyították már ugyanis, hogy nem a tehetség a legfontosabb tényező, hanem az, hogy nézettséget és pénzt hozzon a csatornának. A párom énekesnő, különleges hangját többen is felfedezték már (és nem csak azért különleges, mert 4,3 oktávot ki tud énekelni – két tanár egymástól függetlenül azt mondta, hogy van benne valami különleges és megmagyarázhatatlan, amit még sose hallottak). Több nyilvános fellépése volt már, ellenben az X-Faktorba soha nem fog menni (pedig az egyik rendezvény szervezője bíztatta is erre). Az ok egyszerű: legkésőbb a mentorházban kitennék, mert a személyisége, az előadása csak korlátozott közönségnek adható el, nem lehetne belőle annyi pénzt kisajtolni, hogy megérje a csatornának végigtolni a műsoron. És itt meg is érkeztünk a lényeghez: A menőzni vágyó bohócokon kívül sokan azért akarnak sztárok, celebek lenni, mert így gyorsan és viszonylag kevés munkával lehet pénzt keresni. A mai fiatalok pedig minél kevesebb munkával akarnak minél több pénzt szerezni. Abba viszont nem gondolnak bele, hogy az éneklés nem ez a kategória, hanem kemény fizikai munka. Az amit csinálnak a válogatón közel se nevezhető éneklésnek, így nem tudják, hogy valójában milyen.
Gino
mondta:@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: „Ilyen a liberalizmus: az emberek értelmetlen munkákat végeznek.”
Te végeztél már valaha értelmes munkát? Amit itt csinálsz, azt értelmesnek tartod? Az egésznapos fröcsögés mellett egyáltalán van időd emberi tevékenységeket folytatni?
Minden látható jel szerint rohadtul elbánt veled a liberalizmus…
CoolKoon
mondta:@HellsAngel: „Az egeszseges az, amikor az ember tulertekeli magat.” – Lehet, de ez csak addig érvényes, ameddig ez a túlértékelés enyhe. Amikor viszont a Gipsz-faktorban is látható végletekbe csap át a dolog, az már biztosan nem egészséges (ahogy egyik szélsőség sem az). Egy kis(sé erőltetett) hasonlattal élve: állítólag volt egyszer egy fakír, aki a fejébe vette, hogy annyira erősen fog koncentrálni, hogy a lőtt seb se fog neki megkottyanni. Meditált és (gondolom, tűkkel) gyakorolt is rengeteget. Aztán eljött a nagy nap, és pont úgy találta el a golyó, hogy valamelyik artériáját átszakította. El is vérzett gyakorlatilag pillanatokon belül.
CoolKoon
mondta:@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: De mégis hol szerepel a blogposztban vagy a kommentben, amelyikre reagáltál, a „liberalizmus” szó?!
CoolKoon
mondta:A blogposztot olvasva eszembe jutott egy történet. Pár éve történt, hogy jelentkeztem valami (szakmai) pozícióra Prágába a legnagyobb Linux-fejlesztő céghez (nem, nem a SuSE volt, hanem a hatbetűs cég, és nem „Ubuntu”). Az interjú lement, és ők azon kevés cégek egyike voltak, akik valódi (és őszintének tűnő) visszajelzést adtak. Mégse tetszett a dolog, sőt, sértőnek is éreztem. Hogy miért? Mert a visszajelzésből számomra az derült ki, hogy ez egy (nagyon) szektás cég. Hogy miért? Többek között azért, mert azt írták a visszajelzésembe, hogy nem vagyok eléggé elkötelezett a Linux iránt (ami külön vicces volt annak fényében, hogy amúgy az otthoni műholdas beltérim is Linuxos, meg a router-emben is az van, és mind a kettőt bütykölgetni is szoktam néha, csak hogy így kapásból két dolgot említsek). Szóval felőlem a visszajelzés jöhet, és őszinte is lehet, csak megtörténhet az a kínos dolog, hogy esetleg maga a cég többet árul el vele, mint amennyit szeretne.
maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző
mondta:@CoolKoon:
A liberalizmusról mi jusson eszembe, a húsvéti nyúl?
CoolKoon
mondta:@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Istenem, megint egy baromság. Amúgy kényszerbeteg vagy, hogy mindenről a liberálisok (neadjisten a kizsákmányoló impralsta-kaptalsták) jutnak eszedbe?
maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző
mondta:@jobangel:
De, a liberalizmus alapja az elidegenedés a munkától.
A közmunka meg csak egy segélytípus.
HellsAngel
mondta:Olvastam errol valami konyvben, hogy regen a pszichologusok azt gondoltak, hogy az ember racionalis leny es az egeszseges pszicheju embert a dolgok racionalisan helyes ertekelese jellemzi, de azota kiderult, hogy ez nem igaz, ez inkabb az enyhe depresszio allapota. Az egeszseges az, amikor az ember tulertekeli magat. Ez pedig elkerulhetetlenul elvezet a valosaggal valo osszeutkozeshez, ami pedig elkerulhetetlenul vezet ahhoz, hogy az onmagat tulertekelo ember megtaulja, hogyan peregjen le rola a valosag. Reszletesen leirtak, sok peldaval, pl. toltottek ki jelentkezokkel teszteket, hogy mit gondolnak, az atlagosnal szebbek-e, erosebbek-e, jobbak-e az autovezetesben masoknal, vagy jobb szeretok-e, stb. es ep esszel nehezen megindokolhato, keptelenul magas aranyok jottek ki.
Valami olyasmi volt a magyarazat, hogy az emberek a tortenelem nagy reszeben a mai allapotokhoz kepest elkepzelhetetlen nyomorusagban es szegenysegben eltek, nem ahhoz kellett x faktor, hogy bevalogassanak a kovetkezo forduloba, hanem hogy tuleld a telet. A racionalitas csak akkor az optimalis strategia, ha a dolgok az iranyitasunk alatt allnak. Ha a dolgokra nincs befolyasunk, es a kimenetel a ritka szerencsen mulik, akkor az optimalis strategia az, hogy vegtelen hittel es onbizalommal kapcsolodunk be a jatekba, hogy legalabb a pesszimizmussal ne rontsunk a sajat paranyi eselyeinken.
Egyebkent ez a „termeszetes” magatartas illik is a szituaciohoz. Ugyanis ep esszel senki sem allna neki enekelni, meg ha nagyon tehetseges es jo, akkor sem. Hiszen hany nagyon-nagyon-nagyon jo enekes tengodik taxizasbol. Racionalis eszevel senki sem fut neki egy olyan akadalynak, amit 100,000 emberbol egy ugrik meg. Valoszinuleg Lady Gaga is inkabb hegesztonek ment volna, ha ezt annak idejen vegiggondolja.
lokkoL
mondta:nem mindenki tekinti munkahelyének a színpadot, aki színpadra akar állni
valakinél ez egyszerű exhibicionizmus
jobangel
mondta:@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: ez nem a liberalizmus sajátja. Elég csak azt megnézni, mit kell csinálniuk a közmunkásoknak.
maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző
mondta:@moonlight777:
Ilyen a liberalizmus: az emberek értelmetlen munkákat végeznek.
Névtelen
mondta:@moonlight777: mondjuk az értelmes munka az nem is a marketinges-irodista-biztosítási ügynök vonal… Aki biztosítási szerződésekkel vagy porszívókkal házal, személyi, fogyasztási és áruhitelt vagy hitelkártyát akar rásózni emberekre (ezt is bankárnak csúfolják ma) vagy hirdetési felületeket akart eladni mindenféle vidéki lapokban, az nem érzi úgy, hogy beteljesítette a karrierálmait.
Az ilyeneknek egy lehetőség a képernyőn seggrázás is.
Szívsebész, programozó, villamosmérnök, kutató fizikus, valóban elismert jogász (bíróra gondolok, nem zugügyvédre), ritkán csinál magából bohócot a kamera előtt.
Akinek eleve olyan a szakmája, hogy benne van egy kis prostituálódás, önmaga eladása, jópofizás, ügyfél seggének nyalása (területi képviselő, bármilyen ügynök, sales-es, marketinges stb.), az könnyebben bevállalni ilyen tévés bohócmutatványokat.
moonlight777
mondta:Az a baj, hogy az lett az alapminta, hogy mindenki csak segget rázni akar, de normális értelmes munkát végezni, értelmes, tartalmas életet élni meg senki…. szégyen az egész….