Mit NE válaszolj egy adománygyűjtőnek?

Mit NE válaszolj egy adománygyűjtőnek?

Nem annyira álláskeresős téma, de mindenképpen fontos, mert rászorultak, elesettek segítéséről van szó. Márpedig erre manapság mindennél nagyobb szükség van.

Közeleg a karácsony, egyre többen gyűjtenek adományokat, nehéz sorsú gyerekeknek, hajléktalanoknak, időseknek, és bárkinek, aki segítségre szorul. A gyűjtéskor kapnak elutasító válaszokat is. Néha durvát, alpárit. Néha „csak” jólmegmondósat! Miért? Ha nem akarsz adni, akkor mondj nemet és kész. Nem kell indokolni, nem kell megmagyarázni, főleg nem bántani azt, aki segíteni akar másokon.

———————————————————————————————————————-

„nem adok, maguk tehetnek róla” és „az ilyen megérdemli a sorsát”

Nem tudhatod, milyen történet van egy-egy nehéz sors mögött, ne ítélkezz!

———————————————————————————————————————-

„ha önmaguk nem akarnak kitörni, akkor minek segítsek?”

Mert a kitöréshez nem elég az akarat, segítség nélkül nem fog menni.

———————————————————————————————————————-

„Nekem ki gyűjt?”

Annak örülj, ha nincs szükséged arra, hogy neked is adományt gyűjtsenek! Ha majd rászorult leszel, ők fognak gyűjteni neked is. Támogasd őket tehát, ha mással nem, legalább szép szavakkal!

———————————————————————————————————————-

„inkább add azoknak, akik …”

Az adománygyűjtők a saját munkájukat, idejüket, pénzüket áldozzák fel azért, hogy segíthessenek másokon. Az ő dolguk eldönteni, hogyan osztják el az összegyűjtött adományokat. Válassz olyan adománygyűjtőt, akinek a céljaival egyetértesz, ne a többieket oktasd ki!

———————————————————————————————————————-

Ne ígérj olyat, amit nem tudsz teljesíteni!

A legtöbb adománygyűjtő tapasztalta már, hogy ígértek neki segítséget fuvarozásban, szervezésben, de az utolsó pillanatban mindig „közbejött valami” annak, aki megígérte. Ilyenkor nagyon nehéz helyzetbe kerül az adománygyűjtő, mert ahelyett, hogy adományokért dolgozna, kezdheti újra a szervezést.

———————————————————————————————————————-

Nem szégyen, ha olyan helyzetben vagy, hogy nem tudsz felajánlani semmit. Az adománygyűjtők pontosan tudják, milyen az, mikor NINCS. Támogasd őket, ha mással nem, hát pár biztató szóval!

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Igazad van, sose engedd, hogy kiabáljanak veled. De pont az ellenkező volt a módszerem az ordítozó főnökre: néztem rá, mint valami látványosságra, figyeltem nagyon. Egy idő utána zavarba jött, és elkezdett, “na, mi van?” vagy hasonló bölcseletekkel provokálni. Ekkor csak annyit válaszoltam, hogy várom, mikor találja meg azt a hangnemet, ami elvárható szakemberek kommunikációjában. Ezzel előre tudtunk lépni a vita megoldásában is.

  2. Bambano
    mondta:

    @jobangel: jaja, ne a társadalom legyen frusztrált, hanem te…
    velem a héten kiabált a főnök. ilyenkor vagy lenyeled és kedvesen mosolyogva beszélsz hozzá tovább is, vagy visszakiabálsz és hangosan megmagyarázod neki, hogy hol húzódnak a határvonalak.

    az első módszer nem fogja az agyába rögzíteni, hogy ilyet mégegyszer ne. a második igen. ráadásul ha lekiabálod a fejét, akkor a máshol szerzett dühét eredménytelenül próbálja levezetni rajtad, így az energiavámpírkodós próbálkozása is hamvába hal.

  3. Májkül
    mondta:

    @HgGina: Ez érdekes, hogy csak akkor jösz rá, hogy az adományok nem mindig a jó helyre mennek, amikor párszáz vagy ezer forintnyi ásványvizet eldobálnak a menekültek (és nem az adománygyűjtők). Az meg eddig fel sem tűnt, hogy bizonyos gyermekrák alapítvány évek óta milliókat költ magára a befolyt adományokból és közben csücsülnek azon a pénzen, amit a beteg gyerekekre kellene költeniük.

  4. Egy időben hozzánk is becsöngetett két adománygyűjtő csaj. Kinyitom az ajtót, azzal a mondattal kezdte a nő: “A rendőrségtől vagyunk”. Na ez a mondat elég, hogy kizökkentse az embert egy pillanatra. Persze semmi egyenruha vagy ilyesmi, utána mutogatta, hogy itt van a rendőrség engedélye, pecsétje és már lapozgatta is előttem a mappát, hogy ennek a rákos kisfiúnak gyűjtenek.
    Viszont amin puffogtam magamban aztán még sokáig, az ez volt: “a rendőrségtől vagyunk”. Lóf@szt vagy te a rendőrségtől. Maximum a rendőrség engedélyével. Járták a lakásokat néhány hétig. Hogy mi lett velük, azt nem tudom, de hetente jöttek mindenkit végigcsöngetni.

  5. Hujber Tünde
    mondta:

    @encir: A Wikipédiában az a jó, hogy ingyen szerkesztéssel is támogathatod. 🙂 Én már 10 éve ezt teszem. Ingyen olvasom – ingyen szerkesztem, és még jót is teszek vele. 🙂

  6. jobangel
    mondta:

    @Emzé Periksz: alapvetően emberi hangot érdemes mindig mindenkivel megtalálni. Sokat segít abban, hogy ne egy ideges, frusztrált társadalom legyünk.

  7. Emzé Periksz
    mondta:

    Ilyen helyzetben azt válaszolok, amit akarok. Senki nem írhatja elő, senki nem szabhatja meg, hogy mit válaszoljak, mert az hülyét csinál magából.

  8. Bobby Newmark
    mondta:

    @Ann1294: LEKÖP, MEGCIBÁL?!

    Úbazmeg, gondolom azért meri megtenni, mert nő vagy. Ilyen velem még nem történt, pedig azért 15 éve járom BP utcáit.

    Három hete voltam annyira pofátlan, hogy akkor éreztem, hogy mindjárt megütnek, nálam bőven nagyobb darab cigány jött oda, hogy “Aggyámá egy cigit”, mondtam, hogy nem, kérdezte erre, hogy “Méöö’, sajnálod tőlem?” amire meg bólogattam miközben tettem vissza a fülhallgatót a fülembe. Erre azt válaszolta, hogy “A kurva anyádat, leverlek a gecibe”, de nem váltotta be a fenyegetését, gondolom azért mert Árpád híd M-nél a rendőrpalota előtt történt az eset.

  9. Bobby Newmark
    mondta:

    @ddi: Ez így van, egymásnak adják a számokat, meg az infót, amikor éppen adakozós kedved volt. Csak úgy kerülheted el, ha soha a büdös életben nem adsz egynek sem. Ha meg már adtál, akkor a telefonod SIM kártyáját vesd Mordor tüzére, köss új előfizetést, és soha többet ne adj alapítványnak pénzt.
    Már persze csak ha zavar, hogy hívogatnak.

    Engem telefonos tukmálós reklámmal szoktak csak keresni, és mindig kedélyesen elbeszélgetek a droiddal. Bambuszzokni tukmáló próbálta előadni, hogy az országban nem kapható ilyen, mondtam neki, hogy hirtelen 5 magyar oldalt dobott ki a gúgli, ahonnan rendelhetek. Másiktól, aki Svájci céggel kérkedett, megkérdeztem, hogy ugye csak az adóoptimalizálás és az EU szabályok lazább értelmezése miatt svájci székhelyű-e a cég. Az egyik pofátlan alsógatyásnak meg elmagyaráztam, hogy egyrészt ne küldjön ingyen se, mert aztán majd nekem kell lemondanom a további, havi rendszerességű méregdrága alsógatyát, és hogy köszi, majd olyan forgalmazótól veszek alsógatyát, ahol az árban nincs benne telefonon tukmálós ember óradíja, a telefonszámla, meg az egy hónap után a rendelést lemondó emberek ingyen alsógatyája.

  10. Hóhér az utolsó barátod
    mondta:

    @kispotzak: mert látom, mi megy a neten, milyen egoista, önző söpredék nő fel a szemem láttára… (nyuggerezők, a hajléktalanokat bűnözőként kezelők stb.)
    Kb. mire elfogynak az utolsó vésztartalékaim, olyan világ lesz itt, amiben nagyon nem akarok élni.
    Ha csak azt nézem, hogy az utcán fekvő ember mellett százból kilencven elsétál úgy, hogy rá se néz, max. arra gondol, hogy a részeg hajléktalan, aki dögöljön meg… vagy amikor szintén utcán rosszul lett emberhez mentőt kell hívni, a diszpécser előbb megkérdezi, hogy hajléktalan-e és ha megmondom, hogy az, akkor még legalább három embernek kell telefonálni, hogy végre küldjék azt a kibaszott mentőt… stb…
    Szóval van rá okom, hogy azt higgyem, rövidesen már ennyi segítségre sem számíthatnak a rászorulók, amennyire mostanában. (ételosztás betiltása a Blahán?)

  11. kispotzak
    mondta:

    @Hóhér az utolsó barátod: De… miert gondolod h senki??? Félre ne érts, ne adj, ha nem akarsz, de ha bajba kerülsz, ugyanazok akik most tőled gyujtenenek, azok neked fognak. (Nem feltétlenül szó szerint ugyanazok, úgy értettem h ugyanolyan önzetlen emberek).

  12. _Epikurosz_
    mondta:

    @rozsomák: Ha te férfi vagy, ő meg fiatal nő, “félre” is érthette…

  13. Ladislav
    mondta:

    Korábban,néhány évvel ezelőttig rendszeresen jártak be a mi városrészünkbe vidéki cigányok. Vasat meg felesleges holmikat gyűjtöttek.
    Tudni kell, hogy a velünk szemben lévő és a mellettünk lakó szomszédok, különböző egyházaknál, de funkciót is betöltő, mélyen vallásos személyek. Többször kértek és kaptak pénzt is az utcabeliektől. Erre még írok egy kis kiegészítést. Egyikük, a már egy ideje egyre gyakrabban az utcánkba járó “fiataloktól” megkérdezte, hogy van-e kedvük fát vágni. 2 órára adott nekik 2ezret, meg ételt a szegény éhezőknek. Ezt látva a mellettem lévő szomszéd is áthívta őket, egy kis kerítésfestésre őket másnapra. Nyilván másnap, harmadnap sem jöttek, majd csak egy hónap múlva. Addigra a szomszéd felvágta a fát, de mivel leesett a hó, ezért egy azonnali hóseprést ajánlott fel nekik, a kért pénzért cserébe. Olyan immel-ámmal elvégezték a melót. Közben átjött a szomszéd, akinél fát vágtak és kérdőre vonta őket, mert a multkori favágás óta nem talál néhány dolgot. Jellemzően fémtárgyakat, pl.lábas. Tagadtak mindent, majd egy pár nap múlva az egyikük visszahozott egy lábast, de pénzt kért a szolgálataiért.
    Onnantól a szomszédok 2/3-ától már semmire nem számíthattak.
    Maradt még pár hülye, köztük én is, aki elhitte a hülye cigánydumát, legalábbis még adott nekik esélyt.
    A közvetlen szomszédom adott az egyiknek 5000 forintot, azzal a feltétellel, hogy megadja. Gondolom nem kell leírnom mi lett a végeredmény. Hívő ember létére elég sarkos véleményt fogadott meg.
    Én adtam nekik többször is kisebb összegeket, 2-300 forintot, ezért ezen felbátorodva az egyikük kért vonatjegyre, ha jól emlékszem majd 900ft-ot, mert ő vidéki,meg nincs pénze és a többi..Volt nálam apróban kb.6-700ft, valamint nagyobb papírpénzek. Ezeket már nem akartam odaadni, ezért az előbbi kb.700ft-ot adtam oda,mire ő közölte, hogy ez kevés. Mondom neki, hogy ennyi van. Szájhúzogatással, köszönés nélkül megfordult és elment, én pedig itt zártam le a történetet. Jött azóta többször is, mindig elhajtottam. Speciel akkoriban az órabérem volt annyi. Vagyis amire a “vidéki erőforrás” húzogatta a száját, azért 1 órát dolgoztam, amit ő megkapott ingyen.
    A másik, pontosabban 3. közepesen hülye utcabelink, a jó hírek dacára, fémhulladékokat adott nekik, ezek után, és beengedte őket hátra, az udvarára. Azok átnéztek a szomszédhoz is egy késő esti órákban, mert ott még érdekesebb dolgok voltak.
    Úgyhogy azóta lekoptattuk őket és azóta a mély rasszizmus és kirekesztés utcája lettünk. A “jó” tapasztalatok ezt teszik az emberrel.

  14. Ann1294
    mondta:

    @Mj: Ez frappans valasz, alkalmazni fogom. 😉 Kosz.

  15. odamondó
    mondta:

    South Park whole foods $1 adomány megvan? 😀

  16. A kommenteket olvasva szerintem ufó vagyok, mert annak adok, akinek szerintem jó helyre megy, de csomó embernek viszont nem tudok/nem akarok, és emlékeim szerint még egy darab negatív reakció nem ért emiatt. Sőt, volt már, hogy megelőző hárításként én kértem csövestől csocsóra, és adott a rakat kétszázas/százasából egy százast.:)
    A “Föltehetek egy kérdést?”-re egyébként azt szoktam mosolyogva válaszolni, hogy “Persze, már föl is tetted, szia!”, ők meg néznek bambán, hogy jé, tényleg.:)

  17. A telefonos alapítvanyi kéregetőktől kész vagyok. Egyszer kétszer segít az ember, de ez nem elég. Azt gondolják, hogy két hetente jár nekik adomány. Ráadasul szerintem egymás között cserélgetik a számokat, mert ha valahová adok, egy napon belül másik két alapítvány keres, nemelyik sértődöttségében rámcsapja a telefont..

  18. Online Távmunkás
    mondta:

    @jobangel: Hallottam már szendvicseket áruló kisboltban, hogy nem adják oda nap végén a maradékot a hajléktalanoknak vagy a szomszédos máltai ház lakóinak, mert akkor másnap követelni fogják és nem vásárolnak semmit. Inkább megy a kukába…

  19. jobangel
    mondta:

    @rozsomák: Ez fordítva is elsülhet. Egyszer nagy bőröndöt cibáltam a Keletiben, odajött egy srác, hogy nem tud hazamenni, mert elbulizta a pénzét, tudja, hogy hibázott, adnék-e 200 Ft-ot. (Legalább nem kamuzott, bár ez is lehetett kamu, arra építve, hogy az őszinteség szimpatikus) Mondom, igen, de ára van, tedd fel a bőröndömet erre a vonatra. Feltette, megkapta a kétszázast. Órabérben is egész jól járt, fél perc cipekedéssel 🙂

  20. Advanced Flight
    mondta:

    Én nem mondok semmit, csak továbbmegyek. Akár koldus, akár ügynök. Ha telefonon hív, kinyomom 5 mp után.
    Kidobásra ítélt cipőt/táskát zacskóba és kiaggatom a kerítésre. Kb. fél nap alatt elviszik. Nem érdekel, kicsoda, de vélhetően tényleg rászorul, hiszen ezen nem nagyon lehet nyerészkedni.
    A ruhákat pedig ismerősnek, aki továbbítja csóró alföldi településre családokhoz, ahol tényleg nagy a nyomor.

  21. Andie
    mondta:

    Fent mindent elmondtatok már. A parkolóban mappával kéregetőktől számlaszámot kérek. Általában nincs nekik, de tele a mappa 5 és 10.000-es tétellel. Persze.
    Az utcán kéregető csövesnek azért nem adok, mert láttam, mikor 2 kopasz cigány nap végén beszedte tőle a bevételt.

    Életem első ilyen jellegű pofonja azonban akkor ért, mikor frissen Budapestre érve (szegedi vagyok) a Moszkva téren egy velem egykorú fiatal srác kétségbeesetten odajött, hogy ellopták mindenét, és nem tud hazamenni Miskolcra. 3000 ft a vonatjegy, szánjam már meg! (ez kb 2000ben volt). Tök őszinte és meggyőző volt, én meg naív. Megadja a báttya mobilszámát, ezen rá is tudok kérdezni! Még ma este visszautalja a pénzt a számlámra! oké.
    Elmentem az automatáig, kivettem a 3000 ftot, és átadtam. Szerintetek mikor másnap hívtam a számot, felvette valaki? Megjött a pénz?

    A legújabb – számomra legalábbis – bosszantó hadjárat az Osan/Tesco előterében a biztosítós ügynökök. Gyanútlanul mész, tolod a kocsit, próbálod a gyereket nem elhagyni, erre odalép, széles porszívóügynök vigyorral, hogy feltehet e 3 kérdést? Először nagy naívan belementem, amiből aztán 15 perc után már az volt, hogy 3 féle bizotsítás, meg lakáskassza, meg előtakarékosság, meg nyugdíj. Na itt állítottam le.
    És azóta is – pedig ez már jó 1 éve volt – akárhányszor arra mentem, mindig odalibben egy vigyorgós hölgy, hogy kérdezhet-e 3-at? De már sportot űzök belőle, milyen frappáns válasszal hajtsam el? (ha csinos, akkor pl : “és én kívánhatok tőled 3-at cserébe?” 🙂 )

  22. rozsomák
    mondta:

    Árkád bevásárlóközpont előtt 20-22 körüli fiatal lány, nem segíteném-e ki egy kis pénzzel.
    Dolgozol ? Nem, nincs munkája.
    Adjak egy ezrest ? Megköszönné.
    Oké, gyere el hozzám, 5 percnyire lakom, le kéne nyírni a füvet a kertben, kb. fél óra meló, még annyi sincs.
    Rám néz értetlenkedve: most viccelek ?
    Nem. Jössz ?
    Nem.

    Akkor szevasz.

  23. Labenido Sweet Lo
    mondta:

    @Ann1294: egyetértek. A diplomatikus válaszra maximum (sajnos) jönnek azok a reakciók amelyeket fentebb soroltál… Akik valamilyen módon rászorulnak mások adományaira, nekik (is) meg kell(ene) érteniük, hogy nincs annyi “felesleg”, hogy mindannyiukat képesek legyünk kiszolgálni.
    A cikkben nem az utcán kéregetőkről van szó, de ez esetben úgy vélem majdnem mindegy… Bízom benne, hogy előbb-utóbb lesz egy arany középút. Legalábbis a kommunikációt illetően… Merthogy én optimista vagyok 🙂

  24. encir
    mondta:

    @Labenido Sweet Lo: dehogy probléma. Így a jó. Kicsit valóban félreérthető.

  25. Ann1294
    mondta:

    @Labenido Sweet Lo: Rajottem, a cikk nem azt biralja, hogy nem adunk. Azt keri, hogy amikor valaszolunk akkor ne rugjunk belejuk, ne gonoszan valaszoljuk, ne iteljuk el oket. A kulturalt “koszonom a kerest,de nem/ sajnos nem segithetek” diplomatikus valasz eppen eleg. 🙂

  26. Ann1294
    mondta:

    @jobangel: Nem anyazok veluk, ezt megigerem. Sajnalom oket es tisztelem a civil/non-profit szervezeteket akik nem halat adnak, hanem halaszni tanitanak. Kivanok sok sikert a munkajukhoz. 🙂

    /Csak akkor borul el az agyam amikor pl. (valos alap) racsap a tukorre/motorhaztetore, rakop az ablakra, megkarcolja a kocsit, o atkoz meg/szid amikor elmegyek mellette szo nelkul vagy “sajnos/most/koszonom nem”-et mondok, elem/mogem/arcon kop, hozzam er, megfogja a karom, arcomba maszik, utanam jon, megcibal (!). Tizenpar ev alatt mind megtortent sajnos, 99%-ban Budapesten. Nagyon irritalo lehetek. Talan mert egy alapavetoen mosolygo, eletvidam leany vagyok. Mar nem merek odanezni, a szemkontaktus mindig felbatoritja a keregetoket. Am olyan rossz egy varosban lesutott szemekkel/elfordulva elmenni az ilyen emberek mellett. Meg nekem kellene szegyelni magam? Ez a kellemetlen sajnos./

  27. Labenido Sweet Lo
    mondta:

    @encir: Valószínűleg félreérthetően írtam, pontosítok:
    Segítek annak, akinek én akarok! Én szeretném eldönteni, hogy amennyi pénzt erre szánok (erre tudok szánni), azt kinek adom oda, hol és mikor. Ez miért probléma?

  28. jobangel
    mondta:

    @Ann1294: Ezt mondom én is. Nem baj, ha nem, és meg sem kell indokolni, miért nem. Csak legalább ne anyázzunk velük.

  29. Ann1294
    mondta:

    Nem szeretem megindokolni, hogy miert nem adomanyozok. Megvetoen neznek ram a kepeslapot a kepembe nyomok az aluljarokban, az ablakon a kocsimba bekopogok a keresztezodesekben, a bolt/bank lepcsojen ucsorgok stb. Most alljak le vitaba? Nem. Odaadtam en mar a reggeli szendvicsemet gyerekkel keregetonek, amit elottem vagott a kukaba. Sirni tudtam volna. 🙁 Adom 1%-at mar adomanyozom (nem keves, fullra bejelentett munkaber, ehhez ragaszkodom) es nalunk is necces a helyzet amit nem verek nagydobra, eppen ezert nem is adok. Adakozok ruhakat es elelmiszert (szomszed sokgyermekes csalad), hasznalati targyakat (voroskeresztet eljott es elvitte a butorokat egy raszorulo csaladnak)… de gyanus alakoknak nem. Az en dontesem es nem vagyok koteles napi 45-100 (!) keregetonek megindokolni.

  30. Void Bunkoid
    mondta:

    Sokszor amúgy tényleg pofátlanok, pl nálam szinte soha nincs készpénz, mindnehol lehet már kártyával fizetni, a múltkor amikor egynek megálltam, előszedtem a nálam levő aprót, hogy na ha egy kicsivel is, de segítek, akkor elhúzta a száját, hogy ő valami papírpénzre gondolt volna. Simán azt válaszoltam, hogy meg a lónak a f*szát, ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli 🙂

  31. Void Bunkoid
    mondta:

    @Lenina Huxley: Tekerd kézzel. A legjobb ellenszer, tízből nyolc azonnal odébbáll, egy megpróbál rávenni, hogy csináljak neki egyet, azt ki szoktam röhögni azzal, hogy nem tudja megsodorni magának, akkor meg sem érdemli, általában ilyen tíz százalék viszont rááll a dologra, na azoknak adok is alkatrészt, aztán csinálja meg.

  32. Void Bunkoid
    mondta:

    @Bambano: úgy látom, már mások is reflektáltak rá, de a Ferrari nem vagány adománygyűjtő szervezeteknél.

    Saját mentőautó, na az az igazi 😉

  33. A legjobb válasz: “No hablan Inglés”

  34. konrada
    mondta:

    @Bicepsz Elek77:
    Ez szintiszta irigység!
    Hiszen akármilyen önzetlen ember is, neki is élnie kell valamiből,ha a szervezés minden idejét elviszi!
    …s az, hogy önzetlen emberként más országban is felépíti a szervezetét, az dicsérendő!

    …S hogy miért pont Floridában? Aki járt már ott, az tudja, mekkora szükség van ott, ráadásul személyes intézkedésre, főleg télen!

  35. SarahConnor
    mondta:

    Másik sztori a cigikuncsorgás.
    Dohányzom. Namost igen, tudom, fúj, undorító, satöbbi. Tudom. De ez van. Drága dolog, én is csak akkor veszem, mikor telik rá. Ehhez képest ha hagynám, egy óra alatt elszednék a komplett dobozt. Évekkel ezelőtt Franciaországban szembesültem azzal, hogy ott mindenki cigit kunyizik, az öltönyös aktatáskás businessman, az egyetemi tanárnő, mindenki. Nyilvános helyen nem volt tanácsos rágyújtani, mert elkezdtek jönni, mint a legyek.
    Gondoltam, oké, ott ez a módi. Most már itthon is egyre többször megkapom. A cigi nem kaja, ha nem kap, nem kerül veszélybe az élete, nem létszükséglet.
    Legutóbbi eset a munkahelyem előtt volt, odajött egy hajléktalannak kinéző férfi, hogy adjak egy cigit. Semmi légyszi, kérlek. Mondom, ne haragudjon, nem tudok adni. Áll ott tovább, néz, gondolom arra játszott, hogy elunom, vagy annyira zavarba hoz, hogy adok. Várhatta! Annyit mondtam neki, hogy ott a dohánybolt a sarkon. Mikor feladta, rámlegyintett, és azt mondta: “ha lenne pénzem, nem kérnék, ez már csak világos?!” Mire én közöltem vele, ha nincs pénz, nem kell dohányozni. Mi is így csináljuk. Ha nincs pénz, van, amiről le kell mondani. Oké, jólesett volna neki egy szál, még meg is értem, de hogy még úgy beszéljen veled, mint akit a seggéből rángatott elő, az mindennek a teteje.

    A belvárosban nyáron meg a teraszos étteremben odaáll az ebédelő vendégek mellé leizzadva, mocskosan, félmeztelenül, hogy adjál pénzt. És további jó étvágyat.

  36. Bicepsz Elek77
    mondta:

    @Lenina Huxley: Na igen!! A legtobb alapitvany(Gyy.rmekrr.k es hasonloak) egy hatalmas kamuszervezet, ami jo ha 10-20%-ot juttat el a celcsoporthoz, mikozben a vezetoseg vigan megel!!
    Ugrás a cikkhez

    Menü 

    A gyermekrákos szélhámos Amerikában is terjeszkedett családja segítségével – Balogh erről itthon hallgatott

    Az elmúlt években Balogh-család nemzetközi méretűvé szélesítette a gyermekrák tematikájú adománygyűjtő tevékenységet.

    A Balogh István irányítása alatt működő Gyermekrák Alapítvány mellett, hasonló néven, kopasz kisfiús logófotóját felhasználva és a magyarországi alapítványra hivatkozva az Egyesült Államokban is létrehoztak egy szervezetet.

    A Children Cancer Foundation Inc.-t 2009-ben jegyezték be Floridában. Székhelye Fort Myers-ben van, pont ott, ahol Balogh István idősebbik gyermeke, Balogh Klaudia lakik. A CCF-honlapon is az ő neve szerepel kapcsolattartóként. Az nem derül ki, hogy a CCF alapításához hivatalosan van-e köze Balogh Istvánnak, de az alapítvány által szervezett protokolláris eseményekről készült fotókon látható, hogy személyesen többször részt vett az Egyesült Államok-beli kapcsolatépítésekben.

    A fundraising tevékenységbe gyakran bekapcsolódott Balogh Roland is. Az immár Palm Beach-i bodybuilderré lett Balogh Roland volt az, akin 1996-ban, háromévesen rákot diagnosztizáltak. Apja a sikeres kezelés után alapította meg a Gyermekrák Alapítványt. Roland az idén, mint ráktúlélő tartott beszámolókat, és ő készítette a protokollfotókat is.

    A CCF december elején tartotta a második mikulás futóversenyét Fort Myers-ben. Az öt kilométeres pirossapkás futással tavaly 3000 dollárt gyűjtött össze a szervezet, amely az amerikai szabályozásnak megfelelően megszerezte az 501(c)(3)-as besorolást, lehetővé téve a CCF adományozói számára, hogy a felajánlott összeget leírhassák adójukból. A szervezet internetes oldalán mintegy húsz szponzor neve található meg, az adományokról és a kiadásokról azonban nincs összesítés, csak a szervezetről szóló cikkekből böngészhető ki néhány adomány összege.

    A két szervezet közötti kapcsolat nehezen áttekinthető. A CCF-honlap konkrét együttműködési lehetőségeket is említ a budapesti alapítvánnyal, így akár a Gyermekrák Alapítvány is támogathatta amerikai leányszervezetét. A 2012-es közhasznú jelentésében viszont nincs nyoma pénzutalásoknak, és eddig Balogh sem tett említést arról, hogy külföldön is létezik egy hasonló célokra alapított és rokoni kapcsolatokkal működtetett Gyermekrák Alapítvány.

    Az Index kereste az amerikai szervezetet, hogy milyen kapcsolatuk van a magyar alapítvánnyal, van-e pénzmozgás közöttük, ki kapott, és mennyi fizetést a CCF-től, de kérdéseikre egyelőre nem kaptak választ. Időközben pedig mindkét Balogh-gyerek profilját törölték a Facebookról.

    A napokban botrány alakult ki a Gyermekrák Alapítvány körül, mert az elnökéről az Index megírta, hogy rendszeresen szabálytalanul furikáztatja magát a szervezet mentőautójával. Bár az utazásokat videó is bizonyította, Balogh István tagadta a vádakat.

    A szervezetnek évente 60 ezer ember ajánlja fel az adója egy százalékát, 250-400 millió forint közötti összeghez juttatva Baloghékat. A hivatalos összegezés szerint a bevételeket szinte teljes egészében kórházak és gyógyuló gyerekek támogatására költötte, Balogh azonban eddig mindig megtagadta, hogy részletes elszámolást adjon a kiadásokról. Azt is csak a napokban vallotta be – sok ködösítő nyilatkozat után –, hogy az egészségügy területén működő alapítványok között kirívóan magas díjazásban részesíti saját magát. Balogh nettó 523 ezer forintos tiszteletdíjat kap a Gyermekrák Alapítványtól.

    A cikk megjelenése után “átépítésre” hivatkozva elérhetetlenné vált az amerikai társszervezet honlapja

    A Gyermekrák Alapítvány amerikai terjeszkedéséről szóló indexes cikk után pár órával elérhetetlenné vált a Balogh István lánya által üzemeltetett USA-béli szervezet honlapja – olvasható a HVG oldalán.

    Átépítés miatt zárva – ez olvasható (angolul) a Children Cancer Foundation Inc. honlapján. A szerveren található tartalmak elérésének felfüggesztése azután vált hirtelen fontossá, hogy az Index azt írta: nem csak Magyarországon gyűjti az adományokat a Gyermekrák Alapítvány, Balogh István százmilliókat termelő alapítványa az Egyesült Államokban is létrehozott egy adománygyűjtő szervezetet, amit a magyar vezető lánya irányít.

    Hogy a leállás alatt mennyiben változik majd meg a magyarhoz közvetlen családi szállal kötődő amerikai szervezet honlapjának tartalma, azt az Internet Archive segítségével lehet majd nyomon követni, az archívumban ugyanis megtalálható az alapítvány szájtjának augusztus végi állapota.

    (Index – HVG nyomán)

    m.kuruc.info/r/6/121807/
    : Az antifákkal “védi a demokráciát”, a nemi erőszak vádja elől Izraelbe szökik a gyermekrákos Balogh

  37. encir
    mondta:

    @Labenido Sweet Lo: “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” ellentéte, hogy nem segíthetek mindenkinek, nem segítek hát senkinek. Nem jó hozzáállás.

  38. encir
    mondta:

    @Lenina Huxley: én is voltam úgy, hogy nem volt készpénzem. A metróban a hajléktalan nő jól végignézett rajtam (viszonylag csinosan öltöztem, azt nem tudhatta, hogy minden gönc az unokatesóm “meguntruhászsákjából” van) és megvetően közölte: Nem hiszem.
    Volt már, hogy szintén hajléktalan a közértben őgyelgett, kérte, hogy vegyek neki tejet meg zsömlét, hát azt kapott.
    A Wikipédia is írja időnként, hogy adakozzunk, ha mindenki csak 500 Ft-ot juttatna, milyen jó lenne. Adnék is szívesen, no de úgy kívánják, hogy havi rendszerességgel. Azt már nem. Nem mindig telik rá.

  39. Alick
    mondta:

    Amíg az adománygyűjtő szervezete nem átlátható, addig az adományok tulajdonképpen a bűnözést támogatják.

  40. jobangel
    mondta:

    @citrix: utálom, h ide politika kerül, de igazad van. Azért néha szóváteszik. Erre jönnek olyan válaszok, h az éhezés életforma.

  41. szerdika
    mondta:

    Akiket személyesen ismerek és rászorul, annak segítek ruhával, ennivalóval, de ezek érdekes módon soha nem kérnek, amit kapnak, annak örülnek és megköszönik. Utcai kuncsorgónak meg se fordul a fejemben, hogy adjak, amióta még diákként megkörnyékezett alázatos arccal a szokásos mappát szorongatva egy nő, hogy adjak a vak gyerekek megsegítésére. Mondom nem adok. Mire ő: akkor legyél te is vak! Hát köszi. Mondjuk azóta is látok 😉
    Ráadásul ha egyvalakin megesik a szíved és előveszed a pénztárcádat az aluljáróban, minden sarokból és még a föld alól is fél másodperc alatt ott terem még 20 kéregető, akiknek a gyűrűjéből aztán alig tudsz megszabadulni. Ez is személyes élmény.

  42. jobangel
    mondta:

    @Hóhér az utolsó barátod: ők fognak neked is gyűjteni, pont az a lényeg, h a rászorultakat segítjük, nem ítélkezünk. De inkább ne juss oda, h neked is gyűjteni kelljen.

  43. citrix
    mondta:

    Minden hónapban a következő tételekkel adományozok: 27% áfa mindenen, jövedéki adó (+áfa), munkáltatói járulék, szja teljes, baleseti adó. Nem két forint egyik tétel se, érjék be ennyivel a rászorulók. Ha ők ezt kevésnek találják akkor a következő nemzeti konzultációban tegyék szóvá miért is kisvasútra, stadionokra és a potentátok megsegítésére költik el a beszedett milliárdokat. Könnyebb az utcán tarhálni mint a kedves vezetőnél szóvá tenni: miért van ez így?

  44. Labenido Sweet Lo
    mondta:

    Inkább saját magam adom oda a rászorultnak, amit adhatok. Így látom, hogy valóban oda kerül, ahova szánom.
    Multi parkolóban sokszor találkoztam én is kéregető (hajléktalan/munkanélküli/árvagyerek…stb) illetővel. Válaszom NEM volt. A kérdésére pedig, hogy Miért? – annyit mondtam, hogy nem keresek annyit, hogy mindenkinek adhassak aki kér, aki rászorul!

  45. Winter is coming
    mondta:

    1. Kérek egy csekket, hogy fizethessek rá (jó, régebben, most már még a sárga csekkért is fizetni kell), persze csekk nincs nála.
    2. Kérek egy számlaszámot, alapítvány nevet, amire lehet utalni (és le lehet ellenőrizni, hogy mennyire hatékonyak) … persze ilyenje sincs.

    Akik a belvárosi helyeken gyűjtenek 99% csaló. A nevesebb “rákgyógyító” alapítványok is a saját felfogásuk szerint hozzák ki nullszaldósra a büdzséjüket és csak részét szórják szét adományba.

    Szerencsére van jó pár szervezet (főleg vallási-egyházi), akik ténylegesen segítenek, kajaosztással, csomaggyűjtéssel, nekik meg lehet célirányosan adakozni, kinek milyen a beállítottsága és lehetősége.

  46. jobangel
    mondta:

    @Lenina Huxley: erre én is azt mondtam volna.

  47. SarahConnor
    mondta:

    Ja, és hát a legcukibb az a csaj volt, akitől kértem a bankszámlaszámot. Készségesen elővett egy kártyát, amin rajta volt minden adat ehhez, és közölte, hogy a kártya ára 600 forint. Ja, akkor tartsd meg…

  48. SarahConnor
    mondta:

    Namost két dolog van. Az adománygyűjtők 99%-a csaló. Tisztelet az egy százaléknak, de ez így van. Végiglapoznak fénysebességgel előtted egy nagy mappát, nem látsz semmit, megnézni nem engedik. A lapok széle rohadt volt a legutóbbi versenyzőmnél, aki házhoz jött. Egy piros tintával nyomtatott papírra mondta, hogy ez a rendőrségi/bírói engedély arra, hogy gyűjtsön. Könyörgöm, melyik hatóság, szerv, mittudoménmi nyomtat pirossal? Teljesen egyértelmű, hogy valami általános iskolát végzett gyökér úgy gondolta, hogy a piros az hivatalosnak meg komolynak tűnik.
    Ezeknek a gyűjtőknek az utalás nem megfelelő. Mondom, hagyjon bankszámlaszámot, szívesen utalunk (tényleg így van, nem lekoptató szöveg). Innen teljesen egyértelműen kiszűrhető, ki jött tényleg hivatalosan gyűjtő alapítványtól, azok azonnal adnak egy kis kártyát, amin ezek az adatok rajta vannak. Aki hazug csaló, az elkezd nyifogni, hogy kápé jobb lenne. Hát ha Balázska, aki a nagy könyvben szerepel, tényleg leukémiás, akkor szerintem neki mindegy…
    Egyszer nem volt nálam készpénz egyáltalán. De tényleg, elnyomtam az összes pénzt buszra, büfére, csak a kártyám volt. Mondom a házaló gyűjtőnek, hogy nincs pénzem. Úgy nézett rám, mint egy gőzölgő szarcsomóra. Felkaptam a pénztárcámat a kisasztalról és kinyitottam neki, nézze meg, igen, ilyen is van, hogy valaki nem hazudik, csak kártyám van, de ugye azt megérti, hogy azt nem adom oda… Szó nélkül hátat fordított és elment.
    A Spar parkolóban jött oda hozzám egy ember a minap, hogy segítsek, de nem pénzt kér, az étel is megteszi. Kérdeztem, megenne-e egy sajtos stanglit. Mondja, igen, köszöni. Adtam neki egyet. Megköszönte, elment. Na, mondom, végre valaki, akin rendesen segíthettem. Pakolok tovább az autóba, kettőt fordulok, megint ott van, hogy nem tudok kaját adni? Mondom, haver, épp most adtam, nincs 20 másodperce. Ja, ő tudja, csak megpróbálta megint. És áll ott, mint a faszent. Mondom, más nem nagyon van, kutyakaját, lisztet, fűszereket vettem. Erre morcosan elmegy.

    Úgyhogy összefoglalva a tököm kivan a kéregetéssel. Nem állok meg senkinek, mert a hülyének nézést nem bírom. Szoktam segíteni, de utalással, akinek ez nem felel meg, azt sajnálom.

  49. SabaSaba
    mondta:

    Én adtam ételt. Valamikor almát, kenyeret, volt, hogy gyümölcslevet, de tényleg, amit éppen tudok, valamikor sütit vasárnap. Ha pénzt adunk, nem tudjuk, mire költi, az nem segítség! Vagy ha igen, akkor legalább mondjuk hozzá, ételt vegyen rajta, s remélhetőleg arra költi :/

  50. Cormorant
    mondta:

    tavaly egy multi parkoloban jott oda vki adomanyt gyujteni.
    tomoren kozoltem, hogy nem es mentem a dolgomra.
    illeto utanam jott es nekem szegezte a kerdest:
    – miert nem?
    – masoknak adakozok?
    nos kopni nyelni nem tudtam az agressziv kis senkihazitol.
    megfogadtam, hogy tovabbra is szimpla nemmel valaszolok, de ha valaki ezt nem fogadja el, a leheto legalparibb modon kuldom el.
    ennyit ennek a blognak a mondanivalojarol!

  51. Hóhér az utolsó barátod
    mondta:

    De tényleg: nekem ki fog gyűjteni/adakozni, ha már ott fogok tartani, hogy rászorulok? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy senki… akkor én miért adjam oda azt, amiből néhány nappal/héttel/hónappal/évvel tovább a felszínen maradhatok?
    Önző vagyok? Már leszarom.
    Pár napja különösen.

  52. Bambano
    mondta:

    három sztori:
    1. Lakodalmas Lajos, akinek mostanában nem annyira villanyfényes az élete, mondta, hogy nem ad adománygyűjtőnek, mert nem oda kerül, ahova kell. ő saját kezűleg megvette az alapanyagokat, megfőzte és kiosztotta.
    2. hallottam innen-onnan pletykákat, hogy az egyik magyarországi egyház főnöke ferrarival jár. hittem is, meg nem is. majd megláttam a főfőfő szóvivőjüket ilyen pórias dolog közben, hogy kábeltv számlát fizetett be az ügyfélszolgálaton, majd beült egy nissan 350z-be és távozott. azóta mindent elhiszek, ami arról szól, hogy lenyúlják az adományokat.
    3. előző munkahelyemen, nagy magyar cégnél, kitalálta a főnök (aki egy szemét gazember volt, nem csak szerintem), hogy segítsük az egyik erdélyi magyar árvaházat, adományt gyűjtenek a cégen belül. én összeszedtem a gyerek jó állapotú játékait, ami már nem a korának való volt, és bevittem. a bolond főnök meg bement a hülyeboltba, vett egy halom mese dvd-t meg egy akkora plazmatévét a cég pénzén, mint egy rendes szoba, és azt vitték el. amit meg én és pár kolléga a saját erejéből lerakott, az nem kerül szóba.

    na azóta nem érdekel az adománygyűjtés.

  53. HgGina
    mondta:

    Adtam. Egészen addig, amíg a felvételt nem láttam, ahogy a szegény menekültek a mi munkánkból, mi pénzünkből ingyen adott kaját berugdalták a sínek közé.

  54. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: azt én sem szeretem, ha folyton megállítgatnak, és ott azonnal lehet csak adni. Mert lehet, hogy nincs nálam pénz, nem tudom ellenőrizni, ki ő, vonathoz rohanok stb.

    Ezt a cikket egy olyan ismerősöm panasza ihlette, aki hajléktalanoknak egy közös főzésre gyűjtött adományokat. Az egyik helyről nagy adag húst akart kérni erre, és azt válaszolták neki, hogy egy hajléktalannak minek hús… Kiakadtam.

  55. Köldök_szösz
    mondta:

    én részegen szoktam odanyomni 100-200 forintot a hajléktalanoknak, van hogy nem is kérik hanem én megyek oda hozzájuk 😀

  56. Netuddki.
    mondta:

    Persze adok, amikor az “adomány” nagy része “költségre” megy el…

  57. Online Távmunkás
    mondta:

    Az érem másik oldala, hogy az adománygyűjtők többsége fizetésért csinálja, tipikusan diákmunkás és néha olyan aggresszívek, mint a legdurvább koldusok vagy mint egy házaló ügynök. Arról nem is beszélve, hogy a csalók is rászálltak az üzletre, volt olyan, hogy 100 méteren öten akartak megállítani, kinek van ideje kiválasztani, hogy ki az, aki érdemel adományt…
    Utálom a személyes adománygyűjtést, inkább otthonról utalok annak, akinek szeretnék és ruhaadománnyal segítem a máltai házat és egy védőnő körzetének szegényeit.