Mit tanuljak, ha karriert akarok váltani?
Rendszeresen találkozom ezzel a kérdéssel, mindenféle fórumokon, és a „tanácsokat” látva is ingatom a fejem, mostanra ott tartok, hogy már a kérdést látva sem érzem jól magam. A tanult tehetetlenség, a naivitás, a másoknak való megfelelés mind-mind benne van sokszor ezekben a kérdésekben, márpedig ezek pont ellene hatnak egy új karriernek, amihez önbizalom kell leginkább – és idő.
Kb. olyan ez a kérdés, mintha azt kérdezné valaki, hogy „Milyen a kényelmes cipő?” „Milyen autót vegyek?” Ennyi információból nem fog tudni senki értelmes tanácsot adni, ennél nagyobb baj, hogy azért megpróbálják – a pokolba vezető út, meg a jószándék ugye. Kedvem lenne megkérdezni, hogy mi lesz, amikor majd egy tanácsot megfogadva, valamit kitanulva állásinterjún megkérdezik, hogy „miért választotta ezt a szakterületet?” Azt fogod rá válaszolni, hogy mert a [valamilyen] Facebook-csoportban ezt mondták?
Szem előtt tartva, hogy mindenkinek olyan állás kell, ami neki jó, érdemes saját magadból kiindulni. Az úgy nem megy, hogy azt mondják, menő a programozás, nosza, felcsapok programozónak, úgyis 4 hónap csak a suli, utána dől a sok állásajánlat, nettó havi milliós fizetésekkel…
A sajtó ilyesmikben erősen túloz, mondjuk akkor is, amikor a kiskereskedelemben elérhető „csillagászati” fizetésekről cikkeztek. Aztán kiderül, hogy a valami nagyon kezdő csillagászra gondolhattak, mert a létminimum 120%-át bruttóban már csillagászatinak minősítették.
Szóval, mit is tanulj?
- Angol nyelvet!
Ha semmi ötleted nincs és nem tudsz angolul, akkor tanulj angolul. Ha angolul tudsz, akkor válassz egy második nyelvet. Azért, mert ha eddig nem beszéltél angolul, akkor a meglévő szakterületeden ezzel a tudással már megpályázhatsz olyan állásokat is, amikhez kell a nyelvtudás. A második idegennyelv tanulása is ugyanezt a hatást hozza. Lehet, hogy nem is a szakterületeddel van baj, csak a magyar cégek/közszféra nem nyújt elég lehetőséget? Kár lenne karriert váltani, ha egyébként szereted a munkád és piacképes is lenne.
- Szakterületedet mélyebben
Vizsgáld meg, mit érsz el, ha simán csak a meglévő szaktudásod emelnéd magasabb szintre? Lenne-e belőle jobb állás, közelebb lennél-e a céljaidhoz? Ha igen, kár kidobni a sokévnyi tanulmányt, szakirányú tapasztalatot, kapcsolatrendszert. Sőt, ha a továbbtanulást választod, mindez segítségedre is lesz.
- Márpedig karriert váltok! Mit tanuljak?
Ha ezt a döntést hoztad, akkor az önismeret és a körültekintő választás lesz a kulcsa annak, hogy jól végződjön a karrierváltásod.
Gondold végig: a munkádban milyen feladatokat, témákat szerettél? Lehetne-e csak arra alapozni a karriered? A kollégáidat látva, kinek a helyében lennél szívesen? Neki milyen végzettsége, múltja van, amivel azt csinálja, ami neked tetszene? Milyen életvitelt szeretnél és ahhoz milyen munkák passzolnak? Milyen hasznosítható készségeid vannak, és ahhoz milyen munkák passzolnak? Egy tűzrőlpattant, teszek-veszek-intézkedek valaki ne válasszon feladatokban elmélyülést kívánó szakmát. Egy problémamegoldó ne válasszon rutinokra és szigorú szabályokra épülő szakmát. Egy alkotó lélek ne válasszon egy folyamatos működtetést kívánó munkát. (Pl. zöldmezős projektek vezetője vs. operatív vezető)
- A sikeres szakmai jövőd ezzel kezdődik: piackutatás!
Tökjól kitaláltad, hogy eddig cápapásztor voltál, mostantól zergeszelídítő leszel, mert már eleged van a hideg vízből, meg az agresszív cápákból, szárazra és melegre vágysz, meg valami békésebb jószágokra. Ki is tanulod a szakmát, nem is volt nehéz, hiszen sok a közös a két szakterületben. Majd kezdenél munkát keresni, és egyetlen álláshirdetés sincs zergeszelídítésre… Vagy kiderül, hogy zergeszelídítő csak az lehet, aki szeret sziklát mászni, neked meg tériszonyod van… (direkt idétlen a példa, hogy senki se vegye konkrét tanácsnak, csak példának)
Ezt elkerülendő, bármiben kezdesz gondolkodni, az első lépés, hogy nézd meg a választott szakterülethez kapcsolódó állásajánlatokat különböző állásportálokon, majd az ott hirdető cégek saját honlapján is. Milyen feladatokat írnak le? Milyen készségeket,végzettségeket, tapasztalatot kérnek? Papír elő, jegyzetelj: szükséges készségek, szükséges végzettségek, társterületek, hirdető cégek. Ez a lista kelleni fog az álláskeresésedhez a suli után, tedd el jól! Ezek után irány a Linkedin, nézegess szakmai csoportokat a választott szakterülethez. Nézd meg, hogy az ismerőseid közül kik azok, akik ezt csinálják, kérdezgess tőlük bátran! Te is ezt szeretnéd, mit javasol? Mennyivel másabb ez, mint bedobni a kérdést vadidegeneknek, hogy mit javasolnak…Egyáltalán van-e jövője annak a szakmának, vagy az ismerősöd is épp váltáson gondolkodik? Mert az sem lesz jó, ha kitanulod, és mire kitanultad, addigra el is fogy a kereslet. Azt is érdemes figyelembe venned, hogy aki tizenéve, szakirányú diplomával csinálja azt, amit te majd most kezdesz, és OKJ-s végzettséged lesz, az mindig máshol lesz a „ranglétrán”, mint te. Azaz, arra is kérdezz rá, milyen a szakterület kezdőinek az élete.
Ezeket a lépéseket csak akkor hagyhatod ki, ha hobbistaként tanulnál valamit, ha nincs tétje. Ha a megélhetésedet szeretnéd biztosítani, akkor körültekintőnek kell lenned.
- Kezdd el önállóan!
Mielőtt beiratkoznál egy méregdrága tanfolyamra, fontos, hogy pontosan lásd, mit is vállalnál. Nézd meg, milyen tematikája van a tanfolyamoknak, keress tankönyveket, előadásokat a témában a youtube-on, olvasgasd a tananyagokat. Igazi tananyagot, amit majd a tanfolyamon, suliban kell tanulnod! Száraz, unalmas, 10 oldalnyi olvasás után utálod? Akkor lehet, hogy nem lesz jó neked… Nem baj, ha így látod, innen még könnyű meggondolni magad, így nem esel bele a Concorde-csapdába. De ha fél-egy év tanulás, tanfolyamra, suliba járás után jössz rá arra, hogy nem is tetszik, lesz-e bátorságod otthagyni? Mindezek nem érvényesek a nyelvtanulásra: angolul akkor is tanulni kell, ha nem szereted, nem tetszik. Egyszerűen azért, mert 1,8-4,5-szörös nettó fizetés vár rád minden irodai szakterületen, ha beszélsz angolul.
Concorde-csapda: Elveszett költségek csapdája, azaz „Már túl sokat belefektettem, nem szállhatok ki” (too much invested to quit). Az angol-francia közös fejlesztésű repülőgépről kapta a nevét, amelynek fejlesztési költségei úgy megemelkedtek, hogy hamar kiderült: sosem fog megtérülni. Le kellett volna állítani a projektet, de a presztízs miatt nem vállalta ennek felelősségét egyik kormány sem. A Concorde végül felszállt, repkedett jópár évig, de ahogy várható volt, sohasem térült meg a költsége. Mivel a repkedésével is csak veszteséget termelt, végül leállították. (Hasonló történet bontakozik ki a párizsi Disneylandről, de az még működik…)
- Lesz rá időd?
A legtöbb továbbtanulás, karrierváltó álláskeresés ott hasal el, hogy emberünknek „nincs ideje”. Mert éppen pont mindig van más, ami miatt nincs ideje. Fontosabb, sürgősebb, váratlanul beesett ügyek. Namost, ha tanulni és állást keresni akarsz, akkor az bizony munka és idő. Legyen a napnak egy kijelölt időszaka, amikor mindenképpen ezzel fogsz foglalkozni. Mindig ugyanabban az időben, naponta. Hétvégén is. Ha otthon napi 1-2 órát szánsz erre, lehet eredmény (igen, plusz a suliban töltött idő).
- Ne agyalj sokat!
A tett halála az okoskodás, ami nem jelenti azt, hogy ne okosan vágj bele, csak azt, hogy ne húzd az időt. A kutatás 1 nap, a Linkedinen körbekérdezgetni még 3 nap, azaz a 4. nap végére tudnod kell, mit akarsz. Az 5. napon el is kezdheted.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
Mérnök az utcáról
mondta:@jobangel: Szerintem a kicsit is talpraesett kékgallérosok már rég leléptek külföldre. Akik meg itt maradtak azokért tényleg lehet aggódni. Sajnos a helyzet az hogy őket az állam csak közmunkára alattvalónak, illetve minimálbéresnek akarja tartani. A versenyszférában meg a divatos kimagyarázás megy a hozzáadott értékkel meg stb. miért nem akarják őket foglalkoztatni.
babona
mondta:@never again: ‘”mert azok még „éhesek” meg „frissek”… ‘ Abszolút Freud… Ha ott leesett, alázhattad volna kicsit az interjúztatót puszta gonoszságból ha már ennyire elengedte magát 🙂
never again
mondta:@Balfredo Alfredo: Ó, nekem mondták már interjún, hogy azért veszik fel az épp a suliból kiesetteket, mert azok még „éhesek” meg „frissek”…
Amit az én jóllakott és romlott lelkem lefordított annak, hogy mindamellett hogy dolgozhanak éhbérért, még a fizetetlen túlóra is alapelvárás, hiszen „éhesek”.
Persze esett szó a keresetelvárásaimról, ahol hamar kiderült hogy az interjúztató szerint el van rugaszkodva a valóságtól. Lefordítva, tényleg azokat veszik fel, akik olyan keresetért is elmennek, ami anyuhotelben viselhető el csak.
Hát ez van.
never again
mondta:@babona: Az ilyen embereket nem szeretik a cégek. Túl hamar szokott kiderülni hogy király meztelen. Jobb esetben megtúrik rosszabb esetben elüldözik… C’est la vie.
A cikkhez. Én jelenleg próbálok társterületre átigazolni, és irdatlan nehéz. IT-ban meg egyre inkább az az érzésem van, hogy senki nem ért semmit, a közhelyek túlburjánzottak és mindenki a másiktól várja a csodát, ezért irreális végzettségi és tapasztalati elvárásokkal párnázzák ki magukat a cégek, sokszor egy pályázatba kb. 3 pozit (egymásnak ellentmondóakat) olvasztanak bele. Túl sokan csak közhelypuffogtatáshoz értenek, nem találnak embert, így felveszik a vezig lányát, aki épp ráért nyáron, oszt csodálkoznak hogy nem megy a digitalsation meg transformation meg az agile 😀
Főleg azért mert a HR-esek felének halvány lila fogalma nincs róla milyen embert keres a cég, ami részben abból jön, hogy maga a főni se 🙁 Pl. a szakmában rangos végzettségről megkérdezik hogy akkor azzal mit is tudok megoldani 😀 Felitatni a kilöttyent kávét, drága, mi mást 😀
babona
mondta:KPI megint. Régi eset: a biztosítási üzletkötők bazinagy xl táblákban számolgattak, sok gépeléssel stb. Egy szintel feljebb még nagyobb táblázatban, még többet írogatva. Sanyi (t) kb 1 hét semmittevése alatt csinált egy XL sablont meg pár makrót, ami egyszerűen, okosan használva, egyszerűen karbantartva (nem kellett hozzá a Sanyi sem) egy teljes évig bizonyítottan jó volt nekik: több ember napi több órai gépelgetését spórolta meg. Sajnos semmilyen KPI nem mutatta ki, hogy Sanyi mennyivel dobta (volna?) meg a hatékonyságot. Megjegyzem évekig dolgozott nekik még, nem lett üzletágvezető…
jobangel
mondta:@Balfredo Alfredo: Van olyan munkáltató, aki az olcsóságra törekszik, ez mindig is így volt. Oda, ha lehet, ne menjünk dolgozni. A KPI-okat sok esetben azok az általam „forwarding manager”-nek hívott emberek akadályozzák a cégen belül, akikről – ha lenne KPI – kiderülne, hogy nagyon hatékonyan csinálják a semmit. A szerencselovagok, a beosztott nélküli igazgatók, a más teljesítményével villogók mind lebuknának.
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: Csak nem akarod ezzel azt mondani, hogy a munkáltatók érdeke és célja minél alacsonyabb bért adni és ennek érdekében mindenre képesek, akár arra is, hogy ne alkossanak KPI-t? Ha tényleg így van, akkor kb. teljesen felesleges az eredeti írás. Ugyanis ha a munkáltató az olcsóságra törekszik, akkor – ha egyáltalán felvesz új embert – csakis pályakezdőt alkalmaz, mert olcsó. A 40 éves, önmagát átképző, új szakterületén juniornak minősülő munkavállalónak esélye sincs.
babona
mondta:@jobangel: Magasan képzett emberből folyamatos a hiány, mert a lécet mindig egyre magasabbra toljuk… 🙂 Vicces de ez a helyzet. Mondjuk „képzés”><„tehetség” vagy képzettség><alkalmasság. Hiába szeretnék kukásautó-sofőr lenni 🙂
jobangel
mondta:@Mérnök az utcáról: Ez meg sajnos valós veszély, és kár, hogy a rövid idő alatt, amíg munkaerőhiány volt, nem épült ki a munkavállalói öntudat. De mégis azt gondolom, hogy magasabban képzett emberekből hiány lesz, és nekik nem lesz annyira nehéz. A kékgallérosokért igazán aggódom.
jobangel
mondta:@babona: Ugye van olyan is, hogy azt mérjük, amit érdemes mérni. Ezt is túlzásba szokták vinni, és van egy csomó KPI, ami megmutatja a semmit számokban, mert arra egyáltalán nem jó, hogy valamire tényleg indikáljon: pl. mit kell változtatni, hogy jobb legyen, mennyit kell fizetni, hogy a teljesítményt valóban értékesnek érezzék stb. Voltam ilyen projektben, hát nem lett a kedvencem a téma…
Mérnök az utcáról
mondta:@jobangel: Ez max. az IT fronton lehet igaz. Máshol már kevésbé, ráadásul a most kezdődött válság miatt még inkább az van hogy örülj ha van munkád.
babona
mondta:@jobangel: a HR lehet hogy pont jól mérhető, csak a kritériumokat kell jól megadni. Épp ma beszéltem egy ismerős kukásautóssal (minden fiúgyerek kukás akar lenni 3-5 évesen, ugye:) ?). Na őket már nehezebb mérni, kicsit több a paraméter mint gondolná az ember. Mondjuk nem is tolonganak náluk: kemény, rosszul fizetett, nehezen gépesíthető meló a szemétgyűjtés. Egyébként úgy gondolom most kifejezetten nehéz (vagy inkább kifejezetten kockázatos) váltani.
jobangel
mondta:@Im just here for the comments: külön szakma összerakni a KPI-okat minden szakterületre, de lehet. Szokták mondani, hogy a HR-nek könnyű, nem mérhető. Hát, de… Bármire lehet jó és alkalmazható mérőszámokat találni, csak sokszor ez nem érdeke a cégen belül valakiknek. Mert mondjuk kiderülne, hogy ha teljesítményt is mérnék, akkor többet kellene fizetni az embereknek. A munkavállalók meg azért állnak ellen a teljesítménymérésnek, mert attól félnek, olyan targetek lesznek, hogy biztosan ne tudják teljesíteni, és akkor marad az alacsony fizetés, de még a lapátot is lehet lengetni nekik folyamatosan, már számokkal megtámogatva.
Im just here for the comments
mondta:@jobangel: elég ködös nekem a saját szakmámra levetitve, hogy hogy tudnának nekem teljesitmény alapján fizetni, már csak azért, mert lövésem sincs, hogyan lehetne úgy megmérni a teljesítményt, hogy az tükrözze a valóságot. Nem lehet minden szakmára ugyanazt a sablont húzni.
jobangel
mondta:@L.Cz.: A munkáltatók egyre nyitottabbak lesznek erre, mert nem lesz választásuk. Vagy kell a 40+-os junior, vagy viszi a versenytárs, és a versenytárs projektje fog menni, ő meg tönkremegy. A diverz szervezet mindig versenyelőny.
Sajnos, az van, amit mondasz, 14 évesen a gyereket „bepályaorientálják” valahová, és abból a szakmából kellene nyugdíjba mennie. De ez már nem működik.
Nemrég volt webinarunk, ahol párszáz HR-esnek elmondtam ezeket, kicsit az IT-s világra koncentrálva, az IT szakik meg elmondták, hogy az „informatikus” az nem azt jelenti, hogy rendszertervező is, meg 15 nyelven is tud programozni, de lehet tudni, hol vannak átjárások. A visszajelzések szerint szerették ezt a koncepciót, tehát lassan, de biztosan változik ez az egy élet-egy szakma.
A fizetésekről is szóltam picit, már rég nem életkorra kellene fizetni az embereket, hanem kezükből kiadott teljesítményre. Fura módon sokan a munkavállalók közül rettegnek ettől…
L.Cz.
mondta:Jól hangzik, amit írtál, csak kár, hogy a munkáltatók nem vevők a karrierváltásra. Fogalmam sincs, hogy miért, de olyan, mintha kasztrendszer működne a munkahelyeken: ha cápapásztornak vettek fel, akkor cápapásztor is maradsz mindörökre, akkor is, ha beledöglesz. Mindegy, mit csinálsz, elvégezhetsz te zergeszelídítő tanfolyamot is, akkor is cápapásztor leszel. Ha keresnek zergeszelídítőt, akkor is inkább az utcáról vesznek fel valakit, mert csak egy ember betanításával kell vesződni, míg ha egy cápapásztort helyeznek át a zergeszelídítőkhöz, akkor őt is kell oktatgatni és azt is, aki a helyére jön cápapásztornak.
Szerencsétlen cápapásztor pedig kereshet új munkahelyet zergeszelídítőként, de ott is csak furcsán forgatják az önéletrajzát: ön, kedves jelentkező, eddig cápapásztor volt, miért akar zergeszelídítő lenni? Valószínűleg ott is jobb lesz a frissen végzett, tapasztalat nélküli zergeszelídítő (mert ő kevesebb fizetéssel is beéri és bármilyen sunyiságot le lehet tolni a torkán, akinek meg van pár évnyi tapasztalata cápapásztorkodásban, az tudja, mire számítson).
Úgyhogy a zergeszelídítésre vágyó cápapásztor általában marad a cápák között úgy, hogy utálja az egészet, a zergékhez meg felvesznek egy olyan szelídítőt, akinek a háta közepére nem hiányzik az egész, úszkálna ő inkább a cápákkal, de mivel zergeszelídítőként kezdett a cégnél, az is marad élete végéig. Van két kevéssé produktív pozíció, de nem érdekel senkit, mer’ óccsón betöltöttük, a bértömeg, mint KPI bőven ződbe’ van, jár a menedzsmentnek a nagy bónusz a negyedév végén.