Kitörés – Október 17: szegénység elleni harc világnapja

Kitörés – Október 17: szegénység elleni harc világnapja

Előző posztom kommentfolyamában felmerült az igény, hogy a rossz helyzetben, rossz munkahelyen lévők kitörési lehetőségeiről írjak. Természetesen nem a „mindenki a maga sorsának kovácsa”, meg a „minden fejben dől el” nézetet hozom, mert ezekben nemhogy nem hiszek, de akik ezeket vallják, és sok pénzért el is toporogják egy színpadon a megoldásra éhes közönségüknek, azokat kipakolnám 1 hónapra 0 Ft kezdőtőkével egy zsákfaluba, és akkor megmutathatnák a tudományukat…

Honnan is kell kitörni?

A „vidék” még mindig az elmaradottság szinonímája sok esetben. Ez egyfelől sokszor téves,

másfelől, ha igaz, akkor nem az ott élők hibája! Ha nem tudsz arról, hogy létezik más, nem is keresed azt a mást. Ők is így vannak ezzel. A jó munkahely, a mentor típusú vezető, a folyamatos tanulást biztosító pozíció, a gondoskodó elbocsátás, az etikus munkáltatói hozzáállás sokfelé a nemlétező, meseszerű kategória. Ez nemcsak a vidék jellemzője, bőven van magyar nagyvárosi, budapesti környezetben is ilyen probléma.

Most jöhetnék a sok okossággal, hogy kell „kitörni”, de nem teszem, több okból sem. A szegénység racionalitása teljesen más, így aki azt nem érti, annak hiába magyaráznám itt. Ott racionális döntés feketén dolgozni, túlórázni, hétvégét bevállalni alig kifizetve. A kitörésről szóló tanácsaim pedig nem jutnának el azokhoz, akikhez kell. Mert az ő életüknek nem tud része lenni az, hogy karrierblogot olvasgatnak hétfő délelőtt, ők korán reggel elindultak dolgozni. A kitörős sikersztorikkal példálózni megint ostobaság lenne, mert minden kitörésben van egy közös pont: a szerencse! Bizony, a sajátomban is ott volt! Meg a segítők is, akikkel a szerencsém folytán találkoztam. Persze szerencséje annak van, aki valamennyire elé megy, így azt biztosan ajánlom mindenkinek, hogy legyen aktív a saját álláskeresésében, munkájában, karrierjében.

Küzdelem a túlélésért

A munkáltatókat is lehet „szoktatni” a partnerséghez, ha igenis előáll a munkavállaló ötletekkel, ha megköveteli a biztonságos munkakörnyezetet, ha nem végez ingyen munkát, ha nem vállal feketemunkát. Ezeket én mindig elmondom, igyekszem tanítani, hátha akad egy-két bátor, aki megteszi. És akad! De azt is érteni kell, hogy van az a racionalitás, amikor nem tehet mást, nem bátorkodhat. Ha be kell fizetni a gyerek ebédjét az iskolában, de épp nincs miből, akkor vállalja a túlórát, feketén, örül, ha fizetnek érte, pont annyit, amennyiből már fedezhető a gyerek ebédje. Ilyenkor túlélési stratégiák vannak, amit a színpadon toporgó megmondók nem ismernek, nem értenek. Ettől persze simán éhen is halnának egy zsákfaluban, 0 Ft kezdőtőkével, mert a tengeri „okosságuk” ott nem ér semmit.

Az egyetlen, amit tehet, aki rossz sorban él, ha nem ragad bele a rossz helyzetbe, nem fogadja el, nem törődik bele. Ez viszont nem vidéki, és kékgalléros specifikum, minden munkakörnyezetben, minden pozícióban jelentkezhet. Elég sokat írok erről, több-kevesebb sikerrel, de a munkáltatóknak néha jó stratégiáik vannak arra, hogy ez ellen dolgozzanak (pl. amikor a végkielégítésre várva maradsz a rossz helyen…)

Kitörés aktívan

Az aktivitás és a lehetőségek ismerete lenne a legfontosabb ahhoz, hogy sikeresen kitörjön valaki egy rossz munkahelyről. Állást keresni viszont egészen mást jelent egy Békés megyei falucskában és Pest megyében. Pl. a Pest megyei álláskereső be tud adni napi 15-20 állástpályázatot, mert van annyi álláshirdetés a szakterületén. A hasonló szakmai múlttal rendelkező Békés megyei fél év alatt talál annyi hirdetést… és hiába dől el minden a fejében, akkor sem lesz több álláshirdetés.

A COVID és a digitalizáció viszont kinyitja a világot bármerre is lakik valaki, ha ismeri a lehetőségeit. És itt megint akadályokba ütközünk: oké, használják a Facebookot, de vajon rátalálnak-e egy specifikus álláskereső csoportra? Volt, akinek eszébe sem jutott ott állást keresni. Nagyon szép motivációs leveleket írnak, minden olyasmiről ami az ő munkavilágukban, vidéki környezetükben fontos: arról, hogy terhelhetők, hogy jó munkabírásúak, milyen a családi hátterük, hol tanultak, milyen munkákat végeztek. Hivataloskodó stílusban, mert a leendő munkáltató egy „feljebbvaló” az ő szemükben. És akkor jövök én azzal, hogy helló, felsoroltad az összes diszkriminációs tényezőt a leveledben, és már előkészítetted a saját kihasználásodat. Diszkrimináció? Csak valami jogvédős úri heppként hallott még erről, ha egyáltalán. És hogy ő ennek folyamatosan áldozata? Eszébe sem jutott… És tényleg terhelésre vágyik? Hát nem, jövedelmet akar, munkával. Ez az az ismeretkör, ami ott nincs meg, mert nem jutott el oda. Hogyan keresnek ott állást? Nyomtatott, esetleg már online szuperinfóban (a helyi hirdetési újság ugye…), helyi önkormányzat újságban meghirdetett állásokra jelentkeznek, reménykednek, hogy valami cégnél a kapu előtti táblán ott van, hogy „felvétel”. Ott van, köszi:

diszkrimináció

 

A helyiek szerint ez rendben is van, mert legalább nem futnak fölösleges köröket a jelentkező nők. Aki szót emel, az a lilagőzös jogvédő. Így lesz havi 1-2 munkalehetőségük összesen, amire jelentkezhetnek, így nem változik semmi sehol. Miközben egy ilyenre jobb helyen kapnának 100 nőtől jelentkezést, majd begyűjtve az elutasítást, mennének az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A cég meg többé nem hirdetne így, mi több, akár elgondolkodna azon, hogy nőket is odaenged a munkához, és akkor nem kéne hónapokat várni, mire összejön egy rendes műszaknyi létszám. De az olyan jogvédős huncutság, ami unatkozó egyetemistáknak való…

Átírjuk az önéletrajzokat, motivációs leveleket, de képzeld el azt, amikor az okostelefon kijelzőjén gépelgeted, androidos office-szal dolgozol… és akkor a HR-es a falucskához közeli nagyvárosi irodában ülve eltartott kisujjal félreteszi, hogy „még rendes CV-t sem tudott írni”. Drága HR-es, esetleg csinálj egy jelentkezési formot a honlapotokra, és akkor lesz egy rendes, kitöltött CV-szerűséged mindenkitől, megkíméled magad a felháborodástól. Ha csináltál egy ilyet, oszd meg a többi HR-essel a megfelelő szakmai csoportokban, máris megkönnyítettük párszáz ember állásjelentkezését.

COVID, a digitalizáció motorja

Megint vissza ide. Szóval, elő az okostelefont, és tessen esténként arra rákeresni, hogy virtuális asszisztencia, hogy webáruházak adminisztrációja, hogy kézműves termékek eladása. Hogy mi? Ilyenek léteznek? Igen, majd varrónők kezdik árulgatni az egyedi, tündéri gyerekruháikat a Facebookon, közösséget szerveznek ott a falusi boltocskájuk helyett, amit be kellett zárni, mert napokig nem tévedt be egyetlen ember sem, de a bolt fenntartása sok pénzbe került. És hiába varrt éjt nappallá téve, ha a vevő nem jut el hozzá. Felébred a remény végre! Kinyílik a világ, büszkén írja nekem, hogy képzeljem, vásároltak már így külföldről is! Persze még mindig jóval nehézkesebben kezelik egy régi okostelefonról az egészet, de legalább elkezdték. Azt tervezik, hogy karácsonyi akcióban venni fognak közösen egy laptopot. Örülök, mert végre terveik vannak, mert elhitték, hogy lehetnekt! Megint pár emberrel több, akiknek sikerül. A kitörésre mostantól nem a költözés az egyetlen lehetőség.

Hát így… azok az emberek, akik nehéz helyzetben vannak, nem ostobák, nem tudatlanok, nem iskolázatlanok. Csak nem ismerik a lehetőségeiket. Ha ezt megértjük, tudunk segíteni.

Segíts te is!

Akik most ezt a posztot olvassák, valószínűleg többen inkább egy potenciális segítő, mint egy potenciális kitörő helyzetében vannak. Esetleg mindkettőben, mert mint írtam, a rossz állás nem kifejezetten a szegénységgel függ össze. Kihasználni azokat is lehet, akik nettó milliós fizetésért dolgoznak valahol.

A szegénység elleni küzdelem jegyében viszont mindannyian sokat tehetünk. Amikor a nagyon gazdagok tehetséggondozó alapítványokat hoznak létre a fiataloknak, az stratégiai munka, erre nem tud mindenki vállalkozni. Az, hogy odavidd a tudásod egy ilyen környezetbe, viszont a te döntésed, és ha akarod, meg is találhatod a módját.

Mit tudsz odavinni hozzájuk? Nagyon sokan rendeznek karácsony táján gyűjtést, ruhaneműt, tartós élelmiszert, játékot gyűjtenek, családoknak. Ez is fontos, csatlakozz ilyenekhez. Kezd kicsiben! Pl. szedd össze te is, és a kollégáid is a sok golyóstollat, jegyzettömböket, mappákat a fiókodból, amit konferenciákon begyűjtöttél, és amik nem jelentenek neked semmit, majd mikor otthagyod az állásod, íróasztalod, megy kukába az egész. Inkább küldd el egy zsákfalu általános iskolájába a tanároknak… ők maguk is fogják használni, a gyerekeknek is kiosztogatják. Mehetnek a zsebszámológépek is az irodai asztalokról, fiókokból. Őszintén, mikor használtál utoljára zsebszámológépet? Mert sok középiskolában az iskolának van saját készlete, és kölcsönadja a gyerekeknek érettségi idejére. Vagy nincs ilyen, és erre külön gyűjtenek a gyerekek szülei, hogy legyen érettségire. Bizony, párezer forintos kiadást nekik már tervezniük kell.

Adj tudást, ismeretet!

Bármilyen szakterületen is mozogsz, ha sikeres vagy, semmi mást nem kell tenned, mint tartani arról egy előadást azoknak a fiataloknak, akik most ezt tanulják. Keresd meg a volt középiskoládat, ajánld fel a lehetőséget, hogy ilyesmikről mesélj. Nemcsak a gyerekeknek, de a szüleiknek is. Voltam én már virtuális „szülői értekezleten”, amikor a szülőknek az informatikusok lehetőségeiről meséltem. Féltették a középiskolás gyermekeiket, csupa szörnyűséget hallottak a multikról, meg arról, milyen rohanás, nehéz ez a szakterület, merre is tanuljon tovább az a gyerek… Vagy keressen rögtön munkát érettségi, szakmaszerzés után? Mesélj nekik arról, milyen egy nagyvárosi irodaházban az élet, milyen a home office, milyen a kékgalléros munka egy nagy gyárban, egy kis üzemben. Milyen egy multiban dolgozni, milyen egy kkv-nál. Mesélj arról, milyen a jó főnök, hogy tudjanak majd válaszolni az állásinterjún arra a kérdésre, hogy mit várnak el ők a munkáltatótól.

Utána nézz ki egy „elmaradott” régiót, ezen a sikereden felbuzdulva már egy idegen iskolaigazgatónak is felajánlhatod ugyanezt. Hol és mivel képezed magad a szakmádban? Milyen szakmai anyagokat olvasol? Vezetnél havi egyszer online szakkört a szakterületedre gyerekeknek? Tanítanál szakmai angolt nekik? Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyasmit tudsz, aminek ők hasznát veszik. Nemcsak tárgyi tudás, de ismeretanyag a szakmai kapcsolatépítésre. Milyen lehetőségük van ebben a szakmában, ha angolul vagy ha németül beszélnek, milyen, ha még tudnak dolgokat. Ha a diszkriminációról és az etikus munkáltatásról szeretnél beszélni nekik, az is kell! Ha HR-es vagy, mesélj arról, mit tesztek a munkavállalóitokért, milyen megfontolásokkal alakítjátok ki a munkakörnyezetet. Ha középiskolásoknak egy nagyvállalat szervezeti egységeit bemutatod úgy, hogy abba majd magukat is beleképzelhessék, sokat tettél értük. Minél több mindent „látnak”, annál nagyobb az esélyük. És a szüleiknek is, mert el fogják mesélni, mit hallottak tőled. Van heti 3 órád ilyesmire? (két óra felkészülés, egy óra előadás) Nagy csapda egy ilyen előadás összerakásában, hogy nem fognak kérdezni, előre sem. Mert a kérdés feltevéséhez is kell némi ismeret. Nyugodtan kezdheted nekik az alapoktól, ami számodra triviális, az nekik újdonság, amiről még sosem hallottak mástól. Persze, unalmas tankönyvekben talán vázlatpontokban felsorolták a gimiben, hogy milyen vállalati szervezeti egységek léteznek, de sokkal nagyobb buli, ha arról hallanak, milyen egy mátrixszervezetben élni, ahol az eltérő időzónák miatt este 9-kor van conf call, de délelőtt 11-kor mászol ki az ágyból munkanapokon is…

Ha cégtulajdonos vagy, még inkább fontos számodra, hogy elmondd: nálad jó dolgozni, mert… terjedjen a jógyakorlat, tudják meg, hogy a vezető nem egyenlő a rosszindulatú főnökkel, ezzel előkészíted azt, hogy mentálisan is készen álljanak a karrierre (erről a mentális felkészültségről még írok majd később). Ezt egy általad szervezett webinaron elmondhatod az „elmaradott” régiókban lévő kis cégeinek tulajdonosainak is – így kapnak ők lelkes munkavállalókat, akik nemcsak azért fognak dolgozni, mert kell a pénz, hanem azért is, mert további értelmet is látnak abban, amit csinálnak.

Ez az, ami a kitörést elhozhatja – lassan, de mindenkinek.

————–

Tudom, hogy esetleg most konkrét tippeket vártál arra, hogy te magad hogyan törhetsz ki egy rossz helyzetből, rossz állásból. Miután sokan kerestek már ezzel, van egy általános „akciótervem”, nemsokára azt is bemutatom itt a blogon.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Treff Bubi: Amit írtál, az nagyon pontosan rámutat a hazai háer társadalom színvonal(talanság)ára.
    Nem mellesleg jó téma lehetne a blog tulajának is. Kíváncsi vagyok, mikor ír ilyen témájú cikket. A címe lehetne például: Hogyan hátráltak meg a háeresek egy névtelen felmérés elöl?

  2. Treff Bubi
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: néhány hónapja osztott meg Linkedinen az egyik ismerősöm egy bejegyzést (sajnos azóta valszeg törölték). Egy HR-es rábeszélte a szintén HR-es kollégáit, hogy válaszoljanak meg egy kérdéssort a legtöbb kritikával kapcsolatban, ami érni szokta őket (hülye feltételek, CV-kre nem válaszolás, hülye interjúkérdések, stb). A 25 jelentkezőből 21-en visszavonták a részvételi szándékukat, mindössze 4 ember vállalta hogy őszintén beszél arról, az ő oldalukról hogyan látszik a toborzás-kiválasztás folyamata.
    Biztos, hogy nagyon problémás munkakör, biztos hogy a valódi szakemberek mellett tele van a szakma olyanokkal, akik fontoskodással és nagy arccal leplezik a feleslegességüket. Ez egy olyan dolog, ami csak akkor változik, ha minden résztvevőnek érdekében áll és minden oldalról meglesz az akarat.

  3. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Treff Bubi: Példád nagyon jól rámutat a háeresek szakmai alkalmatlanságára, a háeres társadalom felhígultságára és kontraszelektáltságátra, a háer büfészakos elízium természetére.
    A dolog roppant egyszerű. A háer bekérheti a cévét és minden jelentkező bead cévét olyan tartalommal és formában, amit jónak gondol. Vagy a háer valamilyen kötött formában is bekérheti a korábbi munkatapasztalatra, végzettségre és egyebekre vonatkozó információkat, de ezek után nem kér külön cévét, max. motívációs levelet.
    Ezzel szemben a háeres mindenféle információt bekér, begyűjt és lenyomoz, mivel ezzel leplezi egyrészt, hogy döntési klausztrofóbiája van, másrészt hogy fogalma sincs, miképpen kellene értékelni a jelentkezőket és valamiféle épkézláb javaslatot összeállítani a szakmai vezető számára.

  4. Treff Bubi
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: a legtöbb multi karrier oldalára csak úgy regisztrálhatsz, ha kitöltöd a személyes adatokat, szakmai és képzési információkat (évszámok, pozíciók rövid leírása, készségek) magadról. Mondjuk én a hajamat tépem, amikor ezen végig kell kattintgatni, csak hogy végre feltölthessem a CV doksimat, ami minden adatot tartalmaz:)

  5. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: Mi a siker? (külön írást is szentelhetsz neki)

  6. HellsAngel
    mondta:

    Valahol olvastam, hogy a gyerekek es a felnottek oktatasa kozott alapvetoen az a kulonbseg, hogy ha egy felnottnek tartasz egy eloadast es azt gondolja, hogy egy barom vagy, akkor felall, elmegy, esetleg ki is irja a facebookra utana. Szegeny gyerekeknek viszont vegig kell ulniuk minden maszlagot es meg az eszmei immunrendszeruk sem olyan eros, hogy jol ki tudjak vedeni a koklereket.

    Ezert en kezdo sikerembereket lebeszelnek arrol, hogy indulaskent friss kozepiskolas gyerekekkel kezdjek a vilag jobba tetelet, foleg ilyen frontalis modon. Oreg, lassu, begyoposodott emberekkel erdemes kezdeni, amit toluk kapsz, azt nem teszed zsebre, a visszajelzesektol meg kihullik a hajad. Aztan ha ez megy, lehet haladni tovabb.

    1. jobangel
      mondta:

      Valahol igazságod vagyon, de…

      A gyerekeknek csak úgy tudsz előadást tartani, hogy vagy a tanáruk, vagy a szüleik ott vannak. Ráadásul én olyan stílusban tartok, hogy velem szabad vitatkozni, és bizony még lehetett helyszínen előadást tartani, meg is tették. Aranyosak voltak, mikor némi ellenállást akartak mutatni a robotok témakörében, ill. amikor a gimis ifjonc kifogásolta, hogy milyen világot teremtünk mi itt nekik, nekem esett mint Greta Thundberg. És erre az volt a válaszom, hogy ha nem tetszik, ne hagyd. Tanulj, dolgozz rajta, hogy neked tetsző világ legyen, mert ez a bolygó valóban a tiéd lesz majd. Megtapsoltak. Mert nem a boomer, “kuss, én jobban tudom, mert 30 évvel öregebb vagyok” választ kapták. Aztán már özönlöttek a kérdések, hogy hogyan megy pl. a munkahelyi oktatás, meg miért 40+-osan lehet valaki senior sales stb. És ezekre nincs tankönyvi válasz, ez nem tudás, hanem ismeret, amit csak az tud átadni, aki átéli – ezért az ismeretért mit nem adtam volna 15 évesen én is, csak felénk nem jutott el. Ezért biztatok mindenkit arra, hogy vigyen ilyenenek ilyen helyekre.

  7. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: “Sikeresség: kapni fogsz visszajelzéseket, hogy tetszett, amit mondtál.”
    Az eredeti cikk szerint akkor mondasz bármit, azaz tartasz előadást, ha már sikeres vagy, íme:
    “ha sikeres vagy, semmi mást nem kell tenned, mint tartani arról egy előadást azoknak a fiataloknak,”
    Idézett mondatos szerint viszont akkor vagy sikeres, ha a visszajelzések szerint tetszett, amit mondtál. Ez így egy cirlucus vituosis!

    Továbbra sem világos számomra, honnan tudja valaki, hogy ő már sikeres, sőt annyira sikeres, hogy a fiataloknak is előadást tarthat róla? Mi a siker definíciója?

  8. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: “Drága HR-es, esetleg csinálj egy jelentkezési formot a honlapotokra, és akkor lesz egy rendes, kitöltött CV-szerűséged mindenkitől, megkíméled magad a felháborodástól.”
    Ez az ötlet abszolút jó! Tudsz olyan konkrét munkáltatót, ahol megvalósult?

    “ha sikeres vagy, semmi mást nem kell tenned” Milyen kritériumok alapján lehet kijelenteni, hogy valaki ‘sikeres’? (a kérdés telejsen független a kitöréstől meg a világnaptól)

    1. jobangel
      mondta:

      Amikor munkaerőhiány volt, papíralapon több helyen terjesztettek jelentkezési lapot kékgalléros célcsoportra, és működött. Konkrét munkáltatót nem mondanék, de a cégecske annyira szenvedett a munkaerőhiánytól, hogy Nyugat-Magyarországról “nagy kegyesen” eljött pesti hajléktalanszállóra kékgallérosokat toborozni, szállást is ígérve nekik…

      Sikeresség: kapni fogsz visszajelzéseket, hogy tetszett, amit mondtál. Abból tudsz építkezni, és rá tudsz ismerni, mennyire ment át, amit mondtál.