Proaktív álláskeresés II. – Gyakorlati lépések

Proaktív álláskeresés II. – Gyakorlati lépések

 Előző cikkemben óvatosan ajánlgattam a hideghívásos álláskeresést, annak bizonytalan kimenete, magas költsége miatt. Most hatékonyabb módszereket is összegyűjtöttem.

Leszögezném, hogy különbség van álláslehetőség és meghirdetett állás között. Egy új kolléga megtalálásának egyik módja a hirdetés, de a cégek többsége a direkt kereséstől a HR-adatbázisán át az ajánlásig mindenféle egyéb módszerekhez nyúlhat. A proaktív álláskeresés azt jelenti, hogy azért dolgozol, hogy ilyen esetekben te is bekerülj a jelöltek közé. Lássuk, hogyan.

1. Legyen egy konkrét célod, amihez mindenképpen ragaszkodsz. E célt reálisan kell kialakítani. Vedd sorra, milyen végzettséged, nyelvtudásod, szaktudásod van, azt is, tudnál-e a hobbidhoz kapcsolódó állást találni! Az pl. nem cél, hogy „valami adminisztrációs/eladói stb. munkát vállalnék”. Hol, milyen időbeosztásban, milyen termékek-szakmai ágazat, kultúrkör mentén? Ha pl. imádod a divatot, akkor neked az összes divathoz kapcsolódó cég összes adminisztrációs állása lehet a célod. A tervezés része legyen, hogy végiggondolod, mi az a reális összeg, amit elkérhetsz a munkádért, de már meg is tudsz belőle élni? Mi olyan egyéb tudásod van, ami „szakmán kívül” is eladható? Mennyit tudsz, akarsz utazni egy munkahelyig naponta? Ezekről írj egy listát, priorizálj, nézd meg, hol tudsz majd kompromisszumokat kötni, de ne térj el az elvárásaidtól mindaddig, amíg úgy látod, ilyen lehetőségeket találhatsz. Ha a neked felkínált álláslehetőségek nem tűnnek elfogadhatónak e lista szerint, érdemes átgondolni, mit lehet rajta változtatni. (Az is lehet, hogy semmit, és máshol keresni)

2. Spekulatív jelentkezés. Ez az adatbázisokba jelentkezést jelenti, remek CV-vel, motivációs levéllel, amiben minden benne van, amit csak tudsz, és az is, milyen munkaköröket szeretnél betölteni. A spekulatív jelentkezések legfontosabb mondata ez! (mintamondatok itt találhatók) Regisztrálj álláskereső portálokra, fejvadászokhoz, közvetítőkhöz, neked tetsző cégek karrieroldalaira – ők azok, akik az 1. pontban lévő listának is megfelelnek. Ha valaki így keres embert, ennél többet nem tehetsz azért, hogy meg is találjon.

3. A LinkedIn-ről se feledkezz meg! Az online jelenlét nagyon fontos, így ne csak a LinkedIn adatlapodat rakd rendbe, de keresd meg a neked megfelelő szakmai csoportot is ott, vagy alapíts te magad egyet. Dobj be téged foglalkoztató szakmai kérdéseket, vagy válaszolj mások kérdéseire. A pozíciómegnevezésednél pedig legyen ott, hogy „Looking for new job opportunities!” Nem freelancer, nem self-employed, mert az nem utal arra, hogy álláslehetőségeket keresel!

Ha már online jelenlét, utánad fognak nézni Google, Facebook, LinkedIn hármasban biztosan, gondoskodj róla, hogy az így található infók ne rontsák az esélyeidet.

4. Ha előkészítettél mindent, jöhet az aktív munka, kapcsolatépítés, networking. Ettől az álláskeresők többség idegenkedik, de jó lenne, ha végre megjelenne a mi kultúránkban is, hogy kapcsolatot tartani, építeni, segítséget kérni nem egy alantas dolog, hanem mindenki számára egyformán hasznos. A közösségi oldalakon keresd meg az ex-kollégákat, ex-főnököket, volt osztálytársakat, évfolyamtársakat, mindenkit, aki ismerhetett téged munkád, személyiséged alapján. Utána vedd elő azon cégek listáját, akiknek az 1-es pont szerint kiküldted a CV-d. Nézd meg, dolgozik-e ott ismerős? Ha igen, vedd fel vele a kapcsolatot, érdeklődj nála, hátha tud segíteni. Ha ismerős ismerőse dolgozik egy megcélzott cégnél, kérd meg az ismerősödet, hogy mutasson be ennek az ismerősének!

A fenti tevékenységekről azonnal látszik, hogy ezek egy része karrierépítő lépés is, nemcsak álláskeresői tevékenység. Ebből egyenesen következik, hogy a proaktív álláskeresés nemcsak álláskeresői időszakra vonatkozik, hanem folyamatos munka. Ha van állásod, akkor is kellenek a világos célok, a kapcsolatok, és a szakmai jelenlét. Így, ha egyszer álláskeresői helyzetbe kerülsz, könnyebben találsz rá új lehetőségekre. 

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Én a blogger
    mondta:

    Jó összefoglaló! Nekem megegyezik a szakmai tapasztalataimmal tartalmilag. Ugyankkor az én véleményem is az, hogy ez a mai magyar viszonyokra csak korlátozottan igaz.

    Szerencsére egyre több a fiatal, dinamikus magáncé itt magyariországon is, amik már abszolult “támadhatók” ilyen technikával 😉

  2. Névtelen
    mondta:

    @álfirkász:

    Lehetősége lett volna törvényesen is eljárni, rendőrt hívni stb. Amit tett, az semmilyen szinten nem tolerálható szerintem.

    Ha a személyeskedésedre szeretnék hasonló stílusban reagálni, mondhatnám, hogy addig örülj te, amíg nekem van munkám, mert legalább addig is segítek kitermelni a segélyedet meg az egészségügyi ellátásodat.
    De nem mondok ilyet, inkább befejeztem a veled való kommunikációt.

  3. Névtelen
    mondta:

    @álfirkász:

    “Mi lenne, ha ellátnád jó tanácsokkal”

    Bár nem engem kérdeztél, de egy ötlet: nem kellett volna megtennie azt, amit tett, és ez a probléma fel sem merülne.

    Ami meg a jobangelhez intézet hozzászólásodat illeti:
    “Van egy olyanom, hogy pont azok helyzetével nem vagy tisztában, akiknek tényleg segítségre lenne szükségük.”

    Felhívnám a figyelmedet, hogy az ilyen hr/karrier blogok egy bizonyos képzettségi szint fölötti, és bizonyos személyes tulajdonságokkal, képességekkel rendelkező célcsoportnak szólnak, nem pedig a magyar munkaerőpiac valamennyi szereplőjének kínálnak végső megoldást minden problémára – ez lehetetlen is lenne.

    Teljesen felesleges tehát azzal jönni, hogy “de mit csináljon az, aki 6 elemit végzett/mélynyomorban él/6 éve munkanélküli/nem tud kapocslatokat építeni stb.” mert ezek a bejegyzések nem nekik szólnak.
    Ilyen alapon beírhatnátok a macskatenyésztő blogokra is, hogy de mit csináljon az, aki utálja a macskákat, vagy a trendmagazinoknak is irkálhatnátok, hogy mit csináljon az, akinek nincs pénze 3 milliós házimozira.

    Egyetértek jobangellel, baromira zavaró és idegesítő, amit itt páran csináltok, és puszta trollkodáson kívül semmire nem jó.

  4. jobangel
    mondta:

    @álfirkász: Miről is?

  5. álfirkász
    mondta:

    @jobangel: hogy a betévedő, gyanútlan olvasók is elgondolkodjanak.

  6. jobangel
    mondta:

    @álfirkász: Ezt már elmondtad, kár ismételgetni. De végülis mi lenne a célod ezekkel a mondásokkal? Sima trollkodásnak jó, növeli a kattintásszámomat, de ez engem különösen nem érint, lévén nonprofit tevékenységről van szó.

  7. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: Ebből az emberek nagy része instant ki is esik, nem feltétlen azért, mert szakmailag nem megfelelő.

  8. álfirkász
    mondta:

    @jobangel: félreértesz vagy félremagyarázol?
    Véleményem szerint ha akarnál sem tudnál segíteni senkinek, max. a blogodon publikált zseniális tippjeidet ismételhetnéd. Egyszerűen olyan az egész blogod, mintha egy befüvezett ember írná, aki szinte mindent rózsaszínben lát…
    Van egy olyanom, hogy pont azok helyzetével nem vagy tisztában, akiknek tényleg segítségre lenne szükségük.

  9. jobangel
    mondta:

    @álfirkász: A segítségnyújtásom feltétele, hogy az álláskeresőnek el kell határoznia, hogy segítséget fog kérni, majd írnia kell nekem. Kéretlen segítséget senkire sem tukmálok.

  10. álfirkász
    mondta:

    Tudok egy villamosvezetőt, akinek tegnap óta nincs se munkája, se lakása.
    Mi lenne, ha ellátnád jó tanácsokkal, hogy most mit tegyen?
    (ide most jönne egy röhögős smiley, de az érintett miatt inkább kihagyom)

  11. levendulabandi
    mondta:

    @_Molly: Állami, fővárosi cégeknél és a közig-ban pontosan úgy igaz minden, amit írtál:90%-ban kihalásos alap: ott dolgozik apa, anya, fia, unokahugi…Ha van üresedés meg se hirdetik (vagy ha nagyon meg kell, meghirdetik ugyan, de minek), de már mindenki tud ajánlani vmi rokont, ismerőst, így pillanatok alatt töltik be az állást. Szinte csak azon állásokra van esély, ami már annyira “gány” meló, h már az ismerősöknek sem ajánlja az ember. Különben is polkorrektség kell ide és 4-8 évenként cserélik a bandát. Hát ilyen helyekre, ha nincs ismerős, nem kell pályázni, úgyis rosszabbul fizet, mint egy multi.

  12. Lángharcos
    mondta:

    @_Molly: Amúgy nem szoktak neked szükség idején vízvezetékszerelőt, kőművest, fogorvost ajánlani? Nem szoktak neked jó éttermet ajánlani, és figyelmeztetni, hogy kerüld el a rosszat… ?

  13. jobangel
    mondta:

    @_Molly: De, meglehetősen kockázatos, egyetértek. Ezért kell az ismerősnek is ugyanazon a szűrőn átmenni, mint egy idegen jelöltnek kellene. Kérdés, ki sértődik meg akkor, ha az ismerősről derül ki, hogy nem alkalmas? De aki endorse-olt, vagy recommendationt írt a LinkedInen valakiről, az névvel-arccal vállalta a véleményét, ezért talán megalapozottan.

  14. _Molly
    mondta:

    @jobangel: “meggyőződve az ismerős képességeiről, ajánljuk őt a cégnek”

    Feltételezem, ezt úgy értetted, hogy az ismerős SZAKMAI képességeiről.

    De bárhogyan is, egy olyan ember képességeiről meggyőződni, akit talán ismersz, talán kedvelsz, de sosem dolgoztatok együtt, egyazon munkakörben (volt iskolatárs, illetve ismerős ismerőse kategóriák), elég kétséges, nem?

  15. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: szakmai kapcsolatrendszerrel. Ennek persze feltétele, hogy valamihez nagyon kell érteni, és ezt másnak is így kell látnia.

  16. jobangel
    mondta:

    @Alaister Grand: Nem lehetetlen úgy megírni a Linkedin profilt, hogy mindenki azt találja meg, amit keres. A “summary”-vel kell óvatosan bánni, a keresőkritériumokra pedig fel lehet készíteni mindhárom témában a profilodat. Én jó részletesre írnám meg a Background részt mindháromra, hogy ne legyen energiája elolvasni, csak azt, ami őt érdekli 🙂 Önéletrajzból viszont neked 3 kell, mindegyik azt a témát tárgyalja, amire íródott, a másik kettő “egyéb ismeretek”-ként, vagy ha olyan, akkor hobbiként megemlítve. Az érdeklődőknek meg mindig a megfelelőt kell küldeni. Döntő lehet még, hogy melyik tudásod mennyire friss.
    Ha homlokegyenest más a 3, akkor nem zavaró. Pl. egy kertépítő mérnök és jógaoktató párosításnál a kertépítő cégeket nem érdekli a jóga, a jógastúdióknak meg mindegy, miből van még diplomája az oktatójuknak.
    A többdiplomásság akkor gond, ha egymáshoz közeli területek, pl. menedzsment területen egy mérnök-közgazdász-jogász nagyon drága ember lesz, ha a munkáltatónak csak mérnök kell. Az ilyen embereket általában tanácsadói pozícióban szokták alkalmazni, ott jól is jön, és meg is fizetik a szerteágazó tudást.

  17. álfirkász
    mondta:

    @jobangel: igen, szakmai alapokon nyugszik és nem működik. Már kérdeztem, hogy te melyik országban élsz, de változtatok a kérdésemen: hol szerzed az anyagot és mi az? Mert k.jó lehet, ha mindent ilyen szépnek, egyszerűnek lát tőle az ember… 😀

  18. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: És szerinted (de most komolyan tedd a szívedre a kezedet), itthon melyikkel lehet jobban érvényesülni? 🙂

  19. jobangel
    mondta:

    @Philosoraptor: A protekció és a kapcsolatrendszer nem ugyanaz. Protekció, mikor valakinek a teljesen ostoba unokaöccsét vesszük fel ceruzahegyezői pozícióba, mert szívességet kell tennünk a nagybácsinak. És azért fizetünk neki, hogy ne nyúljon semmihez, mert akkor talán nem okoz kárt. Itt nincs semmilyen szakmaiság.
    A jól működő kapcsolatrendszer meg az, amikor meggyőződve az ismerős képességeiről, ajánljuk őt a cégnek. Ez viszont szakmai alapokon nyugszik.

  20. _Molly
    mondta:

    @Lángharcos: “Nem feltétlen rossz az, ha olyanok dolgoznak a környezetedben, akiket ismersz és kedvelsz.”

    Dolgoztam egyszer egy állami tulajdonú cégnél, az egyik minisztérium háttérintézményénél. 90%-ban MINDENKI valakinek a valakije volt. Ha számonkértél egy hibás munkát az egyiken, tutira lett vagy 6 ellenséged. Mert az illető elpanaszolta az ő nagy sérelmét a feleségének, az anyósának, az unokatesójának és ezek otthoni szomszédainak, akik persze mind szintén ott dolgoztak. És épp emiatt, ha valami zűrösen alakult, mindenki falazott mindenkinek.

    Veled ellentétben én nem hiszem, hogy az ilyesféle belterjesség hasznos lenne a munkavégzés szempontjából.

    Ezért én inkább @Philosoraptor: hozzászólásával értenék egyet. Mert a legtehetségesebb embernek sincs semmi esélye álláshoz jutnia akkor, ha a cégek kizárólag az alkalmazottak ismerősei közül verbuválnak. És mert egy cég könnyen robbanhat, ha egyszer esetleg valami okból megpróbálod megbontani a belső kapcsolatrendszereket.

  21. Alaister Grand
    mondta:

    Ez mind szép és jó. Azonban én gondban vagyok a linkedinnel. Ugyanis három-féle végzettségem is van, hozzájuk gyakorlat is, ahogy kell. Azonban ezek homlokegyenest különböző típusú szakmák. Azt már megtapasztaltam, hogy a munkáltatók többsége szűklátókörű, csak az az egy szakma érdekli, amire embert keres, ha netán szembesül azzal, hogy más dolgokhoz is értesz, már nem kellesz. Tartok tőle, hogy a linkedin esetemben csak hátráltató tényező, mert ha beleírom mind a három kört, akkor máris “nem vagyok megbízhatóan elkötelezett”, ha csak egyre hegyezem ki, akkor veszélyes lehet, ha a másik kettő típusú szakmával kapcsolatos álláskereséseim alapján azt a profilt találják meg, amihez nekik semmi közük.
    Te mit tennél?

  22. Névtelen
    mondta:

    @Lángharcos: Arra gondoltam, hogy protekció nélkül nehéz érvényesülni, függetlenül attól, hogy rossz v. jó a munka.

  23. Lángharcos
    mondta:

    @Philosoraptor: De, kimondhatjuk. Minél jobb egy állás, annál biztosabb, hogy ismeretségi körből keresnek hozzá. Akit ajánlsz, azért valamilyen szinten felelősséget vállalsz, és ezt ő is tudja, tehát remélhetőleg igyekszik majd megfelelni.

    Másik részről: Nem feltétlen rossz az, ha olyanok dolgoznak a környezetedben, akiket ismersz és kedvelsz. Jobb a munkakörnyezet, morál, és meló után el lehet menni együtt beszélgetni/inni/szórakozni (a megfelelő aláhúzandó)

  24. Névtelen
    mondta:

    Miért nem mondjuk ki nyíltan, hogy ha munkát akarsz, akkor célszerű olyan ismerősökkel rendelkezni, akik esetleg tudnak pár szót szólni az érdekedben? Igazából arra döbbentem rá, hogy amíg ennyi a munkanélküli és még arra a kevés megpályázható munkahelyre is erősen megszűrik a cégek, hogy kit vesznek fel, addig teljesen felesleges erőlködni.

  25. jobangel
    mondta:

    @Firestarter.18: Pont nem erről szól. Az ilyen embereket nagyívben el kell kerülni, elvégre nem véletlenül utálod őket, kiérdemelték valamivel. Ha velük kezdenél bratyizni, azzal kiszolgáltatod magad, és rontod az esélyeidet. Ilyet én biztosan nem tanácsolnék senkinek.

    Azokkal kell tartani a kapcsolatot, akik fontosak neked, és te is fontos vagy nekik. Akikkel számíthattok egymásra, de ezesetben szakmailag. Pl. belecsöppenek egy feladatba, amiről tudom, hogy egy volt kollégám már végigvitte. Kérhetek-e tőle tanácsot, segíteni fog-e? Vagy fordítva, ő tudja rólam, miket vittem véghez, és hasonló ügyet kapott. Felkereshet-e? A networking az, amikor tudják rólad, és te is tudod róluk, hogy igen. És azért a LinkedInen, mert ott nincs helye az “aranyos a kutyád” típusú hízelgésnek.

    Akinek azt sem hiszed el, ha azt mondja, “jó napot kívánok”, attól nyilván a segítséget sem fogadnád el (mert még akkor is a hátsó szándékát keresnéd, ha véletlenül segítene), és ő is hiába kérne tőled segítséget.

  26. Firestarter.18
    mondta:

    Nem érted. Adott egy ember, aki nem szimpatikus, sőt utálom és legszívesebben messze elkerülném. De mivel jó pozícióban van, ezért bratyizok vele, meg haverkodok, mintha édes testvérem lenne. Dióhéjban erről szól a netwörking, és én ettől megyek a falnak.

  27. jobangel
    mondta:

    @Firestarter.18: Pont ezért nem mernek emberek segítséget kérni. Mert milyen már az, kihasználni? Miközben fel kellene fogni, hogy semmilyen módon nincs kihasználva az, akitől segítséget kérünk. Ha tud és akar, fog segíteni, ha nem, akkor nyilván mondhat nemet is. Amiről te írsz, az egy alárendelt viszony, amiről én, az a kölcsönös jóindulatról szól.

  28. Firestarter.18
    mondta:

    Bullshitgyűjtemény II. is lehetne a poszt címe nyugodtan.

    A 4. ponttól meg a hányinger kerülget. Kapcsolatépítés meg netwörking b@zmeg. Csak azért haverkodni, beszélgetni, jópofizni, kávézgatni, szülinapi zsúrra elhívni meg nyalni valakinek, mert hátha egyszer hasznomra válik az ürge.
    Biztos azért nem vagyok sikeres mánágerember mert ezt nekem nem bírja a gyomrom.

  29. álfirkász
    mondta:

    Mondd, te melyik országban élsz?
    Mert egyre olyan érzésem van, hogy vagy a Szivárványon túl, Óz földjén vagy ha nem is ott, de legalábbis EU-n kívül. 🙂