Szakmai felmérés állásinterjún – vagy átverés?

Szakmai felmérés állásinterjún – vagy átverés?

teszt.jpgAz állásinterjúkon általában felmérik a jelentkező szakmai tudását, ez rendben is van. Szakmai tesztek, próbafeladat, vagy sima beszélgetés, lényeg, hogy szakmai tudásodra, tapasztalatodra koncentráljanak. Ehhez képest ebben is el tudják vetni a sulykot a munkáltatók… Érdemes átgondolni, hogy szakmai tesztnek álcázott feladatokba mennyi időt, energiát, stresszt vagy hajlandó fektetni, és mikor kell nemet mondani. Elképesztő történeteket hallottam, párat megosztanék tanulságul.

Próbafeladat „enyhe” stresszben

Egy segítettem panaszkodott, hogy feladatként excelbűvölést kapott, ami nem is okozott volna problémát neki. Beültették egy gép mellé egy üres szobába, adtak 60 percet. Ez jónak, korrektnek tűnik. Majd random 2-5-10 percenként rányitottak, hogy készen van-e már, mert az interjúztatónak el kell mennie. Ha csak trükkösek voltak, azért aljas a módszer, ha tényleg közbejött valami, akkor viszont igazán semmi szükség nem lett volna a folyamatos zavarásra. Elég lett volna egyszer szólni, hogy az interjúztatónak el kell mennie, a kész anyagot adja le a kollégának, és majd keresik egymást, bocsánat, ez van. Így én itt inkább rosszindulatot sejtettem. Az állást nem ő kapta, de lehet, hogy így járt jól: ha a cégnél így dolgoznak határidős feladatokon, akkor az nem mutat profizmust.

Más esetben a rendszergazdának jelentkező emberkét belökték a szerverszobába, hogy a kollégák napi munkájában részt vegyen. Ez persze megint rossz fényben tünteti fel a céget, milyen biztonság van ott, ahol bárki éles rendszerben bűvészkedhet állásinterjún? Másfelől kb. 2 órás elfoglaltságra számított a jelölt, hiszen interjúra hívták, nem egész napos munkára, talán illett volna szólni, ha ezt akarták. Másik cég másik informatikusnak olyan otthoni feladatot adott, amire a saját gépe technikailag nem volt alkalmas. Mikor ezt megmondta, akkor közölték vele, hogy így nem lesz állás. Elég sokáig beszéltem a lelkére, mire elhitte, hogy ezt a „lehetőséget” egyáltalán ne bánja, ez nem korrekt cég.

Próbamunka egy teljes feladat kidolgozására

Gyanús, ha a „próbamunka” valami olyasmi, amit a cég később könnyen felhasználhat. Grafikusokkal játsszák el, hogy kidolgoztatnak velük valamit, ami aztán „nem felel meg” – majd pár hónappal később kísértetiesen hasonló anyaggal dolgoznak tovább. Sales, business development pozíciókra kérnek néha konkrét stratégiai leírást, piacralépés, termékbevezetés témakörében, amin több napot is kell dolgozni akár. Egy állás ígéretéért… Jó üzlet ez? Ilyen anyagokat szakértők sok pénzért dolgoznának ki, így meg ingyen van a cégnek, akár többféle is. Ne dőlj be! Így én is jártam, két ígéretes állásinterjú után egy szimpatikus cég jófej vezetőjének már csak egy komplex tervet kellett volna kidolgoznom, természetesen ha bármilyen kérdésem lett volna, akkor állnak rendelkezésemre, mert hű, de akarnak velem dolgozni. Válaszul küldtem egy árajánlatot, hogy ezt mennyiért csinálom meg. Nem gondoltam komolyan, hogy megrendelés lesz belőle, de ugye egy árajánlatból is látszanak egyes sales kvalitásaim 🙂 Balekok meg a túloldalon. Ha ez próbaidős feladat lett volna, akkor sem biztos, hogy vállalom az állást… Mert akkor 1 havi béremért kap olyan anyagot, amiért tanácsadó sokszorosát kérné el. Erre is érdemes gondolni, és mikor állásinterjún azt kérdezzük, mi az a teljesítmény, eredmény, amit próbaidő végére el kell érni, figyeljünk nagyon a válaszra. Persze, aki kellően kiszolgáltatott, mert nincs állása, jövedelme, hajlamos ilyenbe belemenni, ami sajnálatos. Ilyenkor legyen óvatos, és ha teheti, egy nagy értékű anyag megvédése érdekében inkább kérdezzen ügyvédet.

Írásbeli, szóbeli szakmai teszt

Sokszor hiszi a cég, hogy ez aztán de jó lesz, jól felméri az embert. Jó esetben a szakmai vezető állít össze 10-20 kérdéses tesztet, ezekkel általában tényleg kiderül az, hogy tudja-e a jelentkező, amit kell. Rossz esetben letöltenek vmi OKJ-s vizsgalapot, vagy más iskolai tesztet, esetleg valami kókler rak össze olyan feladatokat, hogy a valóban szakembernek számító jelentkező megdöbbenve veszi észre, hogy rossz helyen jár. Legrosszabb, mikor trükkösködni akar a cég, és szándékosan hibás feladatsort, vagy ostobácskának tűnő kérdezőt alkalmaz erre. Esetleg szigorú vizsgabizottságot játszó interjúztatókat, akik folyamatosan bombázzák mindenféle kérdésekkel, egymás szavába vágva, összevitatkozva. „Hogy lássa, hogyan reagál”. Csakhogy ilyenkor nem a szakmai tudás derül ki, hanem a jelentkező türelméről kapnánk képet. De ha az álláskeresői oldalról képzelné el ezt a helyzetet, akkor rájöhetne a cég, meg a trükkösség kiagyalója, hogy ez tévút. Ha az álláskeresőnek azt mondják, hogy gyere, szakmai teszt lesz, akkor arra készül, szakmai tudását leginkább összekapva. És ha ezzel trükkösködnek, akkor azt a következtetést vonja le, hogy ha ezeknél ez a „szakma”, akkor ő köszöni, de nem kér a cégből. És igaza lesz.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz báró Csekonics hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Circus: elgondolkodtam, hogyan lehetne megoldani. Nyelvtudásnál megoldották, lsd. Origo nyelvvizsga. Megoldották?

  2. Circus
    mondta:

    @jobangel: egy ide kapcsolódó kérdés: nem lehetne valahogy megoldani, hogy a mindenféle, kompetenciákról szóló felmérések eredményei hozzáférhetőek legyenek minden érdeklődő HR/fejvadász számára? Tudom, más helyett dolgozni az nem túl jó dolog, de egyrészt fárasztó és idegesítő többször elvégezni kb vagy teljesen ugyanazt a tesztet újra és újra, másrészt, ha meg is van a teszt kiértékelése, akkor többedikre már a rafináltabb munkakereső már tudhatja, hogy általában mit kell válaszolni bizonyos munkakörök esetén, azaz értelmetlenné válik a teszt…

  3. Circus
    mondta:

    @báró Csekonics: nem konkrét információk voltak, hanem a régi, elveszett kapcsolatok újjáépítése, ‘nálunk’ a sales sem teljesen azt takarja (erre mondtam, hogy nem himihumi, mert azt nem csinálom).

    Arra jutottam, hogy az ilyen helyzeteket talán egy mosoly kíséretében lerendezem azzal, hogy természetesen minden információt szívesen megosztok, amint a kapcsolatunkat hitelesítjük. Más kérdés, hogy ezt meg blöffnek is vehetik (még én is, a túloldalon ülve).

    @jobangel: óvatosan kezdtem, aztán megnyíltam, lásd fenn. Ez is jó tanulópénz volt, de nem lehet kivédeni…

  4. jobangel
    mondta:

    @agarik: El kellett volna mondani, hogy 4000 oldal, és micsoda jóságokat olvastál benne erről-arról. Ezzel lenyűgözted volna, ami hátha előny. A buta HR-est lenyűgözni, az értelmest tájékoztatni lehet ugyanazokkal az infókkal.

  5. jobangel
    mondta:

    @Circus: Ha óvatosan válaszoltál, ennél többet nem tehettél az ügy érdekében. Ha meg a pályakezdőt választották, akkor nyilván téged kifejezetten információgyűjtés okán hívtak be 🙁

  6. báró Csekonics
    mondta:

    @Circus: persze. Ilyenkor mondom én, hogy elnézést kérek de nem vagyok benne biztos hogy ezeket az információkat kiadhatom-e (titoktartásit gondolom aláírtál Te is nem? Pláne sales-en…). Ha ezt nem értik meg, akkor udvarias kézfogás és pápá.

  7. báró Csekonics
    mondta:

    @Gyulimali: ha van rendes spanning tree, az simán ‘kifékezi’ a loop-ot.
    Ha rosszul konfigurálták, nos, akkor izzadni fognak egy kicsit valóban :->

  8. agarik
    mondta:

    Hö, van akitől szakmai kompetenciát kérdeztek?
    Nálam a HR-es sosem tud idegen nyelven (akkor sem ha konkrétan az angol van beírva mint követelmény), és számítógépet még egyik se látott. Szakmai kérdéshez meg soha egyiknek sincs köze, mert ő HR-es, nem ért semmihez. Önéletrajzot meg sosem olvas, mert ő HR-es, oda meg jó az analfabéta is.

    De a kedvencem az volt – Központi Irattár, persze közmunka -, mikor bedobom hogy elolvastam X közismert, 4000 oldalas művet. HR-es kérdése: és publikál?
    Gyökérkém, ha publikálnék (= lenne bevételem) nem kéne közmunka. De láttam rajta egyáltalán nem ismeri a hivatkozott – amúgy címről közismert – művet, különben tudná mekkora a terjedelme, és akkor kérdezni is tudna valami értelmeset, és rögtön levenné hogy tudom rendszerezni az információt. Mikor meg elkezdem magyarázni neki, akkor köszöni szépen, „majd értesítjük”.

  9. Circus
    mondta:

    Manapság már nem lehet tudni, mivel teszel jót magadnak, és bizonyos esetekben mit szabad/kell megosztani a leendő reménybeli munkaadóddal…

    Saját példa: interjú külföldön, 4 kinti vezetővel, állás: sales (nem himihumi, arra el se megyek), speciális szakterület, kevesen vagyunk Európában, kis túlzással mindenki ismer mindenkit, az összevissza mozgások miatt hol megbízó, hol alvállalkozó vagy. Interjún kérdésként felmerült, hogy mit tudok X-ről, Y-ról, Z-ről, stb – önéletrajzomból mazsolázva keresztkérdésként rákérdez a főfő vezető a korábbi közös ismerősökről. Óvatosan válaszolok, tovább kérdez, elmondom, amit tudok, jegyzetel bólogat, örül. Interjú lemegy, 1,5 múlva visszajelzés, nem engem választottak, hanem egy pályakezdés előtti embert (nyilván ócsó).

    Én meg ülök és nézek ki a fejemből, mekkora balek voltam, egy marék infót kiadni – ha viszont nem adom ki, akkor meg kevésbé tűnik úgy, hogy képben vagyok a történésekkel…

    Van erre vajon valami megoldás?

  10. Gyulimali
    mondta:

    @báró Csekonics:
    …Esetleg pár kábelt kihúzni…
    Nem-nem! Be kell dugni egy-két plusz kábel mindkét végét mondjuk egy switchbe, és hátradőlni…
    Hamar lesz ott móka!

  11. bonfred
    mondta:

    Ja, a kedvencem az eszement day (assesment day), igaz hogy semmi köze a szakmai kérdésekhez, de legalább valami haver cégét meg lehet bízni a lebonyolítással, zsíros csúszópénzért.

  12. bonfred
    mondta:

    Pont ma voltam szakmai teszten, két leendő kolléga figyelt mellettem, egy meg a távolból, egy másik országból. A teszt a munkával kapcsolatos kérdéseket tartalmazta, a kollégák pedig segítőkészek voltak, még egy kicsit súgtak is. A stressz tesztet nem szeretem, amikor én interjúztattam, nem alkalmaztam, sőt, ha láttam, hogy izgul a jelölt, még próbáltam őt megnyugtatni. Az is előfordult, hogy beültettek a leendő kollégák közé, de nem dolgozni, csak beszélgetni velük a munkájukról – ez nagyon jól bevált, amikor oda felvettek, ebben én is résztvettem. A blog tetszik, leszámítva a „trükkösködni” kifejezést, elég lenne a trükközés is.

  13. jobangel
    mondta:

    @breezer: Úgy lehet megoldani, ha találsz olyan céget, ahol ezt megértik, és pl. képesek arra, hogy megbíznak benned annyira, hogy a határidős feladatot le fogod tenni határidőre akkor is, ha nem állnak feletted. Kompromisszumos megoldás, hogy X időnként kelljen beszámolnod, hogyan állsz. Persze mindezt állásinterjún is el kell mondani, jól becsomagolva, diplomatikusan.

  14. breezer
    mondta:

    Számomra a legnagyobb stressz teszt, az ha – bármit is kelljen csinálni – felettem állnak. Én így képtelen vagyok teljesíteni majdnem, hogy egyáltalán, de mondjuk saját tudásom 10%-át tudom nyújtani. Nem tudom, hogyan lehetne ezt a megoldani.

  15. báró Csekonics
    mondta:

    Grafikusi példát sokszor hallottam már, de pl. webfejlesztői példát is.
    Ahol meg a jelöltet egyből beküldik a szerverszobába, onnan menekülni kell.
    (Esetleg pár kábelt kihúzni, amíg nem figyelnek, aztán egyből megfordul a szakmai interjú :-> Na jó, ez persze csak vicc.)

  16. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Ha szükség van erre a szakmai szintre, akkor ez indokolt is. Erre is van több módszer, van, aki fokozatosan nehezedő szakmai tesztet használ, megnézve, mennyi idő alatt meddig jut vele a jelölt, és mit csinál, mikor elakad. Van, ahol jó magasra rakják a lécet, és ha már 20%-ot megcsinál, felveszik. Van, ahol az alapokba is belekérdeznek, ha az jó, arra lehet építkezni. Volt már kétségbeesett jelöltem, aki azt mondta, hogy kb. 10%-át csinálta meg a feladatoknak, kétségbe is esett rendesen, hogy ennyire nem lehet béna szakmailag, de felvették, és azóta is ott van…

  17. Bambano
    mondta:

    „Válaszul küldtem egy árajánlatot, hogy ezt mennyiért csinálom meg”: hehe, ez tetszik 🙂 rotfl.

    ami szakmai interjút láttam legutóbb, az egy másik fajta volt: bejött egy fickó, aki tényleg értett hozzá, és rendesen megforgatta a jelölteket. semmi szemétkedés, semmi stresszinterjú, abszolút udvariasan végighallgatta, segített, stb. csak a szakmai szint volt feltolva az égbe… jelölt úgy érezte, hogy átment rajta egy teherautó 🙂