Sikeres álláskeresők számolnak be nekem sokszor nemcsak az új állásról, hanem a felmondásuk körülményeiről is. Ennek persze sok munkáltatói tanulsága akad, mégis inkább a munkavállalói tanulságokkal foglalkoznék most. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy hol is romlik el egy munkakapcsolat. Felveszünk egy új kollégát, nyitottak vagyunk, segítjük, érdeklődünk iránta. Ő meg lelkes, tanulja a folyamatokat, ápolja…
A leépítés mindig igazságtalan, mindig a cég kellemetlen átalakulását mutatja. Nagyon leegyszerűsítve az a feladat, hogy X főt, X Ft összegű bérköltséget meg kell takarítani. Főleg multiknál szokásosan a régiós vezetésben ülő „korrekt” döntéshozó nem ad szempontokat, csak ezeket célokat közli a leépítésre. A helyi vezető meg oldja meg, vesszen az ő tekintélye, arca, becsülete….
Miért hagyta ott az előző munkahelyét? Hangzik a kérdés állásinterjún, és sokaknak ez elég kínos kérdés. Nekem el is merik mondani, hogy nem hagyták ott ők a munkahelyet, kirúgták. Még csak nem is leépítették, simán csak nem feleltek meg. Ez nagyon kínos – vagy csak annak tűnik, amíg meg nem tanulod kezelni. Most is maradjunk…
Általános gyakorlat, hogy a munkáltatói felmondást közös megegyezésként kezdeményezi a munkáltató. Az állásodat tehát mindenképpen elveszíted, viszont a közös megegyezés egy tárgyalási lehetőség, amit érdemes kihasználni. Miért ajánlják fel? Egyik ok, hogy az egyszerű munkáltatói felmondásban benne van a munkáltató kockázata, hogy a csalódott munkavállaló esetleg perelni kezd. Ennek speciális változata, mikor joggal fél ettől…
Kapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép? A viszontkérdésem…
Az általános tapasztalat az, hogy állásból másik állást találni könnyebb, még a nyilvánvaló nehézségek ellenére is, mint pl. nehézkes állásinterjúra járás, folyamatos aggódás és szervezés, nehogy kitudódjon a jelenlegi helyeden. És akkor állásinterjún elhangzik a kérdés, hogy „mikor tudna kezdeni?” Ez egyfelől jó jel, másfelől felvethet újabb stresszes helyzetet, amit meg kell oldani. Mert már…
Időnként nem úgy alakulnak álláskeresési terveink, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de emiatt nem kell aggódni, főleg nem megijedni attól, ha nem a megszokott utat látjuk magunk előtt. Néha álláskeresők nem egyszerűen otthagyják a régi állást és boldogan kezdenek az újba, hanem mindenféle csavarokkal, kerülőutakkal, véletlen történések okán kerülnek végül abba az állásba, amiben…
Állásinterjún legalább egy volt munkahellyel kapcsolatban felmerül a kérdés, miért jöttél el/mondtál fel/mondtak fel neked ott. Többször kérdezik tőlem, mit kell mondani akkor, ha személyes konfliktus volt az ok. Pontosan ezt, hogy személyes konfliktus volt az ok. Ez az egyik leggyakoribb ok a felmondásra, így nincs miért nem vállalni. A beszélgetés ilyenkor azzal folytatódik, amiről…
Sok HR-es olvassa ezt a blogot, így azt gondoltam, most időben indítok egy „mozgalmat”: Kedves HR-es! intézd el, hogy a cég előbb közölje a munkavállalóval – például mostanában – mire számíthat 2016. január elsejétől. Miért? Mert a te szakterületed a „human” resources, és minden, ami „human”, emellett szól, valamint a cégnek is így jobb. A…
Kaptam egy ilyen kérdést, és mivel elég sokrétű választ tudtam rá adni, azt gondolom, egy posztot is megér. Kedves Olvasóm, köszönöm a témajavaslatot! Egy állásváltáson gondolkodó ember dilemmája lehet, hogy állásból keressen-e állást, vagy mondjon fel, hagyja ott a nemszeretem helyet, és 100%-ban az álláskeresésre koncentráljon.
