Felmondott a beosztottad? Felmondtál a cégednél? Hol hibáztatok?
Sikeres álláskeresők számolnak be nekem sokszor nemcsak az új állásról, hanem a felmondásuk körülményeiről is. Ennek persze sok munkáltatói tanulsága akad, mégis inkább a munkavállalói tanulságokkal foglalkoznék most. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy hol is romlik el egy munkakapcsolat. Felveszünk egy új kollégát, nyitottak vagyunk, segítjük, érdeklődünk iránta. Ő meg lelkes, tanulja a folyamatokat, ápolja a kapcsolatokat, rendbehozza az elődei hibáit akár. Majd hosszabb-rövidebb idő múlva elkezdik utálni egymást. Lusta a beosztott, hülye a főnök, rossz a cégnél a hangulat. Mi történt? Párkapcsolati tanácsadók szokták mondani, hogy naponta dolgozni kell a párkapcsolaton. Mindenféle terapeuták helyre is tudják tenni a félrement kapcsolatokat egy jó drága terápiával, de a cégnél ez is veszett fejsze nyele. A hivatásos csapatépítők eljutottak arra a szintre, amikor több kárt csinálnak, mint hasznot a programjaikkal.
De vissza a fősodorba, szóval munkavállalói felmondás.
Kit rúgjunk ki a cégből?
A leépítés mindig igazságtalan, mindig a cég kellemetlen átalakulását mutatja. Nagyon leegyszerűsítve az a feladat, hogy X főt, X Ft összegű bérköltséget meg kell takarítani. Főleg multiknál szokásosan a régiós vezetésben ülő „korrekt” döntéshozó nem ad szempontokat, csak ezeket célokat közli a leépítésre. A helyi vezető meg oldja meg, vesszen az ő tekintélye, arca, becsülete. Értem az ilyen csapdába került vezetőket is.
Kirúgtak? Nem tragédia.
Miért hagyta ott az előző munkahelyét? Hangzik a kérdés állásinterjún, és sokaknak ez elég kínos kérdés. Nekem el is merik mondani, hogy nem hagyták ott ők a munkahelyet, kirúgták. Még csak nem is leépítették, simán csak nem feleltek meg. Ez nagyon kínos – vagy csak annak tűnik, amíg meg nem tanulod kezelni.
Most is maradjunk a racionalitás talaján, gondoljuk át mi is történt, és győzd meg magad is arról, hogy nem katasztrófa mindez, kezelhető. Ha magadat meggyőzted, másokat is meg fogsz tudni győzni arról, hogy jó választás veled dolgozni.
Jó tanácsok közös megegyezéses felmondáshoz
Általános gyakorlat, hogy a munkáltatói felmondást közös megegyezésként kezdeményezi a munkáltató. Az állásodat tehát mindenképpen elveszíted, viszont a közös megegyezés egy tárgyalási lehetőség, amit érdemes kihasználni.
Miért ajánlják fel?
Egyik ok, hogy az egyszerű munkáltatói felmondásban benne van a munkáltató kockázata, hogy a csalódott munkavállaló esetleg perelni kezd. Ennek speciális változata, mikor joggal fél ettől a munkáltató,
Te is lelépnél próbaidőben?
Kapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép?
A viszontkérdésem ilyenkor mindig egyszerű: Ki a fontos neked? Te magad, a karriered, vagy a munkáltató jóérzése? Szépen, sértődés nélkül is fel lehet mondani. De az, hogy csak azért ítéled magad mártírszerepre, hogy más ne gondoljon rosszat, egyáltalán nem tesz jót neked. Ha nem felel meg valami, próbáld tisztázni és/vagy keresgélj tovább, ha van új állás, mondj fel (addig ne, amíg más nincs!) Emellett persze érdemes nem kapkodni, és racionális döntést hozni. Az esetleges első kudarctól, rossz ómentől nem szabad megijedni, kezdeti nehézségek mindenhol lesznek. Gondold át, mi nem tetszik, hogy lehet-e rajta változtatni, megoldható-e, vagy tényleg el kell menni egy másik munkahelyre. Milyen okok vezethetnek a próbaidős munkavállalói felmondáshoz? Gondolva a munkáltatókra is, akik nem értik, miért is lépett le a drágán toborzott ember, pár apróságot az ő nézőpontjukból is hozzáteszek.
Állásból váltanál állásba? És tudod, hány nap a felmondási időd?
Az általános tapasztalat az, hogy állásból másik állást találni könnyebb, még a nyilvánvaló nehézségek ellenére is, mint pl. nehézkes állásinterjúra járás, folyamatos aggódás és szervezés, nehogy kitudódjon a jelenlegi helyeden. És akkor állásinterjún elhangzik a kérdés, hogy „mikor tudna kezdeni?” Ez egyfelől jó jel, másfelől felvethet újabb stresszes helyzetet, amit meg kell oldani. Mert már egyáltalán nem egyértelmű a 30 nap, és sokan csak akkor döbbennek rá erre, amikor felmondáskor felhívják erre a figyelmüket. Mert az „új” Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) megenged akár max. hathavi felmondási időt is. Amit a munkavállaló a szerződéskötéskor vagy tudatosan elfogadott, vagy csak simán figyelmetlen volt, és így írta alá a munkaszerződést. Nincs veszve semmi ilyenkor sem, „csak” tárgyalni kell.
Kalandos álláskereső történetek
Időnként nem úgy alakulnak álláskeresési terveink, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de emiatt nem kell aggódni, főleg nem megijedni attól, ha nem a megszokott utat látjuk magunk előtt. Néha álláskeresők nem egyszerűen otthagyják a régi állást és boldogan kezdenek az újba, hanem mindenféle csavarokkal, kerülőutakkal, véletlen történések okán kerülnek végül abba az állásba, amiben jól érzik magukat. Pár ilyen történet rövid leírása következik, hogy lássuk: szinte semmi sem lehetetlen, és mindig érdemes próbálkozni. Meg kell fontolni: mit veszítesz a próbálkozással?
Felmondási ok: személyes konfliktus
Állásinterjún legalább egy volt munkahellyel kapcsolatban felmerül a kérdés, miért jöttél el/mondtál fel/mondtak fel neked ott. Többször kérdezik tőlem, mit kell mondani akkor, ha személyes konfliktus volt az ok. Pontosan ezt, hogy személyes konfliktus volt az ok. Ez az egyik leggyakoribb ok a felmondásra, így nincs miért nem vállalni.
A beszélgetés ilyenkor azzal folytatódik, amiről nem akarnánk beszélni. Mi volt ez a konfliktus? Szakmai véleménykülönbség vagy személyiségbeli? Mi okozta? Hogyan kezelted? Itt lehet elrontani a válaszadást. Hogy mi a jó válasz az álláskeresőtől erre, arra most kivételesen úgy tudok rámutatni, ha az állásinterjúztató oldaláról is megközelítem az elvárásokat, félelmeket ezzel kapcsolatban.
Felmondást kaptam karácsonyra!
Sok HR-es olvassa ezt a blogot, így azt gondoltam, most időben indítok egy „mozgalmat”:
Kedves HR-es! intézd el, hogy a cég előbb közölje a munkavállalóval – például mostanában – mire számíthat 2016. január elsejétől. Miért? Mert a te szakterületed a „human” resources, és minden, ami „human”, emellett szól, valamint a cégnek is így jobb. A munkavállalónak meg főleg.
Gyorsabban talál-e állást, aki állásból keres?
Kaptam egy ilyen kérdést, és mivel elég sokrétű választ tudtam rá adni, azt gondolom, egy posztot is megér. Kedves Olvasóm, köszönöm a témajavaslatot!
Egy állásváltáson gondolkodó ember dilemmája lehet, hogy állásból keressen-e állást, vagy mondjon fel, hagyja ott a nemszeretem helyet, és 100%-ban az álláskeresésre koncentráljon.