Az utolsó nap teendői közé tartozik a búcsúlevél megírása is. Úgy gondolom, erre érdemes külön is kitérni, mert láttam már suta és nagyon sikeres próbálkozásokat is. Körbeküldhetsz külön a kollégáknak, és külön a vezetőknek egy-egy e-mailt, de csak akkor, ha olyan mondanivalód van, ami a jövőre nézve is pozitív.
A profi felmondáson túl nagyon fontos, hogy hogyan töltöd az utolsó napod a munkahelyeden. Az adminisztratív teendők mellett azért is mindent meg kell tenned, hogy ne maradjon tüske, sértődés senkiben. Persze így is fog időnként…, de neked mindig profi módon kell viselkedned, a karriered érdekében nem égethetsz fel hidakat magad után. Ritka kivételeken kívül (pl….
Ezzel a dilemmával is találkoztam már mindkét oldalról: A jelölt a régi munkahelyéről kapott hívást, mi lenne, ha újra együtt dolgoznának? Illetve a munkavállaló egy régebbi munkahelye állásajánlatát látva gondolt erre… Ebben az esetben bizony a munkáltató kockáztat kevesebbet: az ismerős, jól dolgozó embert megnyerni egyszerűbb, mint egy teljes keresési folyamatot végigcsinálni, és jó eséllyel…
Amikor megérkezik végre a hívás, hogy megkaptunk egy állást, nehéz higgadtnak maradni, és nem is veszi jól ki magát, ha gondolkodási időt kérünk, még az is lehet, hogy ezzel buknánk el az állást. Ezért ilyenkor nagy örömmel igent mondunk, és néha később meg is bánjuk… Ezt elkerülendő, van pár momentum, amit már az álláskeresési fázisban…
A munkáltatói felmondások jórésze váratlan csapásként éri az alkalmazottakat. A sokk után a tanácstalanság következik, ill. a kapkodás, az álláskereső egyszerre próbál megtenni mindent az új állásért – így az sajnos ritkán jár eredménnyel. Az álláskeresés folyamat, ami bizonytalan ideig tarthat, az álláskereső szakmai háttere és a piaci helyzet függvényében. Hogy ez a folyamat rövidebbé…
Ez egy elég súlyos dilemma minden HR-t és emberi tényezőt komolyan vevő cégnél/cégvezetőnél/döntéshozónál. Axiómának tűnik, hogy emberséges elbocsátás nincs, legalábbis elbocsátott ember nem tartja emberségesnek az elbocsátását sosem. Talán enyhíthető a rossz érzés némi odafigyeléssel, tervezéssel vállalati oldalról. Ha le kell építeni, mert nincs más megoldás, mi legyen? Hogyan marad meg a jó kapcsolat? Hogyan…
…legalábbis nem sűrűn, így ha őket éri el a felmondás, az mindig meglepő. Leépítés, átszervezés, költségcsökkentés, cégmegszűnés: ezek a leggyakoribb érthető okok, amik miatt bárkit elbocsáthatnak, munkanélkülivé válhat. De bizony olyan alkalmazott is akad bőven, aki a saját hibájából lett kirúgott, nemcsak próbaidőben, sőt. Az alábbi történetek szereplői hosszú, többéves, néha évtizedes munkaviszonyuk végére tettek…
Jobhopper: állásról állásra ugráló, vállalatközi túlélő, állásvadász. Ahogy mindenki, a HR-es is rendelkezik előítéletekkel, az egyik ilyen előítélet, hogy „gyanús”, ha valaki sűrűn váltogatja a munkahelyeit. Ennek eredete még az előző rendszerből származik, ahol illendő volt az egész életet egy munkahelyen tölteni, vállalati kapun belül volt a munkanélküliség, és aki mégis állást váltott, azt „vándormadár”-nak…
Olvasói témajavaslat alapján szedtem össze pár tudnivalót a felmondásról. Mert a munkavállalói felmondásra tekinthetünk úgy is, mint a sikeres álláskeresés egyik lépésére. Ezt is lehet úgy csinálni, hogy a jövődre pozitívan hasson, és úgy is, hogy komoly problémákat okozzon. Általában azt javaslom, akkor mondjon fel a munkavállaló, ha az új helyén már az új munkáltató…
Amikor állást akarunk váltani, nehezített pályára kerülünk a munkanélküliekkel szemben. Úgy kell pályázni, interjúzni, hogy a jelenleg munkáltatónk ne tudja meg. Erre van sok lehetőség, de azért ez is egy plusz stresszforrás. Ha végre megérkezik a várva-várt telefon, hogy „mikor tudna kezdeni nálunk?”, nagy a kísértés, hogy most aztán beolvassunk jól a főnökünknek, hiszen már…
