Búcsúlevél a kollégáknak
Az utolsó nap teendői közé tartozik a búcsúlevél megírása is. Úgy gondolom, erre érdemes külön is kitérni, mert láttam már suta és nagyon sikeres próbálkozásokat is.
Körbeküldhetsz külön a kollégáknak, és külön a vezetőknek egy-egy e-mailt, de csak akkor, ha olyan mondanivalód van, ami a jövőre nézve is pozitív.
Utolsó munkanap a cégnél
A profi felmondáson túl nagyon fontos, hogy hogyan töltöd az utolsó napod a munkahelyeden. Az adminisztratív teendők mellett azért is mindent meg kell tenned, hogy ne maradjon tüske, sértődés senkiben. Persze így is fog időnként…, de neked mindig profi módon kell viselkedned, a karriered érdekében nem égethetsz fel hidakat magad után. Ritka kivételeken kívül (pl. peres elválás), ez működik is.
Visszamenjek a régi munkahelyemre?
Ezzel a dilemmával is találkoztam már mindkét oldalról: A jelölt a régi munkahelyéről kapott hívást, mi lenne, ha újra együtt dolgoznának? Illetve a munkavállaló egy régebbi munkahelye állásajánlatát látva gondolt erre… Ebben az esetben bizony a munkáltató kockáztat kevesebbet: az ismerős, jól dolgozó embert megnyerni egyszerűbb, mint egy teljes keresési folyamatot végigcsinálni, és jó eséllyel a beválással sem lesz probléma. Az esetleg állást sem kereső jelölt pedig mérlegeljen, minél többféle szempont szerint. Pár szempontot összegyűjtöttem, de most inkább kérdezek, mert a jó válaszokat mindenki maga fogja tudni. Ebben végképp nincs általános jó megoldás: csakis a saját prioritásaid számítanak.
Honnan tudjuk, hogy jó céghez megyünk?
Amikor megérkezik végre a hívás, hogy megkaptunk egy állást, nehéz higgadtnak maradni, és nem is veszi jól ki magát, ha gondolkodási időt kérünk, még az is lehet, hogy ezzel buknánk el az állást. Ezért ilyenkor nagy örömmel igent mondunk, és néha később meg is bánjuk…
Ezt elkerülendő, van pár momentum, amit már az álláskeresési fázisban érdemes feljegyezni minden állásinterjú után, a régebben már tárgyalt álláskeresős füzetbe! Igen, papíralapon, hogy azonnal lehessen keresni benne, és felfrissíteni az állásinterjús és toborzási tapasztalatokat. És mivel az álláskeresők jórésze elég sok interjún jelenik meg, és mindegyikre nem emlékezhet fejből, a jegyzetek fognak segíteni. Gondoljuk végig az alábbiakat!
Az álláskeresésre akkor is készülj, ha van állásod
A munkáltatói felmondások jórésze váratlan csapásként éri az alkalmazottakat. A sokk után a tanácstalanság következik, ill. a kapkodás, az álláskereső egyszerre próbál megtenni mindent az új állásért – így az sajnos ritkán jár eredménnyel. Az álláskeresés folyamat, ami bizonytalan ideig tarthat, az álláskereső szakmai háttere és a piaci helyzet függvényében. Hogy ez a folyamat rövidebbé váljon, az álláskeresést támogató tevékenységeket folyamatosan kell végezni, még akkor is, ha épp állásban vagyunk – mert sosem tudhatjuk, meddig tart…. Mivel készülhetünk?
Kirúgás emberségesen – hátha lehet így is
Ez egy elég súlyos dilemma minden HR-t és emberi tényezőt komolyan vevő cégnél/cégvezetőnél/döntéshozónál. Axiómának tűnik, hogy emberséges elbocsátás nincs, legalábbis elbocsátott ember nem tartja emberségesnek az elbocsátását sosem. Talán enyhíthető a rossz érzés némi odafigyeléssel, tervezéssel vállalati oldalról. Ha le kell építeni, mert nincs más megoldás, mi legyen? Hogyan marad meg a jó kapcsolat? Hogyan lehet az elbocsátott embernek a legkevesebb kárt okozni, hogy esetleg a felmondás után is fenntartsa a lehetőséget egy későbbi együttműködésre (pl. ha partnercégnél helyezkedik el később az alkalmazott)?
Emberségesnek lenni nem pénzkérdés. Forrás: Facebook
A veteránok nem követnek el szakmai hibát
…legalábbis nem sűrűn, így ha őket éri el a felmondás, az mindig meglepő.
Leépítés, átszervezés, költségcsökkentés, cégmegszűnés: ezek a leggyakoribb érthető okok, amik miatt bárkit elbocsáthatnak, munkanélkülivé válhat.
De bizony olyan alkalmazott is akad bőven, aki a saját hibájából lett kirúgott, nemcsak próbaidőben, sőt. Az alábbi történetek szereplői hosszú, többéves, néha évtizedes munkaviszonyuk végére tettek pontot ezekkel a „mutatványokkal” – nem szakmai mulasztás miatt, nem is leépítés miatt vesztették el állásukat.
Azt hihették, már jól bedolgozták magukat? Vagy hogy pótolhatatlanok? Vagy magas pozícióban vannak, úgysem mer szólni senki? Nekik már nem kell bizonyítani?
Jobhopperek, szerencselovagok, vagy alkalmazkodók?
Jobhopper: állásról állásra ugráló, vállalatközi túlélő, állásvadász.
Ahogy mindenki, a HR-es is rendelkezik előítéletekkel, az egyik ilyen előítélet, hogy „gyanús”, ha valaki sűrűn váltogatja a munkahelyeit. Ennek eredete még az előző rendszerből származik, ahol illendő volt az egész életet egy munkahelyen tölteni, vállalati kapun belül volt a munkanélküliség, és aki mégis állást váltott, azt „vándormadár”-nak nevezték, gúnyolták. Talán az egyetlen tolerált eset a költözködés miatti munkahelyváltás volt. A piacgazdaság megérkezésével a munkanélküliség jelent meg először, és mivel az első „HR-esek” a valaha volt személyzetisek voltak, a „vándormadarakkal” szembeni előítélet megmaradt.
A HR szakma meghonosodása kicsit javított a helyzeten, de mivel empátiát nem lehet könyvből tanulni/tanítani, azt gondolják sokan, hogy csak negatívan lehet értékelni egy gyakori állásváltót. Az igaz, hogy a szerencselovagokkal nagyon melléfoghat egy vállalat, és ha őt HR-es szakértő tudomásával és jóváhagyásával választották ki, akkor az szakmai hiba a HR részéről – ezt nem kockáztatja senki, így félelemből inkább nem hív interjúra ilyen jelöltet. Pedig a sok munkahelyváltásnak többnyire teljesen elfogadható oka szokott lenni. Mivel ezt a HR-es csak akkor tudja, ha elmondják, leírják neki, közölni kell vele.
Szépen felmondani
Olvasói témajavaslat alapján szedtem össze pár tudnivalót a felmondásról. Mert a munkavállalói felmondásra tekinthetünk úgy is, mint a sikeres álláskeresés egyik lépésére. Ezt is lehet úgy csinálni, hogy a jövődre pozitívan hasson, és úgy is, hogy komoly problémákat okozzon.
Általában azt javaslom, akkor mondjon fel a munkavállaló, ha az új helyén már az új munkáltató által is aláírt munkaszerződés várja. Vagy legalábbis valami olyan írásos dokumentum, ami alapján biztos lehet benne, hogy a munkaviszony feltételei pontosan azok lesznek, amiket leegyeztetett az állásinterjúkon. (Multiknál divat erről „offer letter”-t küldeni, amit írásban el kell fogadnia a jelöltnek. Ha ez megvan még legalább 1-2 hét mire szerződés lesz.)
Okosan állást váltani
Amikor állást akarunk váltani, nehezített pályára kerülünk a munkanélküliekkel szemben. Úgy kell pályázni, interjúzni, hogy a jelenleg munkáltatónk ne tudja meg. Erre van sok lehetőség, de azért ez is egy plusz stresszforrás.
Ha végre megérkezik a várva-várt telefon, hogy „mikor tudna kezdeni nálunk?”, nagy a kísértés, hogy most aztán beolvassunk jól a főnökünknek, hiszen már nincs vesztenivalónk, sőt, jön a kánaán. Aki így gondolkodik, nagyot hibázik.
Nagyon fontos, hogy ügyelj a jóhíredre, egy állásváltásnál korrekten járj el, még akkor is, ha veled éppen nem voltak túl korrektek. Nem kell neked lesüllyedned az ő szintjükre. Nézzünk pár esetet, ami irányt mutathat.