Te is lelépnél próbaidőben?
Kapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép?
A viszontkérdésem ilyenkor mindig egyszerű: Ki a fontos neked? Te magad, a karriered, vagy a munkáltató jóérzése? Szépen, sértődés nélkül is fel lehet mondani. De az, hogy csak azért ítéled magad mártírszerepre, hogy más ne gondoljon rosszat, egyáltalán nem tesz jót neked. Ha nem felel meg valami, próbáld tisztázni és/vagy keresgélj tovább, ha van új állás, mondj fel (addig ne, amíg más nincs!) Emellett persze érdemes nem kapkodni, és racionális döntést hozni. Az esetleges első kudarctól, rossz ómentől nem szabad megijedni, kezdeti nehézségek mindenhol lesznek. Gondold át, mi nem tetszik, hogy lehet-e rajta változtatni, megoldható-e, vagy tényleg el kell menni egy másik munkahelyre. Milyen okok vezethetnek a próbaidős munkavállalói felmondáshoz? Gondolva a munkáltatókra is, akik nem értik, miért is lépett le a drágán toborzott ember, pár apróságot az ő nézőpontjukból is hozzáteszek.
„Nem ebben egyeztünk meg”
A leginkább menekülésre okot adó indok ez. Aláírtad a munkaszerződést, és megkapod az eszközeidet. Használt mobil, régi laptop, leharcolt vagy kisebb kategóriájú céges autó, mint amiről szó volt… Esetleg már a munkaszerződésben sem az van leírva, amiről megállapodtatok. Ezesetben ne írd alá, tedd szóvá, egyeztess! Bizony, még az is lehet, hogy az első napod egyben az utolsó is lesz, de egy olyan cég, aki már az első nap sem tartja a szavát, jó munkáltató lesz hosszútávon?
Kedves Munkáltató! Van olyan, hogy hibázol, és tényleg nem szándékosan nem szóltál a HR-esnek, aki a papírokat kiállította, csak elmaradt. Simán be lehet ismerni, hogy bocs, tévedtem, és meg lehet próbálni visszanyerni az új kolléga bizalmát.
A „csapat” elviselhetetlen
Általában ez az, ami nem derül ki állásinterjún: a „csapat” egyébként csapatszinten oké, jól együttműködnek, megy a cég szekere, de pl.akivel egy irodába kerültél, az egy arrongáns/buta/büdös kolléga, vagy épp egész nap káromkodik, a te asztalodra is pakolja a dolgait stb., így nem tudsz vele megmaradni egy légtérben/asztalnál. Kérdés, hogy kaphatsz-e másik helyet anélkül, hogy sértődés lenne, ill. meg tudod-e oldani a helyzetet? A káromkodásra jó megoldás egy fejhallgató (te vagy az új, azonnal nem szólhatsz rá), lehet, hogy ha az asztalok átrendezését javaslod egy semleges ok miatt (pl. ez így jobbkezesnek kényelmes, te balkezes vagy, vagy fordítva), megoldottad. Sajnos azzal nem állhatsz elő, hogy kedves kolléga, tessen már gyakrabban fürödni… Az egyes kollégák stílusa is lehet menekülésre késztető: ha áskálódást látsz, akkor csak figyelj, ne szólj egyik fél mellett sem. Ha ellened irányulnak megnyilvánulások, kérdezz vissza, próbáld meg tisztázni.
Munkáltatóként kérdezz, hogy minden oké-e, de úgy, hogy az új kolléga akarjon is válaszolni. Tehát ne főnököst játszva, váratlanul az irodádba hívd be, és ne is mindenki előtt, mert akkor nem meri jelezni, ha gondja van, (inkább lelép). Jobb helyeken a HR-eseknek van a próbaidősöknek írt standard kérdőívük a pozícióhoz kapcsolódó próbaidő mérföldkövei szerint, amiben mindenre rákérdeznek. Arra is, mi megy jól, arra is, mi nem jó, és a bizonytalansági tényezőire is. Szintén jó megoldás, ha a próbaidős beszélgetések szervezetten mennek, és előre tudja az új kolléga, hogy pl. kéthetente lesz egy felmérő beszélgetés. Akkor nem stresszként fogja megélni, ha leülsz vele beszélgetni, mert már az állásinterjú óta tudja, hogy ez nem jelent bajt, ez itt a folyamat része.
„Nem ilyen munkáról volt szó”
A feladat és felelősség komolysága el volt túlozva végig az állásinterjún. A napi munkában meg rájössz, hogy amit szakértői munkának adtak el neked, az valójában betanított adminisztráció. Ha ez nem felel meg neked, szakmailag nem előremutató, akkor bizony váltani kell. Vagy, kihasználva a kevésbé stresszes munkát, belefogsz valamilyen továbbképzésbe, munkaidőn túli tevékenységbe, ami előrelépést biztosít.
Lehet, hogy te nem is tudod, hogy eltúloztad a munka jelentőségét, a pozíció felelősségi körét. Kérdezz, teremts olyan környezetet, hogy őszintén válaszolhasson, és hallgasd is meg, amit az új kolléga mond. Lehet, hogy ő látja rosszul, mert még az elején van a feladatoknak, akkor erről beszélj neki. Lehet, hogy tényleg eltúloztad, és vele ágyúval lősz verébre… Ilyenkor keressetek olyan feladatot, ami megfelelő számára, ha projekt-jelleggel is.
„Megváltozott a helyzet”
Felvettek egy projektre, de a projekt nem indult el… Így vagy más, neked kevésbé tetsző feladatot találnak ki neked – ha már ott vagy – vagy lebegtetnek, várakoztatnak, nem kapsz komoly feladatot egyáltalán. Gondold át, érdemes-e várnod. Lehet, hogy csak addig érdemes várni, amíg máshol fel nem kínálnak egy jobb lehetőséget.
Az új munkavállaló amúgy is bizonytalan a próbaidő és a betanulási időszak miatt. Egy ilyen helyzet plusz bizonytalansági tényező, muszáj, hogy őszintén beszélj vele, hogy megnyugtasd. Vagy mondd el neki pontosan, hogy mi a helyzet, mire számítasz, milyen határidővel, hogy ő is tervezhessen.
eMJe
mondta:„lehet, hogy ha az asztalok átrendezését javaslod egy semleges ok miatt” Ezt olyan helyen, ahol irodai 5S is van, nehéz lenne 😀 Tudom, példa, csak azért írtam, mert valahol ennyire komolyan veszik a leant 🙂
jobangel
mondta:@Bambano: igen, de a nők többsége nem prostinak akar állni, márpedig, ahol ez számít, ott nem biztos, hogy csak könyvelni kell. Magyarországon is jelent már meg olyan hirdetés, amikor cipőbolti eladót kerestek + heti egy-két együttlét a főnökkel a munkakör része lett volna, és ezt bele is írta a hirdetésbe.
Bambano
mondta:/set mode offtopic
divany.hu/eletmod/2016/07/04/a_dekoltazs_sokat_segit_abban_hogy_behivjak_allasinterjura/
ennyi, nem kell ide tudományos cv meg semmi se 😛
Eltévelyedés
mondta:@jobangel: @slowrunner: @mizrolist: @Online Távmunkás: Emberek! Vegyük már észre, hogy Birka úr egy troll, ne etessük! Minden index blog alá kommentel, mindenki azt találgatja ki lehet ő. Szándékosan provokativ, nincs célja, csak a vita maga. Olyan nincs, hogy ne neki legyen igaza.
jobangel
mondta:@BircaHang Média szerkesztősége: Semmi sem semleges. Ami a látókörödbe kerül, az hat rád. Hitegetheted magad, hogy nem, pedig de. Ha nem hat rád semmi, akkor már halott vagy…
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:@jobangel:
Nekem rossz érzést se okoz a munka, hanem semleges. Ez egy kényszer, semmi más.
jobangel
mondta:@BircaHang Média szerkesztősége: neked – saját bevallásod szerint – nem okoz örömet, elégedettséget, biztonságot, vagy bármilyen pozitív érzést a munkád, és ez rossz. Neked rossz. Az a keserűség, „savanyúaszőlő” hozzáállás, amit mutatsz, elrettentő a munkavállalók számára. Általában a diktatúrák üzenete, hogy „fogd be, húzd az igát, és neked ez a jó, hidd el”, de a net korában már láthatunk más mintákat is. És szintén saját bevallásod szerint ez neked kényszer, tehát nem vagy benne jól.
A munkával önmegvalósítás nem süllyedés, mert sokkal jobb, ha valaki napi 8 órában vagy még többen olyasmit csinál amiben jól érzi magát (ide kapcsolódik a flow-elmélet), azzal szemben, ha kényszerből csinálja.
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:@jobangel:
Szerintem kevés ember képes magát önmegvalósítani munkával. Ez stresszt okoz azoknél, akik ezt szeretnék magukat önmegvalósítani munkával.
Nálam azért nincs ilyen stressz, mert ezt nem is akarom, eszem ágában is odáig süllyedni, hogy munkával önmegvalósítsam magamat.
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:@slowrunner:
Amióta erre rájöttem, nincsenek munkahelyi gondjaim.
Fiatalabb koromban értelmet kerestem a munkámban, céljaim voltak, még álmaim is. Amióta – kb. 20 éve – rádöbbentem, hogy ez butaság, immár nincs semmi gondom. Azóta is vannak céljaim, álmaim, terveim, de egyik se kapcsolódik a munkához.
Munkába egyetlen egy okból járok azóta: mert az így megszerezhető bevételt képtelen vagyok más forrásból pótolni.
Persze ezt nem szabad interjún SOHA bevallani.
jobangel
mondta:@slowrunner: sok igazságod van, de ez mégsem fekete-fehér. Nincs olyan, hogy csak jó egy munka(hely) vagy csak rosdz. Az önmegvalósításnak is sok módja van. De köszi a témát, ebből lesz a jövő heti poszt 🙂
slowrunner
mondta:@BircaHang Média szerkesztősége:
‘A munkahely kényszer, nem önmegvalósítás helyszíne.’
Tény, hogy sok csalódástól védi meg az embert, ha így áll hozzá.
Én is úgy látom, hogy a munkahelyek min. 80%-ában nem sok lehetőség van önmegvalósításra, kiteljesedésre. Alapvetően fegyelemre és monotóniatűrésre van szükség.
Nincsen ezzel gond, a helyén kell kezelni, ebben viszont nem segít az, ha folyton azt tanácsolják ‘nem kell ennek így lennie, menj és valósítsd meg az álmaidat’, mert olyan elvárásokat, reményeket ébreszthet, aminek nincs valós alapja.
Lehet és sok esetben kell is változtatni, de a realitásokkal tisztában kell lenni.
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:@mizrolist:
Mint a legtöbb ember.
mizrolist
mondta:@BircaHang Média szerkesztősége: Akkor nem azt csinálod, amit kéne.
Hóhér az utolsó barátod
mondta:@BircaHang Média szerkesztősége: nem őszinte vagy, csak ostoba.
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:@jobangel:
A legtöbben félnek bevallani, én meg őszinte vagyok.
Tanulni én is szeretek egyébként. Még most is tanulok.
jobangel
mondta:@BircaHang Média szerkesztősége: Én nem kérdeztem meg az _összes_ embert (azt az alig 7,5 milliárdot, aki van), de akikkel találkoztam, többségében szerették, hogy értelmes dolgokat csinálhatnak, hogy sikerélmény van, hogy tanulhatnak, hogy megbecsülik a tudásukat. Ez az asztalostól a nagyon spéci IT szakemberig mindenkire igaz volt. Az emberek többsége a munkahelyét utálja, nem a munkáját. Ezen pedig a munkáltatók tanításával lehet változtatni.
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:@jobangel:
Más a tapasztalatom: az emberek 90 %-a utál dolgozni.
Változtatni ezen? Hogyan?
jobangel
mondta:@BircaHang Média szerkesztősége: Az emberek többsége számára nem az. Sőt, a jó munkahely és a jó munkavállaló együtt össze tudja hozni azt is, hogy mindenki jól érezze magát. A munkáltatónak profitja lesz a munkavállalónak megfelelő életszínvonala, sikerélménye, szociális környezete. Jó dolog is tud lenni, ha nem az a cél, hogy mindenki életét tönkretegyük. Sajnálom, hogy te így jártál, de sosem késő megváltozni.
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:@Online Távmunkás:
Végeztem értelmetlen és értelmes munkát is, de mind kényszer volt számomra.
StanLee
mondta:Pont a hetvegen volt egy hasonlo temaju kerdes a Süddeutsche Zeitung HR-es „tanacsadojahoz”, annyi kulonbseggel, hogy nem a probaidon beluli felmondasrol, hanem arrol kerdeztek, hogy mennyi az a minimalis ido, amit egy munkaltatonal el kell tolteni, hogy a kovetkezo munkaado nehogy rosszat gondoljon a munkavallalorol. Az SZ-es tanacsado szerint min. 3 evig ott kell maradni, kulonben az az uzenet, hogy nem vagy kitarto, stresszturo, nincs problemamegoldo kepesseged, stb. En ezen ledobbentem. Szerintem meg a munkavallalonak a sajat erdekeit kell szemelott tartania, ha valahol nem erzi jol magat, akkor ha van ra lehetosege, valtani kell. Egy parkapcsolatban sem mondjuk, hogy min. 2 evig egyutt kell lenni, kulonben mit gondolnak masok. Ha nem jo, akkor ott kell hagyni a munkahelyet, mielott az ember folyamatosan betegszabadsagra megy, nem csinalja meg rendesen a munkajat, stresszel, esetleg depresszios lesz vagy meg rosszabb.
Persze eloszor meg kell probalni megoldani a problemas dolgokat, de ha a munkaado vagy a kollegak oldalarol nem mutatkozik affinitas, akkor felesleges onmagunkat rombolni, a munka nem minden!
Online Távmunkás
mondta:Láttam olyan céget, ahol a próbaidőt az emberek fele élte túl, a többség önszántából felmondott. Viszont akik maradtak, azok jellemzően 5-10 évig dolgoztak ott…
A próbaidős felmondás akkor lehet probléma, ha szűk a piac és a rosszindulatú munkáltató sértésnek veszi, ezért elkezdi rossz hírét kelteni.
@BircaHang Média szerkesztősége: Nagyon rossz lehet, ha sose végeztél értelmes munkát, amit élveztél és nem hoztál létre értéket…
BircaHang Média szerkesztősége
mondta:Nem kell a dolgokat ennyire komolyan venni. A munkahely kényszer, nem önmegvalósítás helyszíne. Azaz ha nem nagyon rossz, az ember marad, míg ki nem rúgják vagy nem talál jobbat.
Hóhér az utolsó barátod
mondta:A „csapat elviselhetetlen”. Jó rég volt… én szerettem a kollégák többségét. Jött egy új srác, épp diliház volt (IT, üzemeltetés, nem kis cég, szóval…).
Épp nem volt ideje senkinek, hogy foglalkozzon az új emberrel. A srác pár órát üldögélt az asztalánál, majd eltűnt. Többé nem láttuk. Pedig nem lehetett egyszerű eljutnia odáig… 🙂