Vera története, avagy a feladás nem bűn!
Van egy nagyon súlyos tévedés, amiben még segítő pályám elején magam is voltam: azt gondoltam, hogy emberek mindig a nekik legjobbat választják a lehetőségek közül, és rossz sorsuk valóban nehezen változtatható, kemény küzdelmek árán. Hű, mekkorát tévedtem! Szerencsére hamar felismertem a tévedésem. Ahogy egyre több emberrel beszéltem, találkoztam, kiderült: a megoldás szinte mindig kézenfekvő, sok esetben ő maga is látja, de nem választja. Mert a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan, talán jó.
Ez most leginkább Vera története alapján jutott eszembe. Vera közmunkás, diplomával, ebben a státuszában elvtelenül ki is használják.
Miért mondanak fel a munkavállalók a munkahelyükön?
Tájékoztató anyag ahhoz a kormányzati javaslathoz, miszerint ha felmondott a munkavállaló, vagy éppen közös megegyezéssel szűnt meg a munkaviszonya, akkor kizárják a közmunkából 3 hónapra (hírek róla: itt)
A javaslat célja az lenne a kommunikáció szerint, hogy az embereket az elsődleges munkaerőpiacon tartsa. Nyilván nem fogja, mert a munkavállalók célja a felmondással, illetve a munkáltatók célja a közös megegyezéssel nem az, hogy a munkaerő a másodlagosnak nevezett (értsd: közmunka-program) munkaerőpiac keretei közé kerüljön. De nem is azért mondanak fel emberek a munkahelyükön, mert nem akarnak dolgozni. Ennél sokkal értelmesebb okaik vannak. Ha a munkavállaló úgy mond fel a munkahelyén, hogy emiatt álláskeresővé válik (nem munkahelyváltás miatt), annak is lehetnek teljesen érthető, hétköznapi okai: