Női kiáltvány – Hölgyeim, hát normálisak vagyunk mi?!
Megjelent a héten egy cikk az álláskereső nőket érintő problémákról, megszólaltattak benne engem is szakértőként. Feltettem a Linkedinre is, azért, mert minél több döntéshozó látja, annál jobb nekünk, nőknek. A linkemhez csak férfiak szóltak hozzá, csupa női problémákat értő, megértő, segítő kommenttel. És szörnyű felismerésre jutottam… 🙁 Mi nők – tisztelet a kivételnek – nem vagyunk elég szolidárisak egymáshoz, mi nők nem értjük vagy nem akarjuk érteni a bennünket érintő problémákat.
—–
Szóval, hölgyeim, csajok, lányok, asszonyok, anyák, nagymamák! Hallgatom/olvasom a beszámolóitokat álláskereső kalandjaitokról. Nőként, munkavállalóként, álláskeresési tanácsadóként, és megdöbbenek. Ismerjük a bennünket érő diszkriminációs tényezőket, és az állásinterjús kérdéseket, amelyekkel magánéletünk teljes kiteregetését várják el. Van-e férje, van-e gyereke, hány gyereke van, miért nincs gyereke, mikor lesz, lesz-e még? Hány éves is Ön? Többnyire elhangzik az is, hogy ezt egy interjúztató nő kérdezte az álláskereső nőtől. Nézegetem a Facebookon a kisvállalkozások álláshirdetéseit, amit az adott vállalkozócska ismerősei lelkesen megosztanak, nők is – nyilván, hiszen segíteni akarunk mindenkinek, ilyenek (is) vagyunk, mi nők. Még akkor is, ha egyébként a hirdetés kifejezetten diszkriminatívan, fiatal nőt vagy idősebb hölgyet stb. keresnek. Amikor szóvá teszem, hogy a diszkriminációs kitételeket hagyja el, mégiscsak úgy korrekt, a hirdető hölgyismerősei kérik ki leginkább maguknak. Hát mit képzelek én?! Döbbenten olvasom a védőbeszédet: Miért ne kereshetne olyan alkalmazottat, amilyet akar? A saját pénzéből? A saját vállalkozásába? Miért nem dolgozhat azzal, akivel akar?
ArrayTücsök és bogár 2. – még több idióta álláshirdetés
A múlt heti sikerre való tekintettel még pár „szépséget” hoztam nektek. Ezek már nem csak bosszantóan szakmaiatlanok, hanem itt-ott viccesek is, ha elvonatkoztatunk attól, hogy emberek állása, megélhetése múlik ilyen „terméket” kezükből kiadó embereken.
Ui: Kedves HR-esek! Nem megsértődni kell, hanem tanulni belőle! Az álláskeresők is folyamatosan tanulnak önéletrajzot írni… Csak nekik nincs erre külön főiskolai-egyetemi szak.
Jó szórakozást!
Tücsök és bogár – idétlen álláshirdetések
Munkatársat keresünk! – De miért így?
Az összes fejvadász, toborzó cég, de még a HR-esek is szívesen idéznek félresikerült CV-kből, mindannyiuk derültségére – ez persze nem túl előremutató, de nem is ez a céljuk vele. De most visszakapják ezt 🙂
Tekintve, hogy az álláskeresőnek nem szakmája a CV-írás, nekik viszont szakmai munka az álláshirdetés megírása, és ha az álláskereső ad ki ilyen munkát a kezéből… á, hagyjuk…úgyis értjük mindannyian. Hátha most majd az álláshirdetések alkotói is megértik.
Köszönet a sok-sok közreműködőnek, akik az ilyent „gyöngyszemeket” évek alatt figyelmembe ajánlották. Íme a legjobbak:
Munkaerőhiány, dráguló munkaerő, és nehézkes álláskeresés ugyanazon a piacon – hogy is van ez?
Olvasom a mellékelt cikket a K&K magazinban. KKV-knek készült gazdasági magazin ez, és pl. most foglalkozik a munkaerőhiány kérdésével is. Irányított figyelem, vagy a sors keze, de facebookos jártamban-keltemben a múlt héten több munkáltatói posztba, kommentbe is belefutottam. Állították, hogy nem találnak munkaerőt, pedig „hűde” ajánlatuk van. Mint kiderült, az egyiküknek az ajánlatáról voltak téves gondolatai (nem volt jó), volt, aki csak a rendszert szidta egy kicsit, megint más a problémához jobban ragaszkodott, minthogy megoldást keresett volna. A végén még nem lesz igaza, és talál munkavállalót? Borzalmas lenne feladni az álláspontját, és boldogan vinni tovább a boltot… (hozzáteszem, álláskeresőknél is találkozom ezzel az attitűddel, ugye nekik szokott igazuk lenni, és nem állásuk.)
Szóval, a cikk. Ha csak ebből tájékozódunk, úgy látjuk, hogy a becsületes vállalkozások hiába küzdenek…
Utasítsd el a diszkriminációt!
A diszkrimináció olyan tényező, amire szinte minden sikertelen álláskereső szívesen hivatkozik. Sok álláskereső portál, blog kommentfolyama van tele ilyen panaszokkal: nem vesznek fel, mert kövér/sovány vagyok, nő vagyok, 40 éves kor felett vagyok, öreg vagyok, túl fiatal vagyok, szép/csúnya vagyok. Ezt egyénileg vagy jól látják, vagy nem, ezeket a problémákat egyedileg kezeljük azokkal, akik hozzám fordulnak. Jó lenne, ha készségszinten odafigyelnénk saját előítéletes működéseinkre,mert ezek vezetnek a diszkriminációhoz. Hiszen áldozatai lehetünk, tudjuk, hogy rossz ez és főleg igazságtalan, mert olyan tulajdonságainkon alapul, amelyekről legtöbbször nem tehetünk. Nem tudunk tenni az ellen, hogy betöltöttük a 40 éves kort, hogy nem babaarcú lánykának születtünk, hogy egyáltalán nők vagyunk.
Maggie de Block, egészségügyi miniszter, Belgium
A kép forrása: Wikipedia
Normális világban nem is kell. Ugyanakkor, ha arról van szó, mi hogyan ítélünk meg másokat, kevésbé vagyunk tudatosak, gyakran nem jutunk tovább azoknál a sztereotípiáknál, amelyek a társadalomban, a közgondolkodásban élnek.
Élménybeszámoló egy álláskeresési tanácsadásról
Ezt az olvasói levelet olvasva egyik döbbenetből a másikba estem. Íme, az álláskeresési tanácsadás állatorvosi lova… Az elrettentő példa kifejezés mellett ez szerepelhetne az értelmező szótárban. Szerencsére a levél írója tudja, mi fán terem a tanácsadás, így mert „lázongani”. De aki nem mer, annak mennyi kárt okoznak vajon? (A posztban tárgyalt kurzus ingyenes – legalább pénzt nem kérnek… ezért…)
——————————–
Kedves Jobangel!
Szeretném veled megosztani azokat a tapasztalataimat, amiket egy 3 napos álláskereső tréningen szereztem. A tréningen ingyen vehettem részt, tekintve, hogy pályázati pénzekből szervezi egy humánerőforrás-menedzsmenttel (is) foglalkozó civil csapat. Állítólag akik elvégzik ezt a tréninget (és egyéni tanácsadásra is lehetőség van szintén ingyen), azoknak 80%-a állást is talál utána.Szóval örömmel áldoztam rá 3 napot, és végül is sokat tanultam, bár talán nem úgy, ahogy terveztem. Egy szó mint száz: megdöbbentő tapasztalataim voltak.
Van-e értelme a szombati munkanapnak?
Gondolom, nem mondok újdonságot vele, hogy nincs. Az átrendezett, hosszúhétvégés ünnepnap+pihenőnapokért ledolgozandó szombatok logikusnak tűnnek, papíron, ahol a munkavállalók nem emberek, hanem termelési tényezők, a cégek pedig más cégekkel kapcsolatban nem álló, képzeletbeli dobozban, magukban ketyegő izék (főleg külföldiekkel ne legyen kapcsolatuk ugye, mert ők aztán végképp nem dolgoznak ilyen szombatokon).
De a munkavállalók bizony emberek, a cégek pedig úgy végzik tevékenységüket, hogy más cégekkel kapcsolatban állnak, együtt dolgoznak, kiszolgálják egymást. Ergo, az „ügyesen” kitalált szombatoknak értékes munkanapként való számontartása a legtöbb esetben lehetetlen.
Miért mondanak fel a munkavállalók a munkahelyükön?
Tájékoztató anyag ahhoz a kormányzati javaslathoz, miszerint ha felmondott a munkavállaló, vagy éppen közös megegyezéssel szűnt meg a munkaviszonya, akkor kizárják a közmunkából 3 hónapra (hírek róla: itt)
A javaslat célja az lenne a kommunikáció szerint, hogy az embereket az elsődleges munkaerőpiacon tartsa. Nyilván nem fogja, mert a munkavállalók célja a felmondással, illetve a munkáltatók célja a közös megegyezéssel nem az, hogy a munkaerő a másodlagosnak nevezett (értsd: közmunka-program) munkaerőpiac keretei közé kerüljön. De nem is azért mondanak fel emberek a munkahelyükön, mert nem akarnak dolgozni. Ennél sokkal értelmesebb okaik vannak. Ha a munkavállaló úgy mond fel a munkahelyén, hogy emiatt álláskeresővé válik (nem munkahelyváltás miatt), annak is lehetnek teljesen érthető, hétköznapi okai:
Egy közvetítő az álláskeresők ellen?
Tombolás rovatom már régen jelentkezett, de ez a „gyönyörű” spam ma várt a mailboxomban. Általában azt hirdetem, hogy a közvetítővel való együttműködés az álláskeresőnek jó és hasznos, mert hiszem, hogy tényleg az.
Ez itt a kivétel!
Írtam már balfácán közvetítőkről, de ilyet még én sem láttam.
Áltudományos kiválasztási módszerek I.: arcelemzés
Vannak olyan témák az álláskeresésen, szakmai oldalról a toborzáson, kiválasztáson belül, amitől eldobom az agyam. Kevés ide már a „tombolás” címke is, nem is tudom, mi lenne a megfelelő. Ilyen téma pl. az asztrológia szerinti kiválasztás, és nemrég egy másik áltudományos módszer került látókörömbe, az arcelemzés. Szerencsére még soha senki sem panaszkodott arra nekem, hogy ezzel találkozott volna álláskeresése közben, ellenben amikor kompetencia-mérés témakörben keresgéltem olvasnivalót, találtam olyan értekezéseket nemcsak magyar oldalakon, amik arról szóltak, hogy ez egy eszköz lehet a kiválasztásra.