5 álláskeresési hiba, amit vezetők követnek el

5 álláskeresési hiba, amit vezetők követnek el

Egy vezetői pozícióban bármilyen változás nemcsak az egyénnek, de az adott iparág piacának is fontos eseménye. Az állását vesztett vezető számára ez különösen erős nyomást, kényszert jelent, ezért többféle hibát is elkövetnek a kapkodásban, teljesítménykényszerben.

1. Nem készítik elő az álláskeresésüket

Az első, jellegzetes hibát még akkor követik el, amikor nem keresnek állást. Egy vezetői pozícióból nem tűnik szükségesnek az álláskereséshez szükséges „énmárka” kiépítése. Nem publikálnak, nem blogolnak, nincsenek benne vezetői keresésekre szakosodott közvetítők adatbázisában, és pont ezen fejvadászok számára szinte ismeretlenek maradnak – esetleg szaklapokban olvasnak róluk. Amikor álláskeresésre kerül sor, akkor mindent a „nulláról” kell kezdeni. Az önéletrajzírást (egyáltalán milyen egy manapság a jó önéletrajz-forma egy vezetőnek? Pl. a vezetői portfólió ilyen 🙂 ), megismerni az állásportálok működését, a Linkedin álláskeresési lehetőségeit, a piacon jelen lévő fejvadászokat. Ezekkel el kell tölteni akár több hétnyi munkát is, mire érdemi álláskeresésbe kezdenének.

2. Nem értik az álláshirdetéseket

Jelentkeznek sok-sok „manager” álláshirdetésre, és nem értik, miért nem kapnak választ. Sajnos sokszor azért, mert a hirdetés számukra félrevezető. Kedvencem pl. a „bid manager” vagy a „purchase manager” aki sok esetben betanított adminisztrációt végez… Azért menedzser, mert így menőbb az elnevezés, hátha többeket vonz, de a fizetés adminisztrátori szintű, és persze a munka is szigorúan szabályozott, nincs helye a kreativitásnak, döntéseket mechanikusan, előre megadott keretek között lehet hozni ezekben a pozíciókban. Így az állást hirdető nem tud mit kezdeni az egyébként szépen megírt vezetői álláspályázattal, ha ilyen pozícióra jelentkezik szegény vezetőnk. Ez a probléma számomra egy másik kérdésben végződik: vezetőként a beosztottjai munkájából mit láthatott, ha ezekben az álláshirdetésekben nem látja meg, amit kell? Nem biztos, hogy az ő hibája, ha nem látta át a saját területét. (másik mellékszál: a manager sokszor nem vezető – a director, a leader kevésbé vakvágány)

3. „Veszek magamnak egy állást”

Anyagi lehetőségeik a többi álláskeresőhöz képest előnyösebbek, így coachok, karriertanácsadók segítségét könnyebben elérik, akár több ilyen szakembert is felkeresnek. Az ő tanácsaik rendkívül sokat segítenek, de az álláskeresési munkát ezzel nem lehet megúszni. Álláspályázatokat kell írni, állásinterjúra kell járni.

4. Nem készülnek fel a hosszú keresésre

Azok az emberek, akik magas pozícióban voltak a múltban, szembesülnek azzal az előítélettel, hogy megfizethetetlenül magas a fizetési igényük, illetve hogy csakis hasonlóan magas pozícióban lennének motiváltak. Emiatt is elég nehéz az álláskeresésük, illetve olyan vezetői pozíció sem sok nyílik, amit szívesen megpályáznának. Itt nem működik a nagy számok törvénye, miszerint minél több állásra kell beadni álláspályázatot. Specifikusan, meggyőző érvekkel, jól felépített stratégiával kell közelíteni minden álláslehetőséghez. Mivel ez minden egyes álláspályázatnál több óra munka lehet, a sikertelenség még inkább rombolóan hat az álláskereső lelkesedésére. A hosszas, akár egy éven is túlnyúló álláskeresésben az anyagi lehetőségeik is elsorvadnak lassan, így a helyzetüket egyre elkeserítőbbnek látják. Egyetlen kiút ebből a tervezés: legalább 12-18 hónapnyi álláskeresési időszakra kell felkészülniük – legfeljebb kellemesen csalódnak, ha hamarabb sikerül.

5. Nem kérnek segítséget ismerősöktől

A hasonló szintű vezetők, akikkel munkakapcsolatban állt, valószínűleg szívesen segítenének, de az állását vesztett vezetők többsége nem fordul hozzájuk. A „piaci pletykák” és „sejtések” az állásvesztésének körülményeiről annyira nyomasztóan hatnak, hogy nem bíznak abban, kaphatnak segítséget. Pedig a kapcsolati tőke itt működik csak igazán: pont a többi vezető tudhat leghamarabb egy megüresedő állásról, átszervezésről, ami új pozíciót teremt.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Hamsik Gábor: Köszönöm az elismerést 🙂 Az iparági skatulyázás elég súlyos probléma, már középvezetői szinten is. Egyszerűen nem lehet meggyőzni a cégeket, hogy aki iparágon kívülről jön, megfelelő szaktudással a vezetői témakörében, az friss lendületet, erőt hozhat, és nem rendelkezik az adott iparágban tanult korlátokkal. Sok dolgot azért tud megcsinálni, mert nem tudja, hogy azt nem lehet megcsinálni.

  2. Hamsik Gábor
    mondta:

    Nagyon jó cikk és a hozzászólások is kiváló képet adnak a magyar vezető kiválasztási valóságnak.

    Én főként az 1-es pontot emelném ki, ebbe a hibába estem én is anno. Továbbá azt a hibát követtem még el, hogy bár multikörnyezetben, de egy szűk piaci szegmensben – ahol most már csak 3 cég van- töltöttem el 17 évet. A 17 év alatt karrierem kiválóan ívelt felfelé és megjártam a ranglétra mindegyik fokát.
    Amkor a sors közbeszólt és el kellett jönnöm a cégtől 11 év után kényszerből azt gondoltam, hogy széles vezetői tapasztalatokkal, MBA diplomával és 5 nyelvismerettel a hátizsákomban, könnyen megtalálom majd karrierem következő állomását.

    Hát akkor nem így lett…….a legtöbb helyen vezetői pozíciókban az iparági tapasztalatok fontosabbak voltak a vezetői és stratégiai készségeknél, annak ellenére, hogy valamelyest rokonszegmensbe pályáztam és természetesen nem elkövetve a cikkben felsorolt hibákat.

    Mindegyik cég a konkurenciától szerette volna levadászni az új munkatársát/vezetőjét. Látom, hogy olyan pozícióban, ahol nem engem választottak az iparági tapasztalat hiány miatt már a harmadik vezetőt fogyasztják az adott vállalatnál. Ezenkívül amit még sérelmeztem, hogy vannak olyan nagy vezető kiválasztó cégek, ahonnan annak ellenére, hogy felvettem velük a kapcsolatot soha egy megkeresés nem történt.

    Végül megalapítottam saját cégemet immár harmadik éve csinálom, viszont őszintén bevallva időközönkét azért kicsit hiányzik a nagyobb szervezet, vállalat vezetői szerepkör, multikörnyezet….

  3. Russel Coutts
    mondta:

    @nicolasito: A morális okokat kizárva, csak a racionális érveket nézve belemenni vezetőként egy ilyen beszámlázós-visszaadós buliba totális szakmai öngyilkosság. Nehogy azt hidd, hogy ezt senki nem fogja megtudni. Valószínűleg ez a felső vezető mással is ezt csinálja, és az elődöddel is ezt csinálta. Ekkor pedig a vállalati pletykák alapján mindenki tudni fogja. Innentől pedig:
    1. Te vagy a főnök csicskája. Nem mondhatsz neki nemet a legszarabb, leghülyébb kívánságaira sem, vagy véged.
    2. Ha a főnököd bármivel botlik, azonnal téged fog beáldozni maga helyett. Az ilyen állás sosem hosszú életű.
    3. Kb a belépés napján húzhatod le a kollégák tiszteletét a wc-n, „leprás” leszel. Te leszel az aki „semmihez nem ért, csak segget nyal és tejel”. Eredmény Soha nem fognak megbecsülni -> soha nem fogsz tudni rájuk számítani -> soha nem fogsz tudni csapatot építeni -> soha nem fogod tudni hozni az eredményeket, számokat -> a főnököd sem fogja hozni az eredményeket, számokat -> neked kakukk… Lásd 2. pont.
    4. Mivel te vagy XY tejelője, a cégen belül a karrierlehetőségeid száma konkrétan 0. Eleve a főnököd nem fogja engedni, mert akkor elveszíti a pénzt, amit tőled kap.
    5. Ha a főnököd megy, neked is azonnal menni kell. Az elsők között leszel, akit szintén kirúgnak.
    6. A magyar piac nagyon kicsi, a fluktuáció meg nagy. A volt kollégák meg viszik a pletykát, híreket magukkal. Ergo: az, hogy hogyan kaptad meg az előző munkát, mindenhová el fog kísérni. Lehúzhatod a retyón a teljes szakmai karriered.

    Nem egy ilyen létezik, jó párat láttam, ismertem. Összességében ez jelent egy max 1 éves hosszúságú munkát, ahol 1-2 millió Ft jelenlegi pluszért konkrétan eladod a teljes jövőbeni szakmai karriered. Szerintem nagyon nem éri meg.

  4. jobangel
    mondta:

    @nicolasito: Tudom, hogy sokan számláznak, de azt is, hogy ha a vezető kiesik a tulaj kegyeiből, akkor belekötnek a teljesítési igazolásba, csúszik a fizetés, visszadobják a számlát mert nincs rajta vmi nem létező hivatkozási szám stb.
    A jól felháborodás az egy év próbaidős megoldásra szerintem rendben, és ha valaki munkanélküli és már az egzisztenciája romjain keres állást, a „csináljon vállalkozást” irreális. A visszajattolásra én is mutattam volna a középső ujjamat. Rutinosabb megígéri, keres a cégen belül egy másik védőt, és nem jattol, majd kirúgatja a jattot követelőt… De van, aki szeret jól aludni, tisztességesen játszani, én őket értem meg igazán, és támogatom. Minél kevesebb svindli van, annál jobb társadalom épül.

  5. nicolasito
    mondta:

    @jobangel: Szerintem a teljesítési igazolásos ajánlat nem rossz, sőt talán az a legjobb, mert ott legalább tuti hogy fizetni fognak, és az a számla első lesz a sorban mindig, az is fix. A felárat meg bele lehet építeni a fizetésbe, olyan ez mint az albérlet-közvetítés. És ha tudnád, hány felső (és közép) vezető számlázik, és főleg, mennyit… És innen nézve már minden világos, hogy miért is.

    Mostani helyen másfél év után kaptam 4 % emelést, a főnököm harcolt, hogy ne csak 3-at kapjak, mint a többiek, kemény meccs lehetett. Harcolhatott volna jobban is, ha megduplázta volna a fizumat, örömmel adtam volna neki akár a végeredményből is 20%-ot, nekem az még így is 60 %-os emelés lett volna. 🙂 És az én főnököm se a sajátjából osztogat, ahogy az előzőek sem. Ilyen ez a multivilág, nekem meg lassan már tök mindegy, hogy hogy kapok értékes fizetést értékes munkáért, csak kapnám végre meg. Jut eszembe, a számlás verzióhoz még értékes munka sem kell feltétlenül, elég ha a delikvens nem feltűnően sík hülye, akinek jattol, az úgyis bevédi majd.

    De ha én is ott tartok majd, hogy évekig milliókat keresek havonta, és aztán jön egy ilyen ajánlat, esküszöm, hogy majd jól felháborodok 🙂

  6. vu2 (törölt)
    mondta:

    @Russel Coutts:
    Képzelem 🙂 mindenki nyilaz mindenkire.
    A szinkronhangok közé meg Mucsi Zoltán hangját is elképzelem 😀
    Már az előző kommentednél felröhögtem a cifrás résznél.

    Több kötetlenebb munkaköröm volt, de az egyik (másik is, de ezt a jellegéből adódóan folyamatos munkának tekintem) különösen ráillik a tűzoltós/rendrakós kifejezésre. Senki az égadta világon nem cseszegetett engem sem és ezért imádtam. Szerintem ez habitus kérdése és bele kell trafálni a kiválasztásnál; ilyen a külsőm, kissé megosztó. Volt egy elbeszélgetés, hogy mit kellene megoldani rá pár napra meg egy telefon, hogy lényegében menjek már / kezdjem már; ezt ilyen óhajtó szövegkörnyezetben. Az ember hozta az eredményt aztán kész. Azt se kérdezték hol vagyok. Annyi volt a kérés, hogy néha lássanak személyesen is, hogy élek még.

    Így a nagyvállalati szemléletnek „csak” (jobban kibékülök a „csak” kifejezéssel) az oldalszele csapott meg amitől tudtam röhögni is meg a vodkás üveg után nyúlni is.
    Értsd például : számmisztika alapján kiválasztott vezetői rendszámtábla.
    Az eszem megáll 😀

  7. Russel Coutts
    mondta:

    @jobangel: csak ez okozott közben jó pár álmatlan éjszakát, és a végén fel kellett számolni szinte a teljes addigi életünket, mindent újra kellett kezdeni 1000 km-el arrébb. Nem volt egyszerű, de megérte. Habár korábban nem mindig gondolta ezt az egész család így 😀

    @vu2: óóóó ez csak egy munkahelyváltás tapasztalataiból írott zanzásított összefoglaló volt 🙂 Az olyan dolgokra már ki sem térek, hogy a volt vezérem és pár néhai kollégám hogyan igyekezett engem a korábbi ügyfeleinknél áztatni, meg hogy a hirtelen rengeteg „haverból” hány igazi barát maradt, miután már nem én voltam a „nagy ember”…
    Mondjuk maga az is szép volt, hogy hogyan sütögették a volt kollégáim a saját kis pecsenyéiket, hogyan épültek a solymári és szentendrei villák egyszerű fizetésekből, és akkor a tendereztetések körüli szürke zónás ügyletekről nem beszélek… Ezek is megérnének egy misét… Tökéletes kórkép lenne a mai magyar „nagyvállalati” vezetői világról…

  8. vu2 (törölt)
    mondta:

    @Russel Coutts:

    Ezt úgy összességében megnézném filmen, hasonlót filmet láttam már az tetszett.
    Egy része ismerős, a hangulat is. Egy jó szinkronnal 10/10 lehetne.

  9. jobangel
    mondta:

    @Russel Coutts: Istenem, ez félelmetes. Akiket elküldtél a búsba, mégis mit gondoltak? Ki nem küldte el őket ezekkel a nagyszerű ajánlatokkal? Annak örülök, hogy amit leírtál, az mégiscsak egy happy enddel végződik.

  10. Russel Coutts
    mondta:

    Annak idején több, mint egy évig kerestem állást, miután a piacvezető vállalat felső vezetéséből távoztam. Nem csak felső vezetői állásokat kerestem, mert szívesen visszatértem volna az operatív munkavégzéshez is. Az egy év alatt a jelentkezéseimre kapott udvarias válaszok mögötti indokok:
    – „Úgysem tudjuk megfizetni” – nem is beszéltünk pénzről, nem is ez volt a fő szempontom.
    – „Mi úgysem vagyunk elég nagyok neki” – még ők sem hitték el, hogy lehetnek idővel nagyobbak. Saját maguk növekedési potenciáljában nem hittek.
    – „Úgyis le fog lépni, amint egy nagyobb cégtől megkeresik” – sosem voltam job-hopper. Egész szakmai életutam során jelenleg a 4. helyen dolgozom, ma már 5. éve.
    – „Hallottunk már róla. Úgysem fogja azt csinálni, amit mondok neki.” – Igen. Világ életben önfejű voltam: azt csinálom, ami a célhoz vezet, nem amit valaki utasításba ad.
    – „Évekig ő adott munkát nekünk, hogy nézne az ki, ha felvennénk?” – no comment…
    – Az előző egyik spec válfaja volt: „A volt cége a legnagyobb fővállalkozónk, kapunk-e tőlük továbbra is munkát, ha nálunk van?”
    – „Biztos csinált valamit, azért kellett az előző helyéről lelépnie.” – a született rosszindulat nem egyszer felmerült, hiába is mondtam, hogy mi volt az igazi indok.
    – Multicég magyar vezérétől jött vissza: „Erősebb szakmai múltja van, mint nekem. Ha ide veszem, előbb-utóbb ki fog túrni.” – csak kérdezem: ha tényleg ilyen gyenge, mint azt magáról gondolja, akkor azt hiszi, hogy ez a főnökeinél senkinek nem fog soha feltűnni?
    – Volt versenytárstól jött vissza: „Azoktól a mocskoktól senkit nem veszünk át!” – amikor a tulajdonos-vezér személyes síkra viszi a szakmai versenyt.

    Aztán voltak akiket én küldtem el a picsába:
    – „Először hozza át X/Y nagy ügyfelet/projektet/szerződést a volt cégétől, aztán beszélhetünk arról, hogy felvesszük”
    – „Egy év próbaidő, addig nem fizetünk semmit.”
    – „Csináljon egy vállalkozást, és számlázzon be havonta.”
    – Az előző egy változata volt, amikor a nem tulajdonos felső vezető a beszámlázott pénz 20%-át vissza szerette volna minden hónapban kapni „zsebbe” a havi teljesítési igazolás ellentételezéseként.

    És még lehetne tovább sorolni…

    Közben a régi külföldi partnereim/kollégáim között is elterjedt, hogy már nem vagyok a régi cégnél. Azonnal kaptam egy több, mint korrekt ajánlatot a régi cégem anyavállalatának legnagyobb német ügyfelének CIO-jától: beszálltam a cég nemzetközi projektjeibe, mint „Firefighter manager”. Már lassan 5 éve ennél a cégnél vagyok, a legnagyobb nemzetközi projektjeik körül dolgozom (amik sokszor magukban akkorák, hogy Mo-on akár egy szabad szemmel is látható költségvetési tételek lehetnének): amikor valami nem indul be, nem megy jól, félresiklik, akkor beszállok 3-6 hónapra, és rendbe hozom a dolgokat, majd kiszállok.

    Nem vagyok stratégiai vezető.
    Nem vagyok tagja a top management-nek, de még a felsővezetői körnek sem.
    A fizetésem nem rossz, de az itteni vezetők között kifejezetten alacsonynak számít.
    Jelenleg összesen 8 kollégát vezetek. (A 15000 fős szervezetben…)

    De…
    Érdekes módon itt nem voltak meg a fenti előítéletek, indokok, süket dumák…
    Megkaptam a pénzt, amit kértem.
    Azt csinálom, amit szeretek.
    Amíg hozom az eredményt, úgy intézem a dolgokat, ahogy szeretném.
    A mostani főnököm nem azt nézi, hogy ki voltam, hanem hogy ki vagyok és mit tudok hozzátenni a cég sikeréhez.
    Heti max 40 órát dolgozom. Amit ennyi idő alatt nem lehet megoldani, azon a heti plusz 20 óra (mint régen otthon) sem segít. Újra része lettem a gyerekeim, a családom életének.
    A főnököm kérdés nélkül elfogadja a véleményem, a javaslataim, tanácsaim: öregebb vagyok nála, jelentősen nagyobb tapasztalattal, szakmai múlttal. Sokszor direkt kikéri a véleményem, hogy az ő helyében én mit tennék.
    A jelenlegi főnököm már többször felajánlotta, hogy ha szeretnék újra szervezeti vezetői feladatokat, segít, támogat. Megtaláljuk közösen a mindenkinek jó megoldást.

    Itt sem minden fenékig tejfel, de itt legalább megvan az az érzésem, hogy ha valami nem tetszik, van esélyem változtatni rajta. Érek valamit, vannak lehetőségeim.