8 tévedés az állásinterjúkról

8 tévedés az állásinterjúkról

Az állásinterjúk kívánatos menetéről mindenkinek van egy kialakult képe, de az valahogy sosem egyezik a valósággal. Az álláskeresők időnként nem értik, miért az történt, ami, és ez vajon jót jelent-e számukra. Mindez arról jutott eszembe, hogy zsenge koromban, átlagos álláskeresőként (hol volt akkor még a Jobangel blog!) olyan állásokat kerestem, ahol egyedüli logisztikusként üzemelhettem volna. CV-t írni már akkor is jól tudtam, hívtak is interjúkra rendesen, de a sokadik állásinterjú után kétségbeestem, hogy a szakmai tudásomra senki sem volt kíváncsi az állásinterjúkon, pedig olyan szívesen írtam volna ragyogó teszteket, válaszoltam volna a legszakmaibb kérdésre is, de lehetőséget sem adtak, hát ilyenek ezek…. Ehelyett kérdeztek tőlem olyanokat, hogy 3 jó és rossz tulajdonság, meg 5 év múlva hol látom magam, ezek tényleg hülyék…

A problémának utána kellett járnom, annak érdekében, hogy megtudjam, hol a hiba. Tapasztalt interjúztatók/álláskeresők döbbentettek rá, hogy rossz úton járok: én lennék a cégnél a majdani egyedüli logisztikus, ilyen állásokra jelentkezem. Azaz, ahová jelentkezem, ott most pont nincs ilyen, vagy nem elégedettek a tudásával, ezért keresnek valakit a feladatra. Mégis ki tudna tőlem kérdezni szakmai mélységekről ilyen körülmények közt? Ehelyett kitöltötték az állásinterjút a szokásos protokollal, majd mint érdektelent, utamra engedtek. Így az állásinterjú nem is az állásról szólt, főleg nem a szakmai tudásomról, mert én nem hoztam fel a témát, tőlük vártam, hibásan. Tényleg, erre nem is gondoltam, pedig logikus. A soron következő állásinterjún már „tanácsadósabban” álltam hozzá. Megkérdeztem, mi a célja a feladatnak – és nem azt, mi a feladat, mert azt nyilván nem tudják. Elmondták, milyen eredményeket szeretnének látni. Biztosítottam őket arról, hogy ezt általam elérik, értek hozzá, meg tudom csinálni, mert máshol is ilyen feladataim voltak, ismerem a termékkört, a piacot, sztoriztam kicsit pár hasonló eredményemről, és ha esetleg referencia kell, az is van, nemzetközi is… Siker!

Talán az alábbi pár pont másnál is hoz ilyen áttörést, és arról most nem szeretnék értekezni, hogy ezek a rutinok jók-e vagy sem, mert nyilvánvaló, hogy lehetne másképp, talán jobban csinálni, de mégis ez a gyakori.

Tévedés 1: az interjúztató felkészült az adott jelöltből

Főleg szakmai vezetők nem készülnek fel, és erre jó okuk van. Új emberre van szükségük, mert így sem győzik a munkát, a felkészülés plusz energia, ráadásul nem hatékony: fontosabb, mit mond magáról a jelölt az interjún, és abból milyen képet tud kialakítani. Nem a CV alapján fog dönteni arról, kit vesz fel, hanem az interjú alapján. A CV dolga csak az, hogy kellően érdekes legyen ahhoz, hogy eljuttassa a jelöltet interjúra. Ráadásul a CV tartalmából csak néhány gondolat releváns számára, a többiből ugyan minek készülne? Amikor bemegy az interjúra, annyit fog tudni a jelöltről, hogy a CV-je alapján jónak tűnik a feladatra. Arról akar meggyőződni, tényleg így van-e.

Tévedés 2: az interjúztató jól kérdez

Kifejezetten nem fogja keresni, hogy miért te lennél a jó jelölt, nem az a célja, hogy benned találja meg, amit keres, hanem, hogy valakiben. Azaz a jelölt készüljön fel előre, hogy mit szeretne annál a cégnél elmondani magáról (lsd. fentebb, saját példámat). Az interjúztató pedig egy összeszedett és számára szakmailag (és emberileg) érdekes mondanivalót többre fog értékelni, mint azt, ha folyton kérdeznie kell, remélve azt, hátha megtudja, amit kell.

Tévedés 3: állásinterjún rövid válaszokat kell adni

Kifejezetten kifejtős, mesélős, magyarázós válaszokat kell adni. Mert ugye az interjúztató kérdez valahogy, neked viszont konkrét mondanivalód van (és ugye kérdezni is szoktál? – jelöltoldali állásinterjú-kérdések itt).

Tévedés 4: létezik egy általános jó válasz a kérdésekre

Sokszor kérdezik tőlem, hogy arra mit kell válaszolni, hogy … Ha nem szakmai jellegű a kérdés, hanem személyiség-felmérő, ismerkedő jellegű, akkor nincs általánosan jó válasz egyetlen szokásos állásinterjú-kérdésre sem. Az a jó válasz, amit te annak gondolsz. Legyen saját véleményed, egyéni látásmódod, ami vagy bejön az adott cégnél, vagy nem. Így találsz rá olyan munkára, ami neked való, ahol te felelsz meg emberi hozzáállásod alapján.

Tévedés 5: a legkiválóbb jelölt kapja meg az állást

Volt már erre is sok panasz: a jelölt pontosan tudta, hogy a teszten 100%-ot teljesített, az AC-n a legmagasabb pontszámot kapta, mégsem őt vették fel. Ha ilyen egyszerű lenne az álláskeresés, hogy „csak” a legjobbnak lenni, valóban jobban járnánk. De a cégek egy új ember felvételekor gazdasági döntést is hoznak, és mi jelöltként nem látjuk az összes döntési tényezőjüket. Az viszont biztos, hogy nem feltétlenül a legjobb kell, hanem az, aki nekik elég jó, és számukra megfizethető. Aztán majd kiképzik jobbá, vagy nem is kell kiképezni, elég a középszintű, haladó tudás, több nem kell a munkához.

Tévedés 6: a legalacsonyabb fizetési igényű jelölt kapja meg az állást

Ez sem igaz, lsd. előző pont. Az „elég jó” fogja megkapni. Hiába kér valaki keveset, ha az adott munkához nincs elég szakértelme. Ezzel nem fog álláshoz jutni. Ha valaki nem felel meg a céljaiknak, az még ingyen is drága, hiszen foglalkozni kell vele, erőforrásokat köt le, és ez költség (mesélhetnének erről az élményről sokat a gyakorlati helyet kereső diákok).

Tévedés 7: Túlképzett vagyok, nem vesznek fel

A túlképzettség fogalmát már az álláskeresők is ismerik, de tévesen értelmezik. A túlképzettség akkor probléma, ha a túl magas végzettség egyébként azt is előrejelzi, hogy jelöltünk az első adandó alkalommal talál egy jobb állást, és távozik. A munkanélküli diplomások jórésze a strukturális munkanélküliség miatt nem tud mit kezdeni a diplomájával: a szociológusok, politológusok, egyéb bölcsészek, művészek pl. jó eséllyel jelentkeznek adminisztrációs állásokra, mert mindenki tudja: végzettségük hiába magas, nem versenyképes az álláspiacon, így a „lelépés” nem annyira valószínű. Ha még állásinterjún el is mondja, hogy a szociológusi diplomájával már x ideje munkanélküli, és igenis lelkesen végezne adminisztrációs munkát, akkor sikerülhet megkapni az állást.

Tévedés 8: ambíciózusnak lenni kötelező

Nem az. Amikor megkérdezik, hol látod magad 5 év múlva, akkor nem feltétlenül akarják azt hallani, hogy előbbre akarsz lépni, még többet, még jobban akarsz tudni stb. Ha épp egy stabil, kiszámítható állást keresel, meg akarsz állapodni valahol, akkor ezt kell elmondani.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Dióstészta hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @kisbeus: Figyu, ezt így ne. Értem, hogy az IQfactory-nak dolgozol, örülök is neki, hogy jó felületnek látod az én blogomat az állásos cikkeitek népszerűsítésére, de ne lógjon már ki a lónak a lába ennyire…

  2. kisbeus
    mondta:

    Kicsit megnyugodtam most, hogy elolvastam a cikket. Tényleg ezek az általánosan elterjedt nézetek egy interjúval kapcsolatban. Viszont az nagyon fontos szerintem még mindig, hogy hogyan viselkedünk egy interjún. Ha tetszik, ha nem a külső, a verbális és nonverbális kommunikációnk alapján döntenek. Ezt a cikket én még elolvastam mielőtt elmentem az interjúmra:

    iqfactory.hu/blog/allasinterju-etikett/

  3. @jobangel: Köszi a választ. A próféta szóljon belőled. Csak sokallom a két és fél hetet, pláne, hogy úgy indult az egész, hogy gyorsan kell az ember, akár már májusi kezdéssel.

  4. jobangel
    mondta:

    @Perz: Valószínűleg semmi okod aggodalomra. Ha találgatnom kellene, az történt, hogy akartak veled találkozni, de az egyik embernek közbe jöhetett valami, és utána meg elment szabira. El akarta intézni szabi előtt, nem sikerült. Maradtál szabi utánra. Ha simán lemondták volna, és nem lenne új időpont, akkor lehetne aggódni (nem feltétlenül kell akkor sem), de így semmi ok pánikra.

  5. @jobangel: Csütörtökön felhívtak, hogy nagyon jól sikerült az állásinterjú, így szeretnének velem jövőhét csütörtökön újra találkozni. Nagyon megörültem, ez már a második körös céges interjú lenne, plusz volt már egy tanácsadós szűrés is. Rá egy órára visszahívtak, hogy mégsem lenne jó az időpont, hanem lenne egy 2,5 hét múlva, sajnos más választásom nem volt, elfogadtam, azonban nagyon távolinak tűnik. Mi állhat ennek a hátterében? Szabadságolás, a HR tanácsadó bénázása vagy esetleg valami más, ami rontja az esélyeimet?

  6. jobangel
    mondta:

    @Perz: Nemrég ment körbe a világban, h a nagyok, akik ezeket használták, (Yahoo, Google, Microsoft), rájöttek, hogy nincs különösebb értelme ezeknek. Azt gondolták, hogy mutatja a problémamegoldási készséget, a gondolkodásmódot, de kiderült, hogy az így válogatott emberek semmivel sem jobb beválásúak, mint az egyéb módon válogatottak.

    Szerintem sincs sok értelme, bár attól függ, mit szeretnénk vele elérni interjún. Ha te jól érezted magad, és a cél feszültségoldás volt, akkor bevált. Ha stresszelni akartak volna, akkor nem vált be 🙂

  7. A héten voltam egy állásinterjún és Fermi-kérdésekkel bombáztak. A helyzet az, hogy élveztem, mert együtt gondolkodtam a szakmai vezetővel. Nektek mi a véleményetek az ilyen jellegű kérdésekről?
    Pl: Miért bolyhos a teniszlabda? vagy például Egy hétvégén hány pizzafutár dolgozik Budapesten? stb. stb.

  8. Dióstészta
    mondta:

    Nagyon tanulságos cikk:

    http://www.portfolio.hu/gazdasag/munkaugy/netto_300_ezret_fizet_a_ceg_meg_sincs_eleg_munkaero.3.198412.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox

    Ez nem csak a hegesztőkre igaz, hanem a többi szakmára és a felsőoktatásra is.
    A magyar szakképzés lótúrót nem ér.

    Magyarországon aki iskolába jár, nem ér rá tanulni,
    és aki munkába jár, nem ér rá pénzt kerestni.

  9. Dióstészta
    mondta:

    @stepboy: Okés, jogos. Sajnos a szerény átfedés a nyelvtudás és nyelvvizsga között is csak a bizonyítványok értékét mutatja…

    Mondok egy hasonlatot, nem neked Stepboy, hanem csakúgy, ide:

    Műszaki tervezés területén sokan a verifikáció és a tesztelés jelentőségét alulbecsülik, és ezáltal készülnek megbízhatatlan építőkockák. A tervezés menete nagyvonalakban az, hogy definiáljuk a feladatot, készítsünk költségfüggvényt, szedjük részfeladatokra, definiáljunk felületeket, végezzük el a modulok tervezését, és itt jön amit le szoktak felejteni!!! : nagyon alaposan teszteljük le, hogy tényleg úgy működik-e, ahogy kell neki. Borítékolni lehet, hogy nem fog. Tehát javítsuk ki és goto 10. Mert megbízhatatlan építőelemekből építkezni csak szívás.

    Na most én ezt a humán erőforrásra is igaznak találom: ahol a modul elkészítésének felel meg az ember oktatása, ill. egy-egy tantárgy. Nem elég „megtanítani”, bizony nagyon alaposan le is kellene tesztelni, hogy tudja-e, mielőtt olyan dolgot tanítunk neki, ami az előző szintre épít. Majd ezek után be is kellene gyakorolnia.

    (Zongoratanárom mondta mindig, hogy nem az a gyakorlás, ami oda vezet, hogy sikerül először végig lejátszani a darabot kottából. Az csak a darab megszülése! A gyakorlás csak ezután kezdődik. Hogy flottul menjen.)

    Visszatérve, szerintem az oktatásügyben ez a tesztelés gyakorlatilag totál hiányzik, és így a hallgató már a második szinten elvérzik, mert nincsnek meg az alapismeretei. (Példa: tanár magyarázza a rendhagyó igék ragozását, gyerek meg nem érti, mert nem tudja mi az, hogy ige…) (Másik példa: matekon keresik az egyenlet gyökét, de a diák nem érti, mert nem tudja, hogy az egyenlet megoldását hívják úgy, hogy „gyöke”. Szegény meg folyton gyököt akar vonni.) Szóval amíg egy tantárgyból át lehet menni úgy, hogy a gyereknek fogalma sincs az egészről, addig minden ráépítétett tárgy tanítása pénzkidobás és fölös idegörlés.

    Ismerősöm érettségi évében kérdezte, hogy most melyik a számláló és melyik a nevező? Középfokú nyelvvizsgával bíró ismerősöm mondta angolul: „Do he?”

    Külföldön szerencsét próbáló hazánkfiai egyetértenek abban, hogy sehol senkit nem érdkel, hogy mit végeztél, mit tanultál. Csak az számít, hogy mit tudsz. Ez azért van, mert általános tapasztalat, hogy a papír nem bizonyít semmit.

  10. stepboy
    mondta:

    @Dióstészta:
    „Nem is lehetne diplomám, ha még nem beszélnék…”

    Anélkül, hogy kötekednék inkább azt mondanám nem is lenne diplomád, ha nincs nyelvvizsgád – de a kettő nagyon nem ugyanaz.
    Nekem „csak” Kandós diplomám van; egy középfokú B nyelvvizsgával már átvehettem (írásbeli, beszélnem egy szót sem kellett). Én úgy látom, az szokott itthon probléma lenni, hogy hiába van diplomája az embernek, ha angolul/németül nem beszél, akkor már meg van lőve. A többi elég kell, hogy legyen, mert a szakmánk keresett és az átlagnál jobban fizet.

    Specializáció: én sem azon a területen dolgoztam/fogok dolgozni, amilyen modulon végeztem, mert az egyéb tudás nekem elég volt a pályámhoz. Nem tudom, hogy ha mondjuk erős áramon végez az ember, akkor onnan mennyire könnyen tud az átnyergelni a beágyazott rendszerekhez például.

    Amit még tapasztaltam: autóiparban szinte minden multi jelen van és folyamatos a felvétel, de oda érdemes inkább közvetítőn keresztül jelentkezni, mert valószínűbb, hogy behívnak interjúra. Ha releváns tapasztalatod van, akkor még jól is fizet.
    A kisebb cégekhez lehet menni közvetlenül is (ők azok akik általában egy mindenest keresnek és nem egy adott területen belül mozgó embert), ott talán még HR-s sincs, sokkal inkább szakmai oldalról néznek, tehát ha normálisan beszélsz, tudod miről beszélsz és nem kérsz túl sokat, akkor jó eséllyel nyert ügyed van.

    Már itthon is jó, ha mondjuk LinkedIn-en jelen vagy -> közvetítők könnyen megtalálnak és nem kell folyton motivációs levelet körmölni 🙂

  11. Nomad_
    mondta:

    @Nomad_:
    Bocs, de nem bírtam kihagyni…
    Úgy látom nem volt nyerő a humorom 🙁

  12. Nomad_
    mondta:

    @jobangel: a neved sem jut eszedbe, én pl. kresz-vizsgán a személyimből másoltam ki :))

    Ja kérem ha lehet puskázni a vizsgán… Ezért tart itt az ország 🙂
    Nem csoda ha háztartásigép házalói ajánlatokkal találnak meg 🙂

  13. jobangel
    mondta:

    @Nomad_: Hát persze hogy nem, de ezt mondd egy fejvadásznak, aki mindenáron prezentálni akar vkit az ügyfélnek. Az utóbbit űzöm, ő az előbbit kereste, de meg akart győzni, hogy tulképp rokon területek, de más nem jutott eszébe, csakhogy mind a kettő drága, és mind a kettőt el kell adni, tehát annyira nem különbözik mégsem 🙂

    Bele lehet zavarni embereket bármibe, és lehet, hogy nem érezted stresszben magad tudatosan, de mégis abban voltál (nem nekik akartál megfelelni, hanem annak, aki oda ajánlott, neki akartál szívességet tenni azzal, hogy elmentél). Lehet olyan helyzetet teremteni, hogy a neved sem jut eszedbe, én pl. kresz-vizsgán a személyimből másoltam ki :))

  14. Nomad_
    mondta:

    @jobangel: nem is az az érdekes, hogy eljutottunk odáig amit nem tudok, hanem hogy eljutottunk odáig, hogy utólag magam sem értettem miért nem tudtam az adott kérdéseket megválaszolni. Máig sem értem, mi lehetett a kêrdezésben vagy a megközelítésben ami belezavart, stresszes nem voltam. Tanulságos mindenesetre.

    a háztartási nagygépek és a high-end IT rendszerek az nem ugyanaz a szakterület :)),
    Melyiket űzöd? Rokon terület talán?:)

  15. jobangel
    mondta:

    @Nomad_: Sokan azt hiszik, akkor szerepelnek jól, ha minden kérdésre tudják a választ állásinterjún, de ez is tévedés. A szakmai kérdések szintfelmérésre szolgálnak, és mindenkinél van az a szint, amit már nem tud. Ezt a határt is keresik ilyenkor. Egyáltalán nem biztos, hogy baj, ha nem tudja, lehet, hogy azt már pont nem is kell tudni. De látszik az is ilyenkor, hogyan viseli emberünk, ha valamire nem tudja a választ. Magyarázkodni kezd, túllép rajta, megígéri, hogy utánajár, zavartan annyit mond, hogy ööö, még fejlődnöm kell, kétségbeesik stb. Főleg a nagyarccal érkező szakembereknél érdekes a reakció, a legszebb történet az volt, mikor nekiesett a jelölt a nagydoktori címmel rendelkező MTA tag interjúztatónak, hogy hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni 🙂

    Esetedben valószínűleg látszott, hogy nem lelkesedsz a feladatért, így ők sem erőltették. Mint nálam most: felhívott lelkesen egy közvetítő, van egy állás. De én most nem keresek állást, de ő azért elmondaná, miről van szó. Elmondta. Nehéz volt lebeszélni arról, hogy a háztartási nagygépek és a high-end IT rendszerek az nem ugyanaz a szakterület :)), de aztán nem erőltette.

  16. Nomad_
    mondta:

    @Dióstészta:
    Írok magánban, bár az „elektro szakember” elég tág fogalom
    Megkaptam, köszönöm, válaszoltam. A villanymérnök még tágabb 🙂

    „megoldás, hogy más országban keresel állást, de ha rossz az álláskeresési technikád, ott sem fog menni.”
    Ez pontosan így van. Kipróbáltam. Ott sem ment.
    Ez egy érdekes kérdés, illeszkedik is a bloghoz, hogy ne csak offoljak. Én informatikus vagyok, ezen a területen (mondjuk ki, itt a nagyképűség szakmai ártalom:) ) rengeteg ember veszettül elő tudja adni magát, aztán ha belemegyünk akkor sokszor kiderül, hogy a nagy guruság kimerül egy-két szoftver felületének kattingatásában. (Úgy is lehet nagy dolgokat megvalósítani ) de hiányzik a mélyebb ismeret.
    Ehhez képest van aki szakmai alázattal és szerénységgel áll a dolgokhoz illetve beszél magáról, és tapasztalatom szerint emögött több tudás is lehet. De hogy ez állásinterjún beválik -e… A szakmai vezető jó esetben meg tudja állapítani a tudást, de addig el is kell jutni…
    Más: Elmentem egy állásinterjúra egyszer mert ismerőst nem akartam cserbenhagyni aki beajánlott, bár tudtam, hogy nem akarok odamenni dolgozni. Tehát nyugodt voltam, nem idegeskedtem. Ennek ellenére a szakmai kérdéseket sikerült az interjúztató társaságnak úgy feltennie, hogy a válaszaim alapján én se vettem volna fel magamat 🙂
    Igaz, nem is nekem kívánatos munka lett volna, szűk részterületekre kerestek futószalag jellegű szakembereket. ( sokszáz, sokezer gép táv rendszerfelügyeletét látták el több specialista elé dobált hibajegyekkel. Hatékony csak nem túl vonzó… Végülis mondhatom, hogy sikeres volt a szűrés, 🙂 de a tapasztalat is elgondolkozató a számomra.

  17. Dióstészta
    mondta:

    „Tanulj meg egy nyelvet azt tipli innen.”
    Nem is lehetne diplomám, ha még nem beszélnék…

    „megoldás, hogy más országban keresel állást, de ha rossz az álláskeresési technikád, ott sem fog menni.”
    Ez pontosan így van. Kipróbáltam. Ott sem ment.

    „nálunk pont kellene egy elektro szakember”
    Írok magánban, bár az „elektro szakember” elég tág fogalom.

  18. jobangel
    mondta:

    @Nomad_: Érdekel, és köszi a meghívást 🙂

  19. Nomad_
    mondta:

    Köszi 🙂
    Ha összejön, akkor a közvetítői jutalék gyanánt meghívunk egy kávéra/ teára egy kávézóba, illetve ha érdekel megmutatom mivel foglakozunk, szerintem látványos 🙂

  20. jobangel
    mondta:

    @Nomad_: Mindkettőtöknek hajrá! 🙂

  21. Nomad_
    mondta:

    @Dióstészta: szerintem nálunk pont kellene egy elektro szakember, kb ezekkel a paraméterekkel. (Nem kell túl nagy tudású -> annyit nem tudunk fizetni sajnos, nem kell nagyon fiatal -> jó lenne ha maradna miután betanult. ) igazándiból elektrotechnikusban gondolkoztunk, de nem szaladunk el a jobb lehetőség elől 🙂
    Keress meg ha érdekel.
    ( Budapest, bejelentett állás,
    némi manualitással,
    speciális terület magyarországon máshol nem hasznosíthato, viszont biztos hely emiatt,
    német és/vagy angol nyelvtudás előny illetve legalább szakszöveg olvasási szinten igény,
    informatikai ismeret előny, hálózatok, virtualizáció, van informatikus, de jó ha van átfedés az ismeretek között, illetve szót értenek egymással,
    Szivesen mesélek róla ha érdekel.)

  22. jobangel
    mondta:

    @nihil79: Az is egy megoldás, hogy más országban keresel állást, de ha rossz az álláskeresési technikád, ott sem fog menni. És persze, amíg nyelvet tanulsz, addig is kell a bevétel. Ez így zsákutca.

    Viszont a téveszmékkel ellentétben, lehet állást találni Magyarországon (tény, hogy nem könnyű, de lehet)

  23. nihil79
    mondta:

    Hát én átérzem és sejtem mit érez, gondol Dióstészta, én is több mint másfél vagyok munkanélküli. Az álláskeresést már rég abbahagytam egyszerűen nem megy itthon van ilyen azt kész, el kell fogadni. Tanulj meg egy nyelvet azt tipli innen.

  24. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @Dióstészta:
    Én nem növelni szeretném a pesszimizmusodat, fel a fejjel, remélem jobangel tud neked segíteni, mert ugyan nehezebb a dolgod, mint egy huszonévesnek, de messze nem lehetetlen, sok embernek vannak nálad sokkal rosszabb esélyei.

  25. jobangel
    mondta:

    @Dióstészta: ha van kedved, folytassuk privátban, mert szerintem nagyon pesszimistán látod a világot, és egy BME-s villamosmérnök igenis keresse hülyére magát a szakmája által.

  26. Dióstészta
    mondta:

    @jobangel: Természetesen mindig szerepel a születési dátumom, de a középiskola évszámaiból is látszik a korom. De már nagyon elegem van az egész munkakeresősdiből. A kezdőt, aki félévig semmi hasznot nem termel, csak a nagy cégek engedhetik meg maguknak, ők viszont huszonévest keresnek. A kiscégek meg mind tapasztalt rókát akarnak. Az évek elveszik az ember kedvét az alkotástól, a fejlesztésől. Ugyan minek, sok hűhó semmiért. Mai eszemmel már tudom, hogy 18 évesen el kellett volna menni villanyszerelő tanoncnak Németországba.

  27. Dióstészta
    mondta:

    @Narancskommunista: Egyetértek, pontosan erről van szó. És az idő ellenem dolgozik.

  28. jobangel
    mondta:

    @Dióstészta: ez nem probléma, sőt. Csak tudni kell kezelni a CV-ben. pl. az ilyen esetekben kifejezetten be kell írni a születési dátumot, hogy ha egy 25 évest várnak, akkor ne lepődjenek meg a 33 éveden. Konkrét CV-minta itt, egy 28 éves végzősnél is így csináltuk, bejött: jobangel.blog.hu/2013/02/16/palyakezdok_igy_keszuljetek_az_allasborzekre

  29. @Narancskommunista:

    Igen, ezt én is így látom. Bár, ha olyan a helyzet, nyugodtan rá is lehet kérdezni, és a továbbiakban már lehet kalkulálni ezzel.

  30. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @Mj:
    Amit leírt, az alapján az lehet a legnagyobb nehézség, hogy valószínűleg a cégek többsége huszonéves juniort és harmincas seniort vagy expertet keres, harmincas juniorként (2,5 év az még bőven az lehet) nehezebb lehet elhelyezkedni.

  31. @jobangel:

    Én is nagyjából így gondolom, bár vannak olyan vidékek, ahol tényleg minden reménytelen, és ha valaki nem tud onnan elköltözni, akkor az életben nem fog tudni állást találni.

  32. @Dióstészta:

    Azért úgy már kicsit más a helyzet, bár még mindig nem értem, hogy mit csinálsz rosszul, mert valamit rosszul csinálsz.
    Viszont a BME-n ugyanúgy lehetett specializálódni, az említett rokonom is ezt tette. Érdekes módon jobbnál jobb munkahelyek állásinterjúira hívták be, és most ott tart, hogy a munkahelyén – tehát nem is a BME-n – kifejlesztett speciális tudása alapján lehet, hogy kimegy Amerikába. (Senki nem beszélt a külföldi elhelyezkedésről, az itthoni munkaerőpiac a téma, ahol súlya van a BME-s villamosmérnöki diplomának.)

  33. jobangel
    mondta:

    @Mj: a legtöbb álláskereső a hibás álláskeresési stratégiája miatt nem talál állást. Ha többdiplomás, ha 8-általánost végzett, akkor is. Nagyon ritka a teljesen reménytelen eset.

  34. @Narancskommunista:

    Nem látom sok értelmét annak, hogy egy harmadik személy elhelyezkedési esélyeit latolgassuk úgy, hogy két dolgot tudunk róla, a többi meg csak feltételezés. Ez a két dolog – BME-s villamosmérnöki diploma és pályakezdőként 2,5 éves tapasztalat – pont amellett szól, hogy valamit nagyon rosszul csinál, mert alap esetben ez a két dolog pont azt garantálja, hogy ha keres, akkor tényleg talál egy olyan helyet, ahol még meg is fizetik. (Mivel a BME-re járt, feltételezem, a lehető legtöbb állásajánlatot nyújtó fővárosban keres állást, tehát még ez sem lehetne nehezítő tényező.)

    „Szóval rengeteg tényezőn múlik (jó, leginkább azért rajta), nem úgy néz ki, hogy valaki elvégzi a villamosmérnök szakot, aztán könyörögnek a munkáltatók, hogy jöjjön hozzájuk dolgozni.”

    Abban egyetértek, hogy elsősorban rajta múlik a dolog. De onnantól kezdve, hogy az ország egyik legversenyképesebb diplomája van a kezében, és a legtöbb szakterületen hiány is van, igazából csak emberi tényezővel lehet elszúrni a dolgot. (Bár az is inkább más területeken fontos, például a kereskedelemben.)

  35. Dióstészta
    mondta:

    Ja, félreértés ne essék, nem 18 évesen kezdtem az egyemet. 🙂 6 év alatt végeztem el, 33 évesen diplomáztam.

  36. Dióstészta
    mondta:

    „Tehát vmit rosszul csinálsz, rá kellene jönni, mit.”
    Az biztos! 🙂 38 éve próbálok rájönni..

    „El kellene már felejteni azt, hogy jó diploma = biztos elhelyezkedés”
    Pedig a „jó diplomát” pont így definiálom. 🙂 Megfordítva: az a diploma, amelyik nem ad biztos elhelyezkedést, az nem „jó”. A BME-VIK diploma nagyon messze van a „jó”-tól.
    Csak mi magyarok hisszük, hogy ér valamit, de külföldön ugyanolyan sablon átlagos diploma, mint bármelyik. Sőt. Ha a CV-n azt látják, hogy Hardvard / Yale / Princeton / MIT / UCLA .. akkor annak van súlya. Egy BME-nek nincs.

    „a BME diploma is önmagában semmi”
    Így van. Semmi.

    „A képességeivel sok gond nem lehet, ha már BME diplomája van.”
    Magam ellen beszélek, de volt olyan labor mérőtársam szakirányon, aki nem tudta mi az a dióda!!
    Tanárúr mondta is neki, ahogy hebegett-habotott, hogy „jaj kollega, ezt magnóra kellene venni”. 🙂

    „… többet számít az, amit nem az iskolából hoztak.”
    Sajnos ez szinte mindenre áll. Jól minősíti az oktatási rendszert.
    A sikerhez az iskola a legkevesebb. Se nem szükséges, és messze nem elégséges.
    A sikerhez életkedv kell, lelkesedés, motíváció, lelki-egyensúly, és jó környezetbe kell kerülni, ahol valaki terelget. Legalább az elején.
    Imádjuk utálni az amerikaiakat, meg hogy milyen hülyék, de valamit mégiscsak jól csinálnak, ha ők a hightech fellegvára.
    BME-s tanárúr mesélte (kint is tanított), hogy az USA-ban aki pl. tranzisztor tervezést tanul, az semmi mást nem fog tudni, abban viszont profi lesz. Ők el is készítik a tranyókat (IC-ket) és megmérik. Mi itt keleten mindenről tanulunk, aztán diploma után semmihez sem értünk.

    A BME-vel amúgy nem az a baj, amit tanít, hanem amit nem.

  37. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    Bár az a baj, hogy nehéz megítélnem a dolgot informatikusként, mert nálunk kb. 1%-ot hoz az egyetem, és 99%-ot minden egyéb, beleértve a hobbitevékenységet, szakmai gyakorlatot, munkahelyi tapasztalatot. Nem tudom a villamosmérnököknél ez mennyire van így, de abban azért biztos vagyok, hogy ha nem is ilyen arányban, de náluk is többet számít az, amit nem az iskolából hoztak.

  38. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: Hát igen, csak abból nem lesz állás, ha azt keressük, mit miért nem lehet. A másik, hogy mindenkit álláskeresőként saját magához kell mérni, munkáltatói oldalon, jelöltként pedig az elvárásokhoz kell mérni. Nyilván egy seniortól és egy juniortól nem ugyanazt fogják várni.

  39. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Nincs mindenből hiány műszaki szakterületen. Pl. a földmérő mérnök is műszaki szakterület, most mégis leépítések vannak ott.

    De villamosmérnökön belül sem mindegy, hogy mihez ért. Sajnos nem tudnék példát hozni, informatikából viszont tudnék, csak az off lenne. És a dolog nem is 1 vagy 2 dimenzióban értendő, nem csak szakterületek szerint van hiány van túlkínálat, hanem mondjuk hozzáértési szint, tapasztalat, lakhely, de még sorolhatnám tovább. IT területről azért egy példa, ugyanazt a feladatot van olyan, aki 4-szer olyan gyorsan meg tudja csinálni ugyanolyan jól, mint egy másik programozó, nyilván ha nem is azonnal, de valószínűleg a 4-szer gyorsabb idővel 4-szer annyit is fog keresni.

    Képességek terén nem biztos, hogy ugyanazokat a képességeket értékelik a munkaerőpiacon, mint amiket az „iskolapadban” értékeltek a vizsgáztatók. Az biztos, hogy aki a villamosmérnök szakot elvégezte a BME-n, az hülye nem lehet, szinte biztosan benne van a lakosság legokosabb 10%-ában, de ez önmagában még mindig lehet kevés.

  40. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: nyilván, de épp ott tartunk, hogy műszaki területen mindenből hiány van. Lehet, hogy a megfejtés a földrajzi régióban keresendő, lehet, hogy a kommunikációja nem megfelelő (mondjuk ez műszaki területen nem akkora hátrány, mint máshol). Nyelvtudás lehet még komoly faktor a sikerben. A képességeivel sok gond nem lehet, ha már BME diplomája van.

  41. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Az pl. attól is függ milyen mérnök, és villamosmérnökön belül sem egyféle szakirány, illetve szakterület van.

  42. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @Mj:
    El kellene már felejteni azt, hogy jó diploma = biztos elhelyezkedés, jó munkahely. Pl. olyan diplomával, amilyen nekem van, vannak olyanok, akik már a képzés alatt 5-ször annyit kerestek, mint én most, de vannak olyanok is, akik nem tudtak szakmai munkát találni, és minimálbérért güriznek valahol. Amit leírt Dióstészta magáról, az önmagában semmi, a BME diploma is önmagában semmi, azt nem tudjuk, mi volt az a 2,5 éves munkatapasztalata, nem tudjuk hobbi szinten mit csinált korábban a szakmájában, nem tudjuk, hogy földrajzilag merre keres állást, nem tudjuk, hogy milyen aktívan teszi, milyen helyekre küldi el az önéletrajzát, azt sem, hogy mennyire van tisztában a képességeivel, és persze azt sem, hogy milyenek a képességei.

    Szóval rengeteg tényezőn múlik (jó, leginkább azért rajta), nem úgy néz ki, hogy valaki elvégzi a villamosmérnök szakot, aztán könyörögnek a munkáltatók, hogy jöjjön hozzájuk dolgozni.

  43. jobangel
    mondta:

    @Dióstészta: Axióma, hogy mérnök állás nélkül nem marad! Főleg nem villamosmérnök, BME-vel. Tehát vmit rosszul csinálsz, rá kellene jönni, mit.

  44. @Dióstészta:

    Ne viccelj már, ugyanilyen, kifejezetten versenyképes diplomával közeli rokonom dögre keresi magát egy nagyon jó nevű multinál.

  45. @Bachelor9:

    2011 helyett 1011-et írtam, és középkorász specializációt is végeztem, így a „szakmai ártalomra” fogtam, de akkor, élőben sokkal jobban ült a dolog, mint itt, írásban.

  46. Bachelor9
    mondta:

    @Mj: es mi volt az a poen? 😉

  47. Dióstészta
    mondta:

    „Eset 3: a pályakezdő és a tapasztalatlan nem szinonímák.”
    Azért van korreláció. Nekem 2,5 év (napi 8 órás) tapasztalatom van, ennél több egy frissdiplomás pályakezdőnek ritkán van. De tapasztaltabbat keresnek nálam ott, ahova pályakezdőket is szívesen látnak. Ezzel mit kezdjek? Ja, hogy a kor mégiscsak számít? Az villamosmérnöki BME-s diplomámmal kitörölhetem, pedig nem B.Sc.

  48. Dióstészta
    mondta:

    @jobangel: Ugyan már, nem kell K-Európa szakértőnek lenni, csak az országokat tartalmazó adatbázisuk régebbi, mint ahogy egyáltalán elterjedt az internet..

    „fogadjunk, hogy azt nem mondtad el, hogy azért kérdezed, mert Eset 1 tanulságaként szeretnéd,”
    Dehogynem!! De nem lehetett vele kommunikálni, nem ment át az infó neki. És az ÁLLÁSBÖRZÉN!!! mégis miért csesz le? Gyakorlatilag megkaptam, hogy jobb lenne, ha továbbállnék. (Más álláskereső egyáltalán nem volt a standnál.) Én csak elmentem a stand előtt, és ők kezdtek hozzám beszélni! Egy ÁLLÁSBÖRZE!!! arra való, hogy ismerkedjünk. A sürgetést nem a telefonra mondta, hanem arra, hogy „odamentem” a standjukhoz!!! Ha ezt olvassa az illető, tudja mi üzenek neki…

  49. jobangel
    mondta:

    @Dióstészta: Vissza is jutottunk oda, hogy az időpontegyeztetéskor kell megkérdezni, miről is van szó pontosan. Akkor el tudod dönteni, akarsz-e ismerkedős, „majd egyszer lesz valami” beszélgetést vagy sem.
    Tudni kell, hogy ezek sem rosszindulatú hirdetések, ezeknek is racionális oka van: pl. lenne egy projektlehetőség, de kell hozzá ember, és tudni kell, van-e és mennyiért olyan ember, aki jó lehet. Ha nincs, akkor a projekt sem kell nekik.

  50. Dióstészta
    mondta:

    @jobangel: Nem a hirdetésből tudom, hanem az interjún tudom meg. 🙁

  51. jobangel
    mondta:

    @Dióstészta: Ez meg városi legenda. Egy hirdetésből honnan tudod, hogy „nem is keresnek embert”?

  52. jobangel
    mondta:

    @Dióstészta:

    Eset 1: az amerikai adatbázisba kerültél ezzel, ott fontos, hogy ha rád gondolnak, tudnál-e munkát vállalni az USÁban. Jugoszlávia, meg Szovjetunió, hát istenem, nem mindenki Kelet-Európa szakértő arrafelé, de ezzel neked nem ártottak.

    Eset 2: fogadjunk, hogy azt nem mondtad el, hogy azért kérdezed, mert Eset 1 tanulságaként szeretnéd, ha biztos lehetnél abban, hogy megérkezett… Így tényleg egy izgága, idegesítő jelöltnek tűntél 🙁

    Eset 3: a pályakezdő és a tapasztalatlan nem szinonímák.

    „Szerintem hamis elképzelés, hogy a cégek HR osztályán nagyon bölcsek és valami magasabb elgondolás van a háttérben.” — nem nagyon bölcsek, csak processek, stratégiák mentén dolgoznak, amit kitaláltak nekik.

    „Egyszerűen ott is csak emberek dolgoznak, akiknek a fizetése független attól, hogy hány sikertelen munkakereső anyázik miattuk. ” — Ez így rendben is van. Ettől nem függhet a fizetésük.
    De biztosan függ a felvett emberek beválásától, a dolgozói elégedettségmérések eredményétől, továbbképzések eredményétől, büdzséfelhasználás hatékonyságától stb. Egy anyagban egy ügyfélnek egyszer 50 különböző HR mérőszámot javasoltam. Neki egyetlen ötlete volt, a felvett salesek által termelt margin alapján akarta mérni a HR-eseket (nyilván ez nettó marhaság), mire a felsővezetés bölcsen tanácsadókat rántott, nem felmondást számára.

  53. Dióstészta
    mondta:

    Eset 4:
    Amikor nem is keresnek embert. A cég honlapján állandóan kint van egy rakás pozíció, ők meg halászgatnak, elraknak későbbre. A hülye lúzer dolgozó viszont most akar munkát kapni.

  54. Dióstészta
    mondta:

    @jobangel: „Nem várható el a jelölttől, h arra áldozzon pénzt és időt, ami számára érdektelen.” Bárcsak a cégek is így gondolnák.

    Eset 1:
    A céghez csak az amerikai honlapon lehet jelentkezni (ahol meg kellett adnom, hogy melyik országból jövök, és olyanokból is választhattam, mint Szovjetúnió, Jugoszlávia. Pedig komoly cég.) Jelentkeztem budapesti helyre. Egy hét után telefonálok, és megtudom, hogy a pesti irodáig nem jutott el a jelentkezésem. De legalább rendesek voltak és kérték, hogy küldjem el direktben.

    Eset 2:
    Céghez jelentkezem – majd tanulva az előzőből – délután odatelefonálok, hogy beérkezett-e a jelentkezésem. A csaj meglepődve mondja, hogy „de hát ez ma jött”. Már a kérdést sem értette!! Két héten belül ígért választ (soha nem jött válasz). Rövid beszélgetésünk után a BME állásbörzén elmegyek a standjuk előtt, mire egy férfi HR-es elkezd hozzám beszélni, hogy milyen jó náluk dolgozni. Mire mondom, hogy köszi, már képben vagyok a céggel, sőt, már jelentkeztem is. Erre odajön az a hölgy, akivel telefonon beszéltem, ennyiből felismert, emlékezett a nevemre, és jól lecseszett, hogy én mit sürgetem őket, megmondta, hogy két hét. Próbáltam menteni a menthetőt, de itt végleg elvágtam magam a cégnél.

    Eset 3: amikor az álláshirdetésben szerepel, hogy pályakezdőket is várnak. Majd interjú után azzal utasítanak el, hogy tapasztaltabb szakembert keresnek.

    Szerintem hamis elképzelés, hogy a cégek HR osztályán nagyon bölcsek és valami magasabb elgondolás van a háttérben. Nem. Egyszerűen ott is csak emberek dolgoznak, akiknek a fizetése független attól, hogy hány sikertelen munkakereső anyázik miattuk.

  55. jobangel
    mondta:

    @levendulabandi: akkor majd továbbítja a kérdést a megfelelő embernek. Nem várható el a jelölttől, h arra áldozzon pénzt és időt, ami számára érdektelen.

  56. levendulabandi
    mondta:

    @jobangel: Legtöbb helyen egy kis titkárnő vagy asszisztens, vagy gyakornok telefonál, nem tudja, h a toborzó vagy generalista miért hívott be interjúra. Rá csak annyi van bízva, h hívja be ezeket.

  57. @Dióstészta:

    Nem mindenhol van HR-es. Volt, ahol még azt is kiszúrták az interjúztatók, hogy elgépeltem egy évszámot az önéletrajzomban – még jó, hogy eszembe jutott egy poén, mert amúgy elég kínos volt saját magamnak is a dolog éppen amiatt, mert kényesen ügyelek a precizitásra -, de volt olyan is, hogy elfelejtette kinyomtatni magának, így a kisfőnök rögtön engem beszéltetett.

  58. Dióstészta
    mondta:

    Jobangel, köszi, igen, jobb védekezést én sem tudok, marad az, hogy már a telefonban rá kell kérdezni, annak ellenére, hogy rikán engendek szóhoz jutni, hiszen általában biorobotként mechanikusan mondják a betanult szöveget és közben szinte már hallom is, hogy teszi le a kagylót.
    Amúgy jó írás, bár az soha fel sem merült bennem, hogy a legkevesebbet kérő alany kapná az állást.

  59. jobangel
    mondta:

    @Dióstészta: „jónak tűnik” — ezt írtam volt, nem véletlenül. Az ilyen eset nagyon kellemetlen, és csak úgy lehet elkerülni, ha kifaggatod azt, aki interjúra hív, még a telefonos időpontegyeztetéskor. Miről van szó pontosan? Mi a feladat? Miért gondolja, hogy te jó leszel erre? Mit látott a CV-dben, amiből erre következtet? Így azért nagyjából kiderül, hogy benézte…

  60. Dióstészta
    mondta:

    „Amikor bemegy az interjúra, annyit fog tudni a jelöltről, hogy a CV-je alapján jónak tűnik a feladatra.”
    Tévedés! A HR-es még azt a CV-t sem olvassa értésig, ami alapján behív interjúra. Szomorú tapasztalat. Ha a cégnek fluxuskondenzátor-specialista projektmanager kell és a jelentkező kezdő fluxuskondenzártor buherátor, azt a HR-es csaj képes behívni interjúra, mert képtelen (vagy lusta) érdemben elolvasni a CV-t és a négysoros motívációs levelet. Az interjún meg ötperc alatt kiderül, hogy nincs miről beszélnünk.

  61. yenoee
    mondta:

    Ez valóban hasznos írás, köszönöm.

  62. firg_firg
    mondta:

    Tevedes 3: Rovid vagy hosszu valaszokat kell adni? Ez leginkabb attol fugg hogy mennyire kifejtos a kerdes, es hogy milyen az allas, de szerintem legjobb az arany kozeput. Nem jo ha valaki tomondatokban valaszol es ugy kell harapofogoval kihuzni belole mindent, de az se jo ha valaki nagyon nekiall dumalni. A szakmai vezetonek nincs ideje, nem er ra a csacsogast hallgatni, es egy sokat dumalo jelolt a cegnel se hasznos. Szetcseszi a meetingeket, nem tud fokuszalni es a temanal maradni, nem tudja megkulomboztetni a lenyegest a lenyegtelentol, stb. Nem jo ha valakin az latszik, hogy beleszeretett a sajat hangjaba, es nem hagyja kerdezni az interjuztatot. Hatha az meg kerdezne valamit ami neki fontos, es az allas szempontjabol is relevans. Jo dolog ha valaki tomoren es megis reszletesen lenyegretoroen ki tudja fejezni magat.

    Tevedes 4: Letezik-e jo valasz? Ezzel egyetertek. Soha nem tudhatod mit keresnek, es azt sem hogy milyen szempontok szamitanak. Azt viszont nagyon atjon ha valaki oszinte es ha van velemenye. Azzal lehet szamolni meg komolyan venni (meg akkor is ha a vegen nem o kapja az allast), nem ugy azt aki nem akar sem A-t sem B-t mondani, nincs velemenye, vagy csak fel elmondani, esetleg megint csak rizsazik es altalanossagokat mond minden konkretum nelkul. Na jo, van sok olyan pozi ahol a sajat velemeny egyaltalan nem szamit, de van olyan is ahova kell hogy sajat velemenyed legyen.

    Szvsz.

  63. Dr_utcai_arcos
    mondta:

    Franc, franc. Ritkán van az, hogy beismerem, ebben vannak jó dolgok! Becsüld meg ;)!

  64. csárlszbrunzol
    mondta:

    Gratulálok; szépen összeszedett, hiánypótló írás. Remélem, sokan olvassák majd.

  65. JohnHenry
    mondta:

    hmm, ez most jól jön, épp önéletrajzot rakok össze és eszembe jutottak régi idők állásinterjúi + hogy ezeken miket csesztem el anno 🙂