A betanított munkás önéletrajza
Sajnos egyre többen adják fel a reményt pályakezdőként vagy magasabb szintű munka utáni hosszú munkanélküliségben, hogy a meglévő végzettségükkel helyezkednek el, és betanított munka keresésére kérnek tőlem segítséget.
Általában azt kérem, hogy párhuzamosan a betanított munka keresésével keressünk szakmai munkát is, akinek már érettségije, OKJ-s végzettsége, szakmunkás-bizonyítványa van, ne adja fel. Ilyenkor két alap álláspályázatot írunk – amit majd mindig testreszabunk a hirdetésekre – , egyet a szakmai irányra, egyet a betanított munkára.
Szakmai irányra a szokásos módon írunk részletes önéletrajzot, ha nincs szakmai tapasztalat, akkor a tanult tantárgyakkal, a motivációkkal, szakmaszeretettel és dolgozni akarással tesszük az álláskeresőt érdekessé a munkáltatóknak. CV és motivációs levél furcsa mixe lesz ez egyetlen dokumentumban,és ez így szokott működni. Esetleg egy vázlatpontos, könnyen áttekinthető önéletrajz, amiben minden tudása benne van a pályakezdőnek, a munkáltatóra bízva a választást, hogy mit lát meg benne (egy ilyen, jól megírt valós önéletrajz itt található). A lelkesedés, a tenni akarás még mindig szükséges egy állás elnyeréséhez, néha ez szól a pályakezdő álláskeresők mellett.
A betanított munkás CV-je már nehezebb, bármilyen hihetetlen is. Az olvasó is tudni fogja, hogy jelöltünk sokkal szívesebben lenne valami más, mint betanított munkás, de most ezt a lehetőséget is meg kell próbálnia. Nem marad más, mint az őszinteség. Le kell írni a motivációs levélbe, hogy kell a jövedelem, dolgozni akar, és meg is fog tenni mindent annak érdekében, hogy jó munkát végezzen. Többször tragikus családi háttérrel keresnek meg engem álláskeresők, hogy segítsek, mert valamit muszáj találnia, beteg gyermek, beteg szülők, kifizetetlen albérlet és hasonló okok miatt. Ilyenkor nincs más lehetőség, ezt kell leírni a leendő munkáltatónak is: hogy ez nem egy „jobb híján” állás lenne, hanem életmentő. Nem ugródeszka, hanem túlélés. Mivel a másik oldalon is meberek ülnek, ez is szokott működni. És nem, ez nem érzelmi zsarolás: aki segítségre szorul, annak segítséget kell kérnie, aki pedig képes segíteni, mert olyan helyzetben/döntési pozícióban van, az többnyire megteszi.
Betanított munkákra egyszerű, egyoldalas CV-ket kell írni, mert nincs sok idő olvasni, és nagyon nem is kell részletezni az eddigi tapasztalatokat, iskolákat. (ehhez való önéletrajzmintáim: 1 , 2 , 3 )
A betanított munkára beadott CV-knél nagy a csábítás, hogy kihagyjuk a magasabb végzettségeket, „letagadjuk a diplomát”, de nem szabad. Azért nem, mert 1. nem etikus, 2. lehet, hogy pont ez visz majd előre, és a CV-t olvasó mást fog ajánlani az alacsony képzettségi szintet kívánó munka helyett. Hogy ezt a lehetőséget ne vegye el az álláskereső saját magától, a CV-be nem szabad beírni, milyen munkára jelentkezik, és a fizetési igényt sem (diplomás CV-be betanítotti fizetés ellentmondásos). A CV ilyenkor szűkszavú, szakmaiságot nem titkoló CV legyen, mellette pedig kell egy szívhezszóló levél, ami arról szól, miért kell a betanított munka jelöltünknek, de természetesen nyitott másra is, ami végzettségének megfelelő. A CV és a levél két külön jelentkezésként viselkedik: a betanított munkára a levél is elég, a CV pedig nem betanított munkára mutatja be jelöltünket, hanem a szakmai végzettségét, esetleg tapasztalatát láttatja. Megjegyzem, hogy visszalépni a ranglétrán nem a legjobb álláskereső stratégia, mint már említettem itt. Az egyetlen „előnye” egy ilyen visszalépésnek, hogy a betanított munkások felvételéről gyorsan születik döntés. Itt nem kell 4-8 körös állásinterjúkon végigmenni hosszú hónapok alatt, nem lesz különösebb alkudozás semmiről. Ez lehet az a pozitívum, amiért mégis megérheti visszalépni: van olyan helyzet, amikor a gyorsan érkező alacsony jövedelmezésű munka még mindig jobb, mint a semmilyen.
jobangel
mondta:@HellsAngel: Azt azért hozzátenném, hogy ha az életért küzd vki az álláskeresésben, akkor a leghasznosabb az őszinteség. Mert azt lehet, hogy munka kell, és ha nem lesz, viszik a gyereket állami gondozásba (volt ilyen sztorija ismerősnek), azt értik. Ha azt mondja, hogy kell a munka, mert vérprofi benne, de ezt nem tudja megerősíteni szakmai válaszokkal, akkor később már nem jöhet elő azzal, hogy fenyegeti a gyámhatóság, mert nem kíváncsiak rá többé.
HellsAngel
mondta:@Aiofe: Ez egy lehetseges valasz erre a problemakorre, es szep es pihepuha, de ez a vilag nem mindig az. Amit az Angyal ir a cvrol, az nagyon igaz, ilyesmit ep es racionalis ember soha nem csinal. Egy interju kicsit tobb helyet hagy arra, hogy eladjuk az eszkimoknak a havat vagy fanatizaljuk a leendo katonakat (ugye a masik oldal). Ez mar a szurke zona, de most olyan emberekrol beszelunk, akik az eletukert kuzdenek, es akozott kell donteniuk, hogy porszivougynokkent vagy oszinten probaljanak talalni egy szalmaszalat.
jobangel
mondta:@InteriorLulu: külföldi helyzeteket nem ismerek a témában, amit írsz Németországról, azért lehet, mert ott nincs olyan túlkínálat betanított munkát vállalni hajlandó munkaerőből, mint nálunk. Nálunk bizony könnyen elengedik a betanított munkaerőt, másnapra már lesz más. A „betanítás” sem olyan szervezett egy-egy főnél, hogy ne legyen megoldható, ráadásul pont attól „betanított munka”, hogy könnyű elsajátítani a teendőket, és gyorsan is megy.
Az, ha a CV-idet teletömöd hazugságokkal, azért nagy hiba, mert a CV írott, dokumentált, archivált anyag, bármikor előkerülhet a jövőben. És az kínos lesz… Szóval nem okos dolog CV-ben hazudni, de valójában nem is értem, mit kéne hazudni? Ha tapasztalatot hazudsz, úgyis kiderül, hogy nincs. Ha szakértelmet hazudsz, arról is 1 kérdés után kiderül, hogy nincs. Ha munkaviszonyt hazudsz, az még dokumentálva is van. Én ilyenkor ott akadok le, hogy miért kell hazudni? Miért nem vagy annyira jó saját magadnak sem, hogy az igazat merd írni magadról?
Aiofe
mondta:@HellsAngel: Ennél egyszerűbb a képlet, sosem hazudunk, és kész. Mert jólneveltek vagyunk, és fontos nekünk az arcunk, és szeretjük azt mondani, hogy „én azt mondom, hogy úgy van, akkor úgy van”. Még csak nem is azért nem hazudunk, mert attól félünk, hogy egyszer lebukunk. Bár akinek az erkölcsi tartása nem elég az előbbihez, annak ez is jó indok lehet. A hazugság tétje mindig az, hogy zsarolhatóvá válik az illető, vagy az, hogy folyamatosan szoronghat, mikor bukik le.
HellsAngel
mondta:@InteriorLulu: Ez a hazudjunk vs ne hazudjunk dolog azert egy sulyos dilemma, foleg, ha megertjuk, hogy mi a tetje. Ugy ertem, egyszer barkit be lehet barkit ultetni a hintaba, csak aztan ne csodalkozz, ha emiatt massal faszkalap lesz. Es lehet, hogy neked ez az adott helyzetben elony, de kesobb valaki mas fogja megszivni miattad. Eloadhatod, hogy neked az eleted alma dobozt hajtogatni es 6 altalanosod sincs, csak amikor 2 honap mulva korberohogod a tagot, lehet, hogy utana zero toleranciat hirdet es egyetlen beteg gyerek anyukaja sem kap eselyt.
Hazudni lehet, ha megerted es vallalod, hogy onnantol kezdve te vagy a felelos a tortenet osszes szereplojeert, mert masnak eselyt sem adtal, hogy atlassa a dolgokat. Hazudni megterhelo, es vekony jeg, hogy meddig hazudsz csak masoknak es mikor kezdesz el magadnak is hazudni. Temisztoklesz persze bolcsen tette, hogy hazudott az Atheniaknak es hajoflottat epittetett veluk. Azzal egyutt mondom ezt, hogy egy olyan iparagban dolgozom, ahol az ember javara irjak, ha ugyesen bloffol, de akkor is, gondold jol meg.
InteriorLulu
mondta:@jobangel: Anélkül, hogy vitatkozni akarnék veled, én a saját tapasztalataim alapján tartottam biztosnak azt, hogy a fluktuáció a munkaadó számára bizony probléma, adott esetben nagy probléma. Azt hiszem, csak részben van igazam. Nekem az (angliai, németországi) betanított melóim során párszor nagyon úgy tűnt, hogy a munkaadónak bizony nagy gond minden egyes nem maradó munkavállaló. Konkrétan: állásmeghirdetés, jelentkezések lerendezése, a felvétellel kapcsolatos adminisztratív procedúra, körbevezetés-elmutogatás-elmagyarázás, balesetvédelmi-biztonsági oktatás, betanítás, és – főképp persze termelés esetén – a nem hatékony, ráfizetéses, selejteket termelő első időszak… (Ez mind az, amit te létszámfeltöltés címszóval elintézel, valamint mindez csupán egyetlen munkavállaló munkába állítása). És mikor már nyereséges a munkavállaló munkája, az fogja magát, lelép, és kezdődik újra az egész folyamat, amiről ugye látható, mások pénztermelésre szánt idejéből, energiájából, és adott esetben a cég nyersanyag-vagyonából vesz el.
Persze ez a folyamat nyilván nem minden cég esetében ugyanez, van, ahol kihagyják mondjuk a körbevezetést, van, ahol a biztonsági oktatás csupán két perc, a betanítás pedig még annyi sem, van, ahol csoportosan, több munkavállalóval egyszerre végzik az egész folyamatot, továbbá a munkaadó költségeit tekintve tényleg nagyon nem mindegy, hogy szalag mellé állítanak-e be pakolni, vagy gépek mellé termelni… Szóval én csak azt mondom, hogy nem maga a kiválasztás a lényeg, mert az valóban max húsz másodperc, hanem az a folyamat, ami utána következik, minden egyes munkavállalónál. És ennek fényében azt is mondom, hogy igen, hiszek neked, van, ahol nem gond a nagy fluktuáció, ám van, ahol bizony hogy nagy gond, és utóbbi esetek nyilván jellemzően a termeléses (azaz idő- és nyersanyagigényes) betanított melókat érintik.
Az ügynökösködés kapcsán egy húron pendülünk, ezt az előző kommentem nyilvánvalónak kéne, hogy láttassa.
A két CV-ben is egyetértünk, olyannyira, hogy odakint még az egyidőben, különböző cégeknek elküldött/leadott önéletrajzaim sem mindenhol egyeztek meg: szinte csak a végzettségek voltak állandóak (és teljes mértékben igazak), a munkatapasztalatok az adott cég profiljához igazítva változtak. Konkrétan tehát nem egy volt, ami tele volt hazugsággal: betanított meló esetén – azon túl, hogy ismerd a saját képességeid és maximálisan bízz magadban – a jelentkezésnél tényleg csakis az eszközt szentesítő cél számít, semmi, de semmi más. És nem azért nem dolgozom már egyik cégnél sem, mert bármi miatt is kitettek volna.
jobangel
mondta:@InteriorLulu: Itt ütközik a laikus gondolkodás és a szakmai. HR-es szemmel a fluktuáció nem gond ott, ahol nem kell különösebben toborozni, mert túlkínálat van a piacon (betanított munka). Azaz, minden a fluktuációba fektetett energia, pénz csak pocsékolás. Azaz a betanított munkás kiválasztásába nem fognak sok energiát tolni. Végignézik a kínálatot (20 másodperc per CV), és feltöltik a létszámot. A teljesen alkalmatlan azonnal szűrhető. Marad az alkalmasnak tűnő és aki valamiért fontos (pl. aki leírta, hogy bajban van, segítséget kér).
Álláskeresés-szakmailag (na jó, ez egy fiktív szakma), ez utóbbit kell tudnunk, a fluktuációval nincs dolga egy álláskeresőnek.
Ügynökösködést nem tartom állásnak, mindenkit lebeszélek róla. A többi viszont úgy működik, hogy aki nem talál a diplomájának, végzettségének megfelelő állást, az próbál másmilyet. Bizony, sokan dolgoznak mindenféle bölcsész diplomával fizikai munkásként 🙁 Nekik az adott hely vagy kínál kitörési pontot (szalagmunkásból gépszerelő pl.), vagy nem (gyógyszerész, történész esetében). És pont ezért kell két CV, és ezért nem szabad feladni a szakmai álláskeresést.
InteriorLulu
mondta:@jobangel: Igen, ezt értem. Én azt gondolom, hogy a diploma megemlítésével – amennyiben persze nincs ilyen akut, és amúgy valóban „jól lekommunikálható” (bocs!) problémánk, mint pl. egy beteg gyerek drága kezelése – sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kipécézett munkaadó elutasít, mint hogy fantáziát lát a dologban, akár most, akár később lenne szüksége a szakértelmünkre. Hisz egyrészt ahogy írod is, betanított melóst bármikor talál, tehát válogathat, és nyilván nagyon fontos szempont a számára, mint üzletember számára, hogy minél kisebb legyen a fluktuáció. Másrészt meg (mondjuk) egy szinte akármilyen mérnök ugyan valóban nagyobb eséllyel emelkedhet ki egy gyártósor, csomagolórészleg, raktár, árufeltöltés, rakodás (ezek olyan betanított melók, melyekhez, ellentétben irodai és ügynökösködő betanított melókkal, ténylegesen nem követelnek még érettségit sem) betanított melósai közül, de vajon áll-e ez egy akármilyen tanárra, egy gyógyszerészre, egy dietetikusra, egy történészre, egy szociológusra?…
Szerintem ez a diplomát beírjuk-ne írjuk be-dolog – túlmenően az összes, számunkra releváns, elérhető ínfó beszerzésén – inkább a konkrét munkaajánlat és az egyszerű megérzés függvénye. És egyébként is, amiről itt igen sok karakterben beszélek, az idehaza, belföldön szerintem voltaképpen nem is nagyon létezik: egy diplomás még végszükség esetén sem megy olyan betanított melósnak, melyhez még az érettségi sem követelmény. (Már amennyiben a szóbajöhető körzetben nem kizárólag ügynökösködés az egyetlen alternatíva, de ez szerintem nem igazán valószínű).
A külföldi munkavállalás esete persze már teljesen más tészta, ott mindenekelőtt a nyelvtudás szintje az, ami befolyásolja, beírd-e a diplomát, vagy sem. Tapasztalataim szerint – betanított melót illetően kizárólag külföldi tapasztalataim vannak – igen, írd be, bármilyen cégről is van szó, bármilyen diplomád is van, már amennyiben bírod minimum úgy középszinten az adott nyelvet.
jobangel
mondta:@InteriorLulu: Valóban, a visszalépés nem a legjobb stratégia, írtam már erről korábban.
Viszont néha nincs más megoldás. Ha a beteg gyerek kezelésére kell a pénz, akkor ezt el kell mondani, mert a másik oldalon is emberek ülnek. Akik HR-szakmailag pontosan tudják, hogy a betanított munkában nagy a fluktuáció, így különösebben nem is lepődnek meg rajta. Betanított munkást mindig könnyebb lesz találni, mint egy akármilyen szakembert, tehát, ha a betanítottjaik között szakembert találnak, és van rá lehetőség, olcsóbb kiemelni őt, mint hirdetni. Ráadásul hatékonyabb is, elvégre aki betanítottként már eltöltött némi időt a cégnél, jobban lát a pályán, mint a kívülről érkező. Több ilyen sikersztorit csináltunk már végig a jelöltjeimmel, azért írtam le az erről szóló tapasztalatokat, hátha másnak is segít.
jobangel
mondta:@asdasdsadasd: Már miért hazudnánk? Minden szó igaz lesz, csak az egyik arról szól, hogy légyszi, adj állást, hogy ne haljak éhen, a másik meg arról, hogy ebbenabban nagyon jó vagyok, nézd meg ezt a CV-t, vegyél fel.
asdasdsadasd (törölt)
mondta:„Ilyenkor két alap önéletrajzot írunk, amit majd mindig testreszabunk a hirdetésekre”
magyarul hazudjunk az önéletrajzban, jó tanács, gratula!!5
InteriorLulu
mondta:@Narancskommunista: Igen, pontosan ez a baj azzal a stratégiával, hogy írjuk csak be azt a diplomát, ha már van, hátha egyből jobb lehetőséget kínálnak. Ez nagyon nem valószínű, ellenben pontosan tudja a munkát kínáló, hogy pár hónap után, miután valamennyire összeszedtük magunkat, nagy eséllyel megpattanunk, hisz ki az a diplomás, aki itthon, tehát nem külföldön hosszú évekig tolná a betanított melót…
Narancskommunista (törölt)
mondta:Az a baj, a betanított munkára jelentkezik 1000 ember, így nem valószínű, hogy megnézik akár a levelet, akár a CV-t. Én ha nem kapnék más munkát, bemennék a hirdető cég telephelyére, személyesen adnám oda a CV-m és/vagy a levelem, vagy felhívnám őket, úgy még mindig több az esély.
A másik, hogy attól, hogy túlélésre játszik a jelentkező, még mindig egyből pattanna, 1 hónap múlva jobb munkát talál, és ez a betanítás idejétől függően fájó lehet a cégnek.
doggfather
mondta:@jobangel: köszi.
jobangel
mondta:@doggfather: hajrá, sok sikert hozzá!
doggfather
mondta:ez most nagyon hasznos, köszi. Lopom is el, és terjesztem a kollégák között.
(elég sok munkanélkülivel találkozunk/foglalkozunk)