A legegyszerűbb állásinterjú-kérdés: Meséljen magáról!

A legegyszerűbb állásinterjú-kérdés: Meséljen magáról!

Mármint feltenni egyszerű, nem igényel különösebb szakmai kvalitást, idegennyelven is meg lehet tanulni gyorsan :), és ha ügyesek vagyunk, mi álláskeresők, máris nálunk az irányítás.

Az álláskeresői válaszok kiértékelése már kíván némi hozzáértést, de a „kiválasztásszakmailag” értékelhető választ jól fel kell építeni, ezért érdemes rá külön készülni.

Alapelvek

A bemutatkozáskor a szakmai identitásodra koncentrálj, semmilyen személyes, családi, magánjellegű információt ne adj meg. Hasonlítsd össze az épp megpályázott pozíciót azokkal, amikben eddig dolgoztál, megmutatva, hogy ezekben a feladatokban van tapasztalatod, megmutatva, hogy pont azt tudod, ami nekik kell. Pályakezdők a tanulmányaikat mutassák be, ezt meg azt tanultam, ami ide is nagyon hasznos lehet. Pl. nemzetközi üzleti protokoll ismereted van, ami egy export-import feladatkörhöz jól jön, vagy erős nyelvtudásod, esetleg a cég termékei olyasmik, amikkel amúgy is nagyon képben vagy, mert pl. napi szinten követed az új smartphone-ok fejlődését stb. Egy-egy olyan tulajdonságod is lehet érdekes és előnyös, ami lehet, hogy másban is megvan, csak más nem mondja el. Tipikusan az Excel-virtuózoknak érdemes „villogni” ezzel a tudással, vagy a „jó kommunikációs készségem” helyett „nem félek felvenni a telefont és ismeretlenekkel beszélni”. Ez utóbbi készség egyértelműnek tűnik, szinte minden állásban meg kell néha emelni a telefont, és elintézni dolgokat, de már sales kollégát is láttam, akinek szorongást okozott egy hideghívás, pedig évtizedes tapasztalata volt… Egy-két soft skill is szóba kerülhet, mi fontos neked a munkában, mit teszel azért, hogy hatékony légy.

Ne feltételezd, hogy az önéletrajzod részleteire emlékszik az interjúztató: Nagyvonalakban tudja, hogy kb. alkalmas lehetsz szakmailag, az a feladatod, hogy megerősítsd ebben.

Számíts rá, hogy bármit mondasz, abba az interjúztató megpróbál majd belekapaszkodni további kérdésekkel. Itt az esély, hogy úgy tereld a beszélgetést, ahogy neked lesz előnyös.

Fogd rövidre! Minél hosszabban beszélsz, annál kevesebb fontos részlet ragad meg az interjúztatóban rólad. Legyen 5-6 mondatnyi mondanivalód, amit még otthon összeszedtél!

Egy bemutatkozás vázlata

  1. Miért akarsz ebben a pozícióban dolgozni, miért ilyen munkát akarsz végezni? (Az is oké, ha több pénzért, de most inkább arról beszélj, miért lennél logisztikus, raktárvezető, pénzügyes, könyvelő stb. Miért pont ezt csinálod, és miért nem mást?)
  2. Milyen erősségeid vannak amik erre alkalmassá tesznek (tanulmányok, tapasztalatok, előző munkahelyek profiljai, termékismeret, piacismeret stb.)
  3. “Extrák” esetleg: közel laksz, emiatt is ideális lenne, hallottál jókat a cégről (vigyázz, meg fogja kérdezni, kitől),
  4. A végén akár vissza is kérdezhetsz: a pozícióról, a cégről, a kollégákról.

Mindehhez az interjú előtt alaposan elemezned kell az álláshirdetést, az abban lévő feladatleírást, összeszedned, mi lehet fontos ebben a munkakörben. A bemutatkozódat eszerint állítsd össze, mindig, minden interjúra egyedileg!

Mit ne mondj?

Tekintve, hogy ez az első benyomás utáni következő lépcső, ahol megalapozhatod a sikeres állásinterjúdat, vagy tönkre is teheted azonnal… Ne mondj olyat, ami egyértelmű: ne mondd el a neved még egyszer pl., meg azt sem, mi a végzettséged. Nem mondd el hány éves vagy. Ne dobj be valami piaci pletykát, ne kezdj el közös ismerősökre hivatkozni. Ne célozgass fizetési igényre, az majd később lesz aktuális az állásinterjú során.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Untermensch4
    mondta:

    @jobangel: Egyszer a hr-es dobta fel a közös ismerős-témát, mivel egy iskolába jártunk és ismerte egyik osztálytársamat. Akkor és ott mondjuk “láttam” hogy ez a szakmailag lényegtelen kis emberi apróság nekem jó lesz. Volt viszont fogós kérdése is, a “nem érzi visszalépésnek az előző helynél kevesebbért dolgozni?” Amire kapásból tudtam mondani hogy nem mert ez a munkakör testhezállóbb és a cég légköre szerintem jobb (ott tudtam hogy fontos eleme a cég identitásának a “családiasság” mert egy családi vállalkozásból nőtte ki magát; az előző helynek meg a rigorózus szabályok voltak a vállalati kultúrájának alappillérei, szakmai gyakorlat miatt viszont célszerű volt utalni rá hogy dolgoztam ott, meg is fizettek de a pénz nem minden).
    Mondjuk ez a szerencsés szélhámos módszer egy fejvadászon fennakadhat de céges hr-esnél (főleg ha a tényleges szakmai alkalmasság kapcsán nem kompetens és tart tőle hogy ez kiderül) ilyen kevésbé frusztráló társalgás beválhat.

  2. Circus
    mondta:

    @jobangel: ha az első benyomás alkalmával fejvadászokkal beszélsz, nem fogják/tudják/akarják ezeket a részleteket elmondani a megbízóról, én ezért nem nevezném relevánsnak a magam részére, a másik oldalról kialakult kép sokszor csak a fejvadászról láttat dolgokat. A céges alapinfókat elmondják, picit mélyebben, mint a netről gyűjthető.

    Még az említett kisegyház se biztos, hogy kibukik, bár sok olyan eset van, hogy a fejvadász a család tagja, ezzel együtt nálam is redflag pozitív, de volt, hogy csak egy ártatlan megjegyzés volt a tényleg családias hangulatra. A többi dolog pedig… ez az egész lutri valahol.

  3. jobangel
    mondta:

    @Circus: Én az első körben is belemegyek a részletekbe a pozícióval kapcsolatban, hogy tudjam, egyáltalán érdemes-e tovább tárgyalni. Volt, hogy kiderült, nem érdemes. Mert mondjuk ha a sales vezetőnek, aki a főnököm lehetett volna nem volt ötlete arra, hogy tőlem, a leendő salestől mit vár el, akkor miről is tárgyaljunk? 🙂 Azt mondta, hogy “majd kialakul”. Majd mással kialakul, nekem a gumiszabályok nem elfogadhatók. Jó, hogy ezt nem 4-5 kör után tudtam meg. Vagy kiderült, hogy a cég egy bizonyos kisegyház híveiből épült fel, és ezt a cégkultúrás kérdésemre kaptam meg válaszul. Ilyenkor előjönnek mindenféle redflagek: a “mi egy kis család vagyunk itt” pl., vagy kiderül, hogy ötletszerűen van túlóra, érdekesen működik a jutalékszámítás, esetleg valami apróságon szeretnek fennakadni, kedvencem, aki elmondta, hogy ő szigorúan veszi a késéseket, és a későnek kiírja aznapot szabira, de dolgoznia kell.

    Referencia: volt ismerősöm, akinek bedobtak közös ismerőst, aljas módon. “Ja, ő is ügyfele volt, akkor ismeri az XY-t, ugye? Mi a véleménye róla?” Szegény elmondta, és az interjúztatónak meg pont ellenkezője volt a véleménye. Ezért inkább nem szabad ilyenbe belemenni. “igen, néha összefutottunk, eztmegazt intéztük együtt, jól ment az együttműködés”. Vélemény, de mégsem.

  4. Circus
    mondta:

    Mégegy a referenciás mellényúlással kapcsolatban: nekem lehetnek szakmailag és emberileg, munkatársilag tökéletes kapcsolatom valakivel, akit én jó szívvel ajánlanék referenciának.

    Ettől még természetesen a másik oldalnak lehetnek más tapasztalatai, de az ő oldalán szakmai hibának mondanám emiatt esetleg egy mínuszt adni nekem. Emberileg értem, de elfogadni nem tudom a szubjektivitása miatt. Az egyetlen helyes eljárás szerintem ilyen elfogultság esetén, ha akkor már inkább nem használja az interjúztató a referenciát. Bár én nem vagyok képzett, sem semmilyen HR-es 🙂

  5. Circus
    mondta:

    @jobangel: nem nagyon lehet előre megtudni, ha vadidegenként beülve menet közben derül ki, hogy az interjúztatóval van közös ismerősötök… ez a tizenkilencre lapot húzás esete, ha bedobod 🙂

    @bonfred: + @jobangel: elsőkörös interjú alkalmával nem nagyon megyek bele a részletekbe, szerintem elég az amolyan ismerkedős-kihallgatós dolognak, főleg, ha fejvadász az első szűrő – tőle is valószínűleg csak bullshit érkezik, illetve nyilván nem a negatív dolgokat domborítja majd ki a pozícióval/céggel kapcsolatban. Ezügyben szokott az utolsó munkahelyen beírt tevékenységek közötti ‘HR’ megjegyzés is, amint meglátják, onnantól mintha kevesebb lenne a melléduma és a légkör is változik 🙂

    Annak mi értelme van, ha visszafelé kezdjük felgombolyítani az önéletrajzot az interjún? Tegnap találkoztam először vele, és logikailag volt sok ugrálás, merthogy a dolgok ugymásra épülnek, legalábbis nálam…

  6. jobangel
    mondta:

    @bonfred: Nem az álláskeresők hibája, hogy így állnak hozzá. Ezt látták: mindenhol a tekintélyelvűség dívik, még neki tesznek szívességet, hogy egyáltalán kegyeskedtek behívni állásinterjúra, jól kell viselkedni, meg kell felelni, jaj, mit fognak szólni… stb. Szeretnék oda eljutni, hogy legyen mindenkinek kérdéslistája, és az legyen a természetes, hogy vannak kérdései. Ha még válaszadási hajlandóság is van, akkor tényleg előreléptünk 🙂

  7. bonfred
    mondta:

    Hát számomra túlságosan szájbarágósnak tűnt, de lehet hogy csak azért, mert már vén cápa vagyok. A legutolsó interjúmon megint vittem a listát a kérdéseimről, de kellemes csalódásként ért, hogy a jó részét anélkül válaszolták meg, hogy föltettem volna őket.

  8. jobangel
    mondta:

    @bonfred: igazad van, de nekem ezt muszáj kiemelnem, mert nagyon sokan nem merik megtenni, hogy a válaszuk végén visszakérdeznek. Kihallgatásnak veszik az interjút, nem egyenrangú felek tárgyalásának, ami nagy hiba.

  9. jobangel
    mondta:

    @HgGina: Ami az álláshirdetésben van a pozícióról, az a marketing bullshit. Amit meg kell kérdezned, azt a saját érdekedben kell megkérdezned: mik a teljesítményelvárások, hogyan megy a teljesítményértékelés, milyen a csapat értékrendje, stb, stb… . Ha erre kihajítás a válasz, akkor annál a cégnél nem érdemes dolgozni.

  10. HgGina
    mondta:

    Jó, majd nem mondom el, hány éves vagyok. Találgasson csak a jóember!
    Jó, majd nem mondok semmi olyat, ami egyértelmű. Hadd találgasson a sok mellébeszélésből.
    Jó, nem mondom el a fizetési igényemet. Akkor se, ha ötször megkérdezi.

    Közel lakni nem extra, sőt kifejezetten hátrány, el ne mondd! Berángatnak majd, mert közel laksz. Túlórázhatsz, mert te úgyis hamar hazaérsz, hisz közel laksz.
    Visszakérdezni a pozícióról, cégről, kollégákról? Szóval fogalmad sincs, milyen munkára, pozícióra jelentkeztél, nem tudsz semmit a cégről, és nem a munka, hanem a munkatársak érdekelnek?
    Az ilyet már ki is hajítanám az első interjú felénél.

  11. bonfred
    mondta:

    “A végén akár vissza is kérdezhetsz: a pozícióról, a cégről, a kollégákról.”
    Aki ezt nem teszi meg egy interjún, az meg is érdemli.

  12. bonfred
    mondta:

    “Ne feltételezd, hogy az önéletrajzod részleteire emlékszik az interjúztató”
    Miért is kellene emlékeznie, amit az intrejú előtt tíz perccel el tud olvasni? Ha HR-es, ezért fizetik.
    “Nagyvonalakban tudja, hogy kb. alkalmas lehetsz szakmailag, az a feladatod, hogy megerősítsd ebben.”
    Ha HR-es, akkor nem tudja. Tapasztalatból tudom.

  13. jobangel
    mondta:

    @Circus: Előbb derítsd ki, jó-e az az ismerős referenciának… Csúnyán mellé lehet nyúlni ezzel sajnos.

  14. paráznabillegető
    mondta:

    tyű.

  15. Circus
    mondta:

    “ne kezdj el közös ismerősökre hivatkozni”
    Dehogynem! Rögtön ajánld referenciaként, ha jóban voltatok oda-vissza egymással 🙂