Álláskeresés 101: az első lépések

Álláskeresés 101: az első lépések

Az álláskeresés legelső lépése, hogy minél hamarabb túless a kétségbeesésen. Ha véget ért a munkaviszonyod, és jogilag is tisztázott a dolog (ehhez ügyvédet érdemes megkérdezni), akkor az új állás megtalálására kell koncentrálni.

Az álláskeresési járadékért (lánykori nevén munkanélküli segély), mindenképpen jelentkezz be a legközelebbi kormányablaknál. A korábbi években az volt a gyakorlat, hogy akik maguk mondtak fel, vagy akit a munkáltató rendkívüli felmondással küldött el, azokat regisztrálták ugyan a Munkaügyi Központban, de a segélyt csak 90 nap elteltével kaphatták meg. Ez ma már ez nem így van! Ők is ugyanolyan eljárásban részesülnek, mint akiket elbocsátottak.

Ha a hivatalos vonal megvan, indulhat az aktív álláskeresés, mégpedig az önéletrajzírással, mert ez kell majd ahhoz, hogy álláshirdetésekre tudj válaszolni.

Önéletrajz 2020-ban

Az önéletrajzok folyamatosan alakulgatnak, ahogy a munkáltatói igények és a munkaerőpiac változik.

Legalábbis így kellene. Mostanra eljutottunk oda, hogy a többség „amerikai típusú” kronológiai önéletrajzot ír, azaz időrendben – jóesetben időrendben visszafelé – felsorolja, hol dolgozott eddig, jól eláltalánosítva felsorolja a feladatokat („szerződések kezelése” „részvétel projektekben” pl.) milyen sulikba járt, milyen a nyelvtudása, és még mihez ért. Esetleg hobbik, fénykép. Valahol olvasta, hogy bele kell taposni az egészet egy oldalba, tehát úgy próbálja. Motivációs levélben leírja szövegesen ennek egy részletét, és hogy egy sikeres csapatban szeretné kamatoztatni tudását, mert ez van a letölthető sablonokban, iskolában meg nem tanítottak ilyesmit írni…

Csakhogy ez az álláspályázati csomag már nem versenyképes, valójában sosem volt az, mert a nagy általánosságokból sosem látszott igazán, ki mihez ért. Egy adott állásra szinte mindenki ugyanazt fogja írni, mert erre van sablon, és megint sok önéletrajz jut egy-egy állásra, így majdnem a szerencsén múlik, sikerül-e az állás.

Ahhoz, hogy ez ne a szerencsén múljon, csak 3 dolgot kell tudnunk:

  1. Az álláspályázati csomag feladata eljuttatni bennünket állásinterjúra.Semmi más célja nincs. Nem hivatalos levél, nem önkifejezés, nem irodalmi mű, nem szövegszerkesztési világbajnokság pályamunkája.
  2. Az önéletrajz a szakmai identitást, szakmai múltat írja le. Informatívan és részletesen jellemzi a szakembert, aki te vagy, és akivel majd együtt akarnak dolgozni azok, akiknek küldöd.
  3. A motivációs levél az elképzelt szakmai jövődről szól az adott cégnél, és/vagy adott pozícióban, ahová éppen jelentkezel. (Ezért nem létezik jó motivációs levél sablon.)

Miért használsz sablonokat?

Mert kényelmes, és mert nincs jobb ötleted, értem én. Van pár lelkes tanár már középiskolákban is, aki tanít álláspályázást, de mégsem jellemző, hogy iskolában tanulnánk. Akkor marad a minta. Önéletrajzra még működhet is, ha csak ötletelésre használod, és nem félsz belevinni a saját gondolataidat. A legtöbb esetben mégis már az első fejezet, a Rólam/Magamról/Összefoglaló feladja a leckét. Oda kellenének a saját gondolatok, amik meg is vannak, de valamiért mégsem mered leírni. A sablon biztonságosabbnak tűnik, miközben a legtöbbre igaz, hogy – már bocsánat – életszerűtlen hülyeség.

Amikor valaki meglévő tudását szeretné kamatoztatni egy sikeres csapatban, akkor már több hibát is elkövetett. Pontosan tudjuk: leginkább munkát akar végezni pénzért, ami egy teljesen vállalható hozzáállás, kár tehát mást mondani. Azonfelül mekkora kommunikációs baklövés, ha az első mondatba már a meglévő tudásodra hivatkozol, amiről még fogalma sincs az olvasónak? Pedig pont azért olvasná az önéletrajzot, hogy ezt megtudja. A jó kommunikációs készség is ott van ugye az önéletrajzodban, a készségeid között, mert benne volt a mintában?

A sikerescsapatos kiszólás szinte mindig mellémegy, mert bizony minden csapatban vannak problémák, válság idején nem biztos, hogy sikeresek, sőt van, ahol csapat sincs, hanem egyedül kell boldogulni… Azaz, ha komolyan vesszük, ilyen helyeken már esélyed sincs, pedig itt lehetne igazán fejlődni. De ha mégis van csapat, és sikeres, akkor nekik miért is lenne fontos, hogy te a saját tudásodat akarod náluk „kamatoztatni”? (jelentsen bármit is a kamatoztatás…) Nekik az kell, hogy a tudásodat felhasználva jól dolgozz náluk, eredményeket hozz – a motivációs levél majd elmondja, milyen személyes indíttatásból akarod ezt. És ezzel még csak egy félmondatnyi sablonszöveget szedtem ízekre, többet nem is fogok, mert már látszik: a saját gondolataidnak biztosan több értelme van, mint egy sablonos félmondatnak.

Álláspályázati csomag 2020-ban

Egy ilyen csomag sokféle írott anyagból állhat: önéletrajz, motivációs levél, vezetői portfólió,

Tárgyi tudás, kompentenciák, hozzáállás: ezeket kell tudni strukturáltan megmutatni. Semmi értelme sincs azt tárgyalni hosszan, hogy hol dolgoztál 15 évvel ezelőtt, és ott mit csináltál. Az a fontos, hogy amit ott tapasztaltál, azzal ma mit tudsz kezdeni. Például: a pályaelhagyó tanárnak biztos nincs problémája a prezentációs készséggel, tehát amikor egy irodai munkára jelentkezik, ne azt írja, hogy „osztályfőnöki teendők ellátása”, mert kb. fogalmunk sincs, mire jó az egy ügyintézői munkánál. Ha határidőkről, jelentési kötelezettségekről ír, azzal már tudunk mit kezdeni. Ezt jelenti az, hogy ne általánosítsunk. Úgy írd le az eddigi munkáidat, hogy bárki el tudja képzelni, mivel is foglalatoskodtál a munkahelyeiden egész nap. Erre a „varázslatra” találták ki a „kompentencia-alapú önéletrajz” frázisát.

Az én ingyenesen letölthető önéletrajzmintáim már jópár évesek, de a kompetencia-alapú hozzáállást már mutatják, mert ez már akkor is sikerre vezetett, amikor még nem volt rá divatos frázis. Mixeltem a kompentencia-alapot a kronológiai megoldással, mert a magyar piacon még mindig ez a leginkább eladható forma. Kicsit formabontó így, de azért nagyon nem.

A tárgyi tudás nagyjából gyorsan felszedhető, mindenhez hozzáfér mindenki, ez már csak szorgalom kérdése. A szakmai alkalmasság része, hogy folyamatosan olvasunk a saját szakmánkról, fejlődünk, kipróbálunk új módszereket, ezekről beszélgetünk közösségi oldal szakmai csoportjaiban. Azaz, nem eretnekség akár egy ilyen fejezet is az önéletrajzba, ami ezeket tárgyalja: olvasott szakirodalom, részvétel szakmai csoportokban, szakmai blog stb.

A magabiztos középszintű nyelvtudáshoz 800-1000 órányi tanulás kell, azaz ennek hiánya lehet akadálya a sikeres álláskeresésnek. Ezt nem lehet gyorsan felszedni, de folyamatosan tanulni mindenképpen érdemes. A hosszútávú álláskeresési stratégiának mindenképpen része kell, hogy legyen.

Kompetenciák: eredeti latin jelentése szerint alkalmasságot, ügyességet jelent, és sokan nem is tudják, hogy amit tudnak, az egy értékes tudás, és hogy az eddig elért eredmények mutathatják a jövőbeli alkalmasságot. Egy pályakezdő már a gyakornoki tapasztalataival is érvelhet, családi vállalkozással, bármivel, amit már látott egy cégből, szakmai munkából. Mert az már az ő értéke, jobban, mint a sablonból kiszedett tudáskamatoztatás.

Hozzáállás: Itt lehet a legtöbbet csalódni munkáltatóként, és erről a legnehezebb meggyőződni. Referenciák, sztorik, példák kelthetnek bizalmat. Ezrével látok olyan panaszt, hogy a sok kihívásokat kereső, tanulni vágyó, eredményorientált jelölt végül megretten az első problémától, nem hajlandó tanulni, és eredményt sem tud felmutatni. Ennek munkavállalói nézete, hogy munkáltatók általában az önbizalomhiányt értékelik tévesen:  a „nem elég határozott”, „nem elég motivált” elutasítási okok valójában innen erednek. Érdemes megerősíteni magadban a saját szakmai és emberi értékeidet. Ha te nem vagy meggyőződve az alkalmasságodról, őket hogyan tudnád meggyőzni?

Motivációs levél 2020-ban

Az álláshirdetések sajnos összevissza pozicionálják a munkaköröket: néha egy menedzseri pozícióról derül ki, hogy betanított adminisztráció, máskor egy ügyintézői pozícióról derül ki, hogy vezetői vagy specialista tudással és felelősséggel lehet jól végezni. Ha a feladat jól meghatározott, és tetszik, akkor arról lesznek elképzeléseink, hogyan akarjuk csinálni. Pl. van, aki „építő”, azt szereti, ha zöldmezős ügyeket kap, van aki „működtető”, egy meglévő dolgot tud működtetni és folyamatosan fejleszteni. Van, aki válságkezelésben érzi igazán jól magát. Az ilyen jellegű preferenciáknak ki kell derülni a motivációs levélből: mert aki szeret valamit csinálni, majdnem biztos, hogy jól is fogja csinálni. Ennél jobb motiváció nem is kell.

# # #

Hasznos lehet mindez az ismerőseidnek is? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

 

39 thoughts on “Álláskeresés 101: az első lépések

  1. Balfredo Alfredo
    mondja:

    @L.Cz.: Hogy a blog gazdáját idézzem, “Az álláshirdetések nem lettek jobbak az elmúlt 20 év alatt sajnos.”
    A valóság sokkal bonyolultabb. Nincs igazi munkaerőpiac, igazi háer és igazi vezető csak mutatóba van. Maradnak a sablonos álláshirdetések, amik az olcsónál is olcsóbb betanított munkást, stb-t keresnek.
    Ha jobban belegondolsz, a világ körülöttünk egy nagy sablon. Sablonpolitikusok mondanak sablon féligazságokat és sablon bullshiteket. A műsorszolgáltatók sablonelemek felhasználásával készítenek újabb és újabb sablonsorozatokat, amik a sablonembereknél sablonsikert aratnak. Az ember lánya már-már úgy érzi, mintha Szatmári kompofonjának kimenete alkotná a körülötte lévő sablonvilágot.
    Vajon ilyen körülmények között mennyire nyerő vajon, ha Átlag Ábris zabhegyező nem sablon motívációs levelet ír?

  2. Balfredo Alfredo
    mondja:

    @Pink Petsch: “Persze, a reklám, a hírverés (sales) szerepe nem elhanyagolható.”
    Erről az jutot eszembe, hogy az álláskeresés egy bonyolult, sokösszetevős folyamat. A kimenete függ attól, hogy például:
    A munkaerőpiac keresleti vagy kínálati-e?
    Egyáltalán van-e munkaerőpiac?
    Vezető vagy főnök vagy kápó vagy hajcsár van-e az adott munkáltatónál?
    A háeres jobb vagy bal lábbal kelt aznap?
    Egyáltalán van-e háeres vagy a személyzetis hívatja magát így?

    Ennek megfelelően 100 %-ban működő recept nincs. Akkor sincs, ha valamelyik, magát álláskeresési tanácsadónak nevező személy/szervezet az ellenkezőjét állítja.
    Nagyjából olyan a helyzet, mint a reklámokkal: ha reklámozol egy terméket, _van rá esély_, hogy többet adsz el belőle, de nem biztos, hogy ténylegesen többet is adsz el. Sőt, utólag azt sem tudod kimutatni, hogy a reklám miatt adtál el annyit, amennyit vagy a reklám nélkül is pont ugyanezek lettek volna az eladási számok.
    Ha tehát az álláskeresési tanácsadó cég által megadottakat követed, akkor _nagyobb az esély_, hogy munkát találsz. Viszont utólag nem lehet azt bizonyítani, hogy azért nyerted el az állást, mert a tanácsadó utasításait követted, vagy anélkül is elnyerted volna ugyanazt az állást.

  3. Mérnök az utcáról
    mondja:

    @jobangel: “A munkanélküliség a rendszerváltáskor és a 2008-as válság idején is egyfajta billog volt, valami rossz, ami miatt könnyebb volt állásból állásba találni. Ma meg az van, hogy ha indul egy projekt, és kell az ember, előny, ha azonnal tud kezdeni.”

    Aha értem. Ehhez képest a saját tapasztalatom, tavaly elküldtek, utána a szakmámon kívül találtam egy részmunkaidős állást, ami a karantén kezdetével meg is szűnt. Ezen idő alatt hiába pályáztam a köz- meg a versenyszférába, mindenhonnan negatív válasz érkezett.
    A hónap elején átírtam a pályázataimat úgy hogy mindenhová azt hazudtam hogy a tavalyi munkahelyemen dolgozok és a járvány miatt leállt a cég. És láss csodát behívnak és már kaptam is ajánlatot, igaz csak évé végéig, de legalább nem vagyok segélyen. Az már egy külön vicc hogy nyugaton is ez a tapasztalat (Ez egy programozó videója http://www.youtube.com/watch?v=6ufwxkurKKg)

    Ezek után nem tudom hogy van-e a halál után ítélet, de az biztos hogy amennyit hazudnom kellett azért hogy legyen megélhetésem biztos elkárhozok. Ha igen, akkor remélhetőleg a többi hazug szakmai vezető is.

  4. babona
    mondja:

    @L.Cz.: Egyetértek, ahol a saját adataidat neked kell felvinni egy adatbázisba, aztán ‘majd keressük’, na ezeknek lehet írni (ugyan töltsék már ki az adatbázist, hogy a cégük megfelel-e nekem :). Ezek a végszükség esetére-munkahelyek: ha az alapvető toborzásra nem költenek nyilván megfizetni sem fognak.

  5. L.Cz.
    mondja:

    Sajnos két offtopic apróság jutott eszembe, de ígérem, utána a bejegyzéshez is hozzászólok.
    Először is: a címben az 101, mint kifejezés, engem kicsit zavar. Látom, mást nem, lehet, hogy csak én vagyok helikopter. Angol szövegekben látom ezt a kifejezést, értem is, de szerintem magyarban szerencsésebb az “egyszeregy”. Vagy csak én nem tudok róla, hogy ez is meghonosodott.
    A második: igenis vannak kékgallérosok, akik álláskereső blogot olvasnak. Én is szoktam ilyet tenni, holott erősen kékgalléros munkakörben dolgozom. Ám az álláskereséssel, karrierrel foglalkozó blogok is csak a saját tapasztalatomat támasztják alá: ha Magyarországon alkalmazottként emberi módon szeretnék élni, sürgősen át kell kerülnöm a kék- és fehérgallérosokat elválasztó szakadék másik oldalára. Voltam fehérgalléros is egy ideig, ég és föld a kettő. De inkább nem mennék el ebbe az irányba, nem erről szól a bejegyzés. Csak gondoltam, megemlítem már, hogy mi, melósok sem vagyunk egyformák, nem mindenki Facebook-csoportban keres munkát és van köztük olyan is, aki karriert szeretne építeni.
    No, de nem akarom én mindenfelé elvinni a szót, a témát is szeretném érinteni. Kérdezed az egyik szakaszban: “Miért használsz sablonokat?”. Bevallom, én szoktam sablonokat használni állásjelentkezésnél. Nem azért, mert lusta vagyok vagy nem jut eszembe jobb, hanem azért, mert a munkáltató is sablonokat használ. Fiatalos, dinamikus csapat, fejlődőképes vállalat, versenyképes fizetés vagy juttatási csomag, szakmai fejlődés támogatása – van olyan álláshirdetés, ami mentes a fenti közhelyektől? Még a gyártósori operátornak is beígérik a hirdetésben a szakmai fejlődést, pedig a szalag mellett még azt is elfelejti, amit véletlenül tudott valamilyen szakmáról. Lesz helyette darabszám, selejtszázalék, OPL meg a céges pletykák végtelen tárháza. Ennél még egy fokkal jobb, mikor a céghez csak a saját karrieroldalukon keresztül lehet pályázni, ahol kell ugyan az önéletrajz, de az adatbázisba nekem kell felvinnem a saját adataimat (lakóhely, iskolai végzettség, tapasztalat, nyelvtudás). Nyilvánvaló, hogy csak egy rekord leszek az adathalmazban jelentkezőként, aztán meg egy törzsszám, ha felvesznek. Ilyen közegben teljesen felesleges egyedinek lenni. Fiatal legyél, tapasztalt és olcsó meg még annál is olcsóbb, az a lényeg.

  6. jobangel
    mondja:

    @Balfredo Alfredo: Azon nincs mit cáfolni, hogy szerinted gondolok valamit, ami “természetesen” egy vállalhatatlan és elfogadhatatlan nézőpont, de az én mondásomként interpretálod egy harmadik személynek. A saját hiteltelenítésemre és lejáratásomra nem adok teret azon a felületen, amiért én fizetek, úgyhogy igen, cenzúra van, ha ilyesmivel próbálkozol, kár a billentyűzeted koptatni.

  7. jobangel
    mondja:

    @Pink Petsch: értem mire gondolsz, de 1. nemcsak sales-ekkel foglalkozom, hanem bárkivel, ha tudok segíteni. 2. Ha a sales terméket el tud adni, magát meg nem, akkor lesznek álláskeresési bajai, akkor meg pláne, ha nem ismeri a csapdákat, amikbe kerülhet (sales poziknál csak arra van 1 órás workshop tematikám, mit kell kérdezni állásinterjún ahhoz, hogy ne legyen bepalizva!)

  8. Visceroid
    mondja:

    @MAXVAL bircaman közíró: Dehogy beszéltem én vezetői pozícióról. Vagy most már az értelmiségi pozi csak vezetői lehet? Ok, ha már itt tartunk a kommunizmusban, nekem így is jó. Ha valaki eleget pakolja a téglát, előbb-utóbb közgazdásszá válik..:) Nem. Én arról beszélek, hogy az országban főként most már a politika határozza meg a piac helyzetét és nem fordítva, ami egyébként elég nagy baj. Tehát Orbán ismételten bejelentette, hogy ha nem is a vas és acél, de mindenképp az összeszerelő üzemek országa leszünk. Konkrétan a fejvadász cégek elkezdtek targoncásokat meg komissziózókat keresni. Most el tudom képzelni, ahogy a 20 éves Katika kiskosztümben ül a 60 éves bajszos Józsibácsival szemben, aki full overálban van, esetleg még egy csavarkulcs is ott lóg az övén, és akkor megkérdezi tőle, hogy “miért a mi cégünket választotta” vagy “hol képzeli magát 5 év múlva”? Ne röhögtessük már ki magunkat, vicc az egész.

  9. Pink Petsch
    mondja:

    @jobangel: De azért ugye érzed az ellentmondást, amikor egy sales-t egy másik sales-nek kell eladnia? Komolyan, ki venne egy olyan vigécet, aki nem tudja saját magét eladni, hanem egy másiknak kell?
    Tőlem semmi sem áll távolabb, mint a sales szakma, nem vagyok vigéc, nem tudok rábeszélni embereket olyan dolgokra, amikre vagy szükségük van, vagy nem. Én szolgáltatásokat nyújtok, amik eléggé vonzóak ahhoz, hogy az embereknek maguktól legyen rá arra ingerületük, hogy megvegyék. Persze, a reklám, a hírverés (sales) szerepe nem elhanyagolható. De amikor te, mint sales-es adsz el egy másik (még ha más szinten is működő) kollégádat, nos az eléggé röhejes. Már bocs … (Én nem sales-ként mindig magamat adtam el, soha nem bíztam ezt egy kívülállóra, még akkor sem, ha több 100 eurómba került elmenni személyesen bizonyos helyekre, és sok időmbe is, de magamról nekem kell tárgyalni! Nem is értem, hogyan bízhatja ezt bárki másra, pláne egy ugyancsak sales-es kollégád ….)

  10. jobangel
    mondja:

    @Pink Petsch: szerintem nem érted… nyilvános az önéletrajzom, látszik, hogy nem vagyok HR-es, és hogy miből élek. Az álláskeresés viszont eladási munka, pedig mindenki azt gondolja, hogy HR-es. Erre a legtöbb álláskereső azzal kezdi, hogy elmegy az önéletrajzát kijavíttatni az ismerősével, aki HR-es. Ebből egy olyan CV lesz, ami annak az 1 fő HR-esnek tetszik. Az álláskereső pedig csodálkozik, hogy nem működik a CV-je, “pedig HR-es segített megírni”

  11. Pink Petsch
    mondja:

    @jobangel: Egyébként, ha valóban pragmatikus lennél, akkor nem vennéd tutinak, hogy csak “ismerős” HR-sek által lehet melóhoz jutni a Sales területen, ahol működsz. Bocs, de simán csak nem értem. A pragmatizmussal az “ismerős HR-s” nem fér össze. És lehet, te ezzel nem értesz egyet, de hogy benne vagy a bizniszben még ha nem is “ismerős HR-s”ként, az is biztos, hiszen ebből élsz. (És ne gyere a belülről-bomlasztom dumával …) Azokból élsz, akik végül pofára esnek az “ismerős HR-s”-sel. És mondd már, hogyan lehet sikeres sales-es az, aki a segítséged nélkül még magát sem tudja eladni? Akinek a te segítséged kell sales területen, hogy álláshoz jusson, az már bukta. Önmagát nem képes eladni, ahhoz is segítségre van szüksége. Hogyan lehet képes egy cég termékét vagy szolgáltatását eladni, aki magáról sem képes meggyőzni egy céget, hogy kell neki?

  12. Balfredo Alfredo
    mondja:

    @jobangel: Amúgy meg egyixer leírod, hogy soha még nem voltak ilyen jó lehetőségek álláskeresésre. Pár hozzászólással lejjebb meg azt, hogy az álláshirdetések ugyanolyan rosszak, mint kb. 20 évvel ezelőtt.
    E két állítás egymással ellentmondásban van. Az ellentmondást két módon látom feloldhatónak: vagy valamelyik állítás nem igaz, vagy pedig nem hirdetés alapján kell napjainkban állást találni.
    Szerinted van-e ellentmondás és ha igen, hogyan lehet feloldani?

  13. Balfredo Alfredo
    mondja:

    @jobangel: És nyilván egyszerűbb törölni meg megmagyarázni, miért töröltél, mintsem tételesen cáfolni a másik állításait.

  14. Pink Petsch
    mondja:

    @jobangel: Ok, nekem a sales terület az Alfa Centauriról érkezett behatás. Húúú, de távol áll tőlem. Szükséges, az biztos, de ahogy a kommentedből is leszűrtem (remélhetőleg nem tévesen), egy eléggé zárt világ, legalábbis bizonyos szint felett. És ezért életképtelenek úgymond a képviselői, amikor beüt valami krach, és kapsz te napi 40-60 e-mailt, hogy-a-faszba-legyen-most-már, meg milyen-önéletrajzot-kell-írni témában.
    Ne tévedj, az egymás intim szerveinek kényeztetése az én szakmámtól sem idegen (vendéglátás, konkrétan szakács). Viszont olyan szinten még Magyarországon sem tapasztaltam, hogy “ismerős HR-s”-nek kell tetszen. Igaz, ez egy gyakorlati szakma ahol a HR-s, vagy akár a tulaj/igazgató csak a 2.-ik lépcsőfokban lép be. Ha egyáltalán.
    De hogy példa is legyen. A legutóbbi állásomra ugye megírtam a cv-t, szigorúan szakmait (semmi olyasmi, ami nem a szakmához köthető), azaz 4 év gyakorlata. Hol szereztem képesítést, hol dolgoztam gyakornokként Magyar- és Németországban. Ismétlem, a 4 év alatt. Egyetlen szót sem arról, hogy nekem tulképp egyetemi végzettségem van. Csak a szakmai. A Chef felhívott, megegyeztünk egy próbanapban. Megérkeztem, és azzal fogadott, hogy jövő hétre van ütemezve 5 csoport, összesen 300 ember, akiknek kell 3-féle különböző leves. No, ezeket, ha leszek szíves …. Ja, közben meg fussam át az a’la cartot, mert este ugye szerviz. Mindent mis-en-place estére, ott a menü, meg a kollégák, de gyorsan értsek szót velük, ha már chef-de-partienek jelentkeztem, mert ők lesznek a beosztottjaim a jövőben. És Tschüss! Ennyi volt az eligazítás. Hát, tényleg villámgyorsan bele kellett jönnöm …
    Mno, ez csak egy kis történet volt, hogyan is megy kékgalléroséknál a belépő szintű vezető alkalmazása. itt van ez-oldd-meg …. Ma estére … egy tök ismeretlen terepen, olyan kollégákkal, akikkel lehet csak activityzni tudtok, mert sem németül, sem angolul nem ért … Megoldod, vagy a cég még aznap este sok ezer eurót bukik miattad, mert a konyha összeomlik.

  15. jobangel
    mondja:

    @Pink Petsch: Egy pragmatikus sales vagyok, mert szerintem az álláskeresés nem HR-es munka, hanem sales. Az álláskeresők jórésze küzd a tanult tehetetlenséggel, meg a rosszul megfogalmazott célokkal. Pl. olyan CV-t ïr, ami annak az ismerős HR-esnek tetszik, aki sose fog neki munkát adni… Nem ostobák, csak a megfelelési kényszer erősebb, mint a józan ész szava. A blog meg nem könyv, ismételnem kell magam, folyamatosan aktualizálva a témát.

  16. Pink Petsch
    mondja:

    @jobangel: Ha nem építesz ilyen jellegű karriert, akkor nem. Nekem végül is mindegy, csak dumálunk. Mondjuk, az eddigi posztjaid kapcsán tanácsadó-félének tűntél (még ha tipikus fejvadásznak nem is), de ha nem, hát nem.
    Khm, az idézőjelet nem véletlenül használtam a kaszt szó kapcsán. Ugye, nem humán beállítottságú vagy, alapvetően ;).
    Hm, ezek a minimum középvezető szinten levő fehérgallérosok, akiktől a napi 40-60 levelet kapod, még sosem használták a józan eszüket? Csak kérdem, mert őszintén szólva, azért olvastam el a posztot, hátha mond valami újat. De nem, legalábbis nekem. 19 éves koromban is e szempontok szerint írtam meg életem első önéletrajzát, mert ez tűnt logikusnak. És akkoriban, a ’90-es évek közepén még csak hallottam az internetről, jó atyám csak úgy kábé 3 év elteltével szerezte be a dial-up változatát. Így sémát sem volt másolni honnan …
    Mondjuk, ezért van munkád, mert az emberek alapvetően ostobák, és képtelenek a logikus gondolkozásra.

  17. jobangel
    mondja:

    @Pink Petsch: mivel nem építek fejvadász-tanácsadó karriert, ez nekem nem szempont. Az a szempont, hogy hatékonyan érjem el, akiket el tudok látni vmiféle segítséggel. Ezért dolgozom alapítványokkal, a Máltai Szeretetszolgálattal, megyek workshopra, ha hívnak.

    Amit te kasztrendszernek hívsz, az nem az, mert a kasztrendszer lényege, hogy átjárhatatlan. Kasztrendszerben, ahová születtél, ott maradsz örökre.

    Ez szerencsére nem így van se kékgalléros, se fehérgalléros karrierben. Pont ahogy írod, van feljebblépés, fejlődési lehetőség, átjárás. Aztán persze azt se felejtsük el, hogy egy senior kékgallérosnak lehet, hogy több lehetősége van, mint egy generalista fehérgallérosnak. Ez a poszt most pont azért született, mert napi 40-60 levelet kapok, ami úgy kezdődik, hogy “sosem kerestem még állást, az előzőt úgy kaptam, hogy … ” Ők tudják most használni ezt a cikket.

  18. Pink Petsch
    mondja:

    @jobangel: Bocs, ha mégis. Most már én is kékgalléros vagyok, de eddigi életemben többet voltam fehérgalléros. És ahogy a fehérgalléros világban is vannak “kasztok”, úgy a kékgallérosban is. Igen, van az a “kaszt”, amiről te írsz, és rájuk alapozva nem is lehetne fejvadász-tanácsadói karriert építeni, ugyanakkor vannak más “kasztok” is. Ezt mondjuk, német nyelvterületen felismerték, és cégek alapultak a betanított munkásokon túlmutató kékgallérosok ilyen jellegű menedzselésére, a nekik szóló lehetőségek ismertetésére (ami túlmutat egy jófogásos szakácst-pincért-bárost keresünk-balatonszepezdire-a-szezonra hirdetésen). A kékgalléros munkakörökben is ugyanúgy vannak szintek, mint a fehérgallérosoknál. Ugyanúgy van belépő szint, csoport-, közép- és felsővezetői szintek. Ugyanazok a vezetői skillek kellenek egy építőipari vagy konyhai brigád sikeres működtetéséhez, mint egy key-account vagy marketing brigádhoz egy vezetői szinten. A megnevezésük más, Senior Key Account Manager helyett Executive Sous Chef vagy Chef (egy konyhán), vagy F&B manager, de a munkakör sikeres betöltéséhez nagyjából ugyanazok a skillek szükségesek. A szakmai tudáson tól, természetesen, ami más és más.
    Ja, és a kékgallérosok is olvasnak álláskereső blogot, láthatod 😉

  19. MAXVAL bircaman közíró
    mondja:

    @jobangel:

    Hol nem volt ez a korhatár?

  20. jobangel
    mondja:

    @Pink Petsch: Ne húzd fel magad, gondold végig inkább. Kékgallérosok álláskereső blogot olvasnak-e? Nem. Legtöbbjük mobilon, Facebookos csoportokban keres munkát, ill. munkaerőközvetítők viszik őket cégekhez, tömegesen. Amíg nem volt pandémia, hozzájuk kimentem “terepre”, nonprofit módon, mert kékgallérosoknál az a hatékony.

  21. Pink Petsch
    mondja:

    @MAXVAL bircaman közíró: Hm, ez leginkább a hajós cégekre jellemző belépő szinten, már a korhatár, ami pár éve még 35 volt.

  22. Pink Petsch
    mondja:

    @Visceroid: Ahogy mondod ….
    Tudom, hogy ez a blog elsősorban az irodai melókra repül rá, talán el sem tudja képzelni az ebben a körben mozgók többsége, hogy a szakmunkás melókra is komoly önéletrajzot várnak el a hirdetők. Nem az megy, hogy szia-helló-csá-a-Pistinél-melóztam-hidegburkolóként-2-évig-ismered-ugye-szóval-na-fasza-gyerek-vagyok.
    Komolyan fel szoktak húzni az ilyen blogok, mert többnyire csak az irodai melóra koncentrálnak, mintha csak az létezne, ahol egy álláskeresőnek meg kell küzdenie egy önéletrajzzal.
    Mondjuk, a motivációs levél idiótaságot azért Nyugat-Európában már nem nagyon erőltetik. Sőt, arrafelé csak és kizárólag az adott szakmához releváncsos tapasztalataidra kíváncsiak. Az senkit sem érdekel, hogy 6 éve te egy multi kisfőnökeként mi a francot csináltál, ha éppen egy teljesen más területen keresel melót.
    Amikor anno az irodai munkáról váltottam szakra, akkor természetesen kihagytam a CV-mből azokat a munkahelyeket, mert totál nem voltak relevánsak. Elküldtem vagy 2 tucatnyi cv-t Budapesten, 7 helyről kaptam visszajelzést/behívást, ahol csak arra voltak kíváncsiak, hogy a “lyukakat” mivel töltöttem. Felhúztam magam, és elhúztam egy másik országba. Ahol első körben 5 önéletrajzot küldtem szét (belépő szintű pozicíóra, természetesen, mint Budapesten is), amiből 4 visszajelzett, 3 behívott, majd választottam egyet. A lőtéri kutyát nem érdekelték a “lyukak”, csak az adott szakmához köthető tényleges tapasztalatom. Magyarul, leszarták, hogy vezérigazgató voltam előtte, vagy kukás, csak az a 1.5 éves időszak érdekelte őket, amit gyakornokként töltöttem az illető szakmában, és az ottani tapasztalataim, illetve megszerzett gyakorlatom.
    No, ezért is kell elhúzni Magyarországról. Meg közösségi médiás csekkolgatások miatt. Egyetlen ilyen platformon sem vagyok fenn. Párszor rá is kérdeztek, hogy miért nem, és láthatóan nem tudtak mit kezdeni a válasszal, miszerint: “A saját életemet akarom élni, nem másét”.

  23. jobangel
    mondja:

    @MAXVAL bircaman közíró: Sosem volt 29 éves korhatár, és most is nehéz a senior korúaknak sajnos.

  24. MAXVAL bircaman közíró
    mondja:

    @Esztétikus Kritikus:

    A bölcsészeket szeretik a kólcenterek.

    Én csak most éppen 3 új munkahellyel tárgyalok. Úgy hogy nem is keresek munkát valójában.

  25. MAXVAL bircaman közíró
    mondja:

    @jobangel:

    Ami pozitív folyamat Kelet-Európában, hogy elkezdték értékelni az idős munkakeresőket.

    Korábban az volt, hogy 29 éves kor volt a felső határ, s idősebbet csak akkor, ha senki sincs 30 alatt.

    Ma mér sok helyen rádöbbentek, a fiatalra nem lehet számítani, mert:
    – még pezseg benne a vér, szerelmes lesz, aztán elválik, felmond,
    – hirtelen kalandvágya támad, így hirtelen felmond, sokszor azonnal, be se lehet hajtani rajta a felmondási időt, mert ismeretlen helyre távozik,
    – sok halivúdi filmet nézett, elhitte őket, s emiatt kiábrándul, hogy a valóság más, mint a film, dührohamot kap vagy drogozni kezd,
    – letargiába merül, minden második héten kamubeteg, s amikor be is megy, állandó munkalassító sztrájkot tart,
    – elolvasott valami idióta könyvet a networking fomtosságáról, ezért mnka helyett egész idő alatt kapcsolati hálót épít.

  26. MAXVAL bircaman közíró
    mondja:

    @gabcigirl:

    Alapvetően 3 helyzet van:
    – csak ismerőst vesznek fel úgyis: el se hívnak interjúra,
    – kell az ember: esélyes vagy,
    a legrosszabb a 2 közti helyzet:
    – van ismerősöd a cégnél, de nem ő a döntéshoző: időpocsékolás, mertt behívnak az ismerősöd miatt, de aztán úgyse téged választanak.

  27. MAXVAL bircaman közíró
    mondja:

    @Visceroid:

    Vezetői pozícióhoz mindenhol ismertség kell, máshoz meg sehol se kell.

  28. Esztétikus Kritikus
    mondja:

    @Visceroid: Ez nem igaz. Tény, hogy a páromat, aki karbantartó, konkrétan szétszedik az ajánlatokkal, és humán értelmiségiként soha nem tudnék olyan sokat keresni, mint ő egy két- vagy éppen három műszakos állással, de az is tény, hogy engem kevésbé veszélyeztet a munkabaleset, vagy a felborult cirkadián ritmus miatti egészségkárosodás. Az értelmiségi pedig pont az a veszélyes állatfaj, amelyik átlát a hatalmi kommunikáción, így a piaci (!) értelmiségi állások nem csókosoknak vannak fenntartva.

    A sok negatív tapasztalatom mellett eddig két alkalommal is volt olyan, hogy az interjúztató – bár nem vettek fel – személyesen ajánlott be egy másik állásba. A “szemétmultik” pedig eddig szinte mind visszajeleztek, más kérdés, hogy kevés multihoz adtam be az önéletrajzomat. Lehet, ez a gond.

    @jobangel: Ez így van. Telefonos interjú második kérdése volt, hogy az, hogy most nincs állásom, ugye azt jelenti, hogy akár holnap tudok kezdeni?

  29. MAXVAL bircaman közíró
    mondja:

    @Esztétikus Kritikus:

    Én 2007 óta ugyanazt a motivációs levelet használom mindenhová, rendkívüli sikerrel. Meg is osztanám:

    *

    Tisztelt Munkáltató!

    Mellékelem önéletrajzomat, az Önök által feladott hirdetésre. Érdekel a pozíció, mivel jelentős tapasztalatom van az adott területen.

    Jelenlegi munkaszerződésem 2 hónapos felmondási időt ír elő.

    A havi fizetésre vonatkozó igényem legalább bruttó x.

    Amennyiben úgy döntenének, hogy alkalmasnak tűnök a meghirdetett pozícióra, és/vagy további kérdéseik lennének, kérem vegyék fel a kapcsolatot velem ímélben vagy telefonon.

    Tisztelettel,

    maxval
    ímél
    telefon

  30. MAXVAL bircaman közíró
    mondja:

    Lássuk csak!

    Minden attól függ:
    – mi az adott munkapozíció,
    – mennyi potenciális jelölt van.

    Ha az adott pozíció:
    – szigorúan szaktudást igénylő: semmi se számít, csak a szaktapasztalat,
    – kulcseleme valamilyen tudás (pl. egy adott nyelv): az adott tudás megléte a siker 90 %-a,
    – vezetői poszt: vezetői tapasztalat megléte számít csak,
    – átlagos munka: azt nézik, hány év tapasztalat van,
    – betanított munka: na ez az eset, amikor a HR-esek szabad teret kapnak, jönnek az értelmetlen tesztek, 3 kör interjú, meg a “mi lenne ha marsi farkas lennél egy dunai szigeten éjfélkor?” típusú marhaságok.

    Ha a jelöltek száma:
    – magas: megy a hosszú interjúztatás, azt is megnézik, melyik jeloltnek szebb a zoknija,
    – közepes: tesztelések, majd döntés szimpátia alapon, a HR-es azt próbálja kitalálni, ki nem fog azonnal elkezdeni új állást keresni,
    – alacsony: jelképes interjú, kiszűrendő nem elmebeteg-e a jelentkező, majd ha nem, akkor fel is veszik.

  31. jobangel
    mondja:

    @kiber kóbor: ezek például változtak, ezért kell újra álláskeresési első lépésekkel foglalkoznom. De, van informatikushiány, más kérdés, hogy a senior-medior világban. Jól képzett mérnököt ma sem könnyű találni, mert van állása, és jól is van tartva, hogy ne menjen másik állásba.
    A munkanélküliség a rendszerváltáskor és a 2008-as válság idején is egyfajta billog volt, valami rossz, ami miatt könnyebb volt állásból állásba találni. Ma meg az van, hogy ha indul egy projekt, és kell az ember, előny, ha azonnal tud kezdeni. Elkezdték érteni a döntéshozók így 30 év után, hogy a munkanélküli nem egyenlő a dolgozni nem akaró semmirekellővel…

  32. kiber kóbor
    mondja:

    A cikk feltételezi, hogy ha feladnak egy álláshirdetést, akkor munkatársat is keresnek, ráadásul munka is van, a munkavégzés pénzügyi fedezete pedig rendelkezésre áll.
    Namost ez a háom-négy dolog koránt sincs meg egy helyen.
    Másrészt nem szabad felülni a média harsogásának. Pl. nincs semmilyen informatikushiány Magyarországon.
    Harmadrészt arra kell vigyázni, nehogy munkanélkülivé váljon az ember, állásból könnyebb másikat találni. Ha látják rajtad, hogy munka nélkül vagy, nem kapsz melót soha.

  33. jobangel
    mondja:

    @Esztétikus Kritikus: A visszajelzésen szerintem kár rugózni. Ha nem jön, hát nem jön, azzal kell foglalkozni, ahonnan a pozitív válasz jön. Az, hogy ütemezést kiadjanak, szinte lehetetlennek tűnik: egyszerűen olyan környezetben élünk, hogy nem lehet tervezni, szinte semmivel. De abban biztos vagyok, hogy a szépen megírt anyagaid előbb-utóbb célt érnek, mert az ilyen anyagokkal lehet jó álláshoz jutni.

  34. gabcigirl
    mondja:

    A”legjobb duma”, amit valaha kaptam:”Teljesen felesleges rohangálni az önéletrajzocskáddal, me’ úgyis ismerőst választunk.”

    …és ekkor még el se kezdődött az álláskeresés… A legabszurdabb az volt, hogy a beszélgetés nem is álláskeresésről szólt. Csak a beszélgetőpartner attól fosott, hogy olyan területen dolgoztam évekig, amire csak a retyeruyxája szerinte a méltó…

  35. Visceroid
    mondja:

    @Esztétikus Kritikus: Kissé félreérted a dolgot. Magyarországon az értelmiségi melók már csak a csókosoknak jutnak, írhatsz te akármilyen motivációs levelet, nem érdekel senkit. Látod a sok összeszerelő üzemet? Menj oda dolgozni! Ja, hogy nincs hozzá képesítésed? Bocsi! Tehát akkor: Magyarországon a “piacot” a kormány irányítja. Az van, amit a Fidesz mond. Hogy lehet megélni: szépen elmész külföldre mosogatni, vagy találsz bármi másfajta jövedelmet KÜLFÖLDRŐL!!!! Ugyanis a forint értéke csökken. Ezért röhög Orbán a markába, mert szerencsétlen melós dolgozik látástól Mikulásig, mégis minél többet dolgozik, annál kevesebbet ér a pénze REÁLÉRTÉKBEN!!! Ez benne a poén. Marha egyszerű kicselezni, behozod a lóvét külföldről és röhögsz a sok majmon, akik beveszik Orbán dumáját és dolgoznak a sz@r forintért.

  36. Visceroid
    mondja:

    Első lépés: hagyd el az országot.

  37. Esztétikus Kritikus
    mondja:

    Tőlem iszonyú energiákat von el a motivációs levelek írása, mert mindenhova igyekszem egyedi anyagot küldeni. És nagyon elkeserít, hogy bár mindenhol kérik az álláspályázathoz még a toronyórát is lánccal, természetesen az adott cégre szabva, a munkáltatók a visszajelzésre nem veszik a fáradtságot. Pedig erre a célra akár egy sablonlevél is megtenné.
    Szerintem sok álláskeresői frusztráció, önbizalomhiány lenne kezelhető, ha a jelentkezést követően kapnánk egy visszaigazolást a toborzás ütemezéséről, benne akár egy olyan fordulattal, hogy ha x. hónap y. napjáig nem jelentkezik a cég, akkor a pályázó nem jutott be a következő körre.
    Kommunikációs vagyok, és az álláskeresés során úgy érzem magam, mint aki a falnak beszél.

  38. jobangel
    mondja:

    @Balfredo Alfredo: Leírtad, hogy szerinted én mit gondolok egy témáról. Az én nevemben ne beszélj, na. Vitatkozni szabad, ellentmondani szabad, ezt meg nem szabad.

  39. Balfredo Alfredo
    mondja:

    @Jobangel: Miért törölsz hozzászólásokat?

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük