Álláskeresés odaátról nézve: már majdnem felvettelek, de…

Álláskeresés odaátról nézve: már majdnem felvettelek, de…

Az „odaát” a munkáltatói oldal. Az, hogy ők mit látnak az álláskeresőkből, sok cikkben meg van már énekelve, mindenféle jogosnak és nem megalapozottnak tűnő panaszok mentén is. A munkáltatók ezek a tapasztalatokból építkezve is próbálnak összerakni egy olyan készséglistát (menőbben: soft skill set-et), amivel definiálják az ideális munkavállalót. Üdvözítő, hogy már nem bizonyítványokat és papírokat kérnek, mert a tudást lemérni nagyjából megtanulták, meg azt is, hogy a papír nem feltétlenül igazolja a tudást, hiánya nem feltétlenül jelenti a tudás hiányát is egyben.

E készséglistában mindenféle pozitív attitűdöt, rugalmasságot, empátiát, gyors döntéshozatali készséget, és az agyoncsépelt jó kommunikációs készséget kérik, és persze kötelezően legyen mindenki önállóan dolgozni tudó csapatjátékos. Hogy ne fulladjon unalomba senki CV-je, ezeket szoktam körbeíratni példákkal igazolva az álláskeresőkkel az önéletrajz „készségek” rovatában. És tényleg, a többség azt hiszi magáról, hogy ő aztán ilyen, majd jön a valóság. Folytatva a címet, láthatjuk, hogy más a helyzet időnként:

…már majdnem felvettelek, rajtam nem is múlt, állásinterjú után hívtalak is, jöhetsz hozzánk dolgozni,

készek vagyunk a megegyezésre. Az ajánlat szerinted is jó, a feltételek tiszták, de ha mégsem, kérdezz bátran leendő kolléga/kolléganő! Erre te nem kérdezel, hanem nekiállsz hímelni-hámolni, hogy hát megkérdezed a családot, meg közben hívtak egy másik helyre is (csütörtökön állásinterjúztál nálunk, ma kedd van, tehát ne mondd, hogy nem voltam gyors!), és annál a másik helynél dolgozik egy ismerősöd. Oké, mi van ott, ami innen hiányzik? Ha lehet, megadom. Hááát, igazából nehéz megmondani, mondod te, csakhát az ismerős… Szakmailag előremutatóbb? Hááát, nem tudni, olyan bizonytalan, de érdekes lehet… Értem, de én biztosat kínálok, és előrelépési lehetőséggel, mint azt megbeszéltük. Hááát, iiigen, de olyan hirtelen jött… De nem azt mondtad, hogy hónapok óta keresgélsz? Iiigen, de most ez akkor is olyan hirtelen… Oké, mondj egy határidőt, mikorra tudod eldönteni? Hááát, nem is tudom, sok mindentől függ… Értem, akkor ne haragudj, de inkább más jelölttel fogunk munkaszerződést aláírni, köszönöm a jelentkezésed, és sok sikert kívánok a jövőben!

Ehhez hasonló párbeszédek zajlanak időnként. Sok olyan jelölttel is belefutnak ebbe munkáltatók, akik nálam „végeztek”, így visszajut hozzám a panasz. Bizony, így lehet egy pillanat alatt elpuskázni sok hónapnyi munkát. Van, aki ebben duplázni, triplázni is tud, mert pl. amikor az ismerős hívja, akkor is hímel-hámol… És akkor sok szék között üldögél a földön…

Szerencsére nem a toborzás a hivatásom, fejvadász sem vagyok, így engem nem érint pénzben mérhetően kellemetlenül a dolog, mégis rosszul érzem magam az ilyen munkáltatói panaszoktól. Azért, mert amikor beszélek az adott álláskeresővel, akkor sürgős, fontos az új állás, vagy egyáltalán, hogy legyen állás. Sokan szó szerint a megélhetésükért, az anyagi önállóságukért, a talpraállásukért küzdenek együtt velem, ezért kerestek fel. Hatékony vagyok, megtanítom őket is hatékonynak lenni, tehát jön is gyorsan a lehetőség, ami egy ilyen beszélgetéssel végződik, mint a fenti. És akkor hiába volt minden. Az álláskeresés sikerült, mégsem vagyunk beljebb. Ez már életvezetési probléma, amiben tanácsot adni egy másik szakma. Miért nem mer dönteni? És jön a nagy ellentmondás: Miért van az, hogy igazoltan határozott a munkájában, ha egyébként egy állásról nem tud gyorsan dönteni? Azért, mert a munkájában a tárgyi tudására, rutinjára támaszkodik. Az álláskeresésben meg az érzelmek, külső körülmények befolyásolják – mert hagyja magát befolyásolni.

El lehet képzelni, hogy egy toborzásból élő fejvadász hogy érzi magát, amikor a jelöltje ugyanígy viselkedik, hiszen neki ez sok pénzbe kerül. Hab a tortán, hogy az álláskereső ezt úgy meséli nekem, hogy az a hülye, hát megsértődött, hogy nem döntöttem azonnal – valójában azt kérdezte, mennyi idő alatt tudnál dönteni, mert nekik meg azt tanítom... Jobb is, ha ilyen helyre nem megyek! Az önáltatás persze azonnal megy, rutinból… Mély levegő, és azt mondom, oké, már látjuk, hogy meg tudsz kapni egy állást, ha akarsz, most nézzük, hogy mire tudsz igent is mondani majdnem rögtön és folytassuk… De az ismerős hívta, és akkor ő odamegy. Ez is oké, gratulálok az új álláshoz! Pár hónap múlva visszatér hozzám, hogy nem jött be a dolog…

A racionális munkáltató – azt kérdezné, ha lenne ideje, hogy hol is van az önállóság, céltudatosság, eredményorientáltság, rugalmasság, meg a gyors döntéshozatali készség, amit az önéletrajzodba beraktál végül? Mert oké, munkában ilyen vagy, de ha egy állásról nem tudsz ugyanilyen gyorsan, hatékonyan, rugalmasan, önállóan dönteni, akkor ez nem készség, simán csak munkarutin, megtanultad, mint az egyszeregyet. Éles helyzetben meg lefagysz majd? Ha pedig a jó kommunikációs készséget is feszegetjük, akkor azt vajon miért nem tudod jól kommunikálni, hogy mit akarsz? Az egy elfogadható válasz, ha ezt az állást mégsem akarod. Szabad nemet mondani, értik. De nem mondod ki, mert hátha mégis akarod majd egy kicsit később… Oké, azonnal dönteni nem kell, nem is lehet, de mondd meg, hogy pl. holnap délben visszahívod és megadod a válaszod! De ezt sem teszed, pedig ez a jó kommunikáció lenne! Nem az a baj, hogy nem kell az állás, az sem, hogy idő kell a döntéshez. Az a baj, hogy amit leírtál, bemutattál, eladtál magadról, az most hiteltelenné vált. A munkáltató nem érti a bizonytalanságot, az elveszettséget, ő azt látja, hogy jó lehetőséget biztosított volna, és nem tudtál róla dönteni.

(Ugyanitt megláthatjuk, hogy a személyiségtesztek pl. ezért sem érnek semmit a kiválasztásban: az illetőről esetleg kijön minden jó, mert állásinterjús tesztelés közben a munkarutinjaira támaszkodva válaszolgat. Ellenben a legalapvetőbb döntéseket nem képes meghozni, nem képes jól kommunikálni, amikor döntési helyzet van. Még akkor sem, ha pozitív választ kap a kiválasztási folyamat végén, amire esetleg hosszú ideje vágyott.)

A helyzet számomra attól is elkeserítő, hogy sok olyan nő csinálta már meg ezt, akiknek pont az volt a problémájuk, hogy nem voltak elég önállóak, függetlenek, ebből kellett kitörni. Dolgozott érte, faragtuk a CV-ket, végre megjött az eredmény, ő pedig nem jön ki abból a helyzetből, amit megváltoztatni akart, amikor az egészet elkezdte. Mert megretten, mert a női magazinok azt tolják, hogy hallgasson a megérzéseire. De a józan esze helyett???

Tanulság nincs, ill. talán csak egy, és az gyakorlatias lesz megint: ha nincs más, hiába vagy bizonytalan, fogadd el. Ha rossz, ott lehet hagyni próbaidőben, és nem kerülsz vele rosszabb helyzetbe, mint előtte voltál. De még az is kiderülhet, hogy nem rossz…

Nyilván sok türelem kell ahhoz, hogy a helyzetükben ragadtak, a sodrodók, a rossz állásokban bolyongók végre változtassanak. A legjobb, ha elkezdenek nem hazudni maguknak: nem tudatosak (még?), nem eredményorientáltak. Azt is el kell dönteni, ha tényleg azok akarnak lenni.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz élhetetlen hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @ Jobangel:
    A leírt eset szemléletesen bizonyítja be, immár sokadszor, hogy nincs itthon hr kultúra.
    A hres csak addig hres, amiíg a milliós fizetést meg az ingyen szolgálati autót kapja. Amikor kínos dolgokat kell kommunikálni, mint pld. ezt is, behúzza a fülét-farkát. Ha bármilyen okból, pld. hirtelen elrendelt létszámstop miatt nem tudták a jelöltet felvenni, akkor ezt meg lehetett volna mondani, szemtől-szembe. Ha már úgyis együtt ebédeltek. De úgy tűnik, a hresek olyan alakok, akik ezt nem (sem) merik megtenni: nem hogy nem mondták meg, de az elutasítás közlését is a fejvadász cégre bízták. És az ilyen alakok rendelkeznek mások sorsa felett 🙁

  2. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: Ez a hozzászólásod a kivétel, ami erősíti a szabályt.
    Az mindenképpen tény, hogy bizonyos posztjaid sok hozzászólást generálnak, és még hetekkel az eredeti poszt beküldése után is folyik az eszmecsere. Adott esetben nélküled.
    Amúgy az elfoglaltság meg a nagyszámú hozzászólás jó ürügy arra, hogy ne minden kérdésre kelljen válaszolni. Így a kínos kérdések megválaszolása helyett nem csak az ‘igazad lesz, de nem állásod’ bölcsességét, hanem az időhiányt is be lehet vetni érvként.

  3. jobangel
    mondta:

    @Ngelina: Az ilyen hirtelen nemleges válaszoknak sok oka lehet, leginkább az, hogy a projekt, amire keresik az embert, mégsem lesz, vagy hirtelen meg kell menteni egy belsőst, akinek megszűnik a pozija, és berakják az éppen nyitottba. Olyan is láttam már, akit meghívtak a szombati sütögetős céges partyra, hogy hétfőn majd kezd, hétfőn odaállított, mondták, hogy bocsi, mégsem, és ott még furcsaság sem volt szombaton 🙁

    Jogosan gondolhattad, hogy nem lesz gond, mert ők is beletoltak sok munkaórát, és szerintem még a menüebéd előtt fél órával kaptak egy infót, ami miatt furcsálkodtak az ebéd alatt.

    Shit happens, erre nincs szebb kifejezés.

  4. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Ez így ebben a formában nem igaz, de bele is zöldülnék, ha mind az 585 bejegyzésemet itt + a CVonline-on írt 400-at figyelemmel kísérném folyamatosan…

  5. Balfredo Alfredo
    mondta:

    ícséretes, hogy ilyen részletesen felsoroltad a kálváriád történetét.
    Mindazonáltal légy tudatában, hogy a blog tulajdonosa mindig csak az aktuális hét témájához írt hozzászólásokra válaszol, a régebbiekre nem 🙁

  6. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Ngelina: Sőt, ezt a sikermániát annyira lehet fokozni, hogy ‘Hogyan legyünk sikeresek?’ szemináriumokat is indítanak. Ott rögtön meg is mondják a résztvevőknek, kvázi eldöntik helyettük, mi az, amitől sikeres embereknek kell érezzék magukat.

  7. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @ Ngelina
    „A sikernek szerintem nem létezik definíciója, annyira szubjektív.”
    Ebben lehet valami. Mindazonáltal sokan, főleg főnökök előszeretettel emlegetik a sikeres vállalatot, a sikeres csapatot, a sikeres csapattagokat és a sikeres akárkit/akármit. Ezzel aztán sikeresen lejáratták a siker fogalmát is :-((

  8. Ngelina
    mondta:

    @jobangel: …az milyen nemprofi már, hogy összesen 6 interjúlépésen voltam túl és akkor mondanak „mégsem”-et?
    1. Fejvadász telefonon, 1,5 óra
    2. fejvadász élőben, 1 óra
    3. még egy szűrő telefonon a fejvadásszal, hiszen középvezetői állás, újabb 1 óra
    4. Személyesen 3 órás beszélgetés a csopvezzel és a fiatal és szakmailag is „érdekes” magányos HR-essel. Itt kiderült, milyen pocsékul kezelték az elődömmel felmerülő munkahelyi problémákat, személyes konfliktusokat, elválást. Jól ki is beszélték velem. Iszonyú etikátlan de legalább megtudtam, hogy milyen „képzetlen” az embermanagement náluk, HR-t különösen beleértve.
    5. Kettő órás Skype interjú a messzeföldi szakmai főnökkel, legalább szakmai. Szerettük egymást, na tőle szívesen tanulmnék, emberileg és szakmailag is.
    Végül 6.: 1 óra privát időmből, a csopvez, a HR-es és egy tündéri – de TOTÁL irreleváns – kolléga elvitt egy menüebédre.
    A több hetes folyamat alatt végig nagyon lelkesek voltak irányomban, „95% igen, dejólesz”.
    De a végén, az egy órás ebédidő valamiért akkora sokkot okozott, hogy pár óra múlva már kaptam az elutasítást. Az ebéd alatt privát kérdéseket is feltettek – de nem megismerni akartak, csak valami fura kis önigazolás ment végig, főként azzal villogtak, hogy mennyire be tudnak rúgni a csapattal péntekenként, meg milyen jó amikor a hétvégén sárkányt eregetnek valami parkban és oda minden kollega megy. Akkor sajnos kiderült számukra, hogy igényt tartok a munkaidőn kívül a saját időmre mert elfoglalt vagyok és élvezem. Valamint a kollega meg a főnök nekem nem haver alapból – bár alakulhat úgy is de nem magától lesz úgy – De főként üzlettárs, partner. Valamint azt is megtudták, hogy a bulit számomra a jóga, a meditációs hétvégék, de főleg családommal együtt töltött idő jelenti, nekem nincs miért nenekülnöm az életemből. A vicc az, hogy az ebéden jelenlévők közül szakmailag egyik sem lett volna munkatársam, sőt, a háromból kettővel lehet, hogy havi egyszer futok össze. Hozzátenném még azt az apró furaságot, hogy az ebéd alatt az egyetlen ember, akivel valamennyire együtt dolgoztam volna, egyszer sem nézett rám (a szemembe meg pláne), vbár mellém ültették, a fejét sem fordította felém. Szembeültettek az irreleváns kollegával az asztalnál, a HR-es lány, aki a csopvezzel szemben ült, végig őt vizslatta, a pasi arcáról olvasta le, hogy az mit gondol…és végig képtelen volt a beszélgetést kezelni, vezetni. Teljes figyelmével azon volt, hoyg kiderítse mit érez, gondol aszótlan, zárkózott, görcsös csopvez. Nagyon furán éreztem magam, azt sem tudtam, mit mondjak. Ennek a tetejébe jött a fél órás mese a pénteki kollegás berúgásról, amit a HR-es lány adott elő nagy lelkesedéssel. Aztán még aznap délután egy telefon, hogy mégsem. Kérdeztem, mi az oka annak, hogy a tegnapi, „95% igen, dejólesz”-ből ide kötöttünk ki, de azóta sem kaptam választ, csak gyanítom: nem vagyok nekik elég gyökér. Sajnos annyi sem volt a HR-es lányban, hogy telefonon megbeszélje velem, hogy mégsem, és KÖSZÖNIK A RÁJUK SZÁNT IDŐT (mert ugye az élet meg pénz). A fejvadásszal végeztette el a piszkos lepattintó melót, aki vagy nem tudott, vagy nem akart arról felvilágosítani a hirtelen pálfordulás okáról. Hiába kértem, járjon utána mi történt – merthát addig összesen 9 és fél óra ment rá az életemből csak az interjúzásra, gondoltam megérdemlek ennyi tiszteletet – sajnos több hívást mégsem kaptam.
    De nem baj, erre való a Glassdoor meg a többi oldal 😀
    Az eset unprofesszionális és időhúzó kezelése miatt sem a fejvadászcégnek, sem a munkáltatónak (a HR-es kolleginát és a magyar csopvezt is beleértve) nem keltem jó hírét. És már akkor sem dolgoznék náluk, velük, ha dupla annyit fizetnének, amennyire – egyébként igen nagylelkűen – az állást beárazták.

  9. Ngelina
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: A sikernek szerintem nem létezik definíciója, annyira szubjektív. Nekem az a siker, ha nem kell mások felé elszámolnom és „elkérezkednem” ha nap közepén kiugrok saját ügyet intézni egy órára. A másiknak meg az, ha másokat irányíthat előrelépés címén. Teljesen változó, mitől érzi jól magát az ember, a probléma inkább az, hogy sokan el sem gondolkodnak azon, hogy NEKIK mi jelentené a sikert. Ha nem vagyunk tisztába az igényeinkkel nem fogjuk tudni kielégíteni őket.

  10. Haloperidol
    mondta:

    @HaCS: „a patológusokkal szemben is „jó kommunikációs készség” az elvárás.”

    Nem lepődjél meg, de tényleg. Én kutatóorvos vagyok, dolgoztam egy ideig pathológián. Volt kollega, aki nem tudta pontosan, határozottan, megfelelő tudományos nyelvezettel leírni a leletre amit a mikroszkópban látott, állandóan hivogatták az intézetet a különböző klinikákról, hogy miafaranc ez?
    Na ez van, ha nem jó a kommunikációs érzéke egy pathológusnak.
    A kollega később elment, most egy gyógyszercégnél van.

  11. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @élhetetlen: „…nála is jól teljesítenék, és igen a több pénzért váltanék csak. Más okom nincs. Erre nem volt képes. Hülye főnököt meg nem kérek.”
    A legtöbb főnök úgy gondolja, hogy az alkalmazott azért jár be, mert érdekli a munka. Vagy mert szórakoztatja. Vagy mert másképp unatkozna. Vagy társaságra vágyik. Vagy nem akar otthon jelenlétével zavarni, míg takarítják a szobáját.
    A közönséges, pénzért dolgozó (ha tetszik megélhetési) munkavállalóról még nem is hallottak.

  12. bron32
    mondta:

    @Willkommenskultur:

    „Ugyan kinek lenne az a celja, hogy onkent tomje masok zsebet a munkajaval, s mellette a legerosebben megadoztatott jovedelemforrasbol eljen? Max. egy idiotanak.”

    Tévedés azt hinni, hogy akkor jársz jól, ha minél kevesebb hasznot szerzel a munkáddal másoknak. Inkább pozitív korreláció van a hasznosság és a megbecsültség között.

    A nettó jövedelem érdekel, nem az adóztatás mértéke.

    Szerintem a jó munkahely kritériumai: jó munkakörülmények, testhezálló feladatok, jó fizetés, fejlődési lehetőség, kevés stressz, stabilitás, kiszámíthatóság. Annak csak örülök, ha másnak is megéri, hogy én dolgozok. Sőt, ha nem így lenne, az lenne gáz.

  13. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Hegge Balázs: „Ki mit ért a munkájában _siker_ alatt…
    Konkrétan arra gondolok, hogy valaki egy társadalmilag megbecsült pozícióban, hosszútávon _sikeres_, eredményes.”
    Ezek szerint a _siker_ az, amikor valaki _sikeres_ . Bocsi, de ennek eléggé bullshit szaga van.
    Lehet, hogy a sikernek nem is létezik definíciója?

  14. Hegge Balázs
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Nem feltétlenül. Ki mit ért a munkájában siker alatt. Lehet hogy egy csatorna tisztító szakmunkás is elégedett, de valljuk meg hogy az nem egy nagy karrier:)
    Konkrétan arra gondolok, hogy valaki egy társadalmilag megbecsült pozícióban, hosszútávon sikeres, eredményes.
    Ez lehet akár egy kiváló kőműves, akit a főnöke(munkáltatója, akiknél eddig dolgozott) anyagilag erkölcsileg megbecsül, mert szüksége van rá. Az átlagnál jobban megfizeti, mert dupla veszteség számára, ha konkurenciát erősíti holnapnaptól. Ez is siker.

  15. élhetetlen
    mondta:

    @Zabalint: Volt infóm az új helyről. Többet fizet. Egy multinál dolgoztam, napi problémák megoldása, nincs ismétlődés, nem unalmas. Az új helyen is ez lett volna, nem volt szakmai kihívás. A leendő vezető csak azt nem volt képes felmérni, hogy, ha a munkahelyemen jól teljesítek, amit a volt munkatársam igazolt, azért ajánlott, akkor valószínű, hogy nála is jól teljesítenék, és igen a több pénzért váltanék csak. Más okom nincs. Erre nem volt képes. Hülye főnököt meg nem kérek.

  16. Zabalint
    mondta:

    @élhetetlen:
    Nem hinném, hogy azt várták volna, hogy ócsárold a helyet, de az ismerősödtől lehetett volna infód a potenciális új helyről, ami felkeltette az érdeklődésedet.

  17. babona
    mondta:

    Döntés: Szakmai állásra a „Dönts azonnal!” konkrét szivatás, (kivéva ha kommandósnak, katonának vagy rendőrnek jelentkeztél, ott alapvető skill a gyors döntés képessége). (Ál)brókerek kedvenc fogása, és persze a gagyizóktól tanulták, hogyan vezessenek meg vele.
    Gyorsan jól dönteni nagyon egyedi képesség, 1000-ből 1 ha képes. Ami az álláskeresői oldal: hozok két konkrét példát, mindegyik jó régi már, és tanulságos is lehet.
    Egy személyesen ismerős ügyféllel dolgoztam együtt, az ügyfelének speciális hálózata volt, karbantartás(és tűzoltás) volt a feladat, és perszer javaslat hogy mit tegyenek vele. Miután lezavartuk a dolgot, megkeresett egy állásajánlattal, frissen indult(*) cégénél keresett vkit szakmai (és később szakmai vezetői, nagy tervek…) feladatra. Érdekesnek tűnt, nyilván meg tudtam volna csinálni, nem volt kamu, és bár volt stabil munkahelyem, épp tele volt a hócipőm, meggondoltam. Két dolog tántorított, el: *, a másik hogy az ismerős önkormányzatos bedolgozós háttér mellett csinálta volna a dolgot. Kicsit sok lett volna mindent egyedül… akkor már csinálnám a sajátot inkább. 1 hét múlva nemet mondtam. A cég pár évig vegetált (Persze velem biztos szárnyalt volna:)) aztán láttam teljes állásban önkormányzati pozícióban, a cég meg nullás, ha megvan még egyáltalán. Persze nem indítottam sajátot, szakembernek tartom magam nem menágernek.
    Másik: ez is kb 10+éves. Megkeresett egy ismerős/ügyfél, aki fejvadászat+tréning+stb vonalon szolgáltatott, és be volt ágyazva az illető cégbe jól. Nem kamu: Konkrét ajánlat, nagy nemzetközi cég, az akkor fizusom duplája+, határozott időre (3 hó), később lehet határozatlan is(100km-re volt mondom neki hogyan? aszongya: Vegyek ki fizetetlen szabit ha akarok, részmunkaidő, akárhogy, kifizetik a bejárást kocsival, vagy az albérletet, de még panzió is szóba jöhet, garantálja.) Mondom neki jó leszek én ide? Biztos? Csak töröm az angolt, bár olvasok, néha írok, de alig értem ha mondanak vmit. Pláne megszólalni. Nem gond, mondja, szakmai, nagy része kisujjból megy neked, a maradékot megtanítják, fejlődni lehet stb. Mit mondjak kicsit megijedtem a pozitól is, meg hogy komolyan gondolja is. (rég volt, látszólag volt ember bőven). 1 Hét. Amin álmaim állása bukott (mert tényleg nem volt kamu, a később egy jobban beszélő de szakmailag alkalmatlanabb bekerült majd kikerült-szintén ismerős volt) az élethelyzet. Fél évvel előbb vagy később nem gondolkodok egy napot sem, de az a 3 hónap pont nem volt jó: családilag. Azóta sem tudok angolul beszélni, és persze ilyen ajánlat sem jött több. Igaz, az ismerős megvan de kérni nem szoktam (tudom eposzi vétség…). És mégis ugyanúgy döntenék ugyanabban a helyzetben, (de most már gyorsabban).

  18. Bambano
    mondta:

    @jobangel: jó pár éve kerestem állást, január első munkanapján jelentkeztem egy pozícióra, amit a graftonnak adtak ki toborzásra. első körös interjú hamar lement, majd utána semmi. folyamatos csesztetés után augusztus közepére sikerült rádöbbenniük, hogy a keresést végző libát áprilisban kirúgták a fenébe, és valamit tenni kellene a félbemaradt ügyekben.

    azóta a grafton név nálam akkora vörös posztó, mint a felcsúti páholyban a soros.

  19. Bambano
    mondta:

    nekem ismerősöm egyik esete az etalon. melót keresett. vasárnap este beküldte a pályázatát, lenyomtak vele egy háromkörös interjút, majd kapott ajánlatot, amit elfogadott. ezt lenyomták 8 munkanap alatt, rákövetkező szerdáig.

    tehát meg lehet oldani a felvételt, ha van rá elhatározás.

  20. élhetetlen
    mondta:

    @Melki: Nincs igazad. Nem csoportos leépítésről volt szó, és a kirúgott ember nyilván elmondta, hogy miért keressenek meg, mert jó vagyok. Tudják, hogy van egy jó állásom, miért váltanék, ha nem több pénzért? Szerelemből? Csak azt nem fogta fel a vezető, hogy, ha az akkori munkahelyemen is jól teljesítek, akkor nála is jól teljesítenék, de csak akkor váltok, ha több a pénz. És azt is értenie kellett volna, hogy, ha nem ócsárolom az akkori munkahelyemet, mert semmi bajom vele, akkor az ő munkahelyét sem fogom. Korrekt, és őszinte vagyok. Neki ez nem volt szempont. Mondhatod, hogy ő jól kezelte a szitut, és én nem kaptam ajánlatot, de a hátam közepére sem kellett volna egy ilyen emberismerettel rendelkező vezető ajánlata.
    És mellesleg, mivel is csábítják el a „komolyan vehető cégek” a jó munkaerőt másik cégtől? Sütivel, vagy mosollyal, vagy magasabb fizetéssel?

  21. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Hegge Balázs: „3. Jó szakember jó üzletember. Ők a sikeresek. Felsővezetők cégvezetők.”
    Eszerint a siker azonos a felsővezetői pozíció elnyerésével??? Aki nem vezető, az sikertelen???

  22. Melki
    mondta:

    @élhetetlen:

    Szerintem komolyan vehető cégnél ezzel a „több pénzért” dumával nem sok eséllyel indulsz. 🙂
    Az, hogy nem téged rúgnak ki nem jelenti, hogy jobb vagy a másiknál. Van, hogy teljes csapatokat dobnak ki, nyilván nem azért, mert abban a csapatban mindenki rosszabb, mint a többiben. A kirúgásnak sok oka lehet, ennyi információ alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

    Mondhatod, hogy a másik a hülye, de az eredmény az, hogy te nem kaptál ajánlatot. 🙂

  23. élhetetlen
    mondta:

    Azért még leírom a leghülyébb állásinterjúmat. Egy kirúgott kollégám ajánlott az új cégénél, mert ember kellett. Semmi HR, az alkalmazó fogad. Mázsa tér, nekem a világ vége, fél órát várakoztat, már elment a kedvem az egésztől. Aztán beszélgetünk. Miért váltanék? Több pénzért. Kiakadt. Mit várt? Tudta, hogy jobb vagyok az ajánlónál, mert nem engem rúgtak ki. Tudta, hogy van állásom. Mit várt, hogy elkezdem ócsárolni a céget, ahol dolgozom? Vagy nyalok, hogy életem célja, hogy pont nála dolgozhassak? Hülye volt? Igen. Hát ennyi volt, eltoltam egy estémet.

  24. élhetetlen
    mondta:

    @jobangel: Bocs, nem írtam, hogy ez harminc éve volt. Nem voltak nyilvánosak a bértáblák, sőt nem volt ithon számítógépem sem.

  25. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    A Hays számaira konkrétan a Hays toborzói húzzák a szájukat, szóval ennyit erről…

  26. jobangel
    mondta:

    @élhetetlen: Ugyan közszférára nem a legjobb, de úgy általában ajánlom a Hays és a Grafton Salary Guide-ját. Abból elég jól látszik, ki mit kaphat ma Magyarországon, ingyenesen letölthető, iránymutatásnak nagyon jó (egyéni preferenciákkal és béren kívüli dolgokkal persze ki kell egészíteni)

  27. jobangel
    mondta:

    @never again: Gratulálok! Kb. mindig bejön 🙂 Mert ha Prio1 akar, csak bénázik, akkor egy ilyen hívásra megmondja, hogy akar. Ha nem akar, vagy mást jobban akar, azt meg általában tudja rögtön, csak lusta volt megmondani.

  28. élhetetlen
    mondta:

    @Hegge Balázs: „Ez a fajta ért a szakmájához de nem tudja eladni magát, nem jól kommunkikál, nem elég a magához való józan parasztesze.”. Ide tartozik, de nem pontosan. Ismeret hiány. Egészségügyi intézet, inf. főmunkatárs voltam. Ott ez csak egy cím volt, nem járt pénzzel. Aztán beléptem valahová, ahol ez komoly pénzzel járt, de ez csak akkor derült ki, mikor beléptem. Kívülállóként még nem láthattam a bértáblát. Kemény tíz év alulfizetettségben eltöltött év kellett, hogy elérjem azt a szintet, amit belépéskor megkaphattam volna. Súlyos eset.

  29. never again
    mondta:

    @jobangel: Haha én ezt csinàltam, és bejött 🙂 Prio2 màr küldte volna a szerzödést, mikor – kb. minden mindegy alapon felhivtam a Prio1-et, hogy hàt izé, van egy ajànlatom màshonnan és érdeklödnék hogy àllunk a pàlyàzatommal Prio1-éknél, mielött Prio2-éket elfogadom. Meglett a melo Prio1-nél 🙂
    Adrenalintripnak sem utolso àm

  30. radios2
    mondta:

    @Zabalint: Amiket leírtam, az mind megtörtént eset, onnan tudom hogy ott dolgoztam, Gallicoop, Vasipari zrt, azóta csődbe ment, majd a fürdőben,.ami önkormányzat alá tartozik..
    Karbantartóként dolgoztam ott is, és bizony a kertésznek határozatlan idejű szerződése, volt, hétvégén is dolgozott, beosztották gépésznek, mivel volt ilyen irányú végzettsége is.
    Több mint 200-túlórája volt, jött össze október közepéig, ennek ellenére, csak dec. 10.én fizették ki rendesen, onnan tudom hogy beszéltem vele..
    nem olyan bonyolult ez,
    Azt csinálnak a munkáltatók, a vezetők amit csak akarnak, békés-me-ben, de sok helyen másutt is, pl. multiknál, cégeknél, minden a főnöktől, az adott helytől helyzettől függ..
    Vannak pótolhatatlan szakemberek, de pótolhatatlan dolgozók nincsenek, Mo-on, ez a mentalitás, az elfogadott érv.. vidéken nem becsülnek meg, hiába tanultam 3szakmát, hiába van 30-éves gyakorlatod-tapasztalatod, ez tény..

  31. Nancsibacsi
    mondta:

    @Zabalint: „Ellenben azért felmondani a 2. napon, úgy hogy nem is tudom milyen a munka, mert másik vasat is tartottam a tűzben pontosan azzal ekvivalens, mint ha ők mondanának fel a 2. napon, mert ugyan egyelőre elégedettek velem, de közben megtalálták az álomjelöltjüket. Nem mondom, hogy soha nem tenném meg a saját érdekemben, de ettől még nem érzem korrektnek.”
    Megint korrekt akarsz lenni akkor, amikor ők nem azok. Te megvárod amíg minden jelöltet végigtesztelnek, de tőlük ugyanez nem várható el az ajánlatuk után. Szerinted mi volna akkor, ha eleve úgy nyújtanád be a pályázatodat, hogy 3 munkanapon belül hívjatok be interjúra, vagy lóf.sz a s.ggetekbe, illetve interjú után 1 nappal adjatok ajánlatot, mert később nem érdekel? Ők pont ezt csinálják: begyűjtenek X önéletrajzot – akár hónapokon keresztül, addig néma kuss -, elkezdik az interjúztatást – akár heteken keresztül -, és te csak vársz, vársz türelmesen. Bezzeg amikor eljutnak oda, hogy adnak egy ajánlatot, akkor adjál döntést lehetőleg még telefonon, mert az már a jófejség maximuma, hogy kapsz 1 napot a döntésre – hiszen mit nem lehet 1 nap alatt végig gondolni?

    Nem szabad ilyen aszimetrikusan hozzáállni ehhez a dologhoz, mert a munkaadónak ugyanolyan szüksége van rád, mint neked rá. Ő tud megbízást szerezni, te tudod végrehajtani: egymás nélkül egyikőtök se megy semmire se. Ha a munkáltató már az felvételi időszakban diktálni akar és határidőket szab meg neked, anélkül hogy hasonló határidőket vállalna (és nem utólag, hanem előre rögzítve, hogy mondjuk 1 héten belül ebírálunk), akkor simán megérdemli, hogy te odamenj dolgozni, és élj a törvény adta jogoddal, vagyis jobb ajánlat esetén próbaidő alatt felállj.

  32. Melki
    mondta:

    @Zabalint:
    Ehhez még hozzátenném, hogy nem olyan nagy Budapest. 5 év múlva simán mehetsz olyan helyre, ahol van olyan exkolléga, aki szemtanúja volt annak ahogy kiszúrtál a céggel. Nekem is vannak olyan munkatársaim, akikről ha meghallanám hogy interjúztatják őket elmesélném hogy milyen pofátlanok voltak egy előző helyemen. 🙂

  33. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    Ez nem pusztán a cégről szól, hanem a saját megbízhatóságomról. Én simán felmondanék, ha első napon kiderülne, hogy szar a munka, illetve nem az, amit ígértek. Előző munkahelyemen 5 hónap után mondtam fel, úgy, hogy a cég sokat költött a képzésemre, konkrét célterületre, és azt a célt a felmondásommal már nem is tudták ezután megvalósítani, de nulla lelkiismeret furdalásom van emiatt. Azért nincs, mert nem működött a dolog, abban a céges környezetben én nem tudtam érvényesülni, átvinni az akaratomat, hatékonyan dolgozni. Ehhez a felismeréshez viszont kellettek azok a hónapok.

    Ellenben azért felmondani a 2. napon, úgy hogy nem is tudom milyen a munka, mert másik vasat is tartottam a tűzben pontosan azzal ekvivalens, mint ha ők mondanának fel a 2. napon, mert ugyan egyelőre elégedettek velem, de közben megtalálták az álomjelöltjüket. Nem mondom, hogy soha nem tenném meg a saját érdekemben, de ettől még nem érzem korrektnek.

  34. Zabalint
    mondta:

    @radios2:
    De ennek megint semmi köze a felmondáshoz, lejárt a szerződésed, és nem hoaszabbították meg.

  35. Zabalint
    mondta:

    @radios2:
    De honnan tudod, hogy nem kapta meg a felmondási idejére a bérét illetve a végkielégítést ha jogosult rá? Ha ezeket nem kapta, akkor nem szabályosan járt el a munkáltató, munkaügyi pert mell indítani. Ez független attól, hogy Budapesten vagy Békés megyében. (Nyilván Békés megyében nagyobb eséllyel próbálnak átverni a munkáltatók, mert tudják, hogy nehezen találsz másik állást.)

  36. Anyád a baráthal
    mondta:

    @Zabalint: Nem értem. Úgy tudom, hogy gyakorlatilag mindenhol van próbaidő. Simán elfogadhatod a prioritási sorrendben lejjebb lévőt, ha 3 hónapon belül a másikról is kiderül mi a helyzet.
    Ráadásul az írásban bemutatott példa egy héten belüli esetre szólt.

    Én elfogadnám az ajánlatot, legfeljebb a próbaidőn belül odébbállnék.

  37. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Arcade Macho:

    Kit utánzok, majmom?

  38. MEDVE1978
    mondta:

    @radios2: Ha jól tudom a Munka Törvénykönyv még mindig olyan, hogy határozatlan idős munkaviszony esetében csak akkor lehet valakit elbocsátani, ha emögött komoly indoklás áll. Komoly indoklás az, hogy ha valaki ténylegesen komolyakat hibázott / alkalmatlan a feladata ellátására vagy az, ha mondjuk a cég életében drasztikus változás következett be (szerkezetileg átalakították, pénzügyi helyzete romlott stb.) és így létszámcsökkenteni kellett / megszűnt az illető pozíciója. Az is igaz, hogy ez nyilván papíron van így és egy kelet-magyarországi mezőgazdasági munkás kevésbé képes érvényesíteni a jogait és beperelni az esetleg jogszerűtlenül eljáró munkaadót, mint mondjuk egy budapesti multinál melózó ügyintéző.

    Az idézett ügyben – ha tényleg így történt – perelni lehetett volna a céget. Nálunk volt két peres ügy (munkaadói oldalról látva), ahol egyértelmű volt, hogy teljes mértékben alkalmatlan a munkavállaló a feladat ellátására (egyik esetben megtagadta, másikban nem volt képes elemi feladatokat sem ellátni). Ezek a perek 1-2 évig húzódtak, holott egyértelmű és jól dokumentált volt, hogy a cégnek van igaza. Annyi eszünk azért volt, hogy másik 3-4 esetben, amikor a munkavállaló összeférhetetlen volt a főnökével / munkatársaival és képtelen volt vele dolgozni, ott közös megegyezés legyen – természetesen több havi végkielégítéssel.

  39. MEDVE1978
    mondta:

    Az utóbbi években százas nagyságrendben interjúztattam (ebből a merítésből kb. 8 embert vettünk fel) a HR-essel együtt a cégnél. Ilyen tudom – nem tudom emberke viszonylag kevés volt, egy jó része kapásból nemet mondott vagy nem volt alkalmas. Egyetlen egy ilyen tépelődő fajta hölgy volt, akinek adtunk egy ajánlatot (a munkakörben EKHO-s adózás választható és ennek megfelelően kapta meg az ajánlatot), de utána több bért kért, mondván ő nem akar így adózni és egyébként nagyon szimpik vagyunk meg minden, de már baba projektben van a pasijával…(mindezt egy határozott idejű szerződésnél).

  40. Nancsibacsi
    mondta:

    @Zabalint: „Csak ezt meg inkorrektnek érzem.”
    Mit, hogy a cég veszít rajtad 2 napnyi munkabért? Ha ennyire inkorrektnek érzed, add vissza nekik KP-ban:-)
    Le legyél gyerek – ez a játék nem kooperatív – itt a munkáltató és a munkavállaló MINDIG ellenérdekelt felek lesznek. Lehet olyan állapotot kialakítani, amikor jól megférnek egymás mellett, de hidd el: a munkáltató csak addig cukinyuszi, amíg profitot termelsz neki, és ő pontosan tudja a határt, hogy honnan nem éri meg neki ez a dolog. Ez a dolog nem a barátságról szól, meg az egyéni szimpátiáról szól, hanem a profitról. Vidéken, ahol 3-4 alkalmas munkahely van eleve nem szabad élni, csak nyugdíjasoknak.
    Előző melóhelyemről együtt léptünk le a kollégámmal, így adott területen (programozás) nem maradt ember náluk. Ez nyilván övön aluli volt számukra, és 30 nap alatt akkor is lehetetlen lett volna megoldani a 6 évnyi fejlesztés átadását, ha 1 nap alatt felvettek volna valakit a helyünkre. Ha keresnél erre mondjuk egy céget, akkor instant több 10 milliós számlával nyitnának, és vagy sikeresek lennének, vagy nem. Így kaptak egy ajánlatot tőlem, jelenleg is bedolgozok nekik, és hónapról hónapra kiveszem belőlük kb azt a pénzt negyedannyi munkával, mint amit addig teljes munkaidőben kerestem. Kihasználtam a lehetőséget? Nyilván – ennyi pénzt bűn lett volna otthagynom. Szívják a fogukat? Persze, hiszen kb 4x annyit fizetnek minden órányi munkámra, mint addig. Ettől függetlenül keresnek más megoldást? Nem, mivel nem tudnak. Fájdalomküszöb alatt maradtunk – az üzletben ez a lényeg, nem a kölcsönös megelégedettség.
    Kicsit úgy érzem hogy túlzottan szentimentális vagy te ehhez a „keressünk jó sokat alkalmazottként” című játékhoz.

  41. Arcade Macho
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: nemcsak egy mocskos troll vagy hanem egy mocskos utanzo is vagy…

  42. radios2
    mondta:

    @Zabalint: mondok mást neked, nálunk a fürdőben a vezetőség úgy döntött, hogy ez év februártól a javítási-karbantartási kertészeti munkákat, a medencék csempézésének felújítását is külsősök, un.vállalkozók fogják elvégezni,.
    Ennek megfelelően engem mint villanyszerelő karbantartót elküldtek, lejárt a szerződésem jan.31.én, azután nem hoszabították meg.
    Azt tudni kell, hogy az ott dolgozó kollégák, a vendégek nagy része, meg volt elégedve velem, a fali kazántól a fűtési rendszerig, a villanyszereléstől, a kisebb-nagyobb javításokig, mindent megcsináltam, de a szemetet, és a faleveleket is összeszedtem, elhordtam kis traktorral, rendszeresen, mikor szükséges volt..
    Most meg lehet nézni, mi a helyzet, szemét mindenhol, csepegnek a zuhanyozók, a csapok, hiányos rossz a festés, sok helyen, javításra vár, senki nem nyúl hozzá, mióta eljöttem.
    Az ügyvezető megint rossz döntést hozott,sokszor napokig nem jár be, de megéri a pénzét, mert őt nem rúghatja ki senki..

  43. NagyPeter64
    mondta:

    „Készek vagyunk a megegyezésre. Az ajánlat szerinted is jó, a feltételek tiszták, de ha mégsem, kérdezz bátran leendő kolléga/kolléganő!”

    Túl szép hogy igaz legyen.
    Miért alakítaná a munkáltató ötletparádévá a felvételi beszélgetést? A saját szempontjai legalább tiszták, csak a jelentkező – szerinte sem – ismerheti azokat túl jól. Tegyük fel valami mást hall mint amit várt, akkor hirtelen módosít, szóban ígérve?
    Egy ilyen beszélgetés hányadik menetnek számít, egy kívülálló szemével nézve? Saját példa, egy előre megírt szerződést olvastak fel pontonként, mint tárgyalási alapot. Alig jöttem rá, az volt a végső felvételi beszélgetés.

    Az külön érdekes, hogy azt kell mondani amit a munkáltató hallani akar. Rendben, a munkavállaló tudjon a sorok között olvasni. Plusz villámdöntési képesség szintén elvárás. Hiszen szóban folyik a tárgyalás, gondolkodási idő nélkül. Kérdés csak az, mikor és hol lehet ezt begyakorolni. Egyértelmű, természetesen élesben. Csak azt minden HR-es elfelejtette, milyen volt kezdőnek lenni. Most már jól látják a másik szemében a szálkát.

  44. radios2
    mondta:

    @Zabalint: Nem tudom hol élsz te,? Bp-en,? Nem ismered a vezetői gyakorlatot, a 2011-utáni törvényeket?
    Nálunk Békés -me.ben 2014-ben, 2015-ben kirúgták a karbantartót a vasipariból,mikor visszajött a táppénzről, és a villanyszerelőt is, amikor nem tetszett a stílusa a művezetőnek, mindenféle indoklás felmondási idő nélkül.
    Szólt neki a főnök, hogy adja le a szerszámokat, majd menjen fel az irodába, a papírokért, és hétfőn már nem kell jönnie..
    Ennyi volt azt egész, nem kell megindokolnia sem.
    Fiatal tehetséges,dolgos erős nem dohányzó, nem italozós szaki volt, de nem tehetett semmit, az albérletet sem tudta kifizetni, ezután.

  45. Melki
    mondta:

    @kukatr:
    Egyetértek, ha valaki azt bizonygatja a CV-jében, hogy mennyire csapatjátékos az számomra red flag.

    Az persze más, ha pl vezető pozícióban volt és leírja hogy mit csinált. Ezzel lehet soft skilleket demonstrálni, de csak amíg a tényeknél marad és nem megy át önajnározásba.

  46. kukatr
    mondta:

    @HaCS: Soha nem írok soft skilleket az önéletrajzomba. Szakmai tudást és tapasztalatot, eredményeket, szoftverjártasságot, nyelvtudást, képzéseket, publikációkat teszek bele. Elég is szokott lenni.

  47. Zabalint
    mondta:

    @radios2:
    Nem, hacsak nem rendkívüli a felmondás, amihez komoly indok kell, nem rúghatnak ki, jár a felmondási idő. Az más kérdés, hogy ha elmérgesedett a viszony, vagy bizalmi az állás, ott simán csak kifizeti a munkáltató az alkalmazottat, és megkéri, hogy többet ne jöjjön be.

  48. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @radios2:

    „2011-óta bárkit bárhol bármikor kirúghatnak”

    S ezzel mi a gond? A lényeg: van felmondási idő, próbaidő után.

  49. droid_
    mondta:

    @Willkommenskultur: apró dolgokat lehet javitgatni magányosan is. nagy dolgokat létrehozni meg nem. ahhoz kellenek az un. idióták is.

  50. droid_
    mondta:

    @Zabalint: de működik vagy legalábbis működhet. fél éve pont ezt csináltam, igaz, 2 hetes határidővel mert azt mindkét félnek elviselhetetőnek gondoltam.

  51. radios2
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: miért ne rughatnék ki pl. próbaidő után is,?
    Nem nagy ügy, mert manapság Mo-on, 2011-óta bárkit bárhol bármikor kirúghatnak, a fidesss- törvénye szerint, ami így szól indoklás nélkül is el el lehet küldeni alkalmazottat, dolgozót, csak előtte be kell jelenteni, vagyis szólnia kell a főnőknek,max. 1nappal.
    Nálunk a kertészt Nov-ben kirúgták, 24év ledolgozott, nyáron túlórázott ki nem fizetett hétvégék után..
    Aztán nagy nehezen kifizették neki, úgy hogy októberben, Novemberben, Decemberben, még kapta a fizetését, de nem jött be, vagyis nem dolgozott..
    Sok -sok vita a vezetővel, azután megegyeztek,..

  52. radios2
    mondta:

    @Tiktak58: igazad lehet, ez az Usa-ból jött cv-s önéletrajzos mizes-mázos hülyeség, amit manapság kérne, elvárnak felesleges időpocsékolás, az álláskereső, pl. melos szakember részéről..
    Mert ha nem találkozok a munkáltatóval, vagy azzal a HR-es vezetővel, sokszor egy fiatal cica-mica, aki persze nem ért semmihez, de a műszerészkedéshez, javításhoz, biztosan nem..
    Nem is tudja hát eldönteti ,hogy kit vegyen fel, ki lenne az alkalmas,
    Konkrétan én is így jártam a Szolnoki vasúti járműjavítónál amikor is állásinterjúra hívtak meg, és csak a portással, meg egy kísérővel találkoztam, holott a művezetővel, és a Hr-sel kellett volna, egyeztetnem.
    Hiába mentem időpontra, azt viszont elmondták utólag hogy vidékről 60km.ről,nem tudok bejárni, reggel 7h.re, akkor nem fognak alkalmazni..
    Nagy szívás itt az egész álláskeresés, az Alföldi déli régiókban, kevés a jó munkahely, de 50év felett nem is kellesz, jogsid, érettségit meg alapból legyen, minimum..
    Ez nem garancia pedig még semmire..

  53. Zabalint
    mondta:

    @midnightcoder2:
    Arról nem is beszélve, hogy a vállalkozáshoz más fajta képességek kellenek. Simán lehet, hogy alkalmazottként 20-szor akkora hozzáadott értékű projekten dolgozol, mint ha saját vállalkozásod lenne, így még ha előbbi esetben ennek csak töredékét keresed, akkor is jobban keresel, mint vállalkozóként. Mert teljesen más dolog megszerzni jó projekteket, mint képesnek lenni rá dolgozni rajta.

  54. Zabalint
    mondta:

    @Nancsibacsi:
    Csak ezt meg inkorrektnek érzem. Egyszer évekkel ezelőtt magam is megjátszottam, igaz nem kezdtem el a munkát, de aláírtam a (határozatlan idejű) szerződést, hogy 1 hónap múlva kezdek, majd 2 hét múlva lemondtam. Persze megtehettem, de mégis szarul éreztem magamat miatta, mert fordítva, ha ők mondják le, csak azért mert közben akadt egy jobb jelölt, én is ki lennék akadva. Persze tudom, hogy Budapesten, ahol 15-20 multi, és többszáz kis cég van mint potenciális munkahely, az ilyen fajta arcvesztésnek nincs gyakorlati jelentősége. Vidéki megyeszékhelyen, ahol van 3-4 kis cég és ennyi, nyilván eleve nem lehetne ezt megtenni, mert ezután mindenki tudná, és megbízhatatlannak tartana.

  55. Hegge Balázs
    mondta:

    Szerintem nagyjából négyféle ember létezik a „piacon”

    1. Jó szakember, de nem jó üzletember. Ez a fajta ért a szakmájához de nem tudja eladni magát, nem jól kommunkikál, nem elég a magához való józan parasztesze. Egy megbízható alkalmazott típus de egy középvezetői szint már lehet magas neki.

    2. Jó üzletember, de nem jó szakember. A dumajancsi, aki mindent megmagyaráz, belebeszéli a borjút az anyja hasába, aztán mikor élesedik a helyzet kiderűl, hogy komoly problémák vannak. Ezek simán megvezetik a HR eseket aztán kiderül később hogy van baj, nem kicsi.

    3. Jó szakember jó üzletember. Ők a sikeresek. Felsővezetők cégvezetők.

    4, Egyik se. A lumpenprolik. Beállítod egy gép mellé és dolgozik mert muszáj de csak ha csattog a korbács.

  56. midnightcoder2
    mondta:

    @Willkommenskultur: „Ugyan kinek lenne az a celja, hogy onkent tomje masok zsebet a munkajaval, s mellette a legerosebben megadoztatott jovedelemforrasbol eljen? „

    Pl. aki programozóként programozásból akar élni, és nem munkakeresésbõl, az adórendszer aktuális kiskapuinak kutatásából, nem akar azon idegeskedni hogy a könyvelõje épp mit kúrt el nem kicsit, de nagyon, vagy hogy az épp aktuális pártunk és kúrmányunk milyen új adót vagy adminisztrációs kötelezettséget talált ki a szórakozatására.

  57. Im just here for the comments
    mondta:

    @Látens Inszinuáció: haha, nekem is volt egy hasonló edetem. Elmentem egy kis céghez beszélgetésre, kedélyesen elbeszélgettünk vagy fél órát, a nagymamától kezdve mindenki felvonult megcsodálni (kis családi vállalkozás közös udvarral a családi házzal…), meg kellett csinálnom néhány feladatot, aztán odaültettek a számítógép elé, mondván írjam, amit a fönök mond. Egy betűt se sikerült leütnöm, elment a kép a monitoron, jaj, hát így nem tudjuk befejezni az interjút, majd szól, ha megjavították.
    Eltelt 2 nap, hívom, hogy kész-e, hát még nem volt idő. Ok. Megint eltelt 5-6 nap, felhívom őket, h mizu, kell-e még visszamennem. Válasz: most a nyomtató ment tönkre, majd hívnak, ha azt megjavították. Soha többet nem hívtak, meg én sem őket.

    Hogy mi a rohadás köze volt a nyomtatónak az esetleges felvételemhez, nem értem. Mai napig nem tudom, hogy az is a felvételi része lett volna, hogy a monitorba életet leheljek. Mindenesetre egy szimpla nem bőven elég lett volna.

  58. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Nem igazán értem a problémát.

    Próbaidő alatt úgyis bárkit kirúghatnak, szóval tök mindegy, hogy végül mégse veszik az embert vagy kirúgják mondjuk az első héten.

  59. Arcade Macho
    mondta:

    ha ekkora nagy a gorcsoles ezen, es a jelenkezo eletrevalo, akkor jelentkezik elkezdodik a melo bemutatasa a szerzodesek megirasa a jelszavak kiutalasa, parszor azert elmegy a vak nagymami temetesere, meg ultrasurgos szivultrahangra, aztan a 13. napon szol hogy akkor ennyike… indokolni nem kell elvegre csak probaido volt :)))

  60. @HaCS:

    Arra akarok kilyukadni, hogy a cégek rengeteg olyan dolgot írnak elvárásként, ami lehet nem is szükséges egy adott munkakörhöz, és ennek hozományaként nem is tudják igazán leírni mit is értenek alatta. Így viszont egy olyan elváráshalmaz jön létre egy egyszerű állásban, melyek összességében az álláskeresők elenyésző törtszázalékára lehetnek igazak. Azért nem egy bonyolult matek. Tudj dolgozni önállóan, de csapatban is? Egyszerre? Mindehhez legyél céltudatos, de egyszerre rugalmas is? Mondom, van az a törtszázalék, de az nem lesz olcsó. Már csak megtalálni sem. És hangsúlyozom itt nem diplomatákat keresnek Dél-Afrikába. Hanem egy helpdeskest.

    Mit tehet az álláskereső? Minden apró piti állásra is ezeket kérik, hát beírja. Végül is úgysincs definiálva. Szülei azért szinte mindenkit megtanítottak az értelmes beszédre. Legtöbbször az iskolában az írás is csatlakozott, így a készségszintű kommunikáció kipipálva. Hogy jó-e? Hát az majd kiderül.

    És így lesz egy mutatónk, ami valójában semmit sem mutat. Egy teljesen felesleges karaktersor az elvárások, ill. a készségek rovatban hozzárendelt értelem nélkül.

    És sajnos igaz ez az összes többi társfogalomra, mely konkrét definíció nélkül röpköd a közbeszédben.

  61. halaloszto
    mondta:

    @jobangel: 1. nem tegezed le. 2. Ahogy a munkáltató húzza az időt és nem válaszol egyenesen, amíg nem döntötte el, miért ne húzná a jelölt is? Simán van olyan helyzet, hogy a legjobb választás bizonytalannak mutatni magát.

  62. @jobangel:

    „Jó kommunikációs készség: el tudod mondani, mit akarsz, megfelelő stílusban, és a másik fél pontosan azt érti, amit te is értettél alatta….
    …Ez nem nálunk, hanem úgy általában mindenhol ezeket jelenti.”

    Az a helyzet, hogy nem hiszem. Nálad ezt jelenti. Ilyenek a tapasztalataid, gondolkodásod. Álláskeresőket tréningezel (javíts ki, ha tévedek!) Ha mélyebben belegondolsz nem ugyanazt jelenti a „jó kommunikációs készség” egy szálloda főpincérének, egy vállalat sajtósának, egy ügyfélszolgálati munkatársnak, vagy egy mérnöknek, akinek más területekkel kell csapatban projekten dolgoznia.

    Mégis mindenhol ez szerepel. Ha morbid akarok lenni lassan már a patológusokkal szemben is „jó kommunikációs készség” az elvárás. Csak éppen nincs meghatározva egyértelműen, ez mit is jelent! Pláne készségszinten. Már azon kívül, hogy olyan kommunikáció, amire cégünknek az adott pozícióban szüksége van. Csakhogy ez munkavállalói oldalról nézve bullsh*t.

    Én egy egyenes ember vagyok. Kimondom, ami a szívemen. Megfelelő stílusban, a feladatra koncentrálva konstruktívan, de nem kertelek. Akkor sem, ha az eredmény lehangoló, és akkor sem, ha a felettesemmel beszélek. Szerinted „jó kommunikációs készséggel” rendelkezem? Bátran tudnál ajánlani?

  63. Nancsibacsi
    mondta:

    @Zabalint: „A probléma akkor van, ha van több olyan álláslehetőség, amelyiknél sokadik körben vagy, és reménykedsz, hogy valamelyik összejön, de van egy priorításod ezek között, majd ezek közül nem a legmagasabb priorításunál szólnak, hogy téged választottak. Ekkor mit válaszolsz?”
    Elmész az első helyre dolgozni ahová felvesznek, és maximum 2 nap után kilépsz, ha kapsz jobb ajánlatot az elsődleges helyről. Próbaidő alatt megteheted – akkor mozogsz a legkönnyebben.
    A szívás az, ha határozott idejűt akarnak veled kötni – na akkor meg úgyis 2x pénzt kérsz, mert kivesznek a munkaerő piacról, és mivel ezt nem adják meg, így ezt a határozott idejű című méregfogat is kihúztuk.

  64. Nancsibacsi
    mondta:

    Én nem értem egy ilyen beszélgetés hogy jön létre. Írok egy levelet, küldök önéletrajzot. X időn belül reagál a cég – az mindegy hogy ez 1 hónap, vagy 1 nap – jelöljük X-el. Behívnak, interjú megvolt, megint Y idő után reagál a cég – küld egy ajánlatot. Ne csodálkozzanak ha én X vagy Y ideig rájuk se bagózok, és ha felhívnak akkor is elhajtom őket, hogy még gondolkodom – hiszen ők is pontosan ezt tették. És ne sértődjenek meg, ha én is több vasat tartok a tűzben, mert ők is PONTOSAN EZT CSINÁLJÁK. Ez teljesen természetes – nem vagyunk házasok.

  65. John Brennan
    mondta:

    Álprobléma.
    Az illetőnek nem tetszett annyira a cég és kész. Nem kell ezt túlragozni.

  66. kolomparlole1114
    mondta:

    @jobangel:

    „Gyors döntéshozatal: van egy határidő, és tartod.”

    Nem. Csak azt a részét ami rajtad múlik.

    „Vagy legalábbis tudsz határidőt mondani, amikorra tudsz dönteni.”

    X függő esemény + az én döntési mérlegelésem ideje. Csak az utóbbit tudom én. Azt nem hogy még hány helyről hívnak vissza és mikor, mikor van a birtokomban minden infó ahhoz hogy megkezdhessem a döntést arról melyik állás a legszimpatikusabb.

  67. kolomparlole1114
    mondta:

    @Willkommenskultur: Lehet, de a semmiből nem lehet vállalkozást indítani. Meg aztán ha mindenki csak vezig akarna lenni, akkor ki fogná a lapát nyelét?

  68. élhetetlen
    mondta:

    @Zabalint: Nem olyan bonyolult ez. Próbaidő. Régi szitu, hét évet voltam egy cégnél, elismerés, vállalati kiváló dolgozó, stb. Osztályvezető váltás, az újnak bejött a Mószer Aranka. Egy támadás után berongyoltam a főosztály vezetőhöz, (akkor még több kiló leporellóval), megpróbáltam bizonyítani az igazamat. Mikor rájöttem, hogy egy szót sem ért az egészből, másnap felmondtam. Újsághirdetés, külker. Belépem. Most egy kicsit hosszabban. Beléptem pénteken, és nem értettem, hogy a munkaügyön miért örülnek nekem annyira. Az a cég, aki még PC-n a bérszámfejtő rendszert csinálta, nem volt hajlandó kiszedni az adatokból az év végi dolgozói nemtudommit. Volt egy 25 fős számítástechnikai osztály, és senki nem vállalta. Még pénteken hazavittek egy géppel, hétfőn vittem a listát. Jó is lehetett volna, mert ettől kezdve a bérszámfejtők szóltak, hogy cseréljünk blokkolókártyát hó végén, mert úgyis benn vannak éjfélig. Csak az volt, hogy az osztály fele a főnökkel ebédelt, a másik fele nem, és ennyi volt a tevékenység. Ez nem ment, és elcsábítottak, próbaidő alatt nem kell indokolni.

  69. kolomparlole1114
    mondta:

    „A racionális munkáltató – azt kérdezné, ha lenne ideje, hogy hol is van az önállóság, céltudatosság, eredményorientáltság, rugalmasság, meg a gyors döntéshozatali készség, amit az önéletrajzodba beraktál végül?”

    Ptt az van amit a munkáltató hallani akar. Mert a valóság nem tetszene neki. Mint a motivációs levél. Én biztos kibasznám azt aki nem azt mondja hogy a pénzért jönne dolgozni. Mennyire hihető hogy „küldetéstudat”, meg pont azt a noname Bt-t tarja álmai munkahelyének, stb? Full kamu az egész, egy kötelező tiszteletkör, ahova azt kell beírni amit hallani akarnak, semmi mást. Az önéletrajz is ugyanígy készül, annyival módosítva hogy a leellenőrizhetőség miatt (papírok fénymásolata) azért valamennyire a valóság talaján is kell állnia. De meg is érdemli a munkáltató ezt, hiszen pont ezt várja. Úgyis elosztja 2-vel a leírtakat, tehát nekünk előtte fel kell szorozni 2-vel hogy felezve pont a valóságot kapjuk. Itt ellenérdekeltek harca folyik (munkáltató: minél kisebb pénzért a lehető legtöbbet dolgozzon az ember, munkavállaló: minél több pénzért minél kevesebbet dolgozni), nyilván mindenki a saját érdekeit nézi, nem a másik oldalét. Sose fog ez megváltozni, ahogy eddig isígy volt ez mindig a történelem folyamán.

  70. Willkommenskultur
    mondta:

    @LebensraumamOsten: Fura hogy ML-t hozod, fel, van ismerosom aki a hidepito cegenel mernok, es kiemelkedoen jol keresnek.

    @jobangel: Az allas egy rovid tavu megoldas egy hosszu tavu problemara. De teny, hogy a legtobb embernek kenyelmesebb, mint a vallalkozas. Csak az a gond vele, hogy sem az idodnek, sem a penzednek nem vagy igazan az ura alkalmazottkent.

  71. jobangel
    mondta:

    @Willkommenskultur: Az alkalmazotti létnek van sok előnye, van akinek az életviteléhez az passzol. Van olyan pozíció, ahol ott is lehet havi hétszámjegyű nettót keresni, és nincs kockázat. És van vállalkozó, aki havi 200 tiszta eremdményért is napi 14 órát dolgozik. Hétvégén is. Mérlegelni kell, kinek mi éri meg.

  72. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @HaCS: a már a definícióknál tartunk, le tudná valaki röviden, tömören írni, hogy mit jelentenek ezek: jó csapat, priorizálási képesség, csapatjátékos, siker, önállóság, csapatépítés, rugalmasság.

  73. jobangel
    mondta:

    @HaCS: Jó kommunikációs készség: el tudod mondani, mit akarsz, megfelelő stílusban, és a másik fél pontosan azt érti, amit te is értettél alatta. Haladóbb verzióban arra válaszolsz, amire kíváncsi (és nem azt, amit hallani akar, hanem amit te akarsz mondani). Ez a sok általánosított feladatleírással, hivataloskodással mellémegy sok esetben. Pl. tanulságos, hogy amikor közszférásokkal beszélek, ilyeneket mondanak, hogy „az ügyfelekkel való hatékony kommunikáció”. Jó kommunikációs készség esetén viszont elmondaná, hogy mit jelent a hatékonyság, ki az ügyfél, milyen csatornán kommunikált vele stb. Ez nem nálunk, hanem úgy általában mindenhol ezeket jelenti. Gyors döntéshozatal: van egy határidő, és tartod. Vagy legalábbis tudsz határidőt mondani, amikorra tudsz dönteni. Álláskeresésben legalábbis ezt jelenti. De mondjuk egy utasszállító gép pilótájánál nem ezt…

  74. @midnightcoder2:
    A gatyájukat is ráköltik HR-re, de legalább végkielégítésre nem kell majd, ha az 1-2 éve a cégnél dolgozókat kell tömegesen elküldeni.

  75. LebensraumamOsten
    mondta:

    @Willkommenskultur: Aki céltudatos, eredményorientált az ugye inkább Mészáros Lőrinc cégeihez megy dolgozni, mert ott közismerten a teljesítmény a legfontosabb. Amit kellően honorálnak is pestises fél disznóval! Hahaha!
    Vagy inkább a Mediaworks pr troll csoportjába megy az aki céltudatos, eredményorientált, mert nálatok a megszerzett szavazatok száma az objektív mérce amit a szavazatszámláló gépbe programoznak! Hhihihi!

  76. Megmagyarázná valaki végre, mit is jelent a „jó kommunikációs készség”?
    Az egyértelmű tapasztalat, hogy ez szinte minden munkakörben elvárás, de mit is jelent ez, és az emberek hány százalékának van ez meg egyáltalán a képessége(!) erre? És a maradékból mennyinek megy már készségszinten a micsoda? Magyarán mennyire vágja át magát a munkáltató/HR-es szakma/álláskereső ezzel a fogalommal úgy általában?
    -Megvan?
    -Persze.
    Miközben még azt sem sikerült fejben összerakni, hogy hogyan is működik az emberi tanulási folyamat, és mit is jelent a készség fogalma.

    „Mert oké, munkában ilyen vagy, de ha egy állásról nem tudsz ugyanilyen gyorsan, hatékonyan, rugalmasan, önállóan dönteni, akkor ez nem készség, simán csak munkarutin, megtanultad, mint az egyszeregyet. Éles helyzetben meg lefagysz majd?”

    No erről beszélek. Ne ess hanyatt, de a készség = rutin definíció szerint. És az egyszeregy pontosan egy ilyen készség. Azért. mert gondolkodás nélkül automatizmusok alapján rutinból megy.

    És akkor kérdezem újra nálatok(!) mi is a „jó kommunikációs készség”, „gyors döntéshozatali készség” definíciója?

  77. Willkommenskultur
    mondta:

    @midnightcoder2: Semmilyen alkalmazott nem celtudatos.

    Ugyan kinek lenne az a celja, hogy onkent tomje masok zsebet a munkajaval, s mellette a legerosebben megadoztatott jovedelemforrasbol eljen? Max. egy idiotanak.

  78. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: Nekem eddig még mindig működött, pedig pár multit megjártam. De ne magyarázzuk meg miért nem működik, telefon megfog, felhív, beszél. Másképp nem lesz jó.

  79. Before
    mondta:

    Vannak emberek, akik számára a döntéshozatal nagyon nem egyszerű. Amikor végre körvönalazódott minden, pont akkor bizonytalanodnak el, mert félnek attól, hogy rossz döntést hoznak. Nyilvánvaló, hogy vannak munkakörök, ahova egy ilyen habitus nem megfelelő, mert pont gyors és határozott döntéseket várnak a munkavállalótól, de más esetekben ennek nincs jelentősége.
    Azt persze megértem, hogy a munkaadó ilyen esetben egy bizonyos türelmi idő után inkább valaki mást választ, mert elbizonytalanítja a túlzott bizonytalankodás. Ez főleg akkor forduhat elő, ha két – ilyen szempontból – ellentétes habitusu ember találkozik össze.

  80. yerico1
    mondta:

    Ha a munkáltató fenntartja magának a jogot, hogy több jelölt közül válasszon, akkor miért sértődik meg, ha a munkavállaló is több vasat tart a tűzben, és nem ugrik azonnal az első ajánlatra? Ez nem egy két fél között létrejövő szerződés, amit bármelyik fél felbonthat? Avagy meg sem köt? Amikor 1-2-3 hónap alatt végigfut a felvételi procedúra, addigra egy leendő alkalmazott már belefáradhat. Ha a végén meg azt akarják vele éreztetni, hogy még neki tesznek szívességet, akkor nem kell meglepődni, ha nincs a végén megegyezés.

  81. midnightcoder2
    mondta:

    @Willkommenskultur: Nos, ha választani kell a magyar cég és a multi között alkalmazottként, az aki a magyarhoz megy nem céltudatos és eredményorientált, hanem idióta. A vállalkozás már érdekesebb kérdés, de nincs mindenkinek kedve a szakmája mellett még marketinggel, üzleti tárgyalással, könyvelõvel és állam bácsi aktuális agymenéseivel foglalkozni.

  82. FlybyWire
    mondta:

    @Willkommenskultur: Sok pénzért, stabil háttérért, biztos jövőért.
    Soha semmilyen KKV-nél nem fizetnének a mostani munkámért ennyi, mint.
    És közben még a világot is bejárom, a 4 kontinensen levő gyárak miatt.

  83. Mester.Tamás
    mondta:

    Na igen, kultúráltabb cégeknél erre találták ki az írásbeli ajánlatot, amire 3-5-7 napon belül kell reagálni, ezen idő alatt van idő megrágni, átgondolni, barátkozni azzal a gondolattal, hogy akkor most fel kellene mondani, a megszokott akolt otthagyni. Ez főleg akkor, ha az ember lehúzott több évet egy helyen, riasztó lehet, még ha amúgy egy kalap meleg hígfos is volt a hely.
    De eddig ilyenben nekem is csak kétszer volt részem, inkább a másik véglet volt a jellemző, kotlanak napokig, akár hetekig az interjún, már lassan le is mondok róluk, amikor hirtelen jön egy telefon, hogy akkor itt az ajánlat, van 5 percem eldönteni, hogy igen vagy nem.

  84. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Ez a gyakorlatban nem működik, ha a prio1 multi, mert annál bonyolultabb a döntési folyamatuk, hogy 1-2 napon belül lerendezzék. Közben meg ott a kockázat, hogy a prio2-nél helyből hívják a saját prio2-jüket, látva a bizonytalanságodat.

    Megjegyzem, az én esetemben a prio1-ből időközben prio2-vé vált helyen az utolsó interjún jeleztem (kérdésre valaszolva), hogy jó lenne minél hamarabb, mert van egy másik, ebből lett még két hónap.

  85. Névtelen
    mondta:

    A téma éppen aktuális. csak fordított aspektusból.

    Február 07.-én műtöttek felső hasfali sérvvel.
    A lábadozás során megismerkedtem a mellettem fekvő úriemberrel – erről később -, akinek laparoszkópos epeműtétje volt. A beszélgetéseink során említésre került, hogy munkát keresek, mert az előző munkahelyem a határozott idejű szerződést nem hosszabbította meg, mivel a szerződésben elvállalt feladatot elvégeztem. Az úriember felajánlotta, hogy a volt cégében lenne munka a számomra, ezért ha kijöttem a kórházból és úgy érzem tudok dolgozni, keressem telefonon.

    Ezt meg is tettem. Megbeszéltük, hogy másnap kivisz a munkahelyre és bemutat a fiának.
    Ez is megtörtént, ahol mintegy 1 órás beszélgetést követően megállapodtunk, hogy a következő héten hétfőn vagy kedden hívnak. Nem hívtak. Egész héten.

    Ezután én a hétvégén pénteken felhívtam az úriembert, hogy mi a helyzet?
    Azt mondta, a hét elején meghalt a HR-es hölgy nagypapája, ezért csúszik kicsit a dolog, DE a KÖVETKEZŐ héten HÉTFŐN mindenképpen hív a fia.
    Szerintetek hívott?

    Azért lenne néhány kérdésem – ezt természetesen feltettem volna az – itt már idézőjelben lévő „úriembernek” is, de már fel sem vette a telefont.

    Szóval.

    1. Miért kellett megígérni a munkalehetőséget ha tudta, nem lesz belőle semmi?
    2. Ha nem tudta, akkor nem érzi-e cikinek az egész történetet?
    3. Ha jó hangnemben folyt a bemutatkozás, illetve a beszélgetés, akkor azóta mi változott?
    4. Ha közben változott meg valami, akkor a rám tartozó okot miért nem lehet elmondani?
    5. Ha mégsem voltam szimpatikus valamelyiknek, akkor azt miért nem lehet face to face megmondani?

    Plusz egy kérdés.

    6. Hová a telekúrelt piszkos pélóba lett a tisztesség ebben az országban?

  86. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: Ha Prio2 hív, hogy „gyere”, akkor kérsz egy kis időt, holnap, vagy holnap után hívod őket a konkrét válasszal.
    Majd pánikszerűen felhívod Prio1-et az őszintével, hogy muszáj lenne döntened, ők döntöttek-e már, mert nálad ők Prio1 lenne. Mondjuk szebben kell becsomagolni, de ez a lényeg, és volt, akit ez adott el… Inkább felvették egy hónappal előbb, de ne vigye el más 🙂

  87. Willkommenskultur
    mondta:

    @jobangel: Aki celtudatos, meg eredmenyorientalt, az szerinted egy multihoz megy alkalmazottnak?

    Persze ok illik ugy tenni, de hat se az interju-alany, se az interjuztato nem azert van ott, mert ott akart lenni.

    ha ha ha

  88. Szelid sunmalac
    mondta:

    @Zabalint: Tokeletesen ismeros helyzet

  89. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    A probléma akkor van, ha van több olyan álláslehetőség, amelyiknél sokadik körben vagy, és reménykedsz, hogy valamelyik összejön, de van egy priorításod ezek között, majd ezek közül nem a legmagasabb priorításunál szólnak, hogy téged választottak. Ekkor mit válaszolsz? Mert neked van egy favoritod, de az még nem biztos, de ahonnan hívtak, az is megfelelne, ha a másik nem. Ha azt mondod, adjanak 3 napot, akkor mi van, ha a másik helyen még 3 hétig gondolkodnak? Nekem jelenlegi munkahelyem esetén is volt egy konkurens, nagy, komoly cég, sokáig az volt prioritásban az első, csak azért nem merült fel ez a dilemma, mert az utolsó kör után megváltozott a véleményem, és inkább a másik lett szimpatikusabb, ezért mikor innen szóltak, gondolkodás nélkül igent mondtam. De ha nem fordul a kocka, nem tudom mit tettem volna, mert tény, hogy a másik cégtől 1.5 hónap múlva, mikor már totálisan tárgytalanná vált, felhívtak…

  90. jobangel
    mondta:

    @midnightcoder2: Oké, de ezt el lehet mondani. Köszönöm a lehetőséget, de mást választok. A „hát nem is tudom” az se nem céltudatos, se nem eredményorientált. Csak ezzel van a baj, mint írtam, szabad nemet mondani.

  91. midnightcoder2
    mondta:

    Nézd, a munkáltató felad egy álláshirdetést, ahol jelentkezik X ember, akibõl felvesz egyet-kettõt-többet. A másik oldalon van a munkavállaló, õ is beadja az állásajánlatát X helyre, és nyilván õ is a legígéretesebb helyet választja. Engem inkább az érdekelne ebben, hogy miért éri meg a cégeknek hogy megvárják amíg a már bevált, megbízható munkaerõ otthagyja a céget, miközben pontosan tudják hogy a csávó bére mélyen a piaci alatt van. Aztán csodálkoznak, hogy milyen nagy a fluktuáció, és hogy a gatyájukat is ráköltik a HR-re.