Beszóltak nekem az állásinterjún!

Beszóltak nekem az állásinterjún!

Az álláspályázatra küldött visszajelzésekkel foglalkoztam az előző két posztban (itt és itt), de felmerült az is, milyen visszajelzéseket érdemes adni az állásinterjúkon. Tekintve – hogy néha tévesen – az álláskeresők egyik-másik visszajelzést sértésnek, támadásnak veszik, hasznos lenne tisztázni, mikor „jogos” megsértődni, és mikor inkább elgondolkodni, mit is akarhatott a megjegyzéssel a másik fél – lehet, hogy csak ügyetlen volt, lehet, hogy oka volt a megfogalmazásának. Ez a hozzáállás sokat segíthet abban, hogy ne törj össze egy „beszólástól”, hanem úgy kezeld le, hogy sikeres állásinterjú kerekedjen ki a végére.

Teljesen jogos a felháborodás a magánéletet firtató kérdésekre, megjegyzésekre. Ezeket mindenki vérmérséklete szerint reagálja le, tudatában annak, hogy a rosszul megválasztott hangnem ahhoz vezet, hogy ez az állást nem kapja meg. A határozott, magad mellett megfelelő érveket soroló válasz talán meggyőzi az interjúztatót. Hogy meg akarod-e egyáltalán győzni, az is a te döntésed.

Megjelenés, öltözék: érkezett már hozzám panasz, hogy interjún kritizálták a jelölt megjelenését, beszóltak a testsúlyára, rondának nevezték. Ezek a sima bunkóság kategóriába tartoznak, úgy is kell reagálni rá (cikkem a megalázó helyzetekről itt)

Megjegyzéseket szoktak tenni az interjúztatók fizetési igényre is. Közvetítőknél időnként elhangzik, hogy „itt más nagyságrendről van szó”, „nem ilyen összegre gondoltunk” stb. Ez nem kritika, ez alku! Vissza kell kérdezni, mégis milyen nagyságrendről beszéltek? A választ hallva eldöntheted, akarod-e vagy sem az állást. Figyelem! Időnként magasabb összegre gondol a közvetítő, mint te, azaz járhatsz jobban is, mint hitted. Mert ő ismeri az ügyfél költségkeretét, te pedig lehet, hogy nem dolgoztál még olyan cégnél, ahol rendesen megfizettek. Ha lefelé alkudozik, akkor pedig mondhatsz nemet is, de azt is okosan: ennyiért te ezt nem vállalod, de emennyiért már igen, mert… Vagy vállalod ennyiért, de hat órás munkaviszonyban, ha az megfelel, mert…

Főleg közvetlenül munkáltatónál tárgyalva szokott reflexből „hű, ez nem kevés” vagy hasonló válasz érkezni. Ilyenkor sem megsértődni kell, hanem érvelni: ilyenolyan tapasztalataid, tanulmányaid, profi hozzáállásod szerinted ér ennyit. És visszakérdezni: ők milyen juttatási csomagra gondoltak? Akkor majd mondanak valamit, és vagy megtaláljátok a közös pontot, vagy nem.

Ha megkérdőjelezik a szakirányú tapasztalataidat, az sem biztos, hogy rosszat jelent, ne ess pánikba emiatt! Valamiért ott vagy az állásinterjún, látták a CV-dből is, milyen tapasztalataid vannak, akkor most vajon miért ne felelnél meg nekik? Pl. kis céges tapasztalataid után az első nagycéges állásnál kifogásolhatja az interjúztató, hogy szerinte nem tudod kellő rutinnal a nagy cégek eljárásrendjeit kezelni. Érvelhetsz válaszul, hogy hát miért ne tudnád, a szabályokat ismered és betartod, ha kis cég, ha nagy, ha versenyszféra, ha közszféra. Vagy felmerül, nem is csináltál eddig hasonló feladatokat: pont ilyet nem, de mégis nagy a hasonlóság mert… (ugyanazt a tudásanyagot, készséget igényli, és ki kell fejteni, mit pontosan, ami neked meg is van)

A hiányos tudásanyag: általában ezen sértődik meg a legtöbb jelölt: nem tartották elegendőnek a szaktudását és/vagy nyelvtudását, és ezt azonnal közölték vele. Ilyenkor érdemes átgondolni az önéletrajzban írtakat: tényleg tudod azt, amit állítasz magadról? Vagy esetleg ők értettek félre valamit? Az ilyen kritikán azért sem érdemes megsértődni, mert a kifogásolt pontok gyorsan javíthatók: nyelvtudást, szaktudást lehet folyamatosan fejleszteni, de a sértődött álláskereső dacos hozzáállását már nem lehet az interjúztatók emlékeiből kitörölni. Ha megérted, elfogadod a kritikát, tanulsz belőle, a jövőbeli lehetőségeidet nem teszed tönkre.

A közvetítőtől származó kritikákról, „beszólásokról” általában elmondható, hogy segítő szándék van mögötte. A jelöltek mindig fontosak nekik, elvégre ők a „termék”, amit el lehet adni, ha nem éppen a szóban forgó pozícióhoz, akkor majd később, egy másikhoz. Nem érdekük sértegetni tehát az álláskeresőket. A munkáltatók többsége is érti, miért kell a jelöltekkel jól bánni: ha nem ők veszik fel, talán egy üzleti partner, talán egy beszállító, talán egy megrendelő. Kerülhetnek még egy tárgyalóasztalnál szemben egymással, nem jó ötlet fölöslegesen ellenséget szerezni.

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Frank Slade
    mondta:

    @doggfather: Nekem volt interjúm, ahol miután angolul volt kiírva már a pozíció is, megkérdezték, hogy hogy megy az angol. Annyit válaszoltam, hogy a kiírás alapján arra számítottam, hogy magyarul meg sem szólalunk. Nem tesztelték le a tudásom, elhitték. Más kérdés, hogy már akkor lehetett tudni, hogy a második kör két dán szakemberrel lesz angol nyelven (a dán nem az erősségem :), ott meg ugye kínos lett volna beégni, hogy csak mekeg valaki.
    Nem is volt gond, bár végül is mást választottak, de nem az angolom miatt.

  2. doggfather
    mondta:

    @jobangel: akkor csak nekem voltak furcsák. 😀

  3. jobangel
    mondta:

    @doggfather: én dolgoztam olyan helyen, ahol csak én beszéltem angolul, másnak nem volt rá szüksége igazán, ha mégis, engem vitt tolmácsolni. Állásinterjún nyelvre letesztelni nem tudtak, elhitték (nekem, a vizsgabizonyítványomnak és a referenciáimnak).

  4. doggfather
    mondta:

    nem szóltak be, de történt egy érdekesség velem mostanság:

    Az elmúlt héten 2x voltam állásinterjún két különböző cégnél. Mindkettőnél feltétel volt a kiírás szerint a tárgyalóképes(!) angol nyelvtudás, nem nyelvvizsga, tárgyalóképes nyelvtudás.

    Az elsőn nem is foglalkoztak vele a másodikon MAGYARUL megkérdezték, hogy ezzel hogy állok, és magyarul azt mondtam, hogy szerintem jól. És ezt elfogadták!

    Minek írják ki ilyen esetekben követelményként ha arra nincs szükség?

    Mert gondolom ha lenne rá akkor leellenőrizték volna már első körben, nem? Ha viszont nincs rá szükség akkor csak egy fölös korlát, de nem csak a jelentkező, de a munkáltató szempontjából is, nem? Lehet, hogy tökéletes jelölt nem küldi el a jelentkezését, mondván, hogy nem beszél angolul tárgyalási szinten.

  5. ==T==
    mondta:

    @jobangel: köszönöm!

  6. jobangel
    mondta:

    @==T==: Én elküldeném újra. Ill. az interjúztatót érdemes lehet felhívni, azzal az ártatlan szöveggel, hogy nem tudod, döntöttek-e már, de téged ez a frissen meghirdetett pozi is érdekelne (ha nem volt túl régen az interjú, ez működhet)

  7. ==T==
    mondta:

    Kedves Jobangel!

    Lenne egy kérdésem.

    Ha X cég meghirdet egy pozíció, elküldöm rá az önéletrajzom, adott esetben behívnak egy interjúra, majd pár hét múlva ismét meghirdetik látszólag ugyanazt a pozíciót, te mit tennél? Elküldenéd újra a CV-det, vagy egyértelmű, hogy már meg kapták, és nem érdekli őket?

  8. Ann1294
    mondta:

    @hegyiszivacs: Mukodott szerencsere. A Monster es a LinkedIn is. Fejvadaszok kerestek meg ezen csatornakon keresztul.

    A “trukk” az, hogy az ember specifikalja milyen teruleten (szakmai es foldrajzi) keres uj lehetosegeket (van commentnek/summarynek hely az elejen, oda megeri 1-2 mondatot irni), tovabba hogy kethetente kicsit rafrissitettem. A fejvadaszok kereseseket kuldenek ra es a frissitett profilokra szurnek ra. Tapasztaltomm szerint.

    Erdekesseg, utoljara cegen belul valtottam poziciot es a jelentkezes egy “Share LinkedIn Profile” gomb volt! Nekem ez uj volt.

  9. hegyiszivacs
    mondta:

    @Ann1294: Az tök jó, ha nálad ilyen jól müködik a LinkedIn. Én mondjuk azon keresztül állást nem találtam. A régi területem olyan beltenyésztett volt, hogy gyakorlatilag mindig ismerös útján találtam állást. Aztán amikor kigondoltam, hogy váltani szeretnék, vért izzadtam, mert mindenhonnan a “de hát olyan magasan specializált” meg “de hát olyan sok energiát fektetett már a specializációba” válasz jött. Az mondjuk elég frusztráló volt. Ott csak az segített, hogy ugyan nem ész nélkül, de iszonyat mennyiségü pályázatot elküldtem.

    De a LinkedIn profilomra én is figyelek. Nem is csak álláskeresés miatt érdemes, én most ügyfelet szereztem úgy, hogy egy LinkedIn ismerössel kölcsönösen rájöttünk, hogy cégeink esetleg érdekelhetik egymást. Vagy hogy mondjam. 🙂

  10. Ann1294
    mondta:

    @hegyiszivacs: Azon gondolkodom hany jo jeloltol eshet el egy-egy komolyabb ceg egy-egy HR-es miatt aki rosszul vagy kenye-kedve szerint szuri ki a jeloltet. Gondolom elobb-utobb kiderul, de akkor mar veszett fejsze nyele.

    —————-

    Az en taktikam, hogy updatelem a LinkedIn profilom, tovabba Monster es Xing… aztan keressenek meg a cegek. Sokkal jobb alkupozicio, teljesen mas hangnem. Eddig bejott. 🙂

  11. hegyiszivacs
    mondta:

    Annyit nyavalygok itt a HR-esen, hogy most már muszáj hozzátennem, hogy alavetöen nagyon profi HR-esekkel hozott eddig össze a sors. Talán ezért is volt ez az élmény számomra annyira meghatározó, mert nagyon kilógott a sorból.

  12. hegyiszivacs
    mondta:

    @Ann1294: Szerintem sok cég alábecsüli a HR-es szerepét. Egy ideális világban azért a munkavállaló is választ (ezt írja sokszor jobangel is). Ez esetben ez így volt (majdnem 10 éve, amikor még nem volt ilyen feszített a munkaeröpiac), ráadásul a motivációs levelemben is kerek-perec leírtam, hogy van munkám külföldön, de családi okokból szeretnék Magyarországra visszatérni. Úgyhogy egy okos cég számára ilyenkor világos kellene hogy legyen, hogy mindketten “interjúztatunk”. Ök is, de én is.

    Ami ebbe a helyzetbe még különleges volt, az az volt, hogy az álláshírdetés egy nagyon-nagyon-nagyon szük réteget célzott meg. Konkrétan kb én voltam az egyetlen olyan jelölt, aki az elvárások nagy hányadát teljesítette (félreértés ne essék, nem vagyok zseni, csak ez a pozíció volt pont nagyon speciális mivoltából eredöen rámszabva – egyébként az ilyen erös specializáció inkább hátrány, mint elöny). Tehát mindenkinek, aki egy kicsit is ismeri a “piacot” – és hát pont a HR-esnek mindenképpen ismernie kellene – komolyan kellett volna vennie. Namármost ezzel a hozzáállással azt kommunikálta felém, hogy nem teszi. Ami persze nyilván szíve joga, csak akkor nincs miröl beszélgetnünk.

  13. Ann1294
    mondta:

    @jobangel: De olyan jo erzes neha odabokodni… felteve, ha nincs tetje.

    O abban a tudatban van, hogy en nem tudom. O nem tudja, hogy en tudom, hogy o nem tudja. (Friends utan szabadon)

    Na jo, nem zsibbasztok senkit tovabb. Kellemes delutant mindenkinek! Take it easy. 🙂

  14. jobangel
    mondta:

    @Ann1294: 🙂 Az irónia azért veszélyes, mert ha nem elég intelligens a másik fél, akkor félreérti. Ha elég intelligens, akkor meg tudja, hogy az irónia az intelligens emberek gorombáskodása.

  15. Ann1294
    mondta:

    @jobangel: Ertem, igazad van, elsosorban ervelni kell. Ironikus valasznak szantam, amihez akkor folyamodok ha kifogytam az ervekbol… konfliktuskerulo vagyok.

    Anno egy ismerosom mondta, hogy szuper laptopot vett olcson, jo vetel volt. Kerdeztem mit tud a gep. Valasz: 500 gigas. OK, az a tarhely, de milyen proci, alaplap, videokartya, mennyi memoria… Merges lett es azt mondta : Nem erted 500 gigas! Mire annyit mondtam. Ja, bocs, nem ertek hozza, huha… tenyleg szuper gep lehet, az enyem csak 300. Neki volt egy jo napja, mert az ove 500, az enyem csak 300… engem meg hidegen hagy milyen gepe van.

  16. Istóczy úr
    mondta:

    Ha a többi blog közül ötös a legjobb, akkor ez nyolcas. Legalább.

    Bárcsak mindenki ilyen korrekt munkát végezne, mint jobangel!

  17. jobangel
    mondta:

    @Ann1294: Ez rossz válasz, mert elismeri a nemlétező hibát, azt mutatja, hogy megingatott a tudásodban. Az, amit itt érvként felsorolt a jelölt jobb, ezt lehetett volna interjún is: szakmai angol környezetben volt, angol tagozaton végzett, ő biztos a tudásában.

    Azonfelül a nyelvtudást a használhatóság szempontjából kellene értékelni: lehet, hogy egy mérnök felsőfokú, napi szinten beszélt angolja nem elég Shakespeare-i szonettek műfordításához, de ez nem is kell az ő szakmai munkájához.

  18. Ann1294
    mondta:

    @hegyiszivacs: Okos enged. Fulemen be, fulemen ki, nem huzom fel magam. Mosolyogva: “Koszonom a kritikat. Esetleg a ceg tamogatja a nyelvtanulast?”
    Aztan a kovetkezo korben a szakmai emberkenel mar tuti nem lesz gond, a HR meg neha csak szukseges rossz. A problema ott van mikoe az kerdojelez meg valamit akivel egyutt kell dolgozni. Lehet, hogy akkor nem is szeretnem az allast ha nincs meg a szimpatia. Szerintem….

  19. hegyiszivacs
    mondta:

    @PomberMaci: De hát hogyan? Az óvodás “De igen”, “De nem”, “De igen-én nyertem!” módszeren kívül? HALLJA, hogy folyékonyan beszélek, ha tud angolul, akkor HALLJA azt is, hogy nyelvtanilag helyesen. Komolyan nem jut eszembe egyetlen érvelési mód sem. Pedig a másik szakmámba sokat kell logikusan érvelnem.

    De szerintem a nyelvtudás típikusan olyan, hogy nem kellenek mellé érvek, az vagy van, vagy nincs. Ezért becsapós a nyelvvizsga papír is.

  20. PomberMaci
    mondta:

    @hegyiszivacs: “Akkor ö is azt mondta bizonytalan hangon, hogy talán stresszinterjú volt. De azóta már voltam többször stresszinterjún is (szakmai okokból 2-3 évente állást keresek), és ott általában “védhetö” pontokat támadnak, és azt nézik, hogyan tud az ember érvelni.”

    ???

    És te nem tudtál volna _érvelni_ amellett, hogy mégiscsak tudsz angolul?

  21. @doggfather: Talán azért mert a jelentkezők 80%-a túloz az önéletrajzában. Az önéletraja alapján be is hívják,majd a helyszínen legtöbbször ez a túlzás kiderül.

  22. A Duna autó által meghírdetett Ford Autószalon értékesítési vezetői állására jelentkeztem,jópár éve.Az interjú rendben le is zajlott, a Hr- es a végén közölte a Fordos vezetői állást már korábban betöltötték, de teljességgel megfelelnék Seat értékesítőnek,ha szeretnék néhány nap múlva kezdhetek is. Mikor jeleztem,hogy ezt illett volna az interjú elött közölni,beszólt valami olyat,hogy örüljek,hogy a nagymúltú piacvezető cégüknél dolgozhatok. Megköszönve a lehetőséget egyazon lendülettel illendően elhelyeztem a Hr-es arcán és a szép fehér ingén a közepesen meleg kávém maradékát. Természetesen Elnézést kértem véletlen tettemért, visszautasítottam a nagyszerű ajánlatukat majd távoztam. Azóta nem jártam feléjük.

  23. hegyiszivacs
    mondta:

    @jobangel: Az interjú után felhívtam a fejvadászomat, hogy elmondjam neki is, hogy ne haragudjon, de felálltam és kijöttem az interjúról. Akkor ö is azt mondta bizonytalan hangon, hogy talán stresszinterjú volt. De azóta már voltam többször stresszinterjún is (szakmai okokból 2-3 évente állást keresek), és ott általában “védhetö” pontokat támadnak, és azt nézik, hogyan tud az ember érvelni. Amellett, hogy jó az angolom, hogyan érveljek? Azon kívül, hogy szépen választékosan, folyékonyan elbeszélgetek angolul? Szóval szerintem egyszerüen csak kifogtam egy borzasztóan butácska HR-est.

    Egyébként volt olyan is, hogy a HR-es maga mondta, hogy ne haragudjak, nem tud követni, ha angolul beszélek (ott bennt ült két szakmai interjúztató is, ök nem panaszkodtak :-)), mire én elnézést kértem töle, és aztán egyszerübb szavakkal, kicsit erösebben gesztikulálva kezdtem beszélni. Nyilván nekem is az az érdekem, hogy az interjú minden résztvevöje értse, hogy miröl beszélek. A HR-es egyébként nagyon megörült annak, hogy tud követni, és ettöl teljesen jó hangulatú lett az interjú. Szóval így is lehet, ha a HR-es elég intelligens ahhoz, hogy kommunikálja, ha valami nem oké.

    Témajavaslatok: szuper, akkor majd írok emailt. Hátha lesz köztük olyan, ami másokat is érdekelne.

  24. doggfather
    mondta:

    @jobangel: jah, így már értem.

  25. jobangel
    mondta:

    @hegyiszivacs: Szia, köszi, témajavaslatot mindig szívesen veszek. Akár kommentben, akár mailben!

    Az angolodról meg: valószínűleg igazad van, a HR-es angolja maradt el attól a szinttől, hogy értékelni tudja a tudásod. A helyes reakció az lehetett volna, ha szakmai interjúztatóhoz is eljutsz vhogy. Azt nem gondolom, hogy annyira taktikus volt, hogy azt kritizálja, amire büszke vagy, hogy lássa, hogyan reagálsz. Bár akkor nem szabad lett volna hagynia, hogy elmenj.

    Az angol tudás értékelésére egy kedvenc példám egy ezeréves – talán Vodafone – reklám, ahol Galla Miklós telefonált angolul. Többen felháborodtak fórumokban, hogy micsoda nyelvtani hibát vétett, ha már angolul beszél, legalább figyelhetnének erre. Még többen meg felvilágosították a háborgókat, hogy emberünk műfordító, és annyira tud angolul, hogy tudja, amit mond az nem hibás, csak épp a magyarok által írt angol nyelvtankönyv szerint az.

  26. hegyiszivacs
    mondta:

    A bloghoz meg nagy gratula, és csak így tovább nagyon jó!
    Lenne egyébként pár dolog, amiröl még tök jó lenne olvasni a véleményedet.

  27. hegyiszivacs
    mondta:

    Életemben egyetlen olyan interjún voltam, ahol beszólt nekem a HR-es. Ez egyébként az egyetlen olyan interjú volt, ahol egyedül a HR-es volt jelen, tehát nem volt szakmai inerjúztató.
    Konkrétan a nyelvtudást kifogásolta, szerinte nem volt elég. Miután angol szakon (is) végeztem, egyetem alatt szakmai lektorálással kerestem “mellékest”, és aztán az interjú elött egy évig angol nyelvü szakmai környezetben dolgoztam, ez nyilván nem volt igaz. Én mindenestere annyira felidegesítettem magam rajta, hogy ezen a ponton udvariasan megköszöntem a lehetöséget, és elbúcsúztam. Mert ez egy annyira valószínütlen kritikai pont volt, amit egyszerüen nem tudtam lereagálni. Egyszerüen védhetetlen. A mai napig nem tudom mi lett volna a helyes megoldás.
    Utólag azt gondolom egyébként, hogy a HR-es angolja nem volt elég jó az interjúhoz, de akkor legyen annyira profi, hogy nem azzal reagálja le, hogy az én angolom nem elég jó. Ennél legyen már profibb.

  28. jobangel
    mondta:

    @doggfather: mert úgy látszik, mintha. Ezek azok, amikről nem tehet senki, néha félreértés, néha kamu. Pl. beírja, hogy “marketing kampány szervezés” az álláshirdetésbe a munkáltató, és erre válaszul a jelölt a CV-be. Ami jelenthet ügynökséggel való tárgyalást is, meg saját szervezést is. És ha a két félnél ez nem egyezik, akkor vége is. Ezért szoktam javasolni, hogy pontosan írja le mindenki a CV-ben, mt csinált. Nyelvtudásnál egyszerűbb, csillivilli angol CV-t összegugliz bárki alapfokú nyelvtudással is, aztán nem tud/mer megszólalni interjún…

  29. doggfather
    mondta:

    “A hiányos tudásanyag: általában ezen sértődik meg a legtöbb jelölt: nem tartották elegendőnek a szaktudását és/vagy nyelvtudását, és ezt azonnal közölték vele. “

    Akkor minek hívták be?!