Egy nemkívánatos tankönyv kitépett lapja, avagy szót kérnek a Gizikék

Egy nemkívánatos tankönyv kitépett lapja, avagy szót kérnek a Gizikék

Írtam mostanság az álláskeresők által használt kifogásokról, amik olyan jól mennek sok álláskeresőnek, mintha tankönyv lenne rá. Persze nincs, de a közvélekedés nem véletlenül alakul úgy, ahogy… Pl. most itt egy ilyen képzeletbeli tankönyv kitépett lapja, rajta egy írás, ami sajnos mindenkinek árt.

HR-esnek, álláskeresőnek, munkavállalónak, munkáltatónak. A probléma, amit a cikk feszeget, fontos, érdemes is tárgyalni, de olyan hozzáállással, amivel nekilátott a cikkíró, nemcsak a gyereket öntötte ki a fürdővízzel, de még a fürdődézsát is utánahajította. (a hivatkozott írás a képre kattintva olvasható)

A szakma/szakmák vonalán is eléggé eltévedt, valamiért a HR-es és a munkáltató fogalmát is keveri, és a munkavállalói igényeket generációs kérdésként tálalja, és lehivatkozik „minden szakember” véleményeként egy városi legendát… (???)

gizikek2.jpg

Egy női portálon gizikézik egy kört, ami a nőkre nézve is megalázó (a cikkíró maga is nő), hiszen ha valamit le akar szólni, akkor arra használ egy női nevet kicsinyítőképzővel, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a HR-szakmában férfiak is vannak szép számmal, és igen jók is a szakmában. De még az is előfordulhat, hogy nincs is HR-es egyes cégeknél, és a neki nem tetsző döntések nem HR-esektől születtek. És igen, vannak balfácán HR-esek is, nők és férfiak vegyesen. Általánosítani nem illendő dolog.

És ne gyertek itt nekem a mundérral, mert nem vagyok HR-es, nekem azt nem kell védenem, de az álláskeresők sorsát a szívemen viselem. Az ilyen cikkek sokat ártanak az álláskeresőknek, akik boldogulása nekem fontos. Én csak egy álláskeresési tanácsadó vagyok, aki tudja, hogyan kell állást keresni, értem a HR-es nézőpontot, értem a cégek szervezeti és üzleti modelljeit (és szeretem, ha van olyanjuk), és hajlandó is vagyok ezekről cikkezni. Ez talán előrevisz.

Innentől leginkább a Cikkíróhoz szólok, afféle nyílt levél szerűségben. Szóval:

Kedves Cikkíró!

Feltettél kérdéseket is a cikkedben, hát most válaszolok: egy majdnem-HR-es, egy álláskeresési tanácsadó, egy nő és egy eredményorientált munkavállaló nézőpontjaiból (sorrend véletlenszerű):

„…miért hallom szinte minden álláskeresőtől azt, hogy nincs egy normális meló sem a piacon?”

Nem hiszem, hogy megkérdezted „szinte minden” álláskeresőt – én sem jutottam még oda, pedig majd’ 8 éve csinálom, többezer álláskeresővel beszéltem már. Ha megnézzük együtt velük a foglalkozásaimon, hogy miért nem talál egy álláskereső neki való helyeket, kiderül, hogy mert rossz helyen keresgél, mert nem azt keresi, amibe tényleg passzolna. És kiderül, hogy rengeteg „normális meló” van a piacon, de hívjuk inkább állásnak, pozíciónak, mert úgy professzionálisabb. Mert olyan állást kell keresni, ami nekünk jó, ahhoz meg önismeret, szakmai identitás, és persze leginkább akarat kell.

„… Miért hallom azt szinte minden munkáltatótól, cégvezetőtől vagy HR-estől, hogy nincs egy igazán dolgozni akaró és tudó munkavállaló sem?”

  • Mert ők is rossz helyen keresgélnek, és nem jó az álláshirdetésük, állásajánlatuk. Mert elhitték, hogy a HR szakma nem szakma, és nem fontos.
  • Mert a cégvezető nem tudja, hogyan kell embert keresni, az egyszeri HR-est meg már annyit alázták, hogy feladta.
  • Mert a munkavállalók nem mondták el, nekik, mi lenne a jó. Még fizetési igényt se mondanak, találja ki a munkáltató, aztán ha nem jól találja ki, lehet hőzöngeni. Lost-lost.

De mivel a cégvezetőknek szakmájuk ezt jól csinálni (ellenben az álláskereséssel, ami, mint szakma nem létezik), a megoldás egyszerű: a cégvezető a menedzsment-tudása folytán tudja, hogy kell egy HR-es, hagynia kell dolgozni a HR-est, és akkor majd lesz eredmény. Jó álláshirdetések, vonzó cég, jó munkavállalók. Ha legizikézi a teljes HR-szakmát egy újságíró, ő meg elhiszi, netán még a HR-esnek is fülébe jut, hogy ő csak egy „gizike”, az pont e folyamat ellen hat.
A múlt héten sok nő között nők munkahelyi mentorálásáról szakmáztunk, minden előadó napokat készült rá, ott mindenkinek fontos volt a nők munkahelyi jólléte. 100%-nyi „gizike” Valójában nők és férfiak, HR-esek és cégvezetők, és még egy csomó szakma képviselői együtt haladnak a korral, dolgoztak azon, hogy jobb legyen a mai magyar munkaerőpiac.

A két kérdésedre a válasz szakmaibban fogalmazva strukturális munkanélküliség és strukturális munkaerőhiány, nincs itt semmi varázslat, ismeri ezeket a szakirodalom. Sok megoldás van ezekre, de minimum egy cég döntéshozójának kell lenni ahhoz, hogy valamit ezekből megvalósítsunk. Sokan elmondjuk, mitől lennénk jobban a munkahelyen, mitől lenne vonzó egy álláshirdetés, és dolgozunk a jobbításon folyamatosan, szakmában, önkéntesként (mint jómagam), cégvezetőként. Mi vagyunk a „gizikék”.

Kedves Cikkíró!

Ezek után szólj légy szíves az általad megkérdezett cégvezetőknek, „szinte mindnek”, hogy tanulják már ki a saját szakmájukat, miszerint menedzsment, cégvezetés, cégszervezés, szervezeti kultúra, és akkor majd nem kell ilyet kérdezniük. És ismerd fel, hogy te teljes tévedésben arra jutottál, hogy „mást akar az egyik, mint a másik”, pedig nem. Mindketten ugyanazon a piacon akarnak boldogulni, értéket teremteni – értéket maguknak is, mert az üzleti élet alapja az érdek. Ez sem varázslat.

Alig burkolt életkori prekoncepcióval (hopp, már megint egy szakmai kifejezés) írtál olyat is, hogy „A mai huszonévesek már nem vevők az idősebbek által olyan nagyra becsült biztos, klasszikus szabályokkal teli munkahelyekre. Őket nem lehet keretek közé szorítani…” Döbbenet, de akár egy 50+ éves is szereti a jó munkahelyet…

Szólok csendben JÓ HANGOSAN, mert ezt többezren olvassák, egy HR-es sosem dönt egy munkavállaló napi munkabeosztásáról, arról mindig a beosztott közvetlen felettese dönt, potyára bántod a HR-eseket ezügyben (is), az összest. Mert szerinted meg erről „Gizikével, az ős-HR-essel”* kellene beszélnie „Pistinek” (sic!). Így erősíted az álláskeresőkben azt a káros gondolatot, ami távoltartja őket egy jó állástól, és attól a tudástól, hogy mi is a HR feladata.

*A HR egyébként kb. százéves múltra tekint vissza, ami kifejezetten fiatalnak mondható a többi menedzsment-tudomány, pl. a többezer éves logisztika vagy a szintén ezeréve fejlődő vezetéselmélet mellett. Vö. „ős”.

Huszonéves munkahelyi tapasztalatomra támaszkodva szerintem meg a Munka Törvénykönyvét kell újragondolni, hogy nagyobb teret adjon annak a rugalmas munkaidőnek, amit valójában feszegetsz, és kb. a rendszerváltás óta létezik, csak elég bátortalanok a cégek ebben, az Mt. kötöttsége okán. Mivel én 41 éves vén banya 🙂 vagyok, „idősebbként” (idézet tőled) láttam már ezt-azt. Először is azt, hogy jó, ha vannak szigorú szabályok, pl. egy bankban vagy kórházban, de még bizony rugalmas munkaidőt, korlátlan fizetett szabadságnapokat, meg home office-t is láttam, ez utóbbit viszont igenis szabályok közé kell szorítani, mert szakmailag bizonyítottan akkor működik jól. Szakmailag, ez a kulcs már megint. Kutyabarát munkahely, 4 napos munkahét, ami szintén létezik itt és most Magyarországon! Szóval, legalább a huszonéveseket ne kábítsd azzal, hogy minden cég vaskalapos, értelmetlen szabályokkal teli gálya, mert nem azok, nem mind azok.

Ez a baj igazán a cikkeddel: a félretájékoztatás, a rosszindulat, a hangulatkeltés egy szakma és annak képviselői, valamint a nők ellen.

Arra panaszkodtál, hogy úgy mentél interjúzni, hogy nem volt pontos definíció a pozícióról, a munkaidőről, meg a fizetésről sem esett szó. Az ezirányú kérdéseidre meg azt mondták, most nem tudják megválaszolni.

Ezeket a kérdéseket nem állásinterjún tesszük fel! Hanem akkor, amikor telefonon/emailben invitálnak bennünket állásinterjúra… Tesztet írattak veled ráadásul, ami nem is állásinterjú. Miért nem kérdezted meg előre, hogy mi lesz, mivel készülj? Mert nem érdekelt, nem volt igényed a felkészülésre, nem tudtad, hogy ezt meg kell kérdezni? Pedig ez lenne a munkavállalói/álláskeresői öntudat megtestesülése, nem a gizikézés.

Nem fognak válaszolni, ha nem sikerült a teszt? Bizony, évtizedek óta így van ez az „ottmindenszebb” Nyugaton is, az álláshirdetések végén gyakran látod ma is, hogy Only Shortlisted Candidates Will Be Contacted — nem szép, de ez van. Kerülj be egy jó pozícióba, csináld másképp, teremts trendet, légy szakember, írj róla könyvet, és akkor majd másképp lesz!

Kapaszkodsz a kereslet-kínálatba végig, nos akkor ezen az alapvető közgazdasági elven fogalmazom meg én a tanulságokat: zsarnok vezetőkre, kizsákmányoló munkáltatókra pont úgy nincs kereslet, mint hőbörgőkre, károgókra sincs. A maga kínálatán kell tehát módosítania munkáltatónak és munkavállalónak egyaránt. Cikkíróként meg inkább lépjünk fel együtt az életkori megkülönböztetés, a prekoncepciók, a nőalázás, a szakmák és munkák szabotálása (HR ezesetben) ellen. Benne vagy? Mert ez lenne a korral haladás, amit számonkérsz rajtunk, a gizikéken: az alázás, a hőbörgés már nem nyerő üzleti és/vagy karrierstratégia. A tárgyi tudás, a jobbító szándék nyerő. Mi ezt csináljuk.

————–

Ja, amiben tutira egyetértünk: én is utálom azt a fajta tesztelést, ami neked nem tetszett, de erre is szakmai érveim vannak. Írtam is róla sokat a blogon, de keveset sem gizikéztem közben, még pszichológiai témájú könyvben is idéztek tőlem. Azért tőlem, mert én írtam róla így egyedül, kikutatva a témát, szakmai módon érvelve ellene. Ha már valami ellen menni kell, racionálisan tegyük.

A tárgyi tudás tisztelete, a szakma ismerete melletti üdvözlettel:

 

 

Fazekas Éva**

Jobangel, az álláskeresők védangyala

**(Csilla a 2. nevem, nem Gizella 😉

 

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz BiG74 Bodri hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @ Zabalint:
    Ez a munka-magánélet összefonódás még elég képlékeny dolog.
    Az általad felvetett meeting probléma mellett ott vannak még ilyen tisztázásra váró dolgok, mint éves szabadságkeret, munkabaleset értelmezése, táppénz…
    Nem véletlen, hogy Jobangel nem válaszolt meg semmit a felvetésekből, hanem gyorsan írt egy másik posztot.

  2. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Ezidáig mindez oda vezetett, hogy nagyon sokan hétvégén, hajnalban, meg mindenféle fura időpontokban is dolgoznak, miközben a meetingek, elérhetőség miatt a hagyományos munkaidőben is benn kell lenniük, akkor is, ha akkor nem tudnak produktivan dolgozni, tehát sokkal több időt dolgoznak, a rugalmasság pedig fordított, ők kényszerülnek a szabadidejüket is rááldozni, és nem maguk döntik el mikor, miközben irodai munkánál gyakorlatilag nem létezik olyan, hogy túlórabér.

  3. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: Néhány szóban megemlékezhetnél a ‘Álláskeresés odaátról nézve: már majdnem felvettelek, de…’ topikban leírt esetről, amikoris a fejvadász közbeiktatásával végzett, sokkörös, üzleti ebéddel is egybekötött kiválasztási procedura után az egyenes gerincű hres a fejvadász céggel közöltette a negatív döntést a munkavállalóval. A döntés oka adott esetben a munkavállaló képességeitől és készségeitől független, de az eset akkor is tanulságos.
    Ezen eset fényében, minden munkavállaló okulására elmagyarázhatnád, hogy miért is kell még mindíg felnéznünk a gizikékre.

  4. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „Alig várom, hogy odaérjünk”
    Az ilyen stílusú munkavégzés és a selejtes termék összefüggéséiről meg diplomatikusan nem beszélsz 🙁
    Az nem indok, hogy nem kapcsolóik szorosan az álláskereséshez, mivel a munka és magánélet viszonya sem kapcsolódik szorosan a az álláskereséshez.
    Amúgy nagyon jó dolog, hogy megkapjuk a feladatot meg a határidőt, de:
    Ki garantálja, hogy az adott feladat az adott határidőre elvégezhető?
    A betanított munkás is így kapja a feladatot, és így fogja a terméket előállítani?

  5. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Kifejtetted helyettem: pont az a lényeg, hogy az informatikai vívmányok metén elmosódnak munka és magánélet határai. Így nem lesz értelme az időalapú munkának az irodai világban. Feladat, határidő, hogy hajnal 2-kor csinálod meg, vagy reggel 9-kor, tökmindegy, ha megvan határidőre. Arra kell majd tudni figyelni – ahogy a freelanceres posztban írtam – hogy a magunk vállalta feladatokra értelmes határidőt szabjunk. A jövő Mt-jét valahogy úgy képzelem, hogy határidőkategóriákat tárgyal (üzleti világban már létező SLA-k, severity-k stb.), egy emberhez rendelhető max. KPI-fajtát, meg ilyenek. Persze ez most csak brainstorming, de a 8 órás munkaidő, munkaidőkeret, munkaidő+ebédidő, túlóra stb. idejétmúlt már ma is. És akkor pl. a kiskereskedelem is totál átalakul, webáruház, házhoz szállítás, automata pénztáras önkiszolgáló, ami gyakorlatilag ember nélkül is simán működik, így a nyitvatartás is egy értelmét vesztett fogalom. Ebből következően a fizetett szabadnap és a munkaszüneti nap is eltűnik majd. De mondom, ez csak gondolatkísérlet, csak kb. erre tartunk. Alig várom, hogy odaérjünk 🙂

  6. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „Ez baromi kényelmes, mert sokat dolgozni sem kell, panaszkodni is lehet, csakhát nem fizetik meg jól.”
    Ez azért nem olyan egyszerű!
    Ha kisfőnök vagy, akkor valamivel többet viszel haza, de évi 400-nál is többet túlórázol, túlóradíj nélkül.
    A nagyobb és nagy főnökök meg eleve csak külföldiek lehetnek.
    Egyébként az alacsonyabb beosztásúakat azért nem fizetik meg, mert többnyire kell a pénz a kisfőnöknek, akinek ezért a pénzért a legfőbb feladata, hogy meggyőzze a beosztottakat: amit csinálnak, az a világ legjobb munkája, amit hivatástudatból és nem holmi pisztkos anyagiakért kell végezni, legfontosabb a lelkesedés, stb stb.

  7. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „Ha nem, akkor az nem a HR-es hibája, hanem a szakmai vezetőé.”
    Ez igaz is lenne. Csakhogy működik a Peter-elv. Így aztán elég nagy az esélye annak, hogy mind a hr-es, mind a szakmai vezető alkalmatlan legyen a feladata ellátására. És mint a Peter elv bűvös képlete mondja: alkalmatlanság+alkalmatlanság=alkalmatlanság.

  8. BiG74 Bodri
    mondta:

    @: Sehol nem írtam, hogy mindenki szemét, pláne, hogy dögöljön meg. Viszont szeretem, hogy valamilyen zakkant belső motiváció miatt sikeresen belemagyarázol a kommentekbe olyan dolgokat, melyek igazából csak furán tekercselt agyadban jelennek meg. Érdekes, hogy többen megértették, mit kifogásoltam, mindenféle megdögléses jelenet nélkül. Szimplán ellentmondtam egy megmosolyogtatóan naiv állításnak.

  9. BiG74 Bodri
    mondta:

    @: Elgurult a gyógyszer?

  10. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „miközben a jövőben csak az a kérdés, hogy a munka része lesz-e a magánélet, vagy a magánélet része a munka.”
    Kifejtenéd bővebben ezt az elméletet?
    Egyik oldalról azt látom, hogy a technika, nem kis részben a telekommunikáció fejlődésének köszönhetően a munka és magánélet határai elmosódtak. Munkaidőn túl sőt hétvégén is utolérnek a munkahelyedről mobiltelefonon vagy e-mailben. Másik oldalról nézve munkaidőben is kaphatsz privát telefonüzenetet vagy e-mailt. Sőt itt van a home office is.
    A másik oldalról meg azt látjuk, hogy a termékek (ideértve fogyasztási cikkeket, szolgáltatásokat, szoftvereket, sőt akár jogszabályokat is) egyre hitványabbak, nem tartósak, eleve meg sem felelnek annak a célnak, amiért létrehozták őket.
    Szerintem igenis van a kettő között összefüggés!
    (jó, tudom, nem ezen kellene törni a fejemet, hanem hozzászólás helyett állásjelentkezéseket kellene írnom)

  11. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Bambano: „bmw meg a daimler már kongatja a vészharangot, hogy nagyon közel van, hogy beüt a krach”
    Felkészül: Mercedes, aki pont most állította le a hazai beruházását 🙁

  12. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @erikgross: „a mai magyarországon az állások jelentős hányada épeszű ember számára nem kívánatos, olyan fizetésért ésvagy körülmények között zajlik, hogy a legfőbb ok, amiért dolgoznak ilyen helyeken, hogy meg kell élni.”
    A leírt kórkép tökéletesen fedi a való világot. Egyrészt.
    De, másrészt, ebben a való világban kell boldogulni valahogy.
    Vannak akik elmennek vállalkozónak, vagy külföldön próbálnak szerencsét. Mi, a kalandvágyó többség maradunk és próbálunk túlélni.

    (amúgy meg lehet panaszkodni, de a blog tulajdonosa leállít azzal, hogy a panaszkodással nem jutsz álláshoz)

  13. Bambano
    mondta:

    @Eugene Horse: nem az a probléma azzal a könyvvel, hogy 14 éves, hanem az, hogy víziókat, álmokat tartalmaz. Egy könyv a sok közül, amelyekben olyanokról álmodoztak, hogy 2000-re már a Marson fogunk élni, meg bolygóközi űrközlekedés lesz, meg az emberek kis rakétákkal a hátukon fognak röpködni, stb. A legtöbb ilyen vízió elég csúfos véget ér, mikor nekiszáll a valóság betonfalának.

  14. Eugene Horse
    mondta:

    @B55: egy napról-napra, gyors ütemben fejlődő ágazatban egy 14 éve megjelent könyvre hivatkozni enyhén szólva humoros.

  15. Eugene Horse
    mondta:

    @B55: egy napról-napra, gyors ütemben fejlődő ágazatban egy 14 éve megjelent könyvre hivatkozni enyhén szólva humoros.

  16. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Hú, az amerikai típusú HR bullshit és az urambátyám magyar kkv kombinációja tudja a legvadabb dolgokat hozni.

  17. jobangel
    mondta:

    @szepipiktor: Na, ezt a felvetésed csak most láttam meg, de lehet sejteni, hogy nem értek egyet. A cégek és a munkavállalók is dönthessék már el egy sima menedzsment szakmában, hogy hol és kivel dolgoznak. Mondjuk HR-est mai magyar kkv-ba küldeni csak akkor, ha válságmenedzseri szerepre kell, és annyit fog keresni mint az ügyvezető, és kap is jogkört, hogy rendet csináljon a szervezetben. Egy kkv tulaj inkább tönkremegy, minthogy az általa felépített szemétdombot valaki rendbetegye…

  18. Bambano
    mondta:

    @B55: még mindig várom a szakmai érveidet. az, hogy simán lehülyézel, nem szakmai érv, továbbmegyek: semmilyen érv.

  19. Névtelen
    mondta:

    @Bambano: egyszerű , buta ember vagy ,ennyi. Fogalmad nincs semmiről vmit szajkózól . Nincs fogalmad mi az intelligencia , hát ezt elhiszem , neked biztos nincs.

  20. Bambano
    mondta:

    @B55: szeretem a sci-fit, csak nem szakmai topicban.
    ha az előbbi kifogásod az mi-re vonatkozott, akkor értem, hogy miért nem érdekel a bmw, de a véleményem nem változott. NINCS masszívan párhuzamosítható hardverünk, következésképp nincs MI sem. ennél nagyobb baj, hogy fogalmunk sincs, honnan és hogyan lesz hardver, még nagyobb baj, hogy fogalmunk sincs, mi az az intelligencia, pláne hogyan lehet modellezni.

    szóval az mi meg a szingularitás meg a többi ilyesmi a közeli jövőben még jól hangzó bullshitnek is gyenge lesz, és a távolabbi jövő is kétséges.

  21. Névtelen
    mondta:

    @Bambano: a szingularitás küszöbén c. Könyvet ajánlom. Remek összefoglaló mi áll előttünk. Na helló.

  22. Bambano
    mondta:

    @B55: de, erről beszéltél. ha ignorálod a bmw gyár problematikáját, hamis eredményre fogsz jutni, mert kizárod a valós tényeket.

  23. Névtelen
    mondta:

    @Bambano: kit éerdekel ez? Én nem erről beszéltem ! Próbáld értelmezni. Tudom nehez megy . Nem érdekel a BMW gyár problematikája.

  24. Bambano
    mondta:

    @B55: és te olvasgatsz mostanában? például olvasgattál arról híreket, hogy lehet, hogy mégse jön Debrecenbe a bmw gyár? szerinted akik abban bíztak, hogy oda fognak menni dolgozni, azok most azon agyalnak, hogy babzsák fotelt meg dizájnos irodaépületet kérjenek a felvételi interjún, vagy azon, hogy legyen valamilyen állásuk, amiből futja zsíroskenyérre?

    a munkaerőpiacon dinamikus változások során áll be egy ideiglenes egyensúly. a dolgozó elvileg tudja, hogy meddig mehet el az extra igényeivel, a munkaadó meg tudja, hogy mennyire kell neki a dolgozó és mennyit engedhet. Most vannak olyan területek az országban, Pesten, Győrben, pár helyen, ahol annyira nincs munkaerő, hogy a dolgozó egész magas követeléseket is tehet. Mihelyst csökkenésbe vált az, hogy mennyire kell a melós, csökkenésbe fog kényszerülni a követelése is. Ez egy sima egyszerű közgazdasági dolog. És nagyon úgy néz ki, hogy most bukta fog következni egy ideig. aminek az lesz az eredménye, hogy a munkaadó meg fogja tudni tartani a dolgozóját akkor is, ha minimális vagy nulla kiegészítő juttatást ad. Erről ír minden hírforrás. Te nem olvasod ezeket? ne aggódj, én elolvastam, helyetted is. Neked is érdemes lenne mások téves megítélése helyett tájékozódni.

  25. Névtelen
    mondta:

    @Bambano: olvassgass még egy picit azt javaslom . Marhaság amit írsz.Vissza a kőbaltához , vagy mi? Semmit nem tudsz arról mi van a világban. Egyszerűen buta vagy.

  26. Névtelen
    mondta:

    @BiG74 Bodri: bodrika látszik nem túl jók a tapasztalataid. Jó sok butaságot hordtál össze. Nyilván nagyon szeretted , a törtető karrierista kollégáidat. Kifejezetten vágytál az agresszivitásukra. Próbáld már értelmezni amit írtam!! Ez a mindenki g..ci filozófia hülyeség. Amiről beszélgettünk egész más , mint a mindenki dögöljön meg ,meg a mindenki szemét. Próbálj felnőni a beszélgetéshez , amúgy ne szennyezd butaságoddal a beszélgetést.

  27. Bambano
    mondta:

    @szepipiktor: az a probléma ezzel a hozzászólással, hogy van egy tévképzeted a hr-ről és hirdeted is. Az ugyanis, hogy sok cégnél nincs hr, vagy rosszul működik, nem a hr szakma hibája.

    például a hr nem adminisztrál, arra van a munkaügy. például a hr soha nem dönt a jelöltekről. pláne nem a toborzás az egyetlen feladata.

  28. Bambano
    mondta:

    @B55: „Az un. Z generáció alapjaiban változtatja meg a munkaerőpiacot”: valójában nem. eddig munkaerőhiány volt, így a hr-esek összeszorított fogakkal eltűrték, hogy a z generáció ökörködjön. de itt a válság, jön a munkahiány, majd a z generáció fogja összeszorítani a fogait, mert máskülönben arccal hárítja a murvát. figyeld meg, 2-3 év, és sehol nem lesz már olyan, hogy hogyan tartsuk meg a z generációt, meg milyen juttatásokat kell adni, meg stb. vigyorogva fogják megvágni az összes juttatást, vissza fog kerülni minden munkahely a 80-as évek stílusába, a dolgozó meg örüljön, hogy van munkája.

    ez a mostani munkaerőpiaci lufi egy marhaság. el fogják törölni első adandó alkalommal.

    A mesterséges intelligenciáról meg annyit: NINCS. és még nagyon-nagyon sokáig nem is lesz. sima mezei algoritmusok vannak, amikről azt hazudják, hogy intelligensek annak érdekében, hogy pénzt kapjanak a semmire nem jó fejlesztéseik finanszírozására. az emberi intelligencia párhuzamos működésen alapszik. az az alapja, hogy egy-egy döntéshozó egység viszonylag lassú, de sok van belőle. de nem úgy sok, mint ahogy a számítógépben sok, hogy az egymagos processzortól eljutottunk a hétköznapi kategóriában a 22 magosig. hanem úgy sok, hogy van belőle 5 milliárd. Tehát ha a Földön élő emberek közül minden háromból kettőnek lenne számítógépe, azokat összekapcsolnánk egy olyan hálózattal, hogy nanoszekundumok alatt tudnának kommunikálni, akkor azon a rendszeren lehetne egy darab mi-t futtatni.

    minden más ilyen állítás kamu.

  29. Visceroid
    mondta:

    Orbánisztánban felejtsük már el az ilyen modoros hülyeségeket. Igen 20 éves Gizikék döntenek hasra ütés alapján. Ennyi. Ez meg van engedve. Amíg ezen nincs változtatás, addig ne tessenek sírni!

  30. Eugene Horse
    mondta:

    @jobangel: oké, és ennek mi köze ahhoz, amit én írtam? Plusz mit jelent az, hogy „prezentálni a legújabb technológiákat”?

  31. jobangel
    mondta:

    @Eugene Horse: Az átlag multisnak rengeteg lehetősége van nem rabszolgának lenni, és azt rendesen meg is fizetik. Mondjuk nem gyerekmeséket kell írni, de jól kell tudni prezentálni a legújabb technológiákat, érteni kell az ügyfelet stb. Az értékteremtésért fizetnek, de itt jön be a „kisember-komplexus”, amikor emberünk azzal áltatja magát, hogy ő csak egy kis valaki a nagy gépezetben, aki úgysem érhet el semmit. Ez baromi kényelmes, mert sokat dolgozni sem kell, panaszkodni is lehet, csakhát nem fizetik meg jól.

  32. babona
    mondta:

    @jobangel: ” De kreatív, szellemi munkában (értsd: _nem_ betanított adminisztrációban) már nem ennyire egyszerűek a motivációk. ” De, többnyire jó fizust szeretne kapni mindenki, persze nem mindenáron, de innen indul minden.

  33. Eugene Horse
    mondta:

    @jobangel: szerintem ez a szöveg az irodai és multis munkák döntő részére igaz, sőt, az IT-ben is szerintem nagyobbrészt megállja a helyét. Persze ha valakit mittomén gyerekmesék írására vesznek fel, az más, oda kell egy kis lélek meg elhivatottság, de az átlag multis rabszolgának meg irodás igavonónak semmi.

  34. jobangel
    mondta:

    @Eugene Horse: Ezt próbáltuk sok álláskeresőmmel, általában bejön… Mert értik ám a HR-esek is, hogy senkinek sem élete álma pl. papíralapú kérelmeket válogatni, leveleket bontogatni, stb., de bárki megcsinálja, akinek fizetnek érte. Negatív tapasztalat egy idióta kórházi ápolási igazgató, aki nem vette fel az OKJ-s idősgondozót segédápolónak, mert hiába akart szegénykém pénzért dolgozni, nem volt érettségije. Mert nyilván lepedőhúzáshoz, ágytál-mosáshoz az elengedhetetlen… De kreatív, szellemi munkában (értsd: _nem_ betanított adminisztrációban) már nem ennyire egyszerűek a motivációk.

  35. BiG74 Bodri
    mondta:

    @Eugene Horse:
    Antiszociális egyéneket nem veszünk fel :)))

    Ráadásul nem elég jól, megbízhatóan, nagy teherbírással dolgozni, el is kell tudni adni, hogy te jól, megbízhatóan dolgozol, nem elég ezt a mindennapokban hatmillióhatszázhetvenezerszer megmutatni!

  36. Eugene Horse
    mondta:

    A poszt dögunalmas, végig se tudtam olvasni, úgyhogy nem tudom mennyire off, de én arra lennék kíváncsi, hogy mit szólna az átlag háeres, ha az interjún teljesen őszintén közölném, hogy én dolgozni akarok, egyszerűen mert pénz kell az élethez, nem másért, plusz nem akarok se haverkodni, se csapatépítőzni, se smúzolgatni és jópofizni, hanem a megadott időintervallumban a tőlem telhető lehető legnagyobb erőfeszítéssel elvégezném a munkámat, utána meg hazamennék a fr*ncba. Na vajon erre mi lenne a reakció?

  37. Mester.Tamás
    mondta:

    @szepipiktor: „Az működik a multiknál
    A normális vállalkozásoknál meg nem…”

    Az ilyeneket úgy bírom … ja nem. Aztán mégis a multik adják a termelés gerincét, nem a tíz körömmel túlélésért küzdő hasonló kkv-k, ahol ilyen megmondóemberek vannak, akiknél az óra megállt 1986-ban, akiknél még mindig az a munka lényege, hogy a nap végére lejött-e az 1000 darab hatos anyacsavar vagy sem.

    „Huszonéves munkahelyi tapasztalatomra támaszkodva szerintem meg a Munka Törvénykönyvét kell újragondolni, hogy nagyobb teret adjon annak a rugalmas munkaidőnek, amit valójában feszegetsz, és kb. a rendszerváltás óta létezik, csak elég bátortalanok a cégek ebben, az Mt. kötöttsége okán. „

    Azért ne mentsük fel teljesen a HR-t, az interjú során ő fog először és lehet, hogy utoljára találkozni a pályázóval, vagy az EXIT interjún utoljára beszélni a kollégával, hogy mégis mi volt a gond. Aztán amikor a sokadik ígéretes pályázó lép le, mert mondjuk úgy jár, mint én, amikor feltettem a kérdést, hogy van-e HO, amire a HR elkerekedett szemmel válaszolta, hogy hát ilyen nincsen, mert <x számú indok>, és ha mondjuk péntekről szombatra rendszer upgrade van, akkor ülsz az irodában és nyomkodod az ENTER-t, amire én csak annyit mondtam, hogy az addigi cégemnél Dél-Amerikába vagy Afrikába is simán VPN-nek bementünk, és csináltuk a rendszerüzemeltetést, itt meg egy budapesti központról van szó, akkor felálltam és eljöttem. Nos, a sokadik ilyen után talán szólhat a HR-es is, hogy jelentkezőket veszít a cég, mert ő hiába mond el minden szépet és jót, ha a későbbi szabályok miatt már akkor nemet mond a jelentkező.

  38. BiG74 Bodri
    mondta:

    @babona:
    Mondjuk, túl gyorsan reagáltam, mert, hogy miben szorgalmas, és segítőkész, illetve mennyire képes mindent leszarni a nagy együttműködésben ( fehérazfeketehamostaztatmondták!) azt nem ragozta az úr!

  39. szepipiktor
    mondta:

    Egyébként előírnám a HR szakmának, hogy akkor tevékenykedhetnek, ha minimum 10 évet lehúztak egy magáncégnél, kkv/kv méretig!
    És minimum ismerniük kell a Peter-elv könyveket is.
    Mert ma a HR szakma az inkompetencia-szint elérésének a felgyorsítását végzi csupán.
    Gyakorlatilag azonnal teszik az embereket a nekik nem megfelelő pozíciókba.
    Ha elém tesz egy HR-es egy zsákot, belenézés nélkül tudom, abban csak zsákbamacskát találok…

  40. szepipiktor
    mondta:

    @babona: Pontosan összefoglaltad!
    Az idősebbek emlékeznek arra, amikor a lottószelvényeket kézzel ellenőrizték. Volt egy lyukasztott maszk az ellenőzést végzőknél, rátették a szelvényre és a vizuálisan látták, hogy hány X látható.
    Kb. ez van ma a HR területén.
    Készítenek egy szabvány keresési anyagot, gyártanak mellé egy „maszkot”.
    Beérkeznek a jelentkezések, a HR-esek ráteszik azokra a maszkot, és a megfelelően X-elt pályázókat kigyűjtik.
    Ez mégegyszer átvizsgálják és már szubjektív szempontok alapján tovább szűkítik a kört.
    Ez a szűkített lista kerül a megrenedlő elé.
    90%, hogy az eredmény és az igény nem találkozik, a megrendelő a 10%-ból választ, míg a kidobott 90%-ban lehet hogy számos jobb lett volna.
    Miért is? Mert a képzése a szakmának egységesített, de ami jó az USÁban, az nem jó Hollandiában vagy nálunk és végképp nem jó minden cégméretre, szakmai területre.
    De az egységest képzik és a szakmát gyakorlók is egy generáció – akik már a globalizációt, az online világot tartja alapnak – képviselői.
    Tehát nekik alap olyan feltételek szabása, ami csak az egységes szabályoknak és a szubjektív értékeknek felelnek meg. A felesleges nyelttudás előírás olyan munkakörökbe, akik a büdös életben nem kerülnek olyan helyzetbe, ahol erre szükség lenne, a végzettség dokumentáltásga kontra szakmai gyakorlat, tapasztalat, rutin és ugye az életkor…
    Ha van egy 25-30 éves A-jelölt és egy 45-50 éves B-jelölt, akkor a 25-30 éves HR-es az A-jelöltet viszi tovább és a B-jelöltet dobja ki. Pedig utóbbi garantáltan tapasztaltabb, gyakorlottabb, de ugye ő más világ már. Én pedig azonnal az utóbbit választom, hiszen nekem pénz a másik betanítása, „betörése” és később is hoz hasznot…
    .
    Egyébként jól írja a kolléga: a csík huzza a repülőt koncepció.
    A mai aktivista világ jó termőtalaj a HR-nek, most ezért erőltetik ezt a „mi majd megmondjuk a tuljasdonosnak, mi a jó” dolgot.
    Aktuális trend, lefelé visz, majd elmúlik (ez is)…

  41. babona
    mondta:

    @BiG74 Bodri: @B55:
    ” A szorgalmas, együttműködő és segítőkész kollégák egy vállalati rendszerben jobban érvényesülnek. „
    ‘ Meg a nagy francokat! ‘ Ja, elég kommunisztikus elképzelés. Mondhatnám BS. Pont fordítva. Ha a feljutáshoz van tehetséged, feljutsz, ha a munkához, dolgozhatsz. A hatalom birtoklásához hatalombirtoklási képesség kell, semmi más. Sima evolúció.

  42. szepipiktor
    mondta:

    @jobangel: Csak azért írod ezt, mert kizárólag multikörnyzetere gondolsz, és én is erre utaltam, mint probléma!
    De az életben a nagyobb halmaz nem ez, hanem a 60%-nyi hazai vállalkozói halmaz, a mikrók, a kkv-k és a még létező kv-k. Ebben a hatalmas halmazban a munkaadó – nem maga a tulajdonos!!! – pontosan leírhatja a feltételeket és a HR-esnek csak az adminisztráció marad. Hiszen ő nem ért az adott szakmához, így a kiválasztástnál sem szakmai szempontokat követ, hanem szabvány paramétereket.
    Konkrét példa az optimális kiválasztáshoz:
    Cégem ipari és IT fejelesztésekkel és szolgáltatásokkal foglalkozik. Az egyik fejlesztési projekt részfeladatához vezérlések, automatizálások fejlesztéséhez értő szakemberre volt szükségünk, aki képben van (nem kell magyarázni), rutinja van, tervezésben és a tesztelésben, kivitelezésben is képes hatékonyan résztvenni.
    Még azt sem lehet pontosan lírni, hogy mi szerepeljen egy hirdetésben, ha kiadom a feladatot, akkor egy szabány igény jelenik meg és az 1000 jelentkező 99%-a nem fog megfelelni, de a HR-es (ügynökség) 20%-os listát adna át, hiszen ennyien biztosan megfeleltek az Ő által készített igénysorhoz.
    Tehát maradt a saját kapcsolatrendszer és abból, a több évtizedes múltból megtaláltuk az a szakembert, akinek ismertük a munkásságát, az emberi stílusát (hiszen csapatba kell illeszteni!). Igaz kellett ehhez 2 hét és pár tucat telefon és email…
    De ekkor is az a jó, ha nem maga a tulajdonos foglalkozik a dolgokkal, hanem az adott feladatért felelős emberke, akinek meg érdeke, hogy időt szánjon a pontos kiválasztásra, mert az ő sikere is ettől függ(het).
    De ugye a HR társszakmáiból – PR, marketing, kommunikáció – is említhetnék több hasonló példát, például a neves marketingcégek sorra ugyanazt a tervet tették le az asztalra, ami az akokori cégünk számára nem volt jó. Mert mi nem webáruházak számára „gyártottunk”, hanem a sokmilliós termékünket a cégvezetők vadászatok, bulik közben „javasolták” a másik cégvezetőknek.
    Nem mindenre jó a kollektivizálás, nem lehet minden sokszögűből gömböt csiszolni.
    A HR és társzakmái a nagyvállalati, jellemzően a multivilágban életképesek.
    Minden alapja a mikroközösség. Azt lehet optimalizálni, hatékonyan működtetni. A nöbekedés során sok ilyen mikroközösséget kell összeépíteni. De ha az alapoknál kell valami, akkor nem a legfeleső szinten hozunk döntést, hanem lesétálunk a „pincébe” és az ott működőkkel egyeztetünk, mire van szükségük ahhoz, hogy az egész ne omoljon össze vagy lehessen tovább építkezni.
    A HR a legfelső szinten élőkkel van párban, onnan hozott döntések lefelé haladva rohamosan csökkenő hatékonyságúak lesznek.
    Na ez a baj!

  43. BiG74 Bodri
    mondta:

    @B55:
    ” A szorgalmas, együttműködő és segítőkész kollégák egy vállalati rendszerben jobban érvényesülnek. „
    Meg a nagy francokat!

  44. babona
    mondta:

    @jobangel: A szepi nem egy leírt feltételrendszerre gondol, hanem egy, csak a HRes fejben létező , ha komolyabb lenne mondhatnám „szakmai közmegegyezés”-re (fiatal, agilis, tapasztalt, két nyelven beszélő jó csapattag stb; ugye a szavak ereje…ha eleget olvasod magad is elhiszed hogy így kell ), ami egy „kiválasztási keret”. Na már ez gyakran hibás. Ahogy a saját példádban írtad. A HR -es csak a tengilengit látta, meg hogy elkéseget, közben meg lehet hogy a legnagyobb megrendelővel kávézgatott a sarkon.

  45. jobangel
    mondta:

    @szepipiktor: Én úgy gondolom, hogy a HR-esnek nincs egységes feltételrendszere, a szakmai vezető által meghatározott feltételrendszerre keresi az embert. Ha nem, akkor az nem a HR-es hibája, hanem a szakmai vezetőé.
    A szakmai vezetőnek viszont mégis inkább csak shortlist-et adnék, mert az ő óradíja elég drága ahhoz, hogy interjúztasson mindenkit. Viszont láttam már céget, ahol időnként megkérdezték a HR-est, hogy akit kiszórt, azt egészen pontosan miért szórta ki. Merthogy az illető most a versenytársnál van, és épp elvitt egy projektet előlünk, szóval mesélje már el, hogy nem alkalmas… És írjon CV-t, mert állást kell keresnie… 2-3 ilyen eset után valahogy óvatosabban szórtak. A Szent Racionalitás ugye: elfelejtette megkérdezni, milyen kapcsolatrendszere van az adott salesnek, és a nem passzoló iparági tapasztalatai alapján szórta ki.

  46. szepipiktor
    mondta:

    Lássuk be, a poszt igazolja azt, amit sok-sok éve ugatok.
    A HR szakma = a személyzetis.
    A feladata az ezzel a területtel kapcsolatos ADMINISZTRÁCIÓ elvégzése.
    A mai korban a munkaadók kényelmi okokból „ruházzák” ár a feladataikat ennek a halmaznak.
    De ez ma jellemzően egy globalizált, marketingalapú szakma, amit a hazai képzésben egy az egyben egyentankönyek alapján oktatnak.
    Ugye senki sem gondolja, hogy egy HR-es ért ahhoz a szakmához, amihez embert keres? Egy büdös fenét ért, egy ügynökséges miért értene egy 25-30-as ifjú szőke hölgy a kőművességhez, a tetőfedéshez, a elektromossághoz, a statikához, a vegyészethez és reggelig sorolhatnám a szakmákat. Mivel a „megrendelő” lustaságból csak pár alapot ad meg, a HR-es általánosságokat fog összerakni a kereséshez.
    És ami még károsabb: a döntést is átpasszolják nekik, a munkaadók már csak azokkal találkoznak, akiket a HR-es kiválasztott.
    Gyakorlatilag 15% körüli a hatékonyság így. Hiszen a HR-es eleve kidob minden olyan jelentkezőt, aki az ő egységes feltételrendszerének nem felel meg. Mivel pedig nem ért ahhoz a szakmához, ahova embert kell keresnie, bfeltételnek írja a felesleges nyelvtudást, kizárja az adott életkor felettieket és jellemzően a papírt tartja fontosabbnak a rutinnál, tapasztalatnál. Hiszen ő is csak a papírjának, nyelvtudásának és életkorának köszönheti a munkáját.
    Kipróbáltuk számtalanszor, 0 eredmény lett. Személyes vonalon meg 100%-os. Hiszen mi tudtuk kit keresünk és a jelentkezőket mi mértük fel és nem egy előszűrt listából „dolgozhatttunk”.
    Optimális ha az adott munkahelyi vezető írja meg a feltételrendszert és az összes jelentkezővel beszél, hiszen a kiválasztottal ő fog dolgozni!
    Persze ez csak az élet valós területein működik, a mai HR meg a internacionalista és közalkalmazotti szférában használható, ahol fogaskerekeket keresnek és nem kreatív, hasznos dolgozókat.
    .
    A másik meg, ez a felhívásosdi…
    A mai generáció úgy gondolja, hogy a munkaerőpoac is az aktivista mozgalmak része!
    NEM a munkavállaló szabja a feltételeket, hanem a munkaadó.
    A megfelelő lépés: ha nem teteszik, nem megyünk oda melózni, nem oda jelentkezünk.
    De az mégsem normális, hogy majd egy munkavállaló szabja meg a feltételeket.
    A mai generáció – akikről a poszt döntően szól – azt hiszi, hogy a sorozatokban él, hogy ez is valami esti romkocsmás buli. Ezért káros a startup vonal, hiszen a fiatal nem tanulja meg, hogy az életben nem babzsákfotelek, pingpongasztalok meg hasonlók vannak, hanem munka, munkaidő, határidő, fegyelem, alá-fölérendeletség stb. az alap. Hogy nem akkor megyek be, amikor nekem teteszik, nem azt csinálom, amihez kedvem van és az munka nem mítingek sorozata és önigazoló excel táblázatok gyártása.
    Az működik a multiknál
    A normális vállalkozásoknál meg nem…

  47. Zabalint
    mondta:

    Ugye elvileg az, hogy milyen a HR, ugyanúgy a vezetők felelőssége, mint ahogy milyen a kontrolling vagy éppen a karbantartás. A gyakorlatban nagyvállalati szinten azért ez nem ilyen egyszerű, mert nem mindig mindenre van rálátása a vezetőségnek, így létrejöhetnek kiskirályságok. Jellemzően ott vannak a legnagyobb gondok, amikor túl nagy hatáskört kap a HR. Nem, nem csak munkavállalói szempontból, sokszor szív egy-egy csapat miattuk, mert nem tudják betölteni az üresen maradt pozíciót.

  48. Névtelen
    mondta:

    @dundler: egy HR vezetői interjún sztemnaz egyetlen releváns kérdést tették fel nekem, mondjam el ,mit tudok hozzá tenni a vállalat értékéhez. Ha semmit ez a pozíció értéktelen nem kell! A többi duma meg humbug.

  49. Névtelen
    mondta:

    @jobangel: hát igen… A vezetők döntő többségét elküldeném egy jövő világ tanfolyamra , annyira nem látják ezt az egészet. A robotika, a nano technológia és a mesterséges intelligencia fejlődése teljesen más világot hoz. A digitális bennszülöttek már egész más világba születtek, más emberek ,mint mi. A velük való bánásmód egy új tudomány. Ha egyáltalán HR-ől beszélünk mindezek ismerete nélkül már nem lehet komoly szakmai munkát végezni. Még mindig ott tartunk , hogy az egyszeri HR-es azon rugózik hány munkahelyen volt a jelölt. Egész más kompetenciákat kéne nézni, egész másra kéne a vezetőket kondicionálni. Szakadjunk már el az íróasztaltól ,mert csak az dolgozik aki ott ül. ???? Marhaság ! De egyszerűen a gyenge HR-et csak a gyenge vezetők múlják alul.

  50. dundler
    mondta:

    Kedves Gizike! Szerintem éppen ez az a hozzáállás amivel Gizikévé válik egy Éva nevezetű HR-es 41 éves „szakember”! Pl. a munkavállaló nem mondja el, h neki mi lenne a jó! Szegény ott ül szemben egy láthatóan jól megfizetett (még ha nincs is megfizetve akkor is úgy néz ki, mert a külsejére biztos vagyok, h áldoz )szemben és álláshoz ergo megélhetéshez akar jutni. Kérdezik, ha rosszul válaszol nincs további kör, állás, megélhetés. Ha keveset mond, nincs tisztába az értékeivel, a betöltendő állás fontosságával, stb. , ha sokat ezt nem tudjuk megfizetni, költségvetési határ stb… Mi ez, ha nem egy téves szerepleosztás. A HR-es tudnia kellene, hogy milyen munkaerőt akar és azért mennyit hajlandó fizetni. A munkavállalónak meg azt kell tudnia, hogy ennyiért hajlandó-e abban a munkakörben dolgozni. Egyszerű ez a játék. Ha a HR spórolni akar akkor kérdez fizetési igényt, és az ár/érték alapján dönt. Az árat tudja az értéket nem ismeri csak véleményez pár oldal és fél órás beszélgetés után. Tetszett már arról hallani, hogy megnyerő modorú, intelligens csaló? Vagy Őn képes ennyi idő alatt egy embert kiismerni. A 41 év tényleg szép élekor, nekem közel ennyi munkatapasztalattal is nagy nehézséget okoz egy hónapon belül, hogy saját szakmában eldöntsem, hogy ki alkalmas egy feladat elvégzésére. A HR egy nagyon fontos terület a cég életében, de a helyén kell kezelni. Ez a kapu befele,….. de egy-két rossz mondat vagy elképzelés és a kifele menet is itt kezdődhet.

  51. jobangel
    mondta:

    @B55: igen, ezek a változások majd elsöprik mindazt, amit a munkaerőpiacról és a munkahelyi munkáról ma gondolunk, és pont ezért hoztam fel az Mt.-t akadályozó tényezőnek. A 70-es évekbeli munkahelyi berendezkedést szabályozza. Emellett a mainstream média még mindig azon pörög, hogy munka és magánélet egyensúlya, miközben a jövőben csak az a kérdés, hogy a munka része lesz-e a magánélet, vagy a magánélet része a munka. Ez utóbbi jobb lenne. A Z generáció egyébként szinte áldásként fog komolyan megjelenni ebben a folyamatban, de ahhoz a többi generációnak is nyitottnak kell lenniük rá. Most még a legtöbb helyen problémaforrásként tekintenek rájuk, mert nem értik őket, pedig ami rájuk jellemző, az pont jó a munkaerőpiacnak: röhögnek a tekintélyelvű világon, pillanatok alatt alkalmazkodnak a digitális fejlődéshez, nem pazarolják az idejüket, hatékonyak. Más kérdés, hogy ez nem tetszik azoknak, akik nem így élnek, és belesavanyodtak a 70-es évekbeli modellbe. Amit leginkább meg kell majd oldani, az a folyamattal egyidőben kialakuló szakadék a kékgallérosok és a fehérgallérosok között.

  52. Névtelen
    mondta:

    @HellsAngel: hosszabb távon soha nem voltak sikeresek az agresszív, törtető ,és karrierista emberek. A szorgalmas, együttműködő és segítőkész kollégák egy vállalati rendszerben jobban érvényesülnek. Abban igazad van a ma fiataljainak nincs könnyű helyzete , minden iszonyúan felgyorsúlt . Az információ elönt bennünket. Nem mindegy melyik generációról beszélünk. Az un. Z generáció alapjaiban változtatja meg a munkaerőpiacot, míg az új digitális világ a vállalati struktúrákat és működést rendezi át. Amerikában már lassan a virtuális vállalatok veszik át a korábbiak helyét . Itthon még csak a szelét érezzük ennek a hatalmas változásnak.

  53. HellsAngel
    mondta:

    @Bambano: Azert azt latni kell, hogy a fiatalok viselkedese a kornyezethez alkalmazkodik. A 70-es, 80-as evekben a hippiknek konnyu volt beallni a sorba, miutan meguntak a lazadast. Ha kovettek a tanaraik utasitasait, akkor elvegeztek az iskolat, lett allasuk, csaladjuk, lakasuk, stb. Es nem csak itt nalunk, nyugaton is, mindenkinek. A benzin olcso volt, a gazdasag szaguldott, nem ert veget a legtobb hazassag par even belul, mindenki szamithatott a biztonsagra es a nyugdijra. Igy aztan konnyu volt lelkesen jatszani a jo katonat. Ma ugyanez eleg nehez. Ha ma egy atlagos fiatal pontosan azt csinalja, amit a tanarai mondanak, valoszinuleg sose lesz allasa, rosszabb esetben beleszalad egy kamu egyetembe es egy eletre eladosodik diakhitellel (ez most amerikara vonatkozik). De egyebkent sem szamithat stabil csaladra, bekes oregsegre, szukulo gazdasagi kornyezetre kell felkeszulnie, arra, hogy le fogjak daralni elobb-utobb. Sajnos ha felidezem eletembol azokat, akik olyan kedvesek, kompromisszumkeszek es normalisak voltak, nem mondanam, hogy atlagban olyan nagyon jol jartak volna ebben a vilagban, igy aztan a tapasztalat es a vesztenivalo hianya akaratlanul is arra sarkallja az embert, hogy elesebben jatsszon.

  54. Bambano
    mondta:

    A gizike az átlagos, semmire sem jó hr-es archetípusa. Mit ilyen, a gizikézés teljesen korrekt és helyénvaló volt abban a cikkben.Ezen persze fel lehet háborodni, de ettől ez még korrekt marad.

    Az alapprobléma, amit elkezdett karcolgatni az a cikk, de nem ment bele rendesen, az az, hogy mikor jön el végre az a pillanat, amikor legalább egy, de inkább több igazi hr-es odaáll a mindenféle generációs munkavállalók elé, és kimondja, hogy öreg, amivel eddig etettek a cosmopolitanban, az nem igaz. úgyhogy tessék beállni a sorba és kuss legyen. Szerintem sokkal korrektebb lenne végre egy őszinte beszéddel felébreszteni a fiatalokat, mint megvárni, hogy bezárjon a mamahotel és az éhezés ébressze rá őket, hogy mi a valóság.

    ugyanis bármennyire kínos ez számukra, a cégek működését nem ők határozzák meg. bizonyos szintig lehet tolerálni, hogy azt hiszik, máshoz van joguk, de lesz egy pont, amin túl már nem éri meg, és akkor mehetnek az utcára. különben is tessék odafigyelni a jelekre, a bmw meg a daimler már kongatja a vészharangot, hogy nagyon közel van, hogy beüt a krach, és akkor késő lesz megszokni, hogy mégiscsak az a munkatempó, amit az öregektől elvártak régebben.

  55. jobangel
    mondta:

    @erikgross: szerinted egy frusztrált vezetőből rendes vezető lesz? Bizony, ez nem így megy. Ha nézel sorozatgyilkosos filmet, részletesen megnézted egy-egy diktátor életrajzát a történelemből, vagy ha csak volt már hülye főnököd, szinte biztos lehetsz benne, hogy a minta ugyanaz: a túlkompenzálás elhozza a tragédiát, és lesz sok ártatlan áldozat.

    A kiszolgáltatottság soha nem visz előre, az egyenrangú felek együttműködése meg igen. És persze nem véletlenül hivatkozok az Mt-re, ami kifejezetten gátja annak, hogy pozitív változások legyenek nálunk (pl. mit kezd az Mt. a korlátlan számú fizetett szabadnappal? A home office-ban történt munkahelyi balesettel? Már a rugalmas munkaidőt sem képes életszerűre szabályozni. )

  56. erikgross (törölt)
    mondta:

    @RHalacska:

    ?
    egy potenciális munkavállalónak múltja és jelene van, ezek a képesítéseim, gyakorlatom, ez a személyiségem, képességeim, stb.
    innentől kezdve nem ő mondja meg, mit és hogy kell csinálni, a munkakört a munkáltató alakítja ki, persze van ahol a ténylegesen felvett jelölthöz is alakítják, persze nem ez a gyakori.
    ha a munkaadó nem tudja mit akar, ki akar, akkor lényegében nincs miről beszélni, még azt sem lehet megmondani, a jelölt mekkora valószínűséggel alkalmas, hisz nincs mire alkalmasnak lennie.

  57. RHalacska
    mondta:

    Igazából közös a munkavállalóban, és a munkáltatóban, hogy ködös elképzelési vannak arról, hogy mit akarnak. Iszonyú nehéz megtalálni azt a munkavállalót, aki akar és tud is tenni azért, hogy elkészüljön a munka, és ugyan ilyen nehéz magtalálni a munkahelyet, ami tudja definiálni kit akar. De ez a megrendelő szolgáltató piacon is jelen lévő kettős nem tudás. Ha én mint munkahely(megrendelő) nem tudom mit akarok pontosan elvégeztetni, akkor a munkavállaló(szolgáltató) nem fogja tudni jól elvégezni, esetlegesen olyanra kérik, amit nem tud, mert rossz szakmához fordultak. Pl. egy rendszerüzemeltető mérnök nem fog tudni programot írni, egy programozó nem fog tudni egy gépet jól összerakni. Persze vannak átfedések, de nem jó választás.És amikor emellé bejön bármiféle linkség bármely oldalról (nem dolgozunk, nem fizetünk) akkor vége van.

  58. erikgross (törölt)
    mondta:

    pedig nagyon egyszerű: a mai magyarországon az állások jelentős hányada épeszű ember számára nem kívánatos, olyan fizetésért ésvagy körülmények között zajlik, hogy a legfőbb ok, amiért dolgoznak ilyen helyeken, hogy meg kell élni.
    magyarországon hiába nem angyalok (de mennyire nem!)a munkavállalók, de először a munkaadóknak, a vezető beosztásúaknak kell változniuk és addig kell őket frusztrálni, amíg ez meg nem történik.
    napi 10 cikk a rossz főnökről, munkaadóról, napi egy a problémás álláskeresőről.
    ennyi.
    minden más csak a munkavállalók kárára megy, persze azokéra, akik nem tudnak mondjuk családi vállalkozásba belépni, nem mennek külföldre, nem tudnak ismeretséggel bekerülni és csókossá válni, stb.
    amikor majd minden a síró munkaadókkal lesz tele, amikor már egyesek térdre esnek a dolgozó előtt, kórházba kerülnek pszichés alapon, na akkor kezd valamennyire kiegyenlítődni a helyzet.
    ütni mindet, ahol érjük.

  59. Go!Go!
    mondta:

    @jobangel: ennek nincs/sincs.

    Birka viszont olyan, mint az egyszeri beteg a viccben, akinek az összes Rorschach teszt ábráról ugyanaz jut eszébe

  60. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Nem, ennek semmi köze a liberalizmushoz, vagy kapitalizmushoz. Ha a szakmai tudatlanság kárt tesz a közvéleményben, az mindannyiunk problémája. De ha már véleményszabadság: neki joga van a véleményéhez, nekünk meg jogunk van rámutatni, hogy hát tudatlanka. Poén a köbön: a megszólított cikkíró HR szakon végzett, mint megtudtam a Linkedinről… Innentől már pszichológusok is találhatnak rajta fogást 🙂

  61. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Nem kell ennyire komolyan venni az egészet. A liberalizmus, a kapitalizmus egyszerűen ilyen.

  62. Online Távmunkás
    mondta:

    Nekem a „HR-es Gizike” kifejezésről az állami szférában jellemző, nagyjából 60 éves HR-adminisztrátor jut eszembe, aki a többi hasonló háttérdolgozóhoz hasonlóan egész nap pletykál, kávézik, de nem ő interjúztat…