Felmondási ok: személyes konfliktus

Felmondási ok: személyes konfliktus

konfliktus.jpgÁllásinterjún legalább egy volt munkahellyel kapcsolatban felmerül a kérdés, miért jöttél el/mondtál fel/mondtak fel neked ott. Többször kérdezik tőlem, mit kell mondani akkor, ha személyes konfliktus volt az ok. Pontosan ezt, hogy személyes konfliktus volt az ok. Ez az egyik leggyakoribb ok a felmondásra, így nincs miért nem vállalni.

A beszélgetés ilyenkor azzal folytatódik, amiről nem akarnánk beszélni. Mi volt ez a konfliktus? Szakmai véleménykülönbség vagy személyiségbeli? Mi okozta? Hogyan kezelted? Itt lehet elrontani a válaszadást. Hogy mi a jó válasz az álláskeresőtől erre, arra most kivételesen úgy tudok rámutatni, ha az állásinterjúztató oldaláról is megközelítem az elvárásokat, félelmeket ezzel kapcsolatban.

Az állásinterjúztató egy általa már ismert csapatba akar felvenni egy új embert, aminek komoly kockázata van. A csapattagok elfogadják-e az új embert? Biztos akar ebben lenni, mert szakmai tudást könnyen mérhet, a csapatának érzékeny pontjait ismeri, de az új embert nem. Lehet szakmailag kiváló, elviselhetetlen ember. Amit ilyenkor ki akar deríteni, hogy ki volt a „hibás”a konfliktusban. Az álláskereső nyilván saját bevallása szerint sosem hibás. Vagy valamennyit bevállal a konfliktusból, pl. hogy „én egyre kevésbé vettem jó néven a vicceiket stb.”, de nyilván teljesen sosem. Amikor ezt feszegetik, érdemes leírni folyamatában a konfliktust. Honnan indult, hogyan mérgesedett el, mennyi idő után adtad fel, a feladást, felmondást utólag jó döntésnek értékeled-e? Ha szakmai véleménykülönbség volt, az objektívebben megítélhető: ha az elmondás alapján az interjúztató úgy ítéli meg, hogy nem az álláskeresőnek volt igaza, akkor bizony az állás elúszik. Ez sem katasztrófa, mert legalább még egyszer nem futsz bele ugyanabba a szakmai szemléletkülönbségbe.

Néha egy-egy erről szóló történetet olvasva, akár Facebook-kommentekben, akár panaszokban felmerül bennem is: lehet, hogy a konfliktust pont a panaszkodó generálja? Egyik tipikus példa, mikor már az önéletrajzba beírja, mit „nem bír”. Mindenki megbecsülésre vágyik, ezt leírva érti is minden munkáltató, de mikor azt olvassuk az önéletrajzban, hogy „nem bírom az áskálódást”, felmerül, hogy miért erre számít? Mert vele eddig mindenhol ez történt? Vajon miért? Létezik, hogy teljesen különböző csapatok tévesen bántak ugyanúgy rosszul az adott emberrel? Vagy ez az ember általában ezt váltja ki valamilyen viselkedésével? Gyanús, ha az álláskereső egy bizonyos tulajdonságát, jellemzőjét okolja amiatt, hogy gúny tárgyává vált. Pl. nehéz elhinni, hogy valakit komolyan és folyamatosan bánthatnak amiatt, hogy vegetáriánus, és ezért inkább felmond. Biztos, hogy nem az történt, hogy mindenkinek ecsetelte a maga életmódjának „jobbságát”, és ebből mindenki másnak elege lett?

Az állásinterjúztató ilyenkor megpróbálkozhat azzal, hogy az álláskereső toleranciáját teszteli. Téves irányt vehet a beszélgetés, ha konkrétan vallásra, politikai nézetekre kérdez rá, ezt törvény szerint is tilos. Egyszerű szituációs feladatból azonban kiderülhet, mit tesz az álláskereső egy vitahelyzetben, egy reklamáló ügyféllel stb. De léteznek olyan írásos tolerancia-tesztek is, amiket egyes szakmákban – főleg, ahol embereken kell segíteni – ajánlatos megíratni. Ha ilyet íratnának veled, arra hogyan reagálsz? Már ez is lehet árulkodó.

Fontos láttatni, hogy kiállsz magadért. Általános igazság, hogy az áldozat-típusú emberből könnyebben lesz áldozat (mert hagyja magát), ezért jó azt is megmutatni, hogy meg tudod védeni magad – és főleg a cég érdekét, ha úgy adódik (pl. reklamáló ügyfél esetében). Hogyan teszed ezt? Van-e hozzá megfelelő érvrendszered, kellően diplomatikus vagy-e?

A véletlen sértésekre hogyan reagálsz? Pl. ha valaki nem tudja, hogy egy adott témára érzékeny vagy, és ő ezzel kezd viccelődni, akkor azt hogyan kezeled? Szólsz róla, hogy érintett vagy, vagy… Hogyan szólsz? Ha nem, miért nem?

A személyes konfliktus miatti felmondás táplálja azt a prekoncepciót, hogy az álláskeresőnk nem tudja megoldani a konfliktust, inkább menekül. Neked azt kell bemutatni, hogy az adott helyzetben a lehető legjobb, legracionálisabb döntést hoztad, és mindezt úgy, hogy közben nem hibáztatsz másokat. Nem könnyű feladat, de megoldható. Nincs ember, akinek ne lett volna még soha személyes konfliktusa a munkája során, így biztos lehetsz benne, hogy nem te vagy az egyetlen, akinek ilyen indokai vannak, tehát versenyhátrányba biztosan nem kerülsz emiatt. Ha megpróbálod „új kihívások keresése” és egyéb sablonnal elfedni ezt, azzal valószínűleg sokkal rosszabb helyzetbe kerülsz, mert az interjúztató is sejteni fogja, hogy ez csak kifogás.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @Ann1294: jónak tűnik a válasz, de ez a megoldás csak akkor működik, ha a másik fél is korrekt, csak épp nem kedvel (van ilyen). Ekkor meg lehet egyezni, hogy oké, sörözni nem járunk, a gyerekem keresztapja sem te leszel, dolgozzunk együtt profi módon, köszönjünk egymásnak, és kész. De mit teszel akkor, ha másik fél inkorrekt? Az, hogy jaj, nem mószerolok, egy darabig megy, utána tönkremész benne. Te. És nem ő. És a cég is veszít rajta, szóval ez hiába tűnik korrektnek, nem feltétlenül működik. Jobb helyeken egyébként van olyan process, ami nem mószerolásnak számít, hanem simán arra van kitalálva, hogy a személyes ellentéteket kezeljék cégen belül (igen, ez egy HR-feladat).

  2. Ann1294
    mondta:

    Ezzel csak azt akartam irni, hogy lehet a megoldas a kommunikacio … az ok meg annak a hianya. Es ezzel talan megelozheto a felmondas. Mit veszithetunk?

  3. Ann1294
    mondta:

    Nekem anno feltette a kerdest az interjuztatom, hogy ha egy csapatban kell dolgoznom es nem ertek szot a tarsammal aki allandoan keresztbe tesz akkor mit csinalok. Mondtam neki, hogy elhivom felre (sose masok elott probalom feloldani, a fonoknek bemoszerolom nem az en stilusom). Szakmailag indokolja meg miert lenne jobb az o otlete, meggyozhet, sot… Ha nem tudja szakmailag indokolni, akkor meg jojjon, igyunk meg egy sort (en inkabb teat) es beszeljuk meg mi a gondja velem. Tuti van megoldas, de igy nem lehet dolgozni. Face to face. Eleg a munka terhe, nem kell szemelyes konfliktusokkal novelni a munkahelyi stresszt. 😉

  4. jobangel
    mondta:

    @==T==: A halálesetet nehezen tudom értelmezni felmondási okként. A betegségbe meg bele lehet képzelni, hogy jaj, otthon kell maradni ápolni stb.

  5. ==T==
    mondta:

    @jobangel: Haláleset? Betegség?

  6. jobangel
    mondta:

    @==T==: Nem jó. A mögé képzelt zűrös családi élet okán már ki is zárták a jelöltet. A hazugság sosem jó.

  7. ==T==
    mondta:

    @jobangel: ezért kell valami olyat hazudni, amit nem tudnak ellenőrizni. Pl. családi okok miatt.

  8. La Hongroise
    mondta:

    @jobangel: Az is gyakori a max. 50 fős kkv-nál, hogy egyáltalán nincs is HR. Ilyen esetekben a (leendő) főnök személyesen ill. esetenként, ha a pozíció megköveteli, a tulajdonos(ok) és/vagy a reménybeli team-je tagjai közül a „régebbiek” felvételiztetik. (Mondjuk én ezt nem feltétlenül látom problémának, különösen speciális szaktudást igénylő szakmák esetén, de ezért egy HR-es – nyilvánvaló érdekellentét miatt – biztos levenné a fejemet. :-))
    Nekem mint pályázónak ez azért is jó, mert nem csak a munkaadó rólam, hanem én is a munkaadómról – akivel de facto együtt kell dolgoznom egész nap, x évig – képet alkothatok. Ez nagyon fontos. Ilyenkor az az érzésem, nem csak ő vizsgáztat engem, én is őt: pl. viselkedése, megjelenése, megszólításom, köszönéstípus, leinformált-e, belekérdez-e a szakterületembe, ha nyelv is számít: van-e nyelvi felmérő vagy elbeszélgetés, elmond-e ő valamit a cégről ill. a saját csapatáról, az mi és hogyan adja elő, firtatja-e a magánéletemet stb.
    Volt már olyan, hogy a főnök személyisége valahogy gyanakvást ébresztett bennem (később kiderült, volt is rá alapom), ezért bár fölvettek volna, visszavontam a pályázatomat onnan.
    Jelenlegi helyemre meg talán egy HR-es nem vett volna föl, de a főnököm és a tulaj is rögtön csípte a személyiségemet – és ebbéli véleményük azóta sem változott, sok év után. 🙂
    Épp idén kerültem abba a helyzetbe, hogy rám bízta a végső döntést az osztályvezető: kit vegyünk fel egy megüresedett pozícióra. (Részben azért is, mert az újonc hozzám lett beosztva.) Először éreztem át a dolog felelősségét – de eddig úgy tűnik, elsőre jól választottam, az újonc ügyes és a személyisége is szimpatikus. Lehet, hogy évtizedek múlva már én is rutinnal kezelem ezt a kérdést, ahogyan az én saját feletteseim – de ez most új élmény volt.

  9. Köldök_szösz
    mondta:

    Az a baj hogy alapból menjenek már a picsába azok akik azt hiszik mindenki a legjobb haverjuk lesz. Az külön jó ha az ember jól kijön a kollégákkal, biztos a meló is jobban fog menni de ha nem akkor nem kell erőltetni meg áskálódni meg faszkodni mert ha valaki elvégzni a melóját miért kéne jópofának lennie a többi majommal is?
    Miért nem tudnak az emberek kicsit objektívebbek lenni a munkahelyi dolgokkal kapcsolatban? Ja, azért mert a 90% egy mocskos tapló fasz.

  10. zseketto
    mondta:

    @jobangel: 3 hsz-bol osszeraktuk egy tipikus kkv rakfenejet es mo. korkepet 🙂

    az urambatyam szinten klasszikus, meg Pista az IT-s, hiszen 92-ben is o szerelte a 386ost! Cyberhacking, mit neki…A Jozsi gepe meg allandoan felugralo ablakokkal van tele, hogy vegyen viagrat 😀

    Elnezest, elkalandoztam.

    Igen, a kkv tulaj/ceo (hehe) ha nem kepes emberileg a fejlodesre, akkor sajat kezuleg nyirja ki a ceget a nem hozzaerto emberekkel. S mivel a hr is egy kulon szakma, hiaba hiszi, hogy ert a felvetelizteteshez, nem ert hozza. Illetve, ha a kisujjaban lenne az erzes, mert nem kell ehhez se diploma, akkor mas lenne a helyzet. De erre latunk ritkabban peldakat.

    Jaja, hiaba jo szakember, embereket vezetni mar mas teszta. Nem is valo mindenkinek.

  11. jobangel
    mondta:

    @zseketto: Elnézem 🙂

    Nálam nem gond a pornós-prostis múlt, segítettem már ilyen múltú embereknek is, de sajna a kis magyar frusztrált társadalmunk ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni. Csak annyi jön át neki, hogy ő „jó”, meg „különb”, mert ő nem csinált ilyet. Több ember már járt úgy, hogy felvették, és folyamatosan ezzel szembesítették, élcelődtek vele, amíg le nem lépett, mert nem bírta. Ezért jobb nem beszélni róla. Ugyanilyen probléma a börtönviseltség, csak azt nem szabad elhallgatni. A pornó meg tényleg alkalmi munka, nem hazudott az álláskereső, csak nem ment részletekbe.

    A szervezetfejlődést jól látod, a hirtelen nőtt kkv-k zuhannak a legnagyobbat, pont azért, mert képzésre sajnálják a pénzt, és a tulajok a régi havert nem rúgják ki, mert „ő tette naggyá a céget”. Vagy ha mégis, akkor jön a sértődés, hogy „naggyá tettem, és ez a hála”. Az igazság itt is minden esetben egyedi helyen van, ritkán középen… Ciki, mikor én is azzal jövök, amivel a cégtulajok, akik „kigolyózták” a cégből: lehet, hogy jó szakember, de nekik vezető kell, és arra nem jó. A „kedvenc” problémám a „vezető vagy szakértő” dilemma. Ilyenkor vagy magam próbálok kicsit coach lenni, olyan állást pályáztatni vele, amilyen jó lesz, vagy hivatásos coach-t ajánlok.

    A személyzetis Mancika=HR is nagy probléma, de az urambátyámság talán nagyobb, ezt kihagytad. A haver, aki tíz éve jó kolléga volt, jó lesz a saját cégünk osztályvezetőjének? Vagy nem? Kit érdekel, haver, bízhatunk benne! Meg nem is kér sokat, mert haver. Ez is sok cég halálát okozza.

  12. zseketto
    mondta:

    @jobangel: Jogos, ismerve a magyar helyzetet. Nem a magyar szemetdomb szintu rendszerben gondolkodtam. Nezd el nekem 🙂

    A 30fos kkv/nal a fonoknek kene nagyon de nagyon rendet tartani. Az szokott lenni a gond, hogy a novekedest nem koveti szemelyi allomanycsere, igy a kulcspoziciokban olyan maradnak akik nem kepesek lekovetni a megvaltozott kihivasokat es kerekkotoi lesznek a rendszernek. Ennek egyik peldaja, hogy a korabban 10 embert vezeto kisfonok, dupla annyi emberrel mar nem bir el. Ilyenkor kepzesekkel meg kell probalni ot is felnoveszteni, hogy meg tudjon felelni az uj strukturanak. Ha nem megy, sajnos vagy egy masikat kell felemelni a csapatbol, vagy kivulrol kenyszerul az ember uj fonokot hozni.

    Kicsi csapatbal kulonosen fontos a kemia, ha nem mukodik az azonnal megoli a csapatot, hiszen itt egy, max 2 kollektivarol beszelhetunk…Valoszinuleg 1 hr-es mindenes intezi a letezo osszes szemelyugyet, latastol mikulasig, igy sokszor a minosegi felveteliztetes szenvedi meg a karat. Orok cseberbol vederbe szitu lesz belole. A magyar kkv-k tulajdonosai egyelore nem latnak a Marika a berszamfejtesrol kommunista berendezkedesen tulra, igy szamukra a hr csak egy nyug, koltsegfaktor, nulla profittal.

    Pornos-prostis melo: ha baroslanynak veszem fel, kifejezetten elony, mert ugy banik majd a vendegekkel ahogy senki 🙂 Szoval nalad miert gond, hogy ki honnan jott? Egy haltol se varom el, hogy fara masszon, uszni viszont jol fog!

    Az introvertaltatak csapatepito treningekkel meg lehet szurni es kulon foglalkozni veluk.

    Mondom, emberi menedzsment. Apjuk es anyjuk vagy egy szemelyben, torodsz veluk es figyelemmel kisered a fejlodesuket 😉

  13. jobangel
    mondta:

    @zseketto:
    jobangel · jobangel.blog.hu 2015.12.22. 15:01:43
    @zseketto: nem sok helyet tudok, ahol profin interjúztatnak 🙂 Egyébként egyetértünk, ki lehet szűrni sokmindent, megoldható átszervezéssel sok konfliktus, de akkor mit csinálsz, ha 30 fős kkv-d van, ahol az átszervezés lehetetlen?

    Hogy profi kérdező mit dob be, és mit nem egy állásinterjún, helyzete válogatja. A vegetáriánus hölgy pl. a legtöbb amatőrnél együttérzést kelt. A profit mindig érdekli mélyében a konfliktus, ebben az esetben meg gyanús, hogy ilyen piti téma ennyire szétzilálja a jelöltet. Ami biztosan nem profi, ha törvénybe ütköző kérdéseket tesz fel. Minden más esetben helyzete válogatja.

    És igen, folyamatosan azt mondom, hogy őszinteség, ha csak lehet. Vannak helyzetek, amiben nem lehet, bár nagyon kevés. Pl. munkahelyi szerelmi viszony vagy annak gyanúja ne legyen állásinterjús téma, bár a Bridget Jones filmben ült a poén, a valóságban nagyon nem fog bejönni. Vagy pl. a pornós-prostis múlt is „alkalmi munka” legyen, mert másképp nem lesz jó. Ilyen álláskeresők is jártak nálam, nem tanácsoltam az őszinteséget, mert az emberek szeretnek ítélkezni, még akkor is, ha profi állásinterjúztatók.

    A viccelődővel szemben pedig igenis álljon ki magáért, hogy heló, ez nem volt jó poén, ez nekem fáj. Ezt külön tanítani kellene, része az önbecsülésnek. Egy introvertált ember is álljon ki magáért, a rossz poénról is tudnunk kell, hogy rossz.

  14. jobangel
    mondta:

    @La Hongroise: a te esetedre emlékszem, és ugye az totál más. Ami miatt itt azt írtad, hogy „hülye poénokat kerülendő”, én pont amiatt tanácsoltam neked azt, amit. Mert az állásinterjúztató is ember, és ha ezt elmondod, elkerülhetetlen, hogy sandán nézzen rád, még akkor is, ha teljesen vétlen vagy. A kivétel próbára teszi a szabályt ugye. Ritkán küzdenek azzal a problémával, hogy félreérthetően jó a kapcsolat két kolléga között. Kényelmesebb félreérteni annak, aki azt akarja, tehát megteszi.

  15. La Hongroise
    mondta:

    Na most egy kicsit összezavarodtam.
    Kedves jobangel! Erről beszéltünk néhány hónapja privátban, hogy – érintőlegesen – az én esetem is ide tartozik, bár egyáltalán nem egyedi.

    Nem mennék bele részletekbe, de – a többiek kedvéért – nekem pont az ellenkezője a szituáció: az én felettesemmel olyan jellegű személyes kötődés alakult ki az évek alatt, ami mostanra nehéz helyzetbe hozott engem. A hülye poénokat elkerülendő: nyíltan ki lettek terítve a kártyák a személyes érzelmekről kettőnk között, de semmi olyat nem tettünk, ami erkölcsileg kifogásolható lenne, sem addig, sem pedig azóta.
    A munkánkat profin elvégeztük – sőt, őszintén szólva kifejezetten jót tett a munkakapcsolatunknak a helyzet: fura módon sokkal inkább egy hullámhosszon vagyunk, sokkal hatékonyabban tudunk együtt dolgozni, mint azelőtt.
    DE: az utóbbi időben élesedik a helyzet, és tudom, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha elmegyek. Bármennyire is szeretek itt dolgozni, szeretem a kollégáimat, barátaim is lettek köztük, szeretem és élvezem a munkámat, jól megtaláltam itt a helyemet … de bár nem én akartam hogy ez történjen, sőt, ellenkezőleg, a megoldása az én kezemben van.
    Ez is egy „személyes konfliktus”, bár nem a veszekedős fajtából, hanem a másik végletből.
    Akkor azt tanácsoltad nekem, ezt ne mondjam el, hanem találjak ki valamit pl. ennyi év után új szakmai kihívások stb. Itt meg azt látom leírva, hogy pont azt ne, sőt a legjobb az őszinteség. Nyilván bele fognak kérdezni, hogy ha ennyire szerettem a helyet, miért jövök el? Na és akkor mit mondjak? Azért, mert a főnököm szerelmes lett belém, és ez a helyzet így nem vállalható számomra? Vagy hazudjak valamit? De mit, ha minden más rendben volt? Ez így is nagyon kínos nekem.

  16. zseketto
    mondta:

    annyira messze van a valosagtol a cikk…Marmint ahol profin interjuztatnak.

    Belekerdezek a szemelyes konfliktusba, mert erdekel a jelentkezo szemelyisege, amit a fenyesen kinyalt oneletrajzabol aligha tudok meg (fejvadaszok, jelentkezok mind csalnak egy picit a versenyben, ami egy versenypiacon elfogadhato). Talan beleviszem egy konfliktusba, ha nem teriti ki a kartyakat.

    Fontos az oszinteseg, nem gyozom hangsulyozni. Az interjun deruljon ki, hogy milyen ember vagy es kezet razva a legjobbakat kivanjuk egymasnak, mint fel evvel kesobb mikor szetturtad a csapatot ahova felvettelek.

    Mindenkit at lehet verni, de csak ideig oraig mukodik a sunnyogas.

    Ha az uj ember a legjobb jelek ellenere sem tud beilleszkedni, meg kell vizsgalni, hogy ki miatt. Elo tud ugyanis fordulni, hogy van egy fokolompos a csapatban aki pofara meri az ujakat…

    ” Jaj, az a lúzer… megértem, ha nem akar vele. És együtt röhögtünk az interjúztatóval a szerencsétlenen. Még volt néhány állásinterjú ezzel a céggel, de felvettek 🙂 ” ez is egy gyonyoru ceges kulturaval rendelkezo hely lehet…

    „Mindig ott lehet bukni interjún, ha belekérdeznek a mélyébe,” mit jelent szamodra bukni? Hogy ido elott kiderul az osszeferhetetlenseg? Mi tortenik akkor, ha pont ez a kulcsa a sikernek, te meg probalod eltussolni.

    Csak amatorok kezdenek hibasokat keresni egy korabbi cegnel megtortent konfliktus miatt, teszem hozza.

    A konfliktusok jelentos resze nem szakmai, hanem magan jellegu, mert nem mukodik a kemia a felek kozt. Van ilyen, atszervezessel legtobbszor megoldhato, hogy az egyutt dolgozni nem tudo, de kulon kulon ertekes munkast ne veszitse el a ceg.

    HR-eskent rengetegszer mi vagyunk a bekebirok, pszichologusok es rendorok egy szemelyben. Ez rendkivul faraszto a napi rutin mellett es legtobbszor nehez igazsagot tenni, mert akkor kerul teritekre az ugy, mikor mar mindkettonek sok van a rovasan…

    „Mit gondolsz, te mennyire járultál hozzá a konfliktushoz?” Profi ilyet nem dob be, legfeljebb te gondolod profinak. Teljesen lenyegtelen ugyanis, hogy ki hany szazalekban saros. Lasd feljebb.

    „A véletlen sértésekre hogyan reagálsz? Pl. ha valaki nem tudja, hogy egy adott témára érzékeny vagy, és ő ezzel kezd viccelődni, akkor azt hogyan kezeled? Szólsz róla, hogy érintett vagy, vagy… Hogyan szólsz? Ha nem, miért nem?” Felnott emberek rengetegszer viselkednek ugy mint a gyerekek a homokozoban. Viccelodo: nyulhat felre egy temaval, mert mondjuk egy resze a csapatnak introvertalt, akiket konzernyitoval se tudnal felnyitni es megismerni. Introvertalt: megmaszni az Everestet, nagyjabol ilyen az erzes szolni a kolleganak a vicc utan, hogy a jovoben mellozze, mert szemelyes sen sert (az mar mas kerdes, h miert erzi magat megsertve).

    Egy szo mint szaz, a human ressource management, vagyis az emberek eletet torteno menedzseles rendkivul szerteagazo es sok kihivassal biro munka. Nem mindenki valo szulonek sem, hiaba gyart gyereket. Remelem erzekelheto a parhuzam 🙂

    +1: „Gondolom, csak félig figyelt oda, amikor vezetői tréningen a 360 fokos ” valoszinuleg az esti barozas jart mar a fejeben 🙂 . A vezetok kepzese se piskota, hiszen ott mar kulcsfontossaguak a soft skillek, amikkel bizony sovanyan vannak idonkent…A kozosseg mint olyan egyre fontosabba valik a mai vilagban, a jovo pedig egyertelmuen a projekteke es az „adhoc” verbuvalt vegyes csapatoke. Ehhez pedig at kell formalni az embereket, hogy egyutt akarjanak es tudjanak mukodni.

  17. jobangel
    mondta:

    @Kicknick: Mit értesz „szakmai okok” alatt? Mert abból is lehet nagyon rosszul kijönni. Pl. ha azt mondod, szakmailag más véleményed volt, mint a vezetődnek, akkor az már konfliktus. Ha azt mondod, a szakmai előmeneteli lehetőségekkel nem voltál elégedett, ettől az állásinterjúztató megijedhet, mondván, mi van, ha náluk sem találod meg, amire számítasz. Vagy azt is mondhatod, hogy szakmailag nem volt kihívás már a feladat, és akkor elgondolkodik, hogy hát náluk is lesz olyan része a munkának, amit nem fogsz szeretni. A kihívásos szöveg már régóta nem tartozik az őszinte indokok közé. Természetesen, ha ezek közül bármi is igaz, el lehet (kell) mondani. De az őszinteségnél nincs egyszerűbb. És persze mindent kellő diplomáciai érzékkel.

    Mindig ott lehet bukni interjún, ha belekérdeznek a mélyébe, és csak kihúznak belőled valamit, amit nem akartál elmondani. Tehát fel kell készülni, hogy ez ne történjen meg. Ha előre elhatározod, mit mondasz az adott témáról, akkor nem hibázhatsz. Hogy ez szakmai ütközés vagy személyes, az már valójában mindegy.

    Egy interjún jártam úgy, hogy meséltem arról a leendő szakmai vezetőnek, hogy hát nehéz ember a főnököm (személyes ok), beindult a projekt, amire felvettek, inkább váltanék mostmár (ez meg a szakmai ok). Vártam, melyikbe kapasztkodik bele. A főnökre kérdezett.
    – És ki a főnöke ott?
    – XY.
    – Jaj, az a lúzer… megértem, ha nem akar vele. És együtt röhögtünk az interjúztatóval a szerencsétlenen. Még volt néhány állásinterjú ezzel a céggel, de felvettek 🙂

  18. Kicknick
    mondta:

    Na ahhoz, hogy valaki egy ilyen témából profi módon jöjjön ki egy interjún az minimum kétséges, nagyon fel kéne készülni a keresztkérdésekre. De amikor minden mondatnak, minden szónak súlya van akkor jobb nem belemenni ebbe.
    Sokkal egyszerűbb szakmai okokkal magyarázni a váltást…a magam részéről eltemetném ezt mélyen, aztán ha sikerül bejutni az új helyre akkor esetleg idővel elmesélni. Vagy elfelejteni, mint rossz emlék. Aztán ha az új helyen is hasonló gondokkal szembesül az ember, akkor lehet elgondolkodni kiben is van a hiba.

  19. Din Serpahis
    mondta:

    @jobangel: Persze, ahol most dolgozom ott is van. Van rá egy külön szoftver, pontozhatod a kollegákat előre meghatározott szempontok szerint, aztán ad egy anonim összesítést. Meg te magad is kérhetsz feedbacket, bárkitől, akitől szeretnél.

    Amúgy szerintem az ex főnököm is tisztában volt azzal, hogy is kellene a 360 foknak működnie, de az a pasas szimplán szeretett szemétkedni.

  20. jobangel
    mondta:

    @Din Serpahis: Ehh… Gondolom, csak félig figyelt oda, amikor vezetői tréningen a 360 fokos értékelést tanították. Mert maga a módszer létezik, és hasznos, ha jól csinálják, de így gáz.

  21. Din Serpahis
    mondta:

    Az egyik ex munkahelyemen maga a főnök kavarta a trutyit – behívott ilyen értékelő megbeszélésre, ahol azzal nyitott, hogy mi a véleményem mondjuk Töhötömről. Mondtam neki, hogy nincs véleményem, nem is dolgoztam vele együtt x éve, nem tudom. Erre ő: mondjam ám el nyugodtan amit gondolok, merthogy Töhötöm is rosszakat mondott rólam.

    Mondjuk már előtte is aktívan nézegettem kifelé onnan, de ezzel sikerült megadnia az utolsó lökést 🙂

  22. Online Távmunkás
    mondta:

    Ez most elég használható poszt lett, ebből tényleg tanulhatnak az álláskeresők.

  23. Bambano
    mondta:

    régi szép idők, adtam én már államtitkárnak kocsikulcsot… 🙂

  24. jobangel
    mondta:

    @nagybalfasz: mindig kettőn áll a vásár. Még olyat nem láttam, hogy kellemes, pozitív környezetben valaki nem érezte jól magát, és mindenkivel összepattant. Ott valami inkompatibilitás volt a felszín alatt, ami akár nem is tudatosult benne. Azaz valamennyire mindig hibás mindkét fél, és profi állásinterjúztató be is dobja ezt a kérdés: Mit gondolsz, te mennyire járultál hozzá a konfliktushoz? De nem kell mentegetőzni, el kell mondani, mit tettél a megoldásért (a menekülés, felmondás is megoldás), illetve, hogy tanultál a hibádból, és igyekszel figyelni a jövőben erre. Mert lehet, hogy a konfliktus alapja információhiány (ezt tisztázni kell), meggyőződésbeli különbségek (ezt tolerálni kell), vagy csak sima unszimpátia (ezt meg simán fogadja el mindenki).

    „kedvenc” példám információhiányra: egy munkahelyen egy kolléga folyamatosan ekézte az „eltartottakat”, pl. fájt neki, hogy rokkantak „az ő adójából” élnek. Azt meg nem tudta, hogy kollégája felesége kerekesszékes… Ki lehet találni, milyen jó volt a viszony… de mikor az együttműködésre képtelenség az üzletmenet rovására ment, akkor el kellett beszélgetni a két kollégával egy HR-esnek.

  25. Névtelen
    mondta:

    Igazából nekem ezzel az a gondom, hogy ha tényleg nem én voltam a hibás az előző munkahelyen, és ténypeg olyan dolgok voltak ott, amik miatt minden normális ember elmenekülne, akkor hogyan lehet mindazt úgy előadni, ha az új helyen állásinterjún kérdezik, hogy hibásnak se tűnjek, és ne is nagyon fikázzam az előző helyet, hiszen ez esetben mi van ha őket is fogom később.