HR Fest – 2020. november 5. – Köszönet

HR Fest – 2020. november 5. – Köszönet

Akik Facebookon, Linkedinen követnek, valószínűleg látták, hogy múlt csütörtökön előadóként meséltem toborzóknak B2B értékesítési módszerekről a HR Fest-en.

Nagy megilletődöttséggel, sok éjszakás felkészüléssel indultam neki, 18 percben megpendíteni 20 évnyi, 2 válság lekezelése utáni B2B értékesítési tapasztalatot nem volt könnyű… Ráadásul online fesztiválon így még sosem vettem részt. Ez az, amit kihívásnak hívtunk, amikor még nem volt ciki ezt a szót használni.

Ezúton is köszönöm minden szervezőnek a támogatást, segítséget, és szívből gratulálok!

Nemcsak HR-eseknek

Amikor ott voltam a stúdióban, jópár kerekasztal-beszélgetést végighallgattam. Nagynevű HR-es vezetők, komoly cégek szakemberei beszélgettek fontos dolgokról. Arra gondoltam, kár, hogy ezt a sok hasznos dolgot nem látják-hallják a panaszkodó álláskeresők.

Mert ezek a HR-esek komolyan gondolták a jelöltélményt, a visszajelzések kiküldését, a korrekt ajánlatokat, a színvonalas interjúkat. Ha ez eljutna az álláskeresőkhöz, az valószínűleg nagyobb önbizalmat, bátorságot adna a jelentkezésekhez, állásinterjúkhoz.

2200 HR-es viszont ott volt közönségként, ami azt jelenti, hogy ennyi ember biztosan igényli a magas színvonalú HR-es munkát, a hozzá tartozó innovációkat, IT megoldásokat, tippeket, trükköket, szörnyű bukások tanulságait, jógyakorlatokat.

Online fesztivál

Ahogy a szervezők írták, 11 minifesztivál 11 szekcióteremben, 60+ órányi tudásátadás, 250 hazai és nemzetközi előadó és több mint 1,5 millió percnyi figyelem. 4 kontinensről, 10 különböző időzónában és közel 30 országból követték Magyarország első teljes értékű online HR-es konferenciáját, ami így nemcsak víziójában, hanem megvalósításában is a Nyugatot közelítette.

Mindezt 48 órában megszervezni, hónapokig menedzselni, ráadásul félig home office-ból, stúdióhelyszínt biztosítani annak, aki nem otthoni környezetből adott elő,  hihetetlen profizmust mutat. Elképzelni sem tudom, mennyi hirtelen problémát kellett megoldaniuk, és mennyi stresszes pillanatot éltek át.

Előadóként ezt megélni, látni is lenyűgöző volt. Benne lenni életre szóló élmény volt nekem is, el tudom képzelni, hogy megalkotni mindezt mennyi jó érzést adhatott (és milyen kemény, éjszakákba nyúló munkát, hányszáz excel-táblát, hányezer telefonhívást, emailt – még arra is figyeltek, hogy coach-ot szerveztek minden előadónak, csak azért, hogy jól menjen az előadás!).

A technológia

A Hopin rendszert nem ismertem, de bizony érdemes megismerni.

Profi online konferenciafelület, chattel, kérdezz-felelek funcióval, és ami még külön hasznos volt, a Networking funkció. (A résztvevőket véletlenszerűen összesorsolja egy-egy 3 perce beszélgetésre. Elevetor pitch vizsga értékesítőknek, énmárka-építés vagy rapidrandi, ki mire használja… 😉

Tisztelet a bevételnek!

Ez volt az előadásom címe, de a tisztesség megkívánja, hogy megemlítsen: egyik kedvenc volt főnököm mondása volt ez, általában a heti értékesítői összejöveteleken mondta a sikeres értékesítésekre reagálva.

Az előadásom fő célja az volt, hogy a toborzó cégek toborzóit arra biztassam, hogy az ügyfeleiknél legyenek aktív értékesítők. Hogy kerül a csizma az asztalra?

Mint hobbiként álláskeresési segítségre specializálódott ember, aki hivatalosan B2B értékesítő 🙂 a saját eszközeimet megismertetve a toborzókkal azt remélem, ebből munkahelyek teremtődnek majd.

Ha a toborzók rá tudják venni az ügyfeleiket az előremenekülésre a túlélési üzemmód helyett, abból bizony munkahelyek lesznek. A toborzóknak megbízás keresésre, azaz bevétel, az álláskeresőknek egy újabb pozíció, amire pályázhatnak, azaz megélhetés és minőségi munka, a gazdaságnak pedig minden munkahely nyereség. Win-win-win, ahogy én szeretem!

Ha jó vége…

Most úgy érzem magam, mint amikor kreatívkodok otthon varrógép vagy akrillakkok között, és elkészül az alkotás. Az előadás előtti vizsgadrukkot, az előadói csapatba tartozás okozta meghatottságot és óvatos büszkeséget felváltotta a jóleső befejezettség érzése. Jó érzést adott, szép lett, és most? Merre tovább? Mi legyen a következő?

HR-Fest lesz jövőre is, és nemcsak HR-eseket, de minden más szakterület képviselőjét, illetve álláskeresőket is arra biztatok: gyertek, nézzétek meg a HR-t, mint szakmát!

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Érdekel a B2B értékesítés, nemcsak toborzói nézetből? Junior vagy és nem tudod hogyan indulj? Már csinálod egy ideje, de most találkozol először gazdasági válsággal, és nem tudod, hogyan tovább? 

Vegyél részt 2020. november 23-i, 2 órás értékesítési webinaromon, ahol a válságban való értékesítést tanítom meg!

Részletek itt!

# # #

 

A tudatos B2B értékesítés alapjai

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Balfredo Alfredo hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. An excellent article that explains not only why this is important to those who play, but to everyone. Thank you. Dreddy Paquito Fontana

  2. Fastidious answers in return of this difficulty with solid arguments and describing all about that. Ede Fair Luisa

  3. Treff Bubi
    mondta:

    „Miközben semmilyen gyakorlati haszna sincs az álláskereső számára, sőt, kifejezetten káros tud lenni – mert nem azzal foglalkozik, hogy hol van lehetősége, hanem azzal, hogy hol nincs.”
    Akkor én vagyok a kivétel, mert nekem nagyon hasznosak voltak a kereső időszakban a negatív visszajelzések:) Én folyamatosan vezettem a beadott pályázataim sorsát, és ugyan nyilván negatív élmény volt egy-egy elutasító levél, de tök jó volt tudni, hogy oké, akkor ezt a vonalat lezártuk, koncentráljunk a többire. Biztos mindenki más személyiség, nekem ezek a semmiben eltűnő jelentkezések rosszabb impulzust adnak, mint a konkrét visszajelzések.

    1. Balfredo Alfredo
      mondta:

      @Treff Bubi: Teljesen igazad van!
      Ahol van egyáltalán toborzási kultúra, ott igenis adnak visszajelzést. Ha másként nem, egy udvarias, kétsoros emailben tájékoztatják a jelentkezőket arról, hogy nem kerültek kiválasztásra. Ez alapban is elvárható, de ha már valamilyen módon, például telefonos interjú formájában felvették a kapcsolatot az álláskeresővel, akkor kifejezetten kötelező.

      Persze lehet mindenféle ürüggyel magyarázgatni, hogy miért is jó az álláskeresőnek, ha nem kap visszajelzést, és ezzel a toborzás kulturált lebonyolítása ellen szólni. Azt is el lehet mondani, hogy jaj a szegény háeresnek mennyi dolga van és ezért nem ér rá visszajelzést adni. Csak éppen ez azért nem érv, mert minden más munkavállalónak is megvan a maga munkaköri feladata, amit teljesíteni kell. Legfeljebb nem kap érte milliós fizetést meg kilométerkorlát nélkül használható szolgálati autót.
      Sőt mi több, még az álláskeresőnek is megvan a munkaköri feldata, amit teljesíteni kell: álláslehetőségek folyamatos figyelése-rendszerezése-szelektálása, jelentkezések beadása-nyilvántartása-követése, interjúkon való megjelenés, Linkedin és fészbúk oldalak naprakészen tartása. E feladatokhoz ugyan miért ne kaphatna egy minimális támogatást a háeresektől rövid és lényegretörő visszajelzés formájában?

      1. jobangel
        mondta:

        Kérdés: mire megy a szerencsétlen álláskereső a 2 soros, „nem téged választottunk” levéllel? Mi a gyakorlati haszna? Milyen támogatást nyújt az álláskeresői munkában? Ha semmit, akkor minek rugózzunk azon, hogy van vagy nincs? Ha csak azért, mert olyan jó arról beszélni, hogy ez a HR-esek „hibája”, akkor megintcsak felmerül a kérdés, hogyan lesz ebből állás? Sehogy.
        Az álláskeresőnek állásra van szüksége, nem arra, hogy megtalálja, kinek mit kellene másképp csinálnia. Ezért írnak ilyeneket a CV-be, hogy eredményorientált, meg megoldásra koncentráló. De abban a pillanatban, hogy a nemleges válaszokat hajtja, ez már hiteltelen is lesz.

      2. Balfredo Alfredo
        mondta:

        @Jobangel: Nem hajtja a nemleges válaszokat, csupán elvárja, hogy emberként kezeljék!
        Ha valaki fél évig sem kap választ a jelentkezésére, akkor már sejtheti, hogy nem nyerte el ezt az állást, továbbá megállapíthatja, hogy a háeres semmibe vette őt, mint jelentkezőt.
        Vedd már észre, hogy a háeresek a munkavállalót nem erőforrásnak, hanem rabszolgának nézik. Kérlek legalább ne próbáld a háeresek munkavállalókat lenéző attitüdjét valamiféle erényként feltüntetni! Egyébként is, ha a háeresnek arra van ideje, hogy a jelentkezők fészbúk oldalait nézegesse, akkor legyen ideje a visszajelzés adására.
        Amúgy meg nem vagyunk egyformák. Egyetértek Treff Bubival, hogy a negatív visszajelzés is visszajelzés, amit a megpályázott állásokat listázó végtelen hosszú excel táblámba be tudok vezetni, és utána újra tudom rangsorolni a maradékot.

      3. HellsAngel
        mondta:

        Ez nem ennyire fekete-feher. Nem kell mindenbe gonoszsagot latni.

        Egyreszt jobb helyeken odairjak, hogy abbol, hogy palyazati anyagot kuldesz nekik, nem kovetkezik, hogy szoba is fognak veled allni. Peldaul ilyeneket irnak, hogy „ha 72 oran belul nem kap visszajelzest, nyugodtan veheti ugy, hogy palyazata nem jutott tul az elovalogatason”. Ebben nincs semmi rabszolgasag. Peldaul ha valaki emailen spammel teged vagy telefonon hivogat, te sem vagy koteles hosszu perceket aldozni az eletedbol es elmagyarazni neki, miert nincs igaza. Az emberek 99,99%-a ugysem fogja megerteni vagy elfogadni, de cserebe legalabb felbatorodik es brutalisan agressziv lesz. (Itt is voltak ilyen sztorik: kezdo szemelyzetis valaszlevelet ir, esetleg sajat nevvel, munkaidejen tul, lelkesedesbol, hogy sajnos ez es ez volt a gond, erre kap egy levakarhatatlan zaklatot, akinek eletprogramjava valik, hogy bebizonyitsa, o a tokeletes jelolt es egy nagy nulla, aki ot minositeni merte.) Ez ugyanaz az elv, hogy „barmit, amit mondasz, felhasznalhato ellened”. A hallgatashoz valo jog az egyik legalapvetobb jogallami jog.

        Masreszt ha tuljutottal 1-2-3 interjukoron, es hirtelen megszakad a folyamat, soha nem tudhatod, mi van a hatterben. Hogy lebegtetnek, hogy valaki azert harcol, hogy bekerulj, vagy valaki mas azert, hogy veletlenul se kerulj be. Hogy esetleg jobban jarsz, ha egy masik helyre kerulsz be, ahol tisztessegesen kommunikalnak veled, mert kapun belul egymassal is ezt csinaljak. Ugyhogy finoman szolva nem professzionalis a legrosszabbat feltetelezni es duhtol ittasan vakon minositgetni.

      4. jobangel
        mondta:

        Bizony… Bevett frázis a boldog nyugaton is az álláshirdetésekben, hogy „only shortlisted candidates will be contacted”. Nem szeretem ezt mondani, de az meg olyan magyaros, hogy azon rugózunk, hogy nem kapunk negatív visszajelzést. Miközben csakis a pozitívra kellene hajtani – de ugye minden magyar önéletrajzban benne van, hogy „eredményorientált”, miközben láthatólag nem az 🙁

      5. Balfredo Alfredo
        mondta:

        @Jobangel: 1. Létre kell hozni egy e-mail címet, ami az állásjelentkezések fogadására és csakis arra szolgál (a háeres céges e-mailje erre a célra nem jó).
        2. Minden üzenetre, ami erre az e-mail címre jön, rövid automatikus válasz megy, aminek lényege, hogy a munkáltató megkapta az állásjelentkezést.
        3. Ebbe az automatikus üzenetbe bele lehet szövegezni, hogy aki x órán/napon belül nem kap visszajelzést, az nem is fog.

        Sztem ez így viszonylag egyszerű, technikailag megoldható. Vajon miért nem alkalmazzák Összerelőország munkáltatóinak szellemieket toborzó háeresei és kápói?

      6. babona
        mondta:

        A kétsoros negatív válaszból mondjuk tudja hogy ott most épp vége, felesleges tovább ide készülni.
        Fordítsuk meg a dolgot: Ha felajánlanak egy állást, némi beszélgetés után (nem egy robottobor zó =:-) és nem is válaszolok hogy érdekel-e, akkor bunkó vagyok; nem?

      7. jobangel
        mondta:

        És a kétsoros negatív válasz nélkül nem tudja, hogy nincs pálya, ha nem jön pozitív válasz? Ha nem válaszolsz, akkor nem vagy bunkó, mert te is megteheted, hogy csak a nálad shortlistedekkel foglalkozz. Válaszolni azért érdemes, mert a jövőbeli kapcsolatot erősíti – ha nemet mondasz egy állásajánlatra, az azt jelenti, hogy „most nem”. Lehet, hogy 1 év múlva már igen.

      8. Balfredo Alfredo
        mondta:

        @Jobangel: Engem pld. sose kerestek 1 év után. Lehet, hogy valamit rosszul csináltam?

      9. babona
        mondta:

        Mennyi időt várjak a válaszokra? menjek egy kevésbé jó helyre 2 hét után? Aztán udvariasan szólok hogy bocsika… És ha eddig tököltek akkor megérdemlik… És persze auto spambe minden levelükkel… Nem véletlenül kötözködöm, a tavalyi/tavalyelőtti munkaerőhiányos helyzetben pont ilyenen buktak a cégek nagyon megfelelő sok jelöltet.

      10. jobangel
        mondta:

        Egyáltalán nem kell várni a válaszokra. Kiment az önéletrajz, küldöd a következőt, és a következőt. Napi sokat. Amire jön válasz, azt továbbviszed. Vagy, ha van olyan, amit nagyon akarsz, akkor annak a CV-nek utánamész. Jó CV-vel egyébként jönnek a pozitív válaszok is. A cégek azon nem buktak megfelelő jelöltet azon, ha a nem megfelelőket nem tudták értesíteni arról, hogy nem lettek kiválasztva.

        Hogy mennyi idő után kell elvállalni azt a munkát, ami szembe jön, ami kevésbé jó, az az élethelyzetedtől függ. Általában 2 határt szabunk az ideális állás kergetésére: az egyik az anyagi lehetőségek – ha a tartalékok lefogynak egy bizonyos összegre, akkor elvállalja, ami jön, megy a hiperbe pénztárosnak stb., és onnan kergeti tovább az ideálist. A másik egy időbeli korlát: az átlagos álláskeresés időtartamát pozíciónként és szakmánként lehet sejteni, ehhez kell belőni azt a határt, amíg jó CV-vel próbálkozunk. Amelyik határt előbb elérjük, annál a pillanatnál stratégiát váltunk.

        Az autospam meg a többi sértettség nem hoz értelmezhető eredményt, ilyet tehát nem csinálunk 🙂 Nekik tökmindegy, de neked nem, hogy mi lesz a jövőd.

  4. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Babona: „azokat kell cseszegetni akik legtöbbet tehetnek.”
    Tehát a háereseket! Ha valaki azzal jönne, hogy a háeres csak azt írja az álláshírdetésbe, amit a szakmai vezető mond, közlöm: vannak esetek, amikor a háeresnek le kell(ene) mondania.

    „Önbizalmat, pl. ha 1-2 hónap alatt monsjuk az 5. helyről sincs a legalapvetőbb válasz: visszajelzés hogy oké vagy nem oké? 2020-ban?” Erre válaszul csak Jobangel egy mondatát tudom idézni a kitöréses topikból: „A tegnapi HRFest kerekasztalokon is volt szó a vissza nem jelzésről, ott is mondogatták a HR-esek, hű de nagyon fontos az. Miközben semmilyen gyakorlati haszna sincs az álláskereső számára, sőt, kifejezetten káros tud lenni – mert nem azzal foglalkozik, hogy hol van lehetősége, hanem azzal, hogy hol nincs.”

  5. babona
    mondta:

    @Jobangel: „Amikor ott voltam a stúdióban, jópár kerekasztal-beszélgetést végighallgattam. Nagynevű HR-es vezetők, komoly cégek szakemberei beszélgettek fontos dolgokról. Arra gondoltam, kár, hogy ezt a sok hasznos dolgot nem látják-hallják a panaszkodó álláskeresők.

    Mert ezek a HR-esek komolyan gondolták a jelöltélményt, a visszajelzések kiküldését, a korrekt ajánlatokat, a színvonalas interjúkat. Ha ez eljutna az álláskeresőkhöz, az valószínűleg nagyobb önbizalmat, bátorságot adna a jelentkezésekhez, állásinterjúkhoz.” (x)?

    Önbizalmat, pl. ha 1-2 hónap alatt monsjuk az 5. helyről sincs a legalapvetőbb válasz: visszajelzés hogy oké vagy nem oké? 2020-ban?

    Minden szép és jó. Hol akad el a gyakorlatban? 2200 HR-es többsége is sejtheti mekkora a különbség az elmélet és a gyakorlat között…
    Oké látom a vezetői felelősséget, és azt hogy a nálunk honos urambátyám-vadkapitalizmus-támogatásszerzős-összekacsintós céges, meg a járadékvadász-csaljaholtudsz-összekacsintós munkavállalói attitűd hozzáállás mennyire lerombolja a KKV-k munkaerőpiaci lehetőségeit. De valahol nagyon idegesít a képmutató hozzáállás, mindeg hogy ez a vezetők, a HR-esek vagy épp a munkavállalók részéről van. Egyszerűen a nagyobb hatalom-nagyobb felelősség alapján azokat kell cseszegetni akik legtöbbet tehetnek.

  6. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @L. Cz.: Megint kapcsolódnék a korábbi hozzászólásodhoz, ami szerint a háeresek zöme nem vállalta fel a véleményét még a LinkedInen sem.
    Ha minden olyan szuper, mint ahogyan Jobangel cikke állítja, akkor miért nem állnak a nyilvánosság elé? Talán mégsem olyan szuper minden? Talán tényeg semmitmondók az álláshirdetések és talán tényleg hülye kérdések vannak az interjún? Ha viszont így van, akkor a háeresek miért nem látják be, hogy rossz ügyet szolgálnak? Talán azért, mert ha nem háeresként dolgoznak, akkor a büfészakos diplomájukkal mehetnek vissza a balettba ugrálni, esetleg egy szerelősorra zabot hegyezni, mindkét esetben töredék fizetésért?

  7. L. Cz.
    mondta:

    Van Magyarországon 2200 olyan HR-es, aki komolyan veszi, amit írtál? Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, de jó, hogy így van.
    Már csak olyan kis- és nagyfőnökök kellenének, akik az elvárásokhoz méltó bérre is hajlandóak rábólintani és nem rabszolgaként tekintenek a beosztottjaikra. Addig ugyanis ez a 2200 HR-es nem tudja megvalósítani azt, amit komolyan vesz.

    1. Balfredo Alfredo
      mondta:

      @L. Cz.: „Már csak olyan kis- és nagyfőnökök kellenének, akik az elvárásokhoz méltó bérre is hajlandóak rábólintani és nem rabszolgaként tekintenek a beosztottjaikra.”
      Összeszerelőországban meg Üzemcsarnokisztánban a kápók sikerrel egyesítik a vadkapitalista pénzéhség, a kommunista házmester mentalitás és az ottani urambátyámos-kézkezetmosós hagyományok legrosszabb elemeit. Így felvetésed teljesen jogos!