Kis privát: jobangel blogger-élet

Kis privát: jobangel blogger-élet

jobangel

A bloggerség sok esetben külön szakma, de magamra nem bloggerként tekintek jobangeli ruhámban, hanem álláskereső tanácsadóként, aki blogot is ír, ahol általános tanácsokat is adhat, általános problémákra, és ahol megtalálnak azok, akik egyedi választ szeretnének egyedi problémákra. Namost, ennek azért vannak következményei. Azon felül, hogy lesz egy blog.

Olvasók és kommentelők

Lesznek ugye olvasók. Kedvesek és nemkedvesek. A kedvesek írnak támogató szavakat, és/vagy vitatkoznak mindazzal, amit leírtam, kulturáltan. Érdekes viták alakulnak ki, sok hasznos tapasztalat kerül a kommentekbe is. Ez a stílus a munkahelyi előmentelre is igaz: nem az a kedves, aki mindig mindenben egyetért, hanem az, aki az ellenvéleményét is érthetően meg tudja mutatni, alátámasztani.

A nemkedvesek meg pl. kitalálják, hogy egy álláskeresési tanácsadó blogger az HR-es, annak ellenére, hogy a nyilvános Linkedin profilomon megtekinthető a szakmai pályafutásom – miszerint HR-es nem vagyok, de ezek kemény elvekkel élő emberek, tények nem zavarják őket a tisztánlátásban. A nemkedves kommentelő utálja a HR-eseket, mindet a Föld nevű bolygón, de csak azért, mert a többi bolygón még nem járt. Akkor most itt a remek felület, hogy ennek hangot is adjon, mert úgy hiszi, talált egy HR-est, akin jól elveri a port. Csakhát ezért a felületért én fizetek, így ki lesz moderálva a nemkedves, ámde tanulságmentes véleménye. Ekkor véleményszabadságot követel, és cenzúrát kiált, így aztán ki is lesz tiltva… A moderálás ellen élhet panasszal – nálam, mivel egyszemélyes jobangel vagyok – ezért megteszi. Fogadjunk, hogy beleírja a CV-jébe, hogy ő „eredményorientált”? 😀 És látva ezen akcióját, hiteles is, mint egy paróka.

Ügyfelek

Lesznek ügyfelek: szintén kedvesek és nemkedvesek. Mindannyiuknak köszönöm a bizalmat, és persze legjobb tudásom szerint segítenék is. A nemkedvesekkel elég nehéz: nem az történik, hogy fizet és nem elégedett, hanem, hogy érdeklődik, azzal kezdem, hogy miben segíthetek, majd elmondja a problémát, megkapja a szakmai választ. Mindezt ugye ingyen, hiszen egy kérdés-válasz cseréért miért is számláznék? Meghát angyal is vagyok ugye… és akkor nem tetszik neki a válaszom. Hogy ő már évek óta ezzel a CV-vel nyomul! És évek óta munkanélküli, világítok rá az összefüggésre, de nem hat át az energiatakarékos fénysugár haragja sötétjén. Ne oktassam ki, nekem nincs semmi élettapasztalatom! Van, de most nem én vagyok a téma, és mivel kérte, elmondom azokat a lépéseket, amiket meg kell tennie, hogy legyen állása – próbálkozom tovább, hátha mégis kijavítja azt a béna CV-t, jobban tárgyal állásinterjún és GDP-t termelő állampolgár lesz, amivel mindenki jól jár. Láthatólag ezekkel a lépésekkel persze az a fő problémája, hogy meg kell tennie őket. Neki! Innentől úgy viselkedik, mint a nemkedves olvasó, kommentelő, mi több, kifejezetten amiatt regisztrál a blogra, hogy nemkedvesen kommenteljen, kitiltódjon. Állása nem lesz így, de igaza igen. Boldog lesz-e tőle?

A taktikus nemkedves ügyfél

Speciális esete a nemkedves ügyfélnek, akivel magánemberként összevitatkoztam, lehordott ott mindennek, majd meglátta a nevem mellett a Jobangel hivatkozást, és hát épp állást keres, nosza beiratkozik az ingyenes álláskeresési kurzusra. Mert szó szerint a halálomat kívánja, de azért előtte segítsek már álláshoz jutni – saaaajnos, valahogy visszaállíthatatlanul kitörlődött a regisztrációja, mert benézte: hobbista angyal vagyok, nem hivatásos szent 😊

Mindezeket még a bloggerkedés, tanácsadás természetes részének tekintem. Hanem, amikor ugye értékesítőként akasztanak (ki) engem, mint a nyomorult hóhért, na azt már nem annyira…

Az értékesítő, aki nekem akar eladni

Szakmai identitásom szerint mégis inkább IT iparági sales+logisztikus vagyok, a blog hobbi, így ha vannak benne hivatásos bloggeri szemmel hiányosságok, akkor azok felőlem elférnek. Az olvasóim felől is, ők megvannak SEO nélkül, meg a targetált reklámokat sem hiányolta még senki közülük 😊 De az értékesítő felől nem. Az ilyen értékesítős beszélgetésekbe belemegyek, mert hátha jó értékesítőbe futok bele, akitől akár tanulhatok is egy-két trükköt. Naiv is vagyok néha, tudom.

De jön a konzultatív értékesítési technikájával – jobban mondva, amit annak hisz – , és kéretlenül-kegyetlenül úgy megszakérti a blogom, hogy a fal adja a másikat.

Amikor pedig értékesítőket oktatok, mentorálok, általában azzal kezdem, hogy tanácsot annak adjunk, aki kéri, és azt elérni, hogy kérje, értékesítői munka. Na, tipikus értékesítő emberünk nem így csinálja: beront a mailboxom ajtaján, kiveri a billentyűzetet a kezemből, nekemesik, mi miért nem jó, és mennyiért csinálná meg azt, amit ő gondol jónak, csak most, csak nekem, csak ennyiért, mert egyébként látja, rendes kis naivka HR-eske vagyok, amolyan kis butuska, nem akar lehúzni – így csak a piaci ár háromszorosát ajánlja ki 😀 Udvarias elutasítás után még visszajön egy körre, ezt még értem is, oké, értékesítő még tesz egy próbát. De rosszul. Mikor felhívom rá a figyelmét, hogy mégsem kérem, kíván nekem minden rosszat, és tájékoztat, mennyire nem is értek az álláskeresési bloggerkedéshez. Hogy nincsenek sorsolások, nincs blogszülinap, nincs hírlevél, nem gyűjtök emailcímet, nem fizetek Facebook-lájkért, bénán SEO-zok, miből fogok én így megélni? És nem érti, hogy nem ebből, és nem is cél (egyelőre?) hogy ebből… Hát, nekik is igazuk lett, de megrendelésük tőlem nem. Fogadjunk, hogy CV-jük szerint olyan értékesítők ők, akik mindig az ügyfél óhaját tartják szem előtt? :/

A blogszolgáltató és sajtópartner

Kezdetektől, 2011-től az index.hu alatt blogoltam, de mint ismerjük az index.hu körüli júliusi eseményeket, ezt – egyelőre – úgy érzem, fel kellett függesztenem. Most döbbentem rá, hogy 9 évnyi munkám egyetlen mozdulattal tűnhetett volna el. Félelmetes érzés. Nagy felelőtlenség volt részemről ezen az egy lábon állni. Emellett az index.hu és a napi.hu támogatásáért mindig is hálás leszek, és ezúton is köszönöm Nekik.

A szakértő, aki elnyerte a bizalmam

Mentve a menthetőt, blog.hu export XML-be, import WordPressbe, és mégiscsak lett blog: jobangel.hu/blog. Tiszteletben tartva a kommentelők óhaját, szabadon lehet kommentelni, vitatkozni.

Az eddigi kommentekkel, az összes eddigi bejegyzéssel együtt megtalálható mindaz, ami a jobangel blogban összegyűlt eddig. (moderációs szabályzat sem változott 😊

Ezúton köszönöm meg Hegyesi-Kovács Katalin munkáját (elérhetősége: https://hekkweb.hu/), aki gyorsan és hatékonyan megoldotta mindezt technikailag.

Az új kezdet: sajátlábonálló bloggerség

Tehát, várok szerettel minden kedves olvasót, kommentelőt, segítségre szoruló álláskeresőt, karrierjében megrekedt, tanácstalanná vált munkavállalót a nem megújult, de elköltözött jobangel blogon: éles kritikák HR-es és álláskeresői nézetből is, segítség munkáltatónak, munkavállalónak, mert értük vagyok pikírt, nem ellenük. Gyakorlati tanácsok álláskereséshez, mert „légy kreatív” tanácsoktól még senkinek sem lett állása, és mert a lélekápolás fontos, de a harmonikus lelkünket látva sem adnak ingyen kenyeret a közértben. És mert az álláskeresést nem tanítják sehol, de én segíthetek benne.

5 thoughts on “Kis privát: jobangel blogger-élet

  1. jobangel
    mondja:

    @Gabra: Köszönöm az elismerést!

  2. Gabra
    mondja:

    Köszönjük az idődet, amit a segítségre szánsz. Mint tudjuk ez az egyik olyan dolog, amit nem lehet pótolni.

  3. babona
    mondja:

    Kösz a kommentlehetőséget, idővel (továbbra is) élni fogok vele (mégsincs világvége…) – ehhez a cikkhez nincs mit hozzászólnom, csak remélem nem kommentelek túl agresszíven. Ha meg igen remélem rámkoppintasz.

  4. t
    mondja:

    A nemkedves kommentelő az lehet, hogy a való életben kedves és értelmes. Az internet (és a vele járó anonimitás) viszont sok embert seggfejjé tesz. Régebben én is észrevettem magamon, mikor nagyon bele lendültem a kommentelgetésbe. Akkor inkább “kiszálltam” az internetből 😀

  5. Belavoltam
    mondja:

    Vigasztalaskent csak a statisztikakat tudom ajanlani, miszerint egy atlagos forumon a latogatok 98-99%-a read-only, max. a google analytics szamara lathato. A maradek 1-2% zome, akik kommentekkel szallnak be a tartalomkeszitesbe, normalisak szoktak lenni. De van a kommentelok kozott 2-3%-nyi bajkevero, akikert nem kar. Nem kar oket hatarozottan elhajtani a busba, hogy otthon, anyukajukkal beszeljenek ugy, ahogy.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük