Konferenciák a nappalinkban

Konferenciák a nappalinkban

 

Ahogy berobbant a mindennapi életünkbe a home office kb. 2 hónapja, és már nemcsak a jófej főnökök által biztosított juttatás, de kényszer is lett, ki is derült, hogy sokminden másképp van ezügyben is, mint hittük. Például, hogy igenis jó dolog bejárni a munkahelyre, sokan vágynak rá, vagy szükségük van rá, amikor ez tilos.

Otthonról dolgozni nem feltétlenül jutalom, néha kifejezetten macerás. Tehát, most, hogy kezd visszatérni a régi életvitelünk, érdemes megkérdezni a kollégákat, mit szeretnének: lehet, hogy nem kell már névreszóló asztal az irodában, de csak kellene egy hely, ahová elmehet dolgozni, ha a körülményei úgy kívánják. Pl. lakásfelújítás közepén otthonról dolgozni nem épp ideális.

Emellett elkezdett látszani, hogy a munkavállalókat nem kell folyamatosan felügyelni, tudnak dolgozni anélkül is. Az is látszik rögtön, ha valaki nem dolgozik, mert nincsenek készen a feladatai.

Azzal, hogy aki csak tehette, otthonról dolgozik, paradox módon kinyílt a világ is, és nem bezáródott. Jobban megismerjük egymást, rádöbbenünk: mindenkinek van emberi oldala, nemcsak egy kolléga, vagy munkavállaló, aki elsiet mellettünk a folyosón. Szeretnek dolgokat, van életük, életterük, emléktárgyak a könyvespolcán, és nini, repülőmodelleket épít. Van gyerekük, van párjuk, velük együtt élnek, igen, elsétál a háttérben néha valaki egy videohívásban, vagy belerecseg a kávéfőző a vonalba. Hogy ez nem professzionális? Lehet, viszont emberi, és ez sokat fejlesztett a szemléletünkön, amitől optimistábbak lehetünk a jövőt illetően. Tolerancia, problémamegoldás, új szintre helyezett versenyképesség: az marad életben a piacon, aki bizalmat szavazott a munkavállalóinak, és akár teljes home office-ra állt át. Az veszi fel sikeresebben a fonalat a visszarendeződéskor, aki a kényszerű pihenők alatt a munkavállaló képzésével (is) foglalkozott, meg az üzletmenet fenntartásával is.

Emellett a legzárkózottabb embernek is igénye lett arra, hogy „találkozzon” másokkal, még ha csak virtuálisan is. Az meg külön öröm, hogy az üzletmenet így is rendben megy a legtöbb helyen. Kicsit lassabb, kicsit esetlenebb néhol, de ettől emberi lett. Kiderült, hogy az ügyfélnek is van macskája, ő sem talpig nyakkendőben dolgozik otthonról. Egészen más hangulata van ilyenkor egy tárgyalásnak is, könnyebben közelednek az álláspontok.

Ehhez képest olvasom a Forbes cikkét, miszerint demotiváló a főnök pizsamában. Szerintem meg kifejezetten motiváló, ha megértik, akik eddig nem merték: még a főnök is ember. A cikk azt is mondja, öltözzünk fel „normálisan”, ami biztosan nem jelentheti azt, hogy öltönyben-nyakkendőben vagy kosztümben-magassarkúban mászkálunk otthon egész nap. Biztos, hogy az a professzionális, ha dallasost játszunk a kollégáknak? A való életben bizony kényelmes ruhákban járunk otthon, ami nem jelenti azt, hogy az öltözékünk rendezetlen, vagy megjelenésünk ápolatlan. Nem kell alakoskodni, mindenki tudja, hogy nem grasszálunk máskor sem élére vasalt nadrágban, nyakkendőben, kiskosztümben a saját konyhánkban… A cikk még ragaszkodik a „régi iskolához”, nem is értem, miért.

Előrelépés, hogy megint eggyel kevesebb témában kell alakítanunk (alakoskodnunk?). Ahogy az irodákban először a kosztümök-nyakkendők tűntek el, ma meg már nem ciki a blúz-farmer, ing-farmer sem. Vannak még cégek, ahol a tanácsadóknak annyira elegánsnak kell lenni, hogy bármikor meg tudnának jelenni egy temetésen is, de most ők is épp home officeban, kényelmes ruhában dolgoznak. Nem hiszem, hogy vissza fognak térni a régi rendszerhez később.

A világ megfordult: sok helyen mostantól az a juttatás, ha a cég biztosít irodai hátteret, és a home office az alapértelmezett. Az emberek több olyan ruhát vesznek, ami home office-ba való (nem reprezentatív felmérésem egy online divatáruháztól), a lakberendezésben a „munkasarok”, „munkaszoba” is egyre inkább igénnyé vált.

Konferenciák a nappalinkban

A konferenciák mindig professzionális, nagyon gondos munkával, tökéletes külcsínnel, arculattal, hónapok alatt exkluzív helyszínre megszervezett rendezvények voltak, külön iparág a rendezvényszervezés, külön tudomány egy-egy ilyen eseményt megszervezni. És persze rengeteg munka.

A 2008-as válságban volt pár konferencia, ami a „válság jegyében” kicsit más volt, a kreativitás pedig új lehetőségeket és üzleteket hozott. Költségmegtakarítás volt a kulcsszó mindenben. Pl. az egyik rendezvényen megjelentek az újrahasznosítható papírbútorok, ami környezetvédelmi és költséghatékonyság szempontjából sem rossz húzás. Nem osztogattak drága brosúrákat, amik egy felmérés szerint 4 másodpercet „élnek” az ügyfél kezében, utána kuka… Hanem megkérdezték az embereket, mire kíváncsiak, egyeztettek időpontokat, és beszéltek róla, ami üzlet szempontjából jóval hatékonyabb. – Micsoda felismerés: beszélgetni kell az ügyféllel! 🙂

Most a social distancing a kulcsszó, ennek jegyében az online megoldásokat kezdték el olyanok is használni, akik ezelőtt kevésbé. Hirtelen kellett átállni, bár arról, hogy digitalizáció-e telefonnal befotózott, de papíron aláírt megrendelőt küldeni-fogadni, megoszlanak a vélemények.

A korábbi értékesítési webinarom nagyon érdekes tapasztalata volt abból a szempontból is, hogy mennyivel másképp kell készülni az online eseményre. Ha ez állásinterjú lett volna online módon, akkor is sokminden releváns lenne belőle:

Nincs catering, de legyen B terv, mert mi lesz, ha pont akkor lesz áramszünet, amikor prezentálok? Otthon nincs UPS, de a Zoom/Teams megy telefonról is, legyen feltöltve! Mi lesz, ha valami technikai nyavalya miatt senki sem hall semmit majd? Mi lesz, ha elmúlik a net, szerencsés vagyok, két mobilszolgáltató és egy kábeles közül valamelyik majd csak működik.

Rendezvény lévén, nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy nem kell figyelni a résztvevők számára: nem kell számolgatni a helyeket, nem kell állandó és változó költségeket figyelni a résztvevők számának alakulásával. Nem kell előre regisztrálni és nem telik be a terem, nem fogy el a szendvics.

Végignéztem néhány webinart a mostani helyzetben, külcsínben azt tapasztalom, mint a home office-nál. Eleinte még próbálkoztak virtuális hátterekkel, meg szépen kiöltözni, aztán az ablak elé húzott sötétítő függöny is megfelelő háttér volt, az előadók sem öltöztek már dallasosba, már két hét karantén után sem. Ezt én komoly fejlődésnek látom. Végre nem megfelelni akarunk egy olyan elvárásnak, ami túl sokat nem tesz hozzá az üzlethez, fejlődéshez, hanem a munkára, szakmai tartalomra koncentrálunk.

 # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. bz249
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: lehet forditva is… Kovacs urnak nincsnek tehermentes haza, kocsija, nyaraloja. Ekkor a kerdes az, hogy miert eppen karriertanacsadasra/tanfolyasokra koltse a keveske osszekuporgatott penzet, ahelyett, hogy teszem azt venne belole hazat?

    Ha a tanfolyas nem olyan, hogy
    1.) fizeti a ceg
    2.) beszamitja a munkaidejebe

    Akkor ez Kovacs urnak bizony forintosithato veszteseg, ami vajon mennyi ido alatt is terul meg? Es ugye ne felejtsuk el, hogy Kovacs ur kozben egyre oregebb lesz, tehat 80 eves lesz, mire vegre elkezdhetne elni.

  2. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: Először is kezdjük ott, hogy nem minden munkavállaló Kovács Úr. Ahhoz, hogy valamiféle egyensúlyt találj a munka és a szabadidős tevékenységek között, kell bizonyos tapasztalat és bizonyos intelligencia. Miképpen ahhoz is kell, hogy megismerd saját képességeidet és azok korlátait. Sőt adott esetben ahhoz is kell, hogy ne dőlj be a karriertanácsadók szövegelésének 😀

    Mindettől függetlenül a munka mindenképpen egy szükséges rossz, ami szélsőséges esetben kínszenvedéssé fajulhat.

  3. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Én elfogadnám, hogy megfelel neki, de akkor miért van ez a nagyon sok vezetőket szidó, munkát kínlódásnak beállító komment? Mintha mégsem lenne meg az egyensúly, harmónia, elégedettség…

  4. Environmenta
    mondta:

    @Online Távmunkás: Sajnos ebben nem tudok segíteni, mivel én műszaki-természettudományos szakon oktatok.

  5. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: Én viszont úgy érzem, hogy nem vitatkozni akarsz, hanem a saját igazadat bizonyítani. Mindenáron.

    Itt van pld ez:
    “A kreativitás, a motiváció, az érdeklődési kör meg pl. mindig is csak emberben lesz meg, arra lehet építeni.”
    Egy mókuskereket forgatni (ami egyébként nem konkrét munkakör, csak szimbólum) vagy tetszőleges munkát végezni nem lehet kreatívan? Kovács Úr például kreatív lehet abban, hogy hogyan érje el egyrészt 100 % biztonsággal, másrészt minimális erőfeszítéssel a számára előírt minimális forgatási számot.

    Tekintsünk el a bélyeggyűjtéstől. Legyen az a helyzet, hogy Kovács Úr elégedett a napi 8 órás munkájával és elégedett mindazzal, amit a munkaidején kívűl csinál. Van tartozásmentes háza, kocsija, nyaralója (a sort ki-ki tetszés szerint folytathatja saját ízlése szerint), van egy hobbija, amivel szívesen foglalkozik szabadidejében és nem vágyik többre. Az már csak bónusz, hogy esetleg ismeri a Peter-elvet is.

    Miért nem tudod elfogadni, hogy ez neki így megfelel? Miért érzed úgy, hogy jobban tudod, mi jó Kovács Úrnak, mint Kovács Úr saját maga? Milyen iskolát végeztél, és hol szocializálódtál, hogy ennyire mindenek fölé helyezed ezt az előrelépési kényszert?

  6. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @ArriMédesz:

    Nem anyagi szempontok vez;relnek a lakóhely megválasztásában.

  7. ArriMédesz
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró:

    miért nem itt élsz nálunk, ha olyan jó?

  8. Online Távmunkás
    mondta:

    @Environmenta: Egyetemi oktatóként azt esetleg tudod, hogy mi lett azokkal a hallgatókkal, akiknek iskolai/óvodai oktatási gyakorlatot kellett volna teljesíteniük ebben a félévben?

    @Zsuzsi25: Van pár amerikai cég, amelyik belátta a hibáját és már visszahozta Indiából a kiszervezett üzletágakat. Persze vannak olyanok, ahol inkább kineveztek egy indiai vezérigazgatót, hogy ne legyen ellenállás a kiszervezés ellen…
    Az automatikus számlakönyvelés pedig akkor működik jól, amikor a nyomtatott számla mellett van elektronikus számlafájl is, lehetőleg valamilyen elterjedt szabvány szerint, gépi feldolgozásra kifejlesztve.

    @Bambano: Te láttál már olyan embert, aki a magyar személyi igazolványhoz tartozó elektronikus aláírást használja? Az igazolványhoz évekig úgy osztogatták a kulcsokat tartalmazó borítékot, hogy azok hamarabb lejártak, minthogy beüzemelték az állami rendszert…

    @Balfredo Alfredo: Szerintem konkrétan nem igaz, hogy a világon a home office lett az alapértelmezett és az iroda extra juttatás, ez csak átmeneti állapot és csak 1-2 cégnél lesz végleges, de náluk eddig is volt heti több nap home office.

  9. Online Távmunkás
    mondta:

    @gabcigirl: Képzeld, van több olyan nemzetközi szinten elismert, sikeres cégvezető is, akik szerint a home office jó volt a krízist átvészelni, de mindenki menjen vissza azonnal az irodába, mert csak az hatékony. És mindezt úgy mondják, hogy a munkaidejük legnagyobb részét tárgyalásokon töltik, nem a beosztottjaik asztalát és monitorát nézegetve…

    @MAXVAL bircaman közíró: A fideszes elit ellopja az emberek pénzét, ugye birka?

    @bz249: Sajnos már szinte semmilyen képzés nincs ingyen sehol, legfeljebb az előképzés első néhány órája.

    @midnightcoder2: A diagnózis felállítása sokkal nehezebb feladat, a rutin sebészeti műtéteknél a biztos kéz többet számít, mint az elméleti tudás.
    Viszont az irodai munkáknál mennyi olyan van, amit nem tudsz egy-két hét alatt betanítani valakinek? Nem véletlenül lehet valaki marketingesből mondjuk IT projektmenedzser már azután, hogy dolgozott néhány projekten az IT-val.

    @jobangel: Az igazán rászoruló, tehetséges diákok többsége kiesik a szociális alapon támogatottak közül, mert azok többnyire a nincsteleneket célozzák, akiknek a támogatást felmarkolva se lesz versenyképes diplomájuk. Ha egy szegény, de tisztességes családból jössz, ahol inkább bejelentve dolgoznak a munkaképes korúak, minthogy álomállást várnának segély mellett vagy bűnöznének, akkor pont túl gazdag vagy a legtöbb támogatáshoz.

  10. bz249
    mondta:

    @jobangel: “Ha van krach, ha nincs, pénzt és időt szánni kell a magunk fejlődésére. Nem tudom, hogy ez miért probléma úgy általában.”

    Nem lenne ez problema, ha nem jonne szembe az valosag, hogy a Fejlett Nyugaton 1.5 gyerek mellett sem sikerul toket felhalmoznia a nepeknek, mikozben a cel megiscsak az lenne, hogy a faszipantos karrieriv vegen majd szelvenyvagdosasbol eljunk, mikozben fotevekenysegkent vasutmodellezunk, ha eppen van hozza kedvunk.
    Es akkor az elozo poszt Kovacs Ura vajon akkor epit-e karriert, ha evi extra 200 munkaorat (ez ugye heti 4) es felmillio forintot beleol valami tovabbkepzesbe (evi 15k tokejovedelmet kapna erte, ha 3% hozamra befekteti, ami azert nem csillagaszati ertek)?

  11. babona
    mondta:

    Jól elment az eredeti témától a dolog. Mindenkinek igaza van. 🙂 Odabent :).

  12. jobangel
    mondta:

    @bz249: Nem vagyok az a fajta, aki szerint direkt jó, hogy beütött valami, sőt. Ha van krach, ha nincs, pénzt és időt szánni kell a magunk fejlődésére. Nem tudom, hogy ez miért probléma úgy általában. Láttam már tudatos kékgallérost, aki időt és energiát nem sajnálva továbbtanult, és feljebb jutott, meg diplomást is, aki már közmunkáig, hajléktalanságig leküzdötte magát. Mert a többség úgy gondolja, hogy egyszer valamit elért, és akkor azzal majd ellesz egész életére, tessék neki azt folyamatosan elismerni, még akkor is, ha már régen nem releváns. De hát nem így van, és sosem volt így.

  13. bz249
    mondta:

    @jobangel: minden IS lehetseges, es persze az, hogy totalkarosra tort a verdad, egy lehetoseg, hogy vegre korszeru, kenyelmes, uj kocsid legyen. Hat mekkora szerencse mar, nem?

    Valojaban meg az tortenik, hogy penzt es idot (ami vegso soron megintcsak penz, mert ugye kapalhatnal is helyette masodallasban) kell raszannod arra, hogy szinten maradj.

    Nyilvan egyenileg nincs valasztas egyik esetben sem, de azert orulni ne kelljen mar neki.

  14. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @midnightcoder2:

    Ha nincs egzisztenciális pánik, egész más az egész történet.

  15. jobangel
    mondta:

    @gabcigirl: az, hogy a mobberek áldozat nélkül maradtak, valós haszna a home office-nak. És nagyon igazad van, akinekilyen közeg megteremtése adott előrelépési lehetőséget, most rendesen pofáraesett. Nem baj, majd megtanulja, hogy együttműködni kell, tudni, tanulni.

  16. jobangel
    mondta:

    @bz249: ösztöndíj, tehetségtámogatás stb. Van lehetőség, csak keresni kell. Kényelmesebb nem keresni, és panaszkodni, csak abból nem lesz jól fizető, élvezhető munka később.

  17. midnightcoder2
    mondta:

    @bz249: Persze. Akkor a kohász előtt kb. két út állt: vagy megtanul egy másik szakmát – ami persze idősebb korban már nem annyira megy, vagy segílykén/közmunkán tengődik. Ha valaki 50 évesen ez utóbbit választotta, az érthető. Ha 30 évesen tette ugyanezt, az már nem annyira.

  18. midnightcoder2
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Szerinted az emberek hány százaléka végezné el a munkáját, ha nem lenne egzisztenciális kényszer ? Szerinted a WC pucoló azért pucolja a fekáliát, mert ebben éli ki a kreativitását ? De a programozó akinek a hobbija is a programozás, aligha a Pityuka Kft weboldalát csinálná ha nem azzal keresné a kenyerét.

  19. midnightcoder2
    mondta:

    @ArriMédesz: “rengeteg munkakörnél ha kiderülne, valóban hozzáértők mennyi idő alatt tudnak 8 osztályost, érettségizettet, diplomást (munka jellegétől függően) betanítani, lenne meglepetés”

    Ja. Egy érettségizettet simán be lehetne tanítani arra, hogy kivegye a vakbeledet. Az esetek 70%-ában pont olyan jól el tudná végezni a feladatot, mint egy diplomás orvos. Bevállalnád ?

  20. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Irbisz:

    A megoldás a liberális demokrácia szétzúzása.

    Ugyanis az emberi lét biztosítható le biológiai szinten munka nélkül is, megvan a szükséges technológai hozzá. Az akadály, hogy az elit ellopja az emberek pénzt, s rabosítja a népet.

    Ha pedig nincs már egzisztenciális kényszer, akkor a munka megszűnik munka lenni. S akkor bármi kreatív lehet.

    Szerencsére a nagyurak egyre jobban zuhannak szemét rendszerükkel együtt.

  21. droid_
    mondta:

    @ArriMédesz: irta TGM. mibe telne odarakni a linket ahonnan kimasoltad?

  22. bz249
    mondta:

    @jobangel: tok jo, hogy ezek a tovabbkepzesek ingyen elerhetoek… ja nem. 😉

  23. ArriMédesz
    mondta:

    @gabcigirl:
    nem kizárólag, vannak értelmes megfontolandó okok is. de tény, hogy vannak akik olyanok mint te leírod.

  24. bz249
    mondta:

    @Irbisz: “de hogy ne ilyen rég eltünt szakmákkal példálózzak, a rendszerváltás után kohászok, bányászok stb. százezreinek munkája vált feleslegessé. Ez komoly problémákkal járt, főleg nekik, de a társadalom nem állt le.”

    na erted te ezt akkor… a valosagban az tortenik, hogy neked volt egy megelhetest lehetove tevo szaktudasod*, ami hirtelen ertektelenne valik, es innentol masnak lesz normalis megelhetese nem neked.

    *a megertest segitendo, akar tokesitheted is, hogy az adott munkabert mennyi allamkotveny/Coca-Cola reszveny hozama/osztaleka es akkor ez a toke megsemmisul

  25. ArriMédesz
    mondta:

    @jobangel:

    ez nem így van, de nem ez a blog az alkalmas hely a téma megvitatására, max egy teljesen különálló poszt, de az sem illene a blog profiljába.
    ezért nem is ragoznám tovább.

  26. jobangel
    mondta:

    @ArriMédesz: Jaj, ezek olyan izék… Először is, senki sem született egyetemi professzornak, aki az lett, az sokat tanult érte, hogy az legyen. Ma már tényleg mindenki előtt ott a lehetőség, a rászorultak kaphatnak segítséget, a tudás elérhető. A munka, mint kínszenvedés leírása mindig a tudatlanok vigasztalása volt: ha már jó élete nem lehet, legalább vigaszul megkapja a mártírszerepet. Akar a fene mártír lenni, vezető vagy specialista, ahhoz mondjuk másképp kell dolgozni: tanulni kell, átlátni dolgokat, ráadásul folymatosan….

  27. Irbisz
    mondta:

    @ArriMédesz:
    ha sok mai munkakörre nincs igény a jövőben, arra kell ráállni, amire lesz igény, mindig is igy változott a világ.
    ma már nincsenek gyertyaöntők, szűcsök, molnárok, lámpaoltogatók, de hogy ne ilyen rég eltünt szakmákkal példálózzak, a rendszerváltás után kohászok, bányászok stb. százezreinek munkája vált feleslegessé. Ez komoly problémákkal járt, főleg nekik, de a társadalom nem állt le.
    De ás országokban is lezajlottak ilyen változások, és le is fognak már most, a közeljövőben. a kérdés csak az, milyen szakmák, készségek válnak semmit se érővé.

  28. gabcigirl
    mondta:

    A home office-t jellemző módon az ellenzi 1000-rel, aki

    – szerepzavaros, hatalommániás, magát jócskán túlértékelő, alkalmatlan vezető, akinek meggyőződése, hogy nélküle a levegővétel se sikerül/jár a dolgozóknak

    – Ostoba, pszichopata keverőgép. Aki az irodában se munkával, szorgalommal, normalitással tűnt ki. Hanem a genya kis hatalmi játszmázásait machinálta. Felfele nyalt, lefele taposott, az értelmesebbjét minél inkább próbálta mihamarabb ajtón kívül tudni. Továbbá pletykával, szarkeveréssel animálta magának a számára ideális körülményeket és lopta mások kereskedelmi/szellemi, stb. termékeit, bűnbakot kreálva a tényleg hozzáértőkből. Ő amúgy number 1 első számú nyilinyalija…

    Na most: képzeld el előbbi “kedveshölgyet/urat” egyedül, a gépe előtt. Ahol nem tudja suttyomban, meló után (akkora hatásfokkal) lenyúlni más termékét. Nem rendezhet nyilvános irodai hisztériákat mások anyázásával. Nem pletykálkodhat a kollégái ellen az ebédszünetben. Nem csesztetheti őket úgy a tervezett instrukcióival, miközben nem is ő a főnök.

    Nos. A leggyakrabban a fentiektől lehet hallani a “jájjjj…Annnnnyira…annyira…annyira nem jó ez a karantén…hát én közösségi ember vagyooooook…tudodmilyenvagyooooooook…” Tudom. AZÉRT JÓ NÉLKÜLED 😀

  29. gabcigirl
    mondta:

    A home office-t jellemző módon az ellenzi 1000-rel, aki

    – szerepzavaros, hatalommániás, magát jócskán túlértékelő, alkalmatlan vezető, akinek meggyőződése, hogy nélküle a levegővétel se sikerül/jár a dolgozóknak

    – Ostoba, pszichopata keverőgép. Aki az irodában se munkával, szorgalommal, normalitással tűnt ki. Hanem a genya kis hatalmi játszmázásait machinálta. Felfele nyalt, lefele taposott, az értelmesebbjét minél inkább próbálta mihamarabb ajtón kívül tudni. Továbbá pletykával, szarkeveréssel animálta magának a számára ideális körülményeket és lopta mások kereskedelmi/szellemi, stb. termékeit, bűnbakot kreálva a tényleg hozzáértőkből. Ő amúgy number 1 első számú nyilinyalija…

    Na most: képzeld el előbbi “kedveshölgyet/urat” egyedül, a gépe előtt. Ahol nem tudja suttyomban, meló után (akkora hatásfokkal) lenyúlni más termékét. Nem rendezhet nyilvános irodai hisztériákat mások anyázásával. Nem pletykálkodhat a kollégái ellen az ebédszünetben. Nem csesztetheti őket úgy a tervezett instrukcióival, miközben nem is ő a főnök.

    Nos. A leggyakrabban a fentiektől lehet hallani a “jájjjj…Annnnnyira…annyira…annyira nem jó ez a karantén…hát én közösségi ember vagyooooook…tudodmilyenvagyooooooook…” Tudom. AZÉRT JÓ NÉLKÜLED 😀

  30. ArriMédesz
    mondta:

    “Az őszinte angol – a régi – úgy nevezte az uralkodó osztályokat: „the leisured classes”. A szabadidős, a nem dolgozó osztályok. A szabad idő a szabadság ideje. A vagyon és a születési kiváltság arra való, hogy az ember játsszék: krikett, vívás, tánc, zene, udvarlás, lovaglás, művészet, katonáskodás, utaz­gatás, vadászat, érdek nélküli tanulás, elmélyedés, filozofá­lás, ima, latin verselés, egzotika, haute cuisine, ízlés, jómodor, pompa.

    Az élet édessége, amely Talleyrand szerint az ancien régime sajátossága volt: „celui qui n’a pas vécu au dix-huitième siècle avant la Révolution ne connaît pas la douceur de vivre et ne peut imaginer ce qu’il peut y avoir de bonheur dans la vie.” Aki nem élt a XVIII. században a forradalom előtt, nem ismeri az élet édességét, s nem tudhatja elképzelni, hogy boldogság is lehet az életben. Ez az arisztokrácia élete volt a polgárság hatalomátvétele előtt, a személyi szuverenitás és az élvezet páratlan kiváltsága, amelybe már belevegyült az érzelmesség, a természetkultusz, a romantikus szerelem pár első jele is. S mindez a népi szenvedés óceánjának a partján.

    Ehhez képest még a vagyonos nagypolgárság élete is alantas robotnak látszott.”
    A munkát a Biblia is az eredendő bűn fejében kijáró büntetésnek („arcod verítékével” kell dolgoznod) tekinti, a munka a bűn rabságának a következménye, amelyben a természet többé nem paradicsomi (azaz emberi erőfeszítés nélkül, a maga adott természeti mivoltában áll az ember rendelkezésére). Az Újtestámentom is erre utal a maga anarchisztikus munkaellenességében: a mezők liliomait, az ég madarait az Úr táplálja, az Úr ruházza (s milyen szépen), az igaz ember majd meglesz valahogy, a legfontosabb az, hogy higgyen és legyen jó. Itt a közösség a hívők közössége: a közöttük lévő szeretet (barátság, philia) definíciója egyértelműen görög jellegű, ez folytatódik a szerzetesi közösségek önmeghatározásában is.

    Marx fölfogása közelebb áll a klasszikus antikvitás és a Biblia fölfogásához, mint a polgári nemzetgazdaságtané, nála a kapitalizmusban elhatározó érték gyökere az elidegenült munka, nem a tulajdonosok konkurenciája.
    A létrejött érték idegen „a jó élettől”, az autonóm (szó szerint öntörvényű) öntevékenységtől és a barátságtól.

    Aki dolgozik, nincs otthon.

    Minél több játékidőt, minél több személyeset és szubjektívat kicsikarni a hatalomtól: ez nemcsak nemes cél, hanem legnemesebb hagyatékunk egyben. Ne jamais travailler – írták a falakra a szituacionisták, a legigazibb hatvannyolcasok. Ne dolgozz soha. S ha mégis, minél kevesebbet. Az öröm nem szégyen.”

  31. ArriMédesz
    mondta:

    @jobangel:

    a legtöbb ember nem ért ma sem olyan dolgokhoz és olyan szinten hogy valódi specialistának lehessen tekinteni, hogy olyat tudjon amit a többség ne tudna viszonylag gyorsan megtanulni és azzal jól keressen.
    rengeteg munkakörnél ha kiderülne, valóban hozzáértők mennyi idő alatt tudnak 8 osztályost, érettségizettet, diplomást (munka jellegétől függően) betanítani, lenne meglepetés.

    a munka szükséges rossz, jó ha van de jobb ha nincs, eredeti jelentése kín, gyötrelem.
    kivéve, ha a szenvedélyed a munkád, de ez hány embernél van, pláne hogy x tevékenység lehet hogy szenvedély, de nem bérmunkaként vagy vállakozóként, hanem pusztán hobbiként végzett tevékenységként az igazi, mondjuk szeret fordítani de nem vállalhatatlan határidőkkel, szeret programozni de nem szar kis céges hülyeségekkel megspékelve stb.

  32. midnightcoder2
    mondta:

    @droid_: Na igen, azt a napi két óra utazást ami a lakás és a munkahely között van, valahogy minden munkáltató a szabadidő kreatív eltöltésének tekinti. Illetve abból az egy szempontból nem az, hogy ha akkor ér baleset, az munkahelyi balesetnek számít. És persze a zöldeknek sem tűnt fel eddig, hogy a tömegközlekedés használatánál sokkal környezetbarátabb megoldás az, ha nem utazol órákat csak azért, hogy átülj az otthoni gép elől a munkahelyi gép elé. Az irodaépületek fel/átépítéséről (kb. minden cég váltáskor megy a kukába a padlószőnyegtől a belső falakon át minden) a fenntartásukig (fűtés, légkondi), illetve az általuk elfoglalt területig.

  33. midnightcoder2
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: “Ha a home office az alapértelmezett, és nem csak esetileg vagy éppen kényszerből veszi igénybe a munkavállaló, akkor – ahogy írtad is – ki kell alakítania egy dolgozószobát, fel kell készülnie arra, hogy áram/internet szünet esetén sem szakadjon meg a munka.”

    Idáig a cégnél többször volt áram/internet szünet mint itthon. Kutyát civilizált ember nem tart lakásban, ahogy lovat, csirkét vagy tehenet sem. Amúgy pedig ez az egész leginkább akkor igaz, ha főállásban kommunikálsz. Nálunk Pl. napi 15 perc a státusz meeting, azon túl mindenki dolgozik a saját kis feladatán, max. a chat-be írjuk be ha valakinek a hasa fáj, és csak akkor beszélünk, ha tényleg bonyolult a probléma. Akkor viszont meg tudjuk osztani a képernyőt is, ami sokkal-sokkal kényelmesebb mint odamenni a másikhoz és nézni az illető monitorát.

  34. midnightcoder2
    mondta:

    @L.Cz.: A cégek eddig is outsourceingoltak amit lehetett.

  35. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Na, pont ez az, ami miatt specialistának vagy vezetőnek érdemes lenni. Hogy ne így kelljen élnie egy értelmes embernek.

  36. Zsuzsi25
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Álj! Az AR, az megint más. Bejovo pénzt kezelni, es osszevezetni a nyitott számlával joval egyszerubb, raadasul ha elrontja a robot, magadnál, saját portádon, konnyedén tudod korrigálni…de kimenő pénznél? Ha a bankba berogzitetted, es kikuldted a pénzt, azt az atyauristen se allitja meg. (Hozzateszem akkor mükodik jol AR.on a robot, ha a kedves vevő annyit fizetett amit mi kiszámláztunk, mert amugy nem tudja a robot sem) es persze sok cég egy ku…va statementet nem képes küldeni normálisan…. de ha AR.os voltál, ezt tudod 🙂

  37. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Egy ssc-ben éppen a kreatívitás hiánya az érték. Pl. nem az számít, hogy megoldasz-e egy ügyet, hanem az, követted-e a “processzt”. Processzt követni és NEM megoldani = jó munka. Processzt nem követve megoldani = alkalmatlan vagy.

  38. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Zsuzsi25:

    AR voltam a Coca-Cola kelet-európai központjában Szófiában 2 éven keresztül. A robot elintézte a befizetések, számlák 90+ %-át, én arra voltam, hogy a maradékot intézzem.

  39. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Zsuzsi25:

    Ha a piac kritikus, akkor persze akár vissza is viszik az ssc-t haza nyugatra.

    Amikor a Nokia ügyfélszolgálatát csináltam 2007-2009 között, a cég felosztotta a világot részekre, s mindenhol egy központból intézte az egészet. Az európai országok kólcentere pl. Budapesten volt, az összes országé. Aztán jött egy jobb ajánlat, s mindent áttettek Szófiába, a magyar ügyfélszolgálatot is.

    A cég azt mondta: 3 kiemelt piac van Európában: Németország, Anglia, Oroszország. Ezeket csak olyan emberek végezhetik, akik tényleg kiválóak az adott nyelvből. Az angol piacon ez nem gond, az átlag angol hozzá van szokva az idegen, téves akcentushoz. Az orosszal nincs gond, bőven akad BG-ban orosz anyanyelvű ember. De a némettel bizony gond volt. A 40-fős csapatból akadt alig 10-15 német anyanyelvű (BG-ba költ9zött németek, vegyes házasségokból származók), s jöttek folyamatosan a panaszok “a Nokiának arra sincs már pénze, hogy németeket alkalmazzon???”, s 1 év után a német részleget elvitték Németországba, kiadták egy ottani diákmunkát szervező cégnek.

  40. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @odamondó:

    Erre találta ki a liberalizmus a szórakoztatóipart.

  41. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Úgy szokás ezt megoldani a nagy cégeknél, hogy amihez nem kell helyismeret, az megy Indiába, amihez meg kell, az megy a célország régiójába.

    Egyik korábbi munkahelyem a PartyPoker volt (azóta már megvette 2-szer is egy másik cég, szóval ma már az csak márkanév, de nem önálló cég). Ott úgy volt, hogy a 2000 alkalmazottból volt 1500 Indiában, a teljes biztonsági, IT, dizájn csapat. Volt 400 ember Bulgáriában, az összes nyelvfüggő pozíció, s 50-50 ember Londonban és Gibraltárban, csak a vezetőség és annak közvetlen adminisztrációja.

  42. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    2007 óta SSC-kben dolgozom.

    Ami nem vihető – jellemzően nyelvi okokból – Indiába és hasonló életszínvonalú országokba, azt a nyugati nagytőke Kelet-Európába viszi. Ez persze veszteség a tőke számára, hisz míg egy átlag indiai kólcenteres havi nettó 70 ezer Ft körül keres, addig egy kelet-európai nettó 200 ezer körül, de mondjuk a nyugati 500 ezerhez képest ez is jó, plusz persze minden egyéb is olcsóbb, lásd irodabérlés, közlekedés, kommunikáció, stb.

    Jelenleg a 3 fő kelet-európai kólcenter/ssc “nagyhatalom” Lengyelország, Bulgária, Magyarország, bár Csehország is felzárkozóban van éppen.

    Én a munkahelyemen utoljára március elején jártam fizikailag. De a cég meg fogja szüntetni a hómofiszt, a megrendelő követelésére, az ok a “biztonság”.

  43. Bambano
    mondta:

    a telefonnal lefotózott aláírt szerződés című marhasághoz meg annyit:
    – a vonatkozó törvények ezer éve ismerik az EDI-t.
    – a magyar személyigazolványok már egy jó ideje alkalmasak ingyen bérmentve elektronikus aláírásra.
    – pgp-vel már vagy 20 éve lehet aláírni.

    mindenkinek van lehetősége kiválasztani egyet a lehetőségek közül, amivel tud aláírni távollétében is.

  44. Bambano
    mondta:

    néha jó dolog jó híreket is hallani.

    Bambanő@isp_admin…

  45. droid_
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: erdekes felvetes, az otthoni munkavegzes felteteleit kialakitani es fenntartani valoban koltseg, ami valahol a laptop aramfelvetele es a +1 szoba hozzaepitese kozott van, de nem nulla. ugyanakkor koltsegcsokkenes is van, ami szinten szeles skalan mozoghat, pl a napi benzinkoltseg/bkv berlet es a munkabajarassal toltott ido, amit nem fizetnek ki, de azert “ledolgozom” (hiszen csak azert utazok, hogy dolgozzak).
    nalunk most kezdik szervezni hogy vissza lehet menni az irodaba fokozatosan, de meglep hogy a vartnal sokkal nagyobb hangsulyt kap a “nem muszaj jonni” resze a dolognak. remelem nem erzekcsalodas.

  46. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Kezdettől nem érted, vagy nem akarod érteni, és a vita kedvéért vitatkozol csak (ez utóbbi megtisztelő 🙂 Szóval, az van, hogy a példabeli Kovács Úr nem tud létezni. Nem lesz egyensúlyban, mert pl. a bélyeggyűjtés drága hobbi (minden hobbi az), generalista munkából nem lehet abban sem fejlődni, mert a generalista munkák sajátja, hogy kezdő szakembernek jó, de utána nem lesz elég az élethez, amit keresni lehet vele. Plánesőt később már nem is fog találni egyszerű generalista munkát, mert 40+ évesen már szeretnének tőle olyan tapasztalatokat kapni, amit használni lehet. A cél az lenne, hogy a Kovács urak ne robotmunkát végezzenek, mert arra vannak robotok manapság. A kreativitás, a motiváció, az érdeklődési kör meg pl. mindig is csak emberben lesz meg, arra lehet építeni.

  47. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: “Azt viszont most is kihozta a szó a fenti kommentekből, hogy ambíció nélkül, csak úgy befőttként lenni a polcon, az nem lesz jó. “
    A példabeli Kovács Úr egy olyan ember, aki lelkiismeretesen elvégzi a munkáját, elégedett azzal az életszínvonallal, amit fenn tudd tartani belőle, megtalálta az egyensúlyt a munka, család és szabadidő illetve hobbi között. Miért kellene váltania?

    Az, hogy Kovács Urat karrierre próbálod rábeszélni, olyasmi, mint amikor a távközlési szolgáltató ügynöke próbál rátukmálni egy drágább díjcsomagot ez előfizetőre, mondván, hogy ebben a díjcsomagban kétszer olyan gyors internet, háromszor annyi HD TV csatorna és ötször annyi ingyen SMS van az előfizető által jelenleg igénybevett díjcsomaghoz képest. Az előfizető meg nem érti, miért kellene neki drágább díjcsomag, hiszen már a maival is elégedett, webszörfözési és hálózatos játékos igényének a jelenlegi sebesség is megfelel, a HD csatornák száma már így is jóval több annál, mint amennyit egyáltalán néz és a jelenlegi ingyenes SMS keretet sem használja ki.

  48. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: “A világ megfordult: sok helyen mostantól az a juttatás, ha a cég biztosít irodai hátteret, és a home office az alapértelmezett.”
    Ez akkor igaz, ha a fizetés is tükrözi!
    A home office több, mint az a közhelyes valami, ami úgy él a fejekben, hogy “otthonról dolgozom laptoppal”.
    Ha a home office az alapértelmezett, és nem csak esetileg vagy éppen kényszerből veszi igénybe a munkavállaló, akkor – ahogy írtad is – ki kell alakítania egy dolgozószobát, fel kell készülnie arra, hogy áram/internet szünet esetén sem szakadjon meg a munka. Kell egy munka céljára kijelölt, ajtóval zárható helyiség, ahová nem hallatszanak be a külvilág zajai és nem rohan be a kutya a webkamera látómezejébe, meg egyáltalán kell egy kényelmes (író)asztal, állítható székkel. Szóval olyasmik, amik eseti otthoni munkavégzésnél nem, vagy legalábbis nem ilyen súllyal jelennek meg. E környezetet kialakítani és fenntartani a munkavállalónak költség és e költségnek meg kell jelennie a bérszínvonalban.
    A kialakult új helyzetet mindkét félnek, a munkáltatónak és a munkavállalónak is át kell gondolnia.

  49. jobangel
    mondta:

    @ArriMédesz: Miért nem? Komolyan kérdezem, alapvetően a munkában a személyiségjegyei alapján pont egyik vagy másik lehet valaki. Ritka esetben mindkettő.

  50. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: szokás szerint olyan témát hozol, aminek semmi értelme. Ha lenne bélyeggyűjtő Kovács úr, ambíció nélküli generalista pozival, akkor rávezetném, mik a valós lehetőségei. De ahhoz minimum léteznie kellene 🙂 Azt viszont most is kihozta a szó a fenti kommentekből, hogy ambíció nélkül, csak úgy befőttként lenni a polcon, az nem lesz jó.

  51. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: Szokás szerint új topikot nyitottál, nehogy az előzőben felmerült kínos kérdéseket meg kelljen válaszolni!
    Vagy már nem akarsz Kovács Úrból mindenáron karrieristát csinálni?

  52. Zsuzsi25
    mondta:

    @jobangel: AP.s vagyok jelenleg multinál. Probalkoztak nálunk robottal, aki konyveli a szallito szamlákat. Iszonyu ostoba! Az IT.s ok meg olyan kevesen vannak, hogyha lenne szaktudasuk se biztos hogy lenne idejük fejleszteni. Ez a robotos dolog max akkor müködne, (akkor nagyon jól) ha az egész világ ugyanazt a számlázó programot használná. 😀

  53. Zsuzsi25
    mondta:

    @L.Cz.: Gizike! Nem nevezem meg a céget, de SSC.ben dolgoztam. 2012ben elvittek a munkat Indiába. 1.5 ev mulva hozták vissza, mert amit 8an megcsináltunk, azt ök 40en se. Es a cég global szinten felkerült a “rosszul fizeto” cegek global listájára, annyira sok számla állt már kifizetetlenül. És ezt a velemenyt mas orszagbol is hallom…

  54. ArriMédesz
    mondta:

    Vezető vagy specialista státusz ad megélhetést”

    az már nem igazán emberekre szabott társadalom…

  55. Environmenta
    mondta:

    Én egyetemen oktatok, nekem vegyes tapasztalataim vannak a jelen helyzetben itthonról végzett oktatói munkával.

    Egyfelől lehetetlen helyzetekbe kerültem, mert nem tudtam labor- és terepgyakorlatokat csinálni, amelyek pedig szerves részét képezik nálunk a képztésnek (alapvetően természettudomáynos szakon oktatok). Ezen pl. olyna módon próbáltam felülemelkedni, hogy az adott laborkísérletet szemléltető videókat küldtem a hallgatóimnak, a terepgyakorlatokat pedig (kettő ilyen volt) előzetes isntrukciók alapján egyénileg tudták-lehetett kivitelezni. (Itt talajszerkezeti megfigyelésekről volt szó – természetesen ez messze nem volt teljes értékű.)

    Ami viszont inkább jót hozott, az a posztban is említett “lelazulás”. A hallgatókkal kölcsönösen kissé beleláttunk a magánemberi, mindennapi életünkbe is. Pl. az első előadásra még ugyanúgy nekiöltöztem, mintha az egyetemre mennék be, de láttam, hogy a diákjaim “otthoniban” vannak. Ezért legközelebb már én is úgy jelentkeztem be. Talán igaz az, hogy akivel közvetlenebb és többoldalú lesz a kapcsolatunk, azt vezetőként, tanárként, instrukcióadóként is jobban elfogadjuk, valahogy hitelesebb lesz ettől az illető.

  56. odamondó
    mondta:

    @jobangel: sajnos ez a véleményem szerint eszméletlen boldogtalanságot fog hozni, hogy az emberek kezében 2 féle munka marad a jövőben: a kuli munka vagy valami kreatív agytröszt vezetői. Ezzel csak annyi a baj, hogy az emberek 95+%-a alkalmatlan az utóbbira.

  57. jobangel
    mondta:

    @L.Cz.: ez egy valós veszély, meglehetősen régóta, de mivel elég sokat dolgozom úgy, hogy külföldi SSC-k szolgálnak ki adminisztrációval, látom a hátrányát is. Ha választhatnék, inkább lenne egy “Gizikém” Nyíregyházán, mint Murali Bangalore-ban. Nem azért, mert rasszista vagyok, hanem mert Gizikének nem kell elmagyarázni, hogy a magyar forintban kiállított számláknál milyen kerekítési szabályok vannak, ill. ha nem tudja a folyamatos teljesítésű szolgáltatás számlázási szabályait, akkor nem kell neki basic angollal leírnom, mert utána tud olvasni magától is. Látszik, hogy nagy multiknál is úgy mennek az indiai SSC-k, hogy azért van egy helyi, magyar illető, aki az SSC embereit menedzseli.

    De mondjuk Gizike munkáját nem is annyira az indiai SSC-k veszélyeztetik, sokkal inkább az, hogy a legtöbb dolgot már egy szoftver is megoldja. Az már Gizike szerencséje (?), hogy egy vidéki tüzéptelep még nem tud venni egy szoftvert, ami olcsóbb, mint ő. Még.

    Az tuti, hogy az adminisztráció, mint “szakma” nem lesz elég a jövőben, már most is azok találnak a legnehezebben munkát, akik olyasmihez értenek, amihez még rajtuk kívül nagyon sokan. Tipikusan ilyen az adminisztráció, és itt érintjük is az előző posztom témáját, hogy de miért kell, hogy ambíció legyen mindenkiben? Mert nincs más lehetőség. Vezető vagy specialista státusz ad megélhetést, generalista nem, mert, ahogy írod, nagy a konkurrencia.

  58. L.Cz.
    mondta:

    Kétségkívül jó, hogy a munkáltatók a járvány miatti kényszer hatására rájöttek: nem csak úgy megy a munka, ha harangzúgásra ott ül az irodában egy csapat élre vasalt munkavállaló, akiktől napi szinten jelentős, másra is használható energiát von el az, hogy megfeleljenek az amúgy tök felesleges külsőségeknek. Nyilván nem dolgozhat mindenki home office-ból, a pék nem tud otthonról kenyeret sütni és a dagasztógép elfüstölt villanymotorját sem lehet kattintással cserélni.
    Viszont én egy veszélyforrást is látok ebben a helyzetben. Kiderült, hogy a fehérgalléros kollégák jelentős része nem csak az irodából tud dolgozni, hanem bárhonnan, ahol stabil internetkapcsolat van. Akkor vajon szükséges-e, hogy például Adminisztrátor Gizike (csak visszatért a lelkem, pedig nem akartam megint szerepeltetni) iktassa a számlákat Nyíregyházán havi bruttó 200-ért, mikor Yogesh Indiában ötödennyiért is megcsinálja? Az outsourcing még egyszerűbbé válik, még kevesebb lesz a korlát, csak egy újabb munkavállalói csoport kerül veszélybe, akik nem hinném, hogy nagyon készülnének arra, mit tegyenek, ha már nem lesz elég egy bármilyen diploma és jó nyelvtudás a nyugdíjig tartó irodai betanított munkára, hanem esetleg szaktudás is kellene.