Milyen a tökéletes karrierútvonal?

Milyen a tökéletes karrierútvonal?

 

Már az elején meggyilkolom a poént: olyan senkinek nincs… De akkor mire ez a cím és cikk? Mert fontos, hogy minél több döntéshozó tudja, miért nincs ilyen – vagy miért nagyon ritka. És hogy miért nem baj, ha nem ilyen a nála állást kereső karrierje.

Munkáltató és munkavállalói oldalról is nézve, valahogy mindenki azt szeretné, ha az önéletrajz egy folyamatosan felfelé lépkedő, folyamatosan fejlődő, következetesen építkező embert láttatna. Ilyen szinte nincs is, ha mégis van, ahhoz a szakmai kiválóság, az extrém tudatosság (robotlét?) mellett elég komoly szerencse is kell. Igen, szerencse.

Pl. Az X generációsok a rendszerváltáskor, ha szerencséjük volt, akkor bejutottak egy multiba, és ott menetelgettek jóideig, majd jött a 2008-as válság, és a leépítések. Akkor a karriertervek mentek a fiókba, és

egyetlen cél a jövedelemszerzés volt. Ha ehhez gyorsétteremben kellett talpalni, akkor az, de legalább fizettek érte. Aztán lehetett (volna) újra építkezni, de persze a munkáltatói elvárásokba nem fért bele, hogy a bid manager jelölt meg a product manager jelölt most épp a mekiben talpal meg plakátot ragaszt, és úgy keres szakmai állást.

Ez a fajta szakmai sznobéria most is elkezdődött, bosszant is rendesen, mikor tökéletes jelöltkék nem kapják meg az állást, mert a sokadik állásinterjúkör után kiderül, hogy ja, hát jobb lenne, ha lenne pontosan olyan tapasztalata, amit egyébként pontosan csak náluk lehet megszerezni. És igen, régebben járt ebben az iparágban, de hát tett egy kitérőt, sőt, még fizikai munkát is vállalt? Nem gondolt a karrierjére? Nem, mert épp a megélhetésére gondolt. Mit keresett egy gyorsétteremben vagy egy gyárban segédmunkásként a két diplomájával, vezetői múltjával? Pénzt.

Arról nem is beszélve, hogy két diplomával ilyen munkát sem egyszerű megkapni: akinek diplomája, vezetői múltja van, annak nem megengedett, hogy csak úgy, megélhetéséért dolgozzon… HR-esek, kiválasztók, döntéshozók! Jól van ez így? Miközben a karrier nem pusztán az emberen, hanem a külső körülményeken is múlik. Nem, nem hibást, kifogást keresek. Valós okokat.

Az a fiatal, aki most gyakornokként veszíti el a munkáját a válság miatt, máris egy komoly „karriertöréssel” kezd. Ha nem talál szakmai munkát, akkor majd ő is megy a gyorsétterembe talpalni, mert a felnőtt életének megkezdéséhez jövedelem kell. Ha nem ezt teszi, akkor meg azon fogsz lamentálni drága döntéshozó, hogy mamahotel, meg pánpéter-szindróma… Az X generációsok most élik a harmadik munkanélküliségi hullámot karrierjük során. Mostanra még egy hátránnyal meg kell küzdeniük, az életkori diszkriminációval, hiszen mára 40+ évesek, ha még nők is, esetleg anyák, még rosszabb a munkaerőpiaci helyzetük. És mivel 20+ éve dolgoznak, a karrierútjukon időnként megálltak és/vagy kitekintettek másfelé, pl. mert rugalmasak, széleslátókörűek, vagy simán csak a válságokat kezelték – gazdaságit is, esetlegesen magánéletit is. Ez vagy bejött, vagy nem jött be, vagy időszakosan sikerült. A CV-ben nyoma van mindenképpen.

De a tapasztalatai, készségei között is nyoma van: tud kitartó lenni, túlélni, alkalmazkodni, előremenni a legnehezebb időszakokban is. Megtapasztalta, hogy ha minden összedől, akkor is fel tud állni. Tudja, hogy fel kell állni, nincs idő a nyavalygásra, holnap be kell fizetni a gyerek ebédjét a suliban. Tehát cselekszik, és lépéseket tesz a kilábalásért. Ez a készségcsomag az, amit kidobnak a szak(?)sznobok, amikor a töretlen karrierutakat keresik.

El kellene jutniuk oda a döntéshozóknak, hogy a hullámzó karriervonal nem hiba, nem törés, hanem a szakmai élet része.

Az én megoldásom álláskeresőknek szól, miszerint a kompetenciákra alapozott CV-vel azt hangsúlyozzuk ki, ami fontos az adott állásban, de ehhez mégiscsak kell a fogadókészség a túloldalon. De ezt megteremteni egyedül nem tudom…

Azért is érdemes ezt a fogadókészséget teremteni, mert ha az lesz a norma, hogy a karrier nem egyenes út felfelé, lehetnek állomásai, váltások, kanyarok benne, akkor többé senkinek sem kell erőn felül – és etikán, erkölcsön túl – küzdenie a folyamatos karrierjéért. Jobb helyek lesznek a munkahelyek, mert nem lesz többé érvényes a félelem, hogy a veszteség, a törés, a kudarc, a hiba az halálos ítélet is a karrierre nézve. Márpedig a legtöbb ember pont ebből a félelemből cselekszik, amikor a kívülálló csak annyit lát: „ez” átgázol mindenkin. Jelenleg sokan nem tehetnek mást… legalábbis úgy érzik. És indul a mobbing, ki tudja hol áll meg. (Ebben a mobberekről írt cikkem után rendszeresen jön a kérdés manapság is: de hát mi ebben a jó nekik? Nem jó nekik sem… de ez itt egy magyarázat)

Az is fontos, hogy a kanyargós karrierutakat nem megbocsátani kell, és szívességből alacsony fizetésért pazarolni a szakértelmét az illetőknek, akik még legyenek is hálásak, hogy egyáltalán munkájuk lett újra, még akkor is, ha csak egy szakmai temető. „sorban állnak a helyedért” – szerencsére ezt már nem lehet leporolni. A most kezdődő – és talán el nem mélyülő – válsággal sem lett több munkaerő, csak kevesebb munkahely. Időlegesen!

Aki sokfelé járt, az sok dolgot látott, tapasztalt. Sokféle hibát, jógyakorlatot, együttműködési módot, küzdési módot, munkamorált, megküzdési technikát, ismeri a csapdákat. Egyszerűen nagyobb az eszköztára ahhoz, hogy jó munkát végezzen. Ha pedig ez így van, akkor ezen ront-e valamit, hogy éppen most dobozt pakol, pénzért? Vajon a rutint, amit 25 év alatt megszerzett, elfelejtette-e ezzel? Tudni kell, hogy a karrierhullámokban érték van.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. evilwolf
    mondta:

    “olyan senkinek nincs”
    Tényleg? A mostani parlament is tele van olyanokkal, akik egyetem után beestek, és úgy néz ki, hogy onnan viszi el őket a kaszás.
    Ismerek rengeteg vállalkozót, akik fiatalon kezdték anno, és még mindig megy a szekér. Vagy ezek nem karrierek, csak az, hogy multinál operátorból cellavezető lesz, kirúgják vagy magától megy másik multihoz?
    A biztosítóknál is megy a karrier, mert előbb-utóbb majdnem mindenkiből csoportvezető, területi vezető lesz a fluktuáció miatt.

  2. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: “HRportálon nemcsak az írók HR-esek, hanem a közönség is :)”
    Megint terelsz! Akinek saját rovata van a hr portálon, az ne nevezze magát sem “közönség”-nek, sem “én is”-nek. Akinek a hr portálon saját rovata van, az hr-es. Pont.

    “De, feltűnt, hogy alacsonyak a fizetések, meg az is, hogy aki igazán jó a szakmájában, annak nem alacsony.”
    Megint terelsz! A világnak ezen a részén a fizetések igenis alacsonyak, mind a világ más részeihez, mind a megélhetés költségeihez képest. Meg vannak ilyen tényezők, mint a rabszolgatörvény. Nyilván, ha egy másik, nyugatabbra lévő ország fizetéseiről írsz, akkor természetesen igazad van.

    “Ha ennyit látott, téved.”
    Önellátó bélyeggyűjtőre nem tudtál példát mondani. De itt az alkalom, hogy kiköszörüld a csorbát és mondj példát olyanra, aki öt éven belül duplázta fizetését, mert olyan sokat és olyan mást dolgozott. Nem tudom feltünt-e, hogy minden cégnél van arra szabály, hogy akármilyen munkakörből kerülsz át akármilyen másikba, a fizetésed max z %-kal nőhet, ahol z egy kis szám, mondjuk 5? Tehát mit kell tennie ahhoz Kovács Úrnak, hogy belátható időn, mondjuk 5 éven belül megduplázza a fizetését? Havonta előlépnie vagy mi?

    “Mert pl. több jövedelemből lehet jobb minőségű élelmiszerre, sportra költeni, és akkor a betegségekre kevesebbet kell, ha egyáltalán jelentkeznek.” Az, hogy több jövedelemből többet költhetsz élelmiszerre (téliszalámi helyett kaviár) meg sportra (úszás helyett golf), igaz. Ugyanakkor kápóként több stressznek vagy kitéve, a túlhajszoltság miatt a betegségek kockázata is nagyobb. Összeségében ugyanott vagy, mintha kevesebbet dolgoznál és luxusmentesen élnél. Ismét kérdezem tehát: miért is kellene Kovács Úrnak törtetnie? Netán azért, hogy elénekelhesse: “Szent Péter ne hívj, én nem mehetek, lelkem a Vállalatot illeti meg!”

  3. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: A HRportálon nemcsak az írók HR-esek, hanem a közönség is 🙂 Meg ott vagyok én is 🙂 Ettől még nem lettem HR-es. Ahogy ateistaként is önkénteskedem a Máltai Szeretetszolgálatnál, nem lettem tőle vallásos. Egyből két olyasmi, amit elvileg nem lehet, sima anomáliák a karrieremben. Na, ezért sem lehet nekem megmagyarázni, hogy vannak dolgok a karrierben, amiket nem lehet 😉

    De, feltűnt, hogy alacsonyak a fizetések, meg az is, hogy aki igazán jó a szakmájában, annak nem alacsony. Aztán már csak hozzá kellett tanulnom, hogy vezető vagy specialista, és kész a blog egyik témája. A másik meg, hogy mindenki kérjen többet, de általában megmagyarázzák, hogy azt nem lehet, mert úgysem… De ha lehetne, akkor nem lehetne alacsony fizetésekre panaszkodni.

    “Mi van akkor, ha Kovács Úr belátta, hogy ha többet vagy mást dolgozik, akkor még hosszabb távon, években gondolkodva is csak valamivel keres többet,” — Ha ennyit látott, téved. “de nem annyival, hogy a nagyobb időráfordítás meg az alattomosan megjelenő betegségek folyományainak menedzselése ezt megérje számára.” — Kíváncsi lennék erre a matekra, mit hogyan árazott be. Mert pl. több jövedelemből lehet jobb minőségű élelmiszerre, sportra költeni, és akkor a betegségekre kevesebbet kell, ha egyáltalán jelentkeznek. Bár azt látom, hogy inkább a kékgallérosok, fizikai munkát végzők mennek tönkre a munkájukban, az ő egészségük roppan meg idő előtt 🙁

  4. bz249
    mondta:

    @L.Cz.: “Bár lehet, hogy ő 40 órában, csak a feladatra koncentrálva több munkát tud elvégezni, mint a céges policynak megfelelő idegbajos, túlhajszolt kollégája, aki ugyan már reggel fél 6-kor körlevéllel ébreszti a fél céget és éjfél előtt pár perccel is azonnal válaszol mindenre, de közben ezerfelé próbál figyelni és sosem piheni ki magát rendesen. “

    Plane, ha Kovacs ur a kavefozogepnel komolyabb koltseggel biro hardvert kezel a mokuskerekben. Akkor valoszinuleg sokkal tobbet er, hogy amugy nem irja nullara a presgepet azert, mert dekoncentralt, minthogy 10%-kal tobbet szarakodik a munkaidejeben.

  5. L.Cz.
    mondta:

    @jobangel: Az, hogy te azt ajánlod minden Kovács úrnak, hogy építsen karriert vezetőként vagy specialistaként, nem baj. Ezzel foglalkozol, ehhez értesz, természetes, hogy ha tőled kérdezi meg Kovács úr, hogy lehetne jobb az élete, a karrierépítés valahogy bele fog kerülni. Egy állatvédő például nagy valószínűséggel azt tanácsolná neki, hogy fogadjon örökbe egy kutyát valamelyik menhelyről, mert ő meg ahhoz ért.
    De miért van az, hogy a munkáltatók is a karrierépítést várják el Kovács úrtól bármi áron? Ha ő a példának megfelelően egy kiváló mókuskerék-tekerő, aki mondjuk mellette nem is hőbörög a fizetése miatt, csak bemegy, lehúzza a maga 8 óráját elfogadható, de nem kiemelkedő teljesítménnyel, majd hazamegy és mindenféle mással foglalkozik, egy idő után elkezdi cseszegetni a kis- vagy nagyfőnöke. Nem elég motivált, nem eléggé látványos a munkája, nem vesz részt a közösségi programokban – valamit mindig találnak, amibe bele lehet kötni. Pedig ha hagynák Kovács urat, hogy tekerje a mókuskereket és csak akkor szólnának, ha tényleg gond van, évekig vagy évtizedekig dolgozna a maga középszerű pozíciójában, középszerű módon, de megbízhatóan.
    Bujkál bennem a kisördög, hogy ez egyszerű gazdasági megfontolás: az a dolgozó, aki éjt nappallá téve csak a munkájára koncentrál, minden nap benn marad még egy órácskát ingyen, otthonról is megcsinál ezt-azt és még táppénz vagy szabadság alatt is nekiáll egy “SOS” jelzésű munkának, jobban megéri a cégnek, mint Kovács úr, aki csak heti 40 órát dolgozik, nem 80-at. Bár lehet, hogy ő 40 órában, csak a feladatra koncentrálva több munkát tud elvégezni, mint a céges policynak megfelelő idegbajos, túlhajszolt kollégája, aki ugyan már reggel fél 6-kor körlevéllel ébreszti a fél céget és éjfél előtt pár perccel is azonnal válaszol mindenre, de közben ezerfelé próbál figyelni és sosem piheni ki magát rendesen.

  6. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: “Természetes intelligencia vagyok :D”
    Ha mesterséges intelligencia lennék, én is ezt mondanám 😀

    “és bizony láttam már vezetőt, aki pontosan tudta, hogy néhány beosztottja jóval többet keres nála.”
    Meglehet. Ugyanakkor ellentmondásban van azzal, amit pár nappal ezelőtt (konkrétan 19-én a kora reggeli órákban) írtál: “És lehet, hogy jobb taktika lenne tőle specialistaként vagy __vezetőként jobban keresni__, majd megfelelő összeg összegyűjtése után teljes gőzzel hobbizni.”
    Most akkor Kovács Úr azért akarjon vezető (kápó, manager, hajcsár, főnök, felettes – a nem kívánt törlendő*) lenni, hogy többet keressen, vagy csak úgy l’art pour l’art akarjon előrelépni, vagy azért akarjon, mert mások ezt várják tőle???

    “Nem tudom, mit mondanak a HR-es iskolák, nem lévén HR-es :)”
    Hagyjuk már ezt! Ha nem vagy hr-es, akkor miért van blogoldalad a hrportal.hu-n? Ha onnan kivonulnál, talán őszintébben csengene, hogy nem vagy hr-es!

    “jobb akar lenni abban, amit csinál, aminek eredménye lenne a jobb fizetés.”
    Melyik országban? Nem tünt fel, hogy errefelé milyen alacsonyak fizetések? Semmilyen előrelépéssel, túlórával, jutalékkal nem tudod megduplázni, max. egy szerény mértékkel emelni a fizetésedet. Azt is csak alattomosan és hosszan kifejlődő betegségek (infarktus, stressz és társaik) árán. Mi van akkor, ha Kovács Úr belátta, hogy ha többet vagy mást dolgozik, akkor még hosszabb távon, években gondolkodva is csak valamivel keres többet, de nem annyival, hogy a nagyobb időráfordítás meg az alattomosan megjelenő betegségek folyományainak menedzselése ezt megérje számára.
    Továbbá megint ellentmondásban vagy önmagaddal, mivel pár mondattal feljebb ezt írtad, egy vezetőre vonatkozóan: “Nem bánta, mert amit ő keresett, azzal is elégedett volt”. Ezek szerint a vezető lehet elégedett a fizetésével (még akkor is, ha az a beosztottaiénál alacsonyabb fizetés), de Kovács Úr nem lehet elégedett a maga olyan amilyen fizetésével? Kovács Úrnak minden áron törtetnie kell felfelé, de a vezetőnek nem? Vagy hogy van ez az egész?

    *Az egy külön blogbejegyzés tárgya lehet, hogy a felsoroltak közül melyik jellemző errefelé és hogy a kápókon kívül van-e szükség másra egyáltalán.

  7. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Természetes intelligencia vagyok 😀

    A vezető nem kápó. A vezető biztosan nem ismer olyan szakmai finomságokat egy adott területen, mint a specialista, a specialista viszont nem tud 10-20-100-500 ember munkájából 1 db stratégiát sikerre vinni. Másfajta tudás kell hozzá, és másfajta személyiség. Egyik sem jobb vagy rosszabb, és bizony láttam már vezetőt, aki pontosan tudta, hogy néhány beosztottja jóval többet keres nála. Nem bánta, mert amit ő keresett, azzal is elégedett volt, meg ahogyan ezek az emberek dolgoztak az ő stratégiájáért, azzal is elégedett volt. Így kell ezt, ilyen a vezető. Nem a hajcsár, meg a kápó, mert ahhoz nulla szakmai tudás kell – nem is szokott lenni azoknak az embereknek, akiket így említenek.

    Nem tudom, mit mondanak a HR-es iskolák, nem lévén HR-es 🙂 , de ha Kovács úr jól érzi magát a mókuskerékforgatásban, akkor nincs baj. Csakhát nem szokták jólérezni magukat, általában ők hőbörögnek mindenhol, a középszerű munkáért szeretnének kimagasló fizetést, mert a vezető meg a specialista megkapja, ő miért nem? Mert ő több fizetést akar, és nem jobb akar lenni abban, amit csinál, aminek eredménye lenne a jobb fizetés. Láttam ilyen sales-ek közt. Az egyikük nem élt szerényen, a másik mindig nyavalygott, hogy neki így nem jó az ügyfélszettje, meg annak a másiknak könnyebb. Valójában ő csak nézte a telefont, és ha megcsörrent, felvette, rögzítette a rendelést. A másik meg mindig ügyfélnél volt. Egyszer elege lett a harmadik kollégának, és szólt neki: te figyu, amíg te itt nyavalyogsz, ő épp megint egy ügyféllel tárgyal, és bevételt termel a cégnek is, magának is… Hát így. Nem voltak hajtva, nem volt hajcsár, de az egyikükben volt ambíció, akarás,a másik meg csak mókuskereket tekert. Ezért veszélyes nemakarni.

  8. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: “Műgyűjtőt ismerek, aki bélyeget is gyűjt.”
    Meg kell hagyni, ügyesen terelsz. Bélyeggyűjtő nevét kértem, helyette leírtál egy modellt a műgyűjtői karrierről. Meseterséges intelligencia alapú robot-e vagy?

    “És lehet, hogy jobb taktika lenne tőle specialistaként vagy vezetőként jobban keresni, …”
    Abból, hogy valaki specialista, nem következik, hogy lényegesen többet keres. Aki vezető, azaz kápó, az több időt tölt munkával, ezáltal kevesebb ideje marad a hobbijára. Valamivel többet keres ugyan, de arányaiban nem annyival többet, mint amennyi pluszt rá kell áldoznia időben és erőfeszítésben.
    Arról nem is beszélve, hogy Kovács Úr lehet egy lelkiismeretes mókuskerékforgató, de ebből még nem következik, hogy más mókuskerékforgatók hajcsáraként is megállná a helyét, sőt az sem, hogy szeretne ilyen hajcsár lenni.
    Végül, de nem utolsósorban, ha Kovács Úr jól érzi magát a mókuskerék+bélyeggyüjtés ilyen párhuzamos művelésében és anyagilag is megfelelő számára, miért akarna kilépni belőle? Milyen hozadéka volna számára bármilyen váltásnak? Vagy egyes HR iskolák szerint mindenképpen lépni kell, különben senki és semmi vagy???

  9. babona
    mondta:

    Ez a hobbiból munka marhára nem jön be sok embernek. A hobbi levezető szelep, a feszkót kiadni, mással foglalkozni mint a taposómalomban – erre jó. Ha elveszed a hobbiját, prompt kinyírtad az élete értelmét. Akinek a munkája a hobbija, előbb-utóbb végleg befordul.

  10. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    Rendszeresen előjön ez, hogy aki jobban szeret a szabadidejében a hobbijával foglalkozni, mint a munkaidejében a munkájával, az miért nem próbál meg a hobbiból megélni.

    Nos, még ha a hobbi olyan is, amiből van aki megél, nem jelenti azt, hogy munkaként az ugyanaz a tevékenység lenne, mint hobbiként. Pl. gyakori, hogy valaki egy hobbit űzve úgy dönt, hogy szervező lesz az adott hobbi területén. Ez egyrészt megint személyiség kérdése, eleve nem mindenkinek való, de a hobbisták nagy része még ha alkalmas is lenne rá, nem a szerzvezéssel szeretne foglalkozni, mert nem az, hanem konkrétan a hobbi tevékenység érdekli. Pl. attól, hogy szeretek magashegységekben túrázni, még nem jelenti azt, hogy túrákat szeretnék szervezni. Mert az teljesen más tevékenység, megjegyzem én a hegyekben is igyekszek messziről kerülni az ilyen módon szerveződő vezetett csoportokat, mert nem szimpatikus az egész. Ráadásul úgy vagyok vele, hogy több ember, főleg ha totál kezdők, nagyobb veszély, a szervezők többsége viszont épp a piaci verseny miatt túlméretezett csoportokat visz (egy via ferrata-nál a 8 fő egy vezetővel is brutálisan túlméretezett, de hótalpas túrára simán 20-30 fős csoportokat is visznek egy vagy 2 vezetővel).

    Vagy ott vannak a fotósok, attól hogy valaki mondjuk szeret hobbi szinten természetfotózni, abból nem valószínű, hogy meg is tudna élni, ellenben esküvői fotós meg nem biztos, hogy szeretne lenni, az is lehet, hogy azt meg kimondottan utálja.

    De vehetjük a hobbifutókat is, egy 40+ ember nem fog már profi atlétává válni.

  11. jobangel
    mondta:

    @HellsAngel: és folytatva a gondolatmeneted, visszajön Magyarországra a fogalom, hogy jobhopper, és a magyar HR-es már minden 5 éven belüli váltást ennek titulál, és hát az usákok azt mondták, jobhopper rossz, tehát olyat nem veszünk fel. Sakk-matt 🙁

  12. HellsAngel
    mondta:

    @Im just here for the comments: Az oneletrajzban levo lyukak emliteserol eszembe jutott, mennyire kulturafuggo ez a karrier dolog. (Vagy mennyire kulturafuggo az, hogy mit tekintenek a career-limiting movenak.) Vegyuk pl. a szep US vilagot. Ha alacsony statuszu munkasokat nezel, valoszinuleg lesz az eletrajzukban lyuk, pl. mert nulla a szocialis halo vagy mert minden buntetesi tetel 2-3 szorosa a magyarnak, ertsd a legpitianerebb szabalysertes miatt is huvosre lehet kerulni hosszu idore. Ugyanakkor ha magas statuszu munkasokat nezel, teljesen tipikus, hogy a top cegek top munkasai kiegesig hajtjak maguk es utana ki-be jarnak a korhazbol, esetleg a nagy versenyben kifordul aloluk a ceg es beleall a foldbe. Ha egy ottani gurunak prezentalsz egy tokeletes magyar eletrajzot a 2-3 evenkenti felfele valtassal, nagyon gyorsan levonja a tanulsagot, hogy ez egy jobhopper, aki folyamatosan kenyelmes allasok kozott ejtoernyozik es sehol sem teszi magat oda. Ami vegul is teljesen igaz, nalunk ezt nevezik karriernek:). (Lasd peldaul a focistainkat.)

  13. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Műgyűjtőt ismerek, aki bélyeget is gyűjt. Csóró egyetemistaként kezdte, aukciókra járt, kitanulta a szakmát, plusz mérnökként dolgozott sokáig – értsd magas teljesítmény a munkában+magas teljesítmény a hobbiban. Saját bevallása szerint középszerű mérnök volt, de a volt kollégái szerint meg teljes jól csinálta azt is. Most abból is él, hogy a műgyűjtést tanítja workshopokon. Kreativitás, ambíció ugye. Más szóval karrier?

    Kovács urat nem kényszeríteném semmibe, de szerintem neki is fontos lenne, hogy abban a generalista munkában is jól legyen, amit azért csinál, hogy legyen miből finanszíroznia a hobbiját. És lehet, hogy jobb taktika lenne tőle specialistaként vagy vezetőként jobban keresni, majd megfelelő összeg összegyűjtése után teljes gőzzel hobbizni.

  14. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: 1. Ismeretségi köröm nem elég tág; bizonyára ennek tudható be, hogy nem ismerek főállású bélyeggyűjtőt. Ha ismersz ilyet és az illető hozzájárul, kérem fedd fel a kilétét!
    2. Ambíció alatt a helyi szlengben ki nem fizetett túlórát kell érteni. Kápóként több felelősséged, több feladatod és hosszabb munkaidőd van, de az ezért kapott pluszpénz aránytalanul kevesebb!
    3. Kovács Úrnak elég az, hogy ő egy megbízható mókuskerékforgató. Neked miért nem elég? Mibe akarod belekényszeríteni Kovács Urat? Miből gondolod, hogy boldogabb lesz attól, hogy a munkahelyén többet teljesít vagy mást csinál? Miért baj az, ha valakinek a munka és a munkahely csak a megélhetésnek és a hobby fenntartásának az eszköze?

  15. jobangel
    mondta:

    @L.Cz.: én sok specialistát látok multikban. IT-ban főleg, de a gyártó cégeknek is sok specialista kell: quality manager, logisztikus, kontroller, tester, folyamatmérnök stb.

  16. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: 1. Kovács úr kellő ambícióval akár meg is tudna élni a szenvedélyéből? 2. És igen, egyetértek, a személyes ambíció fontos, de a szenvedélye űzése mellett miért ne lehet a munkahelyén is ambíciózus? Több pénzt is keresne, több jutna a dzenvedélyére is.

  17. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: “Abban nagyon igazad van, hogy a legtöbb embernek nincs igénye karrierre. Ha a karriert, mint szakmai fejlődést, előmenetelt határozzuk meg, akkor ez végtelenül szomorú szerintem.”
    A dolog ott sántít, hogy a karriert csakis a munkahely keretein belül tudod elképzelni!
    Mi van akkor, ha Kovács Úr szenvedélyes bélyeggyűjtő, aki a madaras tévnyomatokat gyűjti a világ minden tájáról? E szenvedélyhez pénz kell meg idő. Továbbá e szenvedély nem állít elő olyan terméket vagy szolgáltatást, hogy Kovács Úr pénzt csináljon belőle.
    Feltéve azt a tipikus esetet, hogy az illető nem örökölt hatalmas vagyont, munkával teremti meg azt a pénzt, ami az alapvető megélhetéshez és a szenvedélyének műveléséhez szükséges. Mivel a szenvedély időigényes, Kovács Úr napi 8 (vagy 6) munkaórában szakszerűen és precízen forgat egy mókuskereket. Amúgy semmi baja a mókuskerékkel, de nem szeretne tólúrában mókuskereket forgatni, sem pedig más mókuskerékforgatók kápója lenni.
    A dolog másik oldala, hogy tekintélyes méretű, rendszerezett és kereshető gyűjteménye van madaras tévnyomatokból, sőt e témában szakcikkeket is írt komoly nemzetközi folyóíratokba, internetes közösséget alakított ki, mondhatni elismert szakértő lett belőle.
    Szerinted tehát Kovács Úr nem csinált karriert és nem fejlődött szakamilag és nem ment elő, pusztán azért, mert nem munkaviszony keretében ásta bele magát egy témába? (És nem mellesleg, nem hagyta magát kizsákmányolni)
    Arról miért nem beszélsz, hogy a világ ezen részén a munkával elérhető jövedelem töredéke annak, mint párszáz kilométerrel nyugatra? Vagy nem érzed úgy, hogy ennek köze van a karrierúthoz?

  18. L.Cz.
    mondta:

    @jobangel: Specialista pozíciókból nagyobb a kínálat, mint vezetői helyekből? Én úgy láttam, nem, de nem láttam annyit a munkaerőpiacból, mint te.
    Ráadásul épp multiknál láttam olyat, hogy a specialista pozíciók szépen lassan eltünedeznek. Nem éri meg magasan képzett, tapasztalt szakembert tartani, mert akkor túlságosan függ egy embertől a részleg teljesítménye. Inkább szétszabdalják a feladatot olyan apró részekre, amiket egy idomított csimpánz, egy indiai bedolgozó vagy egy tegnap még teljesen más területen dolgozó frissdiplomás is meg tud oldani pár nap betanítás után. A multinak így célszerű, mert ha feláll valaki, azonnal pótolható és ha valami délkelet-ázsiai putriban olcsóbban tudják megoldani a munkát, mint Közép-Európában, pillanatok alatt ki lehet szervezni. Csak így szakmai előrelépési lehetőség sincs, mert mindenki azonos szintű, egyszerű munkát végez.

  19. Ződ2000
    mondta:

    @232323: ez baromság.
    A langymelegben ritkán születik kiemelkedő teljesítmény.
    Ha “melóba csak annyit teszel bele, amennyit nagyon muszáj ” akkor tényleg nem viszed semmire. Ráadásul ha még nem is kaptál otthonról, akkor tényleg maradsz az ürülékben.
    Aki akar az ki tud törni, csak te nem is akarsz…

    @Franky4fingers: nem tudom mit értesz multi karrrier alatt, engem olyan ember vett fel, aki üstökösként vitte pár év alatt senior menegdzserig, maga alatt építette fel az üzletágat vett fel helyettesnek 10 évvel idősebb szakembereket, majd az összegyűjtött fizetéséből befizette magát partnernek (amivel nagyobb felelősség de kevesebb munka jár), és ha jól látom nem állt meg itt sem.

    Persze munkahelye válogatja.
    @babona: nálunk ezeket a komcsi hatalom maga alá gyűrte.

  20. jobangel
    mondta:

    @FelnémetiGerzson: Köszi az egyetértést 🙂 Nem vagyok HR-es, vagy fejvadász, píszí meg kifejezetten nem akarok lenni, inkább csak gyakorlatias, mert annak van értelme. “Jelöltke” meg lehet, ha nem szakdolgozatot, akadémiai székfoglalót írok. De majd lesz egy poszt arról is nemsokára, hogy a CV-ket sem érdemes már a karótnyelt stílusban írni, mert hatékonyabb, ha ember szól emberhez.

    A “mi tesz boldoggá” jó kérdés. Csíkszentmihályi flow-elmélete inkább használható itt, mint mély filozófiai fejtegetések, de az biztos, hogy szinte az összes álláskeresőm ugyanazt a két dolgot megnevezi: a megbecsülést és a biztos megélhetést. Az első szerintem jár mindenkinek emberi mivolta és jól végzett munkája okán, a második attól is függ, mit hogyan áraz be a piac – és benne a szereplők. A tökéletes pedigréjű jelölt bátran mond magasabb bérigényt, erősebben alkudozik. Pedig a kanyargós karrierű is tudna ugyanolyan értéket vinni, csak hát … többi a posztban.

  21. ArriMédesz
    mondta:

    @FelnémetiGerzson:

    g kell mutatni azt a pluszt, amiért nekem adják az állást – a 40+-os életkor és a karriertörések ellenére. Ez is piac. Munkaerőpiac. “

    minden olyan esetben, ahol nem óriási fontosságú a nagyon sok éves tapasztalat ill. az illető nem objektíven is alátámaszható “guru”, azaz mondhatjuk prima facie
    a válasz az, hogy semmivel.

    kevésbé régi iskola, már jó sok év munkatapasztalat, de még viszonylag fiatal kor, ideális esetben nagyobb lelkesedés, kisebb bérigény, talán nagyobb tanulékonyság és idomíthatóság, stb nem részletezem, szóval ezzel szemben “tucatállásokban” nem igazán lehet sok előnyt kihozni korból, kicsit több tapasztalatból, görbe vonalakból.
    bizonyos pozíciókban igen, de alapesetben nem.
    illúzió.

  22. Im just here for the comments
    mondta:

    Ez egy meglehetősen idealista megközelítés, mert egyébként könnyen lehet, h ha az ember Cv-je tele van lyukakkal, akkor egész egyszerűen csak csapnivaló szakember, elviselhetetlen munkatárs (tudom, Jobangel szerint ez nem létezik, ott a munkahely a szar), vagy csak szimplán lusta. Gondolom sokan inkább ezért keresik a megszakítás nélküli pályaívet, ami épp olyan szélsőséges, és ez esetben épp akkora hiba, mint valami ideális állapotnak beállítani a fenti példákat.
    Persze, benne van a lehetőség, de benne lehet egy csomó minden más is, csak nehéz kiszűrni egy interjúból, hogy vajon melyik.

  23. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    És nem vezető generalista karrierút nem is létezik szerinted?

  24. MEDVE1978
    mondta:

    Én kifejezetten örülök, ha a jelöltnek, akit később felveszek a munkatársamnak, van “gyakorlati” múltja. Persze ez is sült már el visszafele: vettem fel egy olyan lányt pénzügyes “asszisztensnek”, aki azelőtt konkrétan takarítónő volt. Megadtam neki a lehetőséget, fejlődjön, tanuljon, a pénze így is jobb volt, mint korábban, a cégnek meg megérte, mert így is olcsó volt. Elmuzsikált, nem túl kiemelkedően, a következő “húzd meg” időszakban elköszöntem tőle. Nem tanult, nem lépett előre, nem próbált meg fejlődni, hiába kapta meg a lehetőséget. Illetve amiután már nem nálam volt, egyszer találkoztunk és elmondta, hogy a nálunk töltött idő után egy évvel végiggondolta az életét és rájött, hogy hiba volt. Onnantól elkezdett tanulni és továbbképezni magát, elhelyezkedett egy banknál call centeresként. Nemsokkal ezelőttig volt a másik véglet is: korábban tanár, pénzügyi munkatárs kolléganő 3 diplomával és nemzetközi könyvelői képesítéssel. Ennek megfelelően mindig “távol volt” némileg a valóságtól és a valóság problémáitól.

  25. FelnémetiGerzson
    mondta:

    Egy-két kifejezés, szófordulat szerintem sem píszí (“jelöltkék” :-)), és egyértelnű az is, hogy egy tanácsadó/fejvadász írta a blog bejegyzést, de lényegében egyetértek az írás üzeneteivel.
    Több mindent szeretnék viszont hozzátenni.
    Egyrészt szerintem a karrier mindenkinek más: van, aki vezető szeretne lenni, van, aki szakértő, de ismerek nem kevés olyan embert is, aki boldog (nagyon jó) hegesztőként vagy könyvelőként. Ez talán a kulcs: mi tesz boldoggá? Persze ahhoz, hogy kitaláljuk, a legtöbbünknek többmindent ki kell próbálni.
    Másrészt egyetértek azzal a kommentelővel, aki azt írta, Magyarországon nem lehet igazi multikarriert csinálni. Persze, mert Magyarországon nincsenek multinacionális cégközpontok (talán vagy egy-két szakértői központ). Viszont Magyarországról indulva lehet. Több példát is tudok erre.
    Harmadszor azt gondolom, hogy a “karriercsinálás” mindig az egyén felelőssége. Igaz, hogy 10-ből csak egy embert fognak előléptetni (hiába érdemelné meg 3). Viszont hol van az leírva, hogy egy ambíciózus embernek nem szabad másik céghez váltani. Ha valóban jó, akkor a másik cégnél majd ő lesz az az egy, aki megkapja a vágyott pozíciót. Aztán később visszatérhet az eredeti céghez. Erre is vannak példák.
    Végül ez a tünet – “nem veszem fel azt, akinek valami törés van a karrierjében” – emlékeztet arra, amilyen helyzetbe a 40+ (50+?) évesek egyébként is kerülnek: sokszor a 30 évesekkel kell versenyezni egy állásért, ezért ha nem tudnak valami pluszt mutatni, akkor nem ők kapják meg a munkát, hanem a 30 éves. 40%-kal alacsonyabb bérért. Ez a lényeg: meg kell mutatni azt a pluszt, amiért nekem adják az állást – a 40+-os életkor és a karriertörések ellenére. Ez is piac. Munkaerőpiac.

  26. sZulamith
    mondta:

    Karrier? 30 éve ez nem volt napi téma, egyszerúen végezted a dolgodat, és ha jó voltál feljebb léptél. Bár sokan nem igy gondolják, de akkori rendszernek szüksége volt a bizonyitásra, és szüksége volt a hozzáértő emberekre. Nekem soha eszembe nem jutott, hogy karrier. Volt munkám, végzeztem tudásom szerint, és a karrier jött magától. Akkor nem volt gond, hogy lesz-e munkád? Akkor az volt a probléma, ha munkanélkül voltál, mert azt a rendszer büntette.

  27. almaza
    mondta:

    Jó meglátások vannak a cikkben. Úgy látom, hogy sok multinacionális cég/szervezet kihasználja, megrágja majd kiköpi a munkavállalókat. Mire eléred a húsz év munkatapasztalatot nagyon nehezen találsz új pozit. Vagy csókos embert vesznek fel, vagy a jobban alakítható fiatalok közül újítanak. Öngyilkos egy tendencia, de Te vagy Én, mint kisemberek,vagy ahogy fent nevezik jó katonák, sok mindent ez ellen nem tehetünk.

    Egy dolog van mégis. Kiléphetsz a rendszerből. Ésszel élsz és felhalmozol, illetve adott helyzetben kockázatot vállasz, és mint mondjuk én tettem, külföldön vállalsz jól fizető munkát. Majd beletanulsz abba, hogy a pénzed ne költsd el és befektesd. Különben csak idő kérdése mikor válsz feleslegessé. Ahogy azt Harari írja, a feleslegesség sokkal rosszabb, mint ha kizsákmányolnának és tömegek sorsa lesz ez a következő évtizedekben.

    Amúgy nem irigylem a karrieristák többségét. Sokuk életét láttam tesközelből. Nekik a munkatársak a család és a megküzdési stratégiáik sokszor dekadensek. Ők könyebben kiszállhatnának a rendszerből, de egyrészt csekély számú magasabb menedzserre mindig szükség lesz, másrészt Ők mindent egy lapra tesznek fel – az előre jutásra. Nincs ezzel bajom amig a rendszer nem azt sugallja, hogy ez az egyetlen értelmezhető karrier cél.

  28. igazi hős
    mondta:

    @232323: Egész ügyesen megmagyaráztad a sikertelenségedet és a lustaságodat. Csak nehogy véletlenül összefüggést találj közöttük!

  29. CégvezetőX
    mondta:

    @jobangel: A speciális szaktudásban van lehetőség.Persze nagyon fontos, hogy mi az, és mennyire speciális. Mert bele lehet nézni olyanba, hogy annyira speciális, hogy nagyon kicsi rá az igény. De ez egy másik témakör.

    A HR-t nyílván nem lehet mindenért okolni. Bár azt azért nemhiszem, ha azt kapja, hogy szerezzen 5 statikus jelöltet, akkor azt ki kell kötni, hogy “denemdolgozhatottmekiben” 🙂

    “Abban nagyon igazad van, hogy a legtöbb embernek nincs igénye karrierre. Ha a karriert, mint szakmai fejlődést, előmenetelt határozzuk meg, akkor ez végtelenül szomorú szerintem.”

    Én ebben semmi szomorút nem látok. Rengeteg “jó katonára” van szükség. Sokkal többre, mint amennyi karrieristára, ugyanis felfelé menet szűkül az olló. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a fizetés rendben legyen. (itt most hagyjuk, a mennyi a sok, vagy mennyi a kevés)

    Nekem van olyan alkalmazottam nem is egy, aki jó katona. Bejön, elvégzi a munkáját, hazamegy… És másnap ugyanez. Nem akar több lenni, nem akar többet. Nem nyüzsög, nem próbálkozik. Egyszerűen teszi a dolgát és azt jól csinálja. Biztos van hobbija, elfoglaltsága, kiéli magát a munkán kívül…

  30. ArriMédesz
    mondta:

    @jobangel:

    OFF

    az utolsó bekezdéshez:

    számos ember, aki tudja, hogy semmilyen igazán kiemelkedő tehetsége nincs, tehát aligha lesz ünnepelt sztáríró, programozóguru, az új bill gates, vagy akármi, egyszerűen úgy van vele, hogy ezerféle dolgot tud csinálni, pihen, olvas,tévézik-netez-zenél, többféle sportot űz, kirándul, ezt-azt tanul, valaki hobbiból programoz, főz stb nem sorolom a végtelen számú lehetőséget,
    illetve, elvan a családjával, pláne ha gyerekei vannak, barátokkal stb

    egyszerűen munka nélkül vagy kevés, mondjuk napi 4-6 órás munkával is jól elvan-ellenne, igazából az is elsősorban arról szól, hogy legyen pénz, mert ha nincs, akkor ugye nem tud utazni, szórakozni, könyvet venni, tévéelőfizetést fizetni, gyereket nevelni, ismét nem sorolom.

    tehát kell a munka a pénz miatt, esetleg időtöltésnek, de nem az határozza meg, nem attól lesz valaki vagy éppen senki, legyen pénz, legyen el valahogy és annyi.

    a munkák többségét ismerve szvsz ez a normális.

    nyilván van aki valódi hivatást talál vagy a szenvedélye lesz a munkája, feltéve hogy van ilyen szenvedélye esetleg valódi tehetsége, de ez mindenképpen a kisebbség. nem jelentéktelen számú ember, de akkor is kisebbség

  31. babona
    mondta:

    @jobangel: Pazarló világban élünk, a tehetséget is pazaroljuk. A HR idejét a vezetőség, a jelöltét meg a HR. Amúgy a vezető/specialista karrierválasztás is alapból pazarlás, pláne hogy rengeteg rossz túlfizetett vezetővel találkozhatsz, specialistából valahogy kevesebb van hasonló. Nem csoda hogy többen választják a könnyebb utat, inkább jól fizetett kisfőnök lesz, mint tehetséges alulfizetett szakember.

  32. jobangel
    mondta:

    @CégvezetőX: Nemcsak vezető lehet valaki, hanem specialista is. Pont ugyanolyan jól fizet, ugyanolyan szakmai megbecsülést lehet kapni, de másfajta személyiséget kíván. Ezért nem fogadom el érvnek, hogy “de én nem vagyok vezető alkat, nem tudok karriert építeni”.

    A HR-t kizárólag nem okolnám a bajokért, mert a szakmai vezetők pont ugyanannyira felelősek, ha egy jó ember a versenytárshoz kerül, nem hozzájuk – vagy nem kerül sehová, és vergődik szakmán kívül. Világos irányelvek mentén tessen megmondani a HR-nek, milyen emberek CV-jét akarja látni az adott pozícióhoz. Ehelyett azt mondja, “hozzál 3 vagy 5 jelöltet, majd választok”. Na, így lesz, hogy a HR-esnek kell választania, és kiszórja azt is, akit nem szabadna. Mert lehet, hogy a jelentkezők között nem 3 vagy 5 hanem 12 jó jelölt van, és akkor mindet meg kellene néznie a szakmai vezetőnek. 1 CV a legenda szerint 20 másodperc, szegénykémnek biztos nincs még 5 perce megnézni minden jelölt CV-jét…

    Abban nagyon igazad van, hogy a legtöbb embernek nincs igénye karrierre. Ha a karriert, mint szakmai fejlődést, előmenetelt határozzuk meg, akkor ez végtelenül szomorú szerintem.

  33. CégvezetőX
    mondta:

    Van igazság a posztban. Alapvető tévedése ott van, hogy ahol működik HR, ott ezek miatt, a papír már a döntéshozóhoz sem kerül. 😀 Ugyanis alapból a HR kukázza az ilyeneket.

    Ez a karrierre való építés meg humbuk. Egy 10 fős társaságból 1 embert fognak előléptetni. Lévén nincs szükség több vezetőre. Így a többi 9-nek nem jön össze a “karrierépítés”, marad ahol van, és teszi tovább a dolgát.

    Az mondjuk egy érdekes kérdés, hogy az emberek egy jelentős részének igénye sincs karrierre. Ami alapból nem probléma….

  34. babona
    mondta:

    @Franky4fingers: Nemcsak a hagyományos nagycégek (multicégek) hiánya a probléma, de pl miért szitokszó az hogy “szakszervezet?” IG Metall leesik valakinek? Nahát, a kommunista nyugatnémetek C(S/D)U-val… Helyette nálunk ez a szó csak trollkodásra jó?

  35. Franky4fingers
    mondta:

    “jelöltkék” ?????? Ne már… Ez olyan mint mikor a 24 éves tapasztalt HR-es lejelöltkézi az 50 éves háromdiplomás építőmérnököt?

    Amúgy sajnos az első hozzászólónak van igaza: Magyarországon nem létezik és sohasem létezett a valódi multikarrier, mert felső középszintig olyan szarul fizetnek, hogy bármelyik sarki fagyizós, szolitulajdonos, vagy használtautónepper gond nélkül keres annyit. És a fix munkahely áhított biztonsága meg sehol nincs, ezt már a második válság mutatja meg… (ami megint csak normális,mert MAgyarországon nincsenek nagy tradicionális évszázados és ezért évtizedekben gondolkodó multicégek, csak ezeknek a cégeknek a helyi piaci befektetői, akik max 5 évben gondolkodnak, de leginkább egy költségvetési évben. Így, amikor csökken a piac azonnal rúgnak ki mindenkit egy hónap alatt.

  36. ArriMédesz
    mondta:

    @IT Knight: csak éppen magad sem tudnád igazán megmagyarázni, miért

  37. 232323
    mondta:

    Lényegében születéskor eldől, hogy mire viszed.
    Csóró munkáscsalád (értsd lehetnek egyetemet végzettek is a szüleid), aztán ők húzzák az igát a “tanácsnál” vagy egy kereskedelmi egységben mint könyvelő, főkönyvelő, bármi… determinálva vagy a csicska létre.
    Ha vannak gazdag haverok, akkor az azért van mert a szüleid is gazdagokkal smúzoltam.

    Ennyi. Szar az élet.

    Amit tehetsz, hogy a melóba csak annyit teszel bele, amennyit nagyon muszáj – egyébként meg élvezed ami van.

  38. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Látatlanban is azt mondom, hogy legtöbb karrierista ismerősöd azt jobban bánta volna, ha nem épít karriert, és megáll kezdő szakmai szinten, minimálbéren.

  39. IT Knight
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: “Nos, sok pénzt karrierrel szinte sose lehet elérni, ehhez tőkéssé kell válni.”

    Ez így van, de jó fizetéssel könnyebben válsz (kis)tőkéssé.

    Így tettem én is.

  40. IT Knight
    mondta:

    Ezeket a munkákat (gyorsétterem, call center, stb) el kell tütetni a CV-ről, ha karriert akarsz építeni.

    Még kisgyermekes anyát is hamarabb felvennék, mint olyat, aki pl. Mekiben dolgozott.

  41. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    A legtöbb karrierista ismerősöm megbánta az egészet.

    Hiszen mi is a karrier célja? Sok pénz vagy megbecsülés.

    Nos, sok pénzt karrierrel szinte sose lehet elérni, ehhez tőkéssé kell válni.

    S miféle megbecsülése van egy csicskásnak, akkor is, ha magasrangú?