Mit mondok egy álláskeresőnek, ha nem sikerült az állást megkapnia?

Mit mondok egy álláskeresőnek, ha nem sikerült az állást megkapnia?

jobsearch1.pngA legtöbb esetben a CV javítással már eljutunk addig, hogy behívják állásinterjúra, lelkesen fel is készül rá – mert amellett, hogy a felkészülést is nagyon komolyan vetetem, elég lelkesítő is tudok lenni… 🙂 Tehát, lelkesen elindul, és elvárja magától, hogy azonnal sikerre jusson. Sajnos az álláskereső sikere csak 95%-ban múlik rajta, a maradék 5%-ot az irányíthatatlan, kiszámíthatatlan események, körülmények adják.

Elmegy interjúra, szerepel valahogyan (nem vagyok ott, nem tudom megítélni, hogyan), és később jön a visszajelzés: nem őt választották. De hát miért? Ő mindent megtett. Igen, ez a lényeg.

Ha úgy nem sikerült, hogy egyébként mindent jól csináltál, beletettél mindet, akkor az nem a te hibád. Lehet, hogy nem te voltál számukra a legjobb választás, valami olyan szempont miatt, amit nem is tudtál. Vagy valaki olyan jelentkezett hozzájuk, aki olyan tudást vitt, ami látens igényt elégített ki. (Egy hirtelen, megtörtént eset: balkáni cég magyar vállalata keresett angol nyelvtudással kollégát. És valaki az angol mellé még beírt két balkáni nyelv ismeretét is. Őt választották. A csak angolul beszélők nem hibáztak, ugye? Mindent jól csináltak, mégsem őket választották.)

VAGY

Elmegy interjúra, és nem tetszik neki a hely. Maga mond nemet, mert nem szimpatikus a lehetőség. Nincs állása, nem is tudja, jól döntött-e. Hozzám fordul a dilemmával, ami valójában már nem az. Egyfelől: a döntést már meghozta, utólag kár rajta gondolkodni, tessék továbblépni. Másfelől: ha nagy bajban vagy, egy rossz állást akkor is találsz bármikor. Ha most nemet mondtál egy várhatóan rossz állásra, semmit sem vesztettél. Ha nem az a cél, hogy egy bármilyen állásból jövedelmed legyen, akkor a döntés jó volt. Még akkor is, ha nem kerültél tőle jobb helyzetbe (de legalább rosszabba sem).

VAGY

Egyáltalán nem jön visszajelzés. Lehet tenni egy tétova kísérletet arra, hogy utánamenj a döntésnek. Lehet, hogy telefonban elmondják, hogy nem. Vagy mismásolnak, és lebegtetnek tovább, hogy hát még nem döntöttek, de majd ha kinyílik az akácvirág vagy leesik az első hó vagy… Ne hagyd magad beugratni! A lebegtetés az egy most nem válasznak felel meg. Nem tudjuk mikor lesz igen, ha egyáltalán lesz igen. Tehát a válasz nem. Tovább kell keresgélni, legfeljebb majd visszajönnek később egy igennel, és akkor majd döntesz róla.

ÉS

Bármi is történt, ez a vonat elment. Lehet sírni utána, vagy kimenni a következő vonathoz – azaz, keresni tovább az ideális állást.

 

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz conchita wurst hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. jobangel
    mondta:

    @séfbácsi2: A HR-esek ezt pontosan tudják. A cégvezetők pedig vagy nem tudják, vagy nem hiszik el, hogy már nem fognak sorok állni nála egy-egy állásért.

  2. séfbácsi2
    mondta:

    @Kopasz Szuzukis: „A legtöbb esetben az álláskereső sikere nem az ő felkészültségén, szakmai tapasztalatán múlik, hanem azon, hogy épp milyen sapka van a HR-eseken. „
    Akkor minek ez az egész szar bohóckodás az önéletrajzzal meg motivációs baromságokkal, kellek vagy nem, ennyi az egész ha nem, keress mást, jah, hogy nincs jelentkező, hát szopás. Mindenkit a pénz motivál az alamizsna nem, de a mai HR-esek még erre nem jöttek rá….

  3. séfbácsi2
    mondta:

    @Kopasz Szuzukis: ezeket azonnal ott kell hagyni….komolytalan a cég is

  4. vu2 (törölt)
    mondta:

    @pippa2011:
    Azért azt hozzá kell tenni, hogy ez nem most kezdődött. Az ezredforduló környékén érhető tetten könnyedén, a mobiltelefonok beköszöntével.
    (Nem a telefon az oka, de érthető példa.)
    Onnantól lehetett könnyedén, arc nélkül lemondani/nem betartani azt, ha valaki, valahol, valamikor, valamit kijelentett.
    Ha netalán mégis elmentél több km-t, hogy az illetőt (akár havert stb.) számon kérd, hogy miért csinált így, akkor az éppen a helyszínen tartózkodó közösség (többi haver stb.) REAKCIÓ-ja mutatott ebbe az irányba, mivel maximum el lett intézve egy : jaaa, bocs kezdetű (finomabb verzió); így jártál (durvább verzió, ami valójában, akkori katonasági szleng más is volt az oka, de amiért már akkor saláta járt) eltereléssel, hogy sunyítás, a véleményét, felelősségét fel nem vállaló valójában az ígérő fél.

    Röviden : gyáva, gyenge

    Minél jobban művelt, tanult valaki, annál okosabb érveket tud felhozni ez ellen.
    pl.: nincs idő stb.
    Kérjél hírlevelet, arra lesz idő és energia szétküldeni 1000 embernek.

    Szóval ez nem most kezdődött és a fiatalabbak szépen magukba szívták ezt is az összes jellemzővel és kísérő jelenségekkel együtt.

  5. pippa2011
    mondta:

    @vu2: A legidiótább okot is el tudom képzelni: le vagytok ti sz…va, a tesztjeitekkel együtt. Azt veszek fel, akit akarok!

  6. vu2 (törölt)
    mondta:

    @pippa2011:
    „Akinek hiányzol vagy kellesz az keres.”
    jellegű „szabályról” / hozzáállásról van szó. Akárcsak egy randi.

    Korunk idiotizmusa; arra nem gondol a drágalátos vezető, hogy ez akár vissza is üthet; arra meg pláne nem gondol, hogy ennek a mondatnak az első fele már nem érvényes egy ideje.
    Lásd : visszaüt/visszahat.
    Ki szereti, ha kakiba se nézik? Ergo : tisztelet egy nagy 0 (NULLA), ez pedig nem éppen baráti lépés.

  7. pippa2011
    mondta:

    A férjemet behívták oda, ahová évek óta ácsingózott: gyógyszergyár multi, vezető pozi. Háromkörös interjú után felhívták, hogy vigye be a bizonyítványait. Bemutatta, majd még egy utolsó pofavizitre vitték a közvetlen feletteshez. Aztán nem lett szerződés.
    Szimpátia döntött volna? Lehet, de akkor minek a többkörös szakmai/pszichológiai interjú, amire saját költségen utazott több száz kilométert és szabit vett ki, ha végül nem ez dönt.
    Azóta is szeretnénk tudni. Nem olyan könnyű ezen túllépni, főleg ha „álommunkáról” van szó és már a finish-ben érzed magad.

  8. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Ma már nem ül annyira a poén 🙂 A gyorséttermek nettó 160 ezres ajánlatai még mindig nem az igaziak a megfelelő életszínvonalhoz, de nagyságrendekkel jobb, mint valami kis kkv nettó 100 ezres, minimálbérre, 4 órára bejelentve, napi 14 óra munka+megalázó bánásmódos ígérete.

  9. Bambano
    mondta:

    /set mode mocsok
    mit mondasz neki, ha nem sikerült az interjúja? igen, adhatja nagyobb kólával 😛

  10. Koczy
    mondta:

    Nekem az a kedvencem, mikor behív a hr-es a Random Munkaközvetítő Kft-től, aztán mikor megkérdem, hogy melyik céghez is keres embert, azt mondja, hogy ezt nem árulhatja el, csak az interjú után. Ha van időm meg kedvem néha elmegyek hozzá, ha nem túl „kihaénnem”, akkor kedélyesen elbeszélgetek vele. És a legjobb, hogy legtöbbször még ezután sem árulják el, hogy kinek is keresnek munkaerőt. Egyszer behívtak úgy a második körre az irodájukba, hogy ott volt a megbízó cég egyik embere is, és feltette az „Éééés, mit tud cégünkről?” sablonkérdést, mire én elröhögtem magam és mondtam, hogy kb. annyit, amennyit az újságokban olvastam, mert a fejvadász hölgy azt sem volt hajlandó elárulni, hogy hova is keresnek embert. 😀 Egyszer a pozi alapján (már milliószor láttam meghirdetve a cég honlapján meg helyi médiumokban is) egyértelműen láttam, hogy egy rossz hírű vállalathoz keresnek embert, rákérdeztem, hogy ugye most az XY Kft-ről beszélgetünk, mire a csaj megint elkezdte a ” A megbízó kérésére ezt nem árulhatjuk el” szöveget. Szerintem már itt bukják a dolgot, hiszen ezek után ki akarna beenni hozzájuk interjúra? Nyilvánvalóan titkolnak valamit…

    A legjobb ilyen beszélgetésem egyszer akkor zajlott le, mikor épp vezettem. Hívott a hr-es csajszi, olvasta az önéletrajzomat a profession.hu-n, bla, bla, bla, alkalmas lenne-e. Mondom neki, hogy épp vezetek, lehetne-e később? Mintha meg se hallottam volna elkezdte darálni a sablonszöveget, a sablonkérdésekkel, én meg gondoltam tök mindegy, hogy a Kronehitet hallgatom vagy ezt a némbert, beszélgessünk. Aztán jött a „Mit gondol mik az erősségei?” sablonkérdés, mire én mondtam, hogy „Szerintem elég jól alkalmazkodom bizonyos szituációkhoz és jó vagyok a multitaskingban.” Erre szinte felcsattant, hogy „És ezt mire alapozza?” Én meg mondtam neki, hogy „Miközben beszélgettünk én elkocsikáztam Győr belvárosáig. Egyébként meg az elején említettem, hogy épp vezetek, de Ön nagyon beszélgetni akart velem, szóval engedtem.” Többet nem keresett… 🙁
    Néha elgondolkodom rajta, hogy ezek a kislányok maguktól hülyék vagy tanítják nekik?

  11. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Felhívnak, gyere interjúra. Miről lenne szó? Elmondják a pozit. Hű, ez érdekes, szívesen csinálnám. Nagyságrendileg egy 1000 fabatkás havi csomagra gondoltam, bár a részletek ismeretében ez rugalmasan változhat. Hasonlóak az elképzeléseink? Ha még mindig mismásol, akkor nem.

    ITKnight: Mi a fontos? Ha a jó fizetés, akkor a fenti beszélgetést a Google toborzójával is le kell játszani. Nekem is volt már munkahelyem, ahol 7 állásinterjú kör után döntöttek, de már a legelején, akkor tudtam, mennyi az ajánlat, mikor a közvetítő felhívott, hogy küldjek frissített CV-t. Különben nem is csináltam volna meg a 7 kört.

  12. vu2 (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    „Ezt az „ajánlást” sosem támogattam, sőt én azt javasoltam mindig, hogy már az állásinterjúra hívásnál tisztázzák a felek, hogy legalább nagyságrendileg azonos elképzeléseik vannak a bérezésről az adott állásra.”

    Azért érezhető pár bejegyzésből, hogy nem mindig a csapásvonalat képviseled.

    Sávos bérezés illetve bérszintre már azért láttam példát, még ha ritka esetnek is számít egyenlőre.

    Cég (korrekten) kiírta minden álláskereső álmát (valós és helyes irány, nem pedig zsákutca):
    Mit/hol/mennyiért.

    Kárpitost kerestek 200-ért +juttatások (A juttatás csak mellékes; készpénzzel fizethetsz mindenhova; Erzsébet meg egyéb papírjáték kit érdekel?)
    Hirdetés nem tűnt el.
    Szint feljebb húzása 250-re.
    Hirdetés még megy.
    Szint felhúzása netto (!) 300-ra.
    Hirdetés eltűnt.

    Elég egyértelmű. Okos, erős és masszív húzás; valóban meg akarta oldani a kialakult helyzetet.

  13. kukatr
    mondta:

    @jobangel: Hazánkban én még nem láttam olyan munkaadót, aki előre mondott volna sávot, hanem mindenféle bullshit dumával terelnek. Persze a jelentkező előre, látatlanban mondjon egy összeget az álláshirdetés alapján, melyet utólag felfele nagyon nehéz alkudni.

    A munkáltató az elején mondja el milyen munkaerőt akar és mekkora tapasztalatért mennyit hajlandó fizetni. Majd a végén megbeszéljük, hogy az interjúk fényében nekem mennyiéért éri meg a munka, és a tapasztalatom nekik mennyit ér.

  14. IT Knight
    mondta:

    @jobangel: „El sem kell menni interjúra, ha már az interjúra hívásnál nem tisztáztuk, azonos nagyságrendekben gondolkodunk-e. „

    kérdés, hogy ha nagyon elkeseredett vagy már, akkor szűkíted-e ezzel a lehetőségeidet.

    Vagy pl. ha álommunkahelyre pályázol. Nekem ismerősöm pályázott Írországban a Google-höz, és bizony egy jó pár hétig nem tudta, hogy mennyi is lenne a fizetés. Na most te otthagynád a Google-t, csak mert nem mondta meg interjú előtt, hogy mennyit fizet? (van vagy 6 interjúkör egyébként + házi feladatok, tesztek)

  15. jobangel
    mondta:

    @kukatr: El sem kell menni interjúra, ha már az interjúra hívásnál nem tisztáztuk, azonos nagyságrendekben gondolkodunk-e.

  16. jobangel
    mondta:

    @vu2: Ezt az „ajánlást” sosem támogattam, sőt én azt javasoltam mindig, hogy már az állásinterjúra hívásnál tisztázzák a felek, hogy legalább nagyságrendileg azonos elképzeléseik vannak a bérezésről az adott állásra.

  17. Névtelen
    mondta:

    @kukatr:

    Eléggé profit ellenes egy cégnek; a munkavállalónak meg a nyomor útja hosszú távon.

    Rövid távon csak és kizárólag szűk határokon belül működik erőteljes kérdőjelekkel, még ha ez a főnököknek becézett embereknek nem is tetszik.
    Egy vezető nem engedhet meg magának ilyen irányt, ott vége van azonnal.

  18. kukatr
    mondta:

    @jobangel: Amennyiben ez az interjúztatás végén történik, akkor rendben van. Ezt sajnos gyakran a folyamat elején kérdezik meg.

  19. Névtelen
    mondta:

    @vu2:
    „Valójában sumákolással kezdődik az egész játék , ami addig mehet, amíg a kényszer meg nem változtatja a játékszabályokat.”

    Kezdés alatt az állás hirdetést értem úgy kb. az összes pontjával együtt.

  20. Névtelen
    mondta:

    @jobangel:
    Igazán nem a kekeckedés miatt :
    mintha lett volna olyan „ajánlás” a HR-esek oldaláról, hogy az anyagi részéről úgymond nem „illik” beszélni/megkérdezni az elején?

    A sikeres (pl. 10-ből 1 jelentkező) és sikertelen jelentkezések arányában ez az „illik-nem illik” (csak ez az egy) viselkedés az interjúk számát tekintve mekkora kárt okozhatott ?

    – anyagilag/fő szempontjából
    (ezt szépen kiszámolja mindenki saját maga, aztán eldönti, hogy a számolás után játszik-e egyáltalán tovább vagy a józanodók táborához csatlakozik szó szerint).

    – bizalomvesztés ilyen irányú viselkedést tanúsító cégek irányában

    Azt mondod, hogy a boltba való belépéshez jelentkezéskor a jelentkező tegyen ajánlatot, hogy mennyiért venné meg a kenyeret, miközben eddig ugye az volt az ajánlott, hogy az anyagi részt nem feszegetjük az elején (nem illik rész).

    Valójában sumákolással kezdődik az egész játék , ami addig mehet, amíg a kényszer meg nem változtatja a játékszabályokat.

  21. jobangel
    mondta:

    @vu2: Én ezt meg szoktam fordíttatni a jelenkezőkkel. Nem ők kérdezik meg, mennyit fizetnének, hanem közlik, hogy mennyiért dolgoznának. Manapság már végre így megy ez.

  22. Névtelen
    mondta:

    Önéletrajz, mint jelentkezési lap, hogy :
    megtudd mennyibe kerül a kenyér(várhatóan nem az az összeg, ami neked jó lesz=3000 Ft. Direkt irreális árat írtam) a boltban(cég).
    Amennyiben az előszűrőn átmentél (bejutottál a boltba), akkor több emberrel versengve kell jópofiznod (a hogyan, miként viselkedjünk az állásinterjún; hogyan üljünk, mert különben azt jelenti, hogy…stb. kezd végtelen lenni), hogy a pénztáros (Hr, főnök, másik egyén) elmondja :
    a kenyér ára = 3000 Ft.

    Ahol a kenyér irreális árának jelentése:

    Ebből kell félretenned későbbiekre (Ezt mondogatják és szép is…lenne) : cél és vésztartalékok, napi megélhetés, rezsi stb.

    Amiért elmentél ebbe a boltba, hogy megtudd mennyi az annyi :
    (erőteljesen változó összeg, de a lényegen nem változtat, hogy fizetsz egy infoért)
    2000 Ft = cirka 1/3-ad havi villanyszámla.

    A pénztárosok nem szólnak, hogy vehetsz-e kenyeret (visszajelzés).
    Letojnak.

    Mégis milyen játék ez ?
    A gyereknek meg kínai cipő? (-2000 Ft)

    Erőteljesen megkérdőjelezhető, hogy be kell-e lépni egy ilyen játékba vagy érdemes folytatni. (Bizalomvesztés, mivel ritkán változik a végkimenet=felvesznek)

    10-ből egyet vesznek fel, tehát 9-nek mínuszos (2000 Ft) az, hogy megtudja egyáltalán mennyibe kerül a kenyér.

    Nem hinném, hogy a magyarok a legokosabbak.

  23. conchita wurst
    mondta:

    Semmi gond azzal h az elso interjut HRes kiscsajok csinaljak akik semmire se jok.

    Ez az elso kor csak az eloszures ugyis itt csak jopofizni kell meg vmi fizetesi igenyt kinyogni. Alt. a HRes is abban erdekelt h a leheto legtobbert adjon el.

  24. Szaktanár
    mondta:

    az biztos, h amíg nem olyan területen dolgoztam, ahova mélyebb képzettség és szakértelem kell, nagy szívás volt huszonéves hr-es csajokkal hadakozni, akik az égvilágon semmihez sem értenek; mert őket rohadtul nem érdekelte, h a jelölt mennyire felel meg az adott munkakörre, csak az, h mennyire szimpatikus nekik. nagy szerencse, h azon a területen, ahol most dolgozok, csak akkor látok hr-est, ha meg kell mondanom neki, h mit csináljon, merthogy a felvételiztetés, bárhova is megyek, a leendő kollegákon, hozzáértő embereken alapszik.

  25. Kopasz Szuzukis
    mondta:

    Az állásinterjúk 99%-a alibi! Alibi a HR-esek számára, igazolandó, hogy ők vért izzadva dolgoznak.
    Vidéki gyártelep keresett dolgozót. Az állásinterjú a budapesti központban, az ott „dolgozó” HR-esek végezték. Amikor a delikvens elkezdett visszakérdezni, leállították, mondván ennek az interjúnak nem az a célja, hogy az álláskereső megismerje a leendő munkahelyét. Lévén ők maguk sem tudják, hogy milyen pozíciókra interjúztatnak.
    Nagyon sok esetben még a második körben sincs jelen az adott munkahely közvetlen vezetője.
    Volt cégemnél az akkori HR igazgató elrendelte, hogy a beosztottai ismerjék meg azokat a területeket, ahová dolgozókat akarnak felvenni. Az akció érdektelenségbe, passzív ellenállásba fulladt. Az igazgató 2 év után távozott.
    A legtöbb esetben az álláskereső sikere nem az ő felkészültségén, szakmai tapasztalatán múlik, hanem azon, hogy épp milyen sapka van a HR-eseken.

  26. conchita wurst
    mondta:

    Először is az állásinterjú célja nem a munka megszerzése, hanem a munkáltató megismerése.

    Szerencsés esetben ugye nem úgy keresünk állást hogy egy helyre megyünk vagy nincs más válsztásunk.

    Sok interjú közepén felálsz eljössz, kész. Ha a pénz szar, el se menj. A munkakörülményeket részletesen el kell kérdezni, meg kell hívtni magad a munkatársak közé akik nem feltétlen a reklámszöveget nyomják az állásról. Ha a munkáltató sumákol ott se vagy, viszon’látás.