Pár gondolat a rugalmas munkaidőről

Pár gondolat a rugalmas munkaidőről

homeoffice.jpgJött a hír tavaly, hogy a franciák vívmánya szerint hétvégén nem kell a céges e-mailjeikkel foglalkozniuk a munkavállalóknak. (cikk: Tilos lesz a hétvégi céges levelezés Franciaországban ) Az indoklás szerint az állandó elérhetőség okozta stressztől mentenék így meg a munkavállalókat. Ez egyfelől öröm, mert egy kormányzat törődik a munkavállalók egészségével, másfelől úgy érzem, enyhén szembemegy a munkavállalók életvitelével. Ha a cikk címe igaz lenne, az a mi rossz emlékű vasárnapi zárvatartásunkhoz hasonló problémákat okozna – vagy nem, csak az emberek a privát e-mailcímeiket is használnák a munkavégzéshez, ami egyáltalán nem lenne stresszmentes.

Főleg az Y és a Z generációk (de szinte minden korosztály) tagjai folyamatosan jelen vannak az online térben, Facebook, Twitter és persze e-mailes appok segítségével az okostelefonjuknak köszönhetően. Ezért bőven előfordulhat, hogy irodai dolgozók magánügyben csetelnek egyet munkaidőben, vagy épp webáruházban nézelődnek, és a legtöbb munkahely ezzel már nem is igazán foglalkozik, ha egyébként a munka el van végezve, a határidők teljesülnek. Többnyire azért engedékenyek a cégek ezügyben, mert a fordítottja is bőven előfordul: munkaidőn kívülre esik egy-egy munkahelyi téma elintézése, és az így élők számára ez is rendben van. A hétvégi irodai munka mindenképpen korlátozottá válik, hiszen a legtöbb üzleti partner, ügyfél mégsem elérhető hétvégén, ami rendben is van. Gondoljunk csak a kötelező szombati munkanapjaink hatékonyságára… ill. a hatékonyság teljes hiányára. A rendszer szinte önszabályozó, nem fog tudni senki túl sokat dolgozni hétvégén ilyen munkakörökben.

A cikk címe persze erőteljesen csúsztat, – szerencsére – nem tiltották meg a hétvégi céges levelezést. A heti 24 órában üzemelő IT rendszerek, 7×24-es rendelkezésreállást kínáló szolgáltatók világában ez elég fura lenne.

Amikor „rugalmas” munkaidőt emlegetünk, sokkal értelmesebbnek tűnik a jelenleg kialakult gyakorlat, ha mindenki tudja a határokat – pl. a valóban fontos céges ügyekkel foglalkozunk hétvégén, és nem a munkaidőben idő hiányában el nem végzett adminisztrációt gondolja elvégeztetni hétvégén a munkáltató. Ha a munkavállalónak nem ír elő a munkaszerződése rendelkezésreállást, akkor igenis kikapcsolhatja a telefont és nem baj, ha nem olvas e-mailt, ellenben a rendelkezésreállást meg kell fizetni… Most is úgy látom, a tiltás nem fog megoldani semmit.

Az álláshirdetéseket nézve a cégek próbálnak a rugalmas munkaidővel magukhoz csábítani álláskeresőket, néha viszont pont azt a fajta „rugalmasságot” értik ez alatt, ami a munkavállalónak nem az. A hétvégi rendelkezésreállást, a vég nélküli munkaidőt – és persze eszedbe ne jusson munkaidőben kiugrani a bankba vagy egyéb ügyedet intézni, mert annyira azért nem rugalmas a munkaidő. Sokan pedig azt a „nagyszerű” ajánlatot teszik, hogy a túlmunkát le lehet csúsztani. Ettől a többség persze nincs beljebb, mert a csúsztatás is csak olyan időszakban történhet, amikor az a munkáltatónak jó, nem akkor, amikor a munkavállalónak. Így az ilyen ajánlat gyakorlatilag azt jelenti, hogy a legtöbb szabadidőddel a munkáltató rendelkezik, túl a törvény szerint biztosított fizetett szabadságnapjaidon, amiből összesen 7 napnyival rendelkezhetsz te magad, és még ezekkel is korlátok között.

A szabadság kiadásának főbb szabályai

– A szabadságot a munkáltató adja ki, és tartja nyilván.

– A munkáltató évente 7 munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

– A szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

– A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell.

 

Tanulság: a francia példa a megkövetelt céges szabályozással nem valószínű, hogy közelebb vinne nálunk a rugalmas munkaidő és az állandó elérhetőség okozta stressz csökkentéséhez, ezért nekünk egyénileg, állásinterjún kell tisztázni a munkáltató ezirányú elvárásait. Azaz, merj kérdezni! Hogyan alakul a munkaidő náluk, mennyire rugalmasak, mit kezdenek a váratlan hiányzásokkal (bárkit érhet baleset még munkába menet is), hogyan támogatják a távmunkát stb. Ahol olyasmit hallasz, ami nem tetszik ebben a témakörben, ott gondold át alaposan, akarod-e azt az állás, mert az egyik leggyakoribb céges konfliktusforrás a munkavállaló hiányzásából ered.

Ha tényleg rugalmas a cég

Pár példa szabadságok jó ( = munkavállalónak is jó) gyakorlatára, valóban rugalmas munkaidőre:

– fél napos szabadság lehetősége – igényel a titkárságtól + 1 db nyilvántartást, egy primitív excel is megteszi.

– órára bontott szabadság – vannak cégek, ahol a munkaidő nem mindennap 8 óra, ezért itt így tartják nyilván a szabadságot.

– engedélyezett otthoni munka – ilyet is láttam már: előző napi bejelentéssel a kolléga évente x napot úgy dolgozhatott otthonról, hogy az nem fizetett szabadság volt, hanem rendes munkaidő. Ha előző este 8-kor írt egy e-mailt a főnökének, hogy „beteg lett a gyerek, itthonról dolgozom holnap”, akkor az úgy rendben volt. A francia szabályozás vajon mit kezdene ezzel?

– értelemszerűen semmire sem jó az a törvényi szabályozásunk, ami előírja, hogy a munkavállaló a 7 fizetett szabadságnapjának igénybevételét 15 nappal előre jelentse be. A csőtörés sem jelenti be, hogy 15 nap múlva jön, meg a viharkár, házastárs balesete, házikedvenc betegsége stb. sem. Ettől még ezek – és rengeteg egyéb eset – sürgős elintézendőkkel járnak, amikor szabadnapra van szükséged. Ezt a legtöbb főnök és cég szerencsére érti.

UPDATE: életbe lépett a francia szabályozás, így:

http://www.hrportal.hu/hr/munkaido-utan-emailt-sem-kell-mar-olvasni-franciaorszagban-20170109.html

„A hatályba lépett szabályok a munkavállalók magán- és családi élethez való joga, valamint a szociális jogok kiterjesztése céljából előírja, hogy az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltatók kötelesek megállapodni a munkavállalók képviselőivel a munkaidőn túli digitális elérhetőség szabályairól. Ennek hiányában a munkáltatók szabályzatot kötelesek alkotni a munkaidőn túli digitális elérhetőséggel kapcsolatos munkavállalói kötelezettségekről. A szabályzatot, melyben ellenőrzési mechanizmusnak is helyet kell kapnia, nyilvánosságra is kell hozniuk, érvényesülését pedig folyamatosan ellenőrizniük kell. A változás tehát nem radikális, de mindenképpen egyértelműbb helyzetet teremt.”

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz jobangel hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Circus
    mondta:

    Levelezés ellenőrzés munkaidőn túl: ez bizonyos nemzetközi kapcsolatok esetén életmentő lehet, pl külkereskedekem, szállítmányozás. Ausztráliában és Távol-Keleten ‘korábban kelnek’, Amerikában ‘későbbig dolgoznak’, adott esetben egy reakcióval nagy problémákat lehet megelőzni/megoldani, amit, ha úgy hagysz násnapra/hétfőre, sokkal nagyobb problémát okozol magadnak. Itt fellép az a veszély is, hogy ha megnyitod a levelet és tudsz a problémáról, akkor már azért is elővehetővé válHATsz, ha nem reagálsz (nyilván segít, ha visszaírsz, hogy itt már mindenki alszik, bocsi).

    Rugalmas munkaidő: az úgy működik, hogy nyújtható, de nem összenyomható…
    Azt kellene szabályozni, hogy a hivatalos munkaidőn túli sürgős teendők (céges telefonon felhív valaki) automatikusan életbe léptessék legalább a rendelkezésre állási időt a a munkaidő végétől számítva. Miután ez is pluszkiadás a cég részéről, gyorsan leszoknának erről is – már, ha a hivatalos nyilvántartásban ezt fel lehetne tüntetni. Nemegyszer menedzserszerződésnek titulálják a munkaszerződést, kvázi-rugalmas munkaidővel, de azért benne van a 8-16:30-ig… legalábbis amivel én találkoztam.

    Részben ide kapcsolódik, de akár külön poszt lehetne róla, ha még nem volt:

    A kiküldetéssel, illetve változó munkahelyen történő munkavégzéssel kapcsolatos munkaidő elszámolások, illetve az értelmezésük:
    – a munkavégzés helyére történő utazás nem számít bele a munkavégzésbe, de esetenként 3 órát utazol, hogy 8 órát dolgozz, majd 3 órát haza – mindezt „8 órás” pénzért, holott 14 óra ugrik a napodból a munkád miatt*
    – ha előző este leutazol, hogy reggel 6:00-tól (vagy még előbb) ott legyél, még ha vasárnap történik ez meg, sincs úgy kezelve, hogy ezt jóváírják, pedig a pihenőnapodból adod oda, és megöli a hétvégédet (főleg télen simán indulhatsz hajnali 3-kor vagy előbb, hogy odaérj) és a magánéletedet…

    *nem keverendő a szalagmunkával a gyárban, de ez is jó kérdés, hogy kinek/hogyan éri ez meg, és jó-e az, hogy ezt nem veszik figyelembe…

  2. kukatr
    mondta:

    @jobangel: A dolog ott bukik, hogy én, az Y generációbeli társaimmal együtt nem akarom tudni szombaton, hogy a hétfői tervek borultak. Mivel a világ nem csak sales-esekből áll, inkább legyen egy kiegészítő rendelkezés a hétvégi rendelkezésre állást igénylő munkákhoz, ahelyett, hogy elvetnénk egy alapvetően jó kezdeményezést. Ha csak erővel lehet kikényszeríteni, hogy a munkáltatók tiszteletben tartsák a munkavállalók pihenéshez való jogát, akkor szigorú szabályozást kell bevezetni.

    A rugalmas munkaidő számomra azt jelenti, hogy a kiosztott feladatok elvégzése során időbeli mozgásteret kapok azok végrehajtására, így nem szükséges egyéb, alapvetően rövid ügyes-bajos privát teendőim elvégzésére szabadságokat elpazarolnom. Mindezt természetesen szigorúan a munkanapokon belül mozgatva.

  3. jobangel
    mondta:

    Éééés… nem mind arany, ami fénylik, életbe is lépett a fracia szabályozás:

    http://www.hrportal.hu/hr/munkaido-utan-emailt-sem-kell-mar-olvasni-franciaorszagban-20170109.html

  4. Untermensch4
    mondta:

    @Bambano: „minidúcse ellen” esetleg történelmi receptet lehetne bevetni, jelképesen mumifikálni dickt tape-pel és a lábához még egy métert aminek a végén egy irodai lámpa található. Ha már duce… 🙂

  5. Untermensch4
    mondta:

    @jobangel: Ha a bónuszért cserébe megéri a stressz akkor hurrá. Kérdés hogy ha visszaszámolja a bónuszkülönbséget (tételezzük fel hogy lehetséges) akkor mit mondanak a számok, a „hétvégi túlóra” adja egyáltalán azt az órabért mintha nem hétvégén annyival többet dolgozott volna..?

  6. Bambano
    mondta:

    @Lebarmozott vidéki: a posztbeli hivatkozás mond valamit, a neten keringő többi cikk meg bővebbet. informatika terén bármelyik országból jöhet orbitális baromság, lásd pl. eht. 129. par. 9. bekezdés.

    @jobangel: még mindig nem világos, hogy aki azért küzd, hogy ne kelljen hétvégén dolgoznia, az minek akarna levelezni a munkahelyével. ha szombaton borultak a tervek, majd hétfőn megoldják.

  7. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Ha már szombaton tudod, hogy a hétfői terveid borultak, akkor fel tudsz készülni más tervekkel. Ez egy saleses esetében pl. súlyos tízezrekben is mérhető információ lehet a bónusza számításakor.

  8. Lebarmozott vidéki
    mondta:

    @Bambano:
    „adminisztratív/it módszerekkel akarják érvényre juttatni az elvárást: pl. azzal, hogy a levelező szerver dobálja el a nem törvényes leveleket”
    Sok hülyeséget el tudok képzelni a franciákról, de ez még hozzájuk képest is kirívóan értelmetlen lenne, nem gondolod? ]:D
    Egyébként – most néztem – a posztbeli hivatkozás is csak annyit mond, hogy nem kell _ellenőrizniük_ a leveleket a saját munkaidejükön kívül.
    Tehát valószínűleg semmi másról nincs szó, mint ennek az elvnek jogszabályban való, egyértelmű rögzítéséről.

  9. kukatr
    mondta:

    @jobangel: Miért jó nekem, ha munkaidőn kívül kommunikálhatok a céggel e-mailben?

  10. jobangel
    mondta:

    @Bambano: Viszont ez már a munkavállalónak sem jó, ha nem tud kommunikálni a céggel munkaidőn túl, pedig épp kellene. Na, ilyenkor jön elő a cégen kívüli céges e-mail, nem egyszer láttam már olyat, hogy emberneve+cég kukac gmail.com, és ez nem is a tiltás miatt, csakmert nem volt technikailag megoldva a hozzáférés a leveleihez a cégen kívül. És ez a megoldás teljesen szabályos volt a cégen belül.

  11. Bambano
    mondta:

    @Lebarmozott vidéki: megtiltani eddig is bármit meg lehetett, csak nem foglalkoztak vele. ezért adminisztratív/it módszerekkel akarják érvényre juttatni az elvárást: pl. azzal, hogy a levelező szerver dobálja el a nem törvényes leveleket.

    egy cégvezér hiába gondolta eddig helyesnek, hogy a munkavállalót nem zaklatták, egy sok szinttel lejjebb levő ostobenkó minidúcse ellen ez kevés volt, sosem derült ki, hogy alsó szinten mi folyik. most viszont hiába küldene emailt, nem ér oda. itt csak a cégvezérnek meg az it-nek kell tennie valamit, ami járhatóbb út, mint sok kisfőnököt megnevelni.

  12. Lebarmozott vidéki
    mondta:

    A hr-eseken kívül szerintem mindenki számára nyilvánvaló, hogy egyetlen dolgot lehet megtiltani: azt, hogy a munkáltató MEGKÖVETELJE, vagy akár csak ELVÁRJA a dolgozótól, hogy az a munkaidején kívül is feltétlenül és rendszeresen kövesse a belső levelezést. ill. – következésképpen – azt, hogy a munkáltató az alkalmazott számára annak munkaidején kívül kiadott feladat teljesítéséhez szükséges időbe a következő munkakezdésig eltelt időt beleszámítsa.

  13. Bambano
    mondta:

    „A cikk címe persze erőteljesen csúsztat, – szerencsére – nem tiltották meg a hétvégi céges levelezést.”: de, konkrétan megtiltották, nemcsak a hétvégi, hanem a hétköznap munkaidő utáni levelezést is.

    „7×24-es rendelkezésreállást kínáló szolgáltatók világában ez elég fura lenne”: nem, nem fura, mert a 7×24-es szolgáltatóknál műszakolnak a dolgozók, tehát nekik az este munkaidő.

    a probléma az, amikor magát helyi kiskirálynak gondoló főnökutánzat úgy gondolja, hogy bármikor bárkire rászólhat és munkát adhat neki, és nem érdekli a munkaidő meg a munka törvénykönyve. ezt mostantól nem teheti meg.

    szerintem ez helyes jogszabály.